Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-04 / 3. szám

A közellátási kormánybizottság tájékoztatója Budapest élelmezési helyzetéről Vas Zoltán, a közellátási kormány­­bizottság elnöke szombaton délután tájékoztatást adott a sajtó munkatár­sainak Budapest közellátási helyze­téről. Hangoztatta: egyetlen cikkből nincs különö­sebb nehézség a főváros ellátásá­ban, s abban az esetben is, ha a szállítások csak nehezen indulnak meg, a főbb élelmicikkekből a budapestiek nem szenvednek hiányt. Szükséges azonban, hogy a szállítá­sok minél hamarabb meginduljanak, mert mind az élelmiszerellátás, mind az ipari termelés égetően igényli ezt. A szállítások megindítására az or­szág egész területén — Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye kivételé­vel — megvannak a lehetőségek. Biztosított a főváros kenyér- és lisztellátása is. Jelenleg a főváros raktáraiban 4000 vagon kenyérgabonát tárol­nak. Szombaton nehézségek merültek fel, és kenyeret csak sorbanállás útján lehetett kapni. Ennek oka főleg az indokolatlan felvásárlásban keresen­dő. Kisebb részt pedig az okozta, hogy a lakosság a vasárnapi kenyér­mennyiséget is szombaton biztosítot­ta. Komolyabb problémát okozott az elmúlt napokban a főváros zsírellát­­ása. Volt idő, hogy mindössze két napra elegendő tartalékot tudtak biz­tosítani. Jelenleg ez a tartalék már jóval nagyobb és a főváros zsírszük­séglete hosszú időre biztosított. Segítséget jelent e téren az is, hogy a falusi parasztság a szerződéses ter­melésben vállalt kötelezettségeinek eleget tett. A vágások megindulása biztosítja majd a folyamatos zsírellá­tást és a nagyobb tartalékok képzé­sét is. Mind gabonából, mind pedig zsírból — szükség esetén — importá­lunk, és bízunk abban, hogy Eisen­hower, az Egyesült Államok elnöke által felajánlott húsz millió dolláros segítség keretében — amelyet kor­mányunk hálával és örömmel elfo­gad — ugyancsak lehetőség nyílik gabona beszerzésére. A húsellátásban pillanatnyilag nincs fennakadás, és ha Nagytétényt is fi­gyelembe vesszük, jelenleg kétheti tartalék van a fővárosban. A tojásellátásban nehézséget okoz az, hogy az államnak nincs jelentős készlete. A cukorellátás utánpótlása biztosítva van. Sóból is megfelelő tartalékaink vannak. Nem lesz fennakadás a főváros iparcikkellátásában sem. A vasár­napi zárva tartás után hétfőtől vala­mennyi üzlet a szokásos nyitvatar­tási időben árusít iparcikkeket is. A raktáron levő készletek mennyisége jelentősen meghaladja egész pénz­­forgalmunkat, így az iparcikkellátás biztosított és a rendszeres termelés megindulása tovább javítja majd a helyzetet. Az üzlethálózat az árukat ren­des, meghatározott állami ára­­kon hozza forgalomba, így ár­­emelkedéstől nem kell tartani, legfeljebb azokban a cikkekben jelentkezhet áremelkedés, ame­lyekből az államnak nincsenek készletei. Vas Zoltán tájékoztatta a sajtó képviselőit az energiahelyzetről is, bár annak intézése nem tartozik a kormánybizottság hatáskörébe El­mondotta, hogy a napi nyolcezer vagonos terme­léssel szemben jelenleg mind­össze legfeljebb ezer vagon a szénbányászat napi teljesítménye. Amennyiben ez napi 4000—5000 va­gonra emelkedik, a legfontosabb üze­mek, gyárak, erőművek szénszükség­letét biztosítani tudják, legfeljebb a leginkább áramigényes iparágakban — így az alumíniumiparban — kell korlátozni a termelést átmenetileg. Tárgyalások folynak külföldi szén behozataláról is. Ez természetesen szintén a vasúti szállítás megindulásától függ. A ter­vek szerint Jugoszlávia, Ausztria és Lengyelország szállít hazánknak szenet, de vannak ígéreteink más ál­lamoktól is. Hasonló a helyzet az olajellátás te­rén. A termelés teljes megindítása mellett is importra szorulunk. Komoly gondot okoz viszont a szélesedő sajtó papírigényeinek kielégítése, e téren ugyanis nin­csenek tartalékaink.A közellátási kormánybizottság munkájához az áldozatkész társa­dalmi munkásokon és az éjt nappallá téve dolgozó élelmiszeripari dolgozó­kon kívül a lakosság adhatja a leg­nagyobb segítséget. (MTI) Megakadályozzák magyar emigránsok behatolását a Magyarországra I­1 osztrák követ emlékeztetőt adott át Nagy Imre miniszterelnöknek Nagy Imre, a Magyar Népköztár­saság miniszterelnöke és külügymi­nisztere 1956. november 3-án délben fogadta Perisipp osztrák követet, aki a következő emlékeztetőt adta át ne­ki: Kormányom felhatalmazott, hogy a leghatározottabban lépjek fel azok­kal az állításokkal szemben, ame­lyek szerint az osztrák kormány fegyveres vagy fegyvertelen magyar emigránsoknak osztrák területen ke­resztül beszivárgási lehetőséget nyújt Magyarországra. Az osztrák kormány elrendelte az osztrák—magyar határ men­tén záróövezet felállítását, amelybe csak felhatalmazott szemé­lyek, mint helybeli lakosok, hivata­los ügyben ott-tartózkodó vöröske­resztes segédszemélyzet és újságírók léphetnek be. A honvédelmi minisz­ter a négy nagyhatalom katonai at­taséinak kíséretében — ebbe tehát beleértendő a szovjet katonai attasé is — megszemlélte ezt az övezetet. Lehetőséget nyújtottak nekik, hogy meggyőződhessenek azokról az intéz­kedésekről, amelyeket a határzóná­ban az osztrák határ és az osztrák semlegesség biztosítására foganato­sítottak.­­ Ausztria nyugati határán ugyan­csak minden előkészületet megtet­tek, hogy az emigránsok behatolását megakadályozzák. Az emigránsok­nak vízumot csak a belügyminiszté­rium beleegyezésével adnak ki. Nagy Ferenc volt miniszterelnököt, aki hétfőn váratlanul megérkezett Bécs­be, az osztrák hatóságok felszólítot­ták, hogy azonnal hagyja el Ausztria területét. Ez a szovjet hatóságok előtt is ismeretes. Vezető emigráns politikusoknak — annak érdekében, hogy a Ma­gyarország számára nem kívána­tos akciókat, bonyodalmakat el­kerülhessük — az Ausztriában való tartózkodást megtagadjuk. A Szovjetunió külügyminisztériumát a moszkvai osztrák nagykövet a fen­tiekről tájékoztatta. Nagy Imre miniszterelnök és kül­ügyminiszter a magyar kormány ne­vében megelégedését fejezte ki az emlékeztetőben foglaltak felett. (MTI) Az általános és középiskolákban hétfőn kezdjék meg a tanítást Az Oktatásügyi Minisztérium nem­zeti forradalmi bizottmánya felhívás­sal fordul a helyi forradalmi szer­vekhez, az általános és középiskolák igazgatóihoz és pedagógusaihoz, hogy ahol a feltételek biztosítva varrnak, november 5-én, hétfőn kezdjék meg a rendszeres iskolai oktatást. (MTI) Kodály Zoltán távirata Kodály Zoltán táviratot intézett a szovjet zeneszerzőkhöz, amelyben kéri, járjanak közben kormányuk­nál, hogy a szovjet csapatokat azon­nal vonják ki Magyarország terüle­téről. (MTI) A szovjet megszállásról, a feloszlott MRP-ről, a munkások és a pasztok barátságáról, az ellenforradalmi veszélyről beszél a Budapesti Szerszámgépgyár munkástanácsának három tagja Megszüntették a normákat, hétfőn fűtött műhelyek várják a munkásokat Négyen ülnek együtt a Budapesti Szerszámgépgyár egyik irodaszobájá­ban: Nyék­ Tibor főm­echanikus, az ideiglenes forradalmi munkástanács elnöke, Szente János igazgató, Kapus Sándor, az üzemi bizottság elnöke­­ és az újságíró. Két fontos dologról kérdezzük véleményüket: az általá­nos politikai helyzetről és a munkás­­tanács terveiről. Először a politikai helyzetről, a nemzeti kormányról esik szó. Mindhárman úgy látják, hogy Nagy Imre nemzeti kormánya iránt nagyon sok emberben felébredt a bi­zalom, volt azonban ennek a kor­mánynak több olyan tagja, akiket ideje volt leváltani, így például Kossa István, Apró Antal, Csergő János. Az általános politikai helyzet jel­lemzéséhez tartozik, hogy rendkívül nyugtalanítja az embereket a szovjet csapatok jelenléte Magyarországon. A szovjet kormány tagjainak meg kellene érteniök, hogy a magyar nép szenvedélyesen kívánja a függetlenséget, s tiltakozik a meg­szállás ellen. A Szovjetunió számára is so­kkal jobb, ha egy semleges Magyarország­­­al teremt jó viszonyt, mintha erő­szakkal magához próbálja láncolni. Ezzel a témával a beszélgetés a közelmúlt felé fordul, a Magyar Dolgozók Pártjáról esik szó és az új pártról, a Magyar Szocialista Mun­káspártról. Három beszélgető tár­samnak az a véleménye, hogy a Rá­kosi és a Gerö-klikk vezetése alatt az MDP teljesen eljátszotta a bizal­mat. A Magyar Szocialista Munkás­pártnak, amelyet nyilván a becsü­letes kommunisták alapítottak, tisz­tán kell indulnia és tisztán kell ma­radnia is. Véleményük szerint az MDP elfajulásának legalábbis egyik fő oka az egypártrendszer volt. Nyé­ki Tibor kifejtette, hogy az egypárt­rendszer idején a Hazafias Népfront égisze alatt nem jött létre igazi munkás—paraszt szövetség. A falun bizalmatlanul és ellenszenvvel tekin­tettek a „nadrágos emberekre“. De most csak ki kell nézni az ablakon, milyen bőkezűen, milyen szeretettel küldi a falu az élelmiszert Buda­pestnek. Most, ebben a harcban állt igazán a parasztság a munkások mellé! Ma már dicsőség pestinek lenni — fűzi hozzá mosolyogva Nyé­ki Tibor. Újabb kérdés a magyarországi vál­tozásokkal kapcsolatban: több párt­vezető, így Kádár János és Kovács Béla is beszéltek a napokban arról, hogy megvan az ellenforradalom ve­szélye is. A forradalom első szakaszának haj­tóereje az ifjúság, a felkelt fegyve­res csapatok voltak. A forradalom második szakaszának, a most kezdő­dő békés alkotásnak a hajtóereje — mondja Nyéki Tibor — a munkás­ság és a parasztság. S ez a két osz­tály nem engedi, hogy weiszmanfré­dek és eszterházyak a nyakukra üljenek.Tény, hogy vannak, akik e for­radalom tüzében a maguk pecse­nyéjét szeretnék megsütni, az ellen­forradalmat uralomra segíteni, de ez a forradalom nem őértük lángolt fel! A beszélgetés ezután az általános politikai kérdésekről az üzem dol­gaira fordul. Megindul ismét a mun­ka, megkezdi működését a forradal­mi munkástanács (jelenleg még az ideiglenes tanács működik csak), s érdemes beszélni most már arról is, hogy milyen új helyzet áll elő az üzemben. Az ideiglenes forradalmi munkás­­tanács elnöke, s az igazgató először eddigi tevékenységükről mondanak néhány szót. Általános örömre és megelégedettségre megszüntették a normarendszert. Addig is, amíg a kormányzat általános érvényű bér­rendszert nem dolgoz ki, a harmadik évnegyed átlagfizetését adják a mun­kásoknak és a műszakiaknak. Tehát: nincs teljesítménybér — nem lesz ebből baj? A munkások maguk fog­ják ellenőrizni, hogy senki ne éljen vissza ezzel az ideiglenes bérrend­szerrel. Ezzel az egyetlen intézkedéssel is hozzájárultak ahhoz, hogy üzemük majd rentábilissá váljék. Például: több adminisztrációs és műszaki osz­tályt megszüntetnek, illetve kisebbí­tenek. Nem kell időelemzés, egysze­rűsödik a bérelszámoló és a techni­kai osztály munkája stb. (Az így fel­szabaduló munkaerőt az üzemben helyezik el.) De ami a legfőbb: a normarendszer kínozta, „kizsigerel­te“’ a munkást, hajszolta a munkára. Ennek kárát látta a munkás, a gyár és a népgazdaság egyaránt — milliós ráfizetések beszéltek a normarend­szer hibájáról. Most a munkások nyugodtabban dolgozhatnak majd, figyelmet szentelhetnek a minőségnek, a gazdaságosságnak. Vajon hogyan képzelik el az ideig­lenes forradalmi munkástanács tag­jai a jövőben a minisztérium és az üzem viszonyát? Emlékszünk, hogy a múlt egy-két évben a minisztérium kapkodó és szakszerűtlen vezetési módszerével sok kárt okozott a Buda­pesti Szerszámgépgyárnak , hajszol­ta az új típusok elkészítését, túlter­helte a gyárat, beleavatkozott aprólé­kos ügyekbe is. Az üzemi bizottság elnökének az a véleménye (s ezt osztják a többiek is) hogy a minisztérium készítse el a ter­veket, hangolja össze a­­különböző üzemek munkáját, gondoskodjék a nyersanyagszállításról, az egészséges kooperációról — de egyébként bízza rá az üzemre, hogy feladatát hogyan teljesíti, hegyen az üzem pénzügyileg is független, bízzák nyugodtan rá, hogy milyen béralappal, milyen mű­szaki és munkásgárdá­val stb. készíti el azt, ami a tervben van. Egyébként a fordulatot, a változást az iparveze­tésben ne hűbelebalázs módjára hajt­sa végre a kormányzat, hanem lé­­pésről-lépésre, különben zűrzavar ke­letkezik. Még egy utolsó kérdés: miért nem látott munkához szombaton a Buda­pesti Szerszámgépgyár? Az a véleményünk — mondja az igazgató — hogy a munkások több­sége nem tudott arról, hogy ma kez­deni akarunk. Abban állapodtunk meg, hogy csak akkor jönnek be, ha a rádió külön megnevezi a Buda­pesti Szerszámgépgyárat, a híradás azonban csak általában szólt a XIII. kerület üzemeihez. Megkérjük a „Népszabadságot“, hogy közölje a fel­hívásunkat: hétfőn reggel a Budapesti Szer­számgépgyár megkezdi a munkát. Egy délelőttös műszak lesz, a mun­kásokat fűtött műhelyek várják. A hidegüzemnek van anyaga a munka folytatásához, de az öntödé­nek csak egy napra való tartaléka van. A minisztériummal még nem tudtak kapcsolatot teremteni, ezúton is kérik a segítségét. (…) Ne hagyjátok magatokat félrevezetni!! A Csepeli Vas- és Fémművek több gyáregységében tegnap reggel kellett volna megindulnia ismét a termelés­nek. A munkába siető dolgozókat azonban különös röplapokkal fogad­ták. A röplapok lényege az volt, hogy amíg szovjet csapatok tartják megszállva az országot, sehol sem szabad felvenni a munkát. „Sztrájk a végső győzelemig!“ A következmény: a munkások mintegy 35 százaléka visszafordult, mert nem tudta végül is mihez tart­ja magát. A termelés csak két he­lyen — a Fémműben és a Szerszám­­gépgyárban indulhatott meg, ott is csak részlegesen, csökkentett lét­számmal. A bentmaradtak között pe­dig nagy viták zajlottak ezzel kap­csolatban. Kinek használ a további sztrájk? Kinek az érdeke fűződhet ahhoz, hogy országunk vérkeringése tovább­ra se induljon meg, hogy önmagun­kat, családjainkat az éhség és a sö­tétség fenyegető rémének tegyük ki? Kik azok, akik mindenáron gazda­sági katasztrófába akarják taszítani az országot? Sem a munkásosztálynak, de egyetlen becsületes magyar hazafi­nak sem fűződhet ma már semmi­féle érdeke ehhez! Csak azok akar­hatják ezt, akiknek célja bemocskol­ni győzelmes nemzeti felkelésünk tisztaságát. A zavarosban halászó, a munkásosztály sorai közé befura­kodni próbáló rossz elemek akarják ezt. Ezt bizonyítja az is, hogy nem mertek nyíltan kiállni a nagyüzemi munkások színe elé. De a zavarosban halászók próbál­kozása veszélyes, mert a jelenlegi helyzetben sokan a becsületes mun­kások közül sem látnak még eléggé tisztán. Nem ismerik fel azonnal azokat, akik valódi érdekeik ellen törnek. Ez történt tegnap Csepelen is.Munkások! Csepeliek és újpes­tiek! Értsétek meg, hogy most már más eszközökkel kell harcolnunk a szovjet csapatok kivonásáért, nem a sztrájk fegyverére. Ha szükség lesz rá, ismét elővehetjük. Most azon­ban minden tonna továbbra is kieső szén, acél, hengerelt áru, de bármely más termék is önmagunkra üt visz­­sza, a forradalom vívmányait veszé­lyezteti. Azt jeleni, hogy soraink nem egységesek, hogy nem támogat­juk azt a kormányt, amely min­den tőle telhetőt megtett a szovjet csapatok kivonásáért. Ez pedig ellen­feleinket erősíti. Ne engedjétek meg­bontani nemzeti egységünket, ne hagyjátok magatokat félrevezetni olyan jelszavaktól mint a „Sztrájk a végső győzelemig!“. Dicső forradal­munk már kivívta a teljes győzel­met. Most e győzelem megszilárdí­tásán a sor. NEM EZÉRT HARCOLTUNK! Tegnap délelőtt a Széna téren ka­­kastollas, csendőrsapkás fiatal­ember tűnt fel Azonban nem sokáig sétál­hatott ebben a viseletben, mert az egyetemisták leverték fejéről a csend­őrsapkát és futásra kényszerítették. A csendőrsapkás súlyosan téved. A magyar parasztok az elmúlt évek hi­bái helyébe nem Horthy csendőreit várják vissza. A magyar falu népe biztonságban, nyugalomban akarja művelni földjét. A parasztság és az egész magyar nép jogos követelései­nek gyakorlati megvalósításához nem a cikázó kakastollak, hanem a szo­cialista demokrácia megszilárdítása, a rend és nyugalom megteremtése hiányzik. A Széna téri kísértet megjelenése — és más egyre szaporodó jelek — komoly figyelmeztetés minden hazá­ját szerető magyar ember számára. Mindazoknak pedig, akik a kakas­­tollak visszatérésére számítanak, azt mondjuk: kérdezzék meg dicsőséges forradalmunk harcosait, felkelésben részvevő egyetemistákat, munkásfia­talokat, vajon a csendőrök visszaté­réséért harcoltak-e, vajon Eszterházy herceg százezer holdjaiért, a weiss manfrédok és dhorinok millióiért hul­­latták-e vérüket? A Széna téri fiatalok határozott nemet kiáltottak. Ilyen félreérthe­tetlen választ kell adnia minden igaz magyar hazafinak. A Tudományos Akadémia új Nemzeti Bizottsága Felszámolják a múlt hibáit, de elvetik a személyi hajszákat A Magyar Tudományos Akadémia rendes, levelező és az 1949. évi átala­kulás során tanácskozó taggá minő­sített és ezzel tagsági jogától meg­fosztott régi tagjai november 3-án az Akadémia dísztermében értekezletre gyűltek össze. Az értekezlet elhatározta, hogy végleges nemzeti bizottságot alakít, amelybe az Akadémia minden osztá­lyából három tagot választ. A nemzeti bizottság elnöke Kodály Zoltán, alelnöke Gombás Pál, titká­ra Nizsalovszky Endre, tagjai: Eck­hardt Sándor, Lakó György, Pais Dezső, Eckhardt Ferenc, Lukács György, Szalai Sándor, Egervári Je­nő, Gyulai Zoltán, Hajós György, Andreánszky Gábor, Dudich Endre, Mócsy János, Baló József, Hajnal Imre, id. Issekutz Béla, Gelei Sán­dor, Vendl Aladár, Verebély Lász­ló, Bruckner Győző, Plank Jenő és Varga József. Az Akadémia elhatározta, hogy támogatja a kormányt a független és semleges Magyarország kivívásá­ra irányuló törekvésében és sürgő­sen jóvá fogja ternni azokat az elvi, személyi és szervezeti téren elköve­tett hibákat, amelyek az utóbbi évek folyamán munkájára rossz fényt ve­tettek. Ugyanakkor mind a maga er­kölcsi presztízsének, mind az euró­pai tudományos közvélemény köve­telményeinek tiszteletben tartásával minden erejével meg fogja előzni, hogy felelőtlen megtorlásokkal, sze­mélyi hajszákkal beszennyezze mun­káját és becsületét. (MTI) Hely­reáll a villamos-és autóbuszközlekedés Szombaton 35 autóbuszvonalon teljesen és kilenc vonalon pedig rész­ben megindult a forgalom 250 ko­csival. A járatok reggel 6-tól este 6- ig közlekednek. Hétfőtől 400-ra nö­veljük a forgalomban levő autóbu­szok számát, s reggel 5-től előrelát­hatóan este 7-ig közlekednek a já­ratok. A villamosjáratok is megindultak, régi útvonalán közlekedik az 1-es, 3-as, 5-ös, 7-es, 10-es, 11-es, 10-es, 14-es, 28-as, 33-as 47-es, 55-ös, 56-os, 58-as, 64-es 65-ös, 69-es. Közlekedik a 75-ös trolibusz is a teljes útvona­lán, de egyelőre még csak néhány kocsival. A 25-ös villamos a Baross tér és az Állatkert között, a 31-es a Ferencvárosi-pályaudvartól a Pacsir­ta-telepig, a 68-as a Mogyoródi út és a Bosnyák tér között, a 32-es a Sza­bó-teleptől a Ferencvárosi-pályaud­varig, a 67-es a Keletitől a MÁV-te­­lepig, a 44-es a Rákospataktól a Kele­tiig. Régi útvonalán megindult a nagytétényi és törökbálinti HÉV, működik a Fogaskerekű Vasút is. Megindultak és teljes erővel folynak a helyreállítási munkálatok a kis­pesti vonalrészen, a Széll Kálmán téren, a Nagykörúton, a Rákóczi úton és a belső Üllői úton, a honvéd­ség és más műszaki alakulatok se­gítségével NÉPSZABADSÁG

Next