Népszabadság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 4. szám

1951. január 5. szombat NAPI JEGYZETEK Öt l percnyi emberség Idegesek az emberek a földalatti megállójánál. Hosszan kígyóznak a sorok, a villamosok pedig nem jönnek elég gyorsan. S ha megáll egy-egy kocsi, jó, ha 4—5 embert visz tovább magával a végállomás felé. Az Operánál, a sor legelején fiatal férfi áll, karján kék kabátos, kétéves forma kisfiúval. Nem lehet könnyű a teher, s még nehezebb lesz a gyerekkel a zsúfolt kocsin. Ezer szerencse, hogy befut már a villamos. A kalauz, szintén fiatal ember, meglátja a férfit a karonülő kisfiúval. Amint egyik kezével kiakasztja a láncot, hogy beengedje az utasokat, másik kezével a kisgyerek felé nyúl. S a következő pillanatban már az ő karján pihen a gyerek, mintha örök életében ott lett volna a helye. És az ajtót azon túl már, egészen a végállomásig csak úgy nyitja ki a kalauz, hogy karján a fiú, s jobbján az apa, aki most néhány percig pihenteti elernyedt karját. A gyerek pedig nevet, tapsikol örömében, hiszen most egy újfajta játékot fedezett fel: pótkalauz lett egy rejtélyes alagútban. Amikor a végállomáson kiszállnak az utasok, derűsebb az arcuk. Előzékenyebbek is tán, mint máskor. Egy férfi óvatlanul megböki táskájával útitársát, s máris mondja udvariasan: — Bocsánat. Udvarias rá a válasz is: — Nem történt semmi... Talán nem is. De annyi mégis, hogy egy kedves kalauz néhány percre békét, derűt hozott a máskor olyan idegesítően tömött kocsiba. (gordon) A MEDOSZ Móricz Zsigmond színházterem jan. 6-án de. férfi órai kezdettel GYERMEKELŐADÁST RENDEZ. Színre kerül a JANCSI ÉS JULISKA tündérjáték. Grimm meséjéből írták: Barotányi Ferenc és Pápa Relli. Címszerepben: Soós Imre és Horváth Teri. Jegyek kaphatók: a színház pénztáránál. VI., Jókai utcai 4. szám. Telefon: 125—549, 125—573. esetben nyújtott hatalmas segítséget a forradalmi munkásmozgalmaknak, a nemzeti felszabadító harcoknak, ezúttal is vállalta a súlyos áldozatot és kérésünknek eleget tett. * nemzetközi imperializmus A egyszer már magyar vérrel mosta tisztára az utat a világ első lovas tengerésze, Horthy Miklós fehér paripája előtt A „vezér” nyomában a darutollas, antantszíjas pribékekkel belovagolt a „bűnös Budapestre" és cinkosaival több mint két évtizeden keresztül fürdött a magyar munkások és parasztok vérében és verejtékében. Nem engedtük, hogy ezt a véresfehérlovas komédiát még egyszer megismételjék. Pedig ismét jelentkezett az öreg tutajos! Munkás- és parasztosztályunkat nem engedhetjük újból ebek harmincadjára. Aki ezt nem érti meg, annak olcsó a munkás és a paraszt vére. De nekünk mindennél drágább. Az ő kezükkel épül a szocialista magyar haza. Az idő és az eredmények, a független, szabad, szocialista Magyarország boldog népe bennünket fog majd igazolni. Bátran állunk a történelem ítélőszéke elé. A kapitalisták, imperialisták véleménye, nézete és „ítélete" nem érdekel bennünket. A nemzetközi szocialista tábor ezt az igazat már ki is mondotta, ígyagy hiba, hogy ezekről a je-jelenségekről és dolgokról nagyon keveset beszélünk. Néha úgy tűnik, sajtónk és rádiónk óvakodik tudomásul venni, hogy kiéleződött osztályharc folyik, hogy proletárdiktatúrában élünk és ennek abban a szakaszában, amikor szélesíteni akarjuk a szocialista demokráciát. Egyesek még nagyon elvtelenül írnak és beszélnek megbékélésről, mintha mindenkivel, még az ellenséggel is össze akarnánk borulni. Pedig a dolgozó magyar nép csak azokkal akar és fog együtt dolgozni, akik elismerik a népi demokráciát, hívei a szocializmus építésének, nem vonják kétségbe a magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerepét és a munkás-paraszt szövetséget tekintik államunk fundamentumának. Sokkal többet kellene beszélnünk a 12 esztendő forradalmi vívmányairól, a tulajdonviszonyok megváltoztatásáról, többet kellene írnunk és beszélnünk az imperialisták támadó, agresszív, uszító politikájáról. Sokan a burzsoá ideológia és politika befolyása következtében nem akarják észrevenni a szocialista tábor egységét és egységes fellépését, a proletár internacionalizmust és szolidaritást, holott az utolsó hetek nemzetközi eseményei elég világosan és élesen húzták ezt alá. Amikor az imperialista körök a köztük és a kommunisták közötti ellentéteket minden más ellentét fölé helyezik, világosan látnunk kell közvetlen teendőinket a nemzetközi imperializmussal és hazai csatlósaival szemben. Az adott helyzet azonban nem akadályozhatja meg és nem is fogja megakadályozni, hogy a szocialista demokráciát mind szélesebben kibontakoztassuk. De világosan, nyíltan és félreérthetetlenül meg kell mondani, nem burzsoá demokráciát akarunk Magyarországon, hanem proletár demokráciát. Demokráciát a szocializmus hí íveinek, a nép érdekeiért harcolóknak, a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak és a haladó értelmiségnek, de nem a "kizsákmányolóknak, az ellenforradalmároknak, az ellenségnek. A forradalmi munkás-paraszt kormány az elmúlt két hónap alatt az elkerülhetetlen kemény és határozott rendszabályok mellett egész sor olyan intézkedést tett, amely előrehaladás a szocialista demokrácia útján. Népeink ezekben régi kívánságainak megvalósulását látja. El vagyunk szánva, hogy a rend, a béke, a nyugalom megszilárdításának ütemében bátran megyünk tovább előre a megkezdett ülőn. Dolgozó népünk már felismerte ezt és ez is egyik magyarázata annak, hogy nagymértékben megváltozott azemberek nézetes hangulata. Ha valaki ma, a kéthónapos fordulón, a számadás e pillanatában azt kérdezné tőlem, mit tartok a kormány legnagyobb eredményének, annak ezt felelném: megtörtük a fagyos bizalmatlanságot, és erőteljesen bontakozik ki a nép bizalma, amelyre a jövőben egész munkánkat építeni akarjuk és fogjuk. Az utóbbi hetekben nagy minőségi változások történnek. Az első hónapot, december 4-én, azzal végeztük, hogy saját népi karhatalmunk megszervezése, a rendcsinálás után, Budapesten, Pécsett és sok más helyen, megjelentek a kommunisták az utcán. A legkipróbáltabb, harcokban megedződött kommunistáik, akik nem ingadoztak, nem riadoztak, és ezen a napon vörös zászlók alá sorakozva, kivonultak az utcáikra és segítettek kiűzni onnan a már szétszórt fegyveres ellenforradalmi elemeket, amelyek ezen a napon még véres tüntetésre készültek. A kommunisták megjelenése az utcán megmutatta, hogy pártunk tagjai ismét készen állnak a harcra, és vállalják országépítő feladatukat. Az utca nem lesz többé színtere ellenforradalmi kísérleteknek. Az utcákon ma már derék, megbízhatókarhatalmunk az úr. Dicséretükre legyen mondva, napról napra javul közbiztonságunk, életbiztonságunk. Ezt a karhatalmat, a magyar dolgozó nép hatalmának őrzőjét, még fegyelmezettebbé, még egységesebbé fogjuk tenni. Az utca pedig, amely a miénk volt, újból a miénk lesz. Az ellenség a fegyveres ellenforradalom leverése után módszert változtatott. A fegyveres harcról áttért a politikai harcra és támadást intézett a munka frontján. Nem engedtük megfélemlíteni, sem zavarba hozni magunkat. Nem engedtünk semmiféle nyomásnak. Megalkuvás nélkül kemény ellentámadásba mentünk és feloszlattuk az ellenforradalom befolyása alá került Budapesti Központi Munkástanácsot és területi munkástanácsokat. Feloszlattuk a „forradalmi bizottságokat” is, amelyet az ellenforradalom kitűnően felhasznált. Ezeknek a széjjelvert tagjai most másfelé keresnek fészket. De figyelemmel kísérjük munkájukat. Kemény, szívós munkával lerántottuk a leplet azokról, akik a sztrájkra uszítottak. Amikor ezen a fronton is eredményeket értünk el, hozzákezdtünk szétzilált gazdasági életünk vérkeringésének megindításához. Gazdasági téren rendkívül súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk. De mi, munkások, dolgozó parasztok ismerjük a magunk népét. Nincs bennünk kétség aziránt, hogy a dolgozó nép összefogásával, vállvetve megbirkózunk minden nehézséggel. Mindannyian akarjuk és ezért I sikerül elűznünk az infláció rémét és megrövidítjük az ismert kényte szerintézkedések napjait. A legutóbb Pécsett tartott bányászaktíván a mi bányászaink szívének lüktető dobbanása azt dobolta fülembe: egyre több kenyere lesz az iparnak. A munka még döcög, de a dolgozók munkaakarata, munkafegyelme, a nép vagyoninak megőrzése iránti akarata egyre erősödik.* legnagyobb hálával kell ehelyütt is megemlékezni arról az áldozatkész segítségről, amit a szocialista tábor népei nyújtottak és nyújtanak számunkra. Mint ahogy nem feledkezünk el a többi ország segélynyújtásáról sem. Növekvő bizalommal tekintünk az ellenforradalmi elemek® megtisztult munkástanácsokra, amelyek érezvén felelősségüket, napról napra szívósabban fognak hozzá az üzemek, gyárak rendbehozatalához. Nagy bizalommal és várakozással fordul az egész ország szabad szakszervezeteink felé, amelyeknek munkája most kezd lendületbe jönni. Nem kétséges, hogy ez a szakszervezet egyik fontos bázisa lesz az osztályharc frontjának. Az ország minden területén napról napra növekszik a száma a kommunistáknak, akik állhatatosan dolgoznak, hogy visszaadják a pártba vetett hitet és együttélve a tömeggel diadalra juttassák a népi demokrácia alapvető elvét: a párt a szocializmus építésének vezető ereje. Melyek a további feladatok? Megalkotni a kibontakozás alapját politikai és gazdasági nehézségeinkből egy olyan program alapján, amelyet magáénak vallhat minden becsületes, haladó magyar ember. IVE PSZAB A DS A G TATABÁNYAI JELENTÉS: RÉMHÍR: „Január 1-től sztrájk!* BÁNYÁSZVÁLASZ: szerdán 343 csütörtökön 512 vagon szén! (Komárom megyei tudósítónktól.) Az új év egy rémhír szertefoszlását hozta Tatabányán. „Január 1-től tíznapos sztrájk lesz a bányákban“ —ezt terjesztették a városban a múlt hét végén. A munkások azonban rácáfoltak a híresztelésre. Az új év első munkanapján 4190 bányász jelent meg, s 343 vagon szenet küldött a felszínre. Néhány bányaüzemnél érdeklődtünk a munkáról. Az üzemvezetőség mindenhol azt a választ adta, hogy a bányászok fegyelmezetten dolgoznak, sem a munkástanács, sem az üzemvezetőség nem akar sztrájkot. Ugyanúgy vélekedik a bányászok nagy többsége is. Raáb Károly, a Xl-es akna fenntartó vására — aka 1935 óta dolgozik itt — elmondta, hogy bár újév előtt ő is hallott valamit a sztrájkról, ez azonban a Xl-es akna bányászait nem gátolja a munkában. — Üzemünkben nagyon sok a fenntartás — mondja. — Az én csapatom egy légvágatot ácsol át, egy métert haladunk előre műszakonként. Ilyen eredménnyel dolgoztunk azelőtt is. Most kértem, hogy állapítsák meg e munka szakmányát, mert szeretnénk tudni, hogy mit keresünk. Sok új munkás érkezett hozzám. Az üzemvezetőség kihirdette, hogy a régi csillések jelentkezhetnek szénfalhoz. Most már jobban lehet a XI-es akna termelésére is számítani. Sinák Lajos, a VIII-as akna szénelő vájára ezt mondta: Igaz, a múlt napokban utánam szóltak a reggeles műszakban a leszálláskor, hogy minek igyekszünk olyan nagyon. De ez nem zavar bennünket. Mi nem beszélgetni, hanem dolgozni járunk le a bányába. Velünk együtt négy csapat dolgozik. Nem beszéltünk össze, de ha valamelyik jobban termett, a másik igyekezett még többet adni. Az új év első munkanapján például a négy csapat 12 embere több ,int 140 csille szenet termelt, csütörtökön pedig 136 csillét. A szakmány ellen, amelyet mi kértünk, sok a kifogás. Mi is szakmányban dolgozunk, és meg vagyunk elégedve vele. Előirányzatunk hét csille, azaz 3,5 köbméter. Egy csilléért 6 forintot kapunk. Külön megfizetnek minden mellékmunkát. Ha többet termelünk, a csille ára 10—20 százalékkal emelkedik, úgy számítottam, ha továbbra is ebben az ütemben haladunk, a 30 százalékos földalatti pótlékkal együtt naponta 115 forintot is keresünk. H Hát akkor miért ne dolgozzunk? Igaz, a munkafegyelem még gyenge. Az is előfordult, hogy a délutános műszakból 10 óra helyett sokan már este 8 órakor kiszálltak. Az üzemvezetőség a héten röpgyűlést tartott a munkafegyelemről, s remélhetőleg most már belezökkenünk a régi kerékvágásba", így vélekedik a munkáról, a sztrájkról szóló rémhírről Tóth Imre, a VH-es akna fiatal bányamestere, a munkástanács tagja is. — A mi üzemünk, Tatabánya egyik legöregebb bányája — mondja. — Sok a régi munkásunk, akik még akkor is bejöttek fenntartásra, amikor más üzemek álltak. A fejteljesítmények még alacsonyak, de igyekszünk változtatni rajta. Jelenleg 12 vagon szenet termelünk, január végére azonban 20 vagonra szeretnénk felemelni, utána pedig az október előtti 26 vagonos termelés elérését tűztük célul. Ezért a munkástanács együtt dolgozik az üzemvezetőséggel. Eddig 40-en hiányoztak, de már megvan a teljes munkáslétszámunk, most már nem lesz akadálya a jobb munkaszervezés lealakításának, így gondolkodnak a tatabányai bányászok. Elég volt a munkanélküliségből — mondják. Csütörtökön még eredményesebben dolgoztak és 512 vagon szenet küldtek a felszínre. Az üzemeknél szaporodnak a feladatok. A szállítás megszervezése, a lejtős aknák jégtelenítése, a teljesítmény emelése — ez a fő gondjuk az új év első napjaiban a bányák dolgozóinak. Ebben nagy segítséget jelent az, hogy a tatabányai munkástanács csütörtökön megerősítette igazgatói funkciójában Gál Istvánt, aki az október 23-i események előtt a tröszt vezetője volt. Gál elvtárs ismertette programját, melynek az a lényege, hogy a tatabányai aknákat egy éven belül rendbehozzák és elérik a régi termelés színvonalát. Ka. Január 7-én megkezdődik a tanítás a fővárosban A karácsonyi szünet január 7-én befejeződik. A budapesti iskolák általában egy hónapi tüzelőkészlettel rendelkeznek. Remény van arra, hogy a következő hetekben újabb szállítmányokkal egészíthetik ki a meglevő készleteket, s így a tél hátralevő részében fűtőanyag-hiány miatt előreláthatólag semmiféle fennakadás nem lesz. A félévi bizonyítványokat március közepén osztják ki. A tervek szerint az idei tanévet június végén fejezik be. Kevesebb a megálló, gyorsabb az autóbuszközlekedés A Körúton és a Rákóczi úton több autóbuszmegállót megszüntettek — illetve a romos épületek miatt áthelyeztek —, mert a jelenlegi kocsiállomány kevés az autóbuszközlekedés zavartalan lebonyolításához. Az egyes megszüntetett megállók gyorsítják a forgalmat: kevesebbet állnak a kocsik, rövidebb a menetidő. Ha a villamosközlekedés megindul és a romos épületeket helyreállítják, ismét több megállót visszaállítanak. magyar forradalmi munáás-paraszt kormány határozata egyes anyagok leltári készletének bejelentéséről 1. § A Nehézipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Könnyű- és Élelmiszeripari Minisztérium, az Építésügyi Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, az Országos Erdészeti Főigazgatóság, az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alá tartozó, korábban anyagstatisztikai adatszolgáltatásra kötelezett vállalatok kötelesek az 1956. december hó 31-i leltár szerinti állapotnak megfelelő, saját tulajdonukat képező, fontosabb anyagkészleteiket 1951. január hó 20-ig bejelenteni. 2. § A jelentés módját, valamint a számbavételre kerülő anyagok körét a Központi Statisztikai Hivatal 15 566/957. számú, 1956. december 30-án kiadott beszámoló jelentése határozza meg. 3. § A jelen határozat kihirdetése napján lép hatályba. Kossa István, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány tagja. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár munkástanácsa és vezetősége felszólítja mindazon dolgozóit, akik ez ideig munkára nem jelentkeztek, hogy legkésőbb től 7 janutír 7-ig munkafelvétel céljából munkahelyükön jelenjenek meg. Amennyiben fenti időpontig a munkát nem veszik fel, úgy a vállalat a nem jelentkezők munkaviszonyát megszűntnek tekinti és munkakönyvüket saját felelősségükre elküldi.