Népszabadság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-17 / 90. szám

Hat raktár, üzlet kifosztásáért, negyedmillió forint érték ellopásáért felelnek a szökött rabok A rendőrség egy nagyszabású fosztogatóbanda vezetőjét és tag­jait fogta el. Toracz Sándor, 27 éves, kilencszer büntetett, az al­világban jól ismert bűnöző no­vember 2-án szabadult a Baranya megyei úgynevezett „nemzeti ta­nács” jóvoltából. Toracz többi rabtársával együtt feljött a fő­városba. S bár fogadóbizottság várta a vidékről érkezett börtön­töltelékeket, Toracznak és néhány társának nem tetszett, hogy fegy­veres csoportokba osztják be őket. Toracz Sándor vezetésével külö­n bandát alakítottak, amely november elejétől de­cember végéig fosztogatott a fővárosban. Ez a banda fosztotta ki az Élelmi­szerkiszerelő Vállalat raktárát, ahonnan 160 000 forint értékű élelmiszert, fűszert és gyarmat­árut vittek el. A fegyveres foszto­gató banda egyébként három pos­tásautót is rabolt, hogy a renge­teg lopott holmit elszállíthassa. Ugyancsak ők fosztották ki a Damjanich, utca 40. szám alatti KÖZÉRT-üzletet, a Landler Jenő utcai KÖZÉRT-et, a Hernád ut­cai HÚS-KÖZÉRT-et. Részt vettek a Divatcsarnok kifosztásában is, ahonnan egy teherautónyi férfi és női ru­haneműt vittek el. Az ő nevükhöz fűződik a Murá­nyi utca sarkán levő ruházati bolt kifosztása — innen is egy teher­autó árut cipeltek főhadiszállá­sukra. A rabolt holmikat azután jó pénzért eladták. A társaság tagjai az így szerzett pénzen él­tek elfogatásukig. A vizsgálat megállapította, hogy a Toracz-féle banda — amelynek tagjai valamennyien büntetett előéletűek — mintegy 250 000 forint kárt okozott a tár­sadalmi tulajdonban. Ügyükben rövidesen a bíróság ítélkezik. Elolvadt hólabda­lánc Három új lakója van a rendőr­ségi fogdának: Horti László, Var­­ga Tamás és Rácz Elek. Egyelőre „kilátástalaníl az életük, pedig ők sok mindenre képesek voltak... Részt vettek abban a „hólabda­­láncban“, amely március 15 és április 4 előtt megpróbálta feliz­gatni a kedélyeket. Horti tíz pél­dányban küldte szét a levelet, amelynek végén felhívta a cím­zetteket, hogy ők ugyancsak tíz példányban másolják le, mert ha nem, „tízmillió magyar átok tegye kilátástalanná gyáva, hanyag éle­tedet, ha még ennyire sem vagy képes". A jó matematikus ellenforra­­dalmárok azonban nem számol­tak azzal, hogy más is tud szá­molni, nemcsak a számokkal, ha­nem a tényekkel is. Március 15-én mindenki dolgozott, április 4-én viszont az utcán élvezte a tavaszi verőfényt. De nem szá­moltak azzal sem, hogy izgató te­vékenységüknek nyomára akad a rendőrség. A nyomozás során azután kide­rültek a hólabda-lánc előzményei. Horti és Varga „felkelőket” Du­dásék fegyverezték fel, s a hír­hedt „Baross 19”-csoport tagjai lettek. A nagyimrei „tűzszünet” idején orvul lövöldöztek a szov­jet katonákra, majd később, ami­kor már vissza is lőttek, megso­­kallották a „hadi dicsőséget”, s hazamentek pihenni. De három pisztolyt elrejtettek. Horti egyéb­ként, megtévesztve a gyár mun­kásait, a Budapesti Kábelgyár munkástanácsába is bekerült — a fentiek után elképzelhető, hogy a munkások helyett kiknek az ér­dekeit képviselte. A­z októberi áradat Pécs- Újm­eszes-telepet­ sem kerülte el. Az új bá­nyászlakások százai és a még épülőfélben álló házak közül fel­röppent a mindent elborító szi­tok. Pécsről, Komlóról és még ki tudja, honnan, motoron, taxin, kerékpáron száguldottak ide régi s újdonsült politikusok. Szívük — így mondták — a bányásznép sorsáért dobog. Új világ kell ide, az átkozott régi helyébe. Gyöke­restül új. Majd ők megmutatják, hogyan kell azt csinálni. Minde­nekelőtt: „vesszenek a kommu­nisták". S tolldíszes kis vadász­kalapjukat — az új idők jelvé­nyét — izzadó homlokukon hátra­tolva, mondták, kiáltották, üvöl­­tötték a 12 esztendő végítéletét. Az emberek a házak, az üzle­tek előtt álltak, hallgatták az új világ lovagjait. Volt, aki tovább ment, volt, aki ott maradt, s fe­ledve mindent, még saját új la­kását, bútorait is, igazat adott nekik, s velük fújta. Ha már for­dult a világ... Akkor úgy tűnt, ha megered az eső, a felhőkből hulló cseppek nem is vízből, de elkiáltott átkokból lesznek. Azok­ban a napokban az áradattal szembeszállni nem látszott sokkal ....... Öreg bányászok riadója biztatóbbnak, mint amikor a pa­rasztember hajdanlőtt kirohan a zuhogó jégesőbe, és tehetetlen keserűségében öklöt ráz az egek­re. De mégis akadtak emberek, akik fontolgatás nélkül szegültek szembe a hazugság, a népcsalás rohanó áradatával. Pedig ezeknek az embereknek csak a lelkük ép. Testükbe belemart a rossz élet. Egyiknek fél tüdejét, másiknak fél szeme világát emésztette el, szívét tette tönkre a nedves lakás, a ne­héz munka, a számukra feledhe­tetlen, nemzeti sajátosságokban bővelkedő magyar kapitalizmus. Nyugdíjas, öreg bányászoik, akik látták a mi rendszerünk hibáit, és fájt a szívük, hogy azokat kom­munisták követték el a szocializ­mus számlájára. De amikor ütött az óra, mégis tudták, mit kell ten­­niök. A telep üzletei előtt egy szónok a kisgazdapárt eszméit igyekezett a bányásznépbe oltogatni. Miklós Gyula elvtárs, nyugdíjas vájárnak ismerősen csengtek a szavak. A nótát nem először hallotta. Azt már egyszer elhúzták az ő hátán 1945 előtt. Megszólalt: — Okosak vagytok. Jól van. A kisgazdapárt, a bányabáró, a há­romnapos munkahét kell nektek. Nektek kell, nekem nem. Valaki rákiáltott: „Fogja be a száját, vén nyugdíjas. Semmi köze hozzá!” Miklós Gyula, mintha meg se hallotta volna, kihúzta ma­gát és folytatta: — Hallom, megalakult Pécsen a központi munkástanács. Az elnök gazdag ügyvéd. Biztos majd ő fe­jezi be a bányászlakások építését. Biztos. Mert mindig is úgy volt, hogy a gazdag ügyvédek, gyáro­sok, kisgazda-vezérek törték ma­gukat, hogy a bányász jó lakás­ban lakjon. Sokan elgondolkodtak az öreg szavain. Valóban, kicsit fura. Kis­gazdapárt a bányában. Mégse lesz jó... Október 23 után és később, no­vemberben, decemberben a me­szestelepi körzeti pártszervezet egy pillanatra sem maradt üre­sen. Ott volt Filiszár János, Gadó János, Fodor Ferenc, Bien József, Bircsák Lajos, Pozmics Jenő elv­társ, öreg nyugdíjas bányászok. Nem sopánkodni jöttek. Nagy, ve­szélyes munkába kezdtek. A párt­­szervezet melletti legényszállásról elbolondított fiatalemberek, a Mecsekből vérgőzös ellenforradal­márok rohantak be minduntalan a pártszervezetbe. Fenyegetőztek. És közben az öreg bányászok minden felsőbb utasítás, munka­terv, tanács nélkül esténként el­indultak, lakásról lakásra. Előbb a volt MDP-tagoknál kopogtattak. Elmentek Kántor Jánoshoz, Ha­vas Józsefhez. — Nem látjátok, mi készül? Gyertek, mit ültök itt! — S azok mentek velük. Kézzel írott meg gépelt röpcé­dulákat szórtak szét az üzletek előtt, s csúsztattak be az új laká­sok ajtaján ... Az asszonyokat az orvosi rendelőbe, a sorállásba küldték hogy ne hagyják gát nél­kül áradni az ellenforradalom mérgét. Mert volt asszony, aki a sorban így beszélt: — Megmondtam az uramnak, sztrájkoljon, tartson ki a végső­kig. Van tízezer forintunk, kombi­nált bútorra tettük el. Inkább nem vesszük meg... Sűrű, nehéz köd ült a telepen. Ezt tépték, cibálták elkeseredet­ten a kommunista asszonyok: Papp Istvánné, Kántor Istvánné, Tolnai Sándorné. A férfiak éjjel elindultak jel­szavakat meszelni. Mint régen. S a hideg téli éjszakában a férfiak­kal együtt tartott a beteg Asbóth Lászlóné is. Mindenki azt tette, amivel meg­bízták, s azt, amivel nem bíz­ták meg, de amit tennie kellett. Miklós Gyula, akinek csak fél tü­deje van, egyedül nekivágott az éjszakának kézigránáttal a zsebé­ben. Járta a környéket, őrködött, készen arra, hogy egymaga száll­jon szembe az ellenforradalmá­rokkal, ha azok robbantani, gyúj­togatni akarnak. S később a meszestelepi öreg kommunistáik kezdték szervezni a pártszervezetet Pécsbányán, Ist­­ván-aknán, Béke-aknán, hogy le­­gyen erő, amely megküzd a sztrájkra uszítókkal. Az öregek bátorsága sok fiatalembert veze­tett a párthoz. Vámos István, ifjú Varga Lajos, Bánó István és Bánó János, a körzeti pártszervezet tag­ja lett. S később üzemükben ők alapították meg az ottani pártszer­vezeteket. Ha kellett, a nyugdíjas bányászok elmentek a bányaüze­mekbe, és azt mondták a sztráj­kolóknak: „Ha ti sztrájkoltok is, mi leszállunk a bányába." őket látva, lépett a pártba az azelőtt pártonkívüli Barlóczki József fia­tal mérnök is. S nem törődve, hogy lerángatják az emelvényről, minden reggel kiállt a dobogóra, munkára szólította az embereket. Azóta már de sokan mentek oda az öreg bányászokhoz, s mondták: „Bizony, igazatok volt akkor.”­ Bien József nyugdíjas bányász kísért ki a pártszervezetből, őt az 1937-es pécsi bányász-éhség­sztrájk után űzték el hazájából. Spanyolországban harcolt. A te­remben, amelyen átjöttünk, 13— 14 éves fiúk, leányok nevetgéltek. Amikor elhaladtunk mellettük, az egyik fiú odaszólt: — Szevasz, Bien Jóska, öreg le­gény! Elszorult a szívem. Pofon kelle­ne ütni a tacskót. Hiába, úgyse értené, miért kapta­. Itt nőtt fel a világos, tiszta lakásokban. Dél­után ide jár játszani. S most, a leányok előtt meg akarta mutat­ni, hogy ő már embernyi ember. Bien elvtárs egy pillanatra megtorpant, talán hogy magát nyugtassa, mosolyogni próbált. De mosolya keservesre sikerült, s csak ennyit mondott: — Hát fiam, aki annyin ment keresztül, hamar megöregszik. Aztán kiléptünk a sötétbe. Még egypár lépésre elkísért Szeret­tem volna mondani valamit, de akkor nem tudtam. Helyette be­számoltam az új meszestelepi öreg bányászok tetteiről. Salamon Pál NÉPSZABADSÁG Kik építhetnek családi házat állami támogatással az építőiparban ? Az Építésügyi Minisztérium na­pokban megjelent rendelete szerint a minisztérium felügyelete alá tar­tozó szervek, vállalatok állami köl­csön szertezéléve­l az Építésügyi Mi­nisztérium kijelölt lakótelepén, va­lamint az építők által választott he­lyen, saját telkeiken építkezhetnek. Az építéshez az OTP illetékes fiók­jainál lehet állami kölcsönt igényel­ni. A rendelet megállapítja a kölcsön legmagasabb határát is. Így azok a családiház-építők, akik a kijelölt La­kótelepen építkeznek, a jóváhagyott költségvetésnek 80 százalékát, leg­feljebb azonban 50 000 forintot, a saját telken építkezők, a jóváhagyott költségvetés 75 százalékát, legfel­jebb azonban 40 000 forintot kapnak. Önálló díjszabás a szabóságoknál Megszüntetik a mértékszerinti és a javító szabóságok eddigi kötött vál­lalási díjait. A díjakat ezután a sza­bóságok önállóan állapítják meg, az érvényben levő árhatósági rendelke­zések és az előírt költségtényezők figyelembe vételével. A magánszabó­ságok a munkabér 17 százalékát számíthatják fel az árverésben SZTK- járulék címén. Ha a rendelt ruha­darabot nem hozott anyagból készí­tik, 10 százalék anyagkezelési díjat is felszámíthatnak az anyag értéke utáni. A hivatalos lap rendelet© hang­­s­úlyozz­a, hogy a szabóságok kötele­sek jól látható helyen kifüggeszteni vállalási díjaikat. — Miskolc 15 éves fejlesztési tervét — a Hazafias Népfront vá­rospolitikai bizottságának kezde­ményezésére — a dolgozókkal közösen vitatják meg. A DARUKEZELŰ VASÁRNAPJA TTVVTTTVVTVVVTVTTTVTTVVTTVTTTTVTVTTVTTTVTTTVTTTVVVTVTTTTTfTTVTTVVVVVTVVTTVVVTTTTTTVTTTVVTVVVVTTTTT’TVTVWTWVTTVWVTTVVVVTfTfVTTTTWVVTrVTVTTVTVVTTTTVTVTTTTVVTVTyyTVTVTTTfV' j — Francia—magyar idegenfor­galmi megállapodást kötött Pá­rizsban az IBUSZ és a Corratour utazási iroda igazgatója a francia turisták idei magyarországi tár­sasutazásainak lebonyolítására. — Háromnyelvű képes tájékoztatót ad ki a debreceni idegenforgalmi hivatal a városba érkező vendégek részére. — Helyreállították a székesfe­hérvári Ságvári emlékművet, amelyet az őszi ellenforradalmi események során megrongáltak. — A Keleti Főcsatorna mentén a hideg időjárásra való tekintettel egyelőre megszüntették a rizstelepek ár­ásatását. — Kedden visszautaztak a Szovjetunióba a hazánkban ven­dégszerepelt szovjet művészkül­döttség tagjai. — Katona Józsefre emlékezik ha­lálának 127. évfordulóján Kecskemét városa. A párt és társadalmi szerve­zetek, s a helyi kulturális intézmé­nyek küldöttségei az évforduló alkal­mából tegnap délben megkoszorúzták a költő sírját. — Nagyszabású halászbált ren­deznek április 20-án Dunafüre­­den. Ennivalóról a százhalom­battai és a paksi halászszövetke­zet gondoskodik. — 102 kisipari szövetkezet 11 millió fo­rint értékű áruval vesz részt a májusban megnyíló Budapesti Ipari Vásáron. — 530 tonna megtakarított szénnel 25 000 kilométernyi tá­von közlekednek május első har­madában a bátaszéki fűtőház mozdonyvezetői. — Új könyvek: Bősze László: Ko­dály Zoltán élete képekben (Zenemű­kiadó). — Nádor György: A termé­szettörvény fogalmának kialakulása. — Általános geofizika. 3. köt. — Aujeszky László: A légkör fizikája Akadémiai Kiadó.­ — Jónás Pál: Kis­filmes fényképezés (Műszaki Kiadó). — A kirakat. Árurendezési és deko­rációs kézikönyv (Közgazdasági és Jogi Kiadó). 1957. április 17. szerda ian GU Eial Megkönnyítik a lottónyeremények kifizetését A Sportfogadási és Lottó-igazga­tóság az ötezer forintnál kisebb lot­­tónyereményeket abban az esetben, ha a szelvényen rajta van a név és a pontos cím, postán küldi el. A totó­­lottó-kirendeltségek a náluk vásárolt,­­ a kirendeltség bélyegzőjével ellá­tott jeligés és címnélk­üi nyertes nyelvényeket váltják be. A Sportfogadási és Lottó-igazgató­ság most megkönnyíti a nyeremé­nyek kifizetését: mától kezdve a jel­igés, valamint a név- és címnélküli kéttalálatos szelvényeket minden kerületben, az arra kijelölt OTP-fiók is kifizeti. (MTI) *— Julius Viktory, a Csehszlo­vák Köztársaság magyarországi nagykövete bemutatkozó látoga­tást tett Kállai Gyula művelődés­­ügyi miniszternél. — A lipcsei nemzetközi fodrászverse, ilyen a magyar kisipari szövetkezetek is képviseltetik magukat: a május 5-én kez­­dőd­ő versenyre két fodrászmester és két modell utazik el Budapestről. — A Szovjet Békebizottság ha­zánkban tartózkodó küldöttsége kedden délelőtt Karcag termelő­szövetkezeti városba látogatott el. — Két komplett mészégető telep szállítására kötött szerződést Cseh­szlovákiával a magyar külkereskede­lem. A kivitelező külkereskedelmi vállalatnak ez az első ilyen megren­delése Csehszlovákiából. — Hazaérkezett kedden délben Moszkvából a Szovjetunióban járt magyar kulturális delegáció. — Miniatűr rádiókészülékek gyártásá­val kísérleteznek a híradástechnikai iparban. Az alig cigarettadoboz nagyságú, zsebben kézitáskában kényelmesen hor­­dozható rádiókészülékek sorozatgyártását előreláthatólag az év végén kezdik el.­­ Több mint ezer lábasjószág cserélt gazdát hétfőn a győri ta­vaszi nagyvásáron. Nagy keletje volt a választási malacoknak: a szebbek párját 600 forintért ad­ták. A Vidám Színpad és Kis Színpad előadásainak új kezdési időpontja: csütörtöktől, április 18-tól kezdődően a Vidám Színpad előadásai este 7- kor, vasárnap du. 3-kor, a Kis Színpad előadásai pedig este fél 8-kor, vasár­nap du. fél 4 órakor kezdődnek. (X) Halálozás. Édesanyánk, özv. Dem­­bitz Gyulánné elhunyt. Temetése folyó hó 18-án­, csütörtökön fél 1 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Kiesnély Károlyné, Haas Sándorné. (X) Halálozás. Hofer Istvánné, szül. Boskovitz Ilona temetése 17-én, szer­dán fél 3-kor a Farkasréti temető­ben. (X) Halálozás: Földi András temetése 1957. április 17-én, délutáni fél 2 óra­kor a Rákoskeresztúri új köztemető­bem lesz. Mindem külön értesítés he­lyett. (X) Halálozás: Kisbényi József okt. gé­pészmérnök, létesítményi főmérnök április 15-én, munkás életének 58. évében, hosszas szenvedés után el­hunyt. Temetése csütörtökön délután fél 4-kor lesz a Farkasréti temető h­alottasházából. (X) IDŐJÁRÁSJELENTÉS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: több felhő és néhány helyen eső a magasabb hegyeken hó. Mérsékelt, helyenként élénk északi, ké­sőbb északnyugati, nyugatira forduló szél. Az éjszakai lehűlés kissé gyengül, de még több helyen lesz hajnali fagy. A nappali hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmér­­séklet, 9—12 fok között.

Next