Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-31 / 257. szám
4 Mától kezdve játsszák mozijaink a szovjet filmhét újdonságait A vidéki filmszínházakban ma este, a fővárosban pedig vasárnap kerül sor a szovjet filmhét első ünnepi előadására. Az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából megrendezendő filmünnepen számos, nálunk eddig ismeretlen, kitűnő szovjet filmalkotás kerül bemutatásra. Ilyen Mark Donszkoj rendező Gorkij regényéből forgatott Az anya című filmje, amelyet a mondanivaló örök igazsága mellett Vera Mareckaja, a hazánkba készülő szovjet delegáció tagja és a fiatal Alekszej Batalov mélyen átélt alakítása tesz külön emlékezetessé. Hasonlóképpen értékes alkotás az 1905- ös forradalmat megelevenítő színes kinemaszkóp film, a Prológ, amelyet a Corvin-mozi tűz majd műsorára. Kosztantyin Szimonov Halhatatlan garnizonja a breszti erőd védőinek hősies küzdelméről és tragikus sorsáról fest lenyűgöző képet. Művészi értékein túl a film a második világháború kitörésének és a breszti pokol drámai légkörének ábrázolásával megrendítő dokumentumot tár a nézők elé. A szovjet filmünnep alkalmával bemutatásra szánt filmek közül kétségkívül a fiatal Grigorij Csuhráj első önálló alkotása, a Lavrenyev elbeszéléséből forgatott A negyvenegyedik című film a legkiemelkedőbb. A mű a szerelem és a kötelességérzet, közötti konfliktus mély ábrázolásában többet ad az eddig látott hasonló műfajú és témájú szovjet filmeknél. Csuhráj alkotását úgy tapsolták meg Cannes-ban, mint a rendezés mesterművét. A főszerepekben Izolda Szvickaja játéka, de különösen Oleg Sztrizsenov remek alakítása nyújt nagy élményt a fehérgárdista tiszt ellentmondásokkal teli alakjában. Két filmvígjáték — az Elveszett vőlegény és a Turistaszerelem — képviseli a filmhéten a könnyedebb szórakozást. Mindkét alkotás számtalan derűs percet szerez majd a nézőknek. A szovjet filmhét rendezői gondoltak a gyermekekre is; a Mese a moziban című színes rajzfilm bizonyával sok örömet szerez majd az ifjú nézőknek, de a felnőtteknek is. Izolda Izvickaja és Oleg Sztrizsenov A negyvenegyedik című színes film egyik drámai jelenetében. Nyikolaj Krjucskov, a Halhatatlan garnizon Kuharkov őrmestere. Távéi és elvtársai a bíróság előtt. Jelenet Donszkoj Az anya című filmjéből. N a/ra megnyílik a Gorkij Könyvtár évember elején új helyiségben újra megnyitja kapuit az Állami Gorkij Könyvtár. Az ünnepélyes megnyitó november 5-én délután fél hatkor lesz az V. Molnár utca 11. alatt. Az ünnepi beszédet dr. Trencsényi Waldapfel Imre, Kossuth-díjas akadémikus tartja. Gergely Sándor Kossuth-díjas író emlékezik meg a szovjet írókkal és irodalommal kapcsolatos élményeiről. A megnyitó ünnepségen fellép Kelen Dóra előadóművésznő. _________ A Kilencéves csellista önálló hangversenye integy félévvel ezelőtt egy rendkívül tehetséges kisfiú játszott először a nagy nyilvánosság előtt tanárra Zsámboki Miklós gordonkaestjén. A kilencéves kis művész, Perényi Miklós első szereplését annak idején a sajtó és a zenekritika igen melegen méltatta. A ritka tehetségű kis művésznövendék november 4-én este önálló hangverseny keretében mutatkozik be a Zeneakadémia nagytermében. A prágai Állami Bábszínház művészeinek sajtófogadása (Tudósítónktól.) Szerdán délután sajtófogadást tartottak a margitszigeti Nagyszállóban a magyar sajtó képviselői részére a hazánkban vendégszereplő prágai Állami Bábszínház művészei. Tájékoztatójukban ismertették a csehszlovák bábművészet fejlődését, megemlékeztek néhai Skupa professzorról, aki évtizedekkel ezelőtt hozta létre a később világhírűvé vált bábszínházát. A sajtófogadáson érdekes részletek váltak ismertté: kiderült például, hogy Skupa professzor, ez a nagyszerű népművész fejlődésének egyik fontos szakaszát Magyarországon élte át, amikor Székesfehérvárott katonáskodott a monarchia idejében, önszorgalomból, a hivatárérzettől átfűtve számos előadást tartott a város közönségének. Székesfehérvárott született meg Kasparek, a népi hős bábalakja, a magyar Vitéz László testvére. Később a mindmáig élő figurák, Speibl és Hurvinek indultak el hódító útjukra, hírnevet szerezve egész Európában a csehszlovák bábjátszásnak. Ez a két humoros figura annyira népszerű Csehszlovákiában, hogy a közönség szinte nem is az előadásért, hanem az ő kedvükért megy el a bábszínházba. Speibl és Hurvinek mindig új történetekkel szórakoztatja rajongóit, ezeket a történeteket közös erővel alkotják az együttes tagjai. A sajtófogadáson szó esett vendégeink magyarországi tapasztalatairól is. Megtekintették az Állami Bábszínházban az Ember komédiája című előadást. Baráti hangon bírálták az Állami Bábszínház munkáját. Véleményük szerint — mondották — a bábművészet rovására van, ha a figurák helyett az élő színészek játéka kerül túlsúlyba. Az sem szerencsés, hogy a konferansz túlságosan hosszú, maga a játék szinte csak arra szorítkozik, hogy illusztrálja a konferáló monológját, így elsikkad a bábjáték tulajdonképpeni célja és jellege. A csehszlovák művészek azt is elmondották: úgy látják, hogy a győri Állami Bábszínház művészi felfogása sokkal közelebb áll a bábjáték sajátos kifejezési formáihoz, igazi művészi feladataihoz. A hajnal hűvös és nehéz levegőjétől hidegség támad a tüdőben. Még sötét van, a mocskosködgomolyokból és a nehéz, alantszálló lőporfüstből lassan bontakoznak ki a Kadetszkij Korpuszt körvonalai. A lövések rongálta ablakokban pillanatonként villannak a torkolattüzek és szakadatlan a géppuskák dühös ta-ta-tálja. És az épületre megállás nélkül szórja a tüzet a bolsev kok egyik páncélautója. Tor- Ingában zömök, hallgatag legény ül a géppuska mögött, S hüvelykujja úgy szorítja az elősütő billentyűt, mintha odanőtt volna. Úgy érzi, oda is nőtt, hiszen 72 órája ül egy helyben, azóta térdig betakarták az üres hevederek. A legény aléltan liheg,amikor hatalmas robbanás lökiodébb a páncélkocsit; ez a harmadik lövés, amelyet a páncélautó kap. A sofőr holtsápadtanremeg a volán mellett, kapkodvaindítja a motort, hogy hátráljon,de a matróz, az autó parancsnokká pisztolyt szorít homlokához: — Hátrálni nem lehet, csakgyőzni! — S a zömök géppuskásnak ezt kiabálja oda lázas szemekkel: — Rajta, malagyoj bol- isevik! Jólesik hallani a maximodat!... És a legény, akinek a testébenmár rég megkérgesedett a fáradtság, tovább tüzel, lankadatlanul .. . Ez az egykori géppuskás a fehérek moszkvai tisztiiskolája elleni támadás sok-sok névtelen hősének egyike, itt ül velem szemben. Egerben, szűkebb hazájában mindenki ismeri és így emlegetik: Kiss Lajos bácsi, az öreg veterán. Hatvanhat éves, de hiába keresnénk rajta az öregekre jellemző ernyedtséget. Arca ma is markáns, erőteljes. A magyarázás hevében felpattan a székről, beszédes tekintete olyan elevenséggel kíséri szavait, mintha ma is látná, ma is élne negyven év előtti cselekedeteit. Átélése bennünket is magával ragad, és nyomon kísérhetjük harcaiban a forradalom fiatal magyar katonáját. * A Kadetszkij Korpusz bevétele után három és fél esztendő telt el szakadatlan harcban. Ez idő alatt bejárta az egész Uralon inneni Oroszországot. Az első páncélos vonatezredben harcolt, Frunze hadseregcsoportjához tartozott. A győzelmes harci tetteknek annyi a száma, hogy naphoszszat írhatnánk, akkor se érnénk a történetek végére. Megszámlálhatatlan élményeinek egyikét így meséli el: — Szamarában nagy felfordulás volt, a fehértisztek bujtogatására sok-sok katona tagadta meg a Kolcsakék elleni harcot. A leánygimnáziumban volt a szállásuk, ezt az épületet valóságos erőddé alakították át. Sokáig töprengtünk, hogyan vegyük fel a harcot a sokszoros túlerővel. A mi parancsnokunk, a göndörhajú Davidov matróz, a gimnáziumot környező házakba irányított minket, így néztünk amazokkal farkasszemet. Éjszaka — a parancsnok utasítására — néhány barátommal átmentem a gimnáziumba—, hogy elbeszélgessek az ottani közkatonákkal. Épp a kapuban agitáltuk az őrt, amikor sok tiszt kíséretében megjelent a fehérek parancsnoka a kapu alatt. Soha nem felejtem el, derék, gondozott szakállú katona volt ez a parancsnok. Hetykén kijelentette, hogy neki nem parancsol Davidov, és kiadta az ukázt, hogy bennünket tartóztassanak le. Itt aztán nem ment babra a játék, jól tudtuk, ha meg adjuk magunkat, csak addig élünk, amíg az udvarra kísérnek. Villámgyorsan lekaptuk a puskánkat s már tüzeltünk is. A parancsnokot halálos lövés érte, kísérői meg a lépcsőikre hasaltak. Én is, a barátaim is rajtuk tartottuk a fegyverünket, megparancsoltuk nekik, hogy emelt kézzel álljanak fel, és induljanak az utcára. Még a kapuőr is, akit az imént agitáltunk, mellénk állt kísérőnek. Ezután a legénység hetven százaléka hozzánk pártolt, a többit, főleg tiszteket és altiszteket, harcban semmisítettük meg. *Kiss Lajos bácsinak minden élménye kedves, de legszívesebb flejtai kizlatyája * NÉPSZABADSÁG 1957. október 31. csütörtök Alekszej Tolsztoj életműve talán soha nem volt annyira időszerű számunkra, mint most. Grófi családból származott, a forradalom 1918-ban külföldre sodorta, ahol Európa országútján annyi honfitársával gazdátlan ember lett. Az emigráció alatt keletkezett Nyikita gyermekkora csillapíthatatlan honvágyról tanúskodik olvasóinak. Alkotó munkája zsákutcába került, míg meg nem ismerkedett igazán az októberi forradalommal, amely megihlette, s népe 1923-ban megbocsátóan haza várta. A Golgota terjedelemre, művészi értékre is egyaránt kimagasló mű. Kerek 20 esztendeig írta, s utolsó kötetén, a Borús reggelen 1941-ben percegett utolsót a tolla. A trilógia első részében, a Nővérekben a forradalom előtti, bizonytalan és készülődő Oroszországot ábrázolja, a második kettőben már a forradalomra irányítja figyelmünket. Tyelegin, Roscsin, Dása, Kátya, Bulavina és társaik sorsának fonalával. Az egyéni boldogságra való törekvésük, melyet lazább, vagy szorosabb kapcsokkal fűznek össze Oroszország sorsával a szenvedélyek széles skáláját rajzoltatta meg Tolsztojjal. Hősei az igazságig, a forradalom megértéséig szenvedések tisztítótűzén vergődnek, s eközben az öntudatosodási folyamat alatt Tolsztoj valamenynyi szereplővel végigjáratja a művészi igazságszolgáltatás minden golgotáját. A Golgota a szenvedés könyve, ennek ellenére optimista. „Átalakítjuk a világot" — hangzik kevéssel a játék végét jelző, felerősödő zene előtt —, „átalakítjuk, hogy minden jó legyen. Ez Oroszország, ez a mi hazánk”. A Kossuth-rádió október utolsó vasárnapjának estéjén közvetítette ezt a nagy felkészültséget igénylő, roppant súlyú krónikát. Főhőse a rádióváltozatban is a nép maradt, a szabadságot a forradalom útján kereső nép. A dramatizálók — Lányi Sarolta és Bottlik Sándor — munkáján létszik, hogy a rádiódráma alapos, művészi igénnyel átgondolt koncepció eredménye. A szerteágazó cselekmény hősei mögött a tömeg látszik, még az intimekké lágyított jelenetekben is, tapinthatóan érezn a világtörténelmet, amely megfellebbezhetetlen kézzel nyúlt bele egyéni sorsok irányításába. A napilap terjedelme nem engedi, hogy hosszabban szóljunk a rádiójátékot életrekeltő művészekről. Kátyát és Dósát Komlót, Juci és Várady Hédi formálta meg vonzó színekkel. Horváth Jenő újra bebizonyította, hogy kiváló emberábrázolóink közé tartozik.Kisebb szerepekben Kőmíves Sándort, Besztercei Pált, Pethest, Mádi-Szabót hallottuk. Zsurzs Éva rendezőt a sok szereplő akusztikus mozgatásáért illeti dicséret. Szólnunk kell még arról az egyre inkább terjedő hibás gyakorlatról, amely szerint a szereplő művészek egy részének nevét a rádióbemondó elhallgatja. A Rádióújságból pedig egyáltalán nem sikerült megtudnunk, kik voltak Alekszej Tolsztoj mondanivalójának hordozói, ezen a művészi élménnyel emlékezetessé tett vasárnap estén. Szűcs István A MAGYAR TELEVÍZIÓ kísérleti műsora 18 órai kezdettel gyermek és ifjúsági műsor. 1. Törtéletek Leninről. 2. Moszkva az Ifjuság városa, rövid film. 3. 19.30 órai kezdettel aktuális műsor. 1. Így kezelje készülékét, az Orion-gyár tanácsai a televíziós készülék tulajdonosainak. 2. A televízió klubjában művészest, filmösszeállítás.