Népszabadság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-01 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1957. március 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA II. évfolyam, 51. szám ils elvi szilárdság jegyében Ha valaki választ keres arra a kérdésre: miként volt lehetséges az október-novemberi események után hazánkban a szocialista kibontakozás, hogyan vertük viszsza az ellenforradalom hol nyílt, hol álcázott fegyveres, politikai, ideológiai és egyéb támadását— akkor ez a válasz csak egy lehet: a marxizmus—leninizmushoz következetesen hű, az eszméket és az elveket az adott viszonyok közt helyesen alkalmazó forradalmi párt politikája alapján. Mindenekelőtt ennek tudható be, hogy pártunk taglétszáma már több mint 190 ezer, tömöríti a magyar szocialista erők legjavát. Akik azt gondolták vagy hirdették, hogy kommunista pártnak jó ideig nem lesz létalapja és tömegbázisa hazánkban, azok mélységesen tévedtek és csalódtak. E csalódás ellenségeink számára keserű, a népi demokrácia hívei számára viszont annál örömteljesebb. Pártunk éppen azáltal épül és erősödik, hogy nem engedett, ezután sem enged a megalkuvó, s voltaképpen az ellenforradalom kezére játszó nyomásnak és hangulatnak, amely a Nagy Imre— Losonczy-féle revizionista és áruló csoport zászlaját lobogtatta. A párt szilárd egysége nem a szektás és revizionista áramlatok találkozása, hanem a marxizmus—a leninizmus talaján jött létre, éles harcban minden, a leninizmustól idegen nézet és gyakorlat ellen. Megőrizve a marxizmus—leninizmus tisztaságát, pártunk szakít a Rákosi-féle vezetés szektás és más káros hibáival, módszereivel. Az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának február 26-i határozata állást foglal az elzárkózás ellen, amely tapasztalható, mikor egyes elvtársak húzódoznak az értelmiségiektől, a munkástanácsoktól és a pártba eddig be nem lépett volt MDP-tagoktól. Elzárkózás helyett több megértésre van szükség. „Az MSZMP-t az MDP volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze” — mondja a határozat — „és velük türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni”. Pártuak mind szilárdabb eszmei és cselekvési egysége volt s marad a fő feltétele annak, hogy hazánkban a proletárdiktatúra betöltse történelmi feladatát. Habár e harc még korántsem ért véget, de Magyarországon alapjában véve helyreállt a rend, folyik a termelőmunka, megteremtettük a közbiztonságot, gyors léptekben haladunk előre gazdaságunk rendbehozása útján. Emlékezetesek még a félrevezetett tömegek államilag fizetett sztrájkjai, amelyek révén az ellenség megpróbálta teljesen aláásni és megbénítani népgazdaságunkat. A fagyos tél, a szétziláltság és az infláció fenyegette az országot. A válságos helyzetből a kivezető út nem az ellenforradalmi követelésekkel való alkudozáson átvitt, hanem — élve a baráti, szocialista világtábor minden oldalú önzetlen segítségével — pártunk azon szilárd eltökéltségén át, hogy határozottan és keményen fellép az ellenforradalmárokkal, rendbontókkal, a dolgozni akaró tömegeket megfélemlítő fegyveres bandákkal szemben. S nem az történt, amit egyesek jósoltak, hogy a „kemény kéz” politikája, a proletárdiktatúra következetes megvalósítása olaj az ellenforradalom tüzére, hanem az következett be, amire pártunk számított: a terrorista bandákat szétvertük és elszigeteltük, és a népi hatalom megszilárdult. Maguk az öntudatos tömegek követelték a párttól és a kormánytól, hogy semmi szín alatt ne engedjen a népérdekek ellenségeinek. A munkás-paraszt forradalmi hatalom megvédése, a tőkés-földbirtokos restaurációs erők szétverése és elnyomása, a szocialista konszolidáció terén elért jelentős sikerek csak azért váltak lehetségesekké, mert a forradalom hősi pártja újjászerveződött és a dolgozó nép mind nagyobb tömegei növekvő megbecsüléssel fordulnak a párt felé, abban saját érdekeik politikájának letéteményesét ismerik fel. Szocialista rendünk megszilárdulása lehetővé teszi és egyben megköveteli a szocialista demokrácia szélesítését. A határozat erről is szól, amikor megállapítja: szükséges, hogy a törvényhozó és államhatalmi testületek alkotmányos tevékenységüket folytassák, mégpedig növekvő mértékben mind az országgyűlésben, mind a helyi tanácsokban. A szilárd elvi politikához való ragaszkodásból következik az is, hogy pártunk — a szemmel látható eredmények nyugtázásán túl — bátran és őszintén a nép elé tárja gondjainkat. Ismeretesek az elmúlt időszakiból ránk nehezedő bajok, s ezeket az ellenforradalmi események csak tetézték. Igaz, bőkezűen segítenek barátaink. De nem lennénk proletár internacionalisták és hazafiak, ha nem elsősorban saját erőinkre, lehetőségeinkre számítanánk. A nép jobb életviszonyainak tartós és reális alapja csakis az ipari és mezőgazdasági termelési termelékenység növekedése, a szilárd adófegyelem, munkafegyelem és a csökkenő önköltség lehet. Feladataink nagyok, s megoldásuk csak a szocialista erők még szélesebb tömörítésével lehetséges. Az MSZMP méltán vállalja a felelősséget a szocialista konszolidáció továbbfejlesztéséért, és teljes győzelemre viteléért, igen nagy jelentőséget tulajdonít a dolgozók demokratikus tömegszervezeteinek, s felhívja a kommunistákat, hogy nagyobb mértékben vegyék ki részüket a tömegszervezetek fontos társadalmi feladatainak elvégzésében. Az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának határozatát a pártos állami élet valamennyi területén a fellendülés fogja követni. A kommunisták és más, a népi demokráciához hű hazafiak azért kapnak új erőre a határozat nyomán, mert abban egy harcedzett, szilárd, a marxizmus—leninizmushoz hű kommunista párt szól hozzájuk. Négy új miniszter a forradalmi munkás-paraszt kormányban A kormány új tagjai letették az esküt A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Münnich Ferencet, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettesét a kormány első elnökhelyettesévé, Biszku Bélát belügyminiszterré, dr. Dőlése Kall Frigyest egészségügyi tainiszterre, t Árirlai Ullat nmveledésügyi miniszterré és Révész Gézát honvédelmi miniszterré — a kormány tagjaivá — megválasztotta. Az Elnöki Tanács Rónai Sándort, az országgyűlés elnökét a magyar forradalmi munkásparaszt kormányban viselt tagsági tisztsége alól felmentette. A kormány új tagjai csütörtökön letették az esküt. Az eskütételnél jelen volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Apró Antal iparügyi miniszter és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) A kormány új tagjainak életrajza Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született a Bereg megyei Marok községben. Napszámos szülők gyermeke. Elvégezte a négy középiskolát, majd kitanulta a lakatos szakmát. Hamarosan bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Már inasévei alatt, 1938-ban, tevékenyen részt vett a vasas ifjúmunkások megmozdulásaiban. 1944-ben tagja lett a kommunista pártnak, amelynek azóta is aktív harcosa. A felszabadulás után függetlenített pártfunkcionárius lett. 1945-ben a XIII. kerületi pártbizottság munkatársaként üzemszervezési ügyekkel foglalkozott, majd egy év múlva a budapesti pártbizottságon kapott fontos beosztást. 1949-ben tagja lett a budapesti pártbizottságnak. 1951-től két nagy munkáskerület politikai életét irányította: előbb a X. kerület, majd a XIII. kerület pártszervezetének a titkára volt. Jelenleg a Magyar Szocialista Munnkáspárt Intéző Bizottságának tagja. Dr. Doleschall Frigyes, az új egészségügyi miniszter 1897- ben született. Orvosdoktori diplomáját 1922-ben szerezte meg. Ettől kezdve a budapesti, majd a debreceni egyetem orvostudományi karán dolgozott. 1935-ben Debrecenben egyetemi magántanárrá képesítették. 1939-től 1945-ig kórházi igazgató-főorvos volt Léván. A felszabadulást követően Budapesten kórházi belgyógyász főorvosként dolgozott. 1951-től 1953-ig az egészségügyi miniszter helyettesének tisztét töltötte be. Ezután a Szabolcs utcai Állami Kórház, illetve az ebből szervezett Orvostovábbképző Intézet igazgatója lett. Tudományos munkásságáért 1952-ben elnyerte az orvosi tudományok kandidátusa címet. Kórházi és tudományos munkásságában a belgyógyászattal, ezen belül elsősorban a szívgyógyászat kérdéseivel foglalkozott. Kállai Gyula 1910-ben Berettyóújfalun született. Apja csizmadia volt. A középiskola után a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán tanult. Mint egyetemi hallgató 1931- ben az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett és részt vett az egyetemi mozgalmakban. Évekig, főként Debrecenben tevékenykedett, ahol a Márciusi Front mozgalom neve alatt több társával szervezte a munkásfiatalok és diákok kommunista mozgalmát. 1939-től 1945-ig a párt megbízásából a Népszava szerkesztőségében dolgozott. A háború alatt az antifasiszta népfront szervezésének propagandamunkájában vett részt. Egyik szervezője volt az 1942-ben megalakult Történelmi Emlékbizottságnak, amely az antifasiszta pártok vezetőiből és a magyar értelmiség antifasiszta rétegének képviselőiből alakult. Egyik szervezője volt az 1942. március 15-iki emlékezetes nagy fasiszta- és háborúellenes tüntetésnek is. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja lett. 1945-ben miniszterelnökségi államtitkárrá nevezték ki. Éveken át vezette a párt kulturális osztályát. Közben mint újságíró, publicisztikai tevékenységet fejtett ki. 1949-től 1951-ig külügyminiszter volt. Az utóbbi időben a párt kulturális osztályát vezette. Jelenleg az MSZMP Intéző Bizottságának és Titkárságának tagja. Revesz Géza altábornagy, 1902-ben született Sátoraljaújhelyen, apja kisiparos volt, mint fémmunkás-tanonc már 1916-tól részt vett az ifjúmunkás - mozgalomban. A Kommunisták Magyarországi Pártjának — megalakulásától, 1918-tól kezdve —* tagja volt. A Tanácsköztársaság idején, mint a harmadik nemzetközi ezred katonája részt vett a vörös hadsereg harcaiban. A Horthy-korszakban a KIMSZ egyik vezetőjeként dolgozott az illegális mozgalomban, 1922-ben letartóztatták. Tízévi fegyházra ítélték, de a Szovjetunió 1925-ben kicserélte. Elvégezte a moszkvai műegyetemet, majd számos szovjet gyárban dolgozott. A Magyarországot felszabadni harcokban tevékeny részt vett. Mint a Magyar Kommunista Párt képviselője működött közre a partizánmozgalom megszervezésében. A felszabadulás után 1941 végéig a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége katonai-karhatalmi osztályát vezette. Utána egy évig varsói követ volt, majd a néphadsereg altábornagya. 1954 végétől mostanáig a Tervhivatal elnökhelyetteseként dolgozott. (MTI) A házállamosítások során elkövetett törvénysértések orvoslása • A feleslegessé vált hivatali helyiségek átalakítása lakássá-A sokgyermekes anyák jutalmazása ÜLÉST TARTOTT A KORMÁNY A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány február 28-án ülést tartott, amelyen rendeletet fogadott el a házállamosítások során elkövetett törvénysértések orvoslására. A kormány határozatot hozott az államigazgatás egyszerűsítése során feleslegessé váló hivatali helyiségek lakás céljára való átalakításának meggyorsítására. A határozat értelmében az Országos Takarékpénztár hitelakciót indít. Ennek keretében a vállalati és a hivatali dolgozók a volt irodahelyiségekben részükre kiutalt lakás átalakításához lakásonként Budapesten legfeljebb 20 000 forint, vidéken legfeljebb 15 000 forint hitelt kaphatnak. A kormány rendeletet hozott arról, hogy az úgynevezett régi nyugdíjasok, akik jelenleg is munkaviszonyban állnak, munkaviszonyuk későbbi megszűnéseése esetén az új nyugdíjtörvény szerint kaphassanak nyugdíjat. A kormány elhatározta, hogy előterjesztést tesz a Népköztársaság Elnöki Tanácsához a sokgyermekes anyák jutalmazási rendszerének megváltoztatására. Az előterjesztés értelmében az anyák már ez évtől kezdve hat gyermek után is kapnak pénzjutalmat. (MTI)