Népszabadság, 1958. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

1958. február 1. szombat NÉPSZABADSÁG tt magyar sajtó napja 19/10 február 1. Tizenhat évvel ezelőtt ezen a napon, a második világháború kellős közepén jelent meg először a Kommunisták Magyarországi Pártjának lapja, a Hitler-ellenes nemzeti egységfront harcos agitátora és szervezője, az illegális Szabad Nép. Az ellenforradalom leverése óta, most másodízben ünnepeljük ezt a történelmi dátumot, egyben a magyar sajtó napját. A proletariátus hatalmának megdöntésére törő osztályellenség 1956 októberében fegyveresen rohanta meg a Szabad Nép székházát is. S november 4-e után nem kisebb gyűlölettel próbálta elhallgattatni az újjászervezett kommunista párt központi orgánumát, a Népszabadságot. A budapesti utcákon garázda, még fel nem fegyverzett bandák égették, tépték a lapot, üldözték terjesztőit. Még várták a nyugati fegyveres beözönlést, ellenforradalmi reményeik valóraváltását, a tőkések és földbirtokosok hatalmának visszaállítását. Csakhamar veszett dühvel látták, hogy nem sikerül ismét hallgatásra, a föld alá kényszeríteni a pártot, a kommunistákat, a társadalmi haladás képviselőit. Új életre kelt, megerősödött a párt, amelyet ellenségei eltemettek. Új életre kelt a kommunista sajtó. Volt előttünk példa, amelyből erőt merítettünk a legsúlyosabb veszély napjaiban is, s amely emlékeztetett és ma is emlékeztet a nép ügyét híven szolgáló sajtó hivatására. „A habom és a reakció nyomasztó sötétségében, a Szabad Népnek, mint a szabadság világítótornyának, kell sugároznia... azokat az eszméket... amelyek, a magyar nép felszabadító harcának útját bevilágítják’" — írta 16 évvel ezelőtt az első szám vezércikkében a vértanúhalátt halt Schönherz Zoltán elvtárs, s vérével pecsételte meg e sorokat az illegális Szabad Nép első szerkesztője, Rózsa Ferenc elvtárs is. Hiába mozgósította a fasiszta rendőrség egész elnyomó gépezetét, hiába vetette börtönbe a kommunistáik százait, a Szabad Nép útmutató fénysugarát nem sikerült eloltania akkor sem. A párt kicsiny, illegális lapja újra és újra megjelent. Megálljt kiáltott a villámháború megszállottainak, s egységfrontba hívta a nemzet öszszes haladó erőit a fasizmus ellen, a hitlerista háború ellen, a békéért, a független, demokratikus Magyarországért. Ma olyan körülmények között emlékezünk az illegális kommunista sajtó elmúlt harcaira, az illegális Szabad Nép születésének napjára, amikor az ellenforradalom erői felett teljes győzelmet arattunk s a szocialista konszolidáció alapjában befejeződött. A népi demokrácia erői eszmeileg, politikailag és gazdaságilag is döntő csapást mértek népi államunk ádáz ellenségeire. Az ellenséges és ingadozó elemektől, a revizionizmus eszmei befolyásától egyre inkább megtisztult magyar sajtó különösen a pártsajtó tevékeny részese, aktív támogatója volt ennek a kemény és szívós küzdelemnek. Bátran szembeszállt az ellenforradalom sötét, uszító demagógiájával, lerántotta a leplet a „demokrácia” és a „szabadság” bajnokai szerepében tetszelgő nyugati imperialisták felforgató tevékenységéről, a burzsoá restaurátorok barbár, fasiszta cselekedeteiről, a revizionista árulók igazi szerepéről. Mind erőteljesebbé vált a harc a marxizmus-leninizmus elveinek tisztaságáért, az ország gazdasági vérkeringésének megindításáért, a félrevezetettek felvilágosításáért, a nép igazi erőinek tömörítéséért, a nép ellenségeinek és megtévesztőinek elszigeteléséért és ártalmatlanná tevéséért. A Népszabadság első oldalára mától ismét a Szabad Nép régi évfolyamszámát írjuk. Ezzel is kifejezzük, hogy az illegális pártsajtó, az illegális s majd a legális Szabad Nép nyomdokain járunk. Ezzel is megerősítve, hogy miként az MSZMP folytatója a Magyar Kommunista Pártnak és az egyesülés által létrejött Magyar Dolgozók Pártjának, folytatója az MDP szocializmust építő és a dolgozó magyar nép felemeléséért kifejtett munkásságának — a Népszabadság is örököse a Szabad Nép jó és nemes hagyományainak, a proletárhatalom megteremtéséért és erősítéséért vívott harcainak. A gyalázkodó és mindeni vívmányunkat ócsárló ellenforradaknárok és revizionistáik a rágalmak özönét zúdították a kommunista sajtóra is. Elutasítottuk és elutasítjuk ezeket a rágalmakat, s jogos büszkeséggel tekintünk a felszabadulás utáni esztendők Szabad Népére, az illegális kommunista sajtó utódjára, az olvasók százezreinek és millióinak megbecsült, szeretett lapjára. Kommunista és nem kommunista újságírók tanultak és tanulnak a Szabad Nép harcainak abból az időszakából, amikor a lap végre szabadon vitte szét az országban a kommunista párt szavait, útmutatásait. Amikor a háborútól és a tőkés kizsákmányolástól meggyötört népünket segített felrázni aléltságából és felsorakoztatni az újjáépítésre, az ezer holdak felosztására, a jó pénz megteremtésére, a gyárak államosítására, a munkásegység megvalósítására, a proletárdiktatúra kivívására. Magunkénak valljuk e nagyszerű eredményeket, nem feledve azokat a komoly tanulságokat sem, amelyeket az MSZMP levont az MDP vezetésének hibáiból. Ezek a hibák a Szabad Nép és az egész magyar sajtó munkájában is tükröződtek, maguk is károsan hatottak a párt és a tömegek kapcsolatainak alakulására, rontották a kommunista újság hitelét, tömeghatását, olvasmányosságát, közkedveltségét. Ezek a hibák tették lehetővé, hogy a revizionisták és más ellenséges elemek beszivárogjanak a sajtószervekbe és bomlasszák azok munkáját. Másfél esztendővel ezelőtt magában a Szabad Nép szerkesztőségében is akadtak olyan emberek, akik a párt életének legválságosabb időszakában szégyenteljesen elárulták a kommunista újságírói hivatást, s népellenes tevékenységükkel foltot ejtettek a párt központi lapja nevén, a sajtó becsületén. De a néphez, a párthoz hű újságírók — s ezek voltak többségben — egyre határozottabban harcoltak, hogy a párt igaza, a nép igaza az újságok hasábjain át is hatoljon be a tömegekbe, s életük, tevékenységük és gondolkodásuk eleven hatóerejévé váljék. Ma sajtónk az MSZMP irányvonaláért küzdve hatékony fegyvere az ország szocialista felvirágzásáért folyó küzdelemnek. Ebben a harcban vívta ki a nép megbecsülését s természetesen kiváltja az ellenség gyűlöletét. A párt újjászervezett központi lapjának, a mi Népszabadságunknak példányszáma már a múlt év első felében hatszázezerre emelkedett. A párttagok és a pártonkívüli tömegek mindennapi olvasmánya lett, s igyekszik hangjával, témaválasztásával, írásmódjával is az egész nép érdeklődését kielégíteni. A megyei napilapok példányszáma ma mintegy hatvanezerrel több mint az ellenforradalom előtt volt. Politikai és kulturálishetilapjaink már két és félmilliós példányszámban teremnek meg. Sajtónk hitele, tekintélye, befolyása megerősödött, és tovább erősödik, ha következetesen küzd a Párt helyes politikájának végrehajtásáért, s híven tolmácsolja a tömegek véleményét, hangulatát, hathatósan segít a párt, a munkásosztály, a nép mindennapiharcaiban. Egy esztendő alatt, csupán a Népszabadság szerkesztőségébe negyvenezer levelet hozott a posta az olvasóiktól. A negyvenezer levélíró, a lap negyvenezer tudósítója, krónikása, önkéntes segítőtársa. „Azt hiszem nagyon sok olvasó véleményét fejezem ki írja levelében Kovács Dénes — ha azt mondom: szeretjük az újságot, a Népszabadságot. A nehéz napokban erőt, reményt merítettünk belőle.” Az olvasók elismerése vagy bíráló szava, panasza és tájékoztatása megannyi eligazítás a sajtó munkásai számára, hogy jól szerkesszék az újságot, ne vétsék el a helyes irányt. Ma is tanulságosak Leniin 1922- ben a sajtónak adott útmutatásai: „Sokkal, de sokkal konkrétabban tanulmányozzuk a helyi tapasztalatokat, a részleteket, az apróságokat, a gyakorlatot, a gyakorlati tapasztalatokat, sokkal jobban ismerkedjünk meg az igazi élettel, a kerületek, járások, falvak életével; elemezzük, hol,kinek és miért (milyen módszerekkel) sikerül a roppant nyomor és pusztulás ellenére valóságos, ha csak kicsiny javulást is elérnie; ne féljünk megmondani, ha hibákkal és a hozzáértés hiányával találkozunk, népszerűsítsünk és reklámozzunk teljes erőnkből minden valamelyest kiemelkedő helyi funkcionáriust, állítsuk, példaképül.” Még közelebb a dolgozó néphez, az emberekhez, akikről írunk és akikhez eljuttatjuk a párt segítő, tanító szavát. A magyar sajtó napja erősítse meg e programunkat, felelősségteljes, őszinte elhatározásunkat. Üdvözöljük a Népszavát Mától ismét régi névvel, mint Népszava jelenik meg a magyar szakszervezetek nagymúltú, 80 esztendős lapja. A Népszava része a magyar munkásmozgalomnak. A szocialista mozgalom lapjaként született és az első szocialista lap volt, amely napilappá fejlődött: a szocialista munncásmozgalom napilapjává. Az első világháború előtti időkben a szociáldemokrata párt és egyben a szakszervezetek újságjaként írta bee nevét a magyar munkásmozgalom történetébe. A két világháború közötti időszakban a jobboldali szociáldemokrata vezetők politikája természetesen rányomta a bélyegét a Népszavára is. Ennek ellenére a szocializmus eszméjéhez hű, szervezett munkásság lapja volt és maradt. Nem egy alkalommal teret adott a fasisztaellenes munkásegységfrontért és a demokratikus nemzeti összefogásért küzdő baloldali szocialistáknak és a baloldali szocialisták segítségével a kommunisták felvilágosító szavának is. Nevezetes eseménye volt a hitlerellenes függetlenségi harcnak az 1941-es karácsonyi száma a Népszavának. A felszabadulás után ez a hagyományos újság a kommunista párttal egységfrontra lépő baloldali szocialisták által vezetett szociáldemokrata párt lapjaként vett részt a népi demokrácia rendjéért folytatott küzdelemnek. A két munkáspárt egyesülése után válik a Népszavaa magyar szakszervezetek napilapjává. Az ellenforradalom idején, amikor a polgári restauráció erőivel és a revizionista árulók utcai szövetségben ismét megjelentek a porondon a kéthlyamák és a munkásegység más régi jobboldali szociáldemokrata ellenfelei, saját lapjuk számára orozták el a Népszava nevét. Akkor vett fel a szakszervezetek lapja más nevet. Az ellenforradalmat azonban levertük, a munkásegység megbontói letűnnek politikai életünk porondjáról. Ne tűnjön le azonban a Népszava, e 80 esztendős múltú szocialista lap, melynek múltjából vállaljuk mindazt, ami abban helyes és hasznos volt. Köszöntjük tehát a Szaktanács elnökségének határozatát, melynek értelmében a szakszervezetek lapja ismét a Népszava nevet vette fel. Aláírták a magyar-mongol hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt Budapesten a teljes egyetértés szellemében megtartott tárgyalások eredményeképpen január 31- én aláírták a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti 1958—1960. évi árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, valamint jegyzőkönyvet az 1958-ra vonatkozó árucsereforgalomról és fizetésről. Az aláírt jegyzőkönyv értelmében 1958-ban a Magyar Népköztársaság különböző fúróberendezéseket és a hozzá szükséges alkatrészeket, kész szőrmeárut, konfekcióárut, szöveteket, gyógyszert és egyéb cikkeket szállít a Mongol Népköztársaságnak, valamint műszaki segítséget nyújt Mongólia részére. A Mongol Népköztársaság gyapjút, nyersbőrt, szőrmét és "■ " és állati termékeket szállít a Magyar Népköztársaságnak. A jegyzőkönyvben előirányzott áruforgalom, a múlt évhez viszonyítva, a két ország között jelentős mértékben növekszik. Az 1958—1960. évi megállapodást és az 1958. évi jegyzőkönyvet magyar részről Droppa Gusztáv külkereskedelmi miniszterhelyettes, mongol részről Delgerzsav Ocsirin kereskedelmi miniszter írta alá. Az ünnepi aláíráson megjelent Szarka Károly magyar külügyminiszterhelyettes, valamint Dasim Adilbis, a Mongol Népköztársaság magyarországi nagykövete is. (MTI) A háborús készülődések ellen tiltakoznak a magyar dolgozók moszkvai békekiáltvánnyal, és tiltakoznak az imperialisták háborús készülődései, elsősorban a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek ellen. A Szelevény község tanácsa így írt „Az emberiség életének védelme, a munkával termelt javak és a természeti kincsek védelme érdekében tiltakozunk a háborús készülődéseik ellen.” A Mélyfúró Berendezések Gyárának dolgozói a Béke-Világtanácshoz intézett levelükben kérik, hogy a világtanács követelje az ENSZ-től a legmagasabb színtű értekezlet mielőbbi megtartását a Szovjetunió békejavaslata alapján. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület választmányi ülése nagy lelkesedéssel üdvözölte a kilencezer tudósnak az ENSZ főtitkárához intézett békefellhívását. A leszerelés mellett, az atomtámaszpontok és a nukleáris kísérletek ellen foglaltak állást Szolnok város asszonyai, a Mátravidéki Erőmű dolgozói, Sümeg, Felsőpetény, Diósjenő, Jászkisér községek lakosai, a fonyódi nőtanács, a szőkehalmi szülői munkaközösség. Különösen élesen tiltakoznak a dolgozók a nyugat-európai atomrakéta kilövéshelyek létesítéseinek terve ellen, amint azt a bicskei járási népfront-nagygyűlés, a tiszafüredi erdészet dolgozói, a mezőtúri és a karancskeszi békegyűlés részvevői is hangoztatják táviratukban. (MTI) Az Országos Béketanács napnap után levelek és táviratok özönét kapja az ország minden részéből. Ezekben a városok és a faival dolgozói, békegyűlések részvevői fejezik ki egyetértésüket a Incze Jenő külkereskedelmi miniszter nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) podlásnak az, hogy távlatban évekre előre biztosítja egy sor gyárunk kapacitásának helyes kihasználását, sőt nem egy esetben a modernizálandó vagy kibővítendő, tehát megnövelt kapacitású termelőrészleg tervszerű terhelését. Az 1958. évi kivitelt szabályozó jegyzőkönyv a hosszúlejáratú megállapodásban szereplő tételeken kívül a kevésbé alapvető, de ugyanakkor mind a szovjet, mind a magyar népgazdaság szempontjából fontos cikkeket tartalmazza. Például gázgenerátorok, egyes műszerfajták, malomipari berendezések, nyomdaipari gépek, pneumatikus szerszámok, varrógépek, fénycsövek, stadion-berendezés, garázsberendezés, palackozott bor, konyakfélék, zöldség, gyümölcs, nyomdatermékek stb. A magyar áruk mennyisége az 1957. évi kivitellel összehasonlítva lényegesen megnőtt, de még nem éri el a korábbi évek volumenét, így, bár mintegy 40 százalékkal magasabb, mint az 1957. évi exportszállításunk, még mindig mintegy 25 százalékkal alatta marad az 1953. évi legmagasabb színvonalnak. Milyen beruházásokhoz nyújt gazdasági és műszaki segítséget a Szovjetunió? Aláírásra került a Magyar Népköztársaság részére ipari üzemek építése és rekonstrukciója, valamint a közlekedés fejlesztése céljából nyújtott gazdasági és műszaki segítségről szóló egyezmény is. Ez az egyezmény az 1958—1963. éveket öleli fel. Tervezési munkák elvégzése és gépi berendezések szállítása útján lehetővé teszi a Dunai Vasmű hengerművének megépítését, a gördülőcsapágy- és dieselgyártás, a műszer-, a híradástechnikai, az erősáramú-, az alumínium-, az építőanyag-, a textil-, a papír- és a műtrágyaipar, valamint a mezőgazdaság egyes ágainak (pl. hibridkukorica-termelés) fejlesztését. A Szovjetunió tehát igen nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy előrehaladjon hazánk iparának kívánatos szerkezeti átalakításában és azt hazai adottságainknak és a gazdaságosságnak megfelelően fejlesszük. Az előbb felsorolt beruházások megvalósítására a Szovjetunió kormánya 300 millió rubel hitelt bocsátott rendelkezésre, évi kétszázalékos kamat mellett, s ennek törlesztése az igénybevételt követő évtől kezdődő 10 év alatt, évi egyenlő részletekben magyar árukkal történik. Megállapodás történt az ipari kooperáció elmélyítésére is. Megállapodtunk a Szovjetunió kormányával abban, hogy tó- és gyengeáramú villamos berendezések, műszerek és diesel tovább szélesítjük az erősáramútorok gyártása területén a hosszú távlatban megvalósítandó ipari kooperációt és műszaki-tudományos együttműködést. Ez az együttműködés összhangban van a KGST alapelveivel és felölel olyan fontos területeket, mint az elektromos trakciós motorok gyártása, a szigeteléstechnika tökéletesítése, az újszerű és villamos forgógépek hűtéséhez szolgáló technológia fejlesztése, a vízierőművek automatikus szabályozása, az alumíniumtekercselések alkalmazása, a speciális szigetelő porcelánok alkalmazása, a nagyfeszültségű készülékek vizsgálatának tökéletesítése, a televízió területén való együttműködés, a félvezetők alkalmazásának kiszélesítése, stb. stb. A Szovjetunió ezeken a területeken a teljes mértékű műszaki dokumentációkat rendelkezésünkre bocsátja. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kötendő egyezmények, a tőkés országokkal is tovább fejlesztendő kapcsolatainkkal együtt a külkereskedelmi vonatkozásban megadják a Magyarország gazdasági fejlődését szolgáló biztos alapokat. Sok múlik azonban rajtunk, hogyan használjuk fel a kapott lehetőségeket, ezért komoly szervezési és takarékossági intézkedéseket kell tennünk — fejezte be nyilatkozatát Incze Jenő, külkereskedelmi miniszter. (MTI) 3 Csehszlovák kulturális delegáció Egerben A hazánkban tartózkodó csehszlovák kulturális küldöttség — dr. Frantisek Kahuda, a Csehszlovák Köztársaság iskola- és kulturálisügyi miniszterének vezetésével — pénteken Egerbe látogatott.