Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-10 / 35. szám

1957. február 10, vasárnap NÉPSZABADSÁG Évmilliárd forint falusi jövedelem nyolcszázmillió forint adótartozás Az MTI munkatársa a minap a falusi adófizetésről beszélgetett Polonyi Szű­cs Lajos pénzügymi­niszter-helyettessel. A miniszter­­helyettes bevezetőül elmondta, hogy az idén az első negyedév­ben az egész évre kivetett adó 20 százalékát kell befizetnie a pa­rasztságnak. A januári adófizeté­sek azonban arról tanúskodnak, hogy az esedékes adónak csak egy részét fizették be. Kevés gazda rendezte a múlt évi adóhátralékát is, holott, ismerve a parasztság anyagi helyzetét, a hátralékok rendezésére mindenkinek módja lenne. Ismeretes, hogy a munkás­paraszt kormány már legelső in­tézkedéseivel több jövedelemhez juttatta a parasztságot. A begyűj­tés, a mezőgazdaságfejlesztési já­rulék, a kötelező biztosítás, a gyermektelenségi adó eltörléséből származó jövedelemtöbblet egy évre számítva több mint a pa­rasztság egész évi adókötelezett­sége; a jövedelemgyarapodás — sze­rény számítások szerint is — már 1956-ban meghaladta az egymilliárd forintot. Mégis, parasztságunk tavalyról még jelenleg is 800 millió forint adóval tartozik.­­ Nyilvánvaló, hogy újabb en­gedményekre vagy adócsökkentés­re nincs mód. Hazánk gazdasági helyzete nehéz, s az adófizetés dolgában szót kell végre értenünk a dolgozó parasztokkal. Annál is inkább, mert az idén tovább fog növekedni a parasztság jövede­lemgyarapodása. Az állami fel­vásárló­­szerveknek például az el­ső negyedévre előirányzott össze­ge több mint másfél milliárd fo­rint és becslések szerint még na­gyobb összeghez jut a parasztság a magánszemélyeknek történő el­adásokból. Az első negyedévi pa­raszti bevételnek viszont csak kis hányadát teszi ki az esedékes adó. — Köztudomású, hogy adót mindig fizetni kellett. Nincs a vi­láginak egyetlen országa sem,­­ amely ne követelné meg polgá­raitól a pontos adófizetést. Ná­lunk az adót megnövelt összegben kapja vissza a lakosság iskolák, utak, bölcsődék stb. fenntartása és építése révén. Megemlítem példá­­­­nak okáért, hogy a lakosság által befizetett adók a megyék egy évi­­ költségvetésének legfeljebb 65 szá­zalékát teszik ki. Az élet normális folyamatá­hoz hozzátartozik a pontos adófizetés, éppen ezért az állam az egész lakosság érdekében követeli ezt meg. De az adó esedékesség szerinti megfizetése előnyös az egyes adó­zóknak is, mert így mentesülnek az adópótlék és behajtási illeték fizetése alól, valamint elkerülik a felszólítási, zálogolási eljárást. A törvényes rendelkezések betartá­sára utasítottuk a pénzügyi szer­vek dolgozóit, s erre hívjuk fel az adózók figyelmét is. A Munkás-paraszt kormá­nyunk a falusi lakosság régi jo­gos kívánságának tesz eleget az­zal, hogy egyszerűbbé teszi az adóügyek kezelését. A Miniszter­­tanács határozata értelmében jú­nius 30-ig be kell fejeznünk ezen a területen az átszervezést, vagy­is: minden adóügyet elsőfokon a községi tanács intéz. Ezt az át­szervezést a falvak 60 százaléká­ban már végre is hajtották, s az adózóknak nem kell minden ügyes bajos dolgukkal a járási székhelyre utazniok — mondotta befejezésül Polonyi Szűcs Lajos pénzügyminiszterhelyettes. De sokat és jogos büszkeséggel csillant meg a szemünk, amikor nagy szőlőtermesztő államok ki­váló szakemberei, személyiségei áradozva dicsérték a magyar föld kincseket érő termékét, a magyar bort. És az utóbbi esztendőkben a szőlőhegyeket járván, szívünk-lel­­künk megtelt keserűséggel, mert­­ csak romjaiban láthattuk szőlőin­­­­ket. Gaz veri őket, betegségek esi- i gázzák, elszökik a tőkék alól a­­ talaj, vagy betemeti azt, s több helyen agyonzsarolva, idő előtt­­ megöregedve tengődik és kapasz­kodik még az élet után. Vajon miért? — kérdezzük és kiáltjuk számtalanszor. Nem szeretjük többé a szőlőt és a bort? Nem gazdaságos többé a termelése? Nincs szüksége hazánknak és a világnak többé a magyar borra vagy a magyar szőlőre? Igenis szükségük van: dolgozó népünk követeli, a világ is hiá­nyolja. Nemcsak a mi hazánk, ha­nem az egész világ egyik nagy­­ kincsét veszítené el, ha történelmi­­ borvidékeink aranyat termő sző­lőtőkéi kipusztulnának. Hiszen melyik gazdasági növény foglal­hatná el méltán a helyét? A me­redek, köves, száraz, sivár, futó­homokon, melyik növény adna annyi munkát s a munkáért any­­nyi értéket, mint a szőlő? Bizony ilyen növény a szőlőn kívül nincs, vagy alig található. 1949-ben még 410 000 kát.­hold­ról számoltak be a statisztikák, ma már csak mintegy 360 000 hol­dat ismerünk el szőlőnek. S ha ez így menne tovább?! A legfontosabb: a termelési kedv . Milyen eszközökkel, milyen úton-módon lehetne a fejlődés út­jára terelni szőlőtermesztésün­ket? Az első és legfontosabb feladat a termeléspolitikát úgy irányítani, hogy a szőlőszerető és művelésében jártas dolgozó parasztok, vincellé­rek lássák értelmét a szőlő termesz­tésének, ne hagyják el szőlőiket. Munkás-paraszt kormányunk több rendeletének gyakorlati kihatása elé bizalommal tekintünk. A be­­szolgáltatási rendszer eltörlése, a föld bizonyos mértékű adás-vételi lehetősége, s kedvezőbb árpolitika jövedelmezőbbé és vonzóvá fogja tenni a szőlőtermesztést is. A szőlő igazi pompáját, termő­­képességét, csak belterjes műve­lésben képes igazán kibontakoz­tatni. A mi igen extenzív termesz­tési viszonyaink között az országos termésátlag igen alacsony — nyolc­tíz hektoliter hát, holdanként —, ezzel a külföldi piacokon nem versenyezhetünk, mivel nagy sző­lőtermesztő államok ezt az átla­got három-négyszeresen is felül­múlják. Milyen lehetőségeink varnnak a belterjesség fokozására, illetve termésátlagaink emelésére? Történelmi fordulóponton... Természeti adottságainkat és a jelenlegi gazdasági helyzetünket figyelembe véve fontos fel­adatunk ültetvényeink tőkeálla­gának rendbehozása, a tőkehiá­nyok pótlása, a talaj termő­erejének fokozása okszerű trá­gyázással és talajműveléssel, szak­szerű és korszerű védekezési munkákkal a növények tenyésze­te zavartalanságának biztosítása. Ezzel párhuzamosan jelentkező feladat az országos — és tervsze­rű — szőlőfelújítás megindítása. Az elkövetkező 5 évben 70—75 ezer kát. holdat kellene felújítani ahhoz, hogy a több tízezer hold kiöregedett ültetvény kipusztulá­sát pótoljuk és ültetvényeink je­lenlegi területnagyságát fenntart­hassuk. Kormányzatunk és né­pünk áldozatkészsége lehetővé tette az országos szőlőmonográfia elkészítését. Joggal kérhetjük, hogy ezt a nagy munkát teljes elméleti és gyakorlati eredményei­vel szőlőgazdaságunk felvirágoz­tatására hasznosíthassuk. Szőlőgazdaságunk jelenleg tör­ténelmi fordulóponton van. A lé­tét, fennmaradását, jövőjét eldön­tő felújítása kezdetén áll, olyan fordulóponton, amikor legalkal­masabb a termesztett fajtákat re­vízió alá venni. Ez az időpont kedvező arra, hogy az idejét múlt, a fajtaversenyben lemaradt, ke­vésbé értékes fajtákat veszteség nélkül kikapcsoljuk a termesztés­ből, másrészt a fennmaradó, be­vált, a termelési célt legjobban szolgáló, nagy területen termesz­tett fajtákat feljavítsuk. Melyek is ezek a fajták? Első­sorban a furmint, a kadarka, a hárslevelű és az olasz rizling, de több fajta is akad. Ezeken a faj­tákon belül hosszú tenyésztésük során nagyszámú értékes és érték­telen változat alakult­ ki, 108 ezer holdon — meddő tőkék Az utóbbi években széleskörű és beható vizsgálatokat folytattam fontosabb szőlőfajtáink, így a ka­darka- és a furmint-ültetvényein­k­­ben. Azt találtam, hogy a két faj­ta, különösen a kadarka ültetvé­nyeiben a tőkéik 8—10 százaléka természeténél fogva meddő, és so­hasem terem, 20—40 százaléka pe­­­­dig igen keveset terem belső biológiai okok miatt. Ez a tény ezeknek a fajtáknak országos át­lagtermését harminc-negyven szá­zalékkal csökkenti. A meglevő 360 ezer kát, hold szőlőben — az összes szőlőfajtákat figyelembe véve — ez legalább 30 százalékos rendsze­res kiesést okoz. Így szőlőterüle­tünkből 108 ezer kát holdon tiszta meddő szőlőtőkét művelünk drága munkával és munkaköltséggel, anélkül, hogy ez a terület valamit is jövedelmezne. Ez a kár ter­mésben kifejezve 1,5—2 millió mázsás terméskiesésnek felel meg, pénzben kifejezve pedig évi egy­­milliárd forint a veszteség. Létesítsünk törzstelepeket ! Hogy kerülhetnénk el ezt a nagymérvű veszteséget? A felesét egyszerű, országosan megszerve­zett fajtafeljavító szelekcióval, azaz a fajták legértékesebb vál­tozatainak felkutatása, elszaporí­­tása és ugyanakkor az értéktelen változatok kiirtása révén. Mit kellene áldoznunk erre a munkára? Az elmúlt évben létrehoztuk a Szelekciós Központot, amelyet a felsőbb hatóság a Szőlőoltvány- és Facsemeteforgalmi Vállalathoz csatolt, Szelekciós Osztály néven. Ennek az a feladata, hogy szőlő­fajtáink és gyümölcstermő növé­nyeink szaporításra legalkalma­sabb változatait, klánjait kijelöl­je és az arról gyűjtött szaporító­anyagot átadja a termelésnek. A szelektálást tavaly többnyire egyéni termelők ültetvényeiben végeztük, sok nehézséggel és meg nem értéssel küzdve. Az a vé­leményem alakult ki, hogy az or­szágos szőlőszelekciót törzstele­­pek létesítésével lehet­­legegysze­rűbben és leggazdaságosabban megoldani. Az állami, cél- és tan­gazdaságokat kell elsősorban törzsteleppé alakítani, azokban a legjobb klóncsoportokat elszapo­rítani. Ezek a törzstelepek ellát­nák az állami szaporítótelepeket elit szaporítóanyaggal, amelyek ennek felhasználásával készített oltványokat és gyökeres vesszőket adnának a szőlő felújításához. A Szelekciós Központot évi 1,5—2 millió forinttal lehetne mű­ködtetni. Feladatát 10—15 év alatt, tehát összesen 15—30 mil­­­liós költséggel megoldaná. Ennek ellenértékét csak maga a teljes termőre fordult törzstelep (körül­belül 20 ezer kat. hold)­­ évi ter­méstöbblete visszaadná. Íme a jól felfogott takarékosság egyik legjobb példája! A fajtakérdéssel kapcsolatban ki kell térnünk még csemegeszőlő- fajtáink helyzetére. Ezen a téren is sok a megvitatni való. Világhíres borvidékeink kiala­kultak a történelem folyamán, azonban csemegeszőlőtermesztő tájainknak még csak a halvány körvonalai vannak meg. Ahhoz, hogy a belső és exportszükségletet fedezni tudjuk, 70—75 ezer kát, hold csemegeszőlőültetvény, azaz még 50—60 ezer kát, hold új Ül­tetvény létesítése lenne szükséges. Ennek a területnek a berendezé­sénél a fajták és azok területará­nyának megállapítása nem köny­­nyű feladat, de sokkal könnyebb, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezzel a cikkel is kérem a hiva­talos szervek és szőlőtermesztőink segítségét, megértését, ennek a je­lentős munkának a sikeres végre­hajtásához. Ne hagyjuk elsikkad­ni az országos tervszerű szőlősze­­lektálás szükségességének gondo­latát, ne hagyjuk elsorvadni meg­indult vállalkozásunkat. Ez az év­ezredes, reménységet és bizakodást kifejező óhaj — „tesz még szőlő, lágy kenye­rr­et teljesü­tl fet végre. Mentsük meg a magyar szőlőt! ÍRTA: KOZMA PÁL EGYETEMI DOCENS PÁLYÁZAT! A Kecskemét vidéki Borforgalmi Vállalat igazgatója és munkástanácsa pályázatot hirdet a Bács-Kiskun megye területén levő üzem­egységeihez üzemegységvezetői és brigád-agronómusi­­állásra Pályázati feltételek: Középfokú végzettség tech­nikumi, szakiskolai­, 5—10 éves szőlészeti, gyü­­mölcsészeti gyakorlat. Fizetés: Megállapodás szerint.­Az egyéb javadal­mazások az érvényben lévő rendeletek alapján történnek. Jelentkezés: Lehetőleg személyesen a vállalat központi irodájában, Kecskemét, Molotov tér 3. a titkárságon. Boldogi vágyálmok. Sokan vannak most falvainkban olyanok,­­akik „az ősi földet visz­­sza”­jelszó leple mögött —, a kö­zépparasztokat, szegényparaszto­­kat előre tolva —, szeretnék meg­sütni a maguk 1957-es „tavaszi pecsenyéjét”. Milyen pecsenyére gondolunk? Olyanra, amilyennek a sütéséhez özvegy Petrovics Istvánné Boldog községben már hozzá is kezdett. Petrovicsnénak igen kapóra jönne az „ősi földet vissza”-jelszó, ezért gondolt egy merészet, és nagyot­ visszament a régi földjére, a nagy­tanyai és a középdűlői 65 holdra. (Az egyáltalán nem nyugtalanítot­ta, hogy annak idején, 1951 júliu­sában földjét felajánlotta az ál­lamnak.) Özvegy Petrovicsné nemcsak visszament a földjére, hanem már hozzá is kezdett a „hasznosításá­hoz". Persze, gyermekeinek nem­igen adhatott az újonnan „vissza­szerzett" földből, hiszen lánya és fia tíz-tíz holdon gazdálkodik a 65 holdtól függetlenül! A haszno­sítás azonban nem okozott külö­nösebb gondot! Hiszen Petrovics­nénak még a múltból elég nagy gyakorlata van ebben, meg azután Boldogon 170 nincstelen kubikos­család él és közülük sokan szíve­sen bérelnek földet. Jelentkeztek is sorban a bérlők — úgy mint régen —, özvegy Pet­­rovicsnénál, az új 65 holdas gaz­dánál, így például Laky Mihály, aki annak idején a Petrovics-csa­­lád cselédje volt, most 7 holdat vállalt a 65 holdból. Ifjú Zólyo­mi András nincstelen 4 kát. hol­dat, Zólyomi Lukács 4 kát. holdat vállalt és így tovább ... A bérlőkkel kötött egyezség — amint azt a községbeliek is tud­ják — eléggé változatos. Van a bérlők között olyan, aki telibe vállalta a földet, van aki 2—3 mázsa búzát fizet holdanként, van aki 2000 forintot kénytelen adni a jobb föld holdjáért. Tehát a La­kók, Zólyomiak dolgoznak majd — úgy mint régen! Petrovicsék pedig tartják majd a markukat, esetleg a zsákokat — úgy mint régen! Igaz, Petrovics Istvánné — amint hírlik — mást is tervez: szívesen eladna egy-két holdat a 65-ből azért, hogy „egy kis pénz­hez jusson”. És özvegy Petrovicsné nincs egyedül Boldogon. Követte az 5 példáját az Újvári-család, amely összesen 92 holdat „foglalt vissza” és a Záhonyi-testvérek, akik hár­man szintén több mint 90 holdra tették rá a kezüket. Íme ezt is eredményezheti az „ősi földet vissza” jelszó. Pedig ezt a boldogi dolgozó parasztok se akarják. Az helyes — azzal a kormány is egyetért —, hogy a boldogi dol­gozó parasztok kirívó sérelmeit orvosolni kell. Az is lehetséges, hogy a dolgozó parasztok közül többen — ha ez az állami gazda­ság vagy a termelőszövetkezet ér­dekeit nem sérti — önkéntes földcserék révén tagosítás előtti földjeikre kerüljenek vissza. A boldogi példa azonban világosan mutatja, hogy az „ősi földet visz­­sza” jelszó törvényellenes alkal­mazása mire vezetne. Amit Pet­rovicsné tett, azt következmények nélkül csak akkor tehette volna meg, ha az ellenforradalom győz. Az ellenforradalom azonban nem győzött. Ezért most már Petro­vicsné is nyugtalan a 65 hold földje miatt. Immár nemcsak a bérlőivel tárgyal, hanem a községi tanácsra is eljár és szeretné földfoglalását törvényesíteni. Ez azonban nem fog neki sikerülni. Amit ő szeretne, azok csak vágy­álmok és az fog bekövetkezni, amitől már fél­­ a keserű fel­ébredés. Mezőgazdasági szaküzlet, bemutatóterem nyílik Miskolcon A SZÖVOSZ elhatározta, hogy Miskolcon, a Béke téren megkezdi egy hatalmas mezőgazdasági szaküzlet berendezését. Az üzlet­ben patkószegtől a traktorig min­dent megkaphatnak majd a vá­sárlók. Sok gondot okozott a falusiak­nak az is, hogy az új mezőgazda­­sági cikkek használatát nem is­merik eléggé. Ezért az üzlet szom­szédságában bemutatótermet is létesítenek, ahol a vásárlóknak bemutatják az új gépek kezelési módját, egy-egy vegyszer alkal­mazását. A megye első mezőgazdasági szaküzlete és bemutatóterme a második negyedév elején nyílik meg. (MTI) r

Next