Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-10 / 35. szám
1957. február 10, vasárnap NÉPSZABADSÁG Évmilliárd forint falusi jövedelem nyolcszázmillió forint adótartozás Az MTI munkatársa a minap a falusi adófizetésről beszélgetett Polonyi Szűcs Lajos pénzügyminiszter-helyettessel. A miniszterhelyettes bevezetőül elmondta, hogy az idén az első negyedévben az egész évre kivetett adó 20 százalékát kell befizetnie a parasztságnak. A januári adófizetések azonban arról tanúskodnak, hogy az esedékes adónak csak egy részét fizették be. Kevés gazda rendezte a múlt évi adóhátralékát is, holott, ismerve a parasztság anyagi helyzetét, a hátralékok rendezésére mindenkinek módja lenne. Ismeretes, hogy a munkásparaszt kormány már legelső intézkedéseivel több jövedelemhez juttatta a parasztságot. A begyűjtés, a mezőgazdaságfejlesztési járulék, a kötelező biztosítás, a gyermektelenségi adó eltörléséből származó jövedelemtöbblet egy évre számítva több mint a parasztság egész évi adókötelezettsége; a jövedelemgyarapodás — szerény számítások szerint is — már 1956-ban meghaladta az egymilliárd forintot. Mégis, parasztságunk tavalyról még jelenleg is 800 millió forint adóval tartozik. Nyilvánvaló, hogy újabb engedményekre vagy adócsökkentésre nincs mód. Hazánk gazdasági helyzete nehéz, s az adófizetés dolgában szót kell végre értenünk a dolgozó parasztokkal. Annál is inkább, mert az idén tovább fog növekedni a parasztság jövedelemgyarapodása. Az állami felvásárlószerveknek például az első negyedévre előirányzott összege több mint másfél milliárd forint és becslések szerint még nagyobb összeghez jut a parasztság a magánszemélyeknek történő eladásokból. Az első negyedévi paraszti bevételnek viszont csak kis hányadát teszi ki az esedékes adó. — Köztudomású, hogy adót mindig fizetni kellett. Nincs a világinak egyetlen országa sem, amely ne követelné meg polgáraitól a pontos adófizetést. Nálunk az adót megnövelt összegben kapja vissza a lakosság iskolák, utak, bölcsődék stb. fenntartása és építése révén. Megemlítem példának okáért, hogy a lakosság által befizetett adók a megyék egy évi költségvetésének legfeljebb 65 százalékát teszik ki. Az élet normális folyamatához hozzátartozik a pontos adófizetés, éppen ezért az állam az egész lakosság érdekében követeli ezt meg. De az adó esedékesség szerinti megfizetése előnyös az egyes adózóknak is, mert így mentesülnek az adópótlék és behajtási illeték fizetése alól, valamint elkerülik a felszólítási, zálogolási eljárást. A törvényes rendelkezések betartására utasítottuk a pénzügyi szervek dolgozóit, s erre hívjuk fel az adózók figyelmét is. A Munkás-paraszt kormányunk a falusi lakosság régi jogos kívánságának tesz eleget azzal, hogy egyszerűbbé teszi az adóügyek kezelését. A Minisztertanács határozata értelmében június 30-ig be kell fejeznünk ezen a területen az átszervezést, vagyis: minden adóügyet elsőfokon a községi tanács intéz. Ezt az átszervezést a falvak 60 százalékában már végre is hajtották, s az adózóknak nem kell minden ügyes bajos dolgukkal a járási székhelyre utazniok — mondotta befejezésül Polonyi Szűcs Lajos pénzügyminiszterhelyettes. De sokat és jogos büszkeséggel csillant meg a szemünk, amikor nagy szőlőtermesztő államok kiváló szakemberei, személyiségei áradozva dicsérték a magyar föld kincseket érő termékét, a magyar bort. És az utóbbi esztendőkben a szőlőhegyeket járván, szívünk-lelkünk megtelt keserűséggel, mert csak romjaiban láthattuk szőlőinket. Gaz veri őket, betegségek esi- i gázzák, elszökik a tőkék alól a talaj, vagy betemeti azt, s több helyen agyonzsarolva, idő előtt megöregedve tengődik és kapaszkodik még az élet után. Vajon miért? — kérdezzük és kiáltjuk számtalanszor. Nem szeretjük többé a szőlőt és a bort? Nem gazdaságos többé a termelése? Nincs szüksége hazánknak és a világnak többé a magyar borra vagy a magyar szőlőre? Igenis szükségük van: dolgozó népünk követeli, a világ is hiányolja. Nemcsak a mi hazánk, hanem az egész világ egyik nagy kincsét veszítené el, ha történelmi borvidékeink aranyat termő szőlőtőkéi kipusztulnának. Hiszen melyik gazdasági növény foglalhatná el méltán a helyét? A meredek, köves, száraz, sivár, futóhomokon, melyik növény adna annyi munkát s a munkáért anynyi értéket, mint a szőlő? Bizony ilyen növény a szőlőn kívül nincs, vagy alig található. 1949-ben még 410 000 kát.holdról számoltak be a statisztikák, ma már csak mintegy 360 000 holdat ismerünk el szőlőnek. S ha ez így menne tovább?! A legfontosabb: a termelési kedv . Milyen eszközökkel, milyen úton-módon lehetne a fejlődés útjára terelni szőlőtermesztésünket? Az első és legfontosabb feladat a termeléspolitikát úgy irányítani, hogy a szőlőszerető és művelésében jártas dolgozó parasztok, vincellérek lássák értelmét a szőlő termesztésének, ne hagyják el szőlőiket. Munkás-paraszt kormányunk több rendeletének gyakorlati kihatása elé bizalommal tekintünk. A beszolgáltatási rendszer eltörlése, a föld bizonyos mértékű adás-vételi lehetősége, s kedvezőbb árpolitika jövedelmezőbbé és vonzóvá fogja tenni a szőlőtermesztést is. A szőlő igazi pompáját, termőképességét, csak belterjes művelésben képes igazán kibontakoztatni. A mi igen extenzív termesztési viszonyaink között az országos termésátlag igen alacsony — nyolctíz hektoliter hát, holdanként —, ezzel a külföldi piacokon nem versenyezhetünk, mivel nagy szőlőtermesztő államok ezt az átlagot három-négyszeresen is felülmúlják. Milyen lehetőségeink varnnak a belterjesség fokozására, illetve termésátlagaink emelésére? Történelmi fordulóponton... Természeti adottságainkat és a jelenlegi gazdasági helyzetünket figyelembe véve fontos feladatunk ültetvényeink tőkeállagának rendbehozása, a tőkehiányok pótlása, a talaj termőerejének fokozása okszerű trágyázással és talajműveléssel, szakszerű és korszerű védekezési munkákkal a növények tenyészete zavartalanságának biztosítása. Ezzel párhuzamosan jelentkező feladat az országos — és tervszerű — szőlőfelújítás megindítása. Az elkövetkező 5 évben 70—75 ezer kát. holdat kellene felújítani ahhoz, hogy a több tízezer hold kiöregedett ültetvény kipusztulását pótoljuk és ültetvényeink jelenlegi területnagyságát fenntarthassuk. Kormányzatunk és népünk áldozatkészsége lehetővé tette az országos szőlőmonográfia elkészítését. Joggal kérhetjük, hogy ezt a nagy munkát teljes elméleti és gyakorlati eredményeivel szőlőgazdaságunk felvirágoztatására hasznosíthassuk. Szőlőgazdaságunk jelenleg történelmi fordulóponton van. A létét, fennmaradását, jövőjét eldöntő felújítása kezdetén áll, olyan fordulóponton, amikor legalkalmasabb a termesztett fajtákat revízió alá venni. Ez az időpont kedvező arra, hogy az idejét múlt, a fajtaversenyben lemaradt, kevésbé értékes fajtákat veszteség nélkül kikapcsoljuk a termesztésből, másrészt a fennmaradó, bevált, a termelési célt legjobban szolgáló, nagy területen termesztett fajtákat feljavítsuk. Melyek is ezek a fajták? Elsősorban a furmint, a kadarka, a hárslevelű és az olasz rizling, de több fajta is akad. Ezeken a fajtákon belül hosszú tenyésztésük során nagyszámú értékes és értéktelen változat alakult ki, 108 ezer holdon — meddő tőkék Az utóbbi években széleskörű és beható vizsgálatokat folytattam fontosabb szőlőfajtáink, így a kadarka- és a furmint-ültetvényeinkben. Azt találtam, hogy a két fajta, különösen a kadarka ültetvényeiben a tőkéik 8—10 százaléka természeténél fogva meddő, és sohasem terem, 20—40 százaléka pedig igen keveset terem belső biológiai okok miatt. Ez a tény ezeknek a fajtáknak országos átlagtermését harminc-negyven százalékkal csökkenti. A meglevő 360 ezer kát, hold szőlőben — az összes szőlőfajtákat figyelembe véve — ez legalább 30 százalékos rendszeres kiesést okoz. Így szőlőterületünkből 108 ezer kát holdon tiszta meddő szőlőtőkét művelünk drága munkával és munkaköltséggel, anélkül, hogy ez a terület valamit is jövedelmezne. Ez a kár termésben kifejezve 1,5—2 millió mázsás terméskiesésnek felel meg, pénzben kifejezve pedig évi egymilliárd forint a veszteség. Létesítsünk törzstelepeket ! Hogy kerülhetnénk el ezt a nagymérvű veszteséget? A felesét egyszerű, országosan megszervezett fajtafeljavító szelekcióval, azaz a fajták legértékesebb változatainak felkutatása, elszaporítása és ugyanakkor az értéktelen változatok kiirtása révén. Mit kellene áldoznunk erre a munkára? Az elmúlt évben létrehoztuk a Szelekciós Központot, amelyet a felsőbb hatóság a Szőlőoltvány- és Facsemeteforgalmi Vállalathoz csatolt, Szelekciós Osztály néven. Ennek az a feladata, hogy szőlőfajtáink és gyümölcstermő növényeink szaporításra legalkalmasabb változatait, klánjait kijelölje és az arról gyűjtött szaporítóanyagot átadja a termelésnek. A szelektálást tavaly többnyire egyéni termelők ültetvényeiben végeztük, sok nehézséggel és meg nem értéssel küzdve. Az a véleményem alakult ki, hogy az országos szőlőszelekciót törzstelepek létesítésével lehetlegegyszerűbben és leggazdaságosabban megoldani. Az állami, cél- és tangazdaságokat kell elsősorban törzsteleppé alakítani, azokban a legjobb klóncsoportokat elszaporítani. Ezek a törzstelepek ellátnák az állami szaporítótelepeket elit szaporítóanyaggal, amelyek ennek felhasználásával készített oltványokat és gyökeres vesszőket adnának a szőlő felújításához. A Szelekciós Központot évi 1,5—2 millió forinttal lehetne működtetni. Feladatát 10—15 év alatt, tehát összesen 15—30 milliós költséggel megoldaná. Ennek ellenértékét csak maga a teljes termőre fordult törzstelep (körülbelül 20 ezer kat. hold) évi terméstöbblete visszaadná. Íme a jól felfogott takarékosság egyik legjobb példája! A fajtakérdéssel kapcsolatban ki kell térnünk még csemegeszőlő- fajtáink helyzetére. Ezen a téren is sok a megvitatni való. Világhíres borvidékeink kialakultak a történelem folyamán, azonban csemegeszőlőtermesztő tájainknak még csak a halvány körvonalai vannak meg. Ahhoz, hogy a belső és exportszükségletet fedezni tudjuk, 70—75 ezer kát, hold csemegeszőlőültetvény, azaz még 50—60 ezer kát, hold új Ültetvény létesítése lenne szükséges. Ennek a területnek a berendezésénél a fajták és azok területarányának megállapítása nem könynyű feladat, de sokkal könnyebb, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezzel a cikkel is kérem a hivatalos szervek és szőlőtermesztőink segítségét, megértését, ennek a jelentős munkának a sikeres végrehajtásához. Ne hagyjuk elsikkadni az országos tervszerű szőlőszelektálás szükségességének gondolatát, ne hagyjuk elsorvadni megindult vállalkozásunkat. Ez az évezredes, reménységet és bizakodást kifejező óhaj — „tesz még szőlő, lágy kenyerret teljesütl fet végre. Mentsük meg a magyar szőlőt! ÍRTA: KOZMA PÁL EGYETEMI DOCENS PÁLYÁZAT! A Kecskemét vidéki Borforgalmi Vállalat igazgatója és munkástanácsa pályázatot hirdet a Bács-Kiskun megye területén levő üzemegységeihez üzemegységvezetői és brigád-agronómusiállásra Pályázati feltételek: Középfokú végzettség technikumi, szakiskolai, 5—10 éves szőlészeti, gyümölcsészeti gyakorlat. Fizetés: Megállapodás szerint.Az egyéb javadalmazások az érvényben lévő rendeletek alapján történnek. Jelentkezés: Lehetőleg személyesen a vállalat központi irodájában, Kecskemét, Molotov tér 3. a titkárságon. Boldogi vágyálmok. Sokan vannak most falvainkban olyanok,akik „az ősi földet viszsza”jelszó leple mögött —, a középparasztokat, szegényparasztokat előre tolva —, szeretnék megsütni a maguk 1957-es „tavaszi pecsenyéjét”. Milyen pecsenyére gondolunk? Olyanra, amilyennek a sütéséhez özvegy Petrovics Istvánné Boldog községben már hozzá is kezdett. Petrovicsnénak igen kapóra jönne az „ősi földet vissza”-jelszó, ezért gondolt egy merészet, és nagyot visszament a régi földjére, a nagytanyai és a középdűlői 65 holdra. (Az egyáltalán nem nyugtalanította, hogy annak idején, 1951 júliusában földjét felajánlotta az államnak.) Özvegy Petrovicsné nemcsak visszament a földjére, hanem már hozzá is kezdett a „hasznosításához". Persze, gyermekeinek nemigen adhatott az újonnan „visszaszerzett" földből, hiszen lánya és fia tíz-tíz holdon gazdálkodik a 65 holdtól függetlenül! A hasznosítás azonban nem okozott különösebb gondot! Hiszen Petrovicsnénak még a múltból elég nagy gyakorlata van ebben, meg azután Boldogon 170 nincstelen kubikoscsalád él és közülük sokan szívesen bérelnek földet. Jelentkeztek is sorban a bérlők — úgy mint régen —, özvegy Petrovicsnénál, az új 65 holdas gazdánál, így például Laky Mihály, aki annak idején a Petrovics-család cselédje volt, most 7 holdat vállalt a 65 holdból. Ifjú Zólyomi András nincstelen 4 kát. holdat, Zólyomi Lukács 4 kát. holdat vállalt és így tovább ... A bérlőkkel kötött egyezség — amint azt a községbeliek is tudják — eléggé változatos. Van a bérlők között olyan, aki telibe vállalta a földet, van aki 2—3 mázsa búzát fizet holdanként, van aki 2000 forintot kénytelen adni a jobb föld holdjáért. Tehát a Lakók, Zólyomiak dolgoznak majd — úgy mint régen! Petrovicsék pedig tartják majd a markukat, esetleg a zsákokat — úgy mint régen! Igaz, Petrovics Istvánné — amint hírlik — mást is tervez: szívesen eladna egy-két holdat a 65-ből azért, hogy „egy kis pénzhez jusson”. És özvegy Petrovicsné nincs egyedül Boldogon. Követte az 5 példáját az Újvári-család, amely összesen 92 holdat „foglalt vissza” és a Záhonyi-testvérek, akik hárman szintén több mint 90 holdra tették rá a kezüket. Íme ezt is eredményezheti az „ősi földet vissza” jelszó. Pedig ezt a boldogi dolgozó parasztok se akarják. Az helyes — azzal a kormány is egyetért —, hogy a boldogi dolgozó parasztok kirívó sérelmeit orvosolni kell. Az is lehetséges, hogy a dolgozó parasztok közül többen — ha ez az állami gazdaság vagy a termelőszövetkezet érdekeit nem sérti — önkéntes földcserék révén tagosítás előtti földjeikre kerüljenek vissza. A boldogi példa azonban világosan mutatja, hogy az „ősi földet viszsza” jelszó törvényellenes alkalmazása mire vezetne. Amit Petrovicsné tett, azt következmények nélkül csak akkor tehette volna meg, ha az ellenforradalom győz. Az ellenforradalom azonban nem győzött. Ezért most már Petrovicsné is nyugtalan a 65 hold földje miatt. Immár nemcsak a bérlőivel tárgyal, hanem a községi tanácsra is eljár és szeretné földfoglalását törvényesíteni. Ez azonban nem fog neki sikerülni. Amit ő szeretne, azok csak vágyálmok és az fog bekövetkezni, amitől már fél a keserű felébredés. Mezőgazdasági szaküzlet, bemutatóterem nyílik Miskolcon A SZÖVOSZ elhatározta, hogy Miskolcon, a Béke téren megkezdi egy hatalmas mezőgazdasági szaküzlet berendezését. Az üzletben patkószegtől a traktorig mindent megkaphatnak majd a vásárlók. Sok gondot okozott a falusiaknak az is, hogy az új mezőgazdasági cikkek használatát nem ismerik eléggé. Ezért az üzlet szomszédságában bemutatótermet is létesítenek, ahol a vásárlóknak bemutatják az új gépek kezelési módját, egy-egy vegyszer alkalmazását. A megye első mezőgazdasági szaküzlete és bemutatóterme a második negyedév elején nyílik meg. (MTI) r