Népszabadság, 1958. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-26 / 48. szám
Vásárlók a kereskedelemről Szerkesztőségükhöz sok levél érkezik a kereskedelemről. A leveleik írói a jobb, kulturáltabb kereskedelem érdekében bírálják a hibákat, intézkedést várnak, megdicsérik a jót, hogy a példákból másutt is tanuljanak. Az alábbiakban ezekből a levelekből közlünk néhányat. Rontja a vendéglátás jó hírét Vendéglátóiparunk méltán kapott már sok elismerést a hazai és külföldi közönségtől. ízes, kitűnő konyhánk messze földön híres. Főztjeit magam is szívesen fogyasztom. Most mégsem a szépről, a jóról, hanem vendéglátóiparunk egyik hiányáról akarok írni. Már többször tapasztaltam, hogy másodosztályú, sőt harmadosztályú étteremben többet kell fizetni egy-egy ebédért, vagy vacsoráért, mint egy elsőosztályú étteremben. Például az I. osztályú Corvin és Lúdláb Étteremben egy adag rántott borjúláb étlap szerinti ára 13,70, a II. osztályú Lucullus Étteremben pedig 14.70. A Gundel II. osztályú éttermében egy adag rántott csirke ára 23 forint 60 fillér. Az Erdélyi Sörkertben pedig, amely szintén II. osztályú — állítom, mennyiségileg és minőségileg is vetekszik a Gundel-konyha főztjével — egy adag rántott csirke 18,80-ba került. Érthetetlen előttem milyen feltételek mellett soroltak egy-egy vendéglőt első vagy másodosztályba, mikor helyenként fordítva kellene lennie. Bögözi Sándor XIII., Frangepán u. Ellenőrök nyomában Kerületünkben néhány hónapja alakult meg a kereskedelmi állandó bizottság. A bizottság tagjai társadalmi ellenőrként dolgoznak. Mindjárt, a megalakulás után munkához láttak. Egy hónap leforgása alatt 114-szer tartottak a boltokban ellenőrzést. Megnézték, hogyan bánnak a vevőkkel, s pontosan mérik-e az árukat? Megvizsgálták az üzletek rendjét, tisztaságát is. Sok jó és rossz tapasztalat gyűlt össze. Több üzletben igazán példás a kiszolgálás. Akadtak azonban olyan üzletek is, amelyeknek rendjére, munkájára sok volt a panasz. Előfordult, hogy egyes üzletekben többet számoltak az áruért, mint amennyi járt. Ellenőreink tapasztalataikat jelentették a Közért Vállalatnál, ahol fegyelmit indítottak a szabálysértő dolgozó, vagy üzletvezető ellen. Az ellenőrzés alapján 7 fegyelmit hoztak, leváltottak állásából egy üzletvezetőt és egy pénztárost. Balázs József Budapest, XVIII. kerületi tanácstag Több ellenőrző mérleget Gyakran voltam szemtanúja, hogy egyes boltokban a szalonna, és kolbászféléket úgy mérik, hogy vastag papírban rádobják a mérlegre, s még mielőtt a mutatója megállna, lekapják az árut, s máris mondják az árát. Így aztán szegény vevő csak otthon tudja meg, hogy negyedkiló szalámiba csak 19—20 dekát kapott. Egyik-másik eladó szinte már sportszerűen űzi az effajta „elárusítási módszert”. S csak próbálja valaki szóvá tenni, hogy rossz a mérése, úgy lehordja, hogy elege lesz. A Belkereskedelmi Minisztérium, az ellenőrző mérlegek alkalmazásával segítségére siet a vevőknek. Ez jó intézkedés. A vásárlók örültek neki, csak az a baj, hogy sok üzletben még ma sincs ellenőrző mérleg. Pedig sok vitának, kellemetlenségnek elejét lehetne venni, ha mindenütt végrehajtanák a minisztérium utasítását. A vásárlók érdekében javaslom azt is, hogy amikor az elárusítók felírják a vásárolt cikkek árát, írják mellé a súlyát is. A vevők így jobban ellenőrizhetik a számításokat. Sarkadi Jánosné Budapest, I., Mátray u. Ne a borravaló számítson Nemrég egy elsőosztályú étteremben vacsoráztunk. A kiszolgálás előzékeny, figyelmes volt. A fizetésnél azonban mintha álarc hullt volna le a fizető pincér és a kiszolgáló arcáról, mert „csak” annyit fizettem, ami jár és nem többet. Vagyis nem adtam borravalót A megsemmisítő, lenéző pillantásuk a szó szoros értelmében kizavart bennünket a teremből. Sajnos az sem ritka eset, hogy nagyobb tételnél 5—6 forintot vissza sem adnak. Természetesnek tartják, hogy az „apró” ott marad. Ha pedig visszakéri a vendég, jó ideig táncolnak az asztallapján a forintok a „szíves” visszaszolgáltatástól. Azon a nézeten vagyok a borravalót illetően, hogy aki a kedves, előzékeny kiszolgálást a megszokott árakon felül még néhány forinttal honorálni akarja, ám tegye. De szerintem helytelen, ha emiatt különbségeket tesznek a vendégek között, s ha valaki nem ad borravalót ridegen szolgálják ki. Kriston Károly Hatvan: Mártírok útja Lehet így is A szolnoki Sport Cukrászdában fáradságomat jó erős feketével akartam enyhíteni. Egy duplára váltottam blokkot és egy forinttal együtt pesti szokás szerint a kávéfőzőnő kezébe csúsztattam. A presszógépet kezelő fiatal nő a blokkot elvette, a pénzt pedig visz-szaadta azzal a megjegyzéssel — s ezt tessék eltenni. Zavarba hozott a határozott visszautasítás. Arcom elfordítot- tam, hogy ne lássa pirulásomat. A meglepetéstől még fel sem ocsúdtam, mikor kedvesen megkérdez-t te: — Átöntsem? Gyorsan kortyoltam a kávét — amit mondanom se kell igazi, jó erős fekete volt, borravaló nélkül. Amíg ittam, nem felejtette el megkérdezni, íz, lik-e. A cukrászdát gyorsan, szó nélkül hagytam el, pedig szeret- tem volna elmondani, ne haragud-i jón, nem akartam megsérteni, de hát Pesten ha az ember nem ízet len fekete vizet akar inni, akkor kénytelen a blokk mellé 1—2 forintot csúsztatni a kávéfőzőnő kezébe. Szeretném, ha ebből az esetből néhány pesti kávéfőzőnő is tanul- na egy kis szerénységet és udva-riasságot, mint ahogy én is tanul-tam a szerény szolnoki fiatalas-szonytól. Galambos Krisztina XIV., Egressy u. Ahol előzékeny a kiszolgálás A napokban a József körút 14., Mézeskalács Boltban tea-kenye-ret vásároltam, ízléses rózsaszíne papírba burkolva, fehér madzag- gal átkötve adták át a csomagot. Ilyen kedves, előzékeny kiszolgálásra nem számítottam. A közért-üzletekben sajnos nem nagy gondot fordítanak a csomagolásra. Ma már fel sem tűnik, s ha a kenyeret egy falat papírban nyomják a kezünkbe. A többi boltokban is tanulhatnának a Mézeskalács Bolt ízléses kiszolgálásából. Erdős Bála Budapest És mit szól ezekhez a minisztérium ? A Belkereskedelmi Minisztériumnak legfőbb törekvése, hogy udvarias, kulturált kiszolgálást és vendéglátást biztosítson a lakosságnak. Nagy segítséget várunk a népi ellenőrzéstől. Ezenkívül segítenek a szerkesztőségbe érkező levelek is, amelyek esetenként felhívják a figyelmet a hibákra. Mindig örömmel fogadjuk a vásárlók észrevételeit, javaslatait. A most megjelent levelekre a következőket válaszoljuk. A Rontja a vendéglátás jó hírét című levéllel kapcsolatban közöljük, hogy a vendéglátóipar a központi árkalkulációt már régebben megszüntette. A vendéglők maguk állapítják meg az ételek árát. Az ármegállapításoknál természetesen kötelesek betartani az árkalkulációm előírt rendelkezéseket. Ez a rendelkezés elsősorban azért van, hogy az egyes éttermek vendégkörüknek megfelelő, s azok ízlését legjobban kielégítő ételeket készíthessenek. A Ne a borravaló számítson című levéllel egyetértünk. Erélyesen fellépünk minden dolgozó ellen, aki különbséget tesz a borravalót adó és a borravalót nem adó vendég között. A „Több ellenőrző mérleget’’ című levélre azt válaszoljuk, hogy a minisztérium valóban utasítást adott a boltoknak: állítsanak fel ellenőrző mérlegeket. Az üzletek egy részében már vannak ilyen mérlegek. Az ellenforradalom idején azonban igen sok mérleg tönkrement, megsérült. A mérlegek folyamatos karbantartása nagy gondot okoz. A megnövekedett mérlegszükségletet az ipar kapacitása egyszerre nem tudja pótolni, s üz'e'e'ek ezért nem tudják egy-kettőre megvalósítani az utasítást. Ahol előzékeny a kiszolgálás című levél az ízléses csomagolást kéri. A kultúrált csomagolás évek óta központi problémája a keres- kedelemnek. A papírhiány a legnagyobb akadálya, hogy a keres- kedelemben nem tudnak elég gondot fordítani a szép csomago- lásra. De megfelelő műanyagcso- magoló eszközök bevezetésével tudunk valamit segíteni. KISZ-fiatalok munkájáról Sarródi tervek és eredmények Községünkben csak a nyáron alakult meg a KISZ mindössze 16 taggal. Dolgozni kezdtünk. Szép eredményeket értünk el. A többi fiatal hamarosan közénk kívánkozott. Ma már 30 tagunk van. Először azon törtük a fejünket, hogyan szerezhetnénk magunknak valami alkalmas helyiséget.Az ideiglenes kultúrházat kaptuk meg erre a célra. Itt aztán berendezkedtünk, igazi otthont teremhettünk belőle, ahol jól érezzükmagunkat. Hetenként tartunkösszejövetelt, de szinte alig vanna, hogy a helyiség üres lenne. Többen vannak közöttünk, akikszeretik a zenét, s játszanak is valamilyen hangszeren. Elhatároztuk, hogy pénzt gyűjtünk, s veszünk egy tangóharmonikát, s Szilveszterre betanultunk egy másfélórás kabaréműsort. Olyan jól sikerült, hogy nemcsak Sarródon, hanem a környező majorokban is többször előadtuk. 2000.—forint bevételünk volt. Most pedig egy háromfelvonásos színdarabot tanulunk. Két szakkörünk működik. Rajz és kézimunka iszakkör. Ezenkívül részt veszünkaz ezüstkalászos tanfolyamon. Tavaszra nagy terveink vannak. A fiúknak futballpályát, a lányoknak röplabda-pályát építünk. Terveinket biztosan valóraváltjuk, mert 30 fiatal dolgozik érte, s a község vezetői is segítenek bennünket. Horváth Erzsébet Sarród Egy kis segítéssel Nálunk tavaly tavasszal alakult meg a KISZ-szervezet. Először sokan jelentkeztek, hogy részt vesznek az új ifjúsági szervezet munkájában, mire azonban szükség lett volna rá, jó részük elmaradt. A szervezet vezetőségének is lelohadt a lelkesedése, így aztán egész esztendőben alig csináltak valamit. Elhatároztuk összehívjuk a község összes fiataljait, s beszélünk velük. A gyűlést január elejéntartottuk. A KISZ-szervezet részletes programot dolgozott ki, s kész tervekkel állt a fiatalok elé. A gyűlés jó eredménnyel zárult. A taglétszám 14 főből 27-re — azóta pedig már 33-ra — emelkedett. Új titkárt választottak, egy lelkes fiatal pedagógust, Csábi Erzsébetet. A gyűlés óta mindössze másfél hónap telt el, de máris elmondhatjuk, felendült nálunk a KISZ- élet. A fiatalok rendszeresen öszszejönnek, s lassan kezdik megvalósítani a terveket. A színjátszó csoport már hozzáfogott a Sári bíró című darab tanulásához. A rendezést Molnár György igazgató-tanító vállalta. Alakítottak egy kézimunka-szakkört is. Tizenkét kislány dolgozik benne. A vezetést szintén a pedagógusok vállalták. Határozatot hoztak, hogy lövészkört szerveznek. Az oktatási anyagot és a fegyvert a Magyar Honvédelmi Sportszövetségtől kapják. A legutóbbi gyűlésen pedig arról beszélgettek, hogy fásítani fogják a tanyaközpontot és rendbehozzák a járdákat. Pártszervezetünk örömmel üdvözli a fiatalok minden kezdeményezését, s állandóan segíti őket, hogy terveiket megvalósíthassák. Kerekes Gábor Üjbög Az illetlen viselkedés ellen Nálunk a Szigetvári Cipőgyárban sok fiatal jampec-módra öltözik, hányaveti módon viselkedik. Ez rossz hatással van a többiekre is, úgy gondoljuk, hogy a KISZ- fiataloknak kell példát mutatniuk szerény viselkedéssel ízlés öltözködéssel, azzal, hogy tiszteletben tartjuk, megbecsüljük az idősebb dolgozókat, meghallgatjuk véleményüket, s jól elsajátítjuk a szakmát. Mi sokat foglalkozunk ezzel a problémával. Elhatároztuk olyan légkört teremtünk, hogy nevelőhatással legyünk azokra a fiatalokra, akik csúnyán beszélnek, illetlenül viselkednek. Úgy gondoljuk ezek a problémák másutt is gondot okoznak. Azt szeretnénk, ha más KISZ-szervezetek is csatlakoznának kezdeményezésünkhöz. Hisszük, ha összefogunk, erőfeszítéseink nem lesznek hiábavalók. Matán István Szigetvári Cipőgyár Bányászlakások a mocsár helyén Még másfél évvel ezelőtt süppedő mocsár volt Sajószentpéter nyugati részén. Amikor másféléve megjelentek az első mérnökök, építőmunkások, még sokanhitetlenkedtek, lesz-e itt valaha is település. Maguk a bányászok se nagyon bíztak. Pedig a szemük felőtt nőtt fel Kazincbarcika. Aztán jöttek százával a vonatok, az építőanyagokat szállító gépkocsik. Megkezdődött a munka. Emelődaruk emelték magasba a nehéz betongerendákat, a kőművesekszorgos keze nyomán egyre magasodtak a falak. Azóta ■valóságoskisváros épült fel itt. A szeszélyesen kanyargó, iszalpos Harica-patakot új, szabályozott mederbe kényszerítették. Az egykori mocsár helyén emeletes, formás épületek sokasodnak, s nap-nap után, egyre több kémény füstje jelzi, hogy újabb bányászcsaládok költöztek a szép, egészséges, modern lakásokba. Csak a mi vállalatunktól eddig 80 család talált itt meleg, barátságos otthonra, s a napokban újabb családok költöznek be. A szakmunkások serény munkája eredményeként, ma már folyik a víz a fürdőszobák, a lakások vízvezetékeiben. Kigyulladt a villany, kellemes meleget árasztva duruzsol a kályha az új lakásokban. Ifj. Hankó Pál, Kondói bányaüzem cs tálka megkerült az indító füttyént ért, özvegyül Huszár Lászlónénak alig volt ideje, hogy fellépjen a villamosra, a 63-as már indult is. A zsúfolt perronról vigyázva lépett a kocsi belsejébe. Óvatosan, hogy ki ne verjék kezéből a vacsorára szánt kocsonyát. A villamos a Kálvin téren döcögött, amikor Huszáráé a karjára pillantott. Ijedtében csaknem leejtette a tányért. Eltűnt a kézitáskája. Kutatva nézett körül a villamoson. Az ülések alá is bekukkantott. A táskát nem lelte sehol. Az utasok — látvakétségbeesését — segítettek keresni, a kalauz leállította a kocsit. Mindenki segíteni akart. Hiába. A táska nem került meg. Reményvesztetten lépett le a villamosról. Alig tudott hazáig vánszorogni. A házmester nyitotta ki az ajtaját, mert a lakáskulcsa is a táskában maradt. Belesüppedt a karosszékbe, s ült, ült sokáig. Mit tegyen? A táskában volt minden értéke. Elhunyt férje egyetlen fényképe, a tőle kapott cigarettatárca, férje levéltárcája. Mind-mind régi,kedves emlék, másoknak értéktelen limlom. Most már lemondhat róluk, talán örökre. Még csak a hónap eleje van. Miből fog megélni? A táskában volt egyhavi fizetése — 1200 forint. Hogyan pótolja? Töprengéséből a csengő éles hangja riasztotta fel. Zömök, megnyerő külsejű fiatal férfi állt az ajtó előtt. — Ön özvegy Huszár Lászlóné, az Orvosegyetem tisztviselője? Huszárné a meglepetéstől alig bírta kimondani az igent. — Ugye ez az ön igazolványtokja — kérdezte újból a férfi. — A táskám!? — szakadt fel önkéntelenül is Huszárnéból az átélt egy óra izgalma. S néhány másodperccel később már ketten siettek a Városkapu-eszpresszó felé. Útközben a férfi — a presszó pincére — elmondta, hogy este 6—7 óra között egy nő vitte be hozzájuk a táskát. Nagyon sietett, s arra kérte őket, juttassák el a táskát tulajdonosának. — A megtalálóval együtt nyitottuk ki. Megnéztük az igazolványt, s azonnal önhöz siettem, hogy megnyugtassam. Huszárné szeme könnybe lábadt. Hálálkodni akart, de már beléptek a presszó ajtaján, s a pulton megpillantotta elveszett táskáját. Minden értéke érintetlen volt. — Mivel tartozom önöknek? — kérdezte Huszárné. A pénztáros, a pincér, a felszolgáló összenéztek, mosolyogtak. A pincér szólt: — Szóra sem érdemes ... Ott segít az ember, ahol tud ... Huszár néni mesélte el ezt a történetet. Arra kért, írjak egy levelet s juttassam el a sajtóhoz, hogy nyilvánosan mondhasson köszönetet ismeretlen jótevőjének. Koszorú Mária IV. éves orvostanhallgató