Népszabadság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-02 / 78. szám

5 Kádár elvtárs beszéde Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának elnöke, a kül­döttség vezetője mondott beszé­det. — Kedves Münnich elvtárs! Kedves elvtársak, barátaink! A baráti Szovjetunióból hazaér­kezett kormány- és pártküldött­­ség valamennyi tagja és a magam nevében szívből köszönöm mind­­annyiuknak a meleg üdvözlő sza­vakat, a kedves fogadtatást, •melyben részesítettek bennünket • hazai földön. Küldöttségünk feladata az volt, hogy a baráti Szovjetunió vezetői­vel megtárgyaljuk a szovjet—ma­gyar kapcsolatokat érintő vala­mennyi fontos, időszerű állami és pártkérdést — és megállapodáso­kat hozzunk létre ezekben a kér­désekben. Küldöttségünk a Szovjetunió­ban tartózkodva, erkölcsi köteles­ségének tudta, hogy a szovjet dol­gozók tömegeivel közvetlenül ta­lálkozzék és elmondja nekik, mi történt nálunk, hogyan látjuk helyzetünket s köszönetet mond­junk személyesen is a szov­jet dol­gozóknak azért a sokoldalú segít­ségért, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak fenn­állása óta, legutóbb az októberi imperialista és ellenforradalmi támadás idején nyújtott. Célunk az volt, hogy hivatalos tárgyalásaink és a szovjet dolgo­­zókkal való közvetlen találkozá­sok eredményeképpen megerő­sítsük a magyar—szovjet barátsá­got. Kedves elvtársak! Küldöttségünk azt tapasztalta, hogy a szovjet kormány a Magyar Népköztársaság iránt igaz ba­rátságot, gondjainkat meg­értő magatartást tanúsít, s ál­lamaink szocialista jellegű kapcsolatában az egyenjogú­ság, a függetlenség és szuvere­nitás lenini elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkal­mazza. A pártjaink közötti tárgyalá­saink során a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt viszonyában az eszmei, politikai egység és egyetértés, a progfát internacio­nalista testvéri kapcsolat érvé­nyesült. A szovjet munkásokkal, kolhoz­parasztokkal, értelmiségi dolgo­zókkal Moszkvában, Leningrád­­ban, Szverdlovszkban, Sztálin­grádban, Kijevben történt talál­kozásaink küldöttségünk minden egyes tagját szíve mélyéig meg­hatották. Küldöttségünk nemcsak látta és hallotta, hanem minde­nütt, amerre csak járt, érezte is, hogy a szovjet dolgozók feszült figyelemmel, igaz baráti szeretet­tel és együttérzéssel kísérik a ma­gyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz­társaság harcát, gondjait és si­kereit. Teljes az összhang a Nagy Imre —G­osonczy-féle csoport áruló sze­repének szigorú megítélésében. Helyeslik harcunkat, amelyet a párt és a népköztársaság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az osz­tályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen folytatunk, a párt forradalmi egységének, a népköztársaság állama, a magyar proletárdiktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinek teljes szétzúzásáért. (Taps.) Nagy anyagi segítséget kaptunk a Szovjetuniótól Nagyon jelentősek a gazda­sági kérdésekben létrejött megál­lapodások. Az összesen 875 millió rubel értékű hosszúlejáratú hitel és segély, az egymilliárd forint értékű adósság elengedésével, a műszaki és tudományos együttműködéssel nagy anya­gi segítséget kaptunk a Szov­jetuniótól, az ellenforradalom által népünk­nek okozott károk helyrehozata­lához, népgazdaságunk fennálló nehézségeinek leküzdéséhez. Különösen nagy jelentősége van a gazdasági segítségen belül annak, hogy a szovjet kormány jelentős mennyiségű különböző nyersanyagok szállítását biztosí­totta számunkra. Fontos megállapodások jöt­tek létre kulturális kapcsolataink továbbfejlesztésére és elmélyíté­sére is. Kedves évtársak, barátaim! A Moszkvában most megkö­tött magyar—szovjet kormány- és pártmegállapodásoknak a szo­cialista tábor országaiban, s a bé­kéért és a népek közötti barát­ságért küzdő tömegekben az egész világon jelentős és kedvező visszhangjuk van, ami a jövőben is érezteti majd hatását, színvonal emelésének egyedül re­ális alapja megteremtéséhez. Eh­hez azonban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk — ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet helyettesíteni. Minden gyárban, bányában, a földeken, az alkotás és mun­ka minden helyén maguknak a munkás-, paraszt-, értelmi­ségi tömegeknek kell kézbe venniök a termelést és a ter­melékenység növelését, az ön­költség csökkentését, mert csak így biztosítható, hogy a szocialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tö­megek anyagi és kulturális színvonala állandó emelkedé­sével. Negyedszer: amikor az impe­rialisták és ellenforradalmárok áskálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés alkotó munkánk ellen, nekünk erősítenünk kell kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival. Ép­pen ezért párttagságunk és dolgo­zó népünk internacionalista neve­lése elengedhetetlen feltétele a párt erősítésének, a népköztársa­ság fejlődésének, a béke védelmé­nek, a magyar nép boldogulásá­nak. Törhetetlen hívei vagyunk a varsói szerződésnek Elvtársak! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a né­pek békéjét fenyegető, agresszív szándékú NATO, SEATO és ha­sonló imperialista katonai tömbök léteznek, mindaddig az önvédelem céljait szolgáló, minden csatla­kozni szándékozó előtt nyitva álló varsói szerződésre szükség lesz (taps), és e szerződésnek a Ma­gyar Népköztársaság törhetetlen híve marad. (Taps.) Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nem­zeti függetlenségünket és népköz­társaságunk határait segítik védel­mezni a külső imperialista tá­madó szándékokkal szemben, s ad­dig maradnak itt, ameddig erre szükség lesz. (Taps. Ügy van! Hurrá! Szovjet—magyar barátság! Éljen a szovjet hadsereg! kiáltá­sok.) Kedves elvtársak! Négy nap választ el bennünket nagy nem­zeti ünnepünktől, április 4-től. Most, 1957-ben, 12 évvel az­után, hogy a Szovjetunió fel­szabadított bennünket a hit­leri fasizmus szörnyű elnyo­mása alól, hálával gondolunk a Szovjetunióra azért is, mert november 4-én nyújtott nagy segítségével ismét megvédel­mezte népünket az imperialis­ta hódítók fenyegető igájától és attól, hogy újból háborús tűzfészekké változtassák már eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) Örülünk, hogy pártunkat a pro­letár internacionalizmus szellemé­­ben a testvéri kommunista és munkáspártokkal, elsősorban a legnagyobb forradalmi tapaszta­latokkal rendelkező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­val szoros baráti kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk fel­adatának tekinti párttagjainkat abban a szellemben nevelni, amely óv a másolástól, ugyanak­­kor azonban képessé teszi pár­­tunkat arra, hogy az összes test­vérpártok gyakorlatában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fejlesztés­­e érdekében. Kedves elvtársak, barátaink! A Szovjetunióban járva, a test­véri fogadtatás forró légkörében gyakran mondottuk a szovjet dol­gozóknak, hogy ügyünk igazába vetett hitünkben megerősödve té­rünk haza körükből. Erősítettek bennünket az itt­honról kapott hírek is. Már­cius 21 méltó megünneplése, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség szervezésének megkezdése, a csepeli, a Köz­társaság téri, az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érkezett hí­rek is lelkesítettek bennün­ket. Való igaz, kedves barátaim, hogy a magyar szocialista forrada­lom erőinek növekedése, a dolgo­­zó tömegek fokozódó támogatása, a magyar—szovjet barátság erősö­dése, hazáink és népünk boldo­gabb jövőjének nemcsak biztató jelei, hanem reális, a barátot megörvendeztető, az ellenséget megrettentő hatalmas erőforrásai. (Taps.) Éljen a Szovjetunió! Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Mun­káspárt! Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! — fe­jezte be beszédét Kádár elvtárs. A nagy tapssal, lelkesedéssel fo­­gadott beszéd után felcsendült az Internacionálé, majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dol­gozók küldötteit, s ezrek ünnep­lése közben hagyták el a repülő­teret. (MTI) A szovjet emberek sok sikert kívánnak a magyar népnek Nagy örömmel teszünk eleget most, hazaérkezésünk első percé­ben a legkülönbözőbb foglalkozá­sú szovjet dolgozók százszor és százféle formában hozzánk jutta­tott kérésének és megbízatásának is: a szovjet emberek forró, test­véri üdvözletüket küldik a ma­gyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, nőknek, fiata­loknak, egész népünknek. (Taps.) Azt kívánják, hogy sok sikert ér­jünk el a szocializmus építésé­ben, népünk egészségben és bol­dogságban éljen s virágozzék hazánk, a Magyar Népköztársa­ság! Elmondhatjuk, hogy párt- és kormányküldöttségünknek a Szovjetunióban tett látogatása és ott végzett munkája nyomán si­került elmélyíteni és erősíteni a magyar—szovjet barátságot. (Taps.) Kedves elvtársak, barátaink! A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit önök a közzétett két egyezmény szövegéből már ismerik. Küldött­ségünk meggyőződése szerint a tárgyalások a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mérték­ben sikerrel járta­k. A megállapodások a két or­szág, a két nép, a két párt kölcsönös kapcsolatait erősí­tik, a magyar nép érdekeit jól szolgálják és problémáink megoldását igen kedvezően elősegítik. Teljes egyetértés van a magyar és a szovjet kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága között az összes megtárgyalt politikai kérdések­ben. A szovjet elvtársak teljesen egyetértenek velünk abban az értékelésben, amelyet pár­tunk a régi vezetés hibáival kapcsolatban kialakított. Egyetértenek velünk abban is. Meggyőződésünk szerint meg­állapodásaink által feltétlenül erő­södött a szocialista tábor országai­nak egysége és ereje. (Taps.) A két párt között lefolyt tár­gyalások s a létrejött megálla­podások sikeresen előmozdít­ják valamennyi kommunista és munkáspárt proletár-inter­nacionalista testvéri kapcsola­tait, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt harcoló mun­kás és más dolgozó tömegek nemzetközi összefogását. Ma, amikor a népek független­ségének és az emberiség békéje megvédelmezésének fő ereje a szocialista országok egységében, valamint a világ összes kommunis­ta és munkáspártjainak proletár internacionalista tömörülésében van, akkor a proletár-internacio­­nalizmust erősítő szovjet—magyar egyezmények előmozdítják és szol­gálják a függetlenségükért harcoló népek és a világbéke ügyét is. Kedves elvtársak! Magyar dol­gozók! Az a nagy erkölcsi, politikai el­ismerés és támogatás, az a jelen­tős anyagi segítség, melyet a szov­jet kormány, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága, a szovjet nép a most létre­jött moszkvai megállapodások ke­retében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mértékben rá kell irányítsa figyelmünket saját, itthoni feladatainkra. A felszabadulás utáni évek nagy országépítő munkájában si­kereink fő forrása az volt, hogy a kommunisták pártja által helye­sen felismert célok és meghatá­rozott feladatok megvalósítása ér­dekében megmozdult és lendületes alkotó munkába fogott az egész magyar dolgozó nép. Ennek tulaj­donítható, hogy a Horthy-fasiszta rendszer nagytőkés és nagybirto­kos uraitól örökölt, tönkretett és romokkal borított országból új hazát épített magának a felszaba­dult magyar nép, amely jelentős lépéseket tett a szocialista fejlő­dés útján. Ezt a gyönyörű és lelkesítő munkát zavarták a későbbi évek­ben a vezetésben megmutatkozott hibák, majd megszakította, vissza­vetette és megsemmisítéssel fenye­gette az októberi, az imperialisták által szított és mozgatott ellen­­forradalmi támadás. Ha egy pillantást vetünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére és ha számba vesszük az azóta meg­tett út le nem becsülhető nagy eredményeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő for­rása — a szocialista országok test­véri segítsége mellett — ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött célok és meghatározott feladatok érdekében tevékeny munkába kezdtek a bányász-, munkás-, paraszt- és értelmiségi tömegek, aktív harcukkal, alkotó munkájukkal segítették orszá­gunk fejlődését, hogy munkánkban nagy fi­gyelmet szentelünk a pártélet lenini szabályainak betartá­sára, hogy a törvényesség, a tömegekhez való viszony terü­letén a múltban elkövetett hi­bák kiújulását mindenképpen megakadályozzuk. Megállapodásainkkal erősödön a szocialista tábor egysége és ereje NÉPSZABADSÁG Erősítsük a pártot, tömörítsü­k a bizalom alapján a párt köré a népet Mit kell tehát most tennünk, kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben a szo­cialista országok testvéri közös­ségének a saját lábán szilárdan álló, fejlődő és valóban virágzó állama legyen? Először és mindenekelőtt, tovább erősítve államunk ve­zető erejét, a Magyar Szocia­lista Munkáspártot. (Ütemes taps: Éljen a párt!) a töme­gek saját tapasztalata révén megszületett bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét a párt köré. A néptömegek cselekvő aktivitá­sát, a szocialista demokráciát fej­lesztve erősítenünk kell a proleta­riátus diktatúráját a tömegek vo­nalán. (Taps.) Másodszor: fokoznunk kell a pártban, az államban, a munkás­­osztályban, az egész dolgozó nép­ben az éberséget az osztályellen­­ség és az imperialisták aknamun­kája ellen. Erősíteni kell a proletárdikta­túrát az osztályellenség elnyo­mására. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szét­szórt erőit és hatásosan meg kell védenünk népköztársaságunkat az imperialista aknamunkával szem­ben. Harmadszor: állami és társadal­mi szerveinknek, valamint a dolgozó tömegeknek igen komo­lyan kézbe kell venniök a gaz­dasági építés kérdéseinek megol­dását. Nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, segít a többi testvéri szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdasá­gunk nagy lehetőségeket rejt ma­gában népgazdaságunk további egészséges fejlődéséhez: az élet­ 1957. április 2. kedd A tömegek közt kell dolgoznunk Megyei pártaktíva-értekeslet Csongrádban (Tudósítónktól,) Csongrád megye kommunistái vasárnap aktívaértekezletet tar­tottak Hódmezővásárhelyen. A megyei intéző bizottság beszámo­lóját Németh Károly elvtárs, az IB elnöke tartotta. A beszámoló elemezte a megye politikai és gaz­dasági helyzetét, a pártszervezetek fejlődését, a kommunisták felada­tait. A párt a tömegekkel összeforr­va, velünk együtt élve és harcolva becsülettel töltse be nehéz, de megtisztelő történelmi feladatát — mondotta Németh Károly elv­társ. — A tömegek közt kell él­nünk és úgy dolgoznunk, ahogyan egy tiszta és puritán párthoz mél­tó, hogy a tömegek újra joggal mondhassák: a kommunisták sza­vára építeni lehet, mint a kőszik­lára. Minden párttag legyen a párt politikájának szószólója. Agi­­tációnk legyen őszinte, harcos és bátor. A beszámolót harcos szellemű vita követte. A pártaktíva a Köz­ponti Bizottsághoz küldött távira­tában kijelenti: helyesli a párt politikáját. Kéri a Központi Bi­zottságot, tolmácsolja a megye kommunistáinak forró elvtársi köszönetét a Szovjetunió népei­nek a magyar nép számára nyúj­tott önzetlen támogatásért. „Kér­jük — mondja végül a távirat —, hogy a párt és a kormány az el­lenforradalom salakjának eltakas­zítását éppen olyan erélyesen vé­­gezze, mint ahogyan az ellenfor­­­adalom erőinek szétzúzását megs kezdte.14 Megváltozik a magán-személyautók kiutalásának rendje Aki eddig magán-személyautót akart vá­sárolni, annak az Autókereskedelmi Vál­lalathoz kellett benyújtania kérvényét és a kérelmet a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban működő bizottság bírálta el. Ez a módszer nem volt célravezető, mert a minisztériumi bizottság nem is­merhette eléggé a kérvényező igényének jogosultságát. A gépkocsik kiutalásának rendjét ezért most megváltoztatták. A kérvényt nem az Autókereskedelmi Válla­lathoz, hanem ahhoz a főhatósághoz vagy érdekképviseleti szervhez kell benyújtani, ahova a kérvényező tartozik. Ennek a hatóságnak jogában áll a kérelem telje­sítése vagy elutasítása. Aki magánsze­mélytől akar gépkocsit vásárolni, annak továbbra is az Autókereskedelmi Vállalat­hoz kell benyújtania kérvényét. Az új rendelkezések szerint magánsze­mély új gépkocsit a vásárlástól számított két évig, használt gépkocsit pedig egy évig csak az Autókereskedelmi Vállalat­nak adhat el. (MTI)

Next