Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-10 / 239. szám
6 ,9il N&ntavlkö&i ii#om€i nprr/jfi Mtivatul sikeres munkájja nagy jelentőségű a Jiagyar Népköztiársaság számára.* A magyar delegáció helyettes vezetőjének felszólalása a kongresszus keddi ülésén (Tudósítónk telefonjelentése.) A Nemzetközi Atomenergia Hivatal kongresszusán kedden folytatták az általános vitát. W. Billig Lengyelország képviselője kiemelte azt a segítséget, amit országa az atomenergia békés felhasználása területén a Szovjetuniótól kapott. A lengyel delegátus azután az új nemzetközi szerv programjával foglalkozott, majd Hollandia és Brazília képviselője mondott beszédet. A keddi vita során felszólalt Pál Lénárd elvtárs, a Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, a magyar delegáció helyettes vezetője is. Pál Lénárd professzor mindenekelőtt üdvözölte a szovjet tudósokat és mérnököket az első mesterséges hold útjárabocsátása alkalmából, majd többi között a következőket mondotta: A magyar tudósok és mérnökök örömmel üdvözölték a Nemzetközi Atomenergia Hivatal alapszabályait. Szeretnénk mélyen hinni abban, hogy az Atomenergia Hivatal műszaki és tudományos szervezet lesz, amelyben a politikai kérdések nem játszanak döntő szerepet. A Nemzetközi Atomenergia Hivatal sikeres munkája igen nagy jelentőségű a Magyar Népköztársaság számára — mondotta Pál elvtárs. — Hazánk erősen érdekelt az atomenergia békés felhasználásában, mert klasszikus energiahordozókból szűkösek a készleteink. Pál elvtárs azután azokról az eredményekről beszélt, amelyeket magyar tudósok és mérnökök a nukleáris technika területén elértek. Emlékeztetett arra, hogy a második világháborúig sok tudósunk volt kénytelen elhagyni az akkori Magyarországot — köztük Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede és mások — akiknek neve, mint a magfizika és a magtechnika legjobbjai ismeretes az egész világon. Pál Lénárd elvtárs a továbbiakban beszámolt az 1950-ben létesített magyar magfizikai kutatóintézet munkájáról. Saját erőnkből — mondotta — különböző gyorsító berendezéseket építettünk. Majd részletesen foglalkozott azzal, hogy a magfizika és technika további önálló fejlődésén nagyot lendített a Szovjetunió segítsége. Pál elvtárs azután rátért arra, milyen segítséget vár Magyarország az új nemzetközi szervezettől. Nagyon örülnénk — mondotta —, ha az ügynökségtől atomerőművünk és tudományos kísérleteink számára hasadó anyagokat kaphatnánk. Szeretnénk elküldeni szakembereinket olyan tudományos és műszaki központokba, ahol a modern magfizika és magtechnika, valamint az atomerőművek kérdéseivel ismerkedhetnének meg. Egyidejűleg mi is szívesen fogadnánk kisebb létszámú szakembercsoportot a magfizika nálunk művelt területének tanulmányozására. Iia a Nemzetközi Atomenergia Hivatalt a nagyhatalmak közötti együttműködés őszinte vágya hatja át, nem lehet kétséges, hogy a hivatal munkája a kis országok számára is értékessé válik. A keddi ülésen határozat született arról, hogy a kongresszust legkésőbb október 24-ig befejezik. A szerdai ülésen folytatják az általános vitát. Az amerikai ,,demokrácia" nagyobb dicsőségére a ghanai pénzügyminisztert nem engedték be egy amerikai vendéglőbe New York, október 9. (AFP) Gbedemah ghanai pénzügyminiszter kedden este kijelentette az amerikai sajtónak, hogy nem engedték be egy doveri vendéglőbe, mert, mint mondották „színesbőrűek nem léphetnek be oda". „Ha az Egyesült Államok alelnöke ghánai útja alkalmával az asztalomnál ülhet és Stevenson vendégem lehet, nem tudom elképzelni, miért részesülök ilyen bánásmódban egy egyszerű amerikai vendéglőben” — főzte hozzá Gbedemah. (MTI) Magyarország támogat minden olyan javaslatot, amely erősítheti a nemzetközi kapcsolatokat Péter János felszólalása az ENSZ III. számú bizottságában Péter János magyar küldött az ENSZ III. számú bizottságában hozzászólt a Gazdasági és Szociális Tanács jelentéséhez. A magyar küldött örömét fejezte ki afelett, hogy a bizottság olyan légkörben dolgozik, amely megteremti a lehetőséget a mai világhelyzetben mutatkozó szakadékok áthidalására. „A Gazdasági és Szociális Tanács és a különbizottság jelentését tanulmányozva az az érzésünk— mondotta Péter János —, hogy olyan nemzetközi szerv kialakulásának vagyunk tanúi, amely képes lesz átalakítani a mai nemzedék kétségbeejtően veszélyes lehetőségeit ennek a nemzedéknek a hasznára. Ezekben a napokban az egész világon minden nép az eget lesi. Teleszkópok és rádióvevők minden fajtájával igyekeznek felfogni az emberi tudás hatalmával alkotott mesterséges hold jeleit. Ez az ember alkotta hold újabb megnyilvánulása a sok vonatkozásban előttünk álló hatalmas lehetőségeknek. Tudjuk, hogy a mi nemzedékünknek minden szükséges tapasztalata, felkészültsége, erkölcsi és anyagi ereje megvan ahhoz, hogy megoldhassa az egész világon a gazdasági és társadalmi problémákat. A nemzetközi megértés olyan fokára van szükségünk, amely az egész emberiség érdekében alkotó cselekvésre szabadíthatja fel ezeket az erőket.” Péter János ezután hangsúlyozta, hogy ebből a szempontból a Gazdasági és Szociális Tanács 24. ülésszakán reményt keltő határozatok születtek. Utalt a világélelmiszeralap megszervezésének tanulmányozását célzó határozatra, az 1960-ban megtartandó világ népszámlálásra, majd a közösségfejlesztési programra. A Gazdasági és Szociális Tanács határozatai felhívják a figyelmet értekezletek, szemináriumok, munkaközösségek, tanulmányutak szervezésére annak érdekében, hogy jobban meg lehessen ismerni a különböző közösségek életét. A főtitkár jelentése értelmében ilyen értekezleteket Délkelet- Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában kellene rendezni. Péter János javasolta: tartsanak ilyen értekezleteket Európában is, hogy szélesebb körben lehessen felhasználni a szocialista országok tapasztalatait. Lehetséges lenne megbeszélést folytatni arról, hogy Magyarországon is rendezzenek ilyen értekezletet. A jövő évben ünnepeljük — folytatta ezután — az emberi jogok deklarálásának tizedik évfordulóját. A közös megemlékezés erről a deklarációról világszerte jó hatást gyakorolna. Péter János befejezésül hangoztatta: a magyar delegáció minden olyan javaslatot támogat, amely erősítheti a nemzetközi kapcsolatokat. Szovjet hajók látogatása Szplitben A Kujbisev nevű szovjet cirkáló, amelyen Zsukov marsall kedden reggel a zadari kikötőbe érkezett, délután négy órakor a Bivalij és a Blesztyjascsij nevű romboló kíséretében baráti látogatás céljából a szpliti kikötőbe érkezett. Tyunajev ellentengernagy a szovjet hadihajók parancsnoka Szplitben látogatást tett Ivo Snyanovicsnál, a szpliti népbizottság elnökénél, valamint Sztanko Parmacs ellentengernagynál, a jugoszláv haditengerészet helyettes parancsnokánál. A szovjet hadihajók csütörtök reggelig maradnak a szpliti kikötőben, majd onnan kétnapos látogatásra Dubrovnikba mennek. népszabadság 1057. október 10. csütörtök ELJŐ A NAP" Bécs, október 8. A Die Presse című osztrák napilap úgy látszik továbbra sem hajlandó lemondani arról, hogy az egyes osztrák lapok hasábjain Magyarország ellen folyó hecckampány prímhegedűse legyen. A lap kedden vezércikket szentelt a magyar kormány jegyzékének. Tévedés ne essék, a nyugati sajtószabadság e szócsöve a jegyzéket nem közli — még kivonatosan se —, csak kommentálja és sietve tanácsot ad az osztrák kormánynak. A jegyzéket — írja a lap — a külügyminisztériumban gondosan tanulmányozni fogják és minden bizonnyal határozottan viszsza fogják utasítani. Honnan e biztonság? Talán a Die Presse cikkírója áttanulmányozta a tényeket? Pedig erre minden lehetősége megvolna, hiszen Ausztriában közvetlen tapasztalatokat szerezhet az ott működő fasiszta szervezetektől és a Die Pressének még az az előnye is megvan, hogy munkatársai között magyarul tudó újságíró is van, aki közvetlenül informálhatja a szerkesztőséget a jegyzékben említett Út és cél című hungarista lap tartalmáról. A cikk szerint „Ausztria számára az a tény, hogy a Kádárrezsim valamely szervezetet fasisztának minősít, nem elég arra, hogy az említett szervezetre alkalmazzák az osztrák államszerződés 9. paragrafusát. Lássuk azonban közelebbről az említettet és célt, amit a Die Presse keblére ölel. Itt van előttünk a lap augusztusi száma. Már a címlap sok mindent elárul. A cím alatt egy nálunk jól ismert versike: „Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben". Ha Presseéknél nem tudnák, ez a vers a Tanácsköztársaságot követő fehérterror idején született, abban az időben, amelyről a fasiszták büszkén állították, hogy megelőzték Hitlert és Mussolinit. A vers alatt alcím: „A Hungarista-mozgalom hivatalos lapja, új antibolsevista folyóirat". A lap első oldalán a háborús bűnösként kivégzett Szálasi Ferenc fényképe, s mellette a „nemzetvezető“ szava: „Nemzetgazdaságunk és munkarendünk alapja a nemzeti tőke- rendszer, a nemzetkapitalizmus." És ha mindez nem elég bizonyíték a Die Presse számára, javasoljuk, olvassák csak tovább a lapot, innen-onnan rovatából például megtudhatják, hogy a jelenlegi amerikai kormányban és az államigazgatás vezetői között kik a zsidók. Egy másik cikkből tudomást szerezhetnek arról, hogy „Angliát a világzsidóság kényszerítette bele a második világháborúba’’ stb., stb. Ha az Ausztriában működő fasiszta szervezetekről, az Út és cél megjelenéséről nem is beszélünk, megkérdezhetjük azt is, mi a véleménye a Presse szerkesztőségének azokról a plakátokról, amelyek néhány hete ott díszelegnek Bécs utcáin — az egyiket a napokban 200 méterre a magyar követségtől is kiragasztották A plakáton egy középen átszakított háromszínű magyar zászlón át két kéz szorítja egymást. A felirat: Es kommt der Tag — Eljő a nap. Ez a jelszó valamikor Hitlerék jelszava volt, amikor a hatalom átvételére készültek. Mi tudjuk, hogy az a nap, amelyet a plakát szerzői és pénzelői várnak, nem fog eljönni. De biztosan eljő az a nap, amikor a hagyományos osztrák— magyar barátságot nem fogják megzavarni fasiszta mesterkedések és egyes, magukat függetlennek hirdető lapok áskálódásai. És reméljük, hogy az osztrák kormány nem a Die Presse szavára hallgat, hanem valóban tanulmányozva a magyar kormány jegyzékét és az abban említetttényeket, helyt ad kormányunk jogos kérésének. Földes István lisszairissított békekezdeményez és Din Ban Szu, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bel- és külkereskedelmi minisztere levelet intézett Kim Ir Hvanhoz, a Koreai Köztársaság kereskedelem- és iparügyi miniszteréhez, ebben javasolja a kereskedelmi kapcsolatok felvételét A levél indítványozza, hogy 1957 folyamán a dél-, és északkoreai hatóságok folytassanak előzetes tárgyalásokat a kereskedelemmel összefüggő kérdésekről. Szöuli jelentések szerint Dél-, Korea hivatalosan visszautasította az észak-koreai javaslatot. AMERIKAI FEJJEL Az erő kérdéseire nem a szív adja meg a választ. Katonai kérdésekhez, az erő kérdéseihez nyúlni — ehhez rideg fej, kimért szó, puszta tények, meztelen adatok kellenek. Nincs helye a szenvedély szavának — a számításoké és a logikáé a szó. Másrészt, katonai kérdéseket felvetni, ez már önmagában is azt jelenti: két egymással szemben álló erőt vizsgálni. S itt azután nemcsak helytelen, hanem lehetetlen is a középút. A frontok egyike a győzelem frontja. De a két front között nincs más, csak a senki földje; ha az erők megütközéséről van szó: a senki földje a biztos pusztulás. S mert a katonai kérdéseiket, az erő kérdéseit rideg fejjel kell szemlélni, nem árt ilyen tárgynál néha — a hadviselés tudománya ezt szigorúan meg is követeli — az ellenfél fejével is gondolkodni. Az imperialisták fejével, akik a háborús támadás fogantyúját tartják kezükben, s ki tudja, mikor rántják fel azt a fogantyút. Nézzük meg először saját szavaikat: mit hirdetnek nyíltan? Lauris Norstad, amerikai tábornok, a NATO-haderők főparancsnoka, egy szenátusi vita során kinyilatkoztatta, hogy a NATO katonai ereje Oroszországban, minden jelentősét szét tud rombolni. Banke, amerikai tengernagy, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke szerint is az Egyesült Államok megsemmisítő csapást mérhet a Szovjetunióra. Thomas Wite tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke szerint Amerikának még mindig megvan a ..képessége arra, hogy elpusztítsa” Oroszországot. S még a szovjet interkontinentális rakéta kísérletének győzelme után is arról írtak az Egyesült Államokban, hogy „ha az amerikai —brit megtorló erőknek csak egynegyede maradna is meg, még ez is elég lenne Oroszország elpusztításához”. Az amerikai imperializmus katonai szócsövei tehát pusztítási készségről és az ehhez szükséges erőfölényről beszélnek. Csörtetik a kardjukat. De vajon ezek az imperialista szóvivők, amikor számokkal játszanak és pusztítással fenyegetőznek, ténylegesen hiszik-e, hogy tökéletes túlerőben vannak? S ha hiszik, mi vakítja el őket? S ha ezek az imperialista szóvivők nem hiszik saját meséiket és fenyegetőzéseiket, mi készteti őket arra, hogy ilyen hangot üssenek meg? Mit sugall az ő logikájuk? Gondolkodjunk az ő fejükkel! Az Egyesült Államok hagyománya: úgy hadat viselni, hogy végeredményben kívül maradjanak a háborún. Az Egyesült Államok területe nemhogy repülőbombát, de még háborús karcolást sem kapott soha. Az amerikai nép túlnyomó többsége saját tapasztalatból általában szinte nem is tudja, mi a háború. Ezer és ezer mérföldek választják el kontinensüket a másik világtól, a háborús góc Európától, a gyaponttá forralt Ázsiától. S ennek a világnak velük, imperialista ideológiájukkal szembeszegülő részét körülszórták támaszpontokkal. Ha tehát ezekről támadják meg a szocialista tábor bármely országát, az várhatóan elsősorban — elhárítandó a támadást — a támadó ellen, a támaszpont ellen fordul, Amerika — diktálja az amerikai faj logikája —, megint a háttérben maradhatna, s a megsemmisítő ellencsapások, a védelem ellentámadása Nyugat-Németországot, Franciaországot, Hollandiát, Dániát — a NATO- főerők terepét — vagy éppen Tajvant vagy Törökországot érné, ahol a támadó erők felsorakoznak. Amerika megmaradna háborítatlan nyugalmában. Irányított lövedékek repülnének tehát a szocialista tábor ellen, de sajátos módszerrel irányítottak: New York-ból, Washingtonból irányítanák az imperialista tábor politikai szálain — a tüzérek, a lövegek, s a kormánybábok Európában és Ázsiában lennének. A fegyvereket közben majd szakadatlanul gyártanák Amerikában, lőni velük német, török, tajvani földről, és német, török, tajvani kezekkel