Népszabadság, 1958. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 filmr NÉPSZABADSÁG 1958. február 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVI. évfolyam, 27. szám Bulganyin távirata Münnich Ferenchez, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökéhez Moszkva, január 31. (TASZSSZ) N. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot intézte dr. Münnich Ferenchez, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökéhez: „Kedves Münnich elvtárs! A szovjet kormány, valamint a magam nevében melegen köszöntöm önt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökévé történt megválasztása alkalmából, s kívánom, hogy magas tisztében érjen el nagy sikereket a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése alatt a szocializmust építő magyar nép javára. Erősödjék és fejlődjék országaink megbonthatatlan barátsága a marxizmus—leninizmus tanításának mindent legyőző zászlaja alatt. Moszkva, 1958. január 30. N. BULGANYIN a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.’* Pénteken délelőtt Sztálinvárosban ünnepélyesen felavatták a Dunai Vasmű vegyiüzemét. Az ünnepségen 23 dolgozó kapott kormánykitüntetést, többen pénzjutalomban részesültek. Képünkön: A kénüzem mosó- és regeneráló tornyokkal. Milyen árukat szállít nekünk a Szovjetunió? Mit exportálunk mi? Milyen beruházásokat segít elő a szovjet hitel? Incze Jenő külkereskedelmi miniszter nyilatkozata Incze Jenő külkereskedelmi miniszter a nemrégiben folytatott magyar—szovjet gazdasági tárgyalásokról, a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok további fejlődéséről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Az 1957. november végétől 1958. január 15-ig — mindvégig igen baráti légkörben — folyt magyar —szovjet kormány tárgyalások célja az volt, hogy a kormányok közötti egyezményekkel is biztosítsuk a terveink megvalósításához szükséges előfeltételeket. Hosszabb előkészítő munka után, igen széles anyagot felölelő és sok tekintetben újszerű tárgyalások folytak, és ezek eredményeként az alábbi egyezmények jöttek létre: Az 1958—1960. években bonyolítandó kölcsönös áruszállításokról, az 1958. évben kölcsönösen szállítandó árukról, egyes ipari üzemek építése és rekonstrukciója, valamint a közlekedés fejlesztése céljából a Szovjetunió által nyújtott gazdasági és műszaki segítségről, valamint egyes gépipari és finommechanikai iparágak közötti kooperáció bővítéséről. — Mit tartalmaz a hároméves árucsereforgalmi egyezmény? Jelen viszonyaink között különös jelentősége van a hároméves, hosszúlejáratú árucsereforgalmi egyezménynek. Az egyezmény kötelező formában meghatározta a mindkét ország szempontjából fontos kiviteli és behozatali áruk mennyiségét és minőségét. Az egyezmény mintegy 60 alapvető behozatali árut és mintegy 60 alapvető kiviteli árut sorol fel. A behozatali cikkek sorában megállapodás történt a bányászat és vaskohászat, a gép- és finommechanikai ipar, olajipar, textilipar, papíripar, vegyipar, nyomdaipar, gumiipar, a közlekedés, valamint a mezőgazdaság sok alapvető fontosságú nyersanyagának és félkészárujának mennyiségére. Az olajbányászat, az építőipar, a gépipar, az élelmiszeripar, és a mezőgazdaság számára gépeket, továbbá személy- és tehergépkocsikat is vásárolunk, ezek ellenében is magyar árukat szállítunk. Termelésünk szempontjából döntő jelentősége van az egyezményben biztosított nyersanyagoknak és félkészáruknak, hiszen olyan árukról van szó, amelyeknek 50—80 — sőt némelyiknek 100 százalékát importálnunk kell és amelyeknek előre való rögzítése nélkül tervezésünk és fejlődésünk kevésbé biztos alapokon nyugodnék. Az aláírt hosszúlejáratú megállapodás például 100 százalékig biztosítja olyan fontos anyagok és félkészáruk behozatalát, mint a vasérc, nyersvas, nyersolaj, ferroötvözetek, ugyanakkor 50—80 százalékig biztosítja az importszükségletet kohókokszból, bányafából, fenyőfűrész áruból, cellulózból, színes fémekből. Jellemző a hosszúlejáratú megállapodásra, hogy teljes importvolumenének több mint 90 százallékát a nyersanyagok és félkészáruk teszik ki. Ez az egész magyar népgazdaság anyag- és félkészáru importszükségletét körülbelül 40 százalékban fedezi. Ha figyelembe vesszük, hogy a többi szocialista országgal kötendő hároméves megállapodások is közvetlenül aláírás előtt állnak és azokban a termelésünk alapjait képező nyersanyagok és félkészáruk rögzítésre kerülnek, megállapíthatjuk, hogy most induló hároméves tervünknek a nemzetközi vonalon biztosítandó része jobban áll, mint az első ötéves terv megindulásakor. — Milyen megállapodás jött létre az ez évi árucsereforgalmat illetően? Az 1958. évi magyar—szovjet árucsereforgalmat szabályozó jegyzőkönyv a hosszú lejáratú megállapodásban biztosított importáruk mennyiségét további mintegy 15 százalékkal kibővíti és szabályozza a kevésbé alapvető nyersanyagok, félkészáruk és készáruk —( utóbbiba beleértve a lakosság ellátását szolgáló közvetlen fogyasztási cikkek (fűtőszekrény, mosógép, padlókefélő, porszívó, motorkerékpár, órák stb.) — szállítását. Az 1958. évre előirányzott behozatal volumene 20 százalékkal nagyobb, mint az 1954. évi és mintegy 70—75 százalékkal nagyobb, mint akár az 1955. vagy 1956. évi importmennyiség. Természetesen már nem tartalmazza azokat a nagy mennyiségű árukat, amelyeket az ellenforradalom okozta termeléskiesés miatt 1957- ben átmenetileg behoztunk, de tartalmazza mindazokat a Magyarországon nem termelt — vajik nem kellő mennyiségben termelt áruikat —, amelyeket tradicionálisan korábban is importáltunk. — Milyen cikkeket szállítunk mi a Szovjetuniónak? Ami a Szovjetunióba irányuló kivitelünket illeti, annak hosszúlejáratú részét az jellemzi, hogy mintegy 75 százalékát a gép- és finommechanikai iparunk gyártmányai teszik ki, a fennmaradó 25 százalékban döntően közszükségleti cikkek szerepelnek. A korábbi évekhez képest tehát az exportban jelentősen megnő a gép- és finommechanika részesedési aránya és csökken az anyag- és a mezőgazdasági termékek aránya. Külön sajátossága, hogy a gép- és finommechanikai kategórián belül erősen megnő a munkaigényesebb híradástechnikai cikkek, valamint komplett berendezések volumene. Míg a korábbi években a szállított magyar gép- és finommechanikai cikkek súlya mintegy 310 000 tonna volt, a most aláírásra került hosszúlejáratú egyezmény szerint ugyanakkora értéket kitevő ilyen cikkek csak mintegy 270 000 tonna súlyt képviselnek. Új vonása a megállapodásnak, hogy eddig nem szállított gépeket és berendezéseket is tartalmaz, mint például Dieselmozdony, konzervgyár, paradicsompüré-gyár, hús- és baromfifeldolgozó berendezés, valamint egy sor híradástechnikai cikk. Nagy előnye a megállá* (Folytatás a 2. oldalon.) 200000 ember kullüsüit tavaly új ialias hu 3300 tanterem három év alatt Ssa húrírották a magán torronást Az építésügyi miniszter sajtótájékoztatója (Tudósítónktól.) Trautmann Rezső építésügyi miniszter pénteken tájékoztatta a sajtót az Építésügyi Minisztérium 1957. évi munkájáról és idei feladatairól. Az ellenforradalom után — mondotta a többi között a miniszter — az építőipar gyorsan lábraállt és eredményesen dolgozott Korszerű építésügyi törvény és szabályzat Részletesen ismertette Trautmann elvtárs a tavalyi lakásépítkezési munkát. Az ÉM vállalatai 1957-ben 19 000 lakást adtak át használatra, az egyéb tárcák vállalatai további 7000 lakást készítettek el. Vegyük ehhez hozzá a magánerőből épített 22 000 lakást, amelyeket jórészt az állami építőanyagipar látott el nyersanyaggal, összesen tehát közel 50 000 család költözött 1957-ben új lakásba. Ha lakásonként 4 személylyel számolunk, ez azt jelenti, hogy tavaly 200 000 ember jutott új lakáshoz, többen, mint Nagy- Miskolc jelenlegi egész lakossága. Megélénkült a múlt évben a tatarozási tevékenység is, mégpedig nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban is. A minisztérium régi hiányt pótolva megkezdte az új és korszerű építésügyi törvény és az építési szabályzat kidolgozását. Mind a két munka ez évben befejeződik, az építésügyi törvény előreláthatóan már az első fél évben jogerőre emelkedhet. Az 1958-as feladatokra vonatkozóan Trautmann elvtárs elmondotta, hogy az építőipar idei terve jó munkával teljesíthető. Inkább az okoz nehézséget, hogy az ipar többre is képes, de a terv indokolatlan, tervszerűtlen túlteljesítése káros lenne. Túlteljesítésre csak akkor van lehetőség, ha az építőanyagipar újabb szén- és energiaigények nélkül többet termel. Az idei lakásépítkezési tervről szólva Trautmann elvtárs elmondotta, hogy idén valamelyest csökken a lakásépítkezés. Tavaly a beruházásokból túlságosan kevés jutott a termelés fejlesztésére. Ez évben a tavalyi arányok már nem tarthatók, akadályoznák a népgazdaság egészséges fejlődését. Épp ezért idén állami kivitelezésben mintegy 12 000—13 000 lakást építünk, ugyanakkor a tavalyival azonos mértékben biztosítunk építőanyagot a magánerőből épülő 22 000 lakás számára. Ez évben nagyarányú iskolaépítési program megvalósításába kezdünk. A terv szerint három év alatt 3500 tantermet építünk, ebből az idén 800-at. A takarékosság premizálása Az újságírók kérdéseire válaszolva Trautmann elvtárs elmondotta még, hogy olyan tervezési és premizálási rendszeren dolgoznak, amely az építőipar minden dolgozóját anyagilag érdekeltté teszi az építkezési költségek csökkentésében, a takarékosságban. Lux elvtárs építési miniszterhelyettes, a Népszabadság kérdésére válaszolva elmondotta, hogy a többi minisztériummal együtt fel kívánnak lépni az ellenforradalom óta különösen elburjánzott magántervező tevékenységgel szemben. Míg az ÉM tervezőintézeteinek létszáma tavaly 17 százalékkal csökkent, a különböző magántervezőket és magánegyesüléseket is beszámítva, az országban összesen nem csökkent az építési terveket készítők száma. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy állami szervek gyakran nagyarányú megbízásokat adnak ilyen magántervezőknek, amikor az állami tervezőintézetek is el tudnák végezni a munkát. Fel kell lépni a kivitelezésben is az építőipari szövetkezetek és különösen a kisiparosok túlzott állami foglalkoztatása ellen. 1957-ben az összes állami építési tevékenység 15 százalékát kisiparosok és kisipari szövetkezetek végezték s ez a munka kötötte le kapacitásuk 90 százalékát. A tufa felhasználásáról A Népszabadság 1957-ben több ízben írt a tufa felhasználásáról. Erre vonatkozó kérdésünkre Szokup elvtárs, miniszterhelyettes elmondotta, hogy vásároltak egy gépet Nyugat-Németországból, amellyel tufatörmelékből és cementből blokkokat készíthetnek. A gyártás még az első félévben megkezdődik. A természetes tufablokkok vágására Csehszlovákiából vásároltak gépet, amelyet az év elején munkába állítanak. A gyártás kísérleti jellegű. Az év végén — mondotta Szokup elvtárs — a minisztérium választ adhat a tufafelhasználás nagyobb arányú kiterjesztésének lehetőségeiről. (Megjegyezzük, hogy ez a válasz egyáltalán nem megnyugtató, 1957. május 7 óta — ekkor jelent meg ugyanis erről a Népszabadságban az első cikk — szinte semmi sem történt a tufa tényleges felhasználására. Pedig már akkor megállapítottuk, hogy viszonylag kis beruházással olcsó falazóanyaghoz juthatunk. Változatlanul nem értjük azt sem, hogy mi szükség van a hosszú kísérletezésre, amikor a Szovjetunióban — de korábban Magyarországon is — már régen ismert a tufa építőipari felhasználása. Ebből épült annak idején a Kassai dóm és például Jerevánban egész utcasorok épültek tufából.)