Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)
1956-11-04 / 3. szám
A közellátási kormánybizottság tájékoztatója Budapest élelmezési helyzetéről Vas Zoltán, a közellátási kormánybizottság elnöke szombaton délután tájékoztatást adott a sajtó munkatársainak Budapest közellátási helyzetéről. Hangoztatta: egyetlen cikkből nincs különösebb nehézség a főváros ellátásában, s abban az esetben is, ha a szállítások csak nehezen indulnak meg, a főbb élelmicikkekből a budapestiek nem szenvednek hiányt. Szükséges azonban, hogy a szállítások minél hamarabb meginduljanak, mert mind az élelmiszerellátás, mind az ipari termelés égetően igényli ezt. A szállítások megindítására az ország egész területén — Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye kivételével — megvannak a lehetőségek. Biztosított a főváros kenyér- és lisztellátása is. Jelenleg a főváros raktáraiban 4000 vagon kenyérgabonát tárolnak. Szombaton nehézségek merültek fel, és kenyeret csak sorbanállás útján lehetett kapni. Ennek oka főleg az indokolatlan felvásárlásban keresendő. Kisebb részt pedig az okozta, hogy a lakosság a vasárnapi kenyérmennyiséget is szombaton biztosította. Komolyabb problémát okozott az elmúlt napokban a főváros zsírellátása. Volt idő, hogy mindössze két napra elegendő tartalékot tudtak biztosítani. Jelenleg ez a tartalék már jóval nagyobb és a főváros zsírszükséglete hosszú időre biztosított. Segítséget jelent e téren az is, hogy a falusi parasztság a szerződéses termelésben vállalt kötelezettségeinek eleget tett. A vágások megindulása biztosítja majd a folyamatos zsírellátást és a nagyobb tartalékok képzését is. Mind gabonából, mind pedig zsírból — szükség esetén — importálunk, és bízunk abban, hogy Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke által felajánlott húsz millió dolláros segítség keretében — amelyet kormányunk hálával és örömmel elfogad — ugyancsak lehetőség nyílik gabona beszerzésére. A húsellátásban pillanatnyilag nincs fennakadás, és ha Nagytétényt is figyelembe vesszük, jelenleg kétheti tartalék van a fővárosban. A tojásellátásban nehézséget okoz az, hogy az államnak nincs jelentős készlete. A cukorellátás utánpótlása biztosítva van. Sóból is megfelelő tartalékaink vannak. Nem lesz fennakadás a főváros iparcikkellátásában sem. A vasárnapi zárva tartás után hétfőtől valamennyi üzlet a szokásos nyitvatartási időben árusít iparcikkeket is. A raktáron levő készletek mennyisége jelentősen meghaladja egész pénzforgalmunkat, így az iparcikkellátás biztosított és a rendszeres termelés megindulása tovább javítja majd a helyzetet. Az üzlethálózat az árukat rendes, meghatározott állami árakon hozza forgalomba, így áremelkedéstől nem kell tartani, legfeljebb azokban a cikkekben jelentkezhet áremelkedés, amelyekből az államnak nincsenek készletei. Vas Zoltán tájékoztatta a sajtó képviselőit az energiahelyzetről is, bár annak intézése nem tartozik a kormánybizottság hatáskörébe Elmondotta, hogy a napi nyolcezer vagonos termeléssel szemben jelenleg mindössze legfeljebb ezer vagon a szénbányászat napi teljesítménye. Amennyiben ez napi 4000—5000 vagonra emelkedik, a legfontosabb üzemek, gyárak, erőművek szénszükségletét biztosítani tudják, legfeljebb a leginkább áramigényes iparágakban — így az alumíniumiparban — kell korlátozni a termelést átmenetileg. Tárgyalások folynak külföldi szén behozataláról is. Ez természetesen szintén a vasúti szállítás megindulásától függ. A tervek szerint Jugoszlávia, Ausztria és Lengyelország szállít hazánknak szenet, de vannak ígéreteink más államoktól is. Hasonló a helyzet az olajellátás terén. A termelés teljes megindítása mellett is importra szorulunk. Komoly gondot okoz viszont a szélesedő sajtó papírigényeinek kielégítése, e téren ugyanis nincsenek tartalékaink.A közellátási kormánybizottság munkájához az áldozatkész társadalmi munkásokon és az éjt nappallá téve dolgozó élelmiszeripari dolgozókon kívül a lakosság adhatja a legnagyobb segítséget. (MTI) Megakadályozzák magyar emigránsok behatolását a Magyarországra I1 osztrák követ emlékeztetőt adott át Nagy Imre miniszterelnöknek Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere 1956. november 3-án délben fogadta Perisipp osztrák követet, aki a következő emlékeztetőt adta át neki: Kormányom felhatalmazott, hogy a leghatározottabban lépjek fel azokkal az állításokkal szemben, amelyek szerint az osztrák kormány fegyveres vagy fegyvertelen magyar emigránsoknak osztrák területen keresztül beszivárgási lehetőséget nyújt Magyarországra. Az osztrák kormány elrendelte az osztrák—magyar határ mentén záróövezet felállítását, amelybe csak felhatalmazott személyek, mint helybeli lakosok, hivatalos ügyben ott-tartózkodó vöröskeresztes segédszemélyzet és újságírók léphetnek be. A honvédelmi miniszter a négy nagyhatalom katonai attaséinak kíséretében — ebbe tehát beleértendő a szovjet katonai attasé is — megszemlélte ezt az övezetet. Lehetőséget nyújtottak nekik, hogy meggyőződhessenek azokról az intézkedésekről, amelyeket a határzónában az osztrák határ és az osztrák semlegesség biztosítására foganatosítottak. Ausztria nyugati határán ugyancsak minden előkészületet megtettek, hogy az emigránsok behatolását megakadályozzák. Az emigránsoknak vízumot csak a belügyminisztérium beleegyezésével adnak ki. Nagy Ferenc volt miniszterelnököt, aki hétfőn váratlanul megérkezett Bécsbe, az osztrák hatóságok felszólították, hogy azonnal hagyja el Ausztria területét. Ez a szovjet hatóságok előtt is ismeretes. Vezető emigráns politikusoknak — annak érdekében, hogy a Magyarország számára nem kívánatos akciókat, bonyodalmakat elkerülhessük — az Ausztriában való tartózkodást megtagadjuk. A Szovjetunió külügyminisztériumát a moszkvai osztrák nagykövet a fentiekről tájékoztatta. Nagy Imre miniszterelnök és külügyminiszter a magyar kormány nevében megelégedését fejezte ki az emlékeztetőben foglaltak felett. (MTI) Az általános és középiskolákban hétfőn kezdjék meg a tanítást Az Oktatásügyi Minisztérium nemzeti forradalmi bizottmánya felhívással fordul a helyi forradalmi szervekhez, az általános és középiskolák igazgatóihoz és pedagógusaihoz, hogy ahol a feltételek biztosítva varrnak, november 5-én, hétfőn kezdjék meg a rendszeres iskolai oktatást. (MTI) Kodály Zoltán távirata Kodály Zoltán táviratot intézett a szovjet zeneszerzőkhöz, amelyben kéri, járjanak közben kormányuknál, hogy a szovjet csapatokat azonnal vonják ki Magyarország területéről. (MTI) A szovjet megszállásról, a feloszlott MRP-ről, a munkások és a pasztok barátságáról, az ellenforradalmi veszélyről beszél a Budapesti Szerszámgépgyár munkástanácsának három tagja Megszüntették a normákat, hétfőn fűtött műhelyek várják a munkásokat Négyen ülnek együtt a Budapesti Szerszámgépgyár egyik irodaszobájában: Nyék Tibor főmechanikus, az ideiglenes forradalmi munkástanács elnöke, Szente János igazgató, Kapus Sándor, az üzemi bizottság elnöke és az újságíró. Két fontos dologról kérdezzük véleményüket: az általános politikai helyzetről és a munkástanács terveiről. Először a politikai helyzetről, a nemzeti kormányról esik szó. Mindhárman úgy látják, hogy Nagy Imre nemzeti kormánya iránt nagyon sok emberben felébredt a bizalom, volt azonban ennek a kormánynak több olyan tagja, akiket ideje volt leváltani, így például Kossa István, Apró Antal, Csergő János. Az általános politikai helyzet jellemzéséhez tartozik, hogy rendkívül nyugtalanítja az embereket a szovjet csapatok jelenléte Magyarországon. A szovjet kormány tagjainak meg kellene érteniök, hogy a magyar nép szenvedélyesen kívánja a függetlenséget, s tiltakozik a megszállás ellen. A Szovjetunió számára is sokkal jobb, ha egy semleges Magyarországal teremt jó viszonyt, mintha erőszakkal magához próbálja láncolni. Ezzel a témával a beszélgetés a közelmúlt felé fordul, a Magyar Dolgozók Pártjáról esik szó és az új pártról, a Magyar Szocialista Munkáspártról. Három beszélgető társamnak az a véleménye, hogy a Rákosi és a Gerö-klikk vezetése alatt az MDP teljesen eljátszotta a bizalmat. A Magyar Szocialista Munkáspártnak, amelyet nyilván a becsületes kommunisták alapítottak, tisztán kell indulnia és tisztán kell maradnia is. Véleményük szerint az MDP elfajulásának legalábbis egyik fő oka az egypártrendszer volt. Nyéki Tibor kifejtette, hogy az egypártrendszer idején a Hazafias Népfront égisze alatt nem jött létre igazi munkás—paraszt szövetség. A falun bizalmatlanul és ellenszenvvel tekintettek a „nadrágos emberekre“. De most csak ki kell nézni az ablakon, milyen bőkezűen, milyen szeretettel küldi a falu az élelmiszert Budapestnek. Most, ebben a harcban állt igazán a parasztság a munkások mellé! Ma már dicsőség pestinek lenni — fűzi hozzá mosolyogva Nyéki Tibor. Újabb kérdés a magyarországi változásokkal kapcsolatban: több pártvezető, így Kádár János és Kovács Béla is beszéltek a napokban arról, hogy megvan az ellenforradalom veszélye is. A forradalom első szakaszának hajtóereje az ifjúság, a felkelt fegyveres csapatok voltak. A forradalom második szakaszának, a most kezdődő békés alkotásnak a hajtóereje — mondja Nyéki Tibor — a munkásság és a parasztság. S ez a két osztály nem engedi, hogy weiszmanfrédek és eszterházyak a nyakukra üljenek.Tény, hogy vannak, akik e forradalom tüzében a maguk pecsenyéjét szeretnék megsütni, az ellenforradalmat uralomra segíteni, de ez a forradalom nem őértük lángolt fel! A beszélgetés ezután az általános politikai kérdésekről az üzem dolgaira fordul. Megindul ismét a munka, megkezdi működését a forradalmi munkástanács (jelenleg még az ideiglenes tanács működik csak), s érdemes beszélni most már arról is, hogy milyen új helyzet áll elő az üzemben. Az ideiglenes forradalmi munkástanács elnöke, s az igazgató először eddigi tevékenységükről mondanak néhány szót. Általános örömre és megelégedettségre megszüntették a normarendszert. Addig is, amíg a kormányzat általános érvényű bérrendszert nem dolgoz ki, a harmadik évnegyed átlagfizetését adják a munkásoknak és a műszakiaknak. Tehát: nincs teljesítménybér — nem lesz ebből baj? A munkások maguk fogják ellenőrizni, hogy senki ne éljen vissza ezzel az ideiglenes bérrendszerrel. Ezzel az egyetlen intézkedéssel is hozzájárultak ahhoz, hogy üzemük majd rentábilissá váljék. Például: több adminisztrációs és műszaki osztályt megszüntetnek, illetve kisebbítenek. Nem kell időelemzés, egyszerűsödik a bérelszámoló és a technikai osztály munkája stb. (Az így felszabaduló munkaerőt az üzemben helyezik el.) De ami a legfőbb: a normarendszer kínozta, „kizsigerelte“’ a munkást, hajszolta a munkára. Ennek kárát látta a munkás, a gyár és a népgazdaság egyaránt — milliós ráfizetések beszéltek a normarendszer hibájáról. Most a munkások nyugodtabban dolgozhatnak majd, figyelmet szentelhetnek a minőségnek, a gazdaságosságnak. Vajon hogyan képzelik el az ideiglenes forradalmi munkástanács tagjai a jövőben a minisztérium és az üzem viszonyát? Emlékszünk, hogy a múlt egy-két évben a minisztérium kapkodó és szakszerűtlen vezetési módszerével sok kárt okozott a Budapesti Szerszámgépgyárnak , hajszolta az új típusok elkészítését, túlterhelte a gyárat, beleavatkozott aprólékos ügyekbe is. Az üzemi bizottság elnökének az a véleménye (s ezt osztják a többiek is) hogy a minisztérium készítse el a terveket, hangolja össze akülönböző üzemek munkáját, gondoskodjék a nyersanyagszállításról, az egészséges kooperációról — de egyébként bízza rá az üzemre, hogy feladatát hogyan teljesíti, hegyen az üzem pénzügyileg is független, bízzák nyugodtan rá, hogy milyen béralappal, milyen műszaki és munkásgárdával stb. készíti el azt, ami a tervben van. Egyébként a fordulatot, a változást az iparvezetésben ne hűbelebalázs módjára hajtsa végre a kormányzat, hanem lépésről-lépésre, különben zűrzavar keletkezik. Még egy utolsó kérdés: miért nem látott munkához szombaton a Budapesti Szerszámgépgyár? Az a véleményünk — mondja az igazgató — hogy a munkások többsége nem tudott arról, hogy ma kezdeni akarunk. Abban állapodtunk meg, hogy csak akkor jönnek be, ha a rádió külön megnevezi a Budapesti Szerszámgépgyárat, a híradás azonban csak általában szólt a XIII. kerület üzemeihez. Megkérjük a „Népszabadságot“, hogy közölje a felhívásunkat: hétfőn reggel a Budapesti Szerszámgépgyár megkezdi a munkát. Egy délelőttös műszak lesz, a munkásokat fűtött műhelyek várják. A hidegüzemnek van anyaga a munka folytatásához, de az öntödének csak egy napra való tartaléka van. A minisztériummal még nem tudtak kapcsolatot teremteni, ezúton is kérik a segítségét. (…) Ne hagyjátok magatokat félrevezetni!! A Csepeli Vas- és Fémművek több gyáregységében tegnap reggel kellett volna megindulnia ismét a termelésnek. A munkába siető dolgozókat azonban különös röplapokkal fogadták. A röplapok lényege az volt, hogy amíg szovjet csapatok tartják megszállva az országot, sehol sem szabad felvenni a munkát. „Sztrájk a végső győzelemig!“ A következmény: a munkások mintegy 35 százaléka visszafordult, mert nem tudta végül is mihez tartja magát. A termelés csak két helyen — a Fémműben és a Szerszámgépgyárban indulhatott meg, ott is csak részlegesen, csökkentett létszámmal. A bentmaradtak között pedig nagy viták zajlottak ezzel kapcsolatban. Kinek használ a további sztrájk? Kinek az érdeke fűződhet ahhoz, hogy országunk vérkeringése továbbra se induljon meg, hogy önmagunkat, családjainkat az éhség és a sötétség fenyegető rémének tegyük ki? Kik azok, akik mindenáron gazdasági katasztrófába akarják taszítani az országot? Sem a munkásosztálynak, de egyetlen becsületes magyar hazafinak sem fűződhet ma már semmiféle érdeke ehhez! Csak azok akarhatják ezt, akiknek célja bemocskolni győzelmes nemzeti felkelésünk tisztaságát. A zavarosban halászó, a munkásosztály sorai közé befurakodni próbáló rossz elemek akarják ezt. Ezt bizonyítja az is, hogy nem mertek nyíltan kiállni a nagyüzemi munkások színe elé. De a zavarosban halászók próbálkozása veszélyes, mert a jelenlegi helyzetben sokan a becsületes munkások közül sem látnak még eléggé tisztán. Nem ismerik fel azonnal azokat, akik valódi érdekeik ellen törnek. Ez történt tegnap Csepelen is.Munkások! Csepeliek és újpestiek! Értsétek meg, hogy most már más eszközökkel kell harcolnunk a szovjet csapatok kivonásáért, nem a sztrájk fegyverére. Ha szükség lesz rá, ismét elővehetjük. Most azonban minden tonna továbbra is kieső szén, acél, hengerelt áru, de bármely más termék is önmagunkra üt viszsza, a forradalom vívmányait veszélyezteti. Azt jeleni, hogy soraink nem egységesek, hogy nem támogatjuk azt a kormányt, amely minden tőle telhetőt megtett a szovjet csapatok kivonásáért. Ez pedig ellenfeleinket erősíti. Ne engedjétek megbontani nemzeti egységünket, ne hagyjátok magatokat félrevezetni olyan jelszavaktól mint a „Sztrájk a végső győzelemig!“. Dicső forradalmunk már kivívta a teljes győzelmet. Most e győzelem megszilárdításán a sor. NEM EZÉRT HARCOLTUNK! Tegnap délelőtt a Széna téren kakastollas, csendőrsapkás fiatalember tűnt fel Azonban nem sokáig sétálhatott ebben a viseletben, mert az egyetemisták leverték fejéről a csendőrsapkát és futásra kényszerítették. A csendőrsapkás súlyosan téved. A magyar parasztok az elmúlt évek hibái helyébe nem Horthy csendőreit várják vissza. A magyar falu népe biztonságban, nyugalomban akarja művelni földjét. A parasztság és az egész magyar nép jogos követeléseinek gyakorlati megvalósításához nem a cikázó kakastollak, hanem a szocialista demokrácia megszilárdítása, a rend és nyugalom megteremtése hiányzik. A Széna téri kísértet megjelenése — és más egyre szaporodó jelek — komoly figyelmeztetés minden hazáját szerető magyar ember számára. Mindazoknak pedig, akik a kakastollak visszatérésére számítanak, azt mondjuk: kérdezzék meg dicsőséges forradalmunk harcosait, felkelésben részvevő egyetemistákat, munkásfiatalokat, vajon a csendőrök visszatéréséért harcoltak-e, vajon Eszterházy herceg százezer holdjaiért, a weiss manfrédok és dhorinok millióiért hullatták-e vérüket? A Széna téri fiatalok határozott nemet kiáltottak. Ilyen félreérthetetlen választ kell adnia minden igaz magyar hazafinak. A Tudományos Akadémia új Nemzeti Bizottsága Felszámolják a múlt hibáit, de elvetik a személyi hajszákat A Magyar Tudományos Akadémia rendes, levelező és az 1949. évi átalakulás során tanácskozó taggá minősített és ezzel tagsági jogától megfosztott régi tagjai november 3-án az Akadémia dísztermében értekezletre gyűltek össze. Az értekezlet elhatározta, hogy végleges nemzeti bizottságot alakít, amelybe az Akadémia minden osztályából három tagot választ. A nemzeti bizottság elnöke Kodály Zoltán, alelnöke Gombás Pál, titkára Nizsalovszky Endre, tagjai: Eckhardt Sándor, Lakó György, Pais Dezső, Eckhardt Ferenc, Lukács György, Szalai Sándor, Egervári Jenő, Gyulai Zoltán, Hajós György, Andreánszky Gábor, Dudich Endre, Mócsy János, Baló József, Hajnal Imre, id. Issekutz Béla, Gelei Sándor, Vendl Aladár, Verebély László, Bruckner Győző, Plank Jenő és Varga József. Az Akadémia elhatározta, hogy támogatja a kormányt a független és semleges Magyarország kivívására irányuló törekvésében és sürgősen jóvá fogja ternni azokat az elvi, személyi és szervezeti téren elkövetett hibákat, amelyek az utóbbi évek folyamán munkájára rossz fényt vetettek. Ugyanakkor mind a maga erkölcsi presztízsének, mind az európai tudományos közvélemény követelményeinek tiszteletben tartásával minden erejével meg fogja előzni, hogy felelőtlen megtorlásokkal, személyi hajszákkal beszennyezze munkáját és becsületét. (MTI) Helyreáll a villamos-és autóbuszközlekedés Szombaton 35 autóbuszvonalon teljesen és kilenc vonalon pedig részben megindult a forgalom 250 kocsival. A járatok reggel 6-tól este 6- ig közlekednek. Hétfőtől 400-ra növeljük a forgalomban levő autóbuszok számát, s reggel 5-től előreláthatóan este 7-ig közlekednek a járatok. A villamosjáratok is megindultak, régi útvonalán közlekedik az 1-es, 3-as, 5-ös, 7-es, 10-es, 11-es, 10-es, 14-es, 28-as, 33-as 47-es, 55-ös, 56-os, 58-as, 64-es 65-ös, 69-es. Közlekedik a 75-ös trolibusz is a teljes útvonalán, de egyelőre még csak néhány kocsival. A 25-ös villamos a Baross tér és az Állatkert között, a 31-es a Ferencvárosi-pályaudvartól a Pacsirta-telepig, a 68-as a Mogyoródi út és a Bosnyák tér között, a 32-es a Szabó-teleptől a Ferencvárosi-pályaudvarig, a 67-es a Keletitől a MÁV-telepig, a 44-es a Rákospataktól a Keletiig. Régi útvonalán megindult a nagytétényi és törökbálinti HÉV, működik a Fogaskerekű Vasút is. Megindultak és teljes erővel folynak a helyreállítási munkálatok a kispesti vonalrészen, a Széll Kálmán téren, a Nagykörúton, a Rákóczi úton és a belső Üllői úton, a honvédség és más műszaki alakulatok segítségével NÉPSZABADSÁG