Népszabadság, 1958. április (16. évfolyam, 77-102. szám)

1958-04-01 / 77. szám

Éljen a világ népeinek barátsága, testvéri összefogása a háborús gyújtogatók ellen! Befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka (Folytatás az­­ oldalról.) gának, valamint az érintett szak­minisztériumoknak, mert ezek megvalósítása sok szempontból tovább segítheti a mezőgazdaság nagy feladatainak megoldását. Beszédének végén kifejezte azt a reményét, hogy a Legfelsőbb Ta­nács elfogadja a törvényterveze­tet. Ezután a két ház törvényelőké­szítő bizottságának megbízásából Poljanszkij, a Szövetségi Tanács törvényelőkészítő bizottságának elnöke ismertette röviden a tör­vénytervezetet és javasolta, hogy az előre kinyomtatott és a kül­döttek között kiosztott tervezetet a Legfelsőbb Tanács fogadja el. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa a kolhozrendszer további erősítéséről és a gépállomások munkájának átszervezéséről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag el­fogadta. Ezután az elnöklő Petve, a Nemzetiségi Tanács elnöke beje­lentette, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beterjeszti a szovjet kor­mány listáját. kereskedelmi bizottság elnökévé, N. A. Bulganyint az Állami Bank igazgatóságának elnökévé, V. N. Sztarovszkijt a Szovjetunió Köz­ponti Statisztikai Hivatala elnö­kévé. Az Állami Tervbizottság első elnökhelyettese és egyben a mi­nisztertanács tagja: G. V. Perov, az Állami Tervbizottság elnökhe­lyettesei és a minisztertanács tag­jai: V. P. Zotov, Ny. I. Sztrokin és M. V. Hrunyicsev, az Állami Tervbizottság osztályvezetői és a minisztertanács tagjai: G. Sz. Hla­­mov, A. G. Peskov, J. Sz. Novo­­szelov. Ezenkívül a Szovjetunió Minisz­tertanácsának tagjai a szövetséges köztársaságok minisztertanácsá­nak elnökei. Hruscsov bejelentette, hogy F. R. Kozlov, a minisztertanács első elnökhelyettese hivatalát akkor veszi át, amikor az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnöksége felmenti a köztársaság miniszter­­tanácsa elnökének tiszte alól. A Legfelsőbb Tanács ülése Hruscsov előterjesztését a Szovjet­unió kormányának megválasztá­sára hatalmas lelkesedéssel egy­hangúlag elfogadta. Ezután került sor A. A. Gromiko külügyminisz­ter nagy jelentőségű bejelentésé­re a hidrogénrobbantási kísérle­tek egyoldalú felfüggesztéséről. Az új kormány névsora Hruscsovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének előter­jesztésére a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa hétfő délutáni együttes ülésén jóváhagyta a Szovjetunió Minisztertanácsa tag­jainak névsorát. Eszerint a minisztertanács első elnökhelyettese Frol Kozlov és Anasztasz Mikojan, a miniszter­­tanács elnökhelyettese pedig Alekszej Koszigin és Alekszandr Zaszjagyko, továbbá Joszif Kuz­­min (ő egyúttal a Szovjetunió Ál­lami Tervbizottságának elnöke) és Dmitrij Usztyinov. Külügyminiszter: Andrej Gro­miko, honvédelmi miniszter Ro­­gyion Malinovszkij, pénzügymi­niszter: Arszenyij Zverjev, belügy­miniszter: Nyikolaj Dudorov, kül­kereskedelmi miniszter: Iván Ka­­banov, a kulturális ügyek minisz­tere: Nyikolaj Mihajlov, egész­ségügyi miniszter: Marija Kovri­­gina, földművelésügyi miniszter: Vlagyimir Mackevics. A Legfel­sőbb Tanács jóváhagyta, hogy Nyikolaj Bulganyin az Állami Bank igazgatóságának elnöke le­gyen. A minisztereken kívül a Legfel­sőbb Tanács még a következő ál­lami bizottságok elnökeit válasz­totta meg Hruscsov javaslatára: B. E. Butumot a hajóépítőipari bizottság elnökévé, A. P. Volko­­vot a munka- és bérkérdésekkel foglalkozó állami bizottság elnö­kévé, J. J. Makszajevet az állami műszaki-tudományos bizottság el­nökévé, G. V. Jenyutyint a mi­nisztertanács ellenőrzési bizottsá­ga elnökévé, J. A. Szerovot az ál­lambiztonsági bizottság elnökévé, P. V. Dgyementyevet az állami re­püléstechnikai bizottság elnökévé, K. N. Rudnyevet a haditechnikai bizottság elnökévé, V. L. Kalmi­­kovot a rádió- és elektronikai bi­zottság elnökévé, V. A. Kucseren­­kót az építésügyi bizottság elnö­kévé, Sz. A. Szkacskovot a kül- Gazdag programmal készül az ország lakossága a felszabadulási évfordulóra Országszerte sok színes prog­rammal készül a lakosság április 4. megünneplésére. Győrött megkezdődött a város felszabadulásának évfordulója al­kalmából rendezett tizenegy napos ünnepségsorozat. Mosonmagyar­­óvárott zenei hét előzi meg a nagy ünnepet. Április 4-ének elő­estéjén Győrött, Sopronban, Mo­­sonmagyaróvárott és a megye nagyobb helységeiben emlékün­nepségek lesznek. Április 4-én a dolgozók a hála és a kegyelet ko­szorúit helyezik el a szovjet hősi emlékműveken. A megyében több száz művé­szeti csoport készül az ünnepsé­gekre. Ezen a napon harminchá­rom újonnan alakult ének- és zenekar mutatkozik be a falvak­ban. Téten ismét életre hívták a több mint harmincéves múltú férfikórust. Fertődön hetven tag­gal vegyeskórus alakult. A sztálinvárosi KISZ-fiatalok vállalták az óvárosi szovjet hősi emlékmű gondozását és rendben­­tartásét. A mozgalmat kezdemé­nyező Budapesti Szerelőipari Vár­lelát sztálinvárosi fiataljai most szépen rend­behozták az emlékmű környékét. A kertészeti vállalat szakmunkásai pedig majd virá­gokat ültetnek az emlékmű köré. Április 4. tiszteletére érdekes új könyvet jelentet meg a Gon­dolat Kiadó. Vásárhelyi vázlat­könyv címmel az ország legna­gyobb vidéki művésztelepén, a Hódmezővásárhelyen dolgozó fes­tőművészek nagyméretű alkotá­saihoz készített vázlatokat mutat­ja be. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Szolnok megyei csoportjai, szakosztályai sokoldalúan segítik a magyar—szovjet barátság mé­lyítését. Hazánk felszabadulásá­nak 13. évfordulója tiszteletére több mint húsz helyen rendeznek magyar—szovjet találkozókat. A diósgyőri kohászat dolgozóit április 3-án reggel zeneszóval fo­gadják, s az üzemekben ünnepi röpgyűléseken méltatják a felsza­badulás történelmi jelentőségét ismertetik a gyár fejlődését. Dél­ben megkoszorúzzák a vasgyári temetőben levő szovjet, hősi em­lékművet. Ugyancsak április 3-án délután ünnepélyesen átadják a gyár dolgozóinak az 1957 második félévi jó munkáért a Miniszter­­tanács és a SZOT vörös vándor­zászlaját. Az április 4-i miskolci ünnepségen előreláthatólag több mint ötezer diósgyőri kohász vesz részt. A felszabadulás évfordulóján Szabolcs-Szatmár megye vala­mennyi községében ünnepi nagy­gyűlést tartanak, s mindenütt megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékműveit. Nyírbátorban a községi nőtanács csapatzászlót ajándékoz a fiúiskola úttörő­ csa­patának. Kisvárdán emléktáblát helyeznek el az ellenforradalom­ban mártírhalált halt Bódi Lajos szülőházán. Nyíregyházán ápri­lis 3-án fáklyás felvonulást, 4-én pedig nagygyűlést rendeznek. (MTI) Gazdag áruválaszték, zavartalen kiszolgálás lesz a hármas ünnep előtt az üzletekben - ígéri a kereskedelem Az élelmiszerüzletekben a hé­ten nagyobb felkészültséggel vár­ják a vásárlókat. Az árukészlet bőséges. Már az üzletekben van a liszt, a cukor, a zsír, van elég to­jás, és szerda estig kiszállítják a szükséges mennyiségű húst is. Szerdán és csütörtökön már csak pótolják az esetleg jelentkező hiányokat. Megoldódik az ünne­pek friss kenyérellátása is. A sü­tőipar tekintettel a háromnapos ünnepre, éjszakai sütést vállalt, kenyér- és péksütemény lesz ele­gendő. Szombaton több mint kétezer élelmiszerüzlet tart nyitva a fő­városban. (A fűszerüzletek dél­után 2 óráig, a húsüzletek déli 12 óráig tartanak nyitva.) A pékek 45 vagon friss kenyeret szállíta­nak az üzletekbe, s ugyancsak lesz elegendő tej és tejtermék is. Az édességboltok szombaton és vasárnap este 7-ig lesznek nyitva. NÉPSZABADSÁG Határozat a kísérleti robbantások beszüntetéséről A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács hétfői együttes ülésén határozatot ho­zott arról, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa üzenetet intézett az Egye­sült Államok kongresszusához, valamint Nagy-Britannia parla­mentjéhez, ezekben az üzene­tekben közli a Szovjetunió kez­deményezését és kéri annak tá­mogatását. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa hasonló tartalmú felhí­vást intézett a világ valamennyi parlamentj­éhez. 1958. április 1. kedd Kapcsolataink a szocialista országokkal szorosabbak, mint bármikor Ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizott­sága hétfőn, Kiss Károly elnökle­tével megtárgyalta a külügyi tárca 1958. évi költségvetését. A bizott­ság előtt dr. Sík Endre külügy­miniszter ismertette a költségve­tést, s beszámolt a minisztérium és a külképviseletek munkájáról, fel­adatairól. A nemzetközi kérdésekről szól­va, megállapította, hogy a mai nemzetközi helyzetet a szocialista országok nagy külpolitikai aktivi­tása jellemzi. A Szovjetunió kül­politikai sikereivel párhuzamosan javult a Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete is. Az elmúlt időben fő feladatunk az volt, hogy a nemzetközi légkör javulását az úgynevezett magyar kérdéssel zavarni akaró imperia­lista cselszövéseket visszautasítsuk és egyidejűleg lépéseket tegyünk kapcsolataink normalizálására, il­letve bizonyos területeken azok fejlesztésére — mondotta ez­után. — Tevékenységünk központjá­ban állott az is, hogy az el­lenforradalom alatt és után a baráti szocialista országoktól kapott sokoldalú segítség bá­zisáról kiindulva erősítsük és szilárdítsuk testvéri kapcso­latainkat a szocialista álla­mokkal, elsősorban a Szovjet­unióval. Nagy jelentőségűek e téren a ba­ráti államok küldöttségeinek ha­zánkban tett látogatásai, illetve a mi viszontlátogatásaink, a lefolyta­tott tárgyalások, s az azok ered­ményeként létrejött újabb szerző­dések. Ma elmondhatjuk, hogy kapcsolataink a szocialista orszá­gokkal jobbak, testvéribbek és szorosabbak, mint bármikor az el­múlt években.­­ Kapcsolataink a kapitalista államokkal általában nem rosz­­szabbak az ellenforradalom előt­tinél — mondotta a továbbiakban — sőt közülük egyesekkel — kü­lönösen a gyarmati sorból nemrég felszabadult országokkal — ma jobbnak mondható a viszonyunk. Fejleszteni kívánjuk kapcsolatain­kat az imperialista tábor államai­val is, a szuverenitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Az Egyesült Államokkal és szövetsé­geseivel való viszonyunkban olyan intézkedések és javaslatok meg­tételét tervezzük, amelyek elősegí­tik kapcsolataink normalizálását. A mai nemzetközi helyzetben a legfőbb feladatunk azoknak a békekezdeményezéseknek a támogatása, amelyeket a Szov­jetunió és a baráti szocialista államok terjesztenek a nem­zetközi politika vezetői és a nemzetközi közvélemény elé — mondotta ezután a miniszter. — A jövőben az ilyen kezdemé­nyezésekben a magyar külpoli­tikának is tevékenyebbnek kell lennie, kihasználva a tradicioná­lis és egyéb kapcsolatokból adó­dó lehetőségeket. A tárca feladatairól szólva rész­letesen beszélt a miniszter ha­­­zánknak a nemzetközi szervezet­­ekben vitt szerepéről. Jelenleg 226 nemzetközi szer­vezetnek vagyunk a tagjai, többnek, mint az ellenforra­dalom előtt. Közülük a politikai szervezetek­ben — főleg az ellenforradalom után — nehézségekkel kellett megküzdenünk. Az imperialista országok ugyanis hazánk elszige­telésére, munkánk megnehezítésé­re törekedtek. Ma már elmond­hatjuk, hogy törekvéseiket min­­­den téren sikeresen visszautasítot­ták, s ez kihatással volt nemzet­közi helyzetünk általános meg­szilárdulására is — mondotta a miniszter. Tájékoztatóját befejezve, a mi­niszter kérte a bizottságot, fogad­ja el a Külügyminisztérium ez évi költségvetését. A beszámolót követő vitában felszólaltak: Barcs Sándor, Kiss Károly, Non György, Péter János, dr. Rusznyák István és Sebes Ist­ván képviselők. A külügyminiszter válasza után a bizottság a tárca ez évi költség­­vetését elfogadta. (MTI) Ne görbülhessen meg a hutjaszála sem! Radnóti Sándor elvtárs a Nyomdagépjavító Vállalat egyik telepének a vezetője. Három éve dolgozik az üzemben. A legutób­bi időkig munkája ellen nem volt semmi kifogás. Munkatársai szeretik. A fölöttes hatóság veze­tői a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak szaktudásáról, oda­adó szorgalmáról. Három évtize­de vesz részt a munkásmozga­lomban. 1945 óta pártunk tagja. Sem az ellenforradalom napjai­ban, sem azóta nem követett el olyasmit, ami foltot ejtene bör­csületén. És mégis! Üzemi pártszervezete most szigorú pártbüntetéssel súj­totta. Hogyan is történt? Radnóti elvtársat a közelmúltban a pártvezetőség ülésére hívatták. Minden, előzetes meghallgatás nélkül, a következőket hozták tu­domására: pártellenes magatar­tást tanúsított és megsértette az üzem igazgatójának tekintélyét. Ezek alapján pedig — anélkül, hogy védekezését legalább most utólag meghallgatták volna — el­határozták kizárását a pártból. Amikor ez ellen a kerületi párt­bizottság instruktora — néhány nappal később — tiltakozott, is­mét összeültek és a kizárást „szi­gorú megrovásra” módosították. Ez utóbbi határozatukat a már­cius 28-i taggyűlés jóvá is hagy­ta. „A legkeményebb eszközökkel fogunk megtorolni a jövőben is minden pártellenes magatartást, vagy olyan törekvést, amely ve­szélyezteti az igazgatói tekin­télyt” — mondották még útra va­lóként Radnóti elvtársnak. Csak helyeselhető, ha egy párt­­szervezet vezetősége keményen torolja meg a pártellenes maga­tartást, s vigyáz a párt egységére és az igazgatói tekintély meg­óvására. Ha Radnóti elvtárssal szemben a vádak igaznak bizo­nyulnának, mindenképpen egyet kellene érteni kiszabott pártbün­tetésével is. De nem így áll a do­log. Igazságtalanul sújtották Radnóti elvtársat fegyelmi bün­tetéssel. Nem tanúsított párt­ellenes magatartást. S ha az üzemben az igazgatói tekintély veszélybe került — és ez így van — arról nem ő, hanem elsősorban az igazgató tehet. A múlt év tavaszán Nárai Jó­zsef elvtárs személyében új igaz­gató került a vállalat élére. Ki­nevezését az üzem dolgozóinak többsége, és elsősorban a kom­munisták, örömmel fogadták. Az üzemben ugyanis koráb­ban nagy volt a fejetlenség. Hó­napok óta egy ideglenesen megbí­zott vezető vitte az ügyeket. És csak úgy tessék-lássék. Eltűr­te a fegyelmezetlenséget, a pazar­lást, sőt az üzemi lopásokat is. Mindenképpen kellett tehát egy ex­őskezű vezető és Nárai elvtár­­sat ilyennek mondották. Tudták róla, hogy becsületes ember és régi munkásmozgalmi múlttal rendelkezik. Nárai elvtárs azonban mind­máig nem tudott itt rendet terem­teni. Ha egyik-másik területen vannak is szerény eredményei, az üzem gazdasági és személyi kér­déseit egyáltalán nem oldotta meg. Nincs megfelelő vezetési gyakorlata. Munkatársaival szem­ben nagyon bizalmatlan. Általá­nosít. Egy munkást például fusi­záson kapta rajta. Erre könnyen kiszaladt a száján, hogy az üzem­ben mindenki lop, csal és fuserál. Át- meg átnyúl az üzem vezetői­nek „feje fölött”. A legkisebb kér­désben is maga akar intézkedni. Nem sikerült az üzemben meg­szilárdítani a munkafegyelmet sem. Múlt évi tervüket sem tel­jesítették. Az üzem jelenleg is nagy ráfizetéssel dolgozik. Csak­nem egymillió forint adósságuk van a Nemzeti Banknál. Legutóbb már a munkabérek kifizetésére is csak az iparigazgatóság jótállására kaptak újabb kölcsönt. Az átfogó intézkedések pedig még mindig késtek. Ezek helyett egyre jobban elburjánzott a vádaskodás. Nárai elvtárs és a pártszervezet vezetősége az üzemi állapotok miatt elsősorban a műszakiakat vádolta. Tegyük hozzá: egyik­másik kérdésben nem is alaptala­nul. Reholovszky Béla, az üzem főmérnöke — aki egyébként az el­lenforradalom napjaiban a mun­kástanács tagja volt — képtelen­nek mutatkozik, hogy fellépjen a fegyelmezetlenség s a pazarlás ellen. Jócskán részese annak, hogy ennyire szervezetlen a termelés. A műszakiak nagy többsége azonban

Next