Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)
1956-11-29 / 20. szám
A Pravda budapesti tudósításai a magyar értelmiség problémáiról, állásfoglalásáról Moszkva, november 28. (TASZSZ) Krusinszkij és Majevszkij, a Pravda budapesti tudósítói a lap keddi számában a magyar értelmiségnek az általános munkába való belekapcsolódásáról írnak. A reakciós sajtó — írják a szerzők — az utóbbi időben sok hűhót csapott a magyar értelmiség állásfoglalásával kapcsolatban. Ez a lárma még most sem ült el. Olyan meséket terjesztenek, hogy alighanem az egész értelmiség az ország fejlődésének szocialista útja ellen szállt síkra, és az ellenforradalmazókat támogatta. A helyzettel való helyszíni megismerkedés arról győzi meg az embert, hogy a reakciós propaganda szokás szerint valóságnak tünteti fel az óhaltottat. Ugyanakkor látnikell, hogy az értelmiség soraiban nagy zűrzavar keletkezett. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi magyar vezetőség hibái komoly módon érintették az értelmiséget is. Az alkotó szervezetek tekintetében igen elterjedt volt a puszta adminisztrálás, a szektás művészeti nézetek kultiválásának módszere. Egyes írók, művészek és zeneszerzők, mivel az ideológiai front vezetői részéről nem találtak támogatásra és mivel nem elégítette ki őket a helyzet, a mind élesebb és élesebb polémia útjára léptek Magyarországon. Az alkotó szervezetekben pedig sajátságos frakciók tűntek fel. A vezetők, akik nem értették meg a helyzetet, gyorsan elvesztették befolyásukat az értelmiségi tömegekben. És éppen itt kezdődött az új művészet szocialista alapjai ellen indított többé vagy kevésbé álcázott támadás. Az ország sorsáról és művészi értékeiről aggódóan gondolkodó művészek hangját mind gyakrabban és gyakrabban szakította félbe olyan elemek hangja, akiknek sem a művészet érdekei, sem a dolgozó nép érdekei nem drágák. Mindenféle fasiszta „Zsoltérénekes" tűnt fel, akik a kellő óra vártában tizenkét évig hallgattak s akik most úgy ítéltek, hogy ütött az órájuk. Az ilyen elemekhez köpönyegforgatók csatlakoztak, akik nem akarták elszalasztani az alkalmat, hogy hiábavaló alkotói kínok nélkül egy csapásra megbecsülésre és ismeretségre tegyenek szert. Az ellenforradalmi elemek nagy mértékben felhasználták az értelmiség közti nacionalista hangulatot — írják a szerzők. — Azok az emberek, akik a Szovjetunió ellen léptek fel és akik arról kiáltoztak, hogy a szovjet csapatokat haladéktalanul ki kell vonni Magyarországról, akarva-akaratlan segítették ezeket az erőket. És Magyarország csupán annak következtében nem zuhant vissza a fasiszta diktatúrához, hogy a magyar nemzet egészséges erői határozott csapást mértek az ellenforradalomra, így tehát maga az élet bizonyította be azon álláspont egész tarthatatlanságát, amelyet a magyar értelmiség bizonyos csoportjai elfoglaltak, akik nem kívántak számolni a reális helyzettel s akiket magával ragadott a sovinizmus heve, amelyet a népi rendszer ellenségei szítottak. El kell azonban mondani — jelentik ki a szerzők —, hogy a zavarodottság és a demoralizáció, amelyet az ellenforradalom ténykedései okoztak az értelmiség soraiban, még nem küszöbölődött ki véglegesen. Már több mint három hét telt el az ellenforradalom nyílt állásainak szétverése óta, az ország visszatérőben van a rendes élethez. Elyamat nem egyszerű és nem könnyű, mi-vel sok mindent élőből kells kezdeni a termelés, a közlekedés és az ellátás megalapozá-sától. A nép azonban az aka- dályok sokaságát legyűrve munkához kezd. A haladó értelmiség képvi-iselőitől nemegyszer hallottunk megindító szavakat arról, hogy szívük az iskolába, az egyetemi auditóriumba, a tudományos laboratóriumba és az újság szerkesztőségébe húz. A mérnökök, technikusok, a gyári értelmiség, az alkalmazottak mind aktívabban kap- ■ csolódnak bele az általános munkába. Az írószövetség elnöksége a napokban megvitatta az ország politikai helyzetét és amellett foglalt állást, hogy a leggyorsabban meg kell keríteni és teljességgel ki kell bontakoztatni a termelőmunkát, Így tehát minden nap újabb bizonyítékot hoz arra, hogy a dolgozó értelmiség körében, mint a dolgozók más csoportjaiban is, lépésről lépésre folytatódik a szocializmushoz hű erők tömörítése. És ezek az erők győznek — írja befejezé-sül Krusinszkij és Majevszkij. (MTI) Jugoszláv segítség Magyarországnak Belgrádi, november 28. (MTI) Néhány napja a jugoszláv fővárosban tartózkodik a magyar közellátási kormánybizottság küldöttsége Darvas Sándor vezetésével. A küldöttség a jugoszláv kormány által a magyar nép részére felajánlott termé-szetbeni segélyek átvételével kapcsolatos kérdéseket intézi. E természetbeni segélyek elszállítása itteni sajtójelentések szerint már folyik. Eddig leszállítottak 500 tonna rizst és útban van 100 tonna bab, 50 tonna szappan, 1000 tonna cement és 20 000 négyzetméter ablaküveg. További szállításra vár 5000 köbméter tűzifa, 250 köbméter fűrészelt faáru és körülbelül 26 000 négyzetméter tetőfedő-cserép. Ezenkívül nem teljes adatok szerint mintegy 30 millió dinár annak az anyagi segélynek értéke, amelyet a határmenti jugoszláv járások népi bizottságat juttattak el a szomszédos területek magyar lakosságának. Darvas Sándor, a magyar közellátásügyi kormánybizottság küldöttségének vezetője, a Tanjug munkatársának kijelentette, hogy a 150 millió dinár értékű ,jugoszláv kormánysegély leszállításával kapcsolatos összes műszaki kérdések a jugoszláv hatóságok és a belgrádi magyar kereskedelmi képviselet között már a kormánybizottság küldöttségének megérkezése előtt a legnagyobb rendben megoldódtak. A segély legnagyobb részét már leszállították, a fennmaradó rész leszállítása pedig folyik. Szervezkedett, gyilkolt az ellenforradalmi terror ,de a földet mégsem tudták elvenni a parasztoktól A Tolna megyei Gerjen dolgozó parasztjai október 23-a után is nyugodtan dolgoztak a földeken. Végezték a betakarítást, a vetést, az őszi szántást. A község hangulata nyugodt volt, s ez örömbe csapott át, amikor értesülteka beadási terv eltörléséről és a gyűlölt erőszakos módszerek felszámolásáról. A Rákóczi Termelőszövetkezetben még bizakodóbb volt a hangulat. Volt is rá ok, hiszen a tsz eddig sem működött rosszul. A tagok nagy része valaha Péterdy Márton földbirtokos cselédje volt. A felszabadulás óta a volt cselédek sorra-rendre új bútort vettek, emberhez méltó lakásokba kerültek és szépen ruházkodnak. A fiatalok öltözéke semmiben sem különbözik a városiakétól. Legalább tizenöt családnak van világvevő rádiókészüléke, legutóbb Brász Ferenc vett egy 1500 forintos rádiót. Az ez évi eredmény igen jónak mutatkozik. Az év elején 29 forintra tervezték egy munkaegység értékét, de Házi József, a termelőszövetkezet elnöke szerint a zárszámadáskor a végleges eredmény közelebb fog állni a 40 forinthoz, mint a 30-hoz. Nem nézhették ezt jó szemmel a falu kizsákmányoló és reakciós elemei. Az október 23-a után bekövetkezett eseményeket arra szerették volna felhasználni, hogy a maguk javára fordítsák a helyzetet. A nemzeti bizottmányban jobboldali elemek vették kezükbe a vezetést, a kulákok pedig nyíltan felléptek azzal a követeléssel, hogy osszák fel az állami gazdaság területét és adják vissza régi földjeiket. Elérkezettnek látta az időt Péterdy Márton is, hogy visszaszerezze felosztott földbirtokát. Péterdy nem hiába volt a Horthy-hadseregben hivatásos tüzérszázados, a katonai módszereket most is előnyben részesítette. Igaz, közben eltelt több mint tíz esztendő, s ezalatt „kemény, férfias’ hivatását szelídebb polgári állással volt kénytelen felcserélni. A népi demokrácia nem volt vele szemben gyanakvó, sem kérlelhetetlen, így előbb az Alsóleperdi Állami Gazdaság csikótelepének vezetője volt, majd a Terményforgalmi Vállalat paksi I. sz. telepén kapott jó állást. A katonai módszereket természetesen nem úgy képzelte el, hogy majd egy szál karddal, esetleg egy ágyúval fogja kikergetni a termelőszövetkezetieket. Nem, e célra alkalmasabbnak látta felhasználni a paksi Közgazdasági Technikum diákjait. Sebtiben kiképezte őket a fegyverek kezelésére és november 3-án esküt tétetett velük arra, hogy híven követik utasításait. A célról, a termelőszövetkezet szétveréséről még korainak tartotta beszélni. Valóban korai lett volna, mert a szovjet csapatok segélyt nyújtó közbelépése felborított minden ellenforradalmi tervezgetést. Sajnos, az ország számos más helyén az események gyilkosságokhoz, véres önkényeskedéshez vezettek. A Bács -h megyei Kiskunmajsán az ellenforradalom megmutatta igazi ábrázatát. Amerikai szű lincselést hajtott végre, majd több más terrorcselekményt követett el. Gyilkosság áldozata lett a 61 éves Neményi József elvtárs, aki a munkásmozgalomban 1919 óta vett részt és 1945 óta a párt tagja volt. Neményi elvtárs a Kiskunmajsai Tanács ipari és kereskedelmi előadója volt. Október 27-én, szombaton mintegy 10— 15 felbujtó vezetésével nagy tömeg hatolt be a tanácsházára. Neményi elvtársat keresték. Mikor nem találták, a lakására mentek és onnan hurcolták el a tanácsházára, ahol a tömeget vezető 10—15 reakciós hangadó ütni kezdte. Neményi elvtársat, a munkásmozgalom öreg harcosát a legállatibb módon agyonverték. A tömeg ezután a pártbizottságra vonult. A párttitkárt nem találták, de rábukkantak a félkarú, béna Kuiklis Lukácsra, a legeltetési bizottság volt tagjára és megverték. Majd egy Krausz nevű zsidó kiskereskedő házához vonultak és antiszemita jelszavakat kiabáltak. Megtámadták és feldúlták a földművesszövetkezet felvásárlója. Fischer házát, berendezését összerombolták. Fischer a háztetőn keresztül tudott csak elmenekülni. Megtámadta és megverte a tömeg Balogh Benjámin pártonkívüli dolgozó parasztot is, aki a legeltetési bizottság elnöke volt. Mindezek után megválasztották a falu úgynevezett „munkástanácsát”. Kulákok, feketézők, volt csendőrök és a börtönből kiszabadítottak lettek a tagjai. A rendőrség parancsnoka Karcsú József, volt csendőrőrmester lett. Egyhetes tobzódás után azonban itt is vége lett az úri világnak. Ma már a munkás-paraszt forradalmi kormány helyi szerve, a községi tanács intézi a lakosság ügyes-bajos dolgait. 99 DOLGOZNI KELL!“ — Nagyon köszönjük a láto- gatást, csak arra kérjük, hogy aztán az igazat írja rólunk... — szólt búcsúzáskor az üzem kapujában Fülöp Lajos esztergályos, az István-telki Járműjavítóműhely ideiglenes munkástanácsának elnöke. Igen, csak az igazat írjuk, azt írom arról is, amit náluk tapasztaltam szerdán, a déli órákban. * Esőköpenyes, fiatal munkás nyitott be a műszaki igazgató irodájába. Miközben sapkáját a köpeny zsebébe gyűrte, így panaszkodott: — Bejöttem Erdővárosról és most azt mondják, hogy nem kapok fizetést. — Mióta dolgozik? — kérdezte tőle az íróasztal mellett ülő Szabados Dezső, műszaki igazgató. Néhány pillanatig tanácstalanul hallgatott, aztán kibökte: — Nem mertem bejönni... Kockázatos lett volna ...Dél 14-én bent voltam kérem. Erre már a munkástanács jelenlevő két tagja is közbeszólt. Fülöp Lajos ezt kérdezte: — Hát maga csak fizetéskor tudja, hová kell mennie? Munka nélkül nem lehet pénzt keresni — tette hozzá — s ha mások be tudtak jönni még messzebbről is, akkor magának sem igazolhatjuk a mulasztást ... — Úgy bizony, mi is el tudnánk üldögélni otthon. Bor féltéssel, disznópörzsöléssel jól telne az idő — mondta a magastermetű Anda Jenő. Szó ami szó, elutasították az erdővárosi szaktársat, hiszen módja lett volna munkába jönni neki is, mint annyi más dolgozónak. Mások nemcsak Erdővárosról, amely 27 kilométerre van innen, hanem Ceglédről és Szobról is belőttek. Figyelmeztették: „Ha pénzt akar keresni, dolgozni kell, mert az üzem nem fizethet csak úgy a levegőbe semmiért."* Az üzem * 3400 dolgozójából már 2340 munkába állt, annak ellenére, hogy az itt dolgozók mintegy 70 százaléka Budapest távoli környékén lakik. Rövid a műszak, csak 6 óra. De azért igyekeznek hasznos munkával tölteni ezt az időt. — Az elmúlt két napban 44 darab teher- és személykocsit adtunk át a vasútnak — újságolta Szabados Dezső, műszaki igazgató —, jobban menne a munka, ha volna elegendő villamosenergia. Sajnos, csak 200 kilowatt áramot fogyaszthatunk, pedig 1600-ra volna szükség.* Örömmel láttam, hogy az István-telki Járműjavító ideiglenes munkástanácsában olyan emberek vannak, akikre méltán számíthatnak a munkások. Most a végleges munkástanács választására készülnek. Pénteken lesz ez a fontos esemény. Az egyes üzemrészek vezetését is olyan szakemberekre akarják bízni, akik jól ismerik a munkát és értenek az üzem szervezéséhez, akikben bíznak, akiket becsülnek. A forgácsolóüzemben például egy jó szaktudású, becsületes fiatal mérnököt, Nagy Andrást szeretnék a vezető poszton látni.■ Még nem sikerült orvosolni a legnagyobb „szívfájdalmat”, a közlekedési problémát. Ebben nem tud segíteni az üzem, s annál inkább tudna a vasút. Nagyon kevés szerelvény indul a Nyugati pályaudvarról, s azok is 6—8 kocsival. A gyár előtt vasútállomás van, az emberek mégis kénytelenek már 1 óra felé kijönni az üzemből, mert csak a Nyugatiban szállhatnak vonatra, annyi az utas. Huszár Lajos, a forgácsolóműhely dolgozója, aki Szobról jár a gyárba, számos munkatársa nevében mondta: — Ha nem indulunk időben a vasútra, lemaradunk. Tegnapelőtt is majdnem ez történt. Annyi az utas, hogy még a szerkocsiba, a szén tetejére, sőt a mozdonyra is jut belőlük. Pedig a 424-es mozdony több kocsit is elbírna és mi tudjuk, hogy van kocsi... A járműjavító műhely munkásai is a vasúthoz tartoznak, ők teljesítik kötelességüket, dolgoznak, hogy legyen elég szállítóeszköz. Hasonló törekvést várnak a vasút forgalmi dolgozóitól is!* Dolgozni akarnak a járműjavító munkásai. Segítséget várnak ehhez elsősorban a bányászoktól és a vasúttól. Remélik, nem marad el ez a segítség. — Ugye ez az igazság, Fülöp elv, társ? I. j. Az Országos Rendőrkapitányság vezetőjének felhívása Az Országos Rendőrkapitányság vezetője felhívja mindazokat, akiket 1956. október 23. utáni időszakban ellenforradalmi, terrorista elemek bántalmaztak vagy megsebesítettek, illetőleg akiknek hozzátartozóját ellenforradalmi elemek megölték, hogy ezt lehetőleg az eset helyének, idejének és leírásának pontos megjelölésével, az illetékes rendőrkapitányságnak szóban vagy írásban jelentsék. Az Országos Rendőrkapitányság vezetője felhívja továbbá mindazokat, akiknek lakását ellenforradalmi elemek feldúlták vagy kifosztották, onnan házkutatás ürügyén értéktárgyakat vittek el, szintén a rendőrkapitányságnak jelentsék. Rendőrségi hírek — Kelemen István, Bárdi Győző és ifj. Kelemen István orosztonyi lakosok éjjelenként lövöldözéseikkel nyugtalanították a község lakóit. A Zala megyei rendőrkapitányság fegyverrejtegetés, illetve fegyverhasználat miatt eljárást indított ellenük. — Mezőszentgyörgyön Farkas Lajos lepsényi lakos ittas állapotban „igazoltatta" a járókelőket, sőt lövöldözött. Farkas Lajos ellen fegyverrejtegetés és fegyverhasználat miatt eljárás indult. A Baranya megyei rendőri szervek november 27-én 43 börtönből szökött rabot fogtak el és vettek őrizetbe. NÉPSZABADSÁG 5