Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1957-10-10 / 239. szám

6 ,9il N&ntavlkö&i ii#om€i nprr/jfi Mtivatul sikeres m­unkájja nagy jelentőségű a Jiagyar Népköztiársaság számára.* A magyar delegáció helyettes vezetőjének felszólalása a kongresszus keddi ülésén (Tudósítónk telefonjelentése.) A Nemzetközi Atomenergia Hi­vatal kongresszusán kedden foly­tatták az általános vitát. W. Bil­lig Lengyelország képviselője ki­emelte azt a segítséget, amit or­szága az atomenergia békés fel­­használása területén a Szovjet­uniótól kapott. A lengyel delegá­tus azután az új nemzetközi szerv programjával foglalkozott, majd Hollandia és Brazília képviselője mondott beszédet. A keddi vita során felszólalt Pál Lénárd elvtárs, a Tudományos Akadémia Központi Fizikai Ku­tató Intézetének igazgatóhelyette­se, a magyar delegáció helyettes vezetője is. Pál Lénárd professzor mindenekelőtt üdvözölte a szov­jet tudósokat és mérnököket az első mesterséges hold útjára­­bocsátása alkalmából, majd többi között a következőket mondotta: A magyar tudósok és mérnökök örömmel üdvözölték a Nemzet­közi Atomenergia Hivatal alap­szabályait. Szeretnénk mélyen hinni ab­ban, hogy az Atomenergia Hivatal műszaki és tudomá­nyos szervezet lesz, amelyben a politikai kérdések nem ját­szanak döntő szerepet. A Nemzetközi Atomenergia Hi­vatal sikeres munkája igen nagy jelentőségű a Magyar Nép­­köztársaság számára — mondotta Pál elvtárs. — Hazánk erősen ér­dekelt az atomenergia békés fel­­használásában, mert klasszikus energiahordozókból szűkösek a készleteink. Pál elvtárs azután azokról az eredményekről beszélt, amelye­ket magyar tudósok és mérnökök a nukleáris technika területén el­értek. Emlékeztetett arra, hogy a második világháborúig sok tudó­sunk volt kénytelen elhagyni az akkori Magyarországot — köztük Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede és má­sok — akiknek neve, mint a magfizika és a mag­technika leg­jobbjai ismeretes az egész vilá­gon. Pál Lénárd elvtárs a további­akban beszámolt az 1950-ben lé­tesített magyar magfizikai kuta­tóintézet munkájáról. Saját erőnk­ből — mondotta — különböző gyorsító berendezéseket építet­tünk. Majd részletesen foglalko­zott azzal, hogy a magfizika és technika további önálló fejlődésén nagyot lendített a Szovjetunió se­gítsége. Pál elvtárs azután rátért arra, milyen segítséget vár Magyaror­szág az új nemzetközi szervezet­től. Nagyon örülnénk — mondot­ta —, ha az ügynökségtől atom­erőművünk és tudományos kísér­leteink számára hasadó anyago­kat kaphatnánk. Szeretnénk el­küldeni szakembereinket olyan tudományos és műszaki közpon­tokba, ahol a modern magfizika és mag­technika, valamint az atomerőművek kérdéseivel ismer­kedhetnének meg. Egyidejűleg mi is szívesen fogadnánk kisebb létszámú szakember­­csoportot a magfizika nálunk művelt terüle­tének tanulmányozására. Iia a Nemzetközi Atomenergia Hivatalt a nagyhatalmak kö­zötti együttműködés őszinte vágya hatja át, nem lehet két­séges, hogy a hivatal munkája a kis országok számára is ér­tékessé válik. A keddi ülésen határozat szüle­tett arról, hogy a kongresszust leg­később október 24-ig befejezik. A szerdai ülésen folytatják az álta­lános vitát. Az amerikai ,,demokrácia" nagyobb dicsőségére a ghanai pénzügyminisztert nem engedték be egy amerikai vendéglőbe New York, október 9. (AFP) Gbedemah ghanai pénzügyminiszter kedden este kijelentette az amerikai sajtónak, hogy nem engedték be egy doveri vendéglőbe, mert, mint mondották „színesbőrűek nem léphetnek be oda". „Ha az Egyesült Államok alelnöke ghánai útja alkalmával az asztalomnál ülhet és Stevenson vendégem lehet, nem tudom elkép­zelni, miért részesülök ilyen bánásmódban egy egyszerű amerikai vendéglőben” — főzte hozzá Gbedemah. (MTI) Magyarország támogat minden olyan javaslatot, amely erősítheti a nemzetközi kapcsolatokat Péter János felszólalása az ENSZ III. számú bizottságában Péter János magyar küldött az ENSZ III. számú bizottságá­ban hozzászólt a Gazdasági és Szociális Tanács jelentéséhez. A magyar küldött örömét fejezte ki afelett, hogy a bizottság olyan légkörben dolgozik, amely megteremti a lehetőséget a mai világhelyzetben mutatkozó sza­kadékok áthidalására. „A Gazdasági és Szociális Ta­nács és a különbizottság jelenté­sét tanulmányozva az az érzésünk­­— mondotta Péter János —, hogy olyan nemzetközi szerv kialakulá­sának vagyunk tanúi, amely ké­pes lesz átalakítani a mai nemze­dék kétségbeejtően veszélyes le­hetőségeit ennek a nemzedéknek a hasznára. Ezekben a napokban az egész világon minden nép az eget lesi. Teleszkópok és rádióve­vők minden fajtájával igyekeznek felfogni az emberi tudás hatalmá­val alkotott mesterséges hold je­leit. Ez az ember alkotta hold újabb megnyilvánulása a sok vo­natkozásban előttünk álló hatal­mas lehetőségeknek. Tudjuk, hogy a mi nemzedékünknek minden szükséges tapasztalata, felkészült­sége, erkölcsi és anyagi ereje megvan ahhoz, hogy megoldhassa az egész világon a gazdasági és társadalmi problémákat. A nem­zetközi megértés olyan fokára van szükségünk, amely az egész em­beriség érdekében alkotó cselek­vésre szabadíthatja fel ezeket az erőket.” Péter János ezután hangsúlyoz­ta, hogy ebből a szempontból a Gazdasági és Szociális Tanács 24. ülésszakán reményt keltő határo­zatok születtek. Utalt a világ­­élelmiszeralap megszervezésének tanulmányozását célzó határozat­ra, az 1960-ban megtartandó vi­lág­ népszámlálásra, majd a kö­zösségfejlesztési programra. A Gazdasági és Szociális Tanács határozatai felhívják a figyelmet értekezletek, szemináriumok, munkaközösségek, tanulmányutak szervezésére annak érdekében, hogy jobban meg lehessen ismer­ni a különböző közösségek életét. A főtitkár jelentése értelmében ilyen értekezleteket Délkelet- Ázsiában, Afrikában, Latin-Ame­­rikában kellene rendezni. Péter János javasolta: tartsanak ilyen értekezleteket Európában is, hogy szélesebb körben lehessen felhasználni a szocialista országok tapasz­talatait. Lehetséges lenne megbeszélést folytatni arról, hogy Magyarországon is ren­dezzenek ilyen értekezletet. A jövő évben ünnepeljük — folytatta ezután —­ az emberi jo­gok deklarálásának tizedik évfor­dulóját. A közös megemlékezés erről a deklarációról világszerte jó hatást gyakorolna. Péter János befejezésül hangoz­tatta: a magyar delegáció min­den olyan javaslatot támogat, amely erősítheti a nemzetközi kapcsolatokat. Szovjet hajók látogatása Szplitben A Kujbisev nevű szovjet cir­káló, amelyen Zsukov marsall kedden reggel a zadari kikötőbe érkezett, délután négy órakor a Bivalij és a Blesztyjascsij nevű romboló kíséretében baráti láto­gatás céljából a szpliti kikötőbe érkezett. Tyunajev ellentengernagy a szovjet hadihajók parancsnoka Szplitben látogatást tett Ivo Snyanovicsnál, a szpliti népbizott­ság elnökénél, valamint Sztanko Parmacs ellentengernagynál, a jugoszláv haditengerészet helyet­tes parancsnokánál. A szovjet hadihajók csütörtök reggelig maradnak a szpliti kikö­tőben, majd onnan kétnapos láto­gatásra Dubrovnikba mennek. n­épszabadság 1057. október 10. csütörtök ELJŐ A NAP" Bécs, október 8. A Die Presse című osztrák napilap úgy látszik továbbra sem hajlandó lemondani arról, hogy az egyes osztrák lapok ha­sábjain Magyarország ellen fo­lyó hecckampány prímhegedű­se legyen. A lap kedden vezércikket szentelt a magyar kormány jegyzékének. Tévedés ne essék, a nyugati sajtószabadság e szó­csöve a jegyzéket nem közli — még kivonatosan se —, csak kommentálja és sietve tanácsot ad az osztrák kormánynak. A jegyzéket — írja a lap — a kül­ügyminisztériumban gondosan tanulmányozni fogják és min­den bizonnyal határozottan visz­­sza fogják utasítani. Honnan e biztonság? Talán a Die Presse cikkírója áttanulmá­nyozta a tényeket? Pedig erre minden lehetősége megvolna, hiszen Ausztriában közvetlen ta­pasztalatokat szerezhet az ott működő fasiszta szervezetektől és a Die Pressének még az az előnye is megvan, hogy mun­katársai között magyarul tudó újságíró is van, aki közvetlenül informálhatja a szerkesztőséget a jegyzékben említett Út és cél című hungarista lap tartalmá­ról. A cikk szerint „Ausztria szá­mára az a tény, hogy a Kádár­­rezsim valamely szervezetet fa­sisztának minősít, nem elég arra, hogy az említett szervezet­re alkalmazzák az osztrák ál­lamszerződés 9. paragrafusát. Lássuk azonban közelebbről az említett­et és célt, amit a Die Presse keblére ölel. Itt van előttünk a lap augusztusi száma. Már a címlap sok mindent el­árul. A cím alatt egy nálunk jól ismert versike: „Ébredj ma­gyar, az ősi föld veszélyben". Ha Presseéknél nem tudnák, ez a vers a Tanácsköztársaságot követő fehérterror idején szü­letett, abban az időben, amely­ről a fasiszták büszkén állítot­ták, hogy megelőzték Hitlert és Mussolinit. A vers alatt alcím: „A Hungarista-mozgalom hiva­­talos lapja, új antibolsevista folyóirat". A lap első oldalán a háborús bűnösként kivégzett Szálasi Ferenc fényképe, s mel­lette a „nemzetvezető“ szava: „Nemzetgazdaságunk és munka­rendünk alapja a nemzeti tőke-­ rendszer, a nemzet­kapitaliz­mus." És ha mindez nem elég bizo­nyíték a Die Presse számára, javasoljuk, olvassák csak to­vább a lapot, innen-onnan ro­vatából például megtudhatják, hogy a jelenlegi amerikai kor­­mányban és az államigazgatás vezetői között kik a zsidók. Egy másik cikkből tudomást szerez­hetnek arról, hogy „Angliát a világzsidóság kényszerítette be­le a második világháborúba’’ stb., stb. Ha az Ausztriában működő fasiszta szervezetekről, az Út és cél megjelenéséről nem is be­szélünk, megkérdezhetjük azt is, mi a véleménye a Presse szer­kesztőségének azokról a plaká­tokról, amelyek néhány hete ott díszelegnek Bécs utcáin — az egyiket a napokban 200 mé­terre a magyar követségtől is kiragasztották A plakáton egy középen átszakított háromszínű magyar zászlón át két kéz szo­rítja egymást. A felirat: Es kommt der Tag — Eljő a nap. Ez a jelszó valamikor Hitlerék jelszava volt, amikor a hatalom átvételére készültek. Mi tudjuk, hogy az a nap, amelyet a plakát szerzői és pén­­zelői várnak, nem fog eljönni. De biztosan eljő az a nap, ami­kor a hagyományos osztrák— magyar barátságot nem fogják megzavarni fasiszta mesterkedé­sek és egyes, magukat függet­lennek hirdető lapok áskálódá­­sai. És reméljük, hogy az oszt­rák kormány nem a Die Presse szavára hallgat, hanem valóban tanulmányozva a magyar kor­mány jegyzékét és az abban em­lített­­tényeket, helyt ad kormá­nyunk jogos kérésének. Földes István l­isszai­rissított b­ék­ekezd­emén­yez és Din Ban Szu, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság bel- és külkereskedelmi minisztere leve­let intézett Kim Ir Hvanhoz, a Koreai Köztársaság kereskedelem- és iparügyi miniszteréhez, ebben javasolja a kereskedelmi kapcso­latok felvételét A levél indítványozza, hogy 1957 folyamán a dél-, és észak­koreai hatóságok folytassanak elő­zetes tárgyalásokat a kereskede­lemmel összefüggő kérdésekről. Szöuli jelentések szerint Dél-, Korea hivatalosan visszautasította az észak-koreai javaslatot. AMERIKAI FEJJEL Az erő kérdéseire nem a szív adja meg a választ. Katonai kér­désekhez, az erő kérdéseihez nyúlni — ehhez rideg fej, kimért szó, puszta tények, meztelen ada­tok kellenek. Nincs helye a szen­vedély szavának — a számításo­ké és a logikáé a szó. Másrészt, katonai kérdéseket felvetni, ez már önmagában is azt jelenti: két egymással szem­ben álló erőt vizsgálni. S itt az­után nemcsak helytelen, hanem lehetetlen is a középút. A frontok egyike a győzelem frontja. De a két front között nincs más, csak a senki földje; ha az erők megüt­közéséről van szó: a senki földje a biztos pusztulás. S mert a katonai kérdéseiket, az erő kérdéseit rideg fejjel kell szemlélni, nem árt ilyen tárgynál néha — a hadviselés tudománya ezt szigorúan meg is követeli — az ellenfél fejével is gondolkodni. Az imperialisták fejével, akik a háborús támadás fogantyúját tart­ják kezükben, s ki tudja, mikor rántják fel azt a fogantyút. Nézzük meg először saját sza­vaikat:­­ mit hirdetnek nyíltan? Lauris Norstad, amerikai tábor­nok, a NATO-haderők főparancs­­noka, egy szenátusi vita során ki­nyilatkoztatta, hogy a NATO ka­tonai ereje Oroszországban, min­den jelentősét szét tud rombolni. Banke, amerikai tengernagy, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke szerint is az Egyesült Álla­mok megsemmisítő csapást mérhet a Szovjetunióra. Thomas Wite tá­bor­nok, az amerikai légierő vezér­kari főnöke szerint Amerikának még mindig megvan a ..képessége arra, hogy elpusztítsa” Oroszor­szágot. S még a szovjet interkontinen­tális rakéta kísérletének győzelme után is arról írtak az Egyesült Ál­lamokban, hogy „ha az amerikai —brit megtorló erőknek csak egy­negyede maradna is meg, még ez is elég lenne Oroszország elpusztí­tásához”. Az amerikai imperializmus ka­tonai szócsövei tehát pusztítási készségről és az ehhez szükséges erőfölényről beszélnek. Csörtetik a kardjukat. De vajon ezek az imperialista szóvivők, amikor szá­mokkal játszanak és pusztítással fenyegetőznek, ténylegesen hi­szik-e, hogy tökéletes túlerőben vannak? S ha hiszik, mi vakítja el őket? S ha ezek az imperialista szóvivők nem hiszik saját meséi­ket és fenyegetőzéseiket, mi kész­teti őket arra, hogy ilyen hangot üssenek meg? Mit sugall az ő logi­kájuk? Gondolkodjunk az ő fe­jükkel! Az Egyesült Államok hagyo­mánya: úgy hadat viselni, hogy végeredményben kívül maradja­nak a háborún. Az Egyesült Ál­lamok területe nemhogy repülő­bombát, de még háborús karco­lást sem kapott soha. Az ameri­kai nép túlnyomó többsége saját tapasztalatból általában szinte nem is tudja, mi a háború. Ezer és ezer mérföldek választják el kontinensüket a másik világtól, a háborús góc Európától, a gya­­ponttá forralt Ázsiától. S ennek a világnak velük, imperialista ideo­lógiájukkal szembeszegülő részét körülszórták támaszpontokkal. Ha tehát ezekről támadják meg a szocialista tábor bármely orszá­gát, az várhatóan elsősorban — elhárítandó a támadást — a tá­madó ellen, a támaszpont ellen fordul, Amerika —­ diktálja az amerikai faj logikája —, megint a háttérben maradhatna, s a meg­semmisítő ellencsapások, a véde­lem ellentámadása Nyugat-Né­­metországot, Franciaországot, Hollandiát, Dániát — a NATO- főerők terepét — vagy éppen Tajvant vagy Törökországot érné, ahol a támadó erők felsorakoz­nak. Amerika megmaradna há­borítatlan nyugalmában. Irá­nyított lövedékek repülnének te­hát a szocialista tábor el­len, de sajátos módszerrel irányítottak: New York-ból, Washingtonból irányítanák az imperialista tábor politikai szá­lain — a tüzérek, a lövegek, s a kormány­bábok Európában és Ázsiában lennének. A fegyvere­ket közben majd szakadatlanul gyártanák Amerikában, lőni ve­lük német, török, tajvani földről, és német, török, tajvani kezekkel

Next