Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1957-10-31 / 257. szám

4 Mától kezdve játsszák mozijaink a szovjet filmhét újdonságait A vidéki filmszínházakban ma este, a fővárosban pedig vasár­nap kerül sor a szovjet filmhét első ünnepi előadására. A­z Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulója alkalmá­ból megrendezendő filmünnepen számos, nálunk eddig ismeretlen, kitűnő szovjet filmalkotás kerül bemutatásra. Ilyen Mark Donsz­­koj rendező Gorkij regényéből forgatott Az anya című filmje, amelyet a mondanivaló örök igazsága mellett Vera Mareckaja, a hazánkba készülő szovjet dele­gáció tagja és a fiatal Alekszej Batalov mélyen átélt alakítása tesz külön emlékezetessé. Hason­lóképpen értékes alkotás az 1905- ös forradalmat megelevenítő szí­nes kinemaszkóp film, a Prológ, amelyet a Corvin-mozi tűz majd műsorára. Kosztantyin Szimonov Halhatatlan garnizonja a breszti erőd védőinek hősies küzdelmé­ről és tragikus sorsáról fest le­nyűgöző képet. Művészi értékein túl a film a második világháború kitörésének és a breszti pokol drámai légkörének ábrázolásával megrendítő dokumentumot tár a nézők elé. A szovjet filmünnep alkalmá­val bemutatásra szánt filmek kö­zül kétségkívül a fiatal Grigorij Csuhráj első önálló alkotása, a Lavrenyev elbeszéléséből forga­tott A negyvenegyedik című film a legkiemelkedőbb. A mű a sze­relem és a kötelességérzet, közötti konfliktus mély ábrázolásában többet ad az eddig látott hasonló műfajú és témájú szovjet filmek­nél. Csuhráj alkotását úgy tap­solták meg Cannes-ban, mint a rendezés mesterművét. A fősze­repekben Izolda Szvickaja játéka, de különösen Oleg Sztrizsenov remek alakítása nyújt nagy él­ményt a fehérgárdista tiszt el­lentmondásokkal teli alakjában. K­ét filmvígjáték — az Elve­szett vőlegény és a Turistaszere­lem — képviseli a filmhéten a könnyedebb szórakozást. Mindkét alkotás számtalan derűs percet szerez majd a nézőknek. A szov­jet filmhét rendezői gondoltak a gyermekekre is; a Mese a mozi­ban című színes rajzfilm bizony­­ával sok örömet szerez majd az ifjú nézőknek, de a felnőttek­nek is. Izolda Izvickaja és Oleg Sztrizsenov A negyvenegyedik című színes film egyik drámai jelenetében. Nyikolaj Krjucskov, a Halhatatlan garnizon Kuharkov őrmestere. Távéi és elvtársai a bíróság előtt. Jelenet Donszkoj Az anya című filmjéből. N­ a/­ra megnyílik a Gorkij Könyvtár évember elején új helyiségben újra megnyitja kapuit az Állami Gorkij Könyvtár. Az ünnepélyes megnyitó november 5-én délután fél hatkor lesz az V. Molnár utca 11. alatt. Az ünnepi beszédet dr.­­ Trencsényi Waldapfel Imre, Kos­­suth-díjas akadémikus tartja. Gergely Sándor Kossuth-díjas író emlékezik meg a szovjet írókkal és irodalommal kapcsolatos élmé­nyeiről. A megnyitó ünnepségen fellép Kelen Dóra előadóművész­nő. _________ A Kilencéves csellista önálló hangversenye­ integy félévvel ezelőtt egy rendkívül tehetséges kisfiú ját­szott először a nagy nyilvánosság előtt tanárra Zsámboki Miklós gordonkaestjén. A kilencéves kis művész, Perényi Miklós első sze­replését annak idején a sajtó és a zenekritika igen melegen mél­tatta. A ritka tehetségű kis mű­vésznövendék november 4-én es­te önálló hangverseny keretében mutatkozik be a Zeneakadémia nagytermében. A prágai Állami Bábszínház művészeinek sajtófogadása (Tudósítónktól.) Szerdán délután sajtófogadást tartottak a margitszigeti Nagy­szállóban a magyar sajtó képvi­selői részére a hazánkban ven­dégszereplő prágai Állami Báb­színház művészei. Tájékoztatójuk­ban ismertették a csehszlovák bábművészet fejlődését, megemlé­keztek néhai Skupa professzorról, aki évtizedekkel ezelőtt hozta létre a később világhírűvé vált bábszínházát. A sajtófogadáson érdekes részletek váltak ismertté: kiderült például, hogy Skupa pro­fesszor, ez a nagyszerű népmű­vész fejlődésének egyik fontos szakaszát Magyarországon élte át, amikor Székesfehérvárott ka­tonáskodott a monarchia idejé­ben, önszorgalomból, a hivatárér­­zettől átfűtve számos előadást tar­tott a város közönségének. S­zé­­kesfehérvárott született meg Kasparek, a népi hős bábalakja, a magyar Vitéz László testvére. K­ésőbb a mindmáig élő figu­rák, Speibl és Hurvinek indultak el hódító útjukra, hírnevet sze­rezve egész Európában a cseh­szlovák bábjátszásnak. Ez a két humoros figura annyira népsz­erű Csehszlovákiában, hogy a közön­ség szinte nem is az előadásért, hanem az ő kedvükért megy el a bábszínházba. Speibl és Hurvi­nek mindig új történetekkel szó­rakoztatja rajongóit, ezeket a tör­téneteket közös erővel alkotják az együttes tagjai. A sajtófogadáson szó esett ven­dégeink magyarországi tapaszta­latairól is. Megtekintették az Állami Bábszínházban az Ember komédiája című előadást. Baráti hangon bírálták az Állami Báb­színház munkáját. Véleményük szerint — mondották — a báb­művészet rovására van, ha a fi­gurák helyett az élő színészek já­téka kerül túlsúlyba. Az sem sze­rencsés, hogy a konferansz túl­ságosan hosszú, maga a játék szinte csak arra szorítkozik, hogy illusztrálja a konferáló mono­lógját, így elsikkad a bábjáték tulajdonképpeni célja és jellege. A csehszlovák művészek azt is elmondották: úgy látják, hogy a győri Állami Bábszínház művészi felfogása sokkal közelebb áll a bábjáték sajátos kifejezési for­máihoz, igazi művészi feladatai­hoz. A hajnal hűvös és nehéz leve­gőjétől hidegség támad a tüdő­­­ben. Még sötét van, a mocskos­­ködgomol­yokból és a nehéz, alant­­szálló lőporfüstből lassan bonta­­­koznak­ ki a Kadetszkij Korpusz­t körvonalai. A lövések rongálta­­ ablakokban pillanatonként villan­­­nak a torkol­attüzek és szakadat­­­lan a géppuskák dühös ta-ta-tá­l­ja.­­ És az épületre megállás nél­­­kül szórja a tüzet a bolsev­­­­ kok egyik páncélautója. Tor- Ingában zömök, hallgatag le­­­gény ül a géppuska mögött, S hüvelykujja úgy szorítja az el­ősütő billentyűt, mintha odanőtt­­ volna. Úgy érzi, oda is nőtt, hi­­­szen 72 órája ül egy helyben, az­­­­óta térdig betakarták az üres he­­­vederek. A legény aléltan liheg,­­amikor hatalmas robbanás löki­­odébb a páncélkocsit; ez a har­­­madik lövés, amelyet a páncél­­­autó kap. A sofőr holtsápadtan­­remeg a volán mellett, kapkodva­­indítja a motort, hogy hátráljon,­­de a matróz, az autó parancsno­kká pisztolyt szorít homlokához: — Hátrálni nem lehet, csak­­győzni! — S a zömök géppuskás­­­nak ezt kiabálja oda lázas sze­­­mekkel: — Rajta, malagyoj bol- isevik! Jólesik hallani a maximo­­­dat!... É­s a legény, akinek a testében­­már rég megkérgesedett a fáradt­ság, tovább tüzel, lankadatla­nul .. . Ez az egykori géppuskás a fe­hérek moszkvai tisztiiskolája el­leni támadás sok-sok névtelen hő­sének egyike, itt ül velem szem­ben. Egerben, szűkebb hazájában mindenki ismeri és így emlegetik: K­iss Lajos bácsi, az öreg veterán. Hatvanhat éves, de hiába keres­nénk rajta az öregekre jellemző ernyedtséget. Arca ma is markáns, erőteljes. A magyarázás hevében felpattan a székről, beszédes te­kintete olyan elevenséggel kíséri szavait, mintha ma is látná, ma is élne negyven év előtti cselekede­teit. Átélése bennünket is magá­val ragad, és nyomon kísérhetjük harcaiban a forradalom fiatal magyar katonáját. * A Kadetszkij Korpusz bevétele után három és fél esztendő telt el szakadatlan harcban. Ez idő alatt bejárta az egész Uralon in­neni Oroszországot. Az első pán­célos vonatezredben harcolt, Frunze hadseregcsoportjához tar­tozott. A győzelmes harci tettek­nek annyi a száma, hogy naphosz­­szat írhatnánk, akkor se érnénk a tört­énetek végére. Megszámlálha­tatlan élményeinek egyikét így meséli el: — Szamarában nagy felfordulás volt, a fehértisztek bujtogatására sok-sok katona tagadta meg a Kolcsakék elleni harcot. A leány­gimnáziumban volt a szállásuk, ezt az épületet valóságos erőddé alakították át. Sokáig töpreng­tünk, hogyan vegyük fel a harcot a sokszoros túlerővel. A mi pa­rancsnokunk, a göndörhajú Davi­­dov matróz, a gimnáziumot kör­nyező házakba irányított minket, így néztünk amazokkal farkas­­szemet. Éjszaka — a parancsnok utasítására — néhány barátommal átmente­m a gimnáziumba—, hogy elbeszélgessek az ottani közkato­nákkal. Épp a kapuban agitáltuk az őrt, amikor sok tiszt kíséretében megjelent a fehérek parancsnoka a kapu alatt. Soha nem felejtem el, derék, gondozott szakállú ka­tona volt ez a parancsnok. Hety­kén kijelentette, hogy neki nem parancsol Davidov, és kiadta az ukázt, hogy bennünket tartóztas­sanak le. Itt aztán nem ment babra a játék, jól tudtuk, ha meg­­ adjuk magunkat, csak addig élünk, amíg az udvarra kísérnek. Villámgyorsan lekaptuk a pus­kánkat s már tüzeltünk is. A pa­rancsnokot halálos lövés érte, kí­sérői meg a lépcsőikre hasaltak. Én is, a barátaim is rajtuk tartot­tuk a fegyverünket, megparan­csoltuk nekik, hogy emelt kézzel álljanak fel, és induljanak az ut­cára. Még a kapuőr is, akit az imént agitáltunk, mellénk állt kí­sérőnek. Ezután a legénység het­ven százaléka hozzánk pártolt, a többit, főleg tiszteket és altiszte­ket, harcban semmisítettük meg. *K­iss Lajos bácsinak minden élménye kedves, de legszívesebb flejtai kizlatyája * NÉPSZABADSÁG 1957. október 31. csütörtök A­lekszej Tolsztoj életműve ta­lán soha nem volt annyira idő­szerű számunkra, mint most. Grófi családból származott, a for­radalom 1918-ban külföldre so­dorta, ahol Európa országút­ján annyi honfitársával gazdátlan ember lett. Az emigráció alatt keletkezett Nyikita gyermekkora csillapíthatatlan honvágyról ta­­núskodik olvasóinak. Alkotó mun­kája zsákutcába került, míg meg nem ismerkedett igazán az októ­beri forradalommal, amely meg­ihlette, s népe 1923-ban megbo­­csátóan haza várta. A Golgota terjedelemre, művé­szi értékre is egyaránt kimagas­ló mű. Kerek 20 esztendeig írta, s utolsó kötetén, a Borús reggelen 1941-ben percegett utolsót a tolla. A trilógia első részében, a Nő­vérekben a forradalom előtti, bi­zonytalan és készülődő Oroszor­szágot ábrázolja, a második ket­tőben már a forradalomra irá­nyítja figyelmünket. Tyelegin, Roscsin, Dása, Kátya, Bulavina és társaik sorsának fonalával. Az egyéni boldogságra való törekvé­sük, melyet lazább, vagy szoro­sabb kapcsokkal fűznek össze Oroszország sorsával a szenvedé­lyek széles skáláját rajzoltatta meg Tolsztojjal. Hősei az igazsá­gig, a forradalom megértéséig szenvedések tisztítótűzén vergőd­nek, s eközben az öntudatosod­ási folyamat alatt Tolsztoj valameny­­nyi szereplővel végigjáratja a mű­vészi igazságszolgáltatás minden golgotáját. A Golgota a szenve­dés könyve, ennek ellenére opti­mista. „Átalakítjuk a világot" — hangzik kevéssel a játék végét jelző, felerősödő zene előtt —, „átalakítjuk, hogy minden jó le­gyen. Ez Oroszország, ez a mi ha­zánk”. A Kossuth-rádió október utolsó vasárnapjának estéjén közvetítet­te ezt a nagy felkészültséget igénylő, roppant súlyú krónikát. Főhőse a rádióváltozatban is a nép maradt, a szabadságot a for­radalom útján kereső nép. A dra­matizálók — Lányi Sarolta és Bottlik Sándor — munkáján lét­szik, hogy a rádiódráma alapos, művészi igénnyel átgondolt kon­cepció eredménye. A szerteágazó cselekmény hősei mögött a tömeg látszik, még az intimekké lágyí­tott jelenetekben is, tapinthatóan érez­n­ a világtörténelmet, amely megfellebbezhetetlen kézzel nyúlt bele egyéni sorsok irányításába. A napilap terjedelme nem en­gedi, hogy hosszabban szóljunk a rádiójátékot életrekeltő művé­szekről. Kátyát és Dósát Komlót, Juci és Várady Hédi formálta meg vonzó színekkel. Horváth Jenő új­ra bebizonyította, hogy kiváló emberábrázolóink közé tartozik.­­Kisebb szerepekben Kőmíves Sán­dort, Besztercei Pált, Pethest, Mádi-Szabót hallottuk. Zsurzs Éva rendezőt a sok szereplő akusztikus mozgatásáért illeti di­cséret. Szólnunk kell még arról az egy­re inkább terjedő hibás gyakor­latról, amely szerint a szereplő művészek egy részének nevét a rá­­dióbemondó elhallgatja. A Rádió­újságból pedig egyáltalán nem si­került megtudnunk, kik voltak Alekszej Tolsztoj mondanivalójá­nak hordozói, ezen a művészi él­ménnyel emlékezetessé tett vasár­nap estén. Szűcs István A MAGYAR TELEVÍZIÓ kísérleti műsora 18 órai kezdettel gyer­mek és ifjúsági műsor. 1. Törté­­le­tek Leninről. 2. Moszkva az Ifju­ság városa, rövid film. 3. 19.30 órai kez­dettel aktuális műsor. 1. Így kezelje készülékét, az Orion-gyár tanácsai a televíziós készülék tulajdonosainak. 2. A televízió klubjában művészest, filmösszeállítás.

Next