Népszabadság, 1957. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1957-12-20 / 300. szám
6 NÉPSZABADSÁG 1957. december 20, péntek Az SZKP Központi Bizottságának határozatai A moszkvai tanácskozás óriási eszmei és politikai győzelme a világ kommunista és munkásmozgalmának Moszkva, december 19. A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága december 16-án és 17-én teljes ülést tartott. Az alábbiakban kivonatosan közöljük az ülésen elfogadott két határozatot. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megállapítja, hogy a kommunista és munkáspártok novemberi moszkvai tanácskozásainak munkája és a tanácskozások határozatai igen nagy sikere a kommunista világmozgalomnak. A tanácskozások meggyőzően bizonyították a szocialista tábornak és az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus-leninizmus eszmei alapján való további tömörülését. A tanácskozásoknak az a legfontosabb eredménye, hogy kidolgozták és meghirdették a kommunistáknak a világtörténelem jelenlegi szakaszában legfontosabb feladatait a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcában, és hogy megszilárdult az egész nemzetközi kommunista mozgalom, tovább erősödtek a kommunista pártok kapcsolatai. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak, valamint a 65 ország kommunista és munkáspártjainak moszkvai tanácskozása óriási eszmei és politikai győzelme a világ kommunista és munkásmozgalmának. Ez a győzelem igen nagy jelentőségű azért is, mert a nemzetközi reakció az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket tett a kommunista mozgalom megbontására, zavart igyekezett kelteni soraiban. A novemberi tanácskozások eredményei döntő csapást mértek a reakció eme terveire. A tanácskozások okmányai kifejezték, hogy a kommunisták készek együttműködni minden olyan párttal, mozgalommal és személylyel, amely, illetve aki harcol a háború ellen, a békéért. Ez előmozdítja majd, hogy az összes békeszerető nemzeti és demokratikus erők a munkásosztály köré tömörüljenek, a nagytőke agresszív monopolista csoportjai pedig a fegyverkezési hajsza főbűnöseiként, az új világháború előkészítését szolgáló tervek szervezőiként és sugalmazóiként elszigetelődjenek. A kommunista és munkáspártok tanácskozásai kidomborították, hogy mind a munkásosztály legközvetlenebb érdekeiért vívott harcban, mind pedig a hatalom kivívásáért és a szocalizmus felépítéséért vívott harcban lehetséges a kommunista és a szociáldemokrata pártok együttműködése és akcióegysége. A kommunista pártok eszmei és szervezeti megerősödése pontjából nagy jelentőségű a nyi■latkozatnak az az útmutatása, hogy elszántan kell harcolniuk a revizionizmus ellen, amely a jelenlegi körülmények között a legfőbb veszélyt jelenti és le kell küzdeniük a dogmatizmust és a szektásságot a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. A nyilatkozat kifejti, hogy figyelembe kell venni a szocialista forradalomnak és a szocialista építésnek a szocializmus útjára lépő összes országok számára közös fő törvényszerűségeit és az egyes országok nemzeti sajátosságait. Hangoztatja, hogy meg kell szilárdítani a szocialista országok egységét és rámutat a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak elveire. Az SZKP Központi Bizottsága különös elégtétellel állapítja meg, hogy a tanácskozásoknak óriási jelentőségük volt azért is, mert továbbfejlesztették a világ kommunista és munkáspártjainak kapcsolatait és együttműködését. A tanácskozásoknak az a következtetése, hogy a vezetők kétoldalú tanácskozásain és a kétoldalú kölcsönös értesüléscserén kívül a kommunista és munkáspártoknak még átfogóbb tanácskozásokat is kell tartaniuk, teljesen összhangban van a kommunista világmozgalom jelenlegi fejlettségi szakaszának követelményeivel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága: 1. Helyesli a tanácskozásokon elfogadott történelmi jelentőségű okmányokat , a nyilatkozatot és a békekiáltványt. 2. Jóváhagyja az SZKP Központi Bizottsága küldöttségének a kommunista és munkáspártok tanácskozásain kifejtett tevékenységét. 3. Javasolja a pártszervezeteknek, hogy minden párttagnak és dolgozónak magyarázzák meg a kommunista és munkáspártok tanácskozásainak jelentőségét és az ott elfogadott okmányok tartalmát, oly módon, hogy a tanácskozások eredményei köré csoportosított politikai tömegmunkával a tömegeket a kommunista építés feladatainak sikeres teljesítésére mozgósítsák és a Szovjetunió dolgozóit még inkább a szovjet hazafiság, a proletár nemzetköziség és az összes békeszerető népeik iránti barátság szellemében neveljék. (TASZSZ) A szovjet szakszervezetek nagyobb szerepet kapnak az üzemek irányításában A teljes ülésen Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke beszámolt a szovjet szakszervezetek tevékenységéről. A beszámoló nyomán hozott határozat kimondja, hogy jelentősen meg kell javítani a szovjet szakszervezeteknek — a szovjet munkásosztály több mint 49 milliós tömegszervezetének — munkáját. A szovjet gazdasági szervek — hangzik a határozat — a munka és a mindennapi élet kérdéseinek megvizsgálásánál kötelesek figyelembe venni a szakszervezeti bizottságok véleményét. Mivel a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munka- és munkabérügyi állami bizottság tevékenysége közvetlenül érinti a munkások és alkalmazottak létérdekeit, a legfontosabb határozatokat ez a bizottság és a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöksége közösen hozza. A határozat nagy figyelmet fordít a munkások és alkalmazottak munkaviszonyainak és életmódjának további megjavítására, amely — mint a határozat mondja — a szakszervezetek igen fontos feladata. Az állam csupán a legutóbbi öt év alatt több mint 11 milliárd rubelt fordított a működő üzemek munkavédelmi és biztonsági berendezésére. Elhatározták, hogy a szakszervezeteknek tevékenyen elő kell segíteniük a nagyszabású lakás- és kulturális építési program sikeres végrehajtását, fokozniuk kell befolyásukat a kereskedelmi és közélelmezési vállalatok munkájában, javítaniuk kell a társadalombiztosítást és a szociális gondozást. Az üzemi szakszervezeti bizottságok jogot kaptak arra, hogy részt vegyenek a vállalatok üzemi-pénzügyi terveinek kidolgozásában. Az üzemi szakszervezeti bizottságokat feljogosították arra is, hogy ellenőrizzék a munkatörvények tiszteletben tartását és a kollektív szerződések végrehajtását. Ezenkívül véleményt mondhatnak a vezető gazdasági tisztségekre jelölt személyekről, s beleegyezésük nélkül nem lehet munkásokat és alkalmazottaikat elbocsátani. A határozat végül rámutat arra, hogy a szovjet szakszervezeteknek tovább kell erősíteniük a baráti kapcsolatokat és az együttműködést Kína és a többi szocialista ország szakszervezeteivel. Szovjet-mongol árucsereforgalmi egyezmény A TASZSZ közli: Moszkvában kedden árucsereforgalmi egyezményt írtak alá a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság között. Egyidejűleg aláírták az 1958. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvet is. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság árucsereforgalma az 1958—1980-as években meghaladja az egymilliárd rubelt. Mongólia vágómarhát és hústermékeket, állati zsiradékot, gyapjút, nyersbőrt és prémet szállít, a Szovjetunió iparcikkeket, élelmiszert, gyógyszert, gépkocsikat és különböző gépeket, olajipari termékeket és hengerelt fémárut. A korábban folyósított hitel keretében a Szovjetunió 1958-ban traktorokat, mezőgazdasági gépeket és egyéb cikkeket exportál a Mongol Népköztársaságba. Nemzetközi élelmiszeripari értekezlet Szófiában A bolgár fővárosban december 17-én megnyílt az Élelmezés-, Dohány- és Vendéglátóipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetsége adminisztratív bizottságának VII. ülésszaka — jelenti a TASZSZ. NAPPAL — bolti lány, ESTE - a londoni alvilág királynője ... A kicsiny, vézna férget csak két hónappal születése után keresztelték meg. Nevelőanyja, aki igazi anyjának megígérte, hogy gondoskodik a csecsemőről, a leánynak a Margaret Rose nevet adta. Úgy gondolta, hogy ha úgy fogják hívni, mint a Buckingham Palacéban lakó fiatal hercegnőt, a gyermek legalább egy árnyalattal közelebb kerül a boldogsághoz. Amikor 12 éves lett, nevelőanyja elárusítónőt csinált belőle. Egy este hat fiatalember követte a leányt, aki valamenynyit becsalta a közeli sörözőbe, egy sötét sarokba ült velük: „Ha valamit akartok tőlem , mutassátok meg, kik vagytok! Ott túl, a Baker Streeten egy elegáns autó áll. Én tudom, hogy kell az autókat felnyitni és elindítani. Hozzátok ide az autót, a többi az én dolgom!” A hat fiatalember ellopta az autót. És Margaret Rose tudta, ki veszi át, pofozza át az ilyen autókat és szállítja a kontinensre vagy a gyarmatokra. Mindezt jól megtanulta a londoni kikötő közelében, a Franklin Streeten, ahol gyermekkorát töltötte. E kezdet után két héttel Margaret Rose Callagher már 47 idősebb és fiatalabb gengszterből álló bandát tartott a kezében. Mindegyiknek kiosztotta a munkát, ő állította össze a programot. Ő dolgozta ki a terveket, mégpedig olyan ügyesen, hogy London legöregebb gengszterei is hódolattal bámulták. Sohóban lassanként egész értékesítő szervezetet épített ki, amely Margaret Rose bandájának „áruját” átvette. Ám minden reggel pontosan 9 órakor közönyös arccal London-Westend egyik pultja mögé állt, ahol nyakkendőket és zsebkendőket árult. Senki sem sejtette, hogy a londoni alvilág királynője, Margaret Roset akkor fogták el, amikor öt fiatalember semmiképpen sem tudott egymás között megegyezni abban, hogy a következő hónapban ki legyen a fiatal lány szeretője. Egyik, akinek a féltékenység elvette az eszét, elment a rendőrségre és mindent „beköpött”. Így fogták el Roset, de azt a fiút, aki elárulta, azóta senki sem látta. Nyilván meggyilkolták és a Temze fenekére eresztették. Amióta Margaret Rose elkezdett dolgozni a londoni alvilágban, legalább 12 gyilkosság történt, amelyek közül egyre sem derült fény. De a 17 éves Margaret Rose hallgat. A börtönben már kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. A mérget kintről csempészték be hozzá. Most éjjelnappal vigyáznak rá, hogy élve kerüljön a bírák elé. Valószínűleg sok mindent tud a 12 halottról és arról a fiatalemberről, aki elárulta. (A Basler Nachrichten nyomán) Adalékok a nyugatnémet közélet demokratizmusához Azelőtt tömeggyilkos, jelenleg középiskolai tanár Offenburg kisváros Nyugat- Németország délnyugati csücskében, Baden-Württemberg tartományban. Egy ilyen kisvárosban mindenki ismeri egymást, legalább is látásból. így történt, hogy egy szép napon a helybeli gimnázium természetrajztanára, Ludwig Zind tanügyi tanácsos leült egy pohár sörre a Zahringerhof-vendéglőben, Kurt Lieser texszem- tilkereskedő asztalához. Zind tanár úr csak annyit tudott Lieserről, hogy szövettel kereskedik Offenburgban, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy beható politikai eszmecserét kezdeményezzen. Hogy nagyobb legyen a hallgatósága, mind még két urat is meginvitált és azután kifejtette, hogy Hitler Adolf és alvezérei áldásos tevékenységében az égvilágon semmi kivetni valót sem lehet találni. A textilkereskedő ezzel nem értett egyet. Egyebek között azért sem, mert a Hitler-korszakban koncentrációs táborba csukták, összetörték a csontjait, és egyéb kellemetlenségek érték. Megkérdezte mind tanárt, hogy a Hitlerféle antiszemitizmusban sem talál-e kivetni valót? — „De igen” — felelte erre Zind. — „Véleményem szerint túlságosan kevés zsidót küldtek gázkamrába.” „Büszke vagyok rá, hogy zsidók százait gyilkoltam le'' Ezek után a következő, immár jegyzőkönyvben is rögzített párbeszéd hangzott el Lieser textilkereskedő és Zind tanár közt. Lieser: Zind úr, szeretném önnelközölni, hogy mint félzsidó, a harmadik birodalomban koncentrációs táborban ültem. Zind: A, szóval magát is elfelejtették gázkamrába küldeni. Lieser: Maga tehát, ha módjában állna, ma ismét koncentrációs táborba vitetne engem? Zind: Ügy van, és még valamit akarok mondani. Meg is ölném magát. Lieser: És a feleségemet szintén gázkamrába küldené? Zind: Pontosan ezt tenném. Lieser: Van két gyerekem is... Zind: Azok felőlem életben maradhatnak. Egyébként büszke vagyok rá, hogy a háború alatt, embereimmel együtt, lapáttal vertem szét zsidók százainak a nyakcsigolyáját. „El kell ismerni: bátor ember" Ez az épületes jegyzőkönyv, amelyet a Spiegel című hetilap közöl december 18-i számában, kétségkívül hiteles. Zind maga is elismeri, hogy mindazt mondta, amit a jegyzőkönyv tartalmaz — egy szó kivételével. Maga a vendéglői beszélgetés ezután csakhamar befejeződött. A textilkereskedőt mind másik két hallgatója visszatartotta attól, hogy kézzelfogható módon fejezze ki tiltakozását a tanár nézeteivel szemben. Lieser jegyzőkönyvet készített a beszélgetésről, amelyet különböző tanügyi hatóságokhoz juttatott el. Mi történt ezután? Semmi. Azaz, hogy tekintélyes idő eltelte után a gimnázium igazgatója (akinek egyik fia egyébként jelen volt a vendéglői eszmecserénél) irodájába kérette Liesert és megpróbálta kibékíteni Zinddel, illetve megpróbálta tisztára mosni a tanárt. Például kijelentette, hogy Zind bizonyára nem is volt egészen józan, meg hogy nyilván nem is az az igazi véleménye, ami a vita hevében kicsúszott a száján. Zind azonban megismételte korábbi állításait és hozzáfűzte, hogy ő a vendéglőiben színjózan volt és nincs az a hatalom, amelynek kedvéért megváltoztatná nézeteit. Csupán egy szót akar korrigálni: azt állította, hogy a vendéglői vita alkalmával nem sok száz zsidó, hanem sok száz orosz legyilkolásával dicsekedett. Mire az igazgató: „Ugyan, Lieser úr. Ha Zind úr oroszokról beszél, akkor az egész ügy nem is olyan kellemetlen.“ Csodálatos módon ez a békítő kísérlet sem nyugtatta meg a textilkereskedőt, sőt, még az sem nyugtatta meg, hogy a gimnáziumi igazgató kijelentette: „Akárhogyan áll is a dolog, el kell ismerni, mind tanár bátor ember.” Ki veszélyes a tanulóifjúságra? Lieser textilkereskedő ezek után ügyvédje tanácsára jelentette az ügyet Freiburgban, a tankerületi főigazgatóságon. Vagy háromhetes hallgatás után kapott egy meglehetősen udvariatlan hangú válaszlevelet, amelyben közölték vele, hogy „Zind úr ellen megindult a fegyelmi vizsgálat, amelynek kimeneteléről közelebbi részleteket közölni egyelőre nem áll módunkban.” A Baden-Württemberg-i kultuszminisztérium véleménye szerint nincs ok arra, hogy Zind tanárt felfüggesszék állásából a fegyelmi vizsgálat tartamára, mert mint a kultuszminisztériumban hangoztatják, felfüggeszteni csak olyan tanerőket lehet, akiknek személye közvetlen és állandó veszélyt jelent a tanulóifjúságra. A történetnek ezzel lényegében vége is volna, ha Liesert nem izgatná annyira, hogy Zind tanárt, minden tömeggyilkosságával együtt, megvédik felettesei. De emiatt azután egy szép őszi délutánon, amikor Zind vadászöltönyben és gazdag vadászzsákmánnyal a kezében, puskával a vállán, megjelent egy offenburgi kávéházban, Lieser odakiáltott neki: „Azelőtt embereket gyilkolt, most vadakat!” A tanár érzékeny ember, nem tűrhette el ezt a sértést (egészen más persze, ha ő maga dicsekszik ugyanezzel), és hatósági úton felszólította Liesert, záros határidőn belül kérjen tőle bocsánatot. Mivel a kereskedő erre nem volt hajlandó, becsületsértésért vádat emelt ellene. A nyugatnémet viszonyok ismerői szerint a kereskedőt hamarabb fogják elítélni becsületsértésért, mint mindett a náci tömeggyilkosságokért. Kertész György