Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-14 / 9. szám

Egységes, és haltatalan a népi demokratikus rendszer megvédéséért Teljesen új, erkölcsileg és politikailag is szilárd karhatalmat szervez a magyar fegyveres erők főparancsnoksága. Ezzel kapcsolatban a főparancsnokságon az alábbi tájékoztatást kaptuk: Az új karhatalmi egységek honvédtiszti és rendőri alakulatokból állnak. Budapest jóréhány kerületében már ezek az egységek vették át a rend fenntartását, s rövidesen egész Budapest területén látni lehet majd a rendfenntartó magyar karhatalmi alakulatokat. Az ellenforradalmi veszély — amely a múlt hetekben nagyon is hathatósan jelentkezett — szükségessé teszi, hogy a rend megszilárdítására, a népi demokratikus rendszer megvédésére szilárd karhatalom jöjjön létre. A szovjet csapatoktól ugyanis fokozatosan át kell majd venni a rend fenntartását. Az új karhatalmi egységek egyébként a főváros különböző helyein nagyon sok eldobált, vagy pincékben összegyűjtött fegyvert, lőszert szedtek össze. Számos esetben fogtak el fegyveres fosztogatókat, akik áruházakat, üzleteket, lakásokat raboltak ki. Ezeket bíróság elé fogják állítani. Megtervezték már a honvédség és a rendőrség új rangjelzéseit és új formájú sapkáját is. Amennyiben ez elfogadásra kerül, az új sapkaviselet hasonló lesz az 1945 előtti honvédi sapkához. A tervezett rangjelzések körülbelül megegyeznek a jelenleg már kialakult viselettel, vagyis a galléron sima parok — a fegyvernemi színeknek megfelelően —, rajta a rangot jelentő csillag. A fegyveres erők főparancsnoksága felkérte lapunkat, hogy ezúton is hozzuk tudomására a lakosságnak: Budapesten még kószálnak olyan fegyveresek, akik fosztogatnak, lakásokat törnek fel. A rendőrség éppen ezért kéri a lakosságot, hogy az ilyen eseteket azonnal jelentsék a kerületi kapitányságokon. A Magyar Optikai Művek munkasintó bírálata a kormány munkájáról A Magyar Optikai Művek dolgozói bíráló levelet küldtek a kormányhoz. Bizony igazuk van! Nemtetszésüket kifejezve írnak a MOM dolgozói arról, hogy a kormány miért tűri a rémhírek sokaságát, miért, nem tesz semmit azok ellen, akik uszítanak a munka felvétele ellen. Számos üzemet sorolnak fel, ahol a forradalmi munkástanácsokban nyílt ellenforradalmi elemek garázdálkodnak és a rend, a kormány ellen agitálnak. Nem sokan vannak ezek. Az emlékeztetőt írók véleménye szerint egy-egy gyárban öt-tíz hangoskodó, életveszélyes fenyegetőző van. A becsületes, a szocialista vívmányokért aggódó munkások számonkérik a kormány tehetetlenségét, puhaságát, s a munkáshatalom vasöklének alkalmazását követelik. Tűrhetetlennek tartják például, hogy november 11-én a kerület összes üzemvezetői összeültek a Beloiannisz-gyárban és arról tárgyaltak, hogy „dolgozzanak-e a Kádár-kormánynak?” Utalnak arra, hogy a budapest—nagytétény—törökbálinti HÉV-nél terroristák ma is legyilkolással fenyegetik a dolgozni akarókat. Komoly intézkedéseket követelnek a kormánytól. Az iskolai osztályzatok és a régi címer eltörlésén kívül, amelyeket most nem tartanak elsőrendű problémáknak, döntő jelentőségű minisztertanácsi rendeleteket vár a nép. A levél írói konkrét javaslatokat is tesznek a kibontakozást szolgáló lépésekre. Fontosabbak a következők: 1. A régi helyett szilárdabb tisztikart a fegyveres testületekbe. Röviddesen legalább 3—4 karhatalmi hadosztályt szervezzenek. 2. A még heverő és elrejtett fegyverek gyorsabb összeszedése, illetve elkobzása. 3. Szigorúanmegtorolni az összes ellenforradalmi kísérletet (szervezkedés, szabotálás, rémhírterjesztés). 4. Naponként őszinte és részletes tájékoztatást a sajtón és rádión keresztül. 5. Azoktól a dolgozóktól, akik november hó 10-ig nem vették fel a munkát, vagy azóta sem hajlandók dolgozni, mindennemű anyagi jutta- tást meg kell vonni. Remélik, hogy ezen emlékeztető a kormánynál meghallgatásra talál és az intézkedések sem maradnak el. Békét, s rendet kívánó üdvözlettel: a MOM dolgozói. Az újjáépítés hírei A mai napig 25 490 dolgozó jelentkezett munkára a budapesti építőipari vállalatoknál. A munkabérek a következők: segédmunkások óránként 5—6 forintot, betanított segédmunkások 6—8 forintot, szakmunkások 7—12 forintot keresnek. Az új bérrendszer szerint ezhhez még tíz százalék jutalom is jár, amelyet az igazgató, a munkástanács utal ki a jó minőségű munka után. Meleg ételen , ebéden kívül lisztet, zsírt, cukrot és egyéb élelmiszert osztanakki a munkások között. Az újjáépítésben nemcsak az Építésügyi Minisztérium vállalatai vesznek részt, hanem a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium vállalatai is. Sok dömperrel is dolgoznak a romeltakarításnál. Munkába lépnek a kisiparosok és tanácsvállalatok. Elsősorban súlyosan megrongált, életveszélyt jelentő épületeken végeznek biztosító munkálatokat, ezzel párhuzamosan helyreállítják a sérült lakásokat. A tervező irodák mérnökei most felméréseket végeznek. A teljesen leromboltházak újjáépítését csak tavasszal kezdik meg. Az Építőipari Minisztérium több mint 500 lakás építését fejezi be olyan mértékben, hogy ezek a lakások lakhatók legyenek. A Zagyvapálfalvi Üveggyár teljes gőzzel dolgozik, naponta 12 ezer négyzetméter üveget gyárt. A gyár azonban — három műszakban — napi 20 ezer négyzetmétert gyárthatna, amennyiben elegendő szenet kapna. Az ÉM anyagellátási igazgatósága több száz teherautót állított munkába, szükséges azonban, hogy a kormány gondoskodjék üzemanyag ellátásukról. A napokban teherautókonvojokat indítanak Zagyvapálfalvára üvegért. Horthy Ash'és jefer'foyk ! Az Humanité Dimancho hírt ad arról, hogy Horthy nyilatkozatot tett közzé, amelyben a magyaror*-'-'! eseményekkel kapcsolatban felajánlja szolgálatait. Voltak, akik azt hitték, hogy Horthy már nem is él, és ime kiderült, hogy Lisszabonban meghúzódva a vén ellenforradalmár ugrásra készen várta, hogy fehér lován visszatérhessen közénk, magával hozva a letűnt múlt minden sötét bűnét. A fehérterrort idéző atrocitások úgy látszik felvillanyozták: azt hitte, eljött az ő ideje. Nem tanult semmit és nem felejtett semmit. Ám mi is emlékezünk: Horthy neve a gyárak és földek visszadását, minden demokratikus és haladó erő kíméletlen elnyomását, a vérengzéseket és a tömegnyomort jelenti. Horthy volt az, aki az országot a német fasizmus szekeréhez kötötte, ő és hívei sodorták hazánkat háborúba, nyitották meg az utat a nyilas banditák garázdálkodása előtt. Amikor pedig el-s menekült, egy rombadöntött országot hagyott maga után. Horthy gyorsan „vette a vonalat” és jelentkezett, de mégis elkésett: a forradalmi munkás-paraszt kormány elzárta az utat a hatalomért jelentkező kalandorok előtt. Az elmúlt hetek eseményei azonban arra is megtanítottak, hogy vannak az országban garázda elemek, akik megnyergelve a tömegek jogos követeléseit, kihasználva a hibák ellen küzdő nemzeti demokratikus mozgalmat, a maguk céljaira akarták fordítani az események alakulását. Azt is megtanultuk, hogy vannak még az országban a 25 éves Horthy-uralom által kitenyésztett tiszti garnitúrából és ezek gyűlölettel tekintenek a népi hatalomra, minden vívmányunkra és eredményünkre. Nekik semmilyen kormány sem jó, csak maga Horthy vagy hozzá hasonló fasiszta. Erre figyelmeztet Horthy jelentkezése. Ne felejtsük el! Nint ma emberbarátbb kötelezetség... Sok család vált hajléktalanná az elmúlt három hét tragikus napjaiban. A tél küszöbén a Körúton, a Rákóczi úton és a város más részein belövések nyitottak rést a lakások falain. Most mindenki ezekre a családokra gondol. Vajon mi lesz velük, hogyan vészelik át a telet? A Város- és Községgazdálkodási Minisztériumban, a Kohó- és Gépipari Minisztériumban és több üzemben is a kárt szenvedett dolgozók iránti együttérzés tettekben is kifejeződik. Csoportokat, brigádokat szerveztek, hogy segítsenek dolgozó társaiknak lakásuk helyreállításában. Nincs ma emberbarátibb kötelezettsége a munkástanácsoknak, mint hogy a két minisztérium kezdeményezését saját üzemükben, munkahelyükön is megvalósítsák. A legtöbb üzemben van anyag is, cement, tégla s akad szakember is. Természetesen helyes és indokolt, hogy az üzemek és vállalatok maguk is hozzájáruljanak ehhez: a dolgozótársuk lakásának helyreállításában részvevőknek kifizessék a rendes munkabért, adjanak szállítóeszközt, anyagot vagy segítsenek ennek megszerzésében. ! — Dolgozni kell! — ha nem akarunk éhezni, ha nem akarunk sötét szobákban dideregni, ha nem akarunk inflációt és járványt, haladéktalanul dolgoznunk kell! — ebben mindenki egyetértett ezen a délelőtti szenvedélyes hangulatú beszélgetésen, amelyre összejöttek mintegy húszan a Ganz-hajógyáriak, munkások és művezetők, az üzemfenntartás és a karbantartás dolgozói, műszaki vezetők, az üzemi bizottság, az MSZMP ideiglenes intéző bizottságának és az ideiglenes munkástanács néhány tagja. Ez volt a húsz ember beszélgetésének egyetlen és legfőbb célja. A kis kollektíva néhány tagját két nappal ezelőtt megbízták: készítsék elő az üzemet a munka megkezdésére, gondoskodjanak a fűtésről, gázról, gőzről stb. S ez meg is történt. A munka azonban modern indult meg sem hétfőn, sem kedden. Pontosabban: dolgoznak a szerszámkészítők, az üzemfenntartók és a karbantartók. Ők végig kitartottak a munkapad mellett azért, hogy miinél zökkenőmentesebben kezdődhessék majd meg ismét a munka. Miért nem indult meg az egész üzemben a munka? K. elvtárs röviden ismerteti a helyzetet. — Hétfőn reggel mintegy 1500-an jöttek be azzal a szilárd elhatározással, hogy felveszik a munkát. Néhány újpesti munkás azonban azzal a hírrel jött, hogy azokat, akik dolgozni kezdenek, tettlegesen is bántalmazzák, kiteszik képüket plakátokra, kiközösítik őket. Erre természetesen a dolgozók zöme visszavonult, nem mert munkába állni. Mindegyik azzal jött: ő szívesen dolgozik, dehát itt biztosítja testi épségét? Többen szinte egyszerre emlegetik az újpesti „forradalmi tanácsot“, amely éppen hétfőn délután foglalt ismételten állást a munka felvétele ellen, s kinyilvánította a sztrájk folytatását politikai követeléseik teljesítéséig. — És mik ezek a követelések? — vág közbe F. elvtárs. — A szovjet csapatok azonnali kivonása, ENSZ csapatok behívása a rend fenntartása céljából. Hogy miféle követelések ezek, kitűnik már abból is, hogy kik terjesztették elő. Az egyik Nagy Pál Péyer meghitt embere, aki a harmincas évek nagy munkássztrájkjának idején az Egyesült Izzó volt vezérigazgatójával sztrájk helyett a vezérigazgató úr motoros jachtján „töltötte el idejét”. S ez az ember merészel ma a nagymúltú újpesti munkások nevében beszélni -’trájlíra felhívni őket, sajátmaga ellen. De úgy hírlik, több hasonló" elem van ebben a „forradalmi tanácsban”. De mi nem azonos:' 'uk magunkat ezekkel a határo ■ ’’kal, s tudjuk, hogy az újpesti munkások többségének sem ez a véleménye. Tűrhetjük-e, hogy néhány a zavarosban halászni akaró, zavart, bizonytalanságot keltsen soraink között, megfélemlítse becsületes dolgozóinkat, akik megértik, hogy vérző országunk egyetlen kiútja e pillanatban az élet, a vérkeringés beindulása? A megjelentek valamennyien határozottan állást foglaltak amellett, hogy sürgősen tenni kell valamit a hangadók ellen. A kormány ne tűrje el az ilyen rendbontókat, akik tudatosan végső romlásba akarják taszítani oly sokat szenvedett népünket. Mert ugyan mi mással lehet magyarázni azt, hogy az újpesti „forradalmi tanács“ még ,a Váci úti villamosok megindítása ellen is tiltakozik. A hajógyáriak felajánlották, hogy segítenek a sérült vezetékek helyreállításában, hogy az 1-es és 3-as villamos mielőbb megindulhasson, s megkíméljék a dolgozókat a fárasztó gyaloglástól. De az újpesti tanács ettől is elzárkózott. — Pedig nemcsak a gyári dolgozóknak, de az idősebbeknek, a családtagoknak is égeteen szükségük van a közlekedésre, mert nem tudnak bejárni a Visegrádi utcai szakrendelőintézetbe — szól közbe valaki. Persze, szóba kerülnek a „nagy politikai” kérdések is. A szovjet csapatok kivonása, az ENSZ tevékenysége, az ország függetlensége. Többen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy 2—3 hétre félre kellene tenni ezeket a kérdéseket, s minden erőnket a belső rend helyreállítására kell fordítani. — Hiába vitatkozunk arról, hogy mivel foglalkozik vagy mivel nem foglalkozik az ENSZ — ezzel nem visszük előbbre a saját dolgunkat — mondja S. elvtárs. Az bizonyos, hogy nem ott döntik el, mi jó vagy nem jó a hajógyári kovácsnak. De a szovjet csapatok azonnali kivonását követelni nem is reális dolog. Amíg a rend helyreállítása késlekedik, nem indul meg a termelés — hiába ábrándozunk erről. Hazánk oly kívánt függetlenségét is csak egyetlen úton biztosíthatjuk, ez az út a rend, a nyugalom, a béke megteremtése saját országunkban. Ezért „nagy politika“ helyett lássunk sürgősen munkához, mert egy bizonyos: ha nem dolgozunk, ebből semmi jó sem származik ránk. Annál több rossz. Sokáig tart még a beszélgetés, sokan többször is kérnek szót, az a véleményük, ha a régi törzsökös munkások kézbeveszik a szerszámot, s a többiek is követik őket. Végül megállapodnak abban, hogy felhívással fordulnak a Váci úti üzemek dolgozóihoz, s igyekeznek mindenkitmeggyőzni álláspontjuk helyességéről, eloszlatni azt az eszmei zűrzavart, amit az újpesti „forradalmi tanács’ határozata keltett a fejekben. Dolgozni, termelni kell. Ezt kívánja mindenkinek legbarátabb egyéni érdeke is ezt kívánja az ország érdeke is. Ebben a gondolatban válnak el. Hajógyáriak között . KIÉ A GYÁR? Mióta csak foglalkoztatja az ország közvéleményét a magyar szocializmus sajátos útjainak felkutatása, smióta csak ismerjük a jugoszláv kísérlet tapasztalatait, állandóan napirenden van az üzemi munkástanácsi rendszer problémája. A közvélemény előtt világos, hogy a jugoszláv példa egyszerű másolása helytelen lenne, hiszen éppen elég tapasztalatunk van arról, hogy mindenfajta másolás ellersmondásokhoz vezet. Az is kétségtelen, hogy az ipar irányíttásának, a Szovjetunióból szolgai mózdon átvett bürokratikus rendszerei súlyos helyzetbe hozta a magyar népgazdaságot. Nem a mi feladatunk, hogy elemezzük a szovjet gazdasági vezetés rendszerét, de annyit megmondhatunk, hogy azok a magyar kommunisták, akik hosszú évek óta szemben állunk a Rákosi-klikk talppá, módszerével, azelőtt is, s ma is következetesen szembenállunk az üzemvezetés eddig ismert módszereivel. Éppen ezért a forradalom egyik legnagyobb és legfontosabb vívmányának tartjuk, hogy az üzemek végre azok kezébe kerültek, akik egyedül jogosultak erre: a munkások kezébe. Ezért harcolunk évek óta, s erre a vívmányra úgy tekintünk, mint a forradalmárok harcának egyik nagy győzelmére. A szocializmus tiszta eszméi, amelyek bennünket valaha sok millió munkástestvérünkkel együtt elindítottak utunkon, félreérthetetlenül arra tanítanak, hogy csakis a munkásosztály emelheti fel az egész dolgozó népet, csalás a hatalmon levő munkásosztály képes kibontakoztatni a köztulajdonban levő termelőeszközök fejlődését — valamennyi dolgozó osztály érdekeinek megfelelően. A Rákosi-klikk a saját szája ízére akarta formálni a munkáshatalmat. A néptől sok esetben elszakadt, gyenge szakképzettségű bürokrata réteg kezébe helyezte a népgazdaság vezetését, magát a munkásosztályt pedig elzárta attól a lehetőségtől, hogy beleszólhasson az ország legizgalmasabb problémájába, a termelés vezetésébe. A történelem a legsúlyosabb ítéletet mondta ki e kiagyalt szisztémára. Felváltja, elkerülhetetlenül fel kell hogy váltsa a mesterségesen tenyésztett bürokráciának ezt a rendszerét a legszélesebb munkásdemokrácia ! A jövő a munkástanácsoké. Hogyan működnek majd, mik lesznek a szervezeti formái? — erre még nem tudunk pontosan válaszolni. A ma megjelent kormányrendelet már sokat jelent. A legfőbb körvonalak?, megadja, de sok kérdést még nyitvagy. Bízunk abban, hogy most mi nem lesz több huzavona a jövő perspektívájának dolgában; a pár és a kormány szilárdan egyetért abban, hogy Magyarországon csak magyar szocializmust lehet felépíteni a széles demokratizmus alapján. S most már itt a legjobb ideje, hogy elővegyük e sajátos magyar út néhány alapvető, gyakorlati kérdését is, mert enélkül csak növekednek a nehézségek, a normális termelő munkára való áttérés előtt. Mert a munkás, amikor most újra a munkapad elé lép, mihamarabb tudni akarja, hogy kinek dolgozik, ki fogja őt irányítani és milyen célok érdekében? Tudni akarja, hogy nem prédálják-e el felelőtlen bürokraták a termékeket, nem fogják-e bírságrendszerrel újra az üzem gazdájából az üzem szolgájává alacsonyítani a munkást. S hogy nem alaptalanok ezek az aggályok, arra szolgáljon bizonyítékul több más üzem sorában a Duclos bányagépgyáriak esete. A munkástanács a forradalom napjaiban eltávolította a gyár igazgatóját. Bizonyára meg volt rá az alapos oka. Ez az igazgató valahol átvészelte azokat a napokat, amikor felülkerekedett az ellenforradalmi veszély, s azután a Kádár-kormány megalakulását úgyértékelte, hogy most ütött az ő órája. Megjelent az üzemben, hogy „átvegye a hatalmat“. A Rákosi börtöneit megjárt Kádár János forradalmi kormánya azonban nem a forradalom, hanem az ellenforradalom és a rákosista restauráció ellen harcol. Amikor a Ducás-gyáriak küldöttsége felkereste a kormányt, azt a választ kapta, hogy akit az összes munkások által megválasztott végleges munkástanács eltávolít, annak nincs helye a vezetésben. Más módon is kifejezte már a kormány, hogy a munkásdemokrácia alapján kíván állni. Amikor a közigazgatás forradalmi bizottságainak a rendfenntartás s a folyamatos ügymenet érdekében egyelőre csak tanácsadási jogot adott, ugyanakkor állást foglalt az üzemi munkástanácsok teljes hatalmi jogköre mellett. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez még mindig kevés. Bár tudatában vagyunk annak, hogy számos üzemi munkástanácsban kevés a munkás, s kalandor elemek is szót kaptak, bár tudjuk, hogy a legtöbb helyen a körülmények folytán csupán a dolgozók kis csoportja választott . A tanácsot s a választást a dolgozók többségének jelenlétében újra meg kell majd ejteni, mégis azt javasoljuk, hogy most már minél sürgöseb■ ben, országos méretben rendezzék a . munkástanácsok végleges helyzetét, s " Javasoljuk, hogy sürgősen hívják - e össze a nagyüzemek képviselőiből azt a megbeszélést, amelyen meg lehet ismerni a dolgozók véleményét a magyar munkásdemokrácia formáiról. Hangsúlyozzuk, csak olyan üzemvezetési megoldásról lehet szó, amely kifejezi hazánk ipari rendszerének nemzeti jellegét és amellyel minden magyar munkás, mérnök és technikus egyet tud érteni. így garázdálkodtak Füzesabonyban Füzesabony községben november 3-ra virradó éjszaka Gál János kulák, Gál Kiss János és Kóródi István munkakerülő kocsmatöltelékek vezetésével egy csoport ledöntötte a szovjet emlékművet, majd a tanácsháza elé vonultak, meg akarták verni a tanács vezetőit. Mivel a tanácsházán nem találtak senkit, elmentek a községi begyűjtési megbízott lakására, ahol beverték az ablakokat. A begyűjtési megbízottat, aki Budapestről vidékre helyezett munkás, a lakásáról elhurcolták a tanácsházára, összeverték, s egy szobába bezártait. Az összegyűlt csoport a község volt horthysta főjegyzőjét, egy Fecske nevezetű egyént kiáltotta ki a község vezetőjének. A volt főjegyző vezetésével létrejött „munkástanács” első ténykedésként elzavarta munkahelyéről Kovács Lajost, a földművesszövetkezet ügyvezetőjét, akit súlyosan bántalmaztak. Antiszemita jelszavakat kiáltozva vonultak a textilüzlet elé, ahonnan elzavarták az üzletvezetőt. A begyűjtési megbízott családját (feleségét és kisgyermekét) a lakásából az utcára dobták, s még azt sem engedték meg a szomszédnak, hogy helyet adjon a begyűjtési megbízott gyerekének. Jellemző, hogy a begyűjtési megbízott szomszédját, aki pártonkívüli, köztiszteletben álló személy, kommunista bérpnőnek kiáltották ki, amiért a gyereket be akarta fogadni. A Gál János által vezetett csoport megrohanta a rendőrőrsöt, onnan fegyvereket szerzett, a fegyverekkel felvonultak a járási pártbizottsághoz, az ott dolgozókat elzavarták, s a páncélszekrényben levő 10 ezer forintot elvitték. Mezőtárkány községben a községi tanácselnököt, aki Heves megye egyik legrégibb községi tanácselnöke (budapesti üzemből került oda), súlyosan bántalmazták. Kétoldali bordatörést és tüdővérzést kapott, 9 éves kisfiát úgy összeverték, hogy azóta is ágyban fekvő beteg. [ A nyugalom hírnöke Budapesten, az Október G utcában, , az 5-ös számú ház barna fakapuján , kis cédula. Kockás papírra, tintával illák a szöveget és ragasztópapirossal erősítették oda. Körülötte sok ember. A szöveg így hangzik: „Folyó hó 14-én, szerdán reggel 7 és 8 . óra között az óvoda megnyílik. Gyermeket 9 óráig veszünk át. Zárás délután 3 órakor. A 9 óráig érkezők étkeztetésben részesülnek.” Nem nagy dolog: újra működni kezd egy óvoda. Mégis jóleső érzéssel olvasta mindenki ezt a kis hirdetményt: a rend és nyugalom hírnökének tekintik.