Népszabadság, 1957. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-28 / 151. szám

10 Ennyi időt töltött a távoli, hatalmas országban a magyar gépállomási delegáció. Santung tartományban, Csiang városában megszervezték a kezdeti nehézségeken átsegítették a „Kínai —Magyar Barátság” gépállomást. Az ő segítségükkel honosították meg itt a korszerű gépi technikát. Az ökör vontatású faeket felváltotta a traktoreké, a kezdetleges cseplési módszert a cséplőgép, a kombájn. 1955. novemberében indult útnak Vaderna József, a Bajnai Gépállomás igazgatója, Bánházi Gyula mérnök, az FM gépállomási főigazgatóságának osztályvezetője. Veres Árpád, a Pátyi Gépállomás mezőgazdásza és Büdi László szerelő, az Újcsanálosi Gépállomásról. Fél esztendei legényélet után, nagy boldogságukra, júniusban megérkezett utánuk a család is. Most pedig újra itt vannak hazájukban, s szívesen emlékeznek viszsza a Kínában eltöltött időre, szeretettel idézik élményeiket. Megszűnt a homokos kenyér 1955-ig csak hallomásból ismerték a cséplőgépet Csiang járás lakói. Nagyon elmaradott módszerrel végezték a cséplést, a közös szérűn. Homokra terítették a gabonát, s ökörrel vagy szamárral kőhengert járattak rajta. Hogy minden mag kiperegjen, kilencszer-tízszer kellett forgatni és megismételni a hengerezést. A szemek ki is peregtek, de elkerülhetetlen volt a homokkal való keveredés. Kenyérevés közben a fogak közt csikorgott a homok. Megszokták. Megszokták, mégis nagy örömmel fogadták a cséplőgépek megjelenését. A gép nemcsak a nehéz, fáradságos munkától szabadította meg őket, hanem tiszta, jó kenyeret tett az asztalra. Megszűnt a homokos kenyér... A gépek s a gépszeretet eredménye a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése. Csiang környéke sűrű, de csupa apró település. Minden falu egy-egy nagy család, szinte mindenki rokon, 30—40 család alkot egy közösséget. Kezdetben ezek a kis települések önálló termelőszövetkezetet alakítottak. 1955-ben 1275 közös gazdaságot számoltak. Ma tíz „maramai” szövetkezet működik. A gépállomás létezése óta megszűntek az egyéni gazdaságok, Csiang szocialista járás lett, buzogányszerű?” — kíváncsiskodtak. A végére jártak. Megvették, hazavitték, felszeletelték és megették. Nagyon rossz volt. De azért hősiesen elfogyasztották. (Az első, de nem az utolsó hősi étkezés!) Másnap meg is bánták. Mindanynyiam gyomorfájással ébredtek. Napokkal később megtudták, hogy a titokzatos gyümölcs ananász volt, csak éppen éretlen, befőzésre váró... Október 1 Pekingben Csillog a város, mindenki ünnepel Kína felszabadulási évfordulóján. Mintha dézsából öntenék, zuhog az eső. Az időjárás azonban nem zavarja a díszlépésben menetelő katonákat, a felvonulásban részvevő, a népi operák mesealakjait megszemélyesítő művészeket, a sportolókat, senkit. Még a tibeti buddha papokat sem, akik teljes díszben pompáznak s a hömpölygő tömeggel együtt tapsolják, éltetik a népköztársaságot. A Pekingben tartózkodó külföldiek és a kínai nemzetiségek képviselői számára a másnap jelentett feledhetetlen élményt. Meghívást kaptak a „nyári császári palotába”. Először a palota nép ajkán megmaradt történetét ismerték meg. Több száz évvel ezelőtt valamelyik császárnő (a nevet nehéz lett volna megjegyezni) rettenetes adóval sújtotta a népet. Háborúzni akart a japánokkal, arra kellett a pénz. A háború azután elmaradt, de a szegénység verejtékéből összeszedett vagyonnak talált helyet a császárnő. Pekingtől 20 kilométerre felépíttette a gyönyörű nyári palotát. A császári méltóság akkor még nem gondolta, hogy rezidenciája évszázadok elmúltával a nép szórakozó és kirándulóhelye lesz. Október 2-án sok-sok nemzet képviselőinek zajától, vígságától volt hangos a palota és kertje. Megcsodálták a 25 holdon létesített mesterséges tavat, végigsétáltak a tó mellett húzódó másfél kilométer hosszú fedett folyosón, amelynek művészi fafaragványaival, gyönyörű festményeivel nem tudott betelni a szem. A nap fénypontját a bál jelentette. Feledhetetlen kép: német zenekar játszik, a parketten táncospárok. Japán nő és csehszlovák férfi, kínai gésa és magyar mérnök ... Az egyik félreeső sarokban pedig Veres Árpád, a delegáció agronómusa angolul társalog egy tibeti lámával. Hitte volna két évvel ezelőtt? Nem. S nem hitték volna a többiek sem, pedig bekövetkezett, sőt, már a múlté, de olyan jó visszaemlékezni. Bánhidi Éva C'&4&t€4hid& fól'foCb&n'f% 000 Késsel-lábbal... A magyar küldöttségnek csak egy tolmácsa volt, s ahány tagja volt, annyifelé dolgozott. A tolmács többnyire az igazgató mellett tartózkodott. Történt egyszer ott-tartózkodásuk legelején, hogy a műszakiak egy teherautót akartak kipróbálni. Eltűntek autóstul, s hiába várták vissza őket. Senki nem tudta, hova mentek. Ők ugyan bejelentették a műhelyben menetelük célját, csak éppen senki nem értette meg. Személygépkocsival indultak keresésükre. Szerencsére az „expedíciós” csoportnak könnyű volt a dolga, mert Csiangban a magyarok voltak az egyedüli európai emberek, így útközben mindig kaptak jelentést: erre mentek! Valahol egy országúton találtak rájuk, a kocsit javították ... A műhelyben krétával boldogultak. Amit kézzel-lábbal nem tudtak megmagyarázni, azt felrajzolták egy táblára. Az idő múlásával megtanulták kínaiul a szerszámok nevét és a gyakran használatos mondatokat. Ennek nagy hasznát vették más gépállomások látogatásakor, ahol a magyar traktorok minőségét vizsgálták. — Csega tholatyi hao pu hao? (Jó-e a traktor?) — kérdezték. Ha azt a választ kapták: — Tin hao! (Jó) —, nem volt probléma. Ha azt mondták „nem”, meg kellett keresni a hibát. Dehát azért mentek oda, hogy segítsenek. Jártak gépállomásokon, tsz-ekben, állami gazdaságokban, de jártak Pekingben, Kantonban is. Ott is sok élmény került a tarisznyába. „A kíváncsi ember gyorsan öregszik", de egyéb következménye is lehet... Több mint tízezer kilométeres út után magyarjaink megérkeztek Pekingbe. Ellhelyezkedtek a szállodában, búcsút mondtak kínai kísérőiknek, mondván: fáradtak, nyugovóra térnek. Ezek voltak a szavak, de mások a tettek. Csábította őket az ismeretlen város. Sétára indultak. ..Egy gyümölcsüzlet kirakata előtt megragadtak. „Miféle lehet az a gömb alakú, rücskös NÉPSZABADSÁG 1957. június 28. péntek A gabona érése és az aratás Az elvirágzott búzánál a megtermékenyült virágban megkezdődik az új növény „alapjainak lerakása”. Ez nem más, mint a magban levő csíra teljes kifejlődése és a táplálékanyagok felhalmozódása. A virágzástól számítva — hazai megfigyelések szerint — mintegy 14—16 nap kell ahhoz, hogy a gabonaszem a tejelérésig, tehát teljes nagyságának kifejlődéséig eljusson. A növekedés eleinte rohamos, később lelassul. A fejlődő búzaszem alapi részén hozzá van nőve a virágtengelyhez, ezenkívül két virágpelyva is körülveszi, és ezek a pelyvák teljesen beburkolják a szemet. A szem növekedése előtt a szárban és levélben „tartalékban levő” szénhidrátok és nitrogéntartalmú anyagok most tovább vándorolnak a szembe. Ebben az időszakban már az asszimiláció szinte teljes terméke is a szem növekedését szolgálja. A tejelérésben a szemet tejszerű pép tölti ki, amelynek túlnyomó része ebben az időben keményítő. A következő érési fok a viaszérés. Ez már a leveleken is meglátszik, mert az alsó levelek, majd a szár is alulról felfelé, fokozatosan elsárgul, a klorofil felbomlik, az asszimiláció csökken, majd teljesen megszűnik. Az oldható szénhidrátok lerakódása meglassúdik, a nitrogénanyagok raktározása azonban még tovább tart. Ez a magyarázata annak, hogy például a korán aratott árpa fehérjében szegényebb. Ez jó a sörgyártásra, a takarmányozásra azonban a viasz- vagy sárgaérés végén vágott, tehát nitrogénben, fehérjékben gazdagabb árpa a jó. A viaszérésben a kalászpelyvák még szorosan zárják a szemet, a szem állománya már nem tejes, hanem viaszszerű, de körömmel még könnyen szétvágható. A szem és pelyvalevelek is elvesztik zöld színűket és pár napon belül bekövetkezik a teljesérés. A búzaszem víztartalma a viaszérésnél még 25—40 százalék, a teljesérésnél 15—20, a túl- vagy holtérésnél pedig 12—13 százalék. A teljesérés időszakában a búzaszem alapi része már elválik a virágtengelytől és csupán a pelyvák tartják a kalászban. A Fleischmann és Bánkúti búzák pelyvája általában szorosan fogja a búzaszemet, tehát még a teljesérésben sem pereg olyan könnyen, mint egyes régebbi hatvani fajtáké, amelyeknél teljesérésben a pelyvák szét is nyíltak. A teljesérés idején az egész növény elsárgult, a levelek töredeznek, s a kalász is könnyen törik. A növény ilyenkor már biológiailag teljesen érett, a magban a csíra teljesen kifejlődött s alkalmas arra, hogy elvétve egy új növény kiindulása legyen. A teljes égést pár napon belül a túlérés vagy holtérés követi. Ebben az időszakban a szár már rugalmasságát is elveszíti, lerogyik, a pelyvák kinyílnak, s a kalász ütésre törik, vagy szórja a szemet. A túlérett búzaszem is elveszíti hamvas, pirosas színét, megfakul és a belőle őrölt liszt minősége lényegesen gyengébb, mint a viasz- vagy teljesérésben aratotté. Mindezt azért hasznos most tudni, mert az aratás előtt állunk. A búza viaszérésben kézi kaszával vagy kévekötő-aratógéppel aratható. Tulajdonképpen ezekkel az eszközökkel ez a legjobb aratási időszak, mert a szemek még nem szóródnak, a kalász még nem törik, s a nem teljesen kész növénye a keresztekben utóérik, kiszárad. Kombájnnal akkor aratható a búza, amikor a viaszérés befejeződött és teljes érésbe megy át, a búzaszem alapi része már levált a virágtengelytől, tehát kicsépelhető. A másik feltétel a szárazság, vagyis, hogy a szem víztartalma okvetlenül 20 százalék alá csökkenjen. Ez azért fontos, hogy a gép ne kenje szét a magot, másrészt, hogy a további szárítás, majd raktározás veszteség nélkül lehetővé váljon. H. S. Sitárczki Henrik Zetoros első lett a tavaszi növényápolási versenyben. Dunaszentgyörgyi helyzetkép Beszélgetés egy községi gazdasági felügyelővel (Tudósítónktól.) A napokban beszélgettünk Fischer Ferenccel, Dunaszentgyörgy község gazdasági felügyelőjével. Fischer elvtárs válaszaiból képet alkothatunk egy 3000 lakosú falu megújult életéről, munkájáról. Milyen a lakosság általános hangulata? Az emberek többsége bizakodó. Akadnak még ugyan kétkedők, akik ideiglenes állapotnak tekintik a kedvező változásokat, de a tények azt mutatják, hogy megnőtt az emberek hite, kezdeményező bátorsága. Tehát nagyobb lett a termelési kedv? Évek óta nem volt ilyen gyönyörű a dunaszentgyörgyi határ, mint ezen a nyáron. Tavaly még sok helyen láthatott elhagyott parlagföldeket az ember, az idén felszántottak, bevetettek minden talpalatnyi földet. Jók a terméskilátások, de ez nemcsak az időjárásnak köszönhető. Nagyobb igyekezettel, szorgalommal dolgozik most a parasztság, mint az előző években. Példaképpen említem, hogy már másodszor kapálják a kukoricát és átlagosan háromszor megpermetezték a szőlőt. Igaz-e, hogy megnőtt a föld értéke, becsülete? Igen, nagyobb lett a föld értéke, ami az árak emelkedéséből is eltűnik, de nagyobb lett a gazdák földéhsége is. Százötven gazda 460 kataszteri holdat igényelt a tartaékterületekből. Természetesen aanács nem elégíthetett ki ilyen meghökkentő igényeket. Hogyan tükröződik a termelési kedv növekedése a gazdálkodás színvonalában? Kezdhetem azzal, hogymind többen fordulnak hozzánk problémáikkal, kérnek tanácsot bizonyos esetekben. A télen ötvenen végezték el az ezüstkalászos tanfolyamot. Ez év tavaszán az egyénileg gazdálkodók csaknem 6000 holdon dolgoztattak a gépállomási gépekkel, a tavalyi 2000 holddal szemben. A takarmány kérdés is megoldódóban van. Részben a rétek lecsapolása útszín, részben másodvetésekkel és nem utolsósorban 500 köbméter silótakarmánnyal. A műtrágyahasználat már hagyományos dolog a faluban. Mégis lényeges változásokról számolhatok be. Kálisóból tavaly 20, az idén 160 mázsa fogyottel; pétisóból tavaly 70-et, az idén 200 mázsát vásároltak a gazdák; bioszuperfoszfátból tavaly 40, az idén 160 mázsát szórtak a földekre. De például pétisóból tavaly is, most is több fogyott volna. Mit tud mondani a szerződéses termelésről? A legutóbbi években megfeszített propagandával is nehezen ment a szerződéskötés, az idén pedig szinte minden propaganda nélkül 20 százalékkal több szerződést kötöttek borsóra, dohányra, paprikára. Sajnos, a borsóval nem volt szerencsénk, mert a Paksi Konzervgyár nem hajlandó átvenni a termést. Hogyan áll a község az adófizetéssel? Erre a kérdésre röviden válaszolhatok. A második negyedévi adókivetést 102 százalékra teljesítette a lakosság. Hogyan alakult a falu vásárlóereje? A Földművesszövetkezet segítségével ezt is megmondhatom. A második negyedévi mérleg már június 15-én tíz százalékkal jobb volt a tavalyinál. Közel másfélmillió forint értékben vásárolt a falu lakossága. Az italbolt forgalma (ez éppenséggel nem dicsőség!) csaknem megháromszorozódott. Még egy érdekes adat. Négy év alatt nem kelt el egyetlen szántóeke sem, s ebben az évben 5 darabot vásároltak a gazdák. Végül a Szabadság Termelőszövetkezet helyzetéről, a tsz- és az egyénileg gazdálkodók viszonyáról kérünk rövid tájékoztatást. Sokan elmondták már, hogy a szövetkezeti gazdálkodás legjobb propagandája az eredményes munka. Megállapíthatom, hogy a Szabadság Tsz egyre hatásosabb propagandát fejt ki gazdálkodásával. Néhány hónap alatt minőségi változáson ment keresztül a termelőszövetkezet. Teljes egyetértésiben, fegyelmezetten dolgozik a tagság. Példátlan a tsz hétéves történetében, hogy semmilyen munkaterületen nincs elmaradás. Tavaly takarmányhiánnyal küszködtek, az idén bőven van takarmányuk. Ez tükröződik a tejhozam emelkedésében is, bár a szarvasmarha-állományt is kicserélték, felfrissítették. A fejési átlag a tavalyi siralmasan alacsony 1,8 literről 9,2 literre emelkedett, az istállóátlag pedig 0,5 literről 8,1 literre. Sikerült kilábolniuk az évek óta felhalmozódott adósságokból is. Tavaly és azelőtt örültek, ha évente egy alkalommal tudtak készpénzben munkaegységelőleget fizetni, az idén elérték, hogy havonta munkaegységenként 10 forint előleget kap a tsz minden tagja. Tavasszal alakult meg a Március 15 termelőszövetkezeti csoport 45 taggal, 127 holdon. Várható, hogy eredményeinek hatására ősszel új tagokkal gyarapodik a Szabadság Tsz is. Mit kell fizetni a marhalevélért? Június elsejével szabályozták a marhalevél-illetéket is az alábbiak szerint: 60 Ft illetéket kell fizetni a kétévesnél idősebb ló után. 30 Ft a kétévesnél idősebb szarvasmarha, bivaly, kétévesnél fiatalabb ló után. 20 Ft jár a félévesnél idősebb vagy hízott sertés után. 15 Ft illetéket kell fizetni a kétévesnél fiatalabb szarvasmarha, bivaly, bármely korú szamár vagy öszvér után. 8 Ft illeték jár a félévesnél idősebb juh, három- hathónapos malac és 4 Ft a félévesnél fiatalabb juh, háromhónaposnál fiatalabb malac és bármilyen korú kecske után. Az illeték összege egy állatra szól. A marhalevélre vezetett, tulajdonátruházási nyilatkozatért 2 forintot kell leróni.