Népszabadság, 1958. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

1958. február 27. csütörtök NÉPSZABADSÁG Látogatás az Acélöntő- és Csőgyárban Az Acélöntő- és Csőgyárban készítik a víz- és gázvezeték-csöve­ket. Ez évben már exportra is gyártanak. A nyomócsőöntödében forgóállványon öntik a 100 mm átmérőjű csöveket. A leöntött nyomócsöveket tisztítják, majd próbanyomásnak ve­tik alá. Ratatics őrjöngött Forgott, sis­­tergett, mint egy besült ágyú­golyó. S végül is a beosztottakra zúdította haragja láva-tengerét. — Feküdj! Fel! Ülj le! Irány a domboldal! Futás! S amikor a társaságban már lélegzetnyi szusz sem volt, a palánkhoz vezényelte őket. Fel a háromméteres pa­lánkra! S a tetejéből teljes felsze­reléssel lehuppanni a földre! Ez volt a parancs. Az elernyedt, hul­lafáradt katonák elszürkült arc­cal készülődtek a mutatványhoz, majd kúszni kezdtek a magasba. Az első próbálkozó kificamította a bokáját. A kín és a tehetetlen düh egyszerre rontott az elcsigá­zott emberre, aki hangosan sírva fakadt. Más sem kellett az őrmesternek. Hajtotta, csapkodta „anyámasszony katonáit" s azok mint a riadt birkák rontottak a deszkafalra. Senki sem úszta meg sérülés nélkül. Elfojtott károm­kodások, nyögés, sírás, fájdalmas zene-béna kísérte az ugrásokat. Ekkor Fegyverneki is csatasorba lépett. A nyögdécselő újoncok ha­dának kellős közepén rögtönzött előadást tartott a katona­ esz­ményről: — A magyar katona nem fél. Nem latolgat. Gondolkozás nélkül vég­rehajtja a parancsot. Nem beszél, csak jelent. S főképp mem zúgo­lódik. A mi eszményünk a néma katona. Aki tűzön-vízen át enge­delmeskedik. Kovácsra került a sor. Feldúlt lélekkel, elcsigázva mászott a ma­gasba. Azon törte fejét, hogy fej­jel veti le magát legalább nyakát töri, s vége lesz a kíméletlen élet­nek. Azután mégiscsak ugrott. Szúró fájdalmat érzett bokájában, de némi próbálkozás után sikerült talpra állnia. Szemét elfutotta a könny, de nem mert sírni. Ott állt előtte az őrmester, mint egy ör­dög, készen arra, hogy lecsapjon. S Kovácsnak eszébe jutott a két pofon, a kihallgatások, az őrmesternek hozott tojás és a szalonna és a dicséretek. Tompán, nyomasztóan keringtek agyában a gondolatok, s egyetlen dologhoz érzett csak erőt ebben a pillanatban: engedelmeskedni. Feszesen kihúzta magát és tisz­telgett. — őrmester úr alázatosan je­lentem, a parancsot végrehajtot­tam! Az őrmester visszatisz­telgett és elvigyorodott. Ott állt előtte az az óhajtott em­bermassza. 1014 április elején érkezett­­ meg a parancs. A ki­képzett újoncokat a harctérre ve­zényelték őrmesterükkel együtt. Ratatics örömmámorban úszott. Végre ő is benevezhet a nagy­ezüstre. Talán öt nap volt még hátra az indulásig, s úgy határo­zott, hogy ezalatt felkészíti népét a várható viszontagságokra. Elő­ször is a hazafias érzéseket akarta a forrpontig hevíteni. Felsorakoz­tatta hát embereit, s beleordított az ünnepélyes csendbe. — Mától kezdve, elrendelem a fokozott hazaszeretetet! A szokatlan felszólításra a fale­velek is megszűntek zizegni. Pedig ez a döbbenetes csend nem kedve­zett az őrmesternek. Nagy buzgal­mában ugyanis alaposan összeza­varta mondanivalóját. A Főméltó­ságú Urat a kiosztásra kerülő ba­kancsokkal, az apostoli kettőske­resztet Bakacsi hadnagy úr Sig­­num Laudisával. Sehogy sem tu­dott kievickélni a nemzetiszínű gomolyagból. Végül mégiscsak ki­vágta magát. — A jó katona nem pofázik! — kiáltotta meggyőződéssel, így fo­galmazván meg Fegyverneki alez­redes nyomán őrmesteri „ars poe­ticáját”. — A jó katona elrebegi az igent vagy a nemet és elspriccel, ahová parancsolták. Megértették ezt? — Igenis!! — Kovács hangja kihallatszott a kórusból. E szavakkal az eszmei előkészí­tés befejeződött. Ratatics áttérhe­tett a gyakorlati feladatok meg­valósítására. Kijelentette, hogy néhány napig gyakoroltatni akar­ja embereivel a halálfélelmet. Mi sem fontosabb, mint hogy ehhez az érzéshez még itthon hozzászokja­nak. A halálfélelmet végül is egy erdei tisztás közepén gyakorolták. Ratatics kis gödröt ásatott és né­hány méter távolságban köréje hasaltatta katonáit. A gödörbe robbanóanyag került. Eleinte messzebb voltak a katonák, s ke­vés volt a robbanószer. Végül már csak két méterre hasaltak a halál kiszemeltjei a lőporfüstös kráter­től. S Ratatics meg akarta mutat­ni, mire képesek az ő fiai. Hatal­mas adag robbanóanyagot paran­csolt a gödörbe. A dördülés megrázta az egész gyakorlóteret, s majdnem kiirtott húsz embert. Az őrmester is tán­­torodva kapkodott levegő után, szemöldöke, bajusza megpörköl­ve, aprócska véres gyűrűkbe kun­­korodott. Néhányan ájultan fe­küdtek a körben, fülükből vér szivárgott. Pár sisak messzire re­pült, gazdáik jajgatva, nyöszö­rögve tapogatták égett homloku­kat. Hadbíróság járt volna e ga­lád mutatványért, de Fegyverneki alezredesnek is, aki tisztes távol­ságból figyelt. S éppen azért a gémlábú atyaisten iparkodott meg­felelő színezetet adni a történtek­nek. — Pipogya banda! — üvöltötte a szédelgő katonák felé. A ma­gyar katona nem sír. A magyar katona felemelt fejjel rohan a halálba is. Majd én megmuta­tom!. ... S a dühöngő hadastyán ekkor meglátta Kovácsot, aki szédelgő fejjel, de feszes vigyázzban állt, mint a cövek. — Ez az igazi katona — harsog­ta most már Fegyverneki megbé­kélve. Id­deális katona! Az ilyen­nel lehet háborút viselni. Meg­vagyok veled elégedve! S Kovácsot az indulás előtti na­pon kinevezték őrvezetőnek. R­ataticsék a Kárpátokig jutot­tak el, s ott belecsöppentek a tatár-hágói ütközet kellős köze­pébe. A szovjet hadsereg szétfújta csekélyke ellenállásukat, akár a szappanbuborékot. Olyan volt ez a vert had, mint egy lejtőn szá­guldó szekér. Kocsis, gyeplő és zabola nélkül. A szétszórt egysé­gek futottak az ország belseje fe­lé, ha a német géppuskatűz meg nem állította őket. Ekkor már nyíltan beszélte mindenki: árulás Hitler zsoldjában pocsékolni a vért. Századok, zászlóaljak szün­tették be a harcot. Rataticsék ez­­rede is a negyedére olvadt. De a makacs kis őrmester együtt tar­totta szakaszát. Végül az ő kato­nái is elhatározták, hogy véget ve­tik a véres komédiának. Bevárják a szovjet egységeket. Amikor az első szovjet csatárlánc megjelent állásaik előtt, földbe vágták a puskacsöveket. Kiugráltak állá­saikból. Nem harcolunk tovább! Nem így az őrmester. Pisztolyt ra­gadott és rárontott a géppuskánál fekvő Kovácsra. — Ellenség balról! Tűz! Egy pillanatra elállt a csend, szívverése is. — Tűz! — üvöltött újra Rata­tics. S a néma katona engedelmes­kedett. Halált kattogott a gép­puska, hulltak a meglepett szov­jet fiúk, rendre dőltek az állások­ból kiugrált magyarok is. Ko­vács táguló szemmel nézte a hullahegyeket. Félelmes vízió rontott rá. Eltorzult fejű halotta­kat látott, kifordult, nagy fehér szemmel, ujjuk hegyéből vér csur­gott. S mind feléje mutogattak vá­­dolón, követelőin. Kovács der­­medten pillantott Rataticsra, aki egy árokban lapult. Azután bará­tait nézte, akik már halálos nyu­galomban feküdtek. S akkor döb­bent rá, mit tett ellenük. Beszüntette a tüzet és felugrott, hogy későn támadt eszelől, düh­­vel megálljt kiáltson a pusztulás­nak. Későn. Ütést érzett mell­csontja táján, s ahogy tenyerét odaszorította, ujjai közt kibugy­­gyant a vér. Még látta Rataticsot — amint mosolynak szánt gri­maszt erőltetve, megadta magát — majd leroskadt a maga ásta friss földhalomra. A halál, a nagy, fekete pók beszőtte hálójával szembogarait. Kékesdi Gyula Névadó ünnepségre készül a nyíregyházi Kölcsey gimnázium A nyíregyházi Kölcsey Leány­­gimnázium — amely már hóna­pokkal ezelőtt felvette a költő ne­vét — tavasszal rendezi meg név­adó ünnepségét. Ebből az alkalom­ból az intézet irodalmi pályázatot hirdetett. A névadó ünnepségre kiadványt is megjelentetnek, amelyben több értekezés, cikk és beszámoló foglalkozik Kölcsey Fe­renc irodalmi és történelmi mun­kásságával. Bekapcsolódnak a költő halála 120. évfordulója al­kalmából rendezendő em­lékünnep­­ségbe is. (MTI) A kereskedelem 21 ágában vesznek fel tanulót Az 1958—1959-es tanévben az ál­talános iskola nyolc osztályát végzett és az érettségizett fiatalok a keres­kedelem 21 ágában jelentkezhetnek tanulónak. Egyes szakmákban, mint például a cipő, a papír- és írószer, a sport- és játékcikkeknél, csak Bu­dapesten lesz képzés. A kirakatren­dezői szakra az óra­ és ékszer vala­mint az optika- és fotószakmára ki­zárólag olyan fiatalok jelentkezhet­nek, akik saját ellátásukról Budapes­ten gondoskodnak. Az érettségizettek rövidebb idő alatt szerezhetik meg a képesítést. A fiatalok tanulmányi ide­jük alatt munkaruhát kapnak, és 410 forintig terjedő keresethez jutnak. (MTI) Asztalterítési verseny és kiállítás Március 5-én a fővárosi Belvá­rosi Kávéházban rendezi meg a vendéglátóipar — 1910 óta először — asztalterítési bemutatóját, il­letve versenyét. A többnapos bemutatót a háziasszonyok és az érdeklődők is megtekinthetik. ------- ■ • ■ ------­ A Csepel teherautó külföldi sikere Huszonegy ország rendelésére szállít tehergépkocsit a Csepel Autó­gyár. Csehszlovákiában nagyjavítás nélkül 400 000 kilométernyi utat tet­tek meg gyártmányai. A közelmúlt­ban Burmába és Finnországba a „Balaton’* jelzésű típusokból küldtek; ezekből az országokból további ren­deléseket is kaptak. Argentin és egyiptomi üzletemberek gyapotszál­lító kocsikat szeretnének a gyártól beszerezni. 9 Tudnivalók a külföldről ajándékként érkező gyógyszerekről Az illetékes szervek, újabb rendel­kezése szerint, a külföldről ajándék­ként érkező gyógyszerküldeménye­ket csak abban az esetben vámkeze­lik, ha a címzett előzetesen igazolja: a gyógyszerre neki vagy hozzátarto­zójának szüksége van. Igazolást az egészségügyi gyógyintézetek vezetői­től és osztályvezető főorvosaitól vagy a tanácsok egészségügyi osztályaitól kell kérni. Ahol ilyen intézet vagy szerv nincs, ott a körzeti orvos adhat igazolást, amelyen fel kell tüntetni a beteg nevét a szükséges gyógyszer megnevezését és mennyiségét. A nemrégen megjelent postai uta­sítás közli, hogy a rendelkezés értel­mében megváltozott a gyógyszertar­talmú csomagok kezelése. Ezek sze­rint a Budapest 70-es postahivatal az előzetes vámszemle után­ nem továb­bítja a gyógyszer küldeményt­, hanem letétbe helyezi. Értesíti a címzettet a csomag érkezéséről és felszólítja az orvosi igazolás beküldésére. Az eddigi eljárástól eltérően a gyermekbénulás elleni gyógyszere­ket, oltóanyagokat is csak az előzete­sen beküldött orvosi igazolásra vám­kezelik és kézbesítik. A külföldi gyógyszerek közül kizá­rólag csak az eredeti gyári, bontat­lan csomagolásban érkezőket vám­kezelik. Ellenkező esetben a gyógy­szert nem kézbesítik. Ha valamelyik csomagban ilyen gyógyszeren kívül egyéb ajándéktárgy is van, a külde­ményt csak akkor kézbesítik, ha a címzett a gyógyszerről lemond. Ha a csomagban csak olyan gyógyszer van, amely a fentiek szerint kifogás alá esik, a vámközvetítő postahivatal azt a feladónak azonnal visszaküldi, s erről a címzettet is értesíti. (MTI) -------------­ Mivel foglalkozik az idén az Állattenyésztési Kutató Intézet? (Tudósítónktól.) Gyakorlati állattenyésztőink és a termelést irányító szakemberek sok kérdésben a tudomány em­bereitől várják a feleletet. A „tu­domány emberei" — jelen eset­ben az Állattenyésztési Kutató Intézet vezetői, munkatársai — nem is fukarkodnak a kérdések­re a válaszokkal. Az intézet idei tématervét ta­nulmányozva, jóleső érzéssel álla­pítja meg az ember: a kutatási témák között csak olyanok van­nak, amelyek a népgazdaság szá­mára fontosak és ezért haszno­sak, s így közvetlenül a termelés érdekeit szolgálják. Köztudomású, hogy szarvas­marha-tenyésztésünk nem áll azon a szinten, amelyen kellene. Egész állományunk javításra szorul. Teheneink tejhozama — bár vol­tak és ma is vannak világhírű, nagytejhozamú, úgynevezett „re­korder’­ teheneink — országos át­lagban alacsony. Ezen segíteni kell. Ezért fontos a kutatóintézet terveinek legelején álló kutatási téma: megállapítani, hogy a szarvasmarha számára mennyi az a legnagyobb táplálóanyag-meny­­nyiség, amelyet területegységről nyerhetünk. A következő lépés: megállapítani azoknak a takar­­mánynövényeknek és keverékek­nek nagyüzemi agrotechnikai módszereit, amelyeket hazai ta­laj- és éghajlati adottságaink kö­zött a legnagyobb sikerrel ter­melhetünk. Ezzel egyidőben —­ takarmányozási kísérletekben — megvizsgálni, hogy a területegy­ségről a legtöbb táplálóanyagot adó takarmányokat miként tud­juk a legcélszerűbben hasznosíta­ni a szarvasmarha számára. Magyar-tarka marhánk leggaz­daságosabb felnevelésének kísér­letezése érdekében az idén — igen merészen — tovább csökken­tik az üszők felnevelésére szánt tejadagot, és növényi táplálóanya­gokból tejhelyettesítő tápszert állítanak össze a borjak számára. Több kísérletben azt vizsgálják: a szarvasmarha milyen korban, milyen súllyal, milyen takarmá­nyon hizlalva ad a leggazdaságo­sabban, legtöbb húst? A lótenyésztési kutató munká­ban a nagyobb munkabírású, me­legvérű lótörzsek kitenyésztése és a hidegvérű lótenyésztés gazdasá­gosságának fokozása az egyik leg­fontosabb feladat. De egyébirányú kísérletek mellett, ebben az év­ben tovább vizsgálják a lóigaerő­­szüükségletet, összevetve egy-egy állami gazdaság, termelőszövetke­zet fejlődésével. Az intézet mun­katársai azt vizsgálják: hány iga­vonó lóra van szüksége mező­­gazdaság­unkna­k ma, és mennyire lesz szüksége a gépi vonóerő nö­vekedésével, különböző időszakok­ban? A juhtenyésztésben az idén is sok a feladat. A cigáját és a Tol­na megyei ciklát tovább nemesí­tik Ile de France fajtával. A ma­gyar fésűsmerinók termelőképes­ségét is javítják importált finom­gyapjas fajtákkal, s ezzel párhu­zamosan kidolgozzák a kosnevelés szakszerű módszereit. Kutatják azt is, hogy a juhok rendszeres mozgatásával mennyit fejlődik az izomzat és csökken-e a faggyú? A sok közül egy „iz­galmas” kérdés: milyen gyapjú­­termelési szint mellett a legkisebb 1 kilogramm zsírosgyapjú előállí­tásának a költsége? A sertéstenyésztési osztály mun­katerve ugyancsak a népgazdaság érdekeit szem előtt tartva készült. Mivel a külföldi piacok nem ke­resik a zsírt — amelyet a mi ki­váló mangalicánk sikerrel termelt — viszont keresett áru lett a so­ványhús, azokon a vidékeken, ahol ez kifizetődő, a fehérhússer­tés tenyésztésére kell áttérnünk. A magyar fehérhússertés fajtán­kat azonban alakítanunk kell — bacon-típusra — s ezzel foglal­koznak a kutatók. Ugyanakkor a berkshire, cornwall és más sertés­­fajtákat is nemesítenünk kell. úgy hisszük, az idei tervből — mutatóba — ennyi is elég... — Csecsemő- és gyermekott­honná alakítják a gyulai volt Al­­mássy-kastélyt. A­­gyermekott­honban 100 csecsemőt, illetve kis­gyermeket helyeznek majd el.

Next