Népszabadság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-01 / 1. szám
24 oldal, képes melléklettel — Ára: 1,50 forint A MAGYAR SZOCIALISTA A MUNKÁSPÁRT LAPJA 1957. január 1, kedd n. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 1957. január 1, kedd Újévi gondok - újévi remények Régen lépte át a magyar nép új esztendő küszöbét olyan nehéz körülmények között, mint 1956-ban. Alig néhány hét telt el a tragikus októberi események óta. A sebek még frissek, a történések még nagyon is elevenek. Több ezer család halottját gyászolja. Tízezrek idegen földre vetődött szeretteikért ejtenek fájdalmas könnyeket. Gazdaságilag is súlyos nehézségekkel küzdünk. Infláció veszélye fenyeget és már a közeljövőben jelentős munkanélküliséggel lehet számolnunk. De a sötét éjszakában már sejteni a hajnal pirkadását. A közelmúlt nemcsak bajokat hozott. Fejlődésünk útjából sok torlaszt távolítottunk el. Még nagy erőfeszítések szükségesek, hogy a ma és a holnap nehézségeit legyűrjük. De utána a jövő, a nem is oly távoli jövő, jobb lesz, mint volt a múlt, mert ez a jövő nemcsak szocialista lesz, de demokratikus is és magyar. De addig még meg kell fizetnünk az utolsó két hónap számláját. Ez a két hónap idézte fel az infláció rémét. Hogy mi is az az infláció, a magyar nép tapasztalatból tudja. Tapasztalatból tudja, hogy terhe elsősorban a munkások vállára nehezedik. Ezt a fenyegető veszélyt kell az ország elől elhárítani. Ez az 1957-es esztendő legfontosabb gazdasági feladata. A veszély sajnos reális valóság, hiszen már több mint két hónapja alig termeltek valamit a gyárak, de munkabért még a normálisnál is többet fizettek. Ez pedig az infláció szülőanyja. S a termelés normális menetét ma is gátolja a szén, az áram hiánya. A szénbányászat állapota súlyos. Csaknem negyvenezer munkáskéz hiányzik a bányákból. A népgazdaság szénszükségletének csak egyharmadát termelik a bányák. A jövő esztendőben feltehetően negyven százalékkal kevesebb lesz a szenünk, mint az idén. Ha így áll a dolog, hogyan kerülhetjük el az inflációt? A baj gyógyítása fájdalmas műtétet követel. Több — főleg sok energiát fogyasztó — üzemet be kell zárni, sok száz üzemben a termelést csökkenteni kell. S ha a kormány az ország gazdasági erejéhez mérten munkanélküli segéllyel, kényszerű szabadságolással enyhíteni is próbálja a munkanélküliek gondját, mégis súlyos csapás ez a munkások széles tömegeire. De ha súlyos is a csapás, még sokkal súlyosabb lenne az infláció, mégpedig nemcsak munkások széles tömegei, hanem azegész munkásság számára. Az infláció megakadályozására kellett a kormánynak a munkabér kifizetését szabályoznia. Csak azok az üzemek tudnak majd munkabért fizetni, amelyeknek termékeik bevételeiből, valamint a termelést segítő állami támogatásokból erre futja. Csakis így biztosítható, hogy a termelés és a kibocsátott pénz egyensúlyban maradjon. Rend és fegyelem kell a munka frontján. Ez a legfontosabb eszköze az infláció elkerülésének. De ez még mindig nem elég. Szükség van a maximális takarékosságra. Szerényen kell élnünk. Szerényen, elsősorban az állami kiadások tekintetében. Takarékoskodni kell a nép minden fillérével. Sokkal kevesebbet lehet és kell fordítani a néphadsereg, a minisztériumok, a tanácsi szervek fentartására. A jövő esztendő tehát nem lehet az életszínvonal emelésének esztendeje. Sajnos sem újabb béremelésre, sem árcsökkentésre nem lehet számítani. A kormány természetesen végrehajtja mindazokat a bérügyi intézkedéseket, amelyeket elsősorban a kiskeresetű dolgozók életkörülményeinek javítására hozott. Valószínű, hogy ezeknek a családoknak — ha nem is sokat — valamelyest javul a helyzetük. Valószínűleg jobb lesz az élet falun is. A termelési biztonság, a begyűjtés eltörlése, a szabad vállalkozási kedv előreláthatólag még közepes termés esetén is a jelenleginél magasabb életszínvonalat biztosít a dolgozó parasztságnak. Gazdasági nehézségeinket enyhítheti a külföldi kölcsön is. Ezért azon az állásponton vagyunk, hogy minden országtól, ha nem köti azt politikai feltételekhez — elfogadjuk Keletről, Nyugatról egyaránt. Annyi bizonyos, hogy a szocialista országok segítségére biztosan számíthatunk. A külföldi kölcsön enyhíti, de nem oldja meg nehézségeinket. Ez a mi feladatunk. A megújuló pártnak és a kormánynak súlyos gazdasági és politikai válságból kell keresni a kibontakozást. Akadnak mégis, akik számonkérik a párttól és a kormánytól, hogy eddig viszonylag kevés történt a politikai haladás, a szocialista demokratizmus kibontakoztatása tekintetében. Mi sem jogosulatlanabb, mint ez a szemrehányás. Ki ne látná, hogy a november 4-e utáni időszakban az volt a feladat, hogy az ellenforradalmat fegyveresen leverjük, a termelőmunka minimális feltételeit megteremtsük. Ehhez pedig kemény kéz kellett. Jó szóval, politikai agitációval, fegyveres banditák ellen, sztrájkra uszítók ellen nem sokra lehet menni. Ezt az élet bizonyította be. A kemény rendszabályok bizonyultak a leghatásosabb eszköznek a politikai helyzet megszilárdítására s ezzel a bizalom feltételeinek megteremtésére is. Csak elismerés illetheti a kormányt azért, hogy a rendkívül nehéz körülmények között sem szorítkozott csupán a kemény kéz politikájára, hanem alapvető kérdésekben nagyot lépett a szocialista demokrácia útján 13 Törvény szentesíti a gazdasági vezetés új rendjének alapintézményét, a munkástanácsokat, továbbá a parasztságot sújtó adminisztratív intézkedések, a begyűjtés, a kötelező biztosítás eltörlését. Megteremtődtek a mezőgazdaság termelése fellendítésének politikai feltételei. "i tisztában vagyunk azzal, hogy ez még csak a kezdet. A rend, a közbiztonság minimális feltételeinek megteremtéséhez kemény kéz kellett. Most azonban, amikor ezek a feltételek már megvannak, előtérbe lépnek a gazdasági és a politikai feladatok, itt pedig a munka dandárja még hátra van. Az új esztendőt a gazdasági megszilárdulás és az igazi demokratizmus megvalósulása esztendejévé kell tenni. Meg kell találni a kibontakozás útját politikai és gazdasági nehézségeinkből. Közös, valamennyiünk számára elfogadható program köré kell felsorakoztatni minden becsületes hazafit. Olyan program köré, amiért érdemes élni, érdemes küzdeni. Meg kell határoznunk a szocializmus építésének sajátos, magyar útját hazánkban. Szakítanunk kell a múlt hibáival, más országok tapasztalatainak mechanikus átvételével,, számolnunk kell reális lehetőségeinkkel, gazdasági adottságainkkal, de számolni kell a nép igényével, jogos követeléseivel. Be kell gyógyítanunk a sebeket, megbékéltetnünk a lelkeket, kivezetnünk az országot súlyos állapotából. Ez a munka túlnő a kormány, túl nő a párt lehetőségein. Sikerrel elvégezni csak úgy tudjuk, ha megnyerjük hozzá a legszélesebb dolgozó tömegek támogatását s a teendők kidolgozásába bevonjuk a legkiválóbb szakembereket és tudósokat, pártállásra való tekintet nélkül a legjobb hazai fiúkat. Hisszük, hogy ezen az alapon létrejön a párt és a nép, a kormány és a dolgozók közötti bizalom, ami nélkül kommunista párt és szocializmus útján haladó kormány nem létezhet. Ezen az alapon az állam közvetlen vezetésébe bekerülnek majd nem kommunista világnézetet valló személyek is, s további lépéssel jutunk előre a haladó hazafias erők összefogásának és a belső rend és béke megvalósulásának útján. Csakis ilyen körülmények között, amikor már a szocializmus vívmányait teljes biztonságban láthatjuk, kezdhetünk tárgyalásokat a szovjet kormánnyal csapataik kivonásáról. Noha a szovjet hadsereg jelenlétével a proletárhatalmat védi, ittlétük mégis sérti egy szuverén állam népének nemzeti önérzetét. Az 1957-es esztendő ilyenformán nemcsak a nehézségek elleni küzdelemnek és azok leküzdésének, hanem a kibontakozásnak és az új virágzó szocialista Magyarország kiindulásának esztendeje is lesz. Megőrizzük 12 év szocialista vívmányait, de okulunk ennek a 12 esztendőnek hibáiból is. S ha az új esztendő sok megpróbáltatást fog is hozni, eljön az ideje még annak, amikor 1957-re, mint népünk újabb felemelkedésének kezdetére fogunk visszaemlékezni. II. évfolyam, 1. szám -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- / ^ $ A Magyar Népköztársaság január 4-től kibővített küldöttséggel ismét részt vesz az ENSZ-közgyűlés munkájában Beszélgetés Horváth Imre külügyminiszterrel Akarácsonyi ünnep napjaiban érkezett vissza New Yorkból a magyar ENSZ-küldöttség. Londonon, Brüsszelen, Prágán keresztül vezetett útjaik hazafelé. Viharos vitáik színhelyéről és ünnepi hangulatban ragyogó európai fővárosokból jöttek. Felkerestük Horváth Imre külügyminisztert, ENSZ-delegációnk vezetőjét, s kértük, válaszoljon az olvasóinkat érdeklő néhány kérdésre. A magyar ENSZ-küldöttség kivonulásáról Az ENSZ-ben rendkívül ellenséges környezetben kellett dolgoznunk — mondja Horváth elvtárs. — Csak az nyújtott némi vigaszt, hogy a magyar nép „védelmében" a leghangosabban olyanok szónokoltak — az amerikai Cabot S Hodge-n kívül — mint Kuba (ahol épp akkor vertek le egy lázadást) küldötte, mint a francóista Spanyolország és mint Csang Kaj-sek küldöttei. A megbélyegző beszédeket és határozatokat persze a delegációk többsége támogatta, bár az ázsiai-afrikai országok egy része több ízben tartózkodott a szavazástól. A hajsza és rágalmazás légtmre végül anynyira sértővé vált Magyarországra nézve, hogy kénytelenek voltunk otthagyni a közgyűlést a magyar kérdés tárgyalásának idejére. Hogyan alakul további részvételünk az ENSZ-közgyűlés munkájában? — kérdezzük Horváth elvtársat. Válaszát bizonyára megnyugvással fogadják olvasóink. Sík Endre vezeti a magyar ENSZ-küldöttséget Január 4-én ugyanis, a karácsonyi szünet után összeül a közgyűlés, s a „Hungary" című tábla mögött újra elfoglalja helyét a számbelileg is megerősített magyar delegáció. Küldöttségünket Sik Endre, a külügyminiszter első helyettese vezeti. A delegációban helyet foglal azonkívül dr. Vajda Imre, tanszékvezető egyetemi tanár és Mód Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az állandó magyar ENSZ- delegáció vezetője. Hammarskjöld megértette, hogy látogatását el kell halasztania Némi habozás után — a kérdés „kényes" volta miatt — megkérjük Horváth elvtársat, beszéljen Hammarskjöld tervbe vett magyarországi látogatásáról. Kiderül, hogy a kérdés nem is olyan kényes. Az ENSZ főtitkárával — mondja Horváth Imre — a magyar delegációnak állandó és mondhatni igen pozitív kapcsolata volt. Hammarskjölddel több ízben tárgyaltunk, sőt előfordult, hogy egy nap alatt többször is találkoztunk vele. Az érintkezés mindvégig szívélyes volt. Az ENSZ főtitkára megértette azt, hogy magyarországi útja abban az időpontban nem kedvezett volna az itteni helyzet rendezésének, a magyar nép érdekeinek. Hiszen Budapestre érkezése napjára újabb fegyveres harcot hirdettek, emiatt késleltették a romok eltakarítását stb. Dog Hammarskjöld megértette, hogy ilyen helyzetben a magyar kormány nem fogadhatta el a látogatásra javasolt időpontot. Hammarskjöld maga sem akarta, hogy neve további nyugtalansághoz és esetleges vérontáshoz fűződjék. Menekültek jelentkeznek a magyar követségeken Rátérünk a „menekült-kérdésre“, amely úgy látszik, jó ideig külügyi szerveink egyik fő problémája lesz. Horváth elvtárs Londonban is, Brüsszelben is beszélgetett olyan menekültekkel, akik a hazatérés iránt jöttek érdeklődni az ottani magyar követségre. Brüsszeli követségünkön december 24-ig körülbelül félszáz hazatérni akaró menekült jelentkezett. A londoni követségen december 23-ig körülbelül negyvenen. Naponta növekszik a jelentkezők száma. A követségeken minden jelentkezőnek késedelem nélkül kiadják a hazatérési igazolványt, anyagi támogatást a hazautazáshoz azonban nem tudnak nyújtani. Eleinte bizonyos félelem volt tapasztalható a követségek iránt. Egyesek például nem voltak hajlandók semmiféle otthoni címet megadni. A követségek előzékenysége, segítőkészsége, de mindenekelőtt az amrmesztiarendelet ismertetése kezdi már feloldani a félelmet az otthoni retorzióktól. Ezt legjobban persze a menekülttáborokban végzett felvilágosítás útján lehetne elérni, de egyelőre követségeink képviselőit nem engedik be a táborokba. Arra az osztrák kormányhoz intézett kérésünkre pedig, hogy a 18 éven aluli, szülők és hozzátartozók nélkül kiszökött fiatalokat küldjék haza, még máig sem érkezett válasz. Magyarország további lépéseket szándékozik tenni ebben az irányban. Kisebb külügyi apparátus — nagyobb feladatok A külügyminisztérium jövő évi terveit illetően Horváth elvtárs elmondja, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a Külügyminisztérium szerényebb keretek között és kisebb apparátussal fog dolgozni idehaza éppúgy, mint külföldön. Egyébként külképviseleti szerveink becsületesen megállták helyüket az elmúlt nehéz hónapokban. Mindössze két adminisztratív beosztott hagyta el szolgálati helyét. Befejezésül Horváth Imre kijelentette: „A Külügyminisztérium igyekszik jól felkészülni az 1957- es év nagy feladataira, arra, hogy a kormány megbízatása nyomán elősegítse új alapokon nyugvó viszonyunk megteremtését a Szovjetunióval és a baráti országokkal, valamint a többi országgal való egészséges kapcsolatok kiépítését."