Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)
1956-11-12 / 7. szám
Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk Kádár János elvtárs,a forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnökének beszéde MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGI DOLGOZÓK, HONFITÁRSAIM! Szólni kívánok az általános helyzetről s ezzel kapcsolatban a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az egész ország területén — mind a fővárosban, mind vidéken — a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres támadást leverték. A fegyveres felkelésben részt vettek nagy része vagy letette, vagy eldobálta a fegyverét A nagy tömegű eldobált fegyvert katonai és polgári szerveink most szedik össze. Budapesten és a Budapestről északnyugatra vezető utak mentén még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok kóborolnak és rejtőzködnek. Ezek szórványos lövöldözéssel és orvlövésekkel még mindig zavarják a tömegek békés életét, nyugalmát, biztonságát. De ezek ártalmatlanná tétele is gyors ütemben folyik. Vidéken a békés napi munka megindítása mindenütt rendben folyik. A vasutak, a bányák, az üzemek, közhivatalok jelentős részében a munka megindult. Az iskolákban a tanítás megkezdődött. Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten. Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, a közintézményekben, a vasútnál, a fővárosi üzemeknél és több ezren álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemekben, mint a Ganz-vagon, a Beloiannisz-gyár, a MÁVAG és más üzemekben —, mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzethez képest. A törvényes rend helyreállítását illetően is más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az egész ország vidéki területén ■— egyes Komárom megyei falvakat kivéve — ahol lövöldözéseket rendeztek a Budapesten szétvert és innen kiszorított fegyveres támadó csoportok szétszórt maradványai — teljesen helyreállt a törvényes rend. Budapest egész területéről ezt még nem lehet ma sem elmondani. A megsemmisített , fegyveres támadó csoportokból , megmaradt és nappal a pincékben ió és más helyeken rejtőzködő orvló- fvészek este előbújnak és kisebb bandákba verődnek. Csütörtökön este több helyen áruházakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg és fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdálkodtak. Felgyújtották például a Royal Szálló fó épületét és fosztogattak a Rákóczi úton a Guttmann-áruházban. A lakosságban általános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a rendes mindennapi élet, a munka megindítása után és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészekkel, a fosztogatással, a gyújtogatással szemben, amely jelenségek Budapesten még ma is sok kárt, szenvedést és megpróbáltatást okoznak békés lakosságunknak. Az általános helyzetről szólva nyíltan meg kell mondani, hogy más, súlyos és gyors megoldást kívánó kérdésekkel is meg kell küzdeni a kormányszervek, a helyi hatóságok és a dolgozó nép egyesített erőfeszítésével. Ennyit az általános helyzetről azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csoportos orvlövészekkel, a fosztogatókkal, a gyújtogatókkal s ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes rend, a békés építő munka első, nélkülözhetetlen feltétele, a vasúti és közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyári nyersanyag, de különösen szénolaj és más fűtőanyag hiánnyal küzdenek. A tüzelőanyag-hiány a budapesti háztartásokat is fenyegeti. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében — haladéktalanul munkához kell látnia, teljes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy Káront alapvető feladatról kell nyíltan beszélnem: 1. Az ország határállomásain — és most már a Budapest felé megindult vonatokon — a testvéri, szocialista országokból megsegítésünkre küldött jelentékeny menynyiségű élelem- és gyógyszerküldemény van. Az ország számos vidékén nagy mennyiségű hízott sertést és más élelmiszert gyűjtöttek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszer gyűjtésében becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor, sajnos, súlyos ellátási nehézségekkel küzködik. 2. Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott, vagy teljesen elpusztult Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált 3. Az üzemekben, a bányáknál. kra ■ az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok? 1. Egyetértésnek kell lenni abban, hogy az október 23-án megindult népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresendő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntő befolyással bírt Rákosi-klisék követett el az ország dolgozóinak kárára. Tudni kell azt is, hogy e káros cselekedetekkel és módszerekkel szemben fellépő tömegek felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban részt vett tömegeknek nem a Magyar Népköztársaság népi hatalmának megrendítése, hanem ellenkezőleg, a hibák elleni fellépésen keresztül annak megszilárdítása és megerősítése volt a célja. 2. Amennyire teljesen világos ma már az, hogy a tömegmegmozdulásban tiszta szándékú emberek politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék is mind jobboldalibb színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét, mint egyetlen kommunistát is felesleges és elavulttá vált holmiként kidobta volna a kormányból. Ezt Mindszenty bíboros politikai fellépése sok dolgozóval megértette. Az államhatalom ellen fegyverrel harcolók összetétele s ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Miközben kiváltak a népi hatalmat megdönteni nem kívánó ifjak a harcból, letéve vagy átadva a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből kiszabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainkon túl régen lesbenálló volt horthysta katona- és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből kiszabadított közönséges bűnözők vettek részt, továbbá, hogy még a fegyveres felkelésben részt vett fiatalok nagy része is a szocialista rendszer és a Népköztársaság hívének vallja magát —, a fegyveres felkelés és tömegmegmozdulások részvevőinek soraiban kezdettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, hanem a Magyar Népköztársaság államának, a dolgozó nép hatalmának megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték ki célul maguk elé, hogy megsemmisítsék szocialista forradalmunk vívmányait: az államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást és ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állítsák vissza hazánkban. Tudnunk kell, hogy haha. Ezek fegyverhez jutva különböző rémtetteket követtek el növelték az anarchiát s az ellenforradalmárok szándékait segítették elő. De igazi arcát az ellenforradalom a fehérterrorral fedte fel az egész nép előtt. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek békés tüntetései zajlottak le, azalatt egyes helyeken, így pl. a Dunántúlon, különösen pedig Bács megye déli részén és a győr-soproni vonalon jól tulajdonképpen utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen szervezett fegyveres ellenforradalmi banditák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, minden haladó embert, akit kezükbe kaparintottak. Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még brutálisabb roham formájában, amikor a kormány Budapesten tűzszünetet rendelt el. Miközben kormánykörökben a koalícióról és demokráciáról folyt a szóbeszéd és hallgattak a felkeléssel szemben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székházát, egyes fegyveres csoportok keresték fel a haladó emberek lakását egész Budapesten, Csepelen és elhurcolták vagy a helyszínen meggyilkolták őket. A Városliget szélén a fákon megcsonkított, megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy a fehérterrorista gyilkosok — nem találva lakásán az általuk keresett személyt — megölték családját, a legkisebb gyermeket sem kímélve. Ilyen ez a helyzet a múlt hét második felében Budapesten. Fent még tárgyalásokkal szorították ki a kormányból a kommunistákat és általában még formális demokrácia volt, lent az utcákon, a házakban már dühöngött az ellenforradalmi terror, végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a Magyar Népköztársaság, a dolgozó nép minden vívmánya. 3. Tudni kell azt is, hogy azzal, hogy látva a kialakult helyzetet, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt, ellenkezőleg: úszott a soviniszta úrnak feladta a munkásosztály pozícióit és ellenállásra hívott fel a segítségül hívott, a népet és rendszerünket az ellenforradalommal szemben megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben. 4. Külön kell szólnom arról fontos kérdésről, amely ma a legszélesebb tömegeket foglalkoz az ellenforradalom több vonalon indított támadást népi demokráciánk ellen, a Nagy Imre-kormány teljesen feltedetlenné válva a jobboldali nyomással szemben. Ami 30 fillér RENDKÍVÜLI KIADÁS 1956. november 12. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA I. évfolyam 7. szám ■