Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * ICra GO fillír 1958. március 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVI. évfolyam, 51. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVI. évfolyam 1958. március 1, szombat szám Megkezdődött a szakszervezetek XIX. kongresszusa Tegnap reggel, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. A magyar szervezett dolgozók képviseletében 607küldött és 300 tanácskozási jogú szakszervezeti vezető, valamint számos meghívott vendég vesz részt a tanácskozáson. A kongresszuson megjelent dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Marosán György, Focsk Jenő, Biszku Béla, Rónai Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt a kormány több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Országos Tanácsának vezetői. A kongresszuson részt vesz Louis Stullant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és a világszövetség három titkára, továbbá a szovjet, a kínai, az arab, a francia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlovák, a román, a német, az albán, a jugoszláv, akoreai, a vietnami, a bolgár testvérszakszervezetek, valamint a Vegyipari Nemzetközi Szövetség küldöttsége. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós, a SZOT elnöke mondotta. Javaslatára akongresszus részvevői egy perces néma tisztelgéssel adóztak az elmúlt kongresszus óta elhunyt magyar és külföldi szakszervezeti harcosok emlékének. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendet, amely a következő: a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója, a számvizsgáló bizottság beszámolója, a magyar szakszervezetek alapszabályainak módosítása, a vezető szervek megválasztása. Ezután megválasztották a különböző munkabizottságokat, majd Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg a SZOT beszámolóját. A Szakszervezeti Tanács beszámolója Bevezetőben a XIX. kongreszszus jelentőségéről beszélt, utalt arra, hogy a beszámolási időszak eseményekben gazdag és politikai összefüggésekben igen bonyolult öt esztendő volt. A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa helyesen értékelte azokat a történelmi vívmányokat és eredményeket, amelyeket a munkásosztály, az egész dolgozó nép a felszabadulás óta elért. E történelmi vívmányok elérését a magyar szakszervezeti mozgalom segítette. A termelés emeléséért folyó harc mellett azonban a szakszervezetek nem fordítottak elég figyelmet a dolgozók mindennapi szükségleteinek jobb kielégítésére, a társadalmi és az egyéni érdek helyes összehangolására. A társadalmi gazdagság növekedésével — egyes években — nem járt együtt a dolgozók életszínvonalának megfelelő ütemű emelkedése. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa nyomán, az MDP 1956. július 18-i határozata után megkezdődött a hibák kijavítása. Ezt a határozott törekvést tükrözték a Szakszervezetek Országos Tanácsa IX. ülésének határozatai is. A fejlődést azonban megszakította az 1956 októberében kitört ellenforradalmi lázadás. A demagóg jelszavak megzavarták a dolgozók sorait, de a munkások, parasztok, értelmiségiek nagy többsége hű maradt a szocialista rendszerhez, és ki korábban, ki későbben — felismerte a demagóg szólamok mögött az ellenforradalom népellenes céljait. A szakszervezetek nem vettek részt az ellenforradalom eszmei és politikai előkészítésében. A mágok eszközeivel konstruktív módon igyekeztek hatást gyakorolni a régi párt- és kormányvezetésre, a felismert hibák gyors és hatékony kiküszöbölése érdekében. Az ellenforradalom nyílt kirobbantása után a szakszervezeti vezetés a zűrzavarban — helytelen taktikai elgondolásokból — olyan lépéseket is tett, amelyek később súlyos politikai hibává fajultak. A legsúlyosabb hiba a Szakszervezeti Világszövetségből való kilépés volt, mert az nemcsak a magyar munkásosztálynak, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalomnak is károkat okozott. November 4-e után a szakszervezeti mozgalom az első perctől kezdve a forradalmi munkás-paraszt kormány mellé állt és minden erejét felhasználta a megmentett proletárhatalom, a proletárdiktatúra erősítésére, most készülő hároméves terv célkitűzéseit. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegében (Folytatás a 3. oldalon.) Gáspár Sándor beszél a kongresszuson. A szakszervezetek helye, szerepe a szocializmus építésében Gáspár Sándor ezután arról beszélt, hogy a szakszervezetek szerepét és helyét a szocializmust építő társadalmunkban az határozza meg, hogy a szakszervezetek az új társadalom megvalósításáért legkövetkezetesebben küzdő osztály, az uralmon levő munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei. A szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a társadalmi és egyéni érdek egybehangolása. Szüntelenül a szocializmus építésének távlataira kell irányítaniuk a dolgozók figyelmét, az abból adódó konkrét feladatokat kell ismertetniök, mindig szem előtt tartva a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A szakszervezetek alapvető funkciói — állapította meg az előadó —, hogy a dolgozók észrevételeit, bírálatát közvetítsék az állami vezető szervekhez. A bírálatnak ez a módja szocialista fejlődésünk egyik hajtóereje. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a munkáshatalom gazdasági erősítésében. A munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellenforradalmi támadás következményeinek felszámolása, gazdasági nehézségeink leküzdése, az elért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Ez határozza meg az 1958. évi gazdasági terv és a Hazaérkezett a magyar küldöttség Romániából (Tudósítónktól.) A fellobogózott Nyugati-pályaudvaron pénteken este több száz dolgozó gyűlt össze, hogy üdvözölje a Román Népköztársaságból hazatérő magyar párt- és kormányküldöttséget. A küldöttség fogadására megjelent dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Bozku Béla, Fehér Lajos, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor elvtársak, a Politikai Bizottság tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács, az Elnöki Tanács tagjai, a diplomáciai testület számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezetői. A párt- és kormányküldöttség különvonata 9 óra előtt néhány perccel futott be a pályaudvar csarnokába. A megjelentek nagy taps közepette fogadták a különvonatról lelépő Kádár János elvtársat, a küldöttség vezetőjét, Apró Antal, Kállai Gyula, Szirmai István, Németh Károly és Sebes István elvtársakat, a küldöttség tagjait. Kádár elvtárs ezután ellépett a díszszázad előtt, majd dr. Münnich Ferenc elvtárs lépett a mikrofon elé. Köszöntötte a hazaérkezett elvtársakat, majd Kádár János elvtárs válaszolt. A küldöttség tagjai ezután még hosszasan elbeszélgettek a fogadásukra megjelentekkel. fi magyar párt- és kormányküldöttség találkozása Bukarest népével Több tíneszes nagygyűlés a Köztársaság-stadionban A magyar párt- és kormányküldöttség tagjai csütörtökön délután fél öt órakor a bukaresti Köztársaság-stadionban találkoztak a román főváros dolgozóival. Már a kora délutáni órákban nagy csoportokban áramlott a nép a stadion felé. Felvonultak a munkásőrség kékruhás osztagai is, ötvennégy század sorakozott fel a díszemelvénnyel szemben, a zöldfüves sportpályán. A munkásőrség osztagai előtt népviseletbe öltözött fiatalok román és magyar nemzetiszínű zászlókat, valamint vörös lobogókat emeltek a magasba. A díszemelvénnyel szemben Marx, Engels és Lenin, továbbá Gh. Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Kádár János és dr. Münnich Ferenc képeit helyezték el. Román és magyar nyelvű jelmondatos táblák a román és a magyar nép barátságát s a szocialista tábor egységét éltették. A díszemelvényen a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a kormánynak a tagjai, a nagy nemzetgyűlés képviselői, a társadalmi szervezetek ésközponti intézmények vezetői, román és külföldi újságírók foglaltak helyet. Jelen voltak még a Román Népköztársaságban akkreditált egyes diplomáciai képviseletek vezetői. Fél ötkor nagy taps és éljenzés fogadta a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait és a román vezető elvtársakat. A román és a magyar himnusz elhangzása után az ünnepi nagygyűlést Florian Danalache, a Román Munkáspárt bukaresti pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd hosszas taps közepette Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a nagy nemzetgyűlés tagja emelkedett szólásra, s a többi között a következőket mondta: GHEORGIUU-DEJ: A román-magyar barátság megbonthatatlan testvéri szövetségben tömöríti államainkat és népeinket Elvtársak és elvtársnők! Boldogak vagyunk, kedves vendégeink, hogy munkásainkkal, dolgozó parasztjainkkal és értelmiségeinkkel történt közvetlen találkozásukon érezhették azt az őszinte és testvéri meleg barátságot, amelyet a román nép a magyar nép iránt táplál. Hazánk dolgozó népe, a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormánya kifejezi nagy megbecsülését a magyar forradalmi munkásparaszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája iránt, s meleg együttérzéséről biztosítja azokat a magyar munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik a párt vezetésével erősítik a népi hatalmat és egyre jelentősebb sikereket aratnak a szocialista társadalom építésében. Az imperialista körök rágalmai és fondorlatai ellenére Magyarország nemzetközi helyzete állandóan erősödik. Romániában is szüntelenül erősödik a népi hatalom. A párt és a kormány helyes, leninista nemzetiségi politikájának eredményeképpen a román népet és hazánk együttlakó nemzetiségeit testvéri barátság fűzi össze országunk minden dolgozójával, nemzeti különbségre való tekintet nélkül. A román nép meggyőződött róla, hogy az az út, amelyet választott — a szocializmus útja — a legjobb út. Szilárd elhatározása, hogy szüntelenül tovább halad ezen az úton új sikerek felé. Elvtársak! A román és a magyar dolgozók nagy vívmánya a román —magyar barátság, amely megbonthatatlan testvéri szövetségben tömöríti államainkat és népeinket. Közismert dolog, hogy a múltban az uralkodó osztályok — a magyar grófok és a román bojárok — mindkét ország kapitalistái — a nemzeti elnyomás és a gyűlölködés politikáját folytatták, egymás ellen uszították a magyarokat és a románokat, s állandósították a feszültség és a nyugtalanság légkörét Európának ezen a részén. A múlt keserű tanulságai azonban megtanították népeinket, hogy a gyűlölködés politikája csak nagy szenvedést és véráldozatot hoz számukra, s gátolja fejlődésüket. Miután Romániában és Magyarországon győzött a népi demokratikus forradalom, a román és a magyar nép között tartós barátság jött létre a kölcsönös megbecsülés, a testvéri együttműködés és segélynyújtás elvei alapján. Ez a barátság különös erővel nyilvánult meg akkor, amikor a magyar népnek az ellenforradalmi felkelés nehéz megpróbáltatásával kellett szembeszállnia. A román nép kifejezésre juttatta, hogy teljesen szolidáris a magyarországi dolgozók harcával, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány vezetésével vívtak az ellenforradalom leveréséért és a dolgozó nép forradalmi vívmányainak megvédéséért. A magyarországi ellenforradalom szétzúzása a magyar nép (Folytatás a 2. oldalon.)