Népszabadság, 1957. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-01 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1957. június 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA II. évfolyam, 128. szám A pedagógusnapra A pedagógust ünnepli ma az ország, őt köszönti a diák, a sze­retet virágait nyújtva, a szülő, meleg kézszorítással fejezve ki há­láját a gondoskodásért, az oktató­nevelő szóért. S mert az ünnep­hez nemcsak a szépen hangzó jel­zők illenek, köszöntsük mi is őszinte szóval — őszinte szóval kö­zös ügyünkről, gyermekeink neve­léséről, s azokról a gondokról, melyek ma leginkább foglalkoz­tatják. Az ellenforradalom vihara mélyen megrendítette, válságba sodorta a pedagó­gusok igen nagy részét. S bár kevesen akadtak közöttük, akik nyíltan is szembefordultak népi demokráciánkkal, az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az eszmei kátyúból a pedagógusok­nál is hosszú vívódásokkal teli út vezet a párt és a kormány politi­kájának őszinte támogatásáig. Bi­zonyos mértékig megnehezítette ezt az utat az a sajtóban is oly gyakran hangot kapó általánosí­tás, amely az iskolákban az ellen­­forradalom január-februári táma­dása idején előállott zavarokért egyedül a pedagógusokat tette fe­lelőssé. Elismerés illeti a többséget, amely aggályoskodásai ellenére is becsülettel eleget tett a rövidített tanévben reá háruló megnöveke­dett feladatoknak. De vajon az a társadalom, amely a szocializmus eszméjével átitatott tankönyveket ad gyermekei kezébe, nem többet vár-e a pedagógusoktól, mint a kötelesség szabta, a tanmenetben előírt oktatómunkát? Mi nem­csak a nevelők tudását, pedagó­giai tapasztalatát kérjük, hanem ennél sokkal többet: meggyőződé­süket az eszméért, melynek át­­plántálását gyermekeink szívébe a népi demokrácia rájuk bízta. Tudjuk, nehéz feladat előtt állt a nevelő, akinek állást kellett fog­lalnia olyan kérdésekben, melyek­nél számára is megoldhatatlan (vagy annak látszó) ellentmondás volt a tanítandó elv és a valóság között. Mint ahogy nehéz volt megtalálni a helyes utat az oly gyakran változó politikai állásfog­lalások labirintusában. S nem­egyszer komoly megrendülést oko­zott a falusi nevelőnek, hogy részt kellett vennie olyan adminisztra­tív intézkedésekben, amelyek miatt bizony nemegyszer szembe került tanítványai szüleivel. Pár­tunk mezőgazdasági politikája mindörökre elhárítja az ilyen konfliktusokat. Tudjuk azt is, hogy mindezek mellett ezernyi napi megélhetési gonddal küsz­ködött sok pedagógus és küszkö­dik részben ma is, hogy nem tud­tuk még arra a szintre emelni anyagi helyzetét, amelyre szeret­nék és amelyre Lenin kívánta emelni. A most életbe léptetett rendelet a pedagógusok fizetésé­nek emeléséről és különböző ked­vezmények juttatásáról eredmény és biztató ígéret a jövőre nézve, de ezen az úton — anyagi lehető­ségeink arányában — tovább kell haladni. De főként Lenin útmutatásának azt a részét hanyagoltuk el, amely szerint „ ... rendszeresen, szakadatlanul és kitartóan kell dolgozni a tanító szellemi színvo­nalának emelésén, magas hivatá­sához méltó sokoldalú előkészíté­sén”. Legfőbb ideje pótolni a mu­lasztottakat. Hányszor elmondot­tuk az utóbbi években, hogy pe­dagógusaink zöme immár magáé­vá tette a marxizmus—leniniz­­mus világnézetét és töretlenül a szocialista rend híve. Ez az önál­tatás egyáltalán nem ösztönzött, ellenkezőleg, fékezőleg hatott. Is­merjük el őszintén, hogy számos pedagógusra ma is erősen hat a polgári eszmevilág, a soviniszta vagy álhazafi nemzetieskedés, a parasztromantika hagyománya. Életkérdés, hogy emeljük a peda­gógusok körében végzett ideoló­giai munka színvonalát, hogy a szocialista társadalom szilárd tá­maszaivá tegyük őket. A pedagógus hivatása termé­szeténél fogva a nép nevelője s a gyermekeken keresztül ezer és ezer szál fűzi a dolgozó néphez. S mennyivel inkább így van ez ma, amikor az iskola valóban a népé lett. Ma a nép szeretete, a nép érdekeinek képviselete nem­csak hogy nem jelent a pedagógus számára szükségszerű szembefor­dulást a fennálló társadalmi renddel — mint volt ez a múlt­ban — ellenkezőleg, egyet jelent, sőt feltételezi a népi demokrácia szeretetét. Hiszen a szocialista társadalmi rend fejezi ki legin­kább a dolgozó milliók érdekeit. S ez önmagában is forrása lehet és kell is hogy legyen a bizalom­nak a népi demokrácia iránt. Meggyőződésünk, hogy a ma még visszahúzódó pedagógusok is követik majd azok példáját, akik a legnehezebb napokban is kitar­tottak a nép ügye mellett. A je­lek máris azt mutatják, hogy az ingadozók közül mind többen ke­resik, kutatják a kivezető utat. De minden, a néphez hű pedagó­gusnak észre kell vennie azt a szakadékot, amely némely helyen az iskola és az élet, a nevelők és a szülők között tátong. Az élet megy előre a maga útján s ki nem látná ma már, hogy a dolgo­zó tömegek egyre erősödő egy­ségben és bizalommal támogatják a népi demokrácia ügyét. Az elmúlt években nemegyszer hallottuk: a pedagógusok szíve­sebben vennék, ha mellőznék az ünneplést, hiszen oly sok volt benne a formaság, s nemegyszer nekik maguknak kellett előkészí­teniük még az ünnepségeket is. Az idei pedagógusnap külsőségei­ben is más: mellőzi a merev for­mákat, őszintébb, kötetlenebb, bensőségesebb. Ilyen szándékkal szóltunk mi is, eredményes mun­kát kívánva valamennyi nevelő­nek az iskolai év sikeres befeje­zéséhez. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata az országgyűlés összehívásáról A Magyar Közlönyben, a Magyar Népköztársaság hivatalos lap­jában megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata az országgyűlés összehívásáról. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. § (2) bekez­dése alapján az országgyűlést 1957. évi június hó 3-án (hétfőn) dél­előtt 10 órára összehívja. DOBI ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KRISTÓF ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára Megkezdődtek a francia-magyar pártközi tárgyalások Az MSZMP Központi Bizottsága székházának első emeleti tanács­termében pénteken délelőtt 10 órakor megkezdődött a Francia Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt megbí­­zottainak tárgyalása. A Francia Kommunista Párt küldöttségét Raymond Guyot elv­társ vezeti, tagjai Gustav Ansart, Juliette Du­­bois, Fernand Gremier, George Marchais és Lucien Lanternier. Az MSZMP küldöttségének veze­tője Marosán György elvtárs, tag­jai Aczél György, Apró Antal, Fock Jenő, Münnich Ferenc és Tömpe István. A tárgyaláson részt vesz Lajti Tibor, az MSZMP külügyi osztályának helyettes ve­zetője is. A tanácskozások eredményeiről előreláthatólag kedden közle­ményt adnak ki. A budapesti dolgozók nagygyűlésen találkoztak francia elvtársak ekkel RAYMOND GUYOT: Tömörüljetek pártotok és kormányotok köré (Tudósítón­któl.) Hosszan tartó, forró taps köszöntötte pénteken délután a Sport­­csarnokban Raymond Guyot elvtársat és Juliette Dubois elvtársnőt, a Francia Kommunista Párt hazánkban tartózkodó­­küldöttségének tag­jait. Helyükről felállva, a hagyományos munkásköszöntéssel, ökölbe szorított kézzel üdvözölték őket, s nem akart szűnni a taps. Budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze a Sportcsarnokban, hogy meghallgassák Raymond Guyot-t és Marosán Györgyöt, a nagygyűlés szónokait. Az emelvényen, az elnökségben a francia vendégeiken és Marosán elvtárson kívül helyet foglalt Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságá­nak tagjai és Botka Attila, a budapesti pártbizottság titkára. Az első szónok Guyot elvtárs volt. Tolmácsolta a Francia Kom­munista Párt, a francia munká­sok üdvözletét, majd arról be­szélt, milyen mélyen él a fran­cia kommunistákban a proletár szolidaritás érzése. Felidézte a Pá­rizsi Kommün dicső emlékét, majd arról szólt, hogy a Francia Kommunista Párt minden habo­zás, ingadozás nélkül a magyar nép forradalmi erői, a néphata­lom mellé állt októberben. Az első pillanattól világos­­ volt előttünk, hogy a külső , imperialista erők által szított­­ ellenforradalom arra irányul,­­ hogy megdöntse a néphatal­­­­mát és Magyarországot hábo­­­­rús tűzfészekké tegye. Guyot elvtárs beszélt arról a kon­­­­centrált fasiszta támadásról, ame-­­­lyet a reakció indított francia ♦ testvérpártunk ellen. Felidézte a­­ 15—20 ezres tömeg november 7-i­­ támadását a Francia Kommunista­­ Párt székháza ellen. „Egy óráig ♦ dúlt a harc, de a támadók nem­­ tudtak behatolni, a munkások­­ megvédték szeretett pártunk épü­­­­letét” — jelentette ki a testvér­­i párt küldötte. Fergeteges taps fe­­j­­ezte ki a budapesti munkások köszönetét azoknak a saintiumi, s más peremvárosi munkásoknak, akik megfutamították a támadó­kat. „Nem lesz fasizmus! Éljen a né­pi Magyarország! Vesszen a há­ború!” ez volt a francia munká­sok jelszava azon az éjszakán — mondotta Guyot elvtárs, s hozzá­tette: annak az éjszakának né­hány órája alatt Párizs népe fel­ismerte a magyarországi esemé­nyek igazi jellegét, mert rájött hogy (Folytatás a 2. oldalon) Megnyílt a Budapesti Ipari Vásár Az első látogatók a vásáron.

Next