Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-10 / 239. szám
áf Ucfwja Amíg a hang eljut cstrosba... (Folytatás az előző keddi számból) Az automatikus távválasztás De menjünk tovább, nézzük meg mi történik Bécs után a Caracas felé irányított telefonbeszélgetésünkkel. Bécsből a vivőhullám- berendezés egyik alapfrekvenciáján (szaknyelven: csatornáján) jut el a budapesti hívás Genfbe, az egyik nemzetközi főelosztó központba. Innen a kezelő automatikus távválasztással juttatja el az összeköttetést Londonba. Az automatikus távválasztás az automata telefonközpontok elvén működik, de a kapcsolást több interurbán központon keresztül nem kezelők, hanem kapcsológépek végzik. A hívás irányítása itt is hívóművel (tárcsával), számjegyekkel történik, azonban előfizetők helyett távoli telefonközpontok kezelői jelentkeznek. (Sűrűn lakott és sok telefonelőfizetővel rendelkező országokban, például Svájcban az országon belül is távválasztás működik és az előfizetők közvetlenül, a központ beiktatása nélkül folytathatnak az országon belül interurbán beszélgetéseket. Lásd erről külön cikkünket.) A londoni telefonkezelő két utat választhat a telefonösszeköttetés továbbítására: az egyik a tenger alatti kábel, a másik a rádióadó. 3500 kilométeres tenger alatti kábel A tenger alatti kábel az Atlantióceán fenekére van lefektetve a skóciai Oban falutól a kanadai Clarenville faluig, hossza közel 3500 kilométer. A telefonkábel tenger alatti útjának legnagyobb részén 4000—5000 méter mélységben fekszik. A kábel lebocsátásához különlegesen épített és felszerelt kábelfektető hajót alkalmaztak. A kábelvezeték erősítői szintén az óceán fenekén vannak, a táplálásukhoz szükséges áramot ugyanazon a kábelen kapják, amelyen a telefonbeszélgetéseket továbbítják. Ezeknek az erősítő állomásoknak megszerkesztése komoly nehézségeket okozott, hiszen olyan berendezéseket kellett konstruálni, amelyek minden felügyelet nélkül működnek, mégpedig úgy, hogy 20 évig ne legyen szükség kicserélésükre. Ehhez arra volt szükség, hogy olyan elektroncsövek (népszerűen: rádiócsövek) álljanak rendelkezésre, amelyeknek élettartama minimum 20 év. Ennek elérésére különleges rádiócső-gyártási technológiát kellett kidolgozni, hogy a normális ezer óra rádiócső-élettartam helyett 160 ezer óra élettartamú rádiócsöveket állíthassanak elő. (Ezek a csövek a jelenleg üzleti forgalomban kapható, különleges tíz-, húsz-, sőt százezer órás elektroncsöveket is túlszárnyalják. Az üzleti forgalomban levő különleges csöveket repülőgépekben, elektronikus berendezésekben használják, ahol állandóan üzemben vannak és meghibásodásuk az egész üzem menetét megbénítaná.) A kábel szerkezeti képén láthatjuk, hogy igen erős acéldrót-védőköpeny védi a koaxiális belső árszerkezetet. Acéldrótot azért kelletthasználni, hogy a hajóhorgonyok meg ne sérthessék a kábelt és hogy a lefektetésénél keletkező nagy húzóerő a kábelt el ne szakítsa. Több telefonösszeköttetés egyidejű megvalósítása itt is vivőhullámú berendezés segítségével jön létre. A rádiótelefonálást külön erre a célra épült rövidhullámú adó-vevő-berendezéssel oldják meg, amely lényegileg nem sokban különbözik a műsort szóró adóállomásoktól. (A nemrég lefektetett [1955-ben befejezett] új tenger alatti kábel egyre jobban kiszorítja a rádióadóval közvetített telefonálást, mert zavarmentes.) A mikrohullámú telefon A Caracas felé haladó telefonbeszélgetésünk további útján egy újabb érdekességgel ismerkedtünk meg, a mikrohullámú rádió adó-vevőberendezéssel. A mikrohullámú rádióadók igen nagy frekvenciájú rezgést állítanak elő, például 2 milliárd frekvenciát másodpercenként. A kisugárzott energia terjedésehasonlóképpen, mint a fényév egyenes vonalban történik. Ebből az következik, hogy az adó- és a lyuk, magas hegyek, szakadékok, tengeröblök akadályozzák a telefonkábel lefektetését, vagy a telefondrót póznákon való vezetését. Ilyen mikrohullámú rádióösszeköttetésen folytatja az útját a tenger alatti kábelen Clarenvillebe jutó telefonhívásunk New York felé. Hasonlóképpen a vivőhullámú berendezésekhez, itt is több vivőfrekvencián folyhat egy időben több beszélgetés. New Yorkból részben kábelen, részben mikrohullámú telefon-összeköttetésen fut tovább a hívás a caracasi interurbán-központba. A kezelő kapcsolja Pali bácsi lakását. A hívott készülék csenget, de senki sem emeli fel a kagylót, mert a lakás üres. Ennek ellenére néhány csengetés után a hívott készülék mégis kapcsolódik és a következő szöveget mondja: „Halló, itt a Caracas 142—654-es állomás automatikus üzenetátadója beszél. Senor Szabó, a Cordillera de Merida-hegységben tölti szabadságát. A Bolivar-menedék házban hívható, amelyet Barinas város telefonközpontja tud kapcsolni.” Hogyan tudott válaszolni Pali bácsi telefonja, ha senki sem tartózkodott a lakásban? Helyettünk válaszol az automatikus üzenetátadó Ennek is azonnal nyitjára jövünk és már be is mutatjuk az automatikus üzenetátadót, amely a hívásra válaszolt. Az üzenetátadó készülékkel mágneses úton beszédfelvételt lehet készíteni és ezt a felvett szöveget a telefonnal összekötött üzenetátadó minden alkalommal megismétli, amikor a telefonkészüléket hívják. Az automatikus üzenetátadó tulajdonosa lakásából való távozás előtt üzenetét a készülék mikrofonjába mondja, vagyis felvételt készít. Az üzenetet egy mágneses hangrögzítő (magnetofon) gramofonlemezhez hasonló mágneses lapra veszi fel. A mikrofon itt is lüktető árammá alakítja át a beszédet, ez a lüktető áram jut erősítőn keresztül a mágnesező fejbe. Ez egy U-alakú tekerccsel ellátott vasmag, amelynek szárai a forgó mágnesezhető lap fölé nyúlnak. A mágnesező fej, amely alatt a mágnesezhető tányér forog, a lüktető áram erősségétől függően, jobban vagy kevésbé mágnesezi az alatta futó mágneses anyagot, mintegy mágneses nyomot hagyva rajta. Ezzel a felvétel már el is készült. Midőn telefonhívás érkezik, a telefonkészülék csatlakozójára kötött üzenetátadó a csengetésre működésbe lép. Rákapcsolódik a vonalra megindul kis motorja, ez forgatja a mágnesezhető lapot, amely felett a felvételnek megfelelő csigavonalban most a leadó mágnesfej mozog. A leadó mágnesfej is U-alakú tekerccsel ellátott vasmag. Amint a felmágnesezett lap felett fut, a leadó mágnesfej tekercsében a felvett beszédnek megfelelő lüktető áram keletkezik, ezt az áramot a készülék felerősítve adja a telefonvonalra, amelynek másik végén a hallgatódoboz — a már ismert módon — a lüktető áramból újra beszédet állít elő, vagyis hallani az üzenetet. A caracasi telefonközpont kezelője tudomásul veszi senor Szabó üzenetátadója által közvetített üzenetet, máris hívja Barinas város központját, és közli vele, hogy budapesti hívást ad át számára, a hegyi menedékházba való továbbításra. A menedékházba azonban nem dróton jut el a beszélgetés, mert igen költséges lett volna 2000 méter magasba, az ott levő kis menedékházba vezetéket felszerelni. A barmasi központot rádiótelefon köti össze a menedékházzal. Ez lényegében egy kisebb teljesítményű adó-vevő rádióállomás, amelynek mindkét végállomása egyaránt alkalmas vételre és adásra. Minden rádiótelefon-hálózatba kapcsolt telefonelőfizető más-más hullámhosszon folytatja beszélgetését, így az egyes állomások nem zavarják egymást. Budapesti hívásunk végül ezen a rádiótelefonon érkezett el a Cordillera de Merida 2000 méteres csúcsára épített menedékházba, és rátalált Pali bácsira, akitől végre megkérdezhetjük: hogyan szolgál kedves egészsége? (Vége.) Ilyen mélységekben fekszik az Atlanti-óceánban az Európa — Amerika közötti első telefonkábel. Az olasz Telettra által gyártott mikrohullámú rádiótelefon-összeköttetés egyik adó-vevő tornya. A jobboldali „tükrök” veszik a távolból érkező hullámokat, amelyek az erősítőállomásra kerülnek; az erősítés után a baloldali adóantennák továbbítják a hullámokat a következő torony felé. A magas hegy tetején lévő (a képen nem látható) adóvevő torony hullámait a kép előterében levő „tükör” fogja fel a hegyi városka telefonközpontja számára. A város így kapcsolódik be minden föld alatti kábel vagy póznán vezetett telefondrót nélkül a telefonforgalomba. (Fotó: Telettca, Milano.) A több ezer méter magas svájci hegyen egymagában áll egy menedékház. A házból kinyúló antenna fogja fel a völgyben levő falusi telefonközpontból érkező rádióhullámokat és sugározza az oda irányuló telefonbeszélgetéseket Ily módon a távoli menedékház minden svájci és külföldi telefonállomással beszélhet. (Fotó: Hasler, Bern.) (036) 1571 A fenti szám egy kecskeméti telefonelőfizető hívószáma lesz , ha Magyarországon is megvalósul a távválasztó telefonhálózat. Az ország kb. 70 góckörzetre oszlik majd, a zárjelben levő szám a gócközpont számát jelenti. (5 — szegedi irány, 6 — szegedi irányon belül, Kecskemét.) Az első szám (0) letárcsázásától jelzi a budapesti előfizető, hogy városon kívül akar beszélni. Ha a nulla után az 1-est tárcsázná, akkor változatlanul a budapesti interurbán telefonközpont jelentkezik, erre akkor lesz szükség, ha az előfizető külfölddel akar beszélni. De ha nem az 1-est, hanem az 5-öst tárcsázza — amellyel budapesti szám nem kezdődik —, akkor a gépek a szegedi irányban keresnek számára szabad áramkört; ha ezután a 6-ost tárcsázza, hívása a kecskeméti központba érkezik. Ha ez a kapcsolat létrejött, a budapesti előfizető a további (a zárójelben levő 056 utáni) számok letárcsázásával önmaga hívja a kívánt kecskeméti számot. „ OOOOOOOOOKXXJOOOOOOOOOOOCXXaOOOOOOOOOOOOOOOtX vevőantennákat (az ún. tükröket) úgy kell elhelyezni, hogy azok „láthassák” egymást. Ilyen típusú rádióösszeköttetést ott létesítenek, ahol természeti akadág A telefonkészülékhez kapcsolható nyugatnémet gyártmányú Allbiphon nemcsak átadja tulajdonosának üzenetét a felhívónak, hanem annak üzenetét is rögzíteni tudja. A készülék miután a cikkünkben ismertetett módon közölte a felhívóval a neki szóló üzenetet, felszólítja a telefonálót, saját üzenetének bediktálására. Ennek a felhívásnak elhangzása után a készülék vételre kapcsol és meghatározott ideig magnetofonszalagra veszi a hívó fél üzenetét. Az Alibiphon hazatérő tulajdonosa a távollétében összegyűlt üzeneteket meghallgathatja és azokat ismételten lejátszhatja Magyar mikrohullámú berendezéseket mutatnak be novemberben a Budavox kiállításán, amelyre szovjet, kínai, jugoszláv, lengyel és román szakemberek érkeznek. Ilyen berendezéseket még 1957- ben szállítunk a Szovjetunióba. Kínába már szállítunk többcsatornás telefonberendezéseket. A CB—555 típusú korszerű (egészen lapos) asztali telefonkészüléket több ország, köztük néhány közép-amerikai állam iss rendszeresen vásárolja. A telefonvízám kikeresésétől, a tárvásázástól mentesíti használóját a stuttgarti Carl A. Schmitt elektrotechnikai cég által gyártott tárcsázó automata. Minden gyakran hívott számról lyukkártyát készítünk. Ha a számot hívni akarjuk, a megfelelő lyukkártyát behelyezzük a tlefonnal összekötött C. A. S.-készülék nyílásába, leemeljük a kagylót és megnyomjuk a fehér gombot. A készülék — a lyukkártyától kapott „parancs” szerint — tárcsázza a hívott számot. Ha a hívott szám foglalt, a tárcsázó készülék megismétli a hívást, vagy a következő hívandó szám lyukkártyáját helyezhetjük a készülékbe.