Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-15 / 10. szám

ARA 30 i-ILLEK. MFS? 3^S^Iii M&t cSííi "L. november 15. A MAGYAR SZŐTIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA I. évfolyam, 10. szám Szilárd népi hatalom: független Magyarország A budapesti központi munkástanács küldöttségének tárgyalása Kádár Jánossal Szerdán délután az Egyesült Izzóban a budapesti nagyüzemek munkástanácsainak több mint ötszáz küldötte gyűlt öszsze, hogy egybehangolja a különööző üzemek dolgozóinak véleményét, s megválasszák a nagybudapesti központi munkástanácsot. Este, a központi munkástanács 19 tagú küldöttsége a parlamentben felkereste Kádár Jánost, a minisztertanács elnökét, hogy tolmácsolja a budapesti üzemek és több vidéki nagyüzem dolgozóinak követeléseit. E követeléseket a központi munkástanács több pontba foglalta össze. Bevezetőben leszögezi, hogy a munkástanács szigorúan a szocializmus elve alapján áll, megvédi a termelőeszközök társadalmi tulajdonát. A továbbiakban egyebek között követelik, hogy Nagy Imre vegye át a kormány vezetését, mielőbb vonják ki a szovjet csapatokat, legyen több pártrendszer (de csak a szocializmus alapján álló pártok működhessenek), tartsanak szabad és titkos választásokat, bizonyos idő eltelte után. Kádár János elvtárs behatóan elemezte ezeket a követeléseket. Mindenekelőtt ismertette a kormány álláspontját Nagy Imrével kapcsolatban. Elmondotta, hogy Nagy Imre jelenleg egy külföldi állam budapesti követségén kért menedékjogot, s így nincs módunk vele tárgyalni. Ilyen körülmények között természetesen Nagy Imre nem lehet miniszterelnök. Ha Nagy Imre lemond erről a területenkívüliségről ismét magyar földre lép, meglesz a lehetősége annak, hogy tárgyaljon és megegyezzen velünk. Kádár elvtárs ezután rátért a pártok kérdésére és a több között a következőket mondotta: — Feladjuk a párt monopohelyzetét, többpártrendszert, tiszta, becsületes választásokat akarunk. Tudjuk, hogy ez nem lesz egyszerű dolog, mert nemcsak luskagolyóval, hanem szavazcédulával is ki lehet lőni a munkáshatalmat. Számolunkzzal, hogy esetleg alaposan legyezhetnek bennünket a válsztáson, de vállaljuk a választási harcot, mert a kommunista ártnak meglesz az ereje hozá, hogy ismét megszerezze a cigóző tömegek bizalmát. A kmmunista pártnak nemcsak ibái vannak. Most minden locskot ráhánynak, pedig a árt nem azonos azokkal, akik evével visszaéltek, a pártnak 30 ezer tisztességes ember ült a tagja. Emlékszem, milyen és hegyig menő harcot folyatunk a kisgazda párttal, hoy menjenek bele a három gnnoyobb gyár államosításai. Lehet, hogy erről sokan ár megfeledkeztek. De bizonkos, hogy a nép nem feledként meg róla. A továbbiakban rámutatott hogy a kommunisták kiszorítása a parlamentből szükségképpen a szocializmus, a népi hatalom megdöntéséhez vezet . Nincs okunk kételkedni egyedi becsületes polgári politikusok azon kijelentéseiben, hogy akarják a szocializmust, de egy kommunista választási vereség után ezeket a politikusokat saját pártjuk állíthatná félre Nincs olyan polgári politikus ha még oly jószándékú is, aki a munkásosztály pártjának segítsége nélkül meg tudná védeni a gyárat és a földet. Ezután a szovjet csapatok kérdésére tért át. Elmondotta hogy kénytelenek voltunk a szovjet csapatok beavatkozása kérni, mert az elmúlt hetes eseményei során bebizonyosodott, hogy a népi hatalom megjelentésének közvetlen veszély fenyeget. Ezt persze sokan nem értik, mert nem is olyan egyszerű megítélni az elmúlt hetek eseményeit. Valamennyien látták, hogyan alakult át egy helyes, jogos követelésekkel induló diáktüntetés két érj alat olyan fegyveres harccá, amelynek során elfoglalják a rádiót, a Szabad Nép székházát, katona raktárakat, a József telefonközpontot, a TEFU központi telepét Lehetetlen, hogy mindezt diákok spontán cselekedtek. Ezek a£ akciók nem laikus szervezőkre vallanak. A későbbiek folyamán azt láttuk, hogy munkások is tüntetnek, a sztrájl követelésével lépnek fel. Megértettük, hogy az egész megmozdulást nem lehet ellenforradalomnak nevezni. De vakos lennénk, ha nem látnánk, hogy a súlyos hibák feletti mélységes felháborodáson, a dolgozók jogos követelésein kívül itt ellenforradalmi követelések is vannak, mi harcok folyamán rendes, becsületes emberek összekeveredtek ellenforradalmár elemekkel és igen nehéz helyzet állt elő. A kormány kimondta a tűzszünetet, és ekkor elkezdődött valami, amit sokan nem láttak. A harc folytatódott, de most már más célokkal. Ágyúkkal ostromolták a budapesti pártbizottságot. A budapesti pártbizottság ostroma során megölték Mező Imre elvtársat, aki egész életét a forradalomnak áldozata, részt vett a spanyol szabadságharcban, s akinek minden gondolata, tette közöséggé vált. Feldúlták s ■comm unisták lakásait, s ahol sem találták otthon, akit kerestek, a családtagjait ölték meg, így, amint azt az ellenforradaom tenni szokta. A továbbiakban Kádár elvtárs néhány kisebb epizóddal jellemezte a fegyverszünet után kialakult kaotikus helyzetet. Elmondotta, hogy számos párt mely ezekben a napokban hitelen megalakult, vagy íjjá lakott, mással sem törődött mint Hogy autókat, pénzt és pziciókat hiz,Visítsor Sigt-nak ! részletesen beszélt ezeknek aj , napoknak egyik jellegzetes figurájáról, Dudás Józsefről. Ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs elmondotta, hogy Dudást végül is letartóztatták De mindjárt szabadon is engedték. Jellemző, hogy erről , Nagy Imre csak utólag értesült. Dudás szabadonbocsátását Nagy Imre természetesen árulásnak minősítette. Király Béla vezérőrnagy, a Katonai Forradalmi Tanács elnöke volt az, aki Dudást szabadon engedte. Amikor Király megtudta, hogy Dudás szabadonbocsátását árulásnak minősítik, a tatai erdőkbe, a felkelőkhöz menekült — Miféle jövő várt volna am ■ a kormányra, amelynek főváro■ jában ilyen városparancsnok? van? — tette fel a kérdést Kádár János. A Dudáson kívül né■ hány más fegyveres csoport tagjai is raboltak, garázdálkodtak s közben, mint a hazafias felkelők képviselői, a kormányhoz jártak tárgyalni. Ekkor felismertem, hogy ezen az alapon nem lesz demokrácia és nem lesz függetlenség sem, még egy héteg kizúrják Nagy Imrét is a koalícióból. Ekkor szántam rá magam , hogy kiválók a kormányból Mindszenty rádióbeszédében ma nyíltan uszított, de még ez is előszele volt csak annak, am később következett volna be. A határon át egyre-írásra jöttel ’ a katonai egységeket szállító gépek és fegyverek. Nyugat- Németországban fasiszta magyar hadsereg van. Tíz esztendeje csendőrezredek állnak fegyverben és csak azt várják mikor csaphatnak le erre a népre. Ezeknek az előőrsei szálltak meg Ausztriában és jöttek be az országba. A győriforradalm bizottság megalapította a „dunántúli köztársaságot“ és kijelentette, hogy nekik nem parancsol a népköztársaság nemzet kormánya. Közben autón, repülőgépen a vöröskereszt küldeményeiben ömlött a fegyver az országba. Mit lehetett tenni ilyen helyzetben? Mi a perspektívája a demokráciának, a szabadságnak, a függetlenségnek, a semlegességnek ? Mindez vágyálom csupán, ha nincs erő, amely megvédené. Ilyen helyzetben jutottunk néhányan arra az álláspontra, hogy előbb minden eszközzel, — a szovjet csapatok segítségével is, — le kell törni az ellenforradalmat, meg kell erősíteni a népi hatalmat — többek között felfegyverzett munkásokkal. Ebben a helyzetben tehát meg kellett fordítani a sorrendet: először összezúzzuk az ellenforradalmat, megerősítjük a népi demokratikus hatalmat, olyan fegyveres íróvel, amely a szocializmus alapján áll és képes azt meg is védeni. Ezután kivonjuk a szovet csapatokat a városból és tárgyalunk az országból való konásokről. Ezen az alapon és csakis .e zen a/ at'v.'rt lehet és lesz is független Magyarországi A kérdés lényege most ez. Legyen-e népi demokrácia ? Ha megszilárdítjuk a népi demokráciát, akkor lehet vitatkozni a kormány személyi összetételét Egyébként a kormány összetételét mi magunk sem tartjuk véglegesnek. Ki kell szélesíteni a kormányt! Az ÁVH-val kapcsolatban Kádár János elvtárs börtönélményei alapján elmondotta, hogy a ÁVH több tagját személyesen is ismeri. Ennek ellenére mérsékletre intett ebben a kérdésben . Hangsúlyozta, hogy az ÁVH-b munkásembereket küldtek s nem az ő bűnük, hogy idáig fejlődtal a dolgok. Az ÁVH nemcsak nyomozók voltak, hanem sorozott katonák is. Egyszerű embereket nem szabad legyilkolni Farkas Mihály és más vezetők bűneién Ez nem a munkások akarata. Az ÁVH széthullott, szétvertül , nincs is rá semmi szükség. nem szabad hajszát indítani az ÁVH egyszerű sorozott fiatali ellen. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy az ÁVH volt tagjai különböző kedvezményes helyekre kerüljenek. Ezután a sztrájk kérdéséről beszélt Kádár elvtárs. Arra kérte a küldöttség tagjait, gondolják át a helyzetet, s ha meggondolják, rájönnek, hogy a tovább sztrájk csak inflációt, éhínséget hozhat, s már nem is kell hozzá sok, csak még egy-két hét, s koldusai leszünk a világnak. Soha , nem hiszik, hogy volt ellen forradalmi irányzat. Pedig az ellenforradalom ma is itt van. Most kiadják a jelszót: sztrájk és bojkott. Az ellenforradalmi erők nagyon ügyesen és szervezetten dolgoznak, mindig a helyzetnek legmegfelelőbb jelszavakat vetik fel. Senki sem áll le nyíltan azzal, hogy „én ellenforradalmá vagyok“. De egyes követeléseken világosan felismerhető az ellenforradalmi célkitűzés. Ilyen például az a követelés, hogy legyen az üzemben semmifél párt. Nincs a világon olyan kommunista párt, amelynek ne lenne üzemi szervezete. Ha az ellenforradalom győzött volna és illegalitásba szorította volna a pártot, a munkásosztálynak akkor is lett volna pártja — ha föld alatt is — s ez a párt akko is az üzemi szervezetekre épül volna. A kommunista párt nem mondhat le az üzemi szervezetekről, még akkor sem, ha egyes félrevezetett munkások most ez követelik. Ne azt mondjuk, hogy ne legyen pártszervezet az üzemben, hanem azt. Ne legyen olyan mint volt, ne legyen a munkásoktól elszakadt bürokratikus szervezet. , Kádár elvtárs befejezésül a következőket mondta. Ha az alapkérdést értjük és van bátorság szembenézni a helyzettel, ha van bátorságunk nemcsak kellemes népszerű dolgokat mondani a embereknek, akkor — álljanak kielénk! . Ezután a k’ü'cör'tség tagjai nég hosszasan tárgyaltak és itáztak Kádár elvtárssal. A tárgyalás elején többen leszögezte hogy az alapkérdésekben egyetértenek, de több részletkérdésben vita alakult ki. Ilyen probléma volt többek között a semlegesség kérdése. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy nagyon is érthető követelés ez. Csakhogy ez nemcsak óhaj és kívánság dolga, mindaddig, amíg vannak emberek, akik nem ezt akarják, akik- nek nem ez, hanem háború az érdekük. Csakhogy ez nem abból áll, hogy egy papírra ráírjuk: semlegességet akarunk. Ehhez olyan erőviszonyok, olyan nem■zetközi helyzet szükséges, amely ‘ realitást ad egy ilyen követelésnek. Hiába követelünk mi semlegességet, ha az ellenforradalmi, vagy imperialista erők köpnek a mi semlegességünkre. Egy másik kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs határozottan megerősítette, hogy senkit sem éri két bántódás azért, mert részt vett az elmúlt hetek nagy népi mozgalmaiban. Nyomatékosan hangsúlyozta azt is, hogy az illetékes szovjet hatóságokkal egyetértésben megállapodás történt arról, hogy az országból senkit sem szabad kivinni. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy nem lépünk fel a proletárhatalom teljes súlyával azokkal szemben, akiket terror- vagy közönséges bűncselekményeken tetten érnek. Erre annál is inkább szükség van, mert ha Magyarországot eltiporja az ellenforradalom, ez a háború veszélyét rejti magában. Az ellenforradalom keresi a háborús konfliktust. — Az imént beszéltem a kínai nagykövettel — mondotta Kádár elvtárs —, aki hangsúlyozta, hogy a hatszáz milliós Kína minden segítséget megad hazánknak, mert itt most az emberiség, a világbéke ügyéről is van szó! Hasonlóképpen nyilatkozott a jugoszláv kormány is.A szovjet-magyar gazdasági kapcsolatokról szólva a vita során Kádár elvtárs elmondta, hogy a jövőben nyilvánosságra fogjuk hozni az összes kereskedelmi szerződéseket. Elmondotta továbbá, hogy a magyarországi uránércet világpiaci áron ágyik el a Szovjetuniónak, minthogy mi nem rendelkezünk azokkal a rendkívül költséges berendezésekkel, amelyek a feldolgozáshoz szükségesek. Egyébként az uránérc kitermelése még kezdet stádiumban van, úgyhogy mindeddig uránérc kivitelről nemigen lehetett szó. A megbeszélés végén Kádé elvtárs arra kérte a küldöttség tagjait, hogy alaposan gondolják át mindazt, ami a tárgyaláson elhangzott és abban a szilárd tudatban térjenek vissza üzemükbe, hogy Magyarországon soha többé nem kezdődhet újra a régi, bukott politika, e küldöttség tagjai kijelentették hogy az ő véleményük szerint is az a fő kérdés, hogy megszilárítsuk a népi hatalmat és ezen z alapon eltol hassuk az orszag függetlenségét. . .