Népszabadság, 1956. december (1. évfolyam, 22-45. szám)

1956-12-18 / 36. szám

VETEK arany* lír­­ban meg­­ly, amely és az Em­­­ber 16-ra át később­főszereplő technikai ár délután miszerint felhozott m igaz: az iradtak el, iházat vad feny égették , lek tűnt, s forradalmi­­­asság uru- j­ai nemzeti­­ gyöngysze- í­jnak és a ) bemutatá- t hihetőnek s * rizni akar- ) Iperát. Ki- 3 g érkeztek í z ellenfél- 1 I terrori­­s Operát. De­­ ezért, ha-­­ li nehézsé- í azért ma- h­ogy a köz- : :t Takács J ragyulladá- 3 így végig- J Orosz Jú- i S í, hogy rá- j en arany, j rá János * Derült égből villámcsapás — Razzia az Ilkovicsban — Neve: Dr. Papp László, szü­letett: Kisváradon 1904-ben ... Eddig zökkenő nélkül folyik a kihallgatás, de amikor a foglalkozása felől érdeklődik a nyomozótiszt, dr. Papp László nyomban dadogni kezd, összekeveri a hónapokat az esztendőkkel, a munkaadót a munkavállalóval, sőt még ab­ban sem biztos, hogy másfél évttizeddel ezelőtt voltaképpen ügyvéd volt-e, avagy valami mással foglalkozott. Dr. Papp László néhány órával ezelőtt még az Ilkovics­­ban főzte partnereit, egy-egy lakásszerzés erejéig. És most itt ül a budapesti rendőrka­pitányság szobájában. Itt ül, mert hosszú hetek után újra ellátogattak a közrend embe­rei az Ilkovicsba ... Mint derült égből a villám­­csapás, úgy érte az Ilkovics törzsvendégeit a hétfő délutá­ni razzia. Az ismerős rend­őrök láttán egyeseknek még a kanál is kiesett a kezükből... Szóval dr. Papp László is a razzia „áldozata’­ lett. Ne kí­vánja kedves olvasó, hogy sor­jába kiteregessük dr. Papp úr eddig viselt dolgait, mert an­nak se vége, se hossza. Any­­nyit minden­esetre elárulunk, hogy dr. Papp Lászlónak világ­­életében undora volt a becsü­letes mun­kától. Nem csoda, ha 1945 óta kétszer internálták, az utóbbi esetben embercsempé­­szés bűntette miatt. Kiszabadu­lása és mostani letartóztatása között hat esztendő telt el. Egyelőre még rejtély, hogy mit csinált az elmúlt hat év alatt — hitelt érdemlően egy sorral sem tudja igazolni mun­kaviszonyát. Megnevez néhány ismerőst, mondván, majd ők bizonyítják, hogy dolgozott. — És mennyit keresett? — érdeklődik a nyomozótiszt. Papp úr erre már nem tud vá­laszolni. Mint ahogy arra sem tud felelni, hogy miért tartja magánál fél Budapest lakáscí­­mét... Ennek amolyan lakás­­üzérkedés szaga van. Nehéz eligazodni dr. Papp László ellentmondásokkal teli vallomásán. No, de ez amúgy is inkább bírói, mintsem újság­írói feladat. Tüske kétségbeesetten sír, könyörög A szomszédos szobában köny­­nyebb a nyomozók dolga. Ko­vács János — vagy ahogy az Ilkovicsbeliek becézik, a „Tüs­ke” — feltűnően őszintén be­szél. Hiába is­mertelne, hiszen semmiféle igazolványa nincs, tehát nyilvánvaló, hogy a bör­tönből szökött. Meg aztán Tüs­két egyébként is jól ismerik a budapesti rendőrkapitánysá­gon. Júliusban és augusztusban ötször hozták be az Ilkovicsból, majd a VIII. kerületi bíróság lopás és közveszélyes munka­kerülés bűntette miatt kereken 18 hónapi börtönbüntetésre ítélte. November első napjai­ban azután megszökött... Tüske barátait nem érte el a hétfői razzia. Pedig jó lenne, ha legalább egyikük itt volna és végig nézné ezt a tagbasza­kadt fiatalembert, amint keser­ves sírásra fakadt és könyörög. Vagy mit szólnának Tüske He­réden lakó szülei, ha látnák fiuk kétségbeesett arcát?... Riportunk „hősei” egyelőre — tizenhárom társukkal — el­búcsúznak az Ilkovics régi és most felszínre került vendégei­től. Meglehet, hogy rövidesen viszontlátják egymást — a tár­gyalóteremben. kozott ennünket a hegytető- bíróság. A góréság jól vész, bíró és védő. Az is adta. Akkor nekem káig magyarázkodott, meglógni, csak egy ki­kajáért. Ezután kikö­­letet. Kinyírták volna can voltak, a fejesek terre ötöt. . kísérlet? •ült. Pontosan az én neg, egy egész rajjal.­öttek visszajönni. Na­­a mi zajunkra esett a­énytelenné vált a szé­­n bányászokat, mint gazda. Most már vég­ik magukat? Eget adtunk. Félfüllel , hogy más szakaszok ősem­ közöltek velünk, egy a „láthatatlanok” sz támadást, intézett a­gy megfélemlítse a la­­tűrharcban egy rend­­isítettek. Ottó, a pa­­da ezekben a napok­ra járt egyedül. Nem­nden nap más házba­nár az is gyanús volt, ngeteg szabadidőt? •tottam szóval a népet, adtunk el, de amikor a hadoválásra­ össze­­hát meg disznót. Csak a gazda szesztilalmat , az ébresztőt, hogy a és a magyar hatóság itt minden fegyveres határidőig, majd még lehetőséggel, már rég­i meg, amíg elfogyott elvonulásról. Mi csak m, aki lemerészkedik ?-vitték a hírt Pécs és összekötők mindenről voltak ilyen össze- c.­­, hogyan lett vége a étfőn parancsot kap­tunk, hogy sorakozzunk. Mondták, hogy más telepre­­ vonulunk. De az indulásra nem került sor. Még sora­­­­kozásra sem. A gyülekező a házak tövében, a hegy- * gerincen volt. Amikor lenéztünk onnan, megláttuk­­ a völgyben az oroszokat. Azonnal belénk állt a cidri. « Az erdő szélébe húzódtunk, hogy ne lássanak meg­­ bennünket. Itt láttam utoljára a gazdát. Jött a kísé­­­­retével, megparancsolta, hogy húzódjunk be 200 mé­­­­terre az erdő peremétől. Szétszórt minden alegysé­­­­get. A mi rajunk is teljesen magára maradt. Sokáig­­ várakoztunk, egyre nagyobb lett a majré. Gyanakodh­a­tünk, hogy itt valami nem kóser. Ekkor futár jött,­­ hogy vonjunk vissza. Meg is adta a gyülekezési 3 helyet, de amikor odaértünk, nem találtunk ott sen- 3 kit. Vállalkoztam egy haverral, Felhő Józseffel, hogy 3 megnézzük, hol vannak a többiek. Amikorra a kö- 3 vés útra értünk, már lövöldöztek. Az út mellett fa- 1 lakások sorakoztak. Oroszt láttunk magunk előtt 3 vagy 100 méterre, felénk hátrált, s mindig megállt 3 egy farakásnál, ormán tüzelt be az erdőbe. A haver 3 hasravágódott, én meg ott álltam a farakás mellett. 3 Vártam az oroszt. Hazudnék, ha hősködnék, hogy 3 nem féltem. De mit csinálhattam? Lelőhettem volna 3 az oroszt, de nem vagyok gyilkos. Meg ha lövök,­­ engem is kinyírnak. Így hát vártam, amíg a katona­­ mellém nem ért. Amikor megfordult, nagyon megle­­­­pődött, de látta, hogy nem akarok harcolni. Intett,­­ hogy dobjam el a puskát. Eldobtam, a haver szín- I­t­én. Vagány volt az orosz, mert lejattolt velem. Nem­­ is kísért bennünket, ő ment elől. Csak intett, hogy­­ kövessük. Ha hiszi, ha nem, még örültem is, hogy “ vége a csavargásnak. Már az első naptól fogva nem­­ láttam értelmét, de ha már benne voltam a buliban,­­ nem mertem megszökni.­­ — Bántották a szovjet katonák? — Kisújjal sem nyúltak hozzám. Átadtak a ma- • gyár hatóságoknak, de azokra sincs semmi panaszom.­­ Én sajnálom legjobban, hogy ilyen kalamajkába ke- • veredtem. Megbántam, restellkedem miatta. Most ■ már csak azt várom, hogy mielőbbb melózhassak. • * * ! ! Lehet, hogy Madarasi Sándor azóta már szabad. | ----------­--------------------■-----Nem fogják rásütni a sö­­­­tét jelzőt: büntetett előéletű. Szándékosan választot-­­­ták ki a félrevezetett, meggondolatlan fiatalok közül.­­ Puszta szavaiból is kitűnik, hogy aljasul meglova-­­ golták romantikus hajlamait. S amíg többszáz tár- ; jával, fegyverrel csavargott a Mecsekben, eszébe sem­­ jutott, hogy kalandja az államhatalom megdöntésére­­ irányuló cselekedet. Bezzeg a „gazda” gondolt, erre,­­ mégpedig nagyon intenzíven, ahogy „politikai beszá-­­ mólóiból” is kitűnik. A „gazdák” ne is számítsanak­­ olyan­­elbírálásra, mint a Madaras­ Sándorok. A mecseki „láthatatlan” vallomása arra a légből­­ kapott mende­mondára is megfelel, hogy véres bara­­­cok dúltak a Mecsekben. November első felében­­voltak ugyan fegyveres összetűzések, de a halálos­­áldozatok száma nem éri el a tizet sem. Köztük van-­ nak a hegyekben talált, teljesen kifosztot szerencsét-­ lenek is. A banditák áldozatai:­­ Tóth István • Úgy éreztem, gyilkolnom kell Zsebkéssel gyilkolt a szadista szigorló orvosnő A kíváncsiak tömege vette körül azt a kis csoportot, ame­lyet egy holttest exhumálásá­ra rendeltek ki a Domonkosok templomához. Az emberek megborzadtak, amikor a ször­nyűségesen elnyomorított holt­testet kiásták a templom falá­nál levő kőkocka alól. A tetem arca a felismerhetetlenségig szét volt verve, mellét hatal­mas vérfoltok tarkították. „A hulla mindössze két-három hete kerülhetett a föld alá“ — állapították meg a jelenlevő szakértők. Amikor a holttestet beszállították a kórbonctani intézetbe, s lefolytatták a vizsgálatot — az orvosi megál­lapítások alátámasztották a rendőrségi nyomozás eddigi adatait. Most már fehéren-fe­­ketén bebizonyosodott, hogy bestiális gyilkosságról van szó... Tóth Ilona Gizella szigorló orvosnő 1956. november 1-én lett a Domonkos utcai ideigle­nes kórház felelős vezetője. A fiatal orvosnő már az első na­pokban fegyvereseket gyűjtött maga köré, akik Gyöngyösi Miklós büntetett előéletű bu­dapesti lakos vezetésével a kör­nyező utcákban kommunisták­ra „vadásztak”. (Gyöngyösi há­­rom évet és hat hónapot töl­tött börtönben a felszabadulás után háborús bűncselekménye­kért.) Tóth Ilona és Gyöngyösi elhatározták, hogy addig „va­­dászgatnak” a kommunistákra, ameddig csak tudnak. Mint a nyomozás megállapította, Gyöngyösi — akit az ellenfor­radalmárok „Ptrf”-nek becéz­tek — november 18-án este az utcán feltartóztatott egy férfit, s fegyveres társai segítségével a kórházba bevitte. Itt az ille­tőt megmotozták, megvizsgál­ták igazolványait, s megállapí­tották, hogy az illető volt ál­lamvédelmi sorkatona. Mivel a kis csoport halált kiáltott a védtelen ember fejére, Tóth Ilona elhatározta, hogy meg­öli a volt államvédelmista sor­katonát. Először klórethillel el­altatta áldozatát, majd amikor bekövetkezett az eszméletlen­ség állapota, benzines injekciót fecskendezett a nyaki vénába. A gyilkos orvosnő idegességé­ben rosszul adagolta az injek­ciót, mert a hatás — az azon­nali halál — nem következett be. Ekkor segítségül hívta bűn­társait. Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc ráléptek az ál­dozat torkára, s így akarták megfojtani. Mivel az áldozat halála még mindig nem követ­kezett be, az eszméletlen fia­talembert kivitték a mellék­­helyiségbe, ahol azután Tóth Ilona orvosnő zsebkéssel több­ször szíven szúrta. A szadista banditák áldoza­tuk holttestét pokrócba csa­varták, majd levitték a Do­monkos-templomhoz, és a templom jobboldalán levő kő­kocka alá temették. Ez tehát a Domonkos utcai exhumált sír titka. A szörnyű gyilkosságra hamarosan fény derült, s Tóth Hanát és tár­sait letartóztatták. A szigorló orvosnő eleinte cinikusan, ne­vetve fogadta a vádat, de ami­kor elébe tárták a bizonyíté­kokat, s rávallottak társai is , megtört és sírva beismert® rémtettét. A szadista orvosnő így indokolta bűncselekmé­nyét: „Úgy éreztem, gyilkol­nom kell’’. A gyilkos és társai ügyében tovább folyik a vizsgálat, mert feltételezhető, hogy más bűn­­cselekményeket is elkövettek. Meggyilkoltak egy textilfestő kisiparost — Valószínű, hogy ra­blógyilkosság történt — Vasárnap a reggeli órákban egy férfi holttestét fogták ki a Dunából. A budafoki rend­őrség és a főkapitányság bűn­ügyi nyomozói azonnal kiszáll­tak a helyszínre és megkezd­ték a vizsgálatot. A halott zsebeiben nem találtak sem­miféle okmányt, értéktárgyat. Csupán egy kis feljegyzés utalt arra, ki is lehet az áldo­zat. Az egyik zsebben ugyan­is egy cédulácskán Wachtel Domonkos és Busa István név­re szóló feljegyzés volt. Ugyanakkor a holttest fehér­neműin W. D. monogrammot találtak. Ennek alapján tudták megállapítani, hogy a Dunából kifogott holttest Wachtel Domonkos sze­mélyével azonos. Még a helyszínen kihallgat­tak néhány tanút, akik el­mondták: a kora reggeli órák­ban a kompon dulakodás nyo­mait látták, a padlón vértócsa volt, s a pad alatt egy gyűrött, véres férfikalap hevert. Az or­vosi vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy Wachtelt először megkötözték, majd egészen kö­zelről fejbelőtték. S miközben a bűnügyi nyomozók egyik cso­portja a helyszínen vizsgálta a bűncselekmény körülményeit, egy másik csoport azt is meg­állapította, hogy Wachtel Do­monkos az V. kerületben, a Petőfi tér 3. szám alatt lakik, saját műhellyel rendelkező textilfestő kisiparos. A nyomo­zók kiszálltak az áldozat laká­sára. Wachtelné elmondotta, hogy 15-ről 16-ra virradó éjjel egy rendőrruhába öl­tözött férfi, valamint két civil férfi jelent meg a la­káson és a férjet erőszak­kal elvitték. Több tanú elmondása szerint az ismeretlen brigantik egy vá­szontetejű, kisméretű személy­­gépkocsival érkeztek a ház elé, s ezen vitték tovább magukkal Wachtelt. A nyomozók feltevé­se szerint valószínű, hogy rab­lógyilkosság történt. A rendőrség az ügyben eré­lyesen folytatja a nyomozást. Az áldozat... LEFEG­YVEREZTEK EGY KÉZIGRÁNÁTOS IZGATÓT Iszkaszentgyörgyön a bá­nyászok lefegyverezték és át­adták a rendőrségnek Bíró B. Miklóst, aki rettegésben tar­totta a kincsesi bányászokat. Bíró B. Miklós november 20- án két kézigránátot és egy légpisztolyt szerzett s ezekkel felszerelve garázdálkodott. Felkereste Pohl Károly fő­mérnököt és követelte, hogy röpcédulát sokszorosíttasson számára. Mikor ezt a bauxit­bánya főmérnöke megtagadta, megfenyegette, hogy le fog számolni vele. Hasonlóan fe­nyegette a telefonközpont dolgozóit és több esetben el­vágta a bányához tartozó te­lefonvezetéket. SZEMÉT... SZEMÉT...! A Klauzál téren végre megkezdték az odahordott nagy mennyiségű szemét dsW’i'-r !' Sajnos a Lövölde téren terjeszti a bacilust a sósi hulladék.

Next