Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1957-09-17 / 219. szám

Istas insla A jéghegy és a tengeralattjáró elleni küzdelemből született... 1912. április 12-ére a világ legna­gyobb hajója, a Titanic jégheggyel ütközött össze és elsüllyedt. 1502 utasát vitte a hullámsírba. A ka­tasztrófa felkeltette az érdeklődést aziránt mily módon lehetne közele­dő jéghegyet előre jelezni. (A jéghegy tömegének 9/10- ed része a víz alatt van..) Mivel a vízben a hang jól ter­jed, először arra gondoltak, hogy a hajó fenekére szerelt hangforrásból meghatározott időközökben hangjele­ket bocsátanak ki és a jéghegyről visszaverődő visszhangot felfogva, a hang terjedési sebessége ismere­tében, a távolságot meghatározzák. Hiába szerkesztették azonban a leg­különbözőbb típusú vízalatti orgo­nákat, a kísérletek nem sikerültek. A Titanic által felvetett probléma újból jelentkezett, amiikor az első világháborúban a németek meg­kezdték a tengeralattjáró-harcot. Most is, mint a jéghegyek esetében, víz alatt levő tárgy jelenlétét kel­lett volna nagy távolságból kimu­tatni. Az orosz C. Kilevszkij és a francia P. Langevin együtt oldották meg a problémát, még­pedig úgy,­­ hogy a Curie-fivérek által 1880-ban­ felfedezett piezoelektromos hatást; megfordítva, nagy rezgésszámat, ultrahangot állítottak elő. Ezzel a­ lépéssel vonul be tulajdonképpen a­ modern technikába az ultrahang.­­ De mi is az a fordított piezo-­ elektromosság? Vannak kristályok, amelyeknek, egyes lapjain, húzó-, vagy nyomó­erő hatására pozitív, illetve nega­tív elektromos töltések lépnek fel. Ha már most ugyanezekre a lapok­ra váltakozva pozitív, illetve nega­tív elektromos töltéseket viszünk, a kristály mechanikus rezgéseket fog végezni, azaz, hangot bocsát ki ma­gából. Mivel pedig ezeknek a kris­tályoknak geometriai méretei rend­szerint kicsinyek, olyan szapora mechanikus rezgéseket tudnak ki­bocsátani, amelyeket az emberi fül már nem tud érzékelni, mivel a má­sodpercenkénti 16 000 rezgésszám felett vannak. Ezért nevezték el őket ultrahangoknak, vagyis hangon tu­ti hangnak. A későbbi kutatások azután kide­rítették, hogy az ultrahangnak rend­kívül különleges kémiai, biológiai hatása van, mivel a közegben, amelyben a rezgés terjed, rendkívül nagy nyomásváltozások, valamint rendkívül nagy gyorsulások léphet­nek fel. Ezeket a hatásokat — leg­alább is a legutóbbi időkig — a hallható hangok birodalmában nem lehetett észlelni, mivel technikai akadá­lyok miatt nem sikerült ilyen nagy hangerősséget előállítani. Ugyanis, ezeken a kis rezgésszá­mokon olyan nagy kirezgés lett volna szükséges hozzá, hogy a hang­forrás anyaga széttört volna, így tehát az ultrahang fogalmá­val egyúttal­­ a nagy intenzitással rendelkező hangok fogalma páro­sult és a köz­nyelv nem tesz különb­séget a kettő között. Az újabb tech­nika viszont már sikeresen küzdött meg az előbb említett nehézségekkel és így számos esetben a felmerült problémák nem 16 000 rezgésszám feletti, tehát valóban ultrahangok­kal, hanem ezen rezgésszám alatti frekvenciatartományban oldotta meg, mint például az úgynevezett „ultra­hangos” porleválasztást. Ennek elle­nére a köztudatba ez is mint ultra­hangos eljárás vonult be. A helyes elnevezés szuperhang lett volna, mivel az itt alkalmazott intenzitá­sok már négyzetcent­iméteren­ként 0,001 watt felett vannak. Ez a lát­szólagos kis szám­érték a va­lóság­ban nagyon nagy energiákat jelent, mert például egy nagy hangerővel szóló hangszer négyzetcentiméteren­ként 0,000006, az ágyúdörej pedig négyzetcenti­méterenként 0,001 watt intenzitással támadja dobhártyán­kat. Akár szuperhangról, akár való­ban ultrahangról van szó, a modern technika új és rendkívül széles te­rületen alkalmazható tudománnyal gyarapodott, amely azonban, mint minden újdonság, magában rejti azt a veszélyt hogy divatossá válik. ooooooooooooooooooo Az ultrahang felhasználása a sóbányászatban A kibányászandó sótömbök hatá­rait a gazdaságos termelés érdeké­ben célszerű előre meghatározni. A lengyel sóbányákban ezt a műveletet Maleczki Ignác akadémikus és Kos­­towski Waczlaw kutató vezetésével kidolgozott ultrahangmódszerrel vég­zik. Ennek lényege: aránylag kis frekvencián (kb. 25 kiloherten) dol­goznak és a visszavert­­jelek alapján tudják meghatározni a sótömb kiter­jedését. A sóbányákban szerzett só tapasztalatok alapján az eljárást a márványbányákban is alkalmazni fog­ják. TISZTÍTÁS ultrahanggal A Vasúti Tudományos Kutató Inté­zet ultrahang-laboratóriumában be­szélgetünk a szakemberekkel az ult­rahang egyik felhasználási területé­­ről, a tisztításról. Amit a szakember fetétől hallottunk, így foglalhatjuk össze: Számos iparágban különösen nagy problémát okoz a nem nagy­méretű, de sok esetben rendkívül kényes termékek gondos, tökéle­tes tisztítása. A golyóscsapágy vagy a rádióalkatrész gyártásá­nál, az óraiparban, a csavargyár­tásnál fontos, de sok időt rabló művelet a zsírtalanítás, a rozs­­m­átlanítás, a terméknek az apró fémsorjától való megtisztítása. A nagy intenzitású ultrahang alkalmazásával újabbban olyan technológiát sikerült ezen a té­ren kialakítani, amely nemcsak tökéletesen elvégzi, de szinte tel­jes mértékben automatizálja is a tisztítási folyamatot. Az ábrán vázlatosan bemutatjuk egy ilyen automatikus tisztítóberendezés elvét. A 15x9x6 centiméter élhosszú­ságú, dróthálóból készült kosarak­ban helyezik el a tisztítandó al­katrészt (golyóscsapágy, csavar, stb.), amelyet futószalag juttat el — előfürdőn keresztül — a tulajdonképpeni ultrahang-térbe. Mind az előfürdő, mind az ultra­hang-tér zsírtalanító oldószert tartalmaz. A tisztítandó anyag mi­nőségétől, az alkalmazott tisztító­folyadék kémiai összetételétől függően az ultrahangadó-beren­­dezés vagy kisfrekvencia tarto­mányban (másodpercenként 14 000 rezgésszám körül), vagy a nagy­­frekvencia tartományban (másod­percenként egymillió rezgésszám körül) dolgozik. A futószalag se­bessége szabályozható és úgy van beállítva, hogy a tisztítás az­alatt megy végbe, amíg a kosár áthalad az ultrahang-téren. A tisztítás folyamán az oldó­szert szivattyú segítségével ál­landóan körforgásban tartják; a folyadék szűrő- és hűtőberendezé­sen keresztül halad, így biztosít­ják a tisztításhoz szükséges fizi­­ko-kémiai feltételek állandóságát. A megtisztított alkatrészekkel teli kosár a futószalagon tovább­haladva gőz-szárítótérbe jut és innen már mint tisztított áru tá­vozik. Ha már az ipari tisztítások te­rén az ultrahang jól bevált, ön­kéntelenül felmerül a gondolat, vajon a háztartási mosás vonalán nem jelenthet-e forradalmat ez az eljárás? Valóban, a sajtóban állandóan felbukkan egy-egy hír, újabb és újabb háztartási ultra-­ hangos mosógépekről. A legis-­­mertebb típus a francia Ultra-? sonique mosógép, amelyet való-j­­ában supersoniquenak kellene­ nevezni, mert 16 000 másodper­? cenkénti rezgésszám alatt műkö­? dik. A perforált falú mosóedényt­ másodpercenként (elektromágnes­­ segítségével) ezres nagyságrendű rezgéseknek teszik ki és így fél-­­ óra alatt négy kiló ruhát mos ki. Kétségtelen, hogy magasabb rez-é­gésszámmal a mosás gyorsabbá és tökéletesebbé válna, azonban en-­­ nek előállításához olyan berende­zés kellene, amelyet a háztartási egyelőre nem tud megfizetni. Azt olcsó megoldásra azonban re­­­mény van. A háztartási mosás­­ szempontjából a legkedvezőbb s frekvencia a másodpercenkénti­ 10 000—12 000 rezgésszám, mert Ha ultrahang-hullámok érkez­nek két különböző közeg határfe­lületére, akkor részben áthalad­nak az újabb közegbe, részben pe­dig visszaverődnek. Hogy egy adott esetben az energia hányad­része fog továbbhaladni és há­nyadrésze verődik vissza, az első­sorban a két közeg anyagi minő­ségétől függ. Mennél jobban kü­lönbözik­ egymástól a két anyag, annál nagyobb része verődik visz­­sza és kevesebb megy tovább. Például szilárd anyag, fémek, stb. és levegő határfelületén a vissza­verődés gyakorlatilag 100 száza­léknak vehető. Az ultrahang terjedésének ezt a sajátságát jól fel lehet használ­ni az anyagok és alkatrészek rej­tett belső hibáinak kimutatására. Ha ugyanis a kérdéses tárgyba ultrahang-hullámokat sugárzunk be, az már egész vékony repedé­sek, vagy gázhólyagok felületéről visszaverődik és nem tud tovább­haladni, így kétféleképpen ismer­hető fel a hiba: vagy a tárgy két szemben fekvő oldaláról, az át­haladó ultrahang akadályozása alapján, vagy a tárgy egyik olda­láról, a visszavert hullámok segít­ségével. Az első esetben az áthaladt ult­rahangot egyszerűen műszerrel ellenőrizhetjük, miközben a tár­gyat pontról pontra végig kell ta­pogatni. Arra is szerkesztettek már készüléket, hogy a tárgynak egyszerre nagyobb darabját ultra­hanggal mintegy „átvilágítják és az átjutott ultrahang-energia el­oszlásáról kapott­­képet szemlélve” az esetleges hibát kirajzolódva látjuk, mint a röntgenképen. Ezek a készülékek azonban nagyon bo­nyolultak és drágák, és a velük való vizsgálat igen nehézkes és fárasztó. A második esetben vékonyabb anyagokat (lemezeiket) az úgyne­vezett álló hullámos vagy rezo­­nanciás módszerrel lehet célsze­rűen vizsgálni. Ez abból áll, hogy megkeressük és megmérjük azt a rezgésszámot, amely a tárgy fe­lülete és a szemben levő lapja közötti rétegvastagságra jellem­ző. Ha a tárgyban hiba van­ ak­kor ilyen módon a tárgy felülete és a hiba közötti kisebb vastagsá­got méri a készülék. Ebből lehet észrevenni a hiba jelenlétét. Vastag tárgyak vizsgálatára legcélszerűbb az impulzus-vissz­­hangos készülékek használata­ Ugyanazon elv szerint dolgoznak, mint a radar, csak rádióhullámok helyett ultrahang-hullámokkal­ egy rövid ultrahang-impulzust küldünk be a tárgyba és megfi­gyeljük, hogy mennyi idő múlva érkezik meg a visszhangja. (Ka­­tódsugár-oszcilloszkóp ernyőjén szépen látszik egymás után a ki­sugárzott impulzus képe, a hibák­ról kapott visszhangok, és a tárgy véglapjáról érkező visszhang.) A felsorolt valamennyi vizs­gálómódszer esetében az ultra­hang kisugárzása és érzékelései vagy úgynevezett piezó-kvarc­­kristályokkal vagy hasonlóan dol­gozó mesterséges rezgőelemek­­kel, báriumtitanát kerámiákkal törté­nik. Közös vonás az is, hogy a kristályok és a tárgy között az ultrahangot valamilyen folya­dék, víz, olaj, esetleg gépzsír ve­zeti át. Az ultrahang-vizsgálat a rönt­gennel összehasonlítva általában előnyösebb, mert olcsó, veszélyte­len, sokkal nagyobb anyagvastag­ságok vizsgálhatók és sokkal ki­sebb hibákat is ki lehet vele mu­tatni; hátránya viszont, hogy a felfedezett hiba alakját, nagysá­gát, súlyos vagy megengedhető voltát sokkal nehezebb megállapí­tani, mint a röntgennel. Itt már elérhetők azok a gyorsu­lások, melyekre szükség van, vi­szont még nem jelentkeznek azok a nagy abszorpciós hatások, ame­lyek a nagyobb rezgésszámú, va­lóban ultrahangok alkalmazása esetében a hatásfokot nagymér­tékben lerontják. Ezen a téren tehát még komoly fordulatnak kell bekövetkeznie, de a világ­szerte folyó ilyen irányú kísérle­tek azt mutatják, hogy a kérdést előbb vagy utóbb megoldják. Anyagvizsgálat ultrahanggal­ ­* Az ultrahangnak a gyógyászat­ban is nagy a jelentősége, a leg­különbözőbb betegségek esetében alkalmazható. Az ultrahang-keze­lésnél másodpercenként sok száz­ezer rezgés éri a szervezetet. Ezek a rezgések nemcsak a fel­színen és a testen áthatolva he­lyileg fejtenek ki hatást, hanem a vegetatív idegrendszer útján az­­ egész szervezet működését befo­­­­lyásolhatják. Az ultrahangnak, többek között,­­ vérbőséget előidéző, görcsoldó és­­ fájdalomcsillapító hatását hasz­­­­nálják ki a gyógyászatban. Jelen­­­­tős hatása van az ultrahang által­­ kiváltott úgynevezett mikro­­masszázsnak, mert az ultrahang nemcsak a szöveteket, hanem kü­­­lön-külön az egyes sejteket és azoknak belső állományát is meg­mozgatja. Az ultrahang haszná­lata a gyógyászatnak már sok te­rületén elterjedt és a további ku­tatás egyre bővíti a felhasználási lehetőségeket. Az amerikai Fry professzor például agydaganatot operál ultrahanggal, anélkül, hogy az agyhártyát megnyitná. Nőgyógyászati felhasználásánál eddig bizonyos tartózkodás volt tapasztalható, amit a helytelenül értelmezett, állatkísérletek ma­gyaráznak. Az ultrahang nőgyó­gyászati felhasználása terén ép­pen Magyarországon következett be fordulat. Kiderült, hogy meg­felelő adagolással nemhogy ká­ros, hanem rendkívül hasznos le­het az ultrahang alkalmazása nő­­gyógyászati megbetegedéseknél. Ezeknek az eseteknek gyógyítása azonban csak úgy válhatott való- Gyógyítás ultrahanggal Előadás a Los Angeles-i ultrahang-kongresszuson egy nagy jelentőségű magyar találmányról ra, hogy sikerült egy olyan ké­szüléket konstruálni, amely ve­szély nélkül és az orvos számára hozzáférhetően teszi lehetővé a kezelés elvégzését. Míg a külföldi készülékekben az ultrahang előállításához több ezer Volt feszültség szükséges, ad­dig az új magyar gépben 25—30 Volt elégséges, ami teljesen ve­szélytelen. A külföldi készülékek besugárzófejében levő kvarc­kristály rezgésbehozatalához a fent­i magas feszültség elengedhe­tetlenül szükséges; ezzel szem­ben a magyar készülék besugár­zófejében olyan rezgőtest van, amelynek meghajtásához törpe feszültség is elegendő. A magyar készülék konstrukciója lehetővé teszi a testfelszínhez idomuló su­gárzófejek használatát, ami az eddiginél sokkal szélesebb körű al­kalmazásra ad módot és növeli a biztonságot. Előnye még a ma­gyar gépnek olcsósága is, amely egyrészt az alacsony feszültség­ből és a kvarc helyett alkalma­zott bárium alapanyagú rezgőfej­től adódik. A magyar találmány hírét kül­földre Karlheinz Woeber profesz­­szor, a Nemzetközi Ultrahang Szövetség főtitkára vitte el, aki ez év tavaszán néhány napig Bu­dapesten tartózkodott. Az ő hír­adása alapján szerzett tudomást a magyar találmányról a Nemzet­közi Orvosi Ultrahang Kongresz­­szus rendezőbizottsága is, amely a magyar feltalálókat (Kamocsay Dezső dr., nőgyógyász, Tarnóczy Tamás dr. fizikus és Greguss Pál dr. vegyész) meghívta a los ange­­lesi kongresszusra. A feltalálók közül Kamocsay dr. tett eleget a meghívásnak. (Repülőpostán érkezett.) A Los Angeles-i Hotel Statler első emeleti kongresszusi termé­ben telt ház előtt tartotta meg előadását Kamocsay Dezső dr. az új magyar gyógyászati ultrahang­berendezésről. Utána a sajtószo­bában a Los Angeles-i napilapok és a távirati irodák tudósítói meg­interjúvolták, de csak tudomá­nyos kérdésekről esett szó, mert a kongresszus sajtófőnöke felkér­te az újságírókat, hogy tartózkod­janak politikai tárgyú kérdések­től. Másnap a helyi lapok bőven foglalkoztak a magyar találmány­nyal. Kamocsay doktort meghív­ták New Yorkba, Washingtonba és Bostonba, hogy előadást tart­son az ottani orvosoknak. A Bearch ultrahangkészülékgyár ér­deklődik a törpefeszültséggel dol­gozó magyar készülék iránt. Ka­mocsay doktornak Magyarorszá­gon való bemutatásra odaajándé­koztak két filmet: az egyik Fry professzor ultrahangos agyműté­tét, a másik Aldes professzor ultrahang gyógykezelési eljárását mutatja be. Az ultrahang kinyitja a garázskaput A vezető megszólaltatja a m­eg­­határozott frekvenciájú és inten­zitású ultrahang-dudát, erre a garázskapu kinyílik, mivel a ka­pu fölött az erre a jelre érzékeny mikrofon és erősítő elektromos ajtónyitó-berendezést kapcsol. OCXJOíXXXWOOCKXXXXlOOOOOOCXXXJO*

Next