Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-04 / 3. szám

Ára 50 fillér NÉPSZOBODSÁ­G 1956. november 4. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA I. évfolyam, 3. sz­ám Elég az önkényeskedésből! Ki gyűlölné jobban a Rákosi-re­­zsim levitézlett vezetőit, mint ép­pen a magyar kommunisták? Ért­hető ez, hiszen sok éven át hittek és bíztak bennük és most kiderült, hogy csalás, szemfényvesztés ál­dozatai lettek. Az emberek azért léptek az MDP-be, hogy a szocia­lizmust, a nép szabadságát szolgál­ják. Kiderült, hogy ez a cél mind­inkább háttérbe szorult és egy bü­rokrata apparátus kiszolgálójává lett a párt. Az MSZMP-nek van a legtöbb joga, hogy követelje azok társadal­mi és bírósági felelősségrevonását, akik így visszaéltek a nép, elsősor­ban a kommunisták bizalmával. Nemcsak Farkas Mihályékat kell azonnal bíróság elé állítani és méltó büntetéssel sújtani, de az egész elbürokratizálódott, a néptől elszakadt, a maga tekintélyét és jólétét mindenek fölé helyező, a nép haragját méltán kiváltó ál­kommunista vezető klikket. A kommunisták nagy tömege, mióta ezt felismerte, mélyen megvetette őket, harcolt ellenük, gyakran ne­héz körülmények között és most bizonyára mindenki másnál job­ban sürgeti nyilvános felelősségre­­vonásukat, különösen azokét, akik súlyos törvénysértéseket követtek el. A méltó haragot azonban egye­sek önkényes fejvadászatra hasz­nálják ki. Egyes kisebb fegyveres csoportok a „bűnösök felelősségre­­vonása” vagy „házkutatás” címén elvisznek ártatlan embereket a la­kásukról, vagy egyszerűen kiteszik őket az utcára. Az ilyen akciók bizonytalanságot, rémületet akar­nak kelteni a lakosságban és for­radalmunk tisztaságát veszélyezte­tik. Mert ki állapítja meg, hogy a fegyveres csoport valóban a forra­dalom érdekeit képviseli-e, és hogy az elhurcolt ember valóban bűnös-e vagy sem. Gyakran talál­kozhattunk az elmúlt napokban fegyveres lakásfoglalásokkal. Va­lóban, sokan laknak megengedhe­tetlenül nagy lakásban. De ennek megállapítása, rendezése semmi esetre sem három-négy felhatal­mazás nélküli fegyveres ember, hanem a forradalom törvényes ha­talmának a feladata. Az ilyesmi­nek nincsenek határai; ha nem veszik elejét, holnap bárkit érhet ilyen támadás otthonában. De nemcsak erről van szó. Ilyenkor, forradalom idején, ami­kor az emberekben még amúgy is nagy a létbizonytalanság, amikor hazánk sorsa még egyáltalán nem dőlt el, létkérdés a rendfenntartás fegyelme, embersége. Csak ez ad­hat a rendfenntartó közegeknek tekintélyt és bizalmat. A fegyve­res karhatalom, a felfegyver­zett katonák, rendőrök, diákok, harcosok példamutatóan látják el feladatukat. Ha azonban egyes fegyveres csoportok visszaélnek azzal, hogy lőfegyvert kaptak, ez a bizalom visszájára fordulhat Senkinek nincs olyan megbízatása, hogy valakit elfogatási parancs nélkül lakásáról elvigyen. Ha megfélemlítés ezeknek a kis önkényeskedő csoportoknak a cél­ja, ezt nem érik el; a főváros népe néhány nappal ezelőtt megmutat­ta, hogy nem ijedős. De ha zavart akarnak így kelteni, ezzel elszán­tan szembe kell szállni, mert ez gyengíti a forradalomban kiala­kult egységet, lohasztja és félrevi­szi a nép harci kedvét, akadályoz­za a talpraállást. A lakosságnak és a fegyveres nemzetők­ szolgálat alakulatainak együttesen kell a felelőtlen elemek önkényeskedését meggátolniuk. Ez az érdeke ma az országnak, a főváros lakosságának, a magyar nép igaz ügyének. ­............................. Megválasztották a nemzetőrség főparancsnokságát Fegyvert csak honvédek, rendőrök és nemzetőrök viselhetnek A Forradalmi Karhatalmi Bizott­ság 1956. november 3-án tartott köz­gyűlésén a következő határozatot hozta: Egyhangúlag megválasztja a Nem­zetőrség főparancsnokává Király Béla vezérőrnagyot, helyettesévé Kopácsy Sándor rendőrezredest. A Nemzetőrség főparancsnokságába 8 tagot küld ki. Ragaszkodik hazánk függetlenségé­hez és semlegességéhez. Minden, a semlegességünk és függetlenségünk elleni fegyveres agressziónak ellen­állunk. A szabad demokratikus válasz­tások megtartásáig a rend megszi­lárdítását minden erővel elősegít­jük és a kormánynak a restaurációs kísérletek és reakciós zavarkeltések megsemmisítésére adott rendelkezé­seit híven teljesítjük. Hazánk védelmi készültségének súlyos kárt okoz a sztrájk. Éppen ezért a sztrájk beszüntetését és a termelőmunka megkezdését javasol­juk azzal, hogy a nemzetőr-alakula­tok a munka felvétele alatt is kéz­nél tartják fegyvereiket, hogy ag­resszió esetén azonnal harcrakész ál­­lapotba helyezkedhessenek és felve­hessék a harcot az agresszorok ellen. A mai naptól kezdve honvédségi és rendőrségi személyeken kívül csakis nemzetőr viselhet fegyvert. A nem nemzetőr, nem honvéd és nem rendőr személyeket a rend megszi­lárdítása érdekében lefegyverezzük. Nemzetőrök! Éljen szent hazánk függetlensége, semlegessége! Éljen győzelmes, nemzeti, demokratikus forradalmunk! Óvjátok nemzetünk egységét! A Forradalmi Karhatalmi Bizott­ság nevében: Király Béla völgy Minden erővel támogatjuk a nemzeti kormányt A Független Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottságának közleménye A Független Kisgazdapárt ideigle­nes intéző bizottsága minden erejé­vel támogatja a magyar nemzeti kor­mányt, amely válságos napokban tör­ténelmi tanúságot tett amellett, hogy a magyar nép egyetemes érdekeit képviseli. Az intéző bizottság együtt­érzéséről biztosítja a pártnak a kor­mányban részvevő tagjait: Tildy Zol­tánt, Kovács Bélát és B. Szabó Ist­vánt. Biztosítja őket arról, hogy egy­ségben áll mögöttük a nemzet sors­döntő és válságos napjaiban, amikor nemzetünk, az egész világtól meg­csodált bátorsággal ragadta meg tör­ténelmünk kormánykerekét. A kormány felhívása a volt ÁVH-sokhoz A Magyar Népköztársaság kormá­nya felhívja a volt Államvédelmi Hatóság és a volt belügyi államvé­­delmi­­ szervek beosztottjait, hogy saját érdekükben haladéktalanul je­lentkezzenek V. kerület, Markó utca 36. szám alatt, ahol felülvizsgáló bi­zottság elé kerülnek. Azokat, akiket a felelősség nem terhel, ügyük kivizs­gálása után hazaengedik. A felelős személyeket a független bíróság tör­vényes úton fogja felelősségre von­ni. (MTI) . 1#w/fi fm ti mt t­as új kormány A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzeti kormány kiegészítése és megerősítése érdekében Kéthly An­nát államminiszterré, Kelemen Gyu­lát államminiszterré, Fischer Józse­fet államminiszterré, B. Szabó Ist­vánt államminiszterré, Bibó Istvánt államminiszterré, Farkas Ferencet ál­lamminiszterré, Maléter Pált honvé­delmi miniszterré megválasztja. A külügyi és a honvédelmi mi­nisztériumokon kívül a többi felelős miniszteri tisztséget az Elnöki Ta­nács nem tölti be. E helyett a minisz­tériumok vezetésére a nemzeti kor­mány miniszterhelyetteseket nevez ki azzal a feladattal, hogy a nemzeti kormány döntései és rendelkezései szerint lássák el a minisztériumok működésének, államigazgatási és gazdasági tevékenységének irányítá­sát. E határozatok alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Nagy Imre, a Minisztertanács el­nöke és külügyminiszter, Tildy Zoltán államminiszter, Kovács Béla államminiszter, B. Szabó István államminiszter, Kéthly Anna államminiszter, Kelemen Gyula államminiszter, Fischer József államminiszter, Bibó István államminiszter, Farkas Ferenc államminiszter, Losonczy Géza államminiszter, Kádár János államminiszter, Maléter Pál honvédelmi minisz­ter. A nemzeti kormány tagjai mint államminiszterek a nemzeti kormány által meghatározandó csoportosítás szerint látják el az egyes miniszté­riumok irányítását a nemzeti kor­mány által kinevezendő miniszter­­helyetteseken keresztül. (MTI) Folytatódnak a szovjet-magyar tárgyalások Tildy Zoltán és Losonczy Géza államaminiszterek sajtófogadása Szombaton délután az Országház­ban sajtófogadást adott Tildy Zol­tán és Losonczy Géza. A holland rádió munkatársa megkérdezte: nyitva van-e az osztrák—magyar határ? — Tildy Zoltán erre a következő választ ad­ta: — Varnnak olyan jelentéseink, amelyek szerint a Bács felé vezető úton egyesekkel akadályok merültek fel Az egész osztrák—magyar határ helyzetét ebben a pillanatban nem ismerj­ük­ pontosan. Milyen eredményt hozott az a tárgyalás, amelyet a miniszterelnök és a szovjet nagykövet folytatott pénteken délután 6 órakor — hang­zott a következő kérdés. A kér­désre válaszolva Tildy Zoltán azt mondotta: — Én a tárgyalásokon nem voltam jelen. A tárgyalások célja az volt, hogy közöljük a szovjet nagykövet­tel azokat az újabb jelentéseket, ame­lyeket vezérkarunk tett a szovjet hadsereg magyarországi mozgásáról és tőle ezekre vonatkozólag újabb felvilágosítást kérjünk. A tárgyalásoknak ezenkívül az is célja volt, hogy megállapodjunk a hely és az idő kérdésében azokat a tárgyalásokat illetően — ezekbe a szovjet kormány belenyugodott — amelyeknek a két állam ka­tonái között kellett megindulnia a szovjet csapatok kivonásának tech­nikai rendezéséről. A BBC tudósítója azoknak a tárgyalásoknak az eredményeiről érdeklődött, amelyek ma folytak le a magyar kormánymegbízottak és a szovjet megbízottak között. Tildy Zoltán kijelentette: — A tárgyalások ma indultak meg, ma este folytatódnak. Az eredmé­nyekről természetesen még nem le­het beszámolni. Losonczy Géza hozzáfűzte: — Ezek a tárgyalások bizonyos eredményekre vezettek már eddig is és bízunk benne, hogy további ered­ményekre vezetnek az est folyamán. A helyzetben bizonyos enyhülés ta­pasztalható. Tildy Zoltán megjegyezte: most kaptam a jelentést arról, hogy a szovjet katonai delegáció ígéretet tett, amely szerint több szovjet csa­patszállító szerelvény nem jön át a magyar határon. Mi volt a szovjet válasz a magyar miniszterelnök csütörtöki követelé­sére, abb­ évben az országba bejött szovjet csapatok azonnali visszavo­nását követelte. Tildy Zoltán így felelt: A tiltakozá­sainkra és a jegyzékeinkre adott ed­digi szovjet válaszok nem voltak ki­­elégítőek. A New York Post tudósítója meg­kérdezte: Az a körülmény, hogy szovjet részről beleegyeztek a tech­nikai problémákkal kapcsolatos kérdések megtárgyalásába, azt je­lenti-e, hogy a Szovjetunió elvben beleegyezett a szovjet csapatok ki­vonásába? — Az én meggyőződésem az —­­ mondotta Tildy Zoltán —, hogy ha egy fél egy problémáról tárgyalni kí­ván, akkor abban már benne van az, hogy a problémát meg lehet oldani. A France Soir tudósítója aziránt érdeklődött, hogy Jugoszlávia, Cseh­szlovákia és Románia felé lezárták-e a szovjet csapatok a határt? — Erről nincs tudomásom — mon­dotta Tildy Zoltán — s ebben a pilla­natban bennünket nem­­ túlságosan érdekel. A Stuttgarter Nachrichten tudó­sítója megkérdezte: Beleegyeztek-e szovjet részről abba, hogy egy olyan bizottságot létesítsenek, amely poli­tikai szinten vitatná meg a szovjet csapatok visszavonását? Az államminiszter így válaszolt: —­­ Olyan delegáció kiküldését is javasol­tuk, amely politikai kérdéseket is tárgyalna bizonyos vonatkozásban. Ehhez elvileg hozzájárultak, de eb­ben a tekintetben még tényleges vá­laszt nem kaptunk. — A kívánságunk az — mondotta Tildy Zoltán —, hogy a szovjet csa­patok kivonulása a lehető legrövi­debb időn belül történjék meg. A Manchester Guardian munka­társa az iránt érdeklődött, van-e a magyar kormánynak értesülése ar­ról, hogy a lengyel kormány támo­gatja-e azt a követelést, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Ma­gyarországról. A kérdésre Losonczy Géza állam­miniszter válaszolt. Kijelentette: Úgy tudjuk, a lengyel kormánynak az az álláspontja, hogy a magyarországi ügyeket idegen beavatkozás nélkül intézzék el Az angol lap tudósítója megkérd I­dezte, hogy Budapesten van-e Zsu-­­­kov marsall? Losonczy Géza azt felelte: erre nem tudok felelni. Az angol újságíró ezután arról érdeklődött, hogy Budapestre érke­zett e az ENSZ küldöttsége? Losonczy Géza válasza a követke­ző volt: — Délelőtt úgy tudtam, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének egy küldöttsége Prágából Budapestre érkezett. Azóta hosszabb ideig nem kaptam értesítést arról, hogy meg­érkeztek-e. Ezekben a percekben hal­lottam, hogy valóban megérkeztek, de nem találkoztam velük. Az Observer tudósítója arra kért felvilágosítást, hogy értesítette-e a szovjet kormány a magyar kor­mányt, mielőtt csapatmegerősíté­­seket küldött Magyarországra, s adott-e felvilágosítást arra, milyen célból érkeznek ezek a csapatok Magyarországra? — Jó kérdés — felelt Tildy Zoltán az újságírók derültsége közben.­­ A kérdést azonban két részre kell osz­tani. Az egyik rész arra az időre tartozik, amikor még a megelőző kormány volt uralmon. Az előző kormány, amelyik még Rákosi befo­lyása alatt is állhatott egyes szemé­lyeket illetőleg, tényleg kérte a be­avatkozást a magyar belügyekbe, kért segítséget a felkelt nemzet el­len. Ez a helyzet lezárult a Nagy Im­re vezetése alatt álló kormány hiva­­talba lépésével. Ez a kormány az első napon kijelentette, hogy anullálja az előző kormány ilyen irányú kérését és követeli a belügyeinkbe beavatko­zott szovjet csapatok azonnali haza­hívását. Ezzel megszűnt minden poli­tikai és jogi alapja a szovjet csapatok beavatkozásának. Attól az órától kezdve, amikor a Nagy Im­re vezeté­se alatt álló kormány elfoglalta hiva­talát, jegyzékek sorozatában sürget­tük a szovjet csapatok kivonulását. Ezekre a jegyzékeinkre nem érkezett soha kielégítő válasz. A szovjet kor­mány, a bejött hadseregek vezetői egyetlen esetben sem informálták elő­re a magyar kormányt arról, hogy milyen utakon akarnak vonulni és milyen objektumokat — például repü­lőtereket — akarnak megszállni. Csa­­patmozdulatok voltak az országban, amelyeknek sem irányáról, sem szán­dékáról nem tájékoztatta senki ille­tékes helyről a magyar kormányt. Tildy Zoltán végül ezeket mon­dotta: Az egész kormány nevében kij jelentem, hogy azo­k ellenére, amik történtek, arra törekszünk, hogy ne csak jószomszédi viszonyt, hanem igazi barátságot teremtsünk a Szov­jetunióval. De ennek az alapja a ma­gyar függetlenség teljes elismerése elvileg és gya­korlatban. Az egyik újságíró ezután még azt kérdezte: a tárgyalásokon szabott-e meg feltételeket a Szovjetunió csa­patainak kivonásáért és ha igen, mi­lyeneket? — Ez a kérdés az eddigi tárgyalá­sok során fel sem vetődött egyik fél részéről sem — válaszolta Tildy Zol­tán. — A magyar kormány állás­pontja az, hogy a nemzeti független­ség visszaállítását nem is lehet sem­mi néven nevezendő feltételhez sem kötni. Ezt helyre kell állítani, s utána történhetik a barátsági viszony visszaállítása. Ezután Losonczy Géza állammi­niszter ismertette egy-két kérdésben a kormány álláspontját.­­— Az országban véleményünk sze­­rint jelenleg meglehetősen elevenek az ellenforradalmi erők — mondotta. — A kormány teljes egységben kije­lenti azt, hogy az elmúlt tizenkét esz­­tendő pozitív vívmányaiból semmit sem kíván feladni, így a földreform­­ból, a gyárak, üzemek államosításán­­ól, a szociális vívmányokból. Ugyanígy a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most le­zajlott forradalom vívmányai teljes egészükben fennmaradjanak, így a nemzeti függetlenség, az egyenjogú­ság­ és a szocializmus építése nem a diktatúra, hanem a demokrácia alapj­­án. A kormány teljesen egységesen el van szánva arra, hogy semmiféle körülmények között sem fogja tűrni a kapitalizmus visszaállítását Ma­gyarországon. Egy másik kérdésről egészen rövi­den: A mostani rendkívül súlyos helyzetben hangsúlyozni kívánom azt,­­ hogy a magyar kormány minden erő­vel és előzetes tárgyalások útján akarja rendezni a vitás kérdéseket a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság között, és semmiképpen sem óhajtja élezni a helyzetet. Ezt nem­csak azért tesszük, mivel hasonlítha­tatlanul kisebb ország vagyunk, mint a Szovjetunió, hanem azért, mert változatlanul fenn akarjuk tartani, sőt, el akarjuk mélyíteni a jó viszonyt a Szovjetunióval, és a szocializmust építő országokkal. Azért kívántam ezeket hangsúlyozni, mert még szo­cialista országokban is találkozha­tunk olyan nézetekkel, amelyek fél­reismerik a jelenlegi magyar kor­mány jellegét és politikáját. (MTI) Összeült a magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága A magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága ma délben összeült és mindkét fél kifejtette a szovjet csapatok kivoná­sának technikai kérdéseire vonatko­zó álláspontját. A közös bizottság megegyezett, hogy a kölcsönösen ki­fejtetteket tanulmányozzák és este 10 órakor újból összeülnek. Addig is a szovjet delegáció ígéretet tett, hogy több szovjet csapatszállító-szerelvény a magyar határon nem érkezik be. (MTI)

Next