Népszabadság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-01 / 1. szám

1957. január 1. kedd. A kínai állásfoglalás­ (Folytatás a 12-ik oldalról) hullámban a mi országunkban és külföldön is vannak olyanok, akik a szovjet tapasztalatok gépies le­másolásának ellenzése ürügyén tagadni akarják a Szovjetunió alapvető tapasztalatainak nemzet­közi jelentőségét és a marxizmus —leninizmus alkotó továbbfej­lesztését hangoztatva, tagadni akarják a marxizmus—leninizmus egyetemes igazságának jelentő­ségét. Mivel Sztálin és egyes szocia­lista országok régebbi vezetői el­követték a szocialista demokrácia megsértésének súlyos hibáját, egyes ingadozó kommunisták a szocialista demokrácia fejlesztésé­nek ürügyével megkísérlik a pro­letariátus diktatúrájának, a szo­cialista állam demokratikus cent­ralizmusának és a párt vezető­szerepének meggyengítését vagy megsemmisítését. Az ellenforradalmi erők meg­semmisítése után a Szovjetunió politikai életében fokozatosan ki kellett volna fejleszteni és töké­letesíteni kellett volna a demok­ratikus eljárásokat, kidolgozni a szocialista törvényesség rendsze­rét, megerősíteni a népnek az ál­lami szervek fölötti ellenőrzését. Nem kellett volna azt állítani, hogy az osztályharc élesedik, mint azt Sztálin tette, ami akadá­lyozta a szocialista demokrácia egészséges fejlődését. A Szovjet­unió Kommunista Pártja teljesen helyesen jár el, amikor határozot­tan helyreigazítja Sztálinnak e téren elkövetett hibáit. A szocialista demokráciának azonban semmiképpen sem sza­bad a proletariátus diktatúrája ellen irányulnia és nem szabad megengedni összetévesztését a burzsoá demokráciával. Ha van olyan demokrácia, amelyet a szocializmus ellen, a szocializmus ügyének gyen­gítésére lehet használni, ak­kor az kétségtelenül nem szo­cialista demokrácia. A magyarországi események értékeléséről egyesek azonban nem így lát­ják a dolgokat. Ezt világosan le­leplezte az az álláspont, amelyet a magyarországi eseményekkel kapcsolatban elfoglaltak. A múlt­ban a magyar dolgozók demokra­tikus jogai csorbát szenvedtek, és forradalmi lelkesedésének gátat szabtak. Ugyanakkor az ellenfor­radalmárok nem részesültek olyan csapásban, amilyent megérdemel­tek volna. Ennek eredményeként az ellenforradalmárok számára elég könnyű volt 1956 októberében fegyveres lázadás megszervezésé­re felhasználni a tömegek elége­detlenségét. Ez azt mutatta, hogy Magyarországon valójában nem jött létre a proletariátus diktatúrája. Mégis, amikor Magyarország vál­sággal küzdött, amikor a forrada­lom és az ellenforradalom, a szo­cializmus és a fasizmus, a béke és a háború között állt a kereszt­­úton, hogyan látták néhány or­szág értelmiségi kiválóságai a problémát? Nemcsak elhallgatták a proletárdiktatúra megteremté­sének kérdését, hanem állást fog­laltak az ellen a jogos lépés el­len, amellyel a Szovjetunió meg­segítette a magyarországi szocia­lista erőket. Nem átallották kije­lenteni, hogy a magyarországi el­lenforradalom ,,forradalom” volt és azt követelni, hogy a forra­dalmi munkás-paraszt kormány terjessze ki a „demokráciát” az ellenforradalmárokra is. Egyes szocialista országokban vannak lapok, amelyek még ma is indoko­latlanul ócsárolják a magyar kom­munisták forradalmi intézkedé­seit, holott ezek a magyar kom­munisták nehéz körülmények kö­zött hősiesen harcolnak, ugyan­akkor alig ejtenek egy szót is a kommunizmus, a nép és a béke ellen folyó nemzetközi reakciós kampányról. Mit jelentenek ezek a furcsa tények? Azt, hogy azok a „szocialisták”, akik megtagadják a proletariátus diktatúráját és „demokráciá­ról” szavalnak, valójában a burzsoázia mellett állnak a proletariátussal szemben; hogy valójában a kapitalizmust akarják és a szocializmus ellen szegülnek, még akkor is, ha ők maguk ennek nincsenek tudatá­ban. Lenin maga nemegyszer mu­tatott rá, hogy a proletariátus diktatúrájáról szóló elmélet a marxizmus leglényegesebb része, hogy a proletárdiktatúra elfoga­dása vagy elvetése „jelenti a leg­mélyebb különbséget a marxista és a közönséges kis (vagy nagy) burzsoá között”. Ha valaki elveti a marxizmus—leninizmusnak a proletárdiktatúrára vonatkozó alapvető elveit, ha ezeket az el­veket „sztálinizmusnak”, vagy „dogmatizmusnak” rágalmazza, csak azért, mert felismerték azo­kat a hibákat, amelyeket Sztálin követett el életének második fe­lében és amelyeket a volt magyar vezetők követtek el, az arra az útra lép, amely a proletárforra­dalom ügyétől elvezet a marxiz­mus-leninizmus elárulása felé. (Folytatása következik.) Kezdetben vala az ősikor (archaitikum), majd sorra morzsolódtál­ le az idők végtelenjében a­­különböző kor­szakok. Aztán elérkezett, nem is olyan régen, egy általunk elég jól megismert korszak, a verklikor (tudományos ne­vén: sematikum), a sémák idősza­ka. Ne is vesztegessük tovább a szót, üljünk időgépre és utazzunk vissza négy-öt esztendőt. Bemutatjuk, hogyan írtak e korszak újságjai, helyesebben (ne legyűrik szeré­nyek és szégyenlősek), hogyan írtunk mi. A téma, mi más is lehetne ma, mint az újév előestéje, Szilveszter. Nagy ügyünk: a Szilveszter A lelkesedés országszerte egyre inkább. Városokban és falvaikban, gyávákban és a földeken tíz- és tízezrek fo­gadták mélységes megelégedéssel és helyesléssel a ha­tározatot, hogy — felismerve a munkások, dolgozó parasz­tok és haladó értelmiségiek régi kívánságát — a Szilvesz­ter az idén december 31-re esik, az újév pedig január 1-én kezdődik. Ez a bölcs, sziklaszilárd intézkedés újabb sza­kaszt nyit meg történetünkben. A dolgozó magyar nép magabiztosan halad Szilvesz­ter felé. Eredményein­k ismeretesek (legutóbb tegnapi vezércikkünkben soroltuk fel — A szerk.). Számunkra te­hát nincs más hátra, mint hogy rámutassunk az időszerű feladatokra. Nem kicsik ezek a feladatok, de nem is na­gyok. Amolyan közepesek. Népünk nem kér az újévi malacból, a kéményseprő­ből, a BUEK-ból, népünk a teendőidet ak­arja hallani, váll­vetve, egységesen, egy emberként. Mi tehát a legsürgősebb, legidőszerűbb feladat? Köz­tudomású, hogy a terv teljesítése, sőt túlteljesítése, a ter­melékenység emelése, az anyagtakarékosság, az önkölt­ségcsökkentés, a grafikon szerinti termelés stb. Ez is! De ma, Szilveszterkor a legfontosabb: vetni, vetni, vetni! Talán már nincs mit bevetni a földeb­en? Talán nincs elég csávázott vetőmag? A gépállomásokon is van elegendő hóeke. Minden percen kár, tehát mindenki lás­son hozzá haladéktalanul a vetéshez. Egyébként begyűj­teni is lehet. Fokozzuk, amit csak tudunk! Ez ma a Szilveszter legnagyobb tanulsága. Én és a népfront :@mp­'hmel A körírti eszpresszó abla­kában ülőik, s arra gondolok, hogy mennyivel megragadóbb, színesebb lehetne a riport bevezetése, ha hullana a hó, szánkó si­klatta a csillogó ut­cán és esetleg beköszöntene hozzám Szilveszter úr, a felejthetetlen Krúdy Gyula kedves, kedves regényalakja. Elvégre ma van a neve napja, Szilveszter napja, a Gergely­­naptár szerint. Óh, a Gregorián-naptár, az emberi géniusz alkotása, amelyet 1582-ben valósított meg XIII. Gergely pápa, s amely naptár az évet 365 napra, 5 órára, 49 percre és 12 másodpercre teszi. Még, csak úgy per tangentem megemlítem, hogy a kör kerülete két­ er­pi, Amerikát 1492-ben fedezték fel és Beethoven tudtommal 9 szimfó­niát írt. Ám nem Szilveszter jön be, hanem dr. Kérész Vilmos, lapunk régi barátja, mondhatnám megbízható modellje, a becsületes, de még ingadozó értelmiségi. Szokása szerint most is félreáll, mint ez egy ingadozó értelmiségihez illik. Kalapja egy kissé furcsán áll rajta. Vajon miért? — Ismét a fejemre ütöttek — mondja az értelmiségi. — De én nem csüggedek el, ahogyan szabotázsra vagy ellenállásra sem vagyok kapható. Nekem olyasmi van a kezemben, ami mindennél többet ér. — Micsoda? —kérdezte munkatársunk, vagyis én. — Perspektívám van. Apropos! Szeretnék egy apró­­hirdetést leadni a Magyar Nemzetben, hogy további perspektívát vennék. Jóleső érzés hallgatni ezt a tervezgetést, amely nap­nál világosabban mutatja, a magyar értelmiség növekvő vállalkozó kedvét, kezdeményező készségét. — Nagy bizakodással tölt el minden. Szerencsére még csak fél öt múlt pár perccel. Megteszem az egyedüli he­lyes lépést. Rohanok és belépek a Hazafias Népfrontba — fejezi be nyilatkozatát dr. Rérész Vilmos. Jár-e melegségi pótdíj Szilveszterkor ? A szakszervezeti mozga­­lom erősödésének, a szakszer­vezeti aktíváik fáradhatatlan működésének eredményekép­pen a szakszervezeti tag­­jág széles körben él a szóra­kozás jogával, eleget tesz a szilveszteri mulatozásnak. A jól teljesített normák tudatában a legkülönbözőbb bér­kategóriájú dolgozók számos helyen várják éber álla­potban az új munkaév beköszöntését. Lapunkhoz levelet intézett Kovács Lill. János re­szelő. Igen figyelemreméltó problémára kér választ. Ki­fejti, hogy náluk Szilveszter este bizonyára zsúfolt lesz a klubhelyiség, ilyenformán fülledt, meleg levegőre lehet számítani. Kérdése tehát az, hogy Szilveszterkor jár-e melegségi pótdíj a dolgozó szórakozóknak, illetve a szóra­kozó dolgozóknak. Szerkesztőségünk a jogos kérést meg­vizsgálta. Mi a helyzet? A 625—1956. sz. miniszteri ren­delet, összevetve a 923 42. a. b. szakszervezeti határozat­tal, a 123456. sz. egyeztető bizottsági döntvény értelmé­ben kell eljárni, vagyis 2x . b­­­0. Ifjúság, tánc, szerelem Már régen elütötte az éj­félt az óra, már elsötétedett egy percre a hatalmas te­rem, már elcsattantak az első csókok. Amerre csak nézünk, derék, öntudatos, vinám magyar ifjak és lányok forognak, ropják a gyönyörűsé­Budapest szórakozóhelyei telt házat várnak Szilvesz­ter estére. Munkatársunk fél­órával lapun­k zárta után föl­hívta a vendéglátóipar ve­­zetőit, hogy egészen pontos adatokat­­kapjunk az esti ké­szülődésről. Íme, a pontos adatok. Eszerint rengeteg hordó sör, igen sok bor, hatalmas mennyiségű étel várja a dol­gozóikat. Természetesen minden aktívának helyén kell len­nie, nehogy burzsoá nacionalista elemek is furakodhassa­nak a mulatozók közé és éjfélkor kispolgári csökevények mételyezzék a hangulatot. Ezzel kapcsolatban Koholt Kázmér elvtársunk a kö­­vetkezőket mondja: — Azelőtt a dolgozók még csak közelébe se mehet­­tek Szilveszternek, az újév az urak kiváltsága volt, csak ők zakatolhatta­k. De most már mi is Szilveszterezünk. Én egyébként a nyáron két hétig a Balatonnál üdültem,­­ ha megöregszem, jár majd a nyugdíj. ÉS ÍGY ÍRTAK ŐK... Teljességre ugyan nem töreked­hetünk, de azért nem árt, ha kiegészítésül még azt is bemutatjuk, hogyan itt volna Dudás József lapja. NEM ISMERJÜK EL SZILVESZTERT veszterben, követeljük, hogy azonnal mondjon le, és de­cember 31-ét ezentúl ne Szilveszternek hívják, hanem Dudásnak. Mondjon le ezenkívül a vörös Bulganyin is, mondjon le a kommunista Eden és a szocialista Eisenlawer! Min­denki távozzék, az új évben Dudás József legyen az ENSZ főtitkára és a Szuezi-csatorna pénztárosa. Továbbá követeljük: robbantsák fel a parlament épü­letét, helyette csináljanak csúszdát a gyerekeknek, a Lánchidat tegyék a Margit-híd helyére, a Margit-hidat a Lánchíd helyére, húsvét két napját hozzák előre januárra, és csapják hozzá az új évhez, a ruhagyárak térjenek át a kény­szer­zubbony gyártására. * Megjegyzem, nem lenne rossz és hiábavaló, ha egy jó humorista vállalkozna megírni, hogyan ír jelenleg a sajtó,­­i­­s I. (AZ ÖTLET NEM EGÉSZEN ÚJ) ges magyar táncokat, a csárdást, a palotást, a bugivugit. Itt táncol egy fiú, önfeledten keringőzik, de szeme azért sugározza, hogy tudja kötelességét, túlteljesíteni a nor­mát­ a munkapadnál. Amott egy lány állja kipirult arc­cal a táncosok ostromát, de egész lénye tükrözi szilárd elhatározását: idejében, maradéktalanul, legalább jó eredményekkel tesz majd eleget az egyetemi vizsgáknak. ... Aztán már itt a reggel, a mamák szedelőzködnek, sürgetik a fiatalokat a hazamenésre. Egy fiú és egy lány búcsúzik a ruhatárban. A lány édes hangon kérdi: — Pista, ráér holnap délelőtt? A fiúba miami nagy öröm költözi­k, reménykedés önti el és a Nemzeti Színházra gondol, ahol a hatos meg­­áll. Gyorsan rávágja:­­— Persze!­­— Akkor jöjjön velem vasat gyüjteni. Félre a kispolgári csökevényekkel! ja NÉPSZAVA ffyzABADlfj­írság /^UQQ£TLEN$£Ci A vörösök megint próbál­koznak, valami Szilveszterről suttognak a gyanútlan ma­­at­aróiknak. Nem hiszünk Szil­ NÉPSZABADSÁG 13 föiSSiS! B’xv:vxdw:xx-x*x*íxvxsvx'x*x*x\x*x‘x*x*x-x*x*x‘x*x*x*xv-x-x-x*x*x*x-x-:’:x*x'>x':-xtt Szerdán temetik Oláh Gusztávot Oláh Gusztávot, az Állami Operaház elhunyt Kossuth-díjas főrendezőjét szerdán, január 2-án délelőtt 11 órakor temetik az Állami Operaház előcsarnoká­ból, majd a főváros tanácsa ál­tal adományozott díszsírhelyen a­­ Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra. — Harmincezer pár cipő érke­zett Debrecenbe a Német Demok­ratikus Köztársaságból. A közeli napokban külföldi szövet és kö­töttáruk érkezését várják Debre­cenbe. — Január 5-én kezdi meg mun­káját a Lőrinci Hengermű. Az üzemben egy műszakban készítik a mozdonyokhoz, hajókhoz és más gépekhez szükséges lemezeket. — Tóth László, e műszaki tudo­mányok doktora, Kandó Kálmán egykori munkatársa, 81 éves korá­ban elhunyt Temetése január 3-án lesz Százhalombattán. — A DUNAI VASMŰBŐL több mint 200-an jelentkeztek a komlói bányákba. A pentelei munkások elszállásolásáról, étkeztetéséről és kéthetenkénti hazaszállításáról a bányaüzem gondoskodik. — Különbizottság gondoskodik a feloszló termelőszövetkezetek állatairól Nógrád megyében. A bizottság máris számos megszűnő szövetkezet állatait helyezte el. — Az ünnepek alatt is dolgozik az Almásfüzitői Kőolajipari Vál­lalat, mert az olajfeldolgozás meg­kívánja a folyamatos gyártást. — Meg­je­lent a Széphalom, a Ma­gyar Irók Miskolci Szövetségének folyóirata. A kettős számban a fő­városi írókon kívül miskolci szer­zők számos műve szerepel. •"* Saját áramfejlesztőt készítet­­tek házilag a Vencselői Gépállo­­más szerelői, és így az áramkorlá­­tozások ellenére folytatni tudják a téli gépjavításokat. Makrancos hölgy Az új év első bemutatója a Néphadsereg Színházában A Magyar Néphadsereg Színe­háza az elsőik között nyitotta meg kapuit a kényszerpihenő után. A színház 1957. évi első bemutatója január 5-én lesz, a Makrancos hölgy című darabbal. Január 19-én Arnouil: Antigoné­ját, február 2-án pedig Nicode­­mi: Hajnalban, délben, este. 11 című művét hozza a fővárosi kö­zönségnek. — TÚLTELJESÍTETTÉK vál­lalt kötelezettségeiket 2—3 száza­lékkal a Szabolcs-Szatmár megyei gépállomások. A legjobb ered­ményt a Mátészalkai Gépállomás érte el 135 százalékos évi tervtel­­jesítéssel. — AZ OPERAHÁZ IGAZGATÓSÁGA KÖZLI, hogy Szilveszter napjától kezdve az előadások után ismét külön­ autóbuszok várják a színház előtt a közönséget. Egyébként az egyre javuló közlekedés eredménye­ként az egyes előadások kezdési időpontját is későbbre helyezték át, így az Opera­ház csütörtökre hirde­tett Othello előadását és az Erkel Színházban péntekre tervezett Faust előadást már nem délelőtt tartják, hanem délután 2 órakor kezdik. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás ma estie: A hídf­g tovább tart. Felhős idő, mérsékelt keleti szél.

Next