Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
1938. március 21. péntek népszabadság A nyugatnémet közüzemi dolgozók sztrájkja miatt megbénult a városi autóbusz- és villamos-közlekedés A nyugatnémet közüzemi szállítási és közlekedési dolgozók szakszervezetének szerdára kitűzött egynapos figyelmeztető sztrájkja délig összetűzések nélkül folyt le. A sztrájk nem érinti Hamburgot, Brémát, a Saar-vidéket és néhány nagyvárost, amelyekben a helyi közlekedési üzemekben külön kollektív szerződés van érvényben. Szerdán reggel úgyszólván mindenütt megbénult a városi autóbusz- és villamosközlekedés. Sok nagyvállalat teher- és személygépkocsikon szállította munkahelyükre dolgozóit. A vasút sok kiegészítő helyi járatot indított. A reggeli munkakezdés előtt óriásira növekedett a gyalogosforgalom. A gáz-, az áram- és villanyszolgáltatásban nem került sor nagyobb fennakadásra. Ezek az üzemek vagy rendesen dolgoztak, vagy pedig szükségszolgálatot vezettek be. Kivétel volt Neumünster, ahol 25 000 háztartás és valamennyi ipari üzem nélkülözte az áramot. Több nagyüzem óvatosságból szerdán bezárta kapuit. A közüzemi munkáltatók szövetségeinek egyesülete szerdán Kölnben bejelentette, hogy változatlanul hajlandó csütörtökön Stuttgartban folytatni a tárgyalásokat a szakszervezettel. Az egyesület eddig 9 pfennig béremelést ajánlott fel, a szakszervezet azonban 23 pfenniget követel. Ha csütörtökön nem egyeznek meg, a szakszervezet a jövő hétfőtől kezdődően korlátlan idejű sztrájkot helyez kilátásba. Operaművészek a jegyszedői szerepben A hannoveri Opera jegyszedői és ruhatárosai a közszolgálati és szállítóipari szakszervezethez tartoznak, amely szerdán 24 órás országos sztrájkot tartott. Ezért a szerda esti előadáson a jelmezbe öltözött, kifestett szereplők kalauzolták a közönséget a helyekre, a művészek és az igazgatóság tagjai mozgatták a díszleteket. Ruhatárra nem volt szükség, mert a fűtők is sztrájkoltak. (Reuter) Szovjet határozat a gyermekruházati ipar fejlesztéséről Moszkva, március 20. (TASZSZ) Moszkvában közzétették az SZKP központi bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának határozatát a gyermekruházati cikkek gyártásának növeléséről, választékának és minőségének javításáról. Mint a határozat hangsúlyozza, a szovjet ipar felkészültsége lehetővé teszi, hogy a két év leforgása alatt olyan mértékben növeljék a gyermekruházati cik- Ifcerc gyártását, hogy maradéktalanul kielégíthessék a lakosság szükségleteit, lényegesen bővíthessék a választékot és javíthassák e cikkek minőségét. A párt- és a kormányhatározat előírja, hogy 1958—1959-ben 22 ruhagyár, IS köt-szövöttárugyár és 34 cipőgyár építését, illetve korszerűsítését kell meggyorsítani. Az ilyen jellegű beruházásokat a folyó évben 195 millió rubellel növelik. A határozat intézkedik továbbá a gyerrmekdivatszalonok és szakosított gyermekáruházak hálózatának kibővítéséről székháza szebb legyen, tiki habozva szólított meg ismeretlenül, de utána meghívott egy közeli kisvárosba, a többi közé, aki majd szétszedett, ebédre-vacsorára kézről kézre adott s összeadta és a hátam mögött kifizette a kétnapi szállodaszámlámat - s mindezt csak azért, mert a vasúti kocsi folyosóján megpillantotta a magyar útlevelemet s rábólintottam óvatos kérdésére, hogy elvtársa vagyok-e. Pedig a városka falait éppen elborították a bravúros nyomdatechnikával készült „magyar tárgyú” ellenplakátok, a kis szakács pedig szintén megkapta (nevetve nekem is adta) Méray Tibor egy tajtékzó szovjetellenes cikkének különlenyomatát, melyet neki is névre szóló borítékban küldtek el. Hát, ha tartasz magadra valamit, kihez tartozol? Azokhoz-e, akiknek zsebéből a mélynyomásos plakátokra s a Méray-cikkek több millió példányának nyomda- és portóköltségére futja? (láttam - egy finom úri negyedben még olyan plakátot is, mely kétfejű vasos cári címerrel és a „Szent Oroszország helyreállítását” követelő „menekült orosz püspöki kar” aláírásával ünnepelte „a szovjet igát lerázó hős magyar népet”. Higgadtan állítom s tessék csak végiggondolni: ehhez fogható inzultusban a magyar nép ezeréves története során egyszer sem részesült.) Nem: önbecsülésem sérelme nélkül csak te hozzád tartozhatom, te margarinszagú kis szakács, csak hozzád, te cingár kis vasúti kalauz. Hogy milyenek lehettek az első keresztények, arról csak olvastam - ezeket azonban láttam. Milliószámra láttam, mert hazájukban ők vannak többen, ezek a sokmilliónyi szegényemberek, kik úgy öleltek magukhoz, hogy a csontom ropogott belé s megremegett belül a lelkiismeret. Ezerszer is, naponta, kivétel nélkül, mindenütt. Hogy ami Magyarországon ötvenhatban történt, forradalom volt-e vagy ellenforradalom? Sokan kérdezték ezt tőlem Nyugaton. De ezek a sok milliónyi szegényemberek, munkások, napszámosok, parasztok, akik kérdeztek pedig éppen eleget - ezt a kérdést véletlenül sem vetették fel, egyetlen egyszer sem, sehol és soha. A kérdés bennük fel sem vetődik: egy mérhetetlen eszközű hatalommal állnak harcban ők, amellyel szemben egyetlen reményük a szocializmus s tudják, hogy a kérdés felvetésének puszta megengedésével, akár csak idegzet elfogadásával is annak adnának igazat annak a hatalomnak, amelynek csak e remény feladása árán lehetne, tehát nincs és nem lehet igaza. S ha egy szakmai bérvitában nincs, akkor ebben sem lehet , mert mihelyt lehetne, akkor amabban is igaza volna, két kiló kenyérben lemérhető igaza. Tehát nincs igaza: a család szájából venné ki a kenyeret az igaza. Ilyen egyszerű-e a dolog? Igen, ilyen egyszerű. Drámaibban nem állt előttem soha. S egyúttal józanabbul sem, az íme gyakorlatban is világosan megmutatkozó politikai és társadalmi kategóriák szerint. Kimondhatom hát végre, mi volt e nyugati félesztendőm naponta ismétlődő, legdöntőbb és uralkodó tapasztalata. Azzal, hogy a Magyarországon fennálló társadalmi berendezkedés és politikai rendszer hívének vallottam magam, automatikusan és mindenki számára - proletárok és nem kevésbé pontosan reagáló burzsoák számára egyaránt - azonnal és magától értetődően nyilvánvaló volt, hogy nem labanc vagyok, hanem kuruc, tehát a helyszínen uralmon levő társadalmi berendezkedés és politikai rendszer ellenfele, tehát forradalmár. Eszerint ölelt szivére az egyik, eszerint szállt velem vitába a másik s mindannyiszor mindnyájan úgy is találtuk, hogy így van ez rendjén, ép ésszel másként nem is lehet. A magyar glóbus vonzása megszűnt, reálisan és világméretekben pillanthattam meg ismét a harc képét s benne helyemet. Nemcsak jóleső vérmérsékleti emlékeket idézett fel újra a szituáció, a virtusét, az ifjúkori ellenzékiségét — de világos volt fogalmilag is: világszerte érvényes — s véget Hegyeshalomnál sem érő társadalmi és politikai kategóriák szerint. Csakhogy aztán megérkeztem Pestre, s a magyar glóbus megpördült velem. Fáradtan persze, mert nem volt igazi forgás, csak megpörgették s még fordul egyet-kettőt, így tudtam meg, hogy van idehaza itt-ott még hangulatmaradvány (egyébként tisztességes emberek, nem is öntudatos reakciósok között), amelyben mindez másképp van. Végigmér és némi rebellis negéddel mondja, dacosan: „Hja, barátom, könynyel annak, aki kormánypárti”. Vagy hozzám hajol, „megbízik” bennem, cinkosságba von: „Én még nem írtam le semmit, ami meggyőződésemmel ellenkezik”. Nem értem. Hát mi az én kormánypártiságom és mi a te meggyőződésed? Mit akarsz, regényes barátom, te borús homlokú s dacos? Kezed a kilincsen, Globus Ungarus-t akarsz kérni a boltostól megint? Sajátságos egy ember vagy. Csak nem azt akarod mondani, azt a sületlenséget, hogy aki végig Nyugat- Európán s mindenki számára egyaránt kuruc voltam, itt most a Nagykörúton - csak mert te képzeled kurucnak magad - egyszerre labanc vagyok? Hogy e pár kilométeren, Hegyeshalom és Záhony között, megint megszűnik a Föld vonzása, a kozmikus törvények érvénye? hogy felállsz a magyar glóbusra s talpaddal próbálod megpörgetni megint? Nem, barátom, nem pörög, talppal te nem győzöd, motor meg rég nincs benne már. Csak az a baj, hogy nem tudod, mihelyt a lábad Magyarországról kiteszed - s mindegy, hogy Nyugat felé-e, vagy Kelet felé - abban a pillanatban a földkerekségen mindenütt te vagy a labanc, olyan labanc, hogy annál labancabbá még Ocskay László sem lehetett. Olybá is vesz ott künn mindenki, ne félj. Neked jobb ha inkább itthon maradsz: ez az egyetlen hely, ahol még - ha jólesik áltatnod magadat vele - „kuruc” lehetsz. Legalább addig, míg nem tudod (mert elborzadnál tőle), hogy odakünn minek minősülnél, kik löknének el maguktól - de milliószámra s egységesen ám! - mint uraiknak szövetségesét s kik fognának veled, mint hatalmuk váratlan támaszával -persze finnyásan - kezet Próbálnád csak ki, ha nem hiszed! Vagy belezülle- nél morálisan, cinikussá s immár önma- gad előtt is rosszhiszeművé vagy azon végeznéd előbb-utóbb - mert arra vé- gezné benned osztályhelyzet vagy lel- kiismeret - amin a három ifjú idegen-1 légionárius disszidens, aki a minap az algériai táborba átszökött." Mert oda- künn, ahol egy reális helyzettel kerülsz szembe, a magyar glóbus pörgése le- áll. Fikciók és fantomok helyett lép feléd talpig Jósban a Való. Én láttam most a milliókat Nyuga- tón, azokat, kik abban, hogy ki a for-radalmár, egyedül illetékesek: hát gaz-| ember az, mondhatom, aki egyetlen te-| menyükből, e hatalmasból és éltetőből, | akár egy szikrát is kiolt s bűnös az, aki | - bárhol a világon - politikai cehhed csinál s velük fizetteti ki. Képzelheted | hát, mit mond a történelem majd azok-ról, kik lehetővé tették, hogy te itt mavelszi bárdnak képzelhesd magad, kiki éveken át puszta gépies és ellentmon-dásra ingerlő kormánypártisággá pró- bálták silányítani azt, ami minálunk már nemcsak remény volt, de valóság, kiknek vétkei miatt kuruc látszatot ölt- ehettek labanc indulatok, s másrészt azokról, kik a külön, exotikus magyar glóbusz, noha a történelem már kikap- csolta belőle a motort, néhány fordu-latnyira mozgásba hozták újra, nehogy ugyanazt jelenthessék a szavak itt is, s mint Nyugaton és Keleten, mint a világon mindenütt. Pedig ugyanazt jelentik. Forradalom : forradalmat, ellenforradalom ellenfor-rradalmat, szegény szegényt, gazdag , gazdagot, s ha végig Nyugat-Európán az előbbiek szövetségesüknek, az utóbbiak ellenfelüknek tekintettek, akkor nem igaz a magyar glóbus, hiába pör- getik újra meg. Nincs itt kibúvó: min- den magyarázkodás csak kijjebb visz ki bizonyos alapfogalmakban egyetértő ci- vilizált világból, csak politikai folklór- csárdát nyit Európa kellős köze- pén, csak a századvéginél is „vidékibb” országgá fokoz le, távolibb Mucsára, egzotikusabb népszínműbe, fatornyosabb szellemi provincializmusba taszít. j Összehívták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakát A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elhatározta, hogy 1958. március 27-re Moszkvába összehívja a Szovjetunió most megválasztott Legfelsőbb Tanácsának első ülésszakát. s Szerdán közzétették annak a levélnek a szövegét, amelyet Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke küldött Harold Macmillan angol miniszterelnökhöz. Ez a levél válasz azokra az üzenetekre, amelyeket az angol miniszterelnök 1958. január 16-án és február 8-án intézett Bulganyin miniszterelnökhöz. Bulganyin kijelenti: az angol kormánynak az az elhatározása, hogy megengedi amerikai rakétatámaszpontok építését Anglia területén, a kiéleződés súlyos elemét viszi a nemzetközi helyzetbe, a Kelet és a Nyugat államainak viszonyába. A levél a továbbiakban hangsúlyozza: a szovjet kormány figyelmét nem kerülheti el az angol kormány Fehér Könyve, amelyben a kormány „voltaképpen kinyilvánítja Nagy-Britanniának azt a készségét, hogy elsőként használjon atom- és hidrogénfegyvert a Szovjetunió ellen.” Az angol kormánynak efféle lépései nem egyeztethetők össze azokkal az állításaival, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésében való közreműködésére és az angol—szovjet viszony megjavítására törekszik. Bulganyin miniszterelnök felhívja a figyelmet arra a halogatásra, amely a legmagasabb szintű találkozó összehívásának kérdésében tapasztalható, valamint arra a körülményre is, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, néhány más NATO-tagállam kormányai gyorsított ütemű katonai előkészületeket tesznek. A NATO-országok hadügyminisztereinek bejelentett párizsi találkozóját, valamint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia rakétatámaszpont egyezményét nem lehet másképp értékelni, mint kísérletet a legmagasabb szintű értekezlet összehívásának és sikerének megnehezítésére. Kísérletet az értekezlet bizonyos befejezett tények elé állítására, amely tények már eleve kilátástalanná tennék a megegyezést egész sor, a béke megszilárdítása szempontjából igen fontos kérdésben. A keleti és a nyugati kormányfők értekezletének előkészítésével összefüggő kérdéseket érintve, Bulganyin azt írja, hogy a külügyminiszterek értekezletének, amelynek összehívásába a szovjet kormány beleegyezett, szervezeti kérdésekkel, a napirend kidolgozásával, a részvevők számának meghatározásával, az értekezlet helyének és idejének megállapításával kell foglalkoznia. Bulganyin miniszterelnök hangsúlyozta: a szovjet kormány kész arra, hogy a legmagasabb színtű értekezleten megvitassa a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának eltiltását, az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetését, valamint a német békeszerződés kérdését is. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke leszögezi: természetesen a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egy államba való egyesítése, amely teljesen e két német államra tartozik, nem lehet megvitatás tárgya az elkövetkező értekezleten. A szovjet kormány vezetője kijelenti azt is, hogy a Szovjetunió nem járulhat hozzá olyan kérdések megvitatásához, mint a kelet-európai országok helyzete. Az efféle kérdések megvitatása megengedhetetlen beavatkozás volna szuverén országok belügyeibe. Bulganyin miniszterelnök hangoztatja: a Szovjetunió kormánya nem kifogásolja, hogy a legmagasabb szintű értekezleten véleménycserét folytassanak az ENSZ megerősítésének útjairól és módjairól. De a szovjet kormány ellenzi az Egyesült Államoknak azt a javaslatát, amely a Biztonsági Tanács állandó tagjaira vonatkozó egyhangúság elvének megszüntetésére irányul. Közismert dolog, hogy éppen ennek az elvnek az alkalmazása tette lehetővé, hogy megakadályozzák a nemzetközi együttműködés szempontjából káros határozatok meghozatalát. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hangsúlyozza: a Szovjetunió és Nagy-Britannia kormányainak az az egyező nézete, hogy a legmagasabb szintű értekezlet összehívása szükséges, jó reményt nyújt arra, hogy sikerrel járnak az értekezlet összehívására tett erőfeszítések: Bulfannyin navnote Maemilitinhosz a nyugati hatalmak fegyverkezéséről és a csúcstalálkozó kérdéséről Hírek és vélemények a csúcsértekezlet előkészítéséről Jól tájékozott washingtoni körök szerint júniusban lehetséges a külügyminiszteri találkozó Washington, március 20. A DPA nyugatnémet hírügynökség jelenti: Jól tájékozott washingtoni körök véleménye szerint az amerikai kormány arra számít, hogy júniusban megtartják a csúcsértekezletet előkészítő külügyminiszteri találkozót. Ha a külügyminiszterek eredményt érnek el, úgy a kormányhoz közelálló washingtoni körök szerint a csúcsértekezlet három hónap múlva összeülhet. Az Egyesült Államok jobbnak tartja, ha a csúcsértekezlet nem Amerikában, hanem Genfben ül össze. Washingtonban különösen azt hangsúlyozzák, hogy Genfben megvannak a szükséges berendezések, míg Washingtonban hiányzanak. (MTI) A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a csúcstalálkozó mellett Brüsszel, március 20. (MTI) Mint a Reuter jelenti, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének, a jobboldali szocialisták szakszervezeti tömörülésének végrehajtó bizottsága szerdán felszólította a nagyhatalmakat, hogy semmilyen fáradságtól se riadjanak vissza a csúcstalálkozó megtartása érdekében. A határozat rámutat arra, hogy a csúcstalálkozó előkészítésének lassú üteme azt mutatja, hogy súlyos akadályokba ütközik minden olyan kísérlet, amely a világfeszültség enyhítésére és a leszerelés megvalósítására irányul. Pineau Bonnba látogat Bonn, március 20. (DPA) Pineau francia külügyminiszter március 28-án valószínűleg csak egynapos látogatásra Bonnba érkezik. Pineau Brentanóval és Adenauerrel megtárgyalja a nemzetközi helyzetet, főképpen a csúcsértekezlet előkészítésének kérdéseit. Meglátogatja Budapestet Belgrád népbizottságának küldöttsége Belgrád, március 20. (MTI) A jugoszláv főváros népbizottságának vendégeként Belgrádban tartózkodik Pongrácz Kálmán, a budapesti tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Bartos István, a VB elnökhelyettese. Pongrácz Kálmán meghívta Budapestre a jugoszláv főváros népbizottságának küldöttséggét. A meghívást elfogadták. A látogatás időpontját később határozzák meg.