Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-19 / 42. szám

1957. február 19. kedd Kötöttséget is kevesebbet A háziasszonyok okkal pana­szolják, hogy a magánkereskedő áruja sokszor szebb, mint az ál­lami üzleté. Mi ennek az oka? A magánkereskedőnek nincs kötöttsége például abban, hogy honnan vásárolja s mennyiért A 23 000 holdas, híres gazdaság mezői még csendesek. 4000 hold jó bánkúti búzavetés szunnyad a gyérülő hótakaró alatt. Pompásan kelt a gabona. Az istállókban, ólakban, akrokban, baromfifar­mon, meg a gépműhelyekben se­rényen dolgoznak, tavaszra ké­szülnek. A gépjavítással nem lesz hiba. Bár több javítani való vol­na ... Sajnos, kevés a gép, a technikai eszköz — ezzel a pa­nasszal kezdi Kúti Ernő főmező­gazdász és Hermann Lajos fő­állattenyésztő. Mindketten össze­nőttek ezzel a gazdasággal, akár­csak a híres mezőhegyesi mun­kás-dinasztiák, és ha rajtuk múl­na, szárnyakon hajtanák előre Mezőhegyes fejlődését. Egyelőre azonban be kell érni azzal a jó hírrel, hogy az ellen­­forradalom itt nem tett kárt Me­zőhegyes még így is hatalmas ér­tékeiben, vagyonában. Csupán annyi kár esett, hogy a kelleténél később tudták értékesíteni az ar­ra érett állatokat. 2700 szarvas­marhájuk, közte 1000 fejőstehe­nük, 1200 lovuk, 10 000 tenyész­­sertésük jól telel, s ezúttal már nem csepüt rág: elegendő takar­mányuk van újig. Sértetlen a híres tehenészet. Két, egyenként százas istállóban csupa egyforma, jóállású, magas hozamú tehén. Az egyikben egy­­től-egyig a „Planett-lányok”, vagyis valamennyi a Planett ne­vű bikától származik. A másik­ban az „Alarm-család”, az Alarm bika ivadékai. Él és virul a hí­res Fáni nevű tehén, amely ta­valy huzamos időn át naponta 47 liter tejet adott! Valóságos „tej­­kút” volt Fáni, s most, hogy el­apasztják tejét, még mindig na­pi 17 litert fejnek tőle. Lánya, a kis Fáni — egyébként nagydíjas üsző — első ellése utáni napok­ban 18 liter tejet ad. Mezőhegyes valamikor évi há­rommillió aranypengőt jövedel­mezett a kincstárnak. Az utóbbi években viszont rendszeresen rá­fizetéssel működött. Hosszú vol­na annak a sora, hogy miért. Sok mindenért. De most új utakra tér Mezőhegyes, csakúgy, mint a töb­bi állami gazdaság. Új s gazdag remények táplálják a lelkes veze­tőket, szakembereket, munkáso­kat. Nagy szó, ha a kitűnő főál­lattenyésztő, Hermann Lajos azt mondja: — Most aztán joggal mondhat­ják nekünk, hogy az új feltéte­lek között mutassuk meg, mit tu­dunk. Mi vagyunk immár a gaz­dák. Most már rajtunk múlik, mire jutunk. Ha jól gazdálko­dunk, okvetlenül megtaláljuk szá­mításunkat. Lássuk az új feltételeket — ezek utalnak mindjárt a régi ba­jokra is. Kezdjük az árrendszer reformjával. Régen bármennyit termelt a gazdaság, örökké nya­kukon ült a deficit. A legtöbb ter­méket önköltségi áron alul számolták el. A hízómarhát pél­dául 6—8 forintért vették át tő­lük. Ennél jóval többe volt az előállítása. Ez nem volt ösztön­zés. Most 14 forint a hízómarha elszámolási ára! Vagy: tudták ők, hogy a maghúzórépa termesztése fontos érdek. De nekik közvetlen érdekeltségük nem volt benne. A szakemberek, vezetők a tervtel­jesítés arányában kaptak prémiu­mot. Most új rend van. A tiszta jövedelem arányában nyerik el jutalmukat! S mert a magrépa mázsája 900 forint, jövőre meg­duplázzák vetésterületét. De éppen az a lényeg, hogy a tiszta jövedelem nagysága is dön­tő részben tőlük függ. Ezelőtt gúzsba kötötték a gazdaságot az aprólékos előírások. Milyenek? A növények vetésterületének pontos kikötése. Ha aztán minden négy­zetes földedre Pestről küldenek tervet, próbálj csak gazdálkodni! Ez most megszűnt. Tonnában, má­zsában kapják meg az államnak átadandó termékek mennyiségét, s annyi földön, termelik meg, amennyin tudják. Ezzel aztán ők már nem „postásai” a miniszté­riumnak, hanem gazdák, és köte­lességük is,­­ érdekük is a fejüket törni. Vagy: ezelőtt pontosan előírták, hány forintot fordíthatnak a ken­der termesztésére. Most csak össz­­béralapot állapít meg a miniszté­rium, ezen belül minden növény­re annyit fordítanak, amennyi ok­vetlenül szükséges. Az pedig ele­mi érdekük, hogy minél olcsóbban termeljenek. S ehhez szabad ke­zük is van. Az új utak járhatók, s az új re­mények minden bizonnyal bevál­nak. Most egy-két dologban sür­gős segítségre van szüksége Mező­hegyesnek. Mindenekelőtt abban, hogy javuljon és gyorsuljon a mi­nisztérium munkája. Érthető, hogy a múlt hónapok közbejötte miatt egyben-másban késnek fon­tos intézkedések. De most már rajta! A gazdaság még nem tudja, mennyi az a jövedelemhányad, amelyet be kell majd fizetnie az államnak. Hogyan tervezhet enél­­kül helyesen? Ezzel nem szabad májusig várni! Másik fontos és égetően sürgős tennivaló: a szak­­szervezet és a kormányzati szer­vek foglalkoznak az állami gazda­sági munkások bérkérdéseivel. Ezt most már haladéktalanul nyugvópontra kellene juttatni, mert a bizonytalanság káros. Ta­valy ilyenkor az évente szükséges 1300 idénymunkásból már 500 le volt szerződtetve. Most egy sincs, mert még tisztázatlanok a bérek. További gond: Mezőhegyesen 900 szolgálati lakás van. Ebből 700 rossz, vizes, földes, egészségtelen. Tavaly 36 lakás építését kezdték meg, az idén fejezik be. Az embe­rek nem kívánják, hogy a mun­kás-paraszt kormány egy mozdu­lattal tegye jóvá előző évtizedeik mulasztásait. De legalább azt sze­retnék látni, hogyha hosszú táv­latban is, de valamilyen terv, el­képzelés legyen e kérdés fokozatos megoldására. Végül a gazdaság vezetői erősen fontolgatják annak lehetőségét, miként lehetne egy-két nagy je­lentőségű­­ mezőgazdasági üze­münknek is biztosítani az önálló külkereskedelem lehetőségét. A mezőhegyesiek arra gondol­nak, hogy Mezőhegyes, Bábol­na és Nagyberek, e három hatal­mas és hírneves gazdaság együtt alkothasson önálló külkereske­delmi egységet. A részükre átengedett devizahozamból aztán gyorsan korszerűsíthetnék tech­nikai felszerelésüket. Mindezt ér­­demes és szükséges fontolóra venni. Hadd ragyogjon Mezőhe­­gyes jó hírneve fényesebben, mint valaha! Horváth József Mi újság az ország legnagyobb mezőgazdasági üzemében? Új tervek, gazdag remények Mezőhegyesen Gyorsabban, gyorsabban... A magánkereskedő nemcsak bárhonnan, de bármilyen eszköz­zel is (tehát autóval is) gyorsab­ban hozza a piacra az áruját. Az állami kereskedelemben pedig sokszor 48 óra hosszat is utazik a gyorsan romló áru, vasúton. Ilyen körülmények között az egy év alatt elromlott áru értékéből mintegy 100 teherautót lehetne vásárolni. Nem is szólva arról a veszteségről, ami azáltal éri az ál­lami kereskedelmet, hogy a hosz­­szú utaztatás után olcsóbban kell forgalomba hozni a néhány nappal azelőtt még gyönyörű árut. Per­ NÉPSZABADSÁG TEGYÜK VÉGRE JOBBÁ ÉS OLCSÓBBÁ A GYÜMÖLCS- ÉS ZÖLDSÉGELLÁTÁST Néhány javaslat az illetékeseknek A zöldség és a gyümölcs felvá­sárlásánál, értékesítésénél évről évre mutatkoznak hibák, amelye­ken több-kevesebb sikerrel új meg új szervezeti formák révén kívánnak segíteni. Az alábbiak­ban néhány gondolatot, szakembe­rek néhány megfontolandó javas­latát közöljük a zöldség- és gyü­mölcsellátás további, s remélhe­tőleg végleges megjavítására. Versenyt, de szabadabban A zöldség, gyümölcs felvásár­lását a SZÖ­VOSZ irányítása mel­lett a földművesszövetkezetek végzik. Nem jelentéktelen a javu­lás a munkájukban. Bizonyos te­rületen nagyobb szabadságot kel­lene adni a számukra, másrészt, más területen, megszüntetni mo­nopolhelyzetüket. Lehetővé kelle­ne tenni, hogy a megyei szövetsé­gek (MÉSZÖV) felvásárló és ér­tékesítő központjai, továbbá a földművesszövetkezetek az ország bármely részén, a piacokon, csar­nokokban eladóhelyeket kapja­nak. De több jogot kellene biztosíta­ni az állami kiskereskedelemnek is, hadd vásárolhassanak a föld­művesszövetkezetek bevonása nél­kül azokon a területeken is, ahol a földművesszövetkezetek. Természetesen nem valamiféle ál­landó felvásárlótelep, révén, ha­nem idényjellegű, mozgó felvásár­ló részlegek segítségével! A szakemberek által java­solt módszer alapján megszűn­ne a KÖZÉRT Zöldség-Gyümölcs Nagykereskedelmi Vállalat mo­nopolhelyzete is. Ennek a válla­latnak is lehetőséget kellene ad­ni arra, hogy áruját közvetlenül is értékesíthesse Budapesten. A szabadabb verseny a felvá­sárlásnál és az eladásnál kedve­zően éreztetné hatását a piaco­kon, adja el a portékáját. Az állami kereskedelem bizonyos tekintet­ben hátrányosabb helyzetben van. Szorítja a központi ármeg­állapítás, amely nem teszi lehe­tővé, hogy rugalmasan keresked­jen, szorítja a „zárt körzet”, ami azt jelenti, hogy bizonyos terü­leteken nem vásárolhat, mert az említett területekről csak export céljára történhet szállítás. Ám a magánkereskedő ezekről a terü­letekről is vásárolhat! Félreértések elkerülése végett: szükséges a központi ármegálla­pítás. De a szakemberek vélemé­nye szerint csak az olyan döntő fontosságú cikkeknél, mint a bur­gonya, a hagyma, esetleg az al­ma. A többi cikknél pedig érvé­nyesüljön szabadabban a keres­let és a kínálat alakulásának ha­tása, s érvényesüljön az az elv, ami ma gyakran elsikkad, hogy a szebb, a jobb áru többe, a si­lányabb kevesebbe kerüljön. Egyébként a „zárt területeken” itt-ott fellelhető spekuláció gyakran nehezítette az export­ra történő felvásárlást, s felhaj­totta az árakat belföldön is. A kiskereskedelemben egyéb zavaró kötöttségek is vannak. Napközben a boltvezető csak a központi ellenőr engedélyével szállíthatja le egy cikk árát. Mi ennek a következménye? A nagy kínálat idején sok zöldség, gyü­mölcs megromlik az üzletben, ahol pedig eladható lett volna az áru, ha a boltvezetőnek joga van szükség esetén az ár némi mérsékléséhez. Ezen is változtat­ni kellene. sze, az autókérdés megoldása nem megy egyik napról a másikra, de a helyzeten folyamatosan javítani kellene. Még számos lehetőség van arra, hogy olcsóbb, jobb áru kerüljön az állami kereskedelem pultjaira így például: Sokba kerül az áru kirakása a Nagyvásártelepen. A kirakodást ugyanis egy külön vállalat végzi. Vajon nem tudná ezt a feladatot olcsóbban, kevesebb adminisztrá­cióval lebonyolítani az igazgatóság egy főosztálya? S ugyancsak sok millió forintot emészt fel éven­ként a Göngyölegellátó Vállalat. Talán meg lehetne oldani, hogy az egyes kiskereskedelmi vállala­tok ne kölcsönözzék az előbb em­lített vállalattól a göngyöleget, ha­nem saját göngyöleggel rendel­kezzenek. Nagy megtakarítást le­hetne ezzel is elérni. S nem utolsósorban a felvásár­lásnál és az eladásnál hozzácsa­pott haszonkulcsokat, költségszá­zalékokat kellene szigorúbban sza­bályozni: a felvásárlásnál a föld­művesszövetkezet és a MÉSZÖV, az eladásnál az értékesítő és az elosztó vállalat együttes százalé­kát. Mégpedig oly módon kellene szabályozni, hogy a vállalat, a szö­vetkezet is megtalálja a számítá­sát, de nem utolsósorban a vásárló is. Hogy elégedettebb legyen, mint eddig. György István fc/eTithieq / KÜLFÖLDI REGÉNYEK Cami­ar: Betyárok völgye. Re­gény a román Rózsa Sándor­ról (Új Magyar) kötve 19.— Ft. Sinclair Lewis: Arrowsmith. (Európa) kötve 40 — Ft. G. B. Shaw: Cashel Byron mestersége (Sport Kiadó) kötve 22.— Ft. G. B. Shaw: Fekete leányzó keresi az istent. (Gondolat Kiadó) fűzve 5.— Ft. Még számos külföldi újdonság között válogathat a könyves­boltokban. ­ A közelmúltban megjelent nyug­­díjrendeletek igen nagy érdeklő­dést váltottak ki a dolgozók kö­rében, és a nyugdíjjogosultak személyesen vagy levélben gyak­ran érdeklődnek a különféle ren­delkezések értelmezése iránt. Ép­pen ezért az Országos Nyugdíjin­tézettől tájékoztatást kértünk né­hány gyakran felmerülő kérdésre. *­ Kikre vonatkozik az a ren­­delkezés, hogy az öregségi nyugdíj, illetőleg a nyugdíjpótlék a férfiak részére 58, a nők részére pedig 53 éves kortól jár? Az említett rendelkezés alapján azok kaphatnak öregségi nyug­díjat, illetve nyugdíjpótlékot, akik a) 1956. október 23-án munka­viszonyban állottak, b) akiknek a munkaviszonyát a munkáltató a létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezések alapján, 1957. március 31-ig felmondja, c) akik a leszállított korhatárt betöltötték vagy ez év végéig be­töltik, d) akik tíz éve munkaviszony­ban állnak. Nem vonatkozik a korhatár le­szállítása az özvegyi jogon nyug­díjat igénylőkre. Az állandó öz­vegyi nyugdíjat továbbra is csak 55. életévét betöltött vagy rok­kant, vagy két gyermek eltartásá­ról gondoskodó özvegy részére lehet megállapítani.­­ A régi nyugdíjasok milyen feltételek mellett kaphat­nak újrendszerű nyugdíjat? A rendelkezések alapján az új­rendszerű nyugdíjaknak általában ugyanazok a feltételei, mint a korhatár leszállításának. (Tehát az előbb említett a)—d) ponttok.) Azok a régi nyugdíjasok tehát, akik ezeknek a feltételeknek meg­felelnek, ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint azok, akik eddig nyugdíjban vagy járadékban nem részesültek. A régi nyugdíjnak újra való átcserélése természetesen nem kö­telező. Előfordulhat ugyanis olyan eset, amikor a dolgozó régi nyug­díja és a nyugdíjpótlék több an­nál, mint amennyit a dolgozó nyug­­díj címén az új szabályok alapján kapna. Akinek régi nyugdíja nem magas összegű és keresete a havi 920,5 forintot meghaladja, feltét­lenül jobban jár az átcseréléssel. Az új rendszerű nyugdíj megálla­pítását az illetékes SZTK-alköz­­ponttól kell kérni. A régi nyugdíj­nak nyugdíjpótlékkal való kiegé­szítése iránti igényt pedig az Or­szágos Nyugdíjintézetnél kell be is­nyújtani. • Sokan panaszkodnak arról, •­­• hogy a munkáltatók nem tesznek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Valóban így van. Az elbocsá­tott dolgozóknak ugyanis a mun­káltató köteles olyan igazolást kiadni, amelyben a nyugdíj vagy a nyugdíjpótlék megállapításai­hoz szükséges adatok megtalál­­hatók. (Az adatokra vonatkozóan a Pénzügyminisztérium Nyugdíj­ügyi Főigazgatóságának tájékoz­tatója az irányadó. Megjelent a Magyar Közlöny 1957. január IX számában.) Azok a dolgozók te­­hát, akik elbocsátásuk miatt nyugdíjat vagy nyugdíjpótlékot igényelnek, kérjék munkáltató­juktól az említett igazolást, mert ezzel meggyorsítják ügyük inté­zését.­­ Mi a helyzet a törvénytele­­nül megvont nyugdíjakkal? A törvénytelenül megvont nyugdíjak újbóli folyósításáról kormányhatározat intézkedik. Az erre irányuló kérelmek feldolgo­zása most folyik és előrelátható­lag márciusban fejeződik be. Ed­­dig 18 ezer kérelem érkezett be, amelyből a Nyugdíjügyi Főigaz­­gatóság 12 ezret már elintézett. Elég sok az olyan kérelem is, amelyet nem lehet teljesíteni, mert a nyugdíj megvonása nem törvényellenesen történt, hanem valamilyen jogszabály vagy kor­mányintézkedés alapján.­­" Mi történik a külföldre jó* *-'• vozottak nyugdíjával? Ezzel kapcsolatban a nyugdíj­­törvény úgy rendelkezik, hogy a külföldi tartózkodás idejére nyug­­díj nem jár még abban az esetben sem, ha a nyugdíjas útlevéllel tá* vozott külföldre. A külföldön tar­tózkodó nyugdíjasok nyugdíját az itthonmaradt hozzátartozók még akkor sem vehetik fel, ha azt a posta kézbesíti. Azok a nyugdíjasok, akik a megállapított határidőig hazajön­nek, visszaérkezésük igazolt idő­pontjától kezdve nyugdíjukat új* ból megkapják. Az Országos Nyugdíjintézet tájékoztatója a n ff u ff *­ íjukkal kapcsolatos néhány kilaérdekű­ kerít­ésről

Next