Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1957-10-01 / 231. szám

Szívből jövő üdvözlet Nagy évforduló van ma: október 1. a Kínai Népköztársaság megalakulásának 8. évfordulója. Az évfordulók általában a számvetés napjai. S Kína bővelkedik sikerekben és eredményekben. 1957 végén fejezik be a Kínai Népköztársaság első ötéves tervét. A terv folyamán sok millió dolgos kínai munkáskéz — tervszerű irányítás alatt, s a Szovjetunió által nyújtott nagyméretű anyagi és technikai segítséggel — jelentős nehézipart hozott létre az iparilag félgyarmati szinten levő Kínában. Hogy csak néhány számot említsünk: a kuomintangista időkben az évi acéltermelés 100 ezer tonna volt, az idén ez már több mint négymillióra emelkedett, s csupán 1957 első felében az előző év azonos időszakához képest 24 százalékkal volt nagyobb. A felszabadulásig a széntermelés évente átlagosan 20 millió tonnát tett ki, az idén, a számítások szerint eléri a 117 millió tonnát. Ami a könnyűipari cikkek gyártását illeti, csak egyetlen példa: míg 1949-ben az egy főre eső pamutszövetgyártás 4 méter volt, ma 9 és fél métert gyártanak, ami több, mint a kétszerese a felszabadulásuk előttinek. S ami talán még ennél is jobban érzékelteti a Kínában végbement változást: az idén már lökhajtásos repülőgépeket, tehergépkocsikat, bonyolult villanyerőműberendezéseket és automata szerszámgépeket gyártanak az egykor elmaradott országban. Sajátkészítésű berendezésekkel látják el a nagyolvasztókat, az épülő nagykapacitású szénbányákat, hő- és vízierőműveket. Ez év végére elkészül egy 7000 kilowattos atomreaktor és egy 25 millió voltos elektronikus ciklotron. Építés alatt áll 825 nagy ipari létesítmény, melyből 156-ot a Szovjetunió épít. A mezőgazdasági termelés értéke 1957-ben 26 százalékkal múlja felül az 1952-es termelést, s évente átlag 4 és fél 5 százalékkal növekszik. Ezzel együtt jár a paraszti jövedelmek emelkedése is. E jövedelem összege 1956-ban 136 százalékkal volt több, mint 1950-ben. A munkások és alkalmazottaik bérszínvonala pedig 4 év alatt, 1952— 1956-ig, 37 százalékkal emelkedett. Ezek az eredmények mélyreható társadalmi átalakulások közepette jöttek létre. Már évekkel ezelőtt az 500 milliós kínai parasztság között elterjedtek a szövetkezés kezdeti formái. Miután fokozatosan megismerkedtek a szocialista szempontból egyre fejlettebb típusú szövetkezetekkel és meggyőződtek azok előnyeiről, 1955. végén tömegesen kezdték alakítani a szocialista jellegű termelőszövetkezeteket. 1956-ban 120 millió parasztcsalád, azaz a parasztporták 95 százaléka tömörült ilyen szövetkezetbe. Rövid idő alatt a vártnál sokkal gyorsabban, úgyszólván teljesen eltűnt a kapitalista magántulajdon az iparban és a kereskedelemben is, Kínában uralkodóvá vált a szocialista termelési mód. A kínai elvtársak megfontolt vezetéséről és a szocialista termelési rendszer nagy életerejéről tesz tanúbizonyságot az a tény, hogy ezek az átalakulásaik nemcsak hogy nem okoztak zavarokat vagy nagyobbkieséseket a termelésben, hanem ellenkezőleg, 1956-ban ugrásszerűen növekedett a termelés, így például, a gyapotfonal, a textiláru és a cukor termelése egyedül 1956. év folyamán nagyobb emelkedést mutatott, mint az előző 3 évben együttvéve. Az ilyen forradalmi átalakulás, ha egyébként békés körülmények között történik is, nem menhet egészen simán. Az osztályellentéteknek az a nyílt összeütközése, amely az átalakulás alatt szinte elmaradt, most mutatkozik meg, azokban a politikai harcokban, melyeket kínai elvtársaink jelenleg a jobboldali támadások ellen vívnak. Forradalom a politikai és az ideológiai fronton — ez a tartalma a mostani harcoknak, melyeknek szükségszerűen követniük kellett a termelési módban végbement forradalmat. Az ún. demokratikus pártokba tömörült egyes burzsoá elemek, valamint a polgári értelmiség reakciós rétegének képviselői nem nyugodtak bele a szocialista átalakítás sikerébe, s ez év tavaszán alkalmasnak találták a körülményeket, hogy különböző „demokratikus” és revizionista jelszavak alatt támadást indítsanak a kommunista párt és a szocialista állam ellen. A kínai elvtársak ezeket a csoportokat nyílt színen, politikailag leplezték le és szigetelték el, hogy ezzel a burzsoázia maradványai és a munkásosztály között meglevő kibékíthetetlen osztályellentéteket nyílt harcban oldják meg, s egyszer s mindenkorra leszámoljanak az addig suttogó-lapuló ellenséggel. Osztályharc ez. Irányítása, csakúgy, mint a győzelem, a sok küzdelemben megacélozódott, az osztályharc művészetében gazdag eszmei tisztázódás, a kommunisták mozgósításának és az élet normalizálódásának egyik első útjelzője. S túl a politikai és erkölcsi támogatáson, hálatelt szívvel mondunk köszönetet a nagylelkű anyagi segítségért is. Végül szólni kell a Kínai Népköztársaság nemzetközi helyzetéről és szerepéről. Már régen elmúltak azok az idők, amikor még bizonyítani kellett, hogy Kína a nagyhatalom. Ezt legfeljebb az Egyesült Államok egyes keményfejű politikusai és ENSZ-beli követőik próbálják — tehetetlen dühükben — nem tudomásul venni. Az ENSZ idei ülésszakán is újból, olyan határozatot fogadtak el, amely szerint nem tűzik napirendre a Kínai Népköztársaság tagságának rendezését. Igaz, soha ennyi ellenszavazata az évek óta ismétlődő amerikai javaslatnak nem volt, mint az idén. A 27 felvételt javasló állam (köztük olyanok, mint India, Indonézia, Egyiptom, Svédország stb.) s a 7 tartózkodó ellen 47 küldöttség támogatta az ENSZ egyetemességéből, a nemzetközi jogból és a reális helyzetből csúfot űző amerikai javaslatot. Kína nagyhatalmi szerepén ez, persze, mit sem változtat. A szocialista országok, s a baráti India, Indonézia, Ceylon, Egyiptom, Szíria és a többi ázsiai és afrikai ország népeinek szemében csak még nagyobb ellenszenvet vált ki az ázsiai valósággal számolni nem akaró imperialista politika. A Kínai Népköztársaság kapcsolatai ezekkel az országokkal viszont egyre szorosabbá válnak, s mind gyakoribb, hogy közös álláspontot foglalnak el fontos nemzetközi kérdésekben. Ami Kína és a szocialista tábor többi országainak viszonyát illeti, elmondhatjuk, hogy a legutóbbi időkben még bensőségesebbé vált valamennyi szocialista ország egymáshoz fűződő kapcsolata, szorosabbá vált az egész szocialista tábor egysége és összeforrottsága. A népi Kína barátsága a Szovjetunióval is, mindig is, két testvéri szocialista állam egyenjogú viszonyának, két egymást segítő és őszintén szerető nép szövetségének ragyogó példaképe volt. A 800 millió embert összefogó, a szocialista országokat egységbe tömörítő megbonthatatlan barátság olyan erő, amely legyőzhetetlen, s amely egyre döntőbb hatással van a világ sorsára. Szívünk egész melegével üdvözöljük a testvéri kínai népet nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Újabb sikereket kívánunk virágzó szocialista életének megteremtésében és a béke, mindannyiunk békéjének megvédésében, tapasztalatokkal rendelkező kommunista párt kezében van. A párt nyugodtan és magabiztosan csatázik, mert marga mögött tudja az ország százmilliós tömegeit: a munkásosztályt és a parasztságot, melynek szilárdsága és a szocializmushoz való hűsége mellett eltörpülnek a maroknyi jobboldali hangoskodók ármánykodásai. A párt és az állam belső életének demokratizálását célzó intézkedések kimeríthetetlen új energiaforrásokat szabadítanak fel a tömegekben, s ez nemcsak az építőmunkának ad friss, új lendületet, hanem végső soron megkönnyíti a reakciós, revizionista elemek szétzúzását is. Kínai testvérpárunk emellett nemcsak nagy körültekintéssel alkalmazza a marxizmus-leninizmust az egészen sajátos kínai viszonyokra, hanem tapasztalataiból olyan általános érvényű következtetéseket von le, amelyek gazdagítják és gyarapítják a nemzetközi munkásmozgalom elméleti kincsestárát is. Mi, magyarok is jelentős segítséget kaptunk a kínai elvtársaktól. A Zsenminzsipao újévi cikke, valamint Csou En-laj elvtárs januári látogatása még mindig úgy él emlékezetünkben, mint az a pekingi Téli Palotában. Lhassza: a dalai láma palotája, a Potala r Kantoni anya gyermekével. Sanghaji látkép. Elefántcsontfaragó művész. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek a kínaiak Tibet fejlesztéséért — erőmű épül Lhasszában. (Rév Miklós felvételei)