Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-19 / 42. szám
1957. február 19. kedd Kötöttséget is kevesebbet A háziasszonyok okkal panaszolják, hogy a magánkereskedő áruja sokszor szebb, mint az állami üzleté. Mi ennek az oka? A magánkereskedőnek nincs kötöttsége például abban, hogy honnan vásárolja s mennyiért A 23 000 holdas, híres gazdaság mezői még csendesek. 4000 hold jó bánkúti búzavetés szunnyad a gyérülő hótakaró alatt. Pompásan kelt a gabona. Az istállókban, ólakban, akrokban, baromfifarmon, meg a gépműhelyekben serényen dolgoznak, tavaszra készülnek. A gépjavítással nem lesz hiba. Bár több javítani való volna ... Sajnos, kevés a gép, a technikai eszköz — ezzel a panasszal kezdi Kúti Ernő főmezőgazdász és Hermann Lajos főállattenyésztő. Mindketten összenőttek ezzel a gazdasággal, akárcsak a híres mezőhegyesi munkás-dinasztiák, és ha rajtuk múlna, szárnyakon hajtanák előre Mezőhegyes fejlődését. Egyelőre azonban be kell érni azzal a jó hírrel, hogy az ellenforradalom itt nem tett kárt Mezőhegyes még így is hatalmas értékeiben, vagyonában. Csupán annyi kár esett, hogy a kelleténél később tudták értékesíteni az arra érett állatokat. 2700 szarvasmarhájuk, közte 1000 fejőstehenük, 1200 lovuk, 10 000 tenyészsertésük jól telel, s ezúttal már nem csepüt rág: elegendő takarmányuk van újig. Sértetlen a híres tehenészet. Két, egyenként százas istállóban csupa egyforma, jóállású, magas hozamú tehén. Az egyikben egytől-egyig a „Planett-lányok”, vagyis valamennyi a Planett nevű bikától származik. A másikban az „Alarm-család”, az Alarm bika ivadékai. Él és virul a híres Fáni nevű tehén, amely tavaly huzamos időn át naponta 47 liter tejet adott! Valóságos „tejkút” volt Fáni, s most, hogy elapasztják tejét, még mindig napi 17 litert fejnek tőle. Lánya, a kis Fáni — egyébként nagydíjas üsző — első ellése utáni napokban 18 liter tejet ad. Mezőhegyes valamikor évi hárommillió aranypengőt jövedelmezett a kincstárnak. Az utóbbi években viszont rendszeresen ráfizetéssel működött. Hosszú volna annak a sora, hogy miért. Sok mindenért. De most új utakra tér Mezőhegyes, csakúgy, mint a többi állami gazdaság. Új s gazdag remények táplálják a lelkes vezetőket, szakembereket, munkásokat. Nagy szó, ha a kitűnő főállattenyésztő, Hermann Lajos azt mondja: — Most aztán joggal mondhatják nekünk, hogy az új feltételek között mutassuk meg, mit tudunk. Mi vagyunk immár a gazdák. Most már rajtunk múlik, mire jutunk. Ha jól gazdálkodunk, okvetlenül megtaláljuk számításunkat. Lássuk az új feltételeket — ezek utalnak mindjárt a régi bajokra is. Kezdjük az árrendszer reformjával. Régen bármennyit termelt a gazdaság, örökké nyakukon ült a deficit. A legtöbb terméket önköltségi áron alul számolták el. A hízómarhát például 6—8 forintért vették át tőlük. Ennél jóval többe volt az előállítása. Ez nem volt ösztönzés. Most 14 forint a hízómarha elszámolási ára! Vagy: tudták ők, hogy a maghúzórépa termesztése fontos érdek. De nekik közvetlen érdekeltségük nem volt benne. A szakemberek, vezetők a tervteljesítés arányában kaptak prémiumot. Most új rend van. A tiszta jövedelem arányában nyerik el jutalmukat! S mert a magrépa mázsája 900 forint, jövőre megduplázzák vetésterületét. De éppen az a lényeg, hogy a tiszta jövedelem nagysága is döntő részben tőlük függ. Ezelőtt gúzsba kötötték a gazdaságot az aprólékos előírások. Milyenek? A növények vetésterületének pontos kikötése. Ha aztán minden négyzetes földedre Pestről küldenek tervet, próbálj csak gazdálkodni! Ez most megszűnt. Tonnában, mázsában kapják meg az államnak átadandó termékek mennyiségét, s annyi földön, termelik meg, amennyin tudják. Ezzel aztán ők már nem „postásai” a minisztériumnak, hanem gazdák, és kötelességük is, érdekük is a fejüket törni. Vagy: ezelőtt pontosan előírták, hány forintot fordíthatnak a kender termesztésére. Most csak összbéralapot állapít meg a minisztérium, ezen belül minden növényre annyit fordítanak, amennyi okvetlenül szükséges. Az pedig elemi érdekük, hogy minél olcsóbban termeljenek. S ehhez szabad kezük is van. Az új utak járhatók, s az új remények minden bizonnyal beválnak. Most egy-két dologban sürgős segítségre van szüksége Mezőhegyesnek. Mindenekelőtt abban, hogy javuljon és gyorsuljon a minisztérium munkája. Érthető, hogy a múlt hónapok közbejötte miatt egyben-másban késnek fontos intézkedések. De most már rajta! A gazdaság még nem tudja, mennyi az a jövedelemhányad, amelyet be kell majd fizetnie az államnak. Hogyan tervezhet enélkül helyesen? Ezzel nem szabad májusig várni! Másik fontos és égetően sürgős tennivaló: a szakszervezet és a kormányzati szervek foglalkoznak az állami gazdasági munkások bérkérdéseivel. Ezt most már haladéktalanul nyugvópontra kellene juttatni, mert a bizonytalanság káros. Tavaly ilyenkor az évente szükséges 1300 idénymunkásból már 500 le volt szerződtetve. Most egy sincs, mert még tisztázatlanok a bérek. További gond: Mezőhegyesen 900 szolgálati lakás van. Ebből 700 rossz, vizes, földes, egészségtelen. Tavaly 36 lakás építését kezdték meg, az idén fejezik be. Az emberek nem kívánják, hogy a munkás-paraszt kormány egy mozdulattal tegye jóvá előző évtizedeik mulasztásait. De legalább azt szeretnék látni, hogyha hosszú távlatban is, de valamilyen terv, elképzelés legyen e kérdés fokozatos megoldására. Végül a gazdaság vezetői erősen fontolgatják annak lehetőségét, miként lehetne egy-két nagy jelentőségű mezőgazdasági üzemünknek is biztosítani az önálló külkereskedelem lehetőségét. A mezőhegyesiek arra gondolnak, hogy Mezőhegyes, Bábolna és Nagyberek, e három hatalmas és hírneves gazdaság együtt alkothasson önálló külkereskedelmi egységet. A részükre átengedett devizahozamból aztán gyorsan korszerűsíthetnék technikai felszerelésüket. Mindezt érdemes és szükséges fontolóra venni. Hadd ragyogjon Mezőhegyes jó hírneve fényesebben, mint valaha! Horváth József Mi újság az ország legnagyobb mezőgazdasági üzemében? Új tervek, gazdag remények Mezőhegyesen Gyorsabban, gyorsabban... A magánkereskedő nemcsak bárhonnan, de bármilyen eszközzel is (tehát autóval is) gyorsabban hozza a piacra az áruját. Az állami kereskedelemben pedig sokszor 48 óra hosszat is utazik a gyorsan romló áru, vasúton. Ilyen körülmények között az egy év alatt elromlott áru értékéből mintegy 100 teherautót lehetne vásárolni. Nem is szólva arról a veszteségről, ami azáltal éri az állami kereskedelmet, hogy a hoszszú utaztatás után olcsóbban kell forgalomba hozni a néhány nappal azelőtt még gyönyörű árut. Per NÉPSZABADSÁG TEGYÜK VÉGRE JOBBÁ ÉS OLCSÓBBÁ A GYÜMÖLCS- ÉS ZÖLDSÉGELLÁTÁST Néhány javaslat az illetékeseknek A zöldség és a gyümölcs felvásárlásánál, értékesítésénél évről évre mutatkoznak hibák, amelyeken több-kevesebb sikerrel új meg új szervezeti formák révén kívánnak segíteni. Az alábbiakban néhány gondolatot, szakemberek néhány megfontolandó javaslatát közöljük a zöldség- és gyümölcsellátás további, s remélhetőleg végleges megjavítására. Versenyt, de szabadabban A zöldség, gyümölcs felvásárlását a SZÖVOSZ irányítása mellett a földművesszövetkezetek végzik. Nem jelentéktelen a javulás a munkájukban. Bizonyos területen nagyobb szabadságot kellene adni a számukra, másrészt, más területen, megszüntetni monopolhelyzetüket. Lehetővé kellene tenni, hogy a megyei szövetségek (MÉSZÖV) felvásárló és értékesítő központjai, továbbá a földművesszövetkezetek az ország bármely részén, a piacokon, csarnokokban eladóhelyeket kapjanak. De több jogot kellene biztosítani az állami kiskereskedelemnek is, hadd vásárolhassanak a földművesszövetkezetek bevonása nélkül azokon a területeken is, ahol a földművesszövetkezetek. Természetesen nem valamiféle állandó felvásárlótelep, révén, hanem idényjellegű, mozgó felvásárló részlegek segítségével! A szakemberek által javasolt módszer alapján megszűnne a KÖZÉRT Zöldség-Gyümölcs Nagykereskedelmi Vállalat monopolhelyzete is. Ennek a vállalatnak is lehetőséget kellene adni arra, hogy áruját közvetlenül is értékesíthesse Budapesten. A szabadabb verseny a felvásárlásnál és az eladásnál kedvezően éreztetné hatását a piacokon, adja el a portékáját. Az állami kereskedelem bizonyos tekintetben hátrányosabb helyzetben van. Szorítja a központi ármegállapítás, amely nem teszi lehetővé, hogy rugalmasan kereskedjen, szorítja a „zárt körzet”, ami azt jelenti, hogy bizonyos területeken nem vásárolhat, mert az említett területekről csak export céljára történhet szállítás. Ám a magánkereskedő ezekről a területekről is vásárolhat! Félreértések elkerülése végett: szükséges a központi ármegállapítás. De a szakemberek véleménye szerint csak az olyan döntő fontosságú cikkeknél, mint a burgonya, a hagyma, esetleg az alma. A többi cikknél pedig érvényesüljön szabadabban a kereslet és a kínálat alakulásának hatása, s érvényesüljön az az elv, ami ma gyakran elsikkad, hogy a szebb, a jobb áru többe, a silányabb kevesebbe kerüljön. Egyébként a „zárt területeken” itt-ott fellelhető spekuláció gyakran nehezítette az exportra történő felvásárlást, s felhajtotta az árakat belföldön is. A kiskereskedelemben egyéb zavaró kötöttségek is vannak. Napközben a boltvezető csak a központi ellenőr engedélyével szállíthatja le egy cikk árát. Mi ennek a következménye? A nagy kínálat idején sok zöldség, gyümölcs megromlik az üzletben, ahol pedig eladható lett volna az áru, ha a boltvezetőnek joga van szükség esetén az ár némi mérsékléséhez. Ezen is változtatni kellene. sze, az autókérdés megoldása nem megy egyik napról a másikra, de a helyzeten folyamatosan javítani kellene. Még számos lehetőség van arra, hogy olcsóbb, jobb áru kerüljön az állami kereskedelem pultjaira így például: Sokba kerül az áru kirakása a Nagyvásártelepen. A kirakodást ugyanis egy külön vállalat végzi. Vajon nem tudná ezt a feladatot olcsóbban, kevesebb adminisztrációval lebonyolítani az igazgatóság egy főosztálya? S ugyancsak sok millió forintot emészt fel évenként a Göngyölegellátó Vállalat. Talán meg lehetne oldani, hogy az egyes kiskereskedelmi vállalatok ne kölcsönözzék az előbb említett vállalattól a göngyöleget, hanem saját göngyöleggel rendelkezzenek. Nagy megtakarítást lehetne ezzel is elérni. S nem utolsósorban a felvásárlásnál és az eladásnál hozzácsapott haszonkulcsokat, költségszázalékokat kellene szigorúbban szabályozni: a felvásárlásnál a földművesszövetkezet és a MÉSZÖV, az eladásnál az értékesítő és az elosztó vállalat együttes százalékát. Mégpedig oly módon kellene szabályozni, hogy a vállalat, a szövetkezet is megtalálja a számítását, de nem utolsósorban a vásárló is. Hogy elégedettebb legyen, mint eddig. György István fc/eTithieq / KÜLFÖLDI REGÉNYEK Camiar: Betyárok völgye. Regény a román Rózsa Sándorról (Új Magyar) kötve 19.— Ft. Sinclair Lewis: Arrowsmith. (Európa) kötve 40 — Ft. G. B. Shaw: Cashel Byron mestersége (Sport Kiadó) kötve 22.— Ft. G. B. Shaw: Fekete leányzó keresi az istent. (Gondolat Kiadó) fűzve 5.— Ft. Még számos külföldi újdonság között válogathat a könyvesboltokban. A közelmúltban megjelent nyugdíjrendeletek igen nagy érdeklődést váltottak ki a dolgozók körében, és a nyugdíjjogosultak személyesen vagy levélben gyakran érdeklődnek a különféle rendelkezések értelmezése iránt. Éppen ezért az Országos Nyugdíjintézettől tájékoztatást kértünk néhány gyakran felmerülő kérdésre. * Kikre vonatkozik az a rendelkezés, hogy az öregségi nyugdíj, illetőleg a nyugdíjpótlék a férfiak részére 58, a nők részére pedig 53 éves kortól jár? Az említett rendelkezés alapján azok kaphatnak öregségi nyugdíjat, illetve nyugdíjpótlékot, akik a) 1956. október 23-án munkaviszonyban állottak, b) akiknek a munkaviszonyát a munkáltató a létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezések alapján, 1957. március 31-ig felmondja, c) akik a leszállított korhatárt betöltötték vagy ez év végéig betöltik, d) akik tíz éve munkaviszonyban állnak. Nem vonatkozik a korhatár leszállítása az özvegyi jogon nyugdíjat igénylőkre. Az állandó özvegyi nyugdíjat továbbra is csak 55. életévét betöltött vagy rokkant, vagy két gyermek eltartásáról gondoskodó özvegy részére lehet megállapítani. A régi nyugdíjasok milyen feltételek mellett kaphatnak újrendszerű nyugdíjat? A rendelkezések alapján az újrendszerű nyugdíjaknak általában ugyanazok a feltételei, mint a korhatár leszállításának. (Tehát az előbb említett a)—d) ponttok.) Azok a régi nyugdíjasok tehát, akik ezeknek a feltételeknek megfelelnek, ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint azok, akik eddig nyugdíjban vagy járadékban nem részesültek. A régi nyugdíjnak újra való átcserélése természetesen nem kötelező. Előfordulhat ugyanis olyan eset, amikor a dolgozó régi nyugdíja és a nyugdíjpótlék több annál, mint amennyit a dolgozó nyugdíj címén az új szabályok alapján kapna. Akinek régi nyugdíja nem magas összegű és keresete a havi 920,5 forintot meghaladja, feltétlenül jobban jár az átcseréléssel. Az új rendszerű nyugdíj megállapítását az illetékes SZTK-alközponttól kell kérni. A régi nyugdíjnak nyugdíjpótlékkal való kiegészítése iránti igényt pedig az Országos Nyugdíjintézetnél kell be isnyújtani. • Sokan panaszkodnak arról, •• hogy a munkáltatók nem tesznek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Valóban így van. Az elbocsátott dolgozóknak ugyanis a munkáltató köteles olyan igazolást kiadni, amelyben a nyugdíj vagy a nyugdíjpótlék megállapításaihoz szükséges adatok megtalálhatók. (Az adatokra vonatkozóan a Pénzügyminisztérium Nyugdíjügyi Főigazgatóságának tájékoztatója az irányadó. Megjelent a Magyar Közlöny 1957. január IX számában.) Azok a dolgozók tehát, akik elbocsátásuk miatt nyugdíjat vagy nyugdíjpótlékot igényelnek, kérjék munkáltatójuktól az említett igazolást, mert ezzel meggyorsítják ügyük intézését. Mi a helyzet a törvénytelenül megvont nyugdíjakkal? A törvénytelenül megvont nyugdíjak újbóli folyósításáról kormányhatározat intézkedik. Az erre irányuló kérelmek feldolgozása most folyik és előreláthatólag márciusban fejeződik be. Eddig 18 ezer kérelem érkezett be, amelyből a Nyugdíjügyi Főigazgatóság 12 ezret már elintézett. Elég sok az olyan kérelem is, amelyet nem lehet teljesíteni, mert a nyugdíj megvonása nem törvényellenesen történt, hanem valamilyen jogszabály vagy kormányintézkedés alapján." Mi történik a külföldre jó* *-'• vozottak nyugdíjával? Ezzel kapcsolatban a nyugdíjtörvény úgy rendelkezik, hogy a külföldi tartózkodás idejére nyugdíj nem jár még abban az esetben sem, ha a nyugdíjas útlevéllel tá* vozott külföldre. A külföldön tartózkodó nyugdíjasok nyugdíját az itthonmaradt hozzátartozók még akkor sem vehetik fel, ha azt a posta kézbesíti. Azok a nyugdíjasok, akik a megállapított határidőig hazajönnek, visszaérkezésük igazolt időpontjától kezdve nyugdíjukat új* ból megkapják. Az Országos Nyugdíjintézet tájékoztatója a n ff u ff * íjukkal kapcsolatos néhány kilaérdekű kerítésről