Népszabadság, 1957. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1957-06-01 / 128. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1957. június 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA II. évfolyam, 128. szám A pedagógusnapra A pedagógust ünnepli ma az ország, őt köszönti a diák, a szeretet virágait nyújtva, a szülő, meleg kézszorítással fejezve ki háláját a gondoskodásért, az oktatónevelő szóért. S mert az ünnephez nemcsak a szépen hangzó jelzők illenek, köszöntsük mi is őszinte szóval — őszinte szóval közös ügyünkről, gyermekeink neveléséről, s azokról a gondokról, melyek ma leginkább foglalkoztatják. Az ellenforradalom vihara mélyen megrendítette, válságba sodorta a pedagógusok igen nagy részét. S bár kevesen akadtak közöttük, akik nyíltan is szembefordultak népi demokráciánkkal, az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az eszmei kátyúból a pedagógusoknál is hosszú vívódásokkal teli út vezet a párt és a kormány politikájának őszinte támogatásáig. Bizonyos mértékig megnehezítette ezt az utat az a sajtóban is oly gyakran hangot kapó általánosítás, amely az iskolákban az ellenforradalom január-februári támadása idején előállott zavarokért egyedül a pedagógusokat tette felelőssé. Elismerés illeti a többséget, amely aggályoskodásai ellenére is becsülettel eleget tett a rövidített tanévben reá háruló megnövekedett feladatoknak. De vajon az a társadalom, amely a szocializmus eszméjével átitatott tankönyveket ad gyermekei kezébe, nem többet vár-e a pedagógusoktól, mint a kötelesség szabta, a tanmenetben előírt oktatómunkát? Mi nemcsak a nevelők tudását, pedagógiai tapasztalatát kérjük, hanem ennél sokkal többet: meggyőződésüket az eszméért, melynek átplántálását gyermekeink szívébe a népi demokrácia rájuk bízta. Tudjuk, nehéz feladat előtt állt a nevelő, akinek állást kellett foglalnia olyan kérdésekben, melyeknél számára is megoldhatatlan (vagy annak látszó) ellentmondás volt a tanítandó elv és a valóság között. Mint ahogy nehéz volt megtalálni a helyes utat az oly gyakran változó politikai állásfoglalások labirintusában. S nemegyszer komoly megrendülést okozott a falusi nevelőnek, hogy részt kellett vennie olyan adminisztratív intézkedésekben, amelyek miatt bizony nemegyszer szembe került tanítványai szüleivel. Pártunk mezőgazdasági politikája mindörökre elhárítja az ilyen konfliktusokat. Tudjuk azt is, hogy mindezek mellett ezernyi napi megélhetési gonddal küszködött sok pedagógus és küszködik részben ma is, hogy nem tudtuk még arra a szintre emelni anyagi helyzetét, amelyre szeretnék és amelyre Lenin kívánta emelni. A most életbe léptetett rendelet a pedagógusok fizetésének emeléséről és különböző kedvezmények juttatásáról eredmény és biztató ígéret a jövőre nézve, de ezen az úton — anyagi lehetőségeink arányában — tovább kell haladni. De főként Lenin útmutatásának azt a részét hanyagoltuk el, amely szerint „ ... rendszeresen, szakadatlanul és kitartóan kell dolgozni a tanító szellemi színvonalának emelésén, magas hivatásához méltó sokoldalú előkészítésén”. Legfőbb ideje pótolni a mulasztottakat. Hányszor elmondottuk az utóbbi években, hogy pedagógusaink zöme immár magáévá tette a marxizmus—leninizmus világnézetét és töretlenül a szocialista rend híve. Ez az önáltatás egyáltalán nem ösztönzött, ellenkezőleg, fékezőleg hatott. Ismerjük el őszintén, hogy számos pedagógusra ma is erősen hat a polgári eszmevilág, a soviniszta vagy álhazafi nemzetieskedés, a parasztromantika hagyománya. Életkérdés, hogy emeljük a pedagógusok körében végzett ideológiai munka színvonalát, hogy a szocialista társadalom szilárd támaszaivá tegyük őket. A pedagógus hivatása természeténél fogva a nép nevelője s a gyermekeken keresztül ezer és ezer szál fűzi a dolgozó néphez. S mennyivel inkább így van ez ma, amikor az iskola valóban a népé lett. Ma a nép szeretete, a nép érdekeinek képviselete nemcsak hogy nem jelent a pedagógus számára szükségszerű szembefordulást a fennálló társadalmi renddel — mint volt ez a múltban — ellenkezőleg, egyet jelent, sőt feltételezi a népi demokrácia szeretetét. Hiszen a szocialista társadalmi rend fejezi ki leginkább a dolgozó milliók érdekeit. S ez önmagában is forrása lehet és kell is hogy legyen a bizalomnak a népi demokrácia iránt. Meggyőződésünk, hogy a ma még visszahúzódó pedagógusok is követik majd azok példáját, akik a legnehezebb napokban is kitartottak a nép ügye mellett. A jelek máris azt mutatják, hogy az ingadozók közül mind többen keresik, kutatják a kivezető utat. De minden, a néphez hű pedagógusnak észre kell vennie azt a szakadékot, amely némely helyen az iskola és az élet, a nevelők és a szülők között tátong. Az élet megy előre a maga útján s ki nem látná ma már, hogy a dolgozó tömegek egyre erősödő egységben és bizalommal támogatják a népi demokrácia ügyét. Az elmúlt években nemegyszer hallottuk: a pedagógusok szívesebben vennék, ha mellőznék az ünneplést, hiszen oly sok volt benne a formaság, s nemegyszer nekik maguknak kellett előkészíteniük még az ünnepségeket is. Az idei pedagógusnap külsőségeiben is más: mellőzi a merev formákat, őszintébb, kötetlenebb, bensőségesebb. Ilyen szándékkal szóltunk mi is, eredményes munkát kívánva valamennyi nevelőnek az iskolai év sikeres befejezéséhez. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata az országgyűlés összehívásáról A Magyar Közlönyben, a Magyar Népköztársaság hivatalos lapjában megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata az országgyűlés összehívásáról. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. § (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1957. évi június hó 3-án (hétfőn) délelőtt 10 órára összehívja. DOBI ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KRISTÓF ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára Megkezdődtek a francia-magyar pártközi tárgyalások Az MSZMP Központi Bizottsága székházának első emeleti tanácstermében pénteken délelőtt 10 órakor megkezdődött a Francia Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt megbízottainak tárgyalása. A Francia Kommunista Párt küldöttségét Raymond Guyot elvtárs vezeti, tagjai Gustav Ansart, Juliette Dubois, Fernand Gremier, George Marchais és Lucien Lanternier. Az MSZMP küldöttségének vezetője Marosán György elvtárs, tagjai Aczél György, Apró Antal, Fock Jenő, Münnich Ferenc és Tömpe István. A tárgyaláson részt vesz Lajti Tibor, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője is. A tanácskozások eredményeiről előreláthatólag kedden közleményt adnak ki. A budapesti dolgozók nagygyűlésen találkoztak francia elvtársak ekkel RAYMOND GUYOT: Tömörüljetek pártotok és kormányotok köré (Tudósítónktól.) Hosszan tartó, forró taps köszöntötte pénteken délután a Sportcsarnokban Raymond Guyot elvtársat és Juliette Dubois elvtársnőt, a Francia Kommunista Párt hazánkban tartózkodóküldöttségének tagjait. Helyükről felállva, a hagyományos munkásköszöntéssel, ökölbe szorított kézzel üdvözölték őket, s nem akart szűnni a taps. Budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze a Sportcsarnokban, hogy meghallgassák Raymond Guyot-t és Marosán Györgyöt, a nagygyűlés szónokait. Az emelvényen, az elnökségben a francia vendégeiken és Marosán elvtárson kívül helyet foglalt Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai és Botka Attila, a budapesti pártbizottság titkára. Az első szónok Guyot elvtárs volt. Tolmácsolta a Francia Kommunista Párt, a francia munkások üdvözletét, majd arról beszélt, milyen mélyen él a francia kommunistákban a proletár szolidaritás érzése. Felidézte a Párizsi Kommün dicső emlékét, majd arról szólt, hogy a Francia Kommunista Párt minden habozás, ingadozás nélkül a magyar nép forradalmi erői, a néphatalom mellé állt októberben. Az első pillanattól világos volt előttünk, hogy a külső , imperialista erők által szított ellenforradalom arra irányul, hogy megdöntse a néphatalmát és Magyarországot háborús tűzfészekké tegye. Guyot elvtárs beszélt arról a koncentrált fasiszta támadásról, ame-lyet a reakció indított francia ♦ testvérpártunk ellen. Felidézte a 15—20 ezres tömeg november 7-i támadását a Francia Kommunista Párt székháza ellen. „Egy óráig ♦ dúlt a harc, de a támadók nem tudtak behatolni, a munkások megvédték szeretett pártunk épületét” — jelentette ki a testvéri párt küldötte. Fergeteges taps fejezte ki a budapesti munkások köszönetét azoknak a saintiumi, s más peremvárosi munkásoknak, akik megfutamították a támadókat. „Nem lesz fasizmus! Éljen a népi Magyarország! Vesszen a háború!” ez volt a francia munkások jelszava azon az éjszakán — mondotta Guyot elvtárs, s hozzátette: annak az éjszakának néhány órája alatt Párizs népe felismerte a magyarországi események igazi jellegét, mert rájött hogy (Folytatás a 2. oldalon) Megnyílt a Budapesti Ipari Vásár Az első látogatók a vásáron.