Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-12 / 7. szám

Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk Kádár János elvtárs,a forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnökének beszéde MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGI DOLGOZÓK, HONFITÁRSAIM! Szólni kívánok az általános helyzetről s ezzel kapcsolatban a Magyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány álláspontjáról né­hány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az egész or­szág területén — mind a főváros­ban, mind vidéken — a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres támadást leverték. A fegyveres felkelésben részt vettek nagy része vagy letette, vagy eldo­bálta a fegyverét A nagy tömegű eldobált fegyvert katonai és pol­gári szerveink most szedik össze. Budapesten és a Budapestről északnyugatra vezető utak mentén még egyes felfegyverzett szemé­lyek és kisebb fegyveres csopor­tok kóborolnak és rejtőzködnek. Ezek szórványos lövöldözéssel és orvlövésekkel még mindig zavar­ják a tömegek békés életét, nyu­galmát, biztonságát. De ezek ár­­­­talmatlanná tétele is gyors ütem­ben folyik. Vidéken a békés napi munka megindítása mindenütt rendben folyik. A vasutak, a bányák, az üzemek, közhivatalok jelentős ré­szében a munka megindult. Az is­kolákban a tanítás megkezdődött. Kedvezőtlenebb a helyzet Buda­pesten. Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, a közintéz­ményekben, a vasútnál, a fővárosi üzemeknél és több ezren álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemekben, mint a Ganz-vagon, a Beloiannisz-gyár, a MÁVAG és más üzemekben —, mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzet­hez képest. A törvényes rend hely­reállítását illetően is más a hely­zet Budapesten és más vidéken. Az egész ország vidéki területén ■— egyes Komárom megyei falva­kat kivéve — ahol lövöldözéseket rendeztek a Budapesten szétvert és innen kiszorított fegyveres tá­madó csoportok szétszórt marad­ványai — teljesen helyreállt a tör­vényes rend. Budapest egész terü­letéről ezt még nem lehet ma sem­­ elmondani. A megsemmisített , fegyveres támadó csoportokból , megmaradt és nappal a pincékben i­ó és más helyeken rejtőzködő orvló- f­­­vészek este előbújnak és kisebb­­ bandákba verődnek. Csütörtökön­­ este több helyen áruházakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg és fosztottak ki. Pénteken es­te szintén garázdálkodtak. Fel­­­­gyújtották például a Royal Szálló f­ó épületét és fosztogattak a Rákóczi­­­­ úton a Guttmann-áruházban. A lakosságban általános az óhaj a törvényes rend, a bé­kesség, a rendes mindennapi élet, a munka megindítása után és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészekkel, a fosztogatással, a gyújtogatás­sal szemben, amely jelenségek Budapesten még ma is sok kárt, szenvedést és megpró­báltatást okoznak békés la­kosságunknak. Az általános helyzetről szólva nyíltan meg kell mondani, hogy más, súlyos és gyors megoldást kí­vánó kérdésekkel is meg kell küz­deni a kormányszervek, a helyi hatóságok és a dolgozó nép egye­sített erőfeszítésével. Ennyit az általános helyzetről azzal a megjegyzéssel, hogy a kor­mány megítélése szerint két-há­­rom napon belül Budapesten is vé­gezni lehet teljesen a csoportos orvlövészekkel, a fosztogatókkal, a gyújtogatókkal s ezzel az egész or­szágban helyre fog állni a törvé­nyes rend, a békés építő munka el­ső, nélkülözhetetlen feltétele, a vasúti és közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyári­ nyersanyag, de különösen szén­olaj és más fűtőanyag hiánnyal küzdenek. A tüzelőanyag-hiány a budapesti háztartásokat is fenye­geti. Mi a teendő ebben a helyzet­ben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében — haladéktalanul munkához kell látnia, teljes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azon­ban az is szükséges, hogy Káront alapvető feladatról kell nyíltan beszélnem: 1. Az ország határállomásain — és most már a Budapest felé meg­indult vonatokon — a testvéri, szocialista országokból megsegíté­sünkre küldött jelentékeny meny­­nyiségű élelem- és gyógyszerkül­demény van. Az ország számos vi­dékén nagy mennyiségű hízott sertést és más élelmiszert gyűjtöt­tek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszer gyűjtésé­ben becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor, sajnos, súlyos ellátási nehézségekkel küzködik. 2. Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott, vagy teljesen elpusztult Sok csa­lád a tél küszöbén hajléktalanná vált 3. Az üzemekben, a bányáknál. k­r­a ■ az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok? 1. Egyetértésnek kell lenni ab­ban, hogy az október 23-án meg­indult népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bű­nökben keresendő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntő befolyással bírt Rákosi-klisék köve­tett el az ország dolgozóinak kárá­ra. Tudni kell azt is, hogy e káros cselekedetekkel és módszerekkel szemben fellépő tömegek felhábo­rodása teljesen jogos volt. A meg­mozdulásban részt vett tömegek­nek nem a Magyar Népköztársa­ság népi hatalmának megrendítése, hanem ellenkezőleg, a hibák elleni fellépésen keresztül annak meg­szilárdítása és megerősítése volt a célja. 2. Amennyire teljesen világos ma már az, hogy a tömegmegmoz­dulásban tiszta szándékú emberek politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék is mind jobboldalibb színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforra­dalom rövid időn belül magát Nagy Imrét, mint egyetlen kom­munistát is felesleges és elavulttá vált holmiként kidobta volna a kormányból. Ezt Mindszenty bíbo­ros politikai fellépése sok dolgo­zóval megértette. Az államhatalom ellen fegyver­rel harcolók összetétele s ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Miközben kiváltak a népi hatalmat meg­­dönteni nem kívánó ifjak a harcból, letéve vagy átadva a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből ki­szabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainkon túl régen lesbenálló volt horthysta ka­tona- és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből ki­szabadított közönséges bűnözők vettek részt, továbbá, hogy még a fegyveres felkelésben részt vett fiatalok nagy része is a szocialista rendszer és a Népköztársaság hí­vének vallja magát —, a fegyve­res felkelés és tömegmegmozdulá­sok részvevőinek soraiban kezdet­től fogva jelen voltak és mindin­kább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, ha­nem a Magyar Népköztársaság ál­lamának, a dolgozó nép hatalmá­­nak megdöntése volt. Ezek az el­lenforradalmi erők azt tűzték ki célul maguk elé, hogy megsemmi­sítsék szocialista forradalmunk vívmányait: az államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást és ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állítsák vissza hazánk­ban. Tudnunk kell, hogy haha. Ezek fegyverhez jutva kü­lönböző rémtetteket követtek el növelték az anarchiát s az ellen­­forradalmárok szándékait segítet­ték elő. De igazi arcát az ellenfor­radalom a fehérterrorral fedte fel az egész nép előtt. Mialatt Buda­pesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a töme­gek békés tüntetései zajlottak le, azalatt egyes helyeken, így pl. a Dunántúlon, különösen pe­dig Bács megye déli részén és a győr-soproni vonalon jól tulajdonképpen utat nyitott az el­lenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellen­forradalmi rendszert tudato­san segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyo­mása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen szervezett fegyveres ellen­­forradalmi banditák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, ér­telmiségieket, minden haladó embert, akit ke­zükbe kaparintottak. Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még brutá­­lisabb roham formájában, amikor a kormány Budapesten tűzszüne­tet rendelt el. Miközben kormány­körökben a koalícióról és demok­ráciáról folyt a szóbeszéd és hall­gattak a felkeléssel szemben az ál­lamot védő fegyverek, ágyúval lőt­ték a Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székházát, egyes fegyveres csoportok keresték fel a haladó emberek lakását egész Bu­dapesten, Csepelen és elhurcolták vagy a helyszínen meggyilkolták­­ őket. A Városliget szélén a fákon megcsonkított, megölt forradalmá­rok függtek. Előfordult egyes ese­tekben, hogy a fehérterrorista gyilkosok — nem találva lakásán az általuk keresett személyt — megölték családját, a legkisebb gyermeket sem kímélve. Ilyen ez a helyzet a múlt hét második felében Budapesten. Fent még tárgyalásokkal szorították ki a kormányból a kommunistákat és általában még formális demok­rácia volt, lent az utcákon, a há­zakban már dühöngött az ellenfor­radalmi terror­­, végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a Magyar Népköztársaság, a dolgo­­­­zó nép minden vívmánya. 3. Tudni kell azt is, hogy azzal, hogy látva a kialakult hely­zetet, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt, ellenkezőleg: úszott a soviniszta úrnak feladta a munkásosztály pozícióit és ellen­állásra hívott fel a segítségül hí­vott, a népet és rendszerünket az ellenforradalommal szemben meg­védeni szándékozó szovjet csapa­tokkal szemben. 4. Külön kell szólnom arról fontos kérdésről, amely ma a leg­szélesebb tömegeket foglalkoz­ az­ ellenforradalom több vonalon indított támadást népi demokráciánk ellen, a Nagy Imre-korm­ány teljesen feltedet­lenné válva a jobboldali nyomással szemben. Ami 30 fillér RENDKÍVÜLI KIADÁS 1956. november 12. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA I. évfolyam 7. szám ■

Next