Népszabadság, 1958. május (16. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-01 / 103. szám
Az emberiség vezérlő csillaga Hatvannyolc évvel ezelőtt az új rendjének megteremtésére szövetkezett munkásosztály nemzetközi harci seregszemléjének napjává május 1-ét avatta. 1890. május 1- óta a világ dolgozóinak testvéri dala egyetlen harci és győzelmi indulóvá olvadt össze, amely diadalmasan harsog országhatárok felett. Május mindig több volt, mint egyszerű ünnep, mindig a jövőt idéző és a jövőt építő programadás is egyben. Ha azt kérdezzük, melyik a vezérlő és rohamosan hódító eszméje és érzelme e kornak, habozás nélkül válaszolhatjuk: a népek szolidaritása, a haladó erők nemzetközi összefogása. S ez természetes is, hiszen a világ előrehalad s e haladás fő ösztönzője és egyben mértéke is a néptömegek tudatraébredése, annak felismerése, hogy a világ dolgainak elrendezésében az övék a felelősség és a lehetőség. Az összefogás, a szolidaritás felismerése adja az erőt és a tettrekészséget. Erősek vagyunk, a mesebeli óriások csodatetteire képesek, mert összefogva, az egy ember vágyait és álmait kétmilliárdszorosára fokozzuk. Az emberi szolidaritás érzése, az összefogásban rejlő erő tudata nem századunk terméke. Fejlettebb vagy fejletlenebb formában végigkísérte ez az emberiség egész történetét. De míg a múlt század ötvenes éveiig a szolidaritás, az összefogás ápolása bármilyen nagy eredményeket is hozott, végső soron mindig aránylag kis területekre korlátozódott, addig a nemzetközi szocialista mozgalom megszületésével ez az eszme megindul világot meghódító útján. Amikor Marx és Engels kimondja, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek!", mert valamennyi ország munkásainak helyzete, érdekei és ellenségei azonosak és így valamennyi nép munkásainak testvéri együttműködését kell szembeállítani, valamennyi nép burzsoáinak együttműködésével — a szolidaritás, az összefogás új értelmet nyert és a győzelem fegyverének üllőjévé és egyben kalapácsává vált. A magyar munkásság is, 1890 óta mindig a dolgozók világszolidaritásának szellemében ünnepelte május elsejét. És midőn a munkásosztály világszolidaritása mellett tett hitet, egyben a nemzeti célokért, az egész nép érdekében emelte fel szavát. Petőfi óta Magyarországon a magyar szabadság és világszabadság a haladó emberek szemében mindig egyet jelentett. Immár a 14. szabad május elsejét ünnepeljük az idén. Tizennégy május elseje... Oly hosszú már ez a sor, hogy nehéz lenne mindegyiket külön-külön felidézni. De azért ki ne emlékeznék a felejthetetlen 1945 májusáradó, önfeledt mámorára? A rengeteg szenvedés és szorongás után, a felszabadulás boldog ujjongását fejezték ki a Budapest utcáin, és szerte az országban áramló tömegek, melyek érezték,hogy rettenetes lidércnyomás alól szabadultak fel. Ez a május elseje, amely a magyar szabadság és a világszabadság elszakíthatatlan kapcsolatát olyan kézzelfoghatóan, szinte kitapinthatóan érzékelhetővé tette, azt demonstrálta, hogy a magyar munkásosztály és vezető pártja minden tekintetben megérett a történelmi feladatra, elfoglalja a vezető szerepet az ország irányításában, vállalja az új Magyarország felépítését. S azután jöttek a többi májusi ünnepek, mind, mind új nekifeszülésekről, győzelmekről adtak számot. De kudarcokat is számba kellett vennünk a május elsejében. Mert sem a hazai, sem a nemzetközi reakció nem adta meg könnyen magát. Csak nagy világméretű ütközetekben és elkeseredett helyi kézitusákban lehetett meghátrálásra bírni. Volt tehát győzelem és volt kudarc is ez alatt a tizenhárom év alatt. De ki tagadhatná, hogy ez a korszak a munkásosztály viharos erejű növekedését hirdeti? S ma a földkerekség területének csaknem egyharmadán a dolgozóké a gyár, az állam, a munkásosztály vezetése alatt csaknem egymilliárd ember a jövőt építi — az emberiség jövőjét. A szocializmus hadállásai rendkívüli mértékben megerősödtek, a szocializmus világrendszerré vált, a szocialista tábor ereje olyannyira megnőtt, hogy békés versenyre hívhatta nagy ellenfelét, a tőkés világrendszert, a nemzetközi kapitalizmust. A munkásosztály, a szocialista tábor népeinek nemzetközi szolidaritása éppen a mi hazánkban vívta az elmúlt 13 esztendő egyik legnagyobb csatáját, a nemzetközi tőke egyesült erejével. 1956 októberében végső soron ez a proletár internacionalizmus és a nemzetközi imperializmus párbaja zajlott le Magyarországon. S ma már barát és ellenség kénytelen elismerni, hogy ennek a párbajnak győztese a proletár internacionalizmus, a szocialista tábor baráti, életre-halálra szóló összefogása lett. Ez a szövetség adott lebírhatatlan erőt a magyar kommunistáknak, akik minden kishitűséggel és csábítással szembe- szállva, újra magasra emelték a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaját, a proletár internacionalizmus diadaljelvényét, május 1. legyőzhetetlen lobogóját — a világszabadságot védelmezve a magyar szabadság leghívebb harcosainak bizonyultak. A nemzetközi munkásosztály halhatatlan jelmondata: „Világ proletárjai, egyesüljetek!”, már kezdetben is jelentőségében túlnőtt egy osztály érdekeinek védelmén, egyre inkább az egész haladó emberiség reménysége lett. S e harcos munkás-jelmondat ma már elválaszthatatlan attól a felhívástól, amely minden békeszerető népet és embert egyesülésre szólít fel a béke és a szabadság védelmében. Május elseje a legmagasabbrendű összefogás, a proletárszolidaritás kifejezése mellett az emberi szolidaritás, a háború elleni harc seregszemléjévé tágult. Nem is lehet ez másképpen. A munkásosztály ősi ellensége, osztályellenfele, a burzsoázia ma a nemzetközi imperializmus hadoszlopába tömörülve, az egész emberiséget, minden dolgozót, minden, élete és jövője védelmében érdekelt becsületes embert végromlással, halálos halállal fenyeget. Az atomháború olyan akut, veszély, mely csak a legszélesebb összefogással, az emberi szolidaritás világméretben való megszervezésével hárítható el. A nemzetközi proletariátus természetesen nem felejti végső harci célját, a szocialista társadalom világméretű győzelmét. De e céljának elérése az egyes országok belső fejlődésének, társadalmi harcainak, a népek öntudatának és szervezettségének, a szocializmus eszmei győzelmének révén mehet végbe. Mi nem félünk a kapitalizmus és a szocializmus közötti békés versenytől, mert tudjuk, hogy az idő, a történelem a mi javunkra fog dönteni. De azt is tudjuk, hogy egy atomháború mérhetetlen szenvedést hozna az emberiségre, városok, falvak százait, talán ezreit üszkös romokká változtatná, milliókat semmisítene meg, pótolhatatlan emberi és anyagi értékeket tenne semmivé. A mi erőnk, május elseje eszméinek ereje éppen abban van, hogy ezzel a kétségbeejtő perspektívával szembeállítjuk az élet diadalát, az előrehaladás rendkívüli távlatait. Május 1. azt mondja a világ minden békére vágyó emberének: az emberi szolidaritás jegyében fogjatok össze, egyesüljetek, mert internacionalista harcunk megóvhatja a békét. Május 1. korszerű és kibővített jelmondata ma: „Világ népei egyesüljetek a békéért folyó harcban.” A békéért küzdő emberiség élén haladó Szovjetunió éppen az elmúlt hetekben nagyszerű példáját adta annak, hogy milyen egyszerű módszerrel, gyakorlatias eszközzel lehet a legfőbb fenyegető veszély, az atomháború megakadályozását elősegíteni. Az atomfegyver-kísérletek egyoldalú felfüggesztése még a politikai kérdésekben legjáratlanabb embert is meggyőzi arról, hogy van mód a békét fenyegető veszély elhárítására. Az emberek megszokták, hogy a nemzetközi élet, a külpolitika kérdései bonyolultak és a kevésbé tájékozottak számára átláthatatlanok. A burzsoázia szándékosan homályba borítja a politika, különösen a nemzetközi politika tényeit és eseményeit. A proletariátusnak, a haladó embereknek az az érdekük, hogy — ahogy Marx mondja — „behatoljanak a nemzetközi politika titkaiba; hogy figyeljék saját kormányaik diplomáciai tevékenységét; hogy szükség esetén hiúsítsák meg azt minden hatalmukban álló eszközzel. Ha nem tudják elejét venni ennek a tevékenységnek, egyesüljenek egyidejű leleplezésére és szálljanak síkra azért, hogy az erkölcs és az igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a magánemberek közötti viszonyt kell kormányozniuk, a nemzetek egymás közötti érintkezésének is legfőbb törvényei legyenek.” A népi erkölcs és igazság egyszerű törvényei érvényesülnek a Szovjetunió és a szocialista tábor külpolitikájában, ezt akarják a nemzetek egymás közötti érintkezésének normáivá is tenni. A népi igazság és erkölcs egyszerű törvényei azt követelik, hogy vessünk véget az atomháborús készülődésnek, a tűzzel való játéknak, a nemzetközi imperializmus hideg- és melegháborús politikájának. E cél érdekében hívják harcba a kommunisták, a világ munkásai földgolyónk minden békeszerető emberét. E cél érdekében szólítják fel őket május elsején az egyesülésre, a szolidaritásra, az aktív összefogásra. S ezért május elseje, a proletár internacionalizmus harci napja egyben a világ békeszerető embereinek nemzetközi seregszemléje is. Május elseje mindig is több volt, mint ünnep, jövőt idéző program volt. Idézi a béke és a szabadság korát. Idézi az emberiség gyönyörű jövőjét. Idézi azt az időt, amikor az ember óriássá lesz, mint a népmesék hőse, mert rajta, egyedül rajta múlik, hogy emberhez méltó sorsa legyen. Idézi az igazi aranykort, amelyet bizton kivív magának, mert vezérlő csillaga a dolgozók szolidaritása, a népek összefogása, a proletár internacionalizmus. Ünnepi köntösben köszöntik május elsejét a vidéki falvak és városok Május elseje előestéjén ünnepi köntöst öltöttek a vidéki városok, községek. Pécsváradon a járási tanács előtti téren hatszáz cserjét ültettek el a falu fiataljai. Pécsett szerdán este nagyszabású lampionos, fáklyás felvonulást rendezett a KISZ. Az üzemek, hivatalok művelődési otthonaiban, klubjaiban több ezer pécsi dolgozó szórakozott. Komlón a vájáriskola dísztermében ifjúgárda zászlóavató és névadó ünnepséget rendeztek. Az ifjúgárda Oleg Kosevoj nevét vette fel. Cegléden az ünnepi zenei napok záróhangversenyén a munka ünnepét köszöntő dalokkal szerepelt a hetven tagú városi énekkar. Felelevenedett a régi ceglédi hagyomány is: a város tizenkét legmagasabb pontjáról tárogató hangjai csendültek fel. A munkásosztály nagy ünnepének előestéjén Miskolc is zászlódíszbe öltözött. Az üzemek, bányák, vállalatok KISZ-fiataljai lampionos felvonulással köszöntötték május elsejét. A menet élén KISZ-egyenruhás bányászfiatalok vitték a párttól kapott vörös selyemzászlót. A fáklyákkal felvonuló fiatalok a megyei pártbizottság épülete előtt hosszasan éltették a Magyar Szocialista Munkáspártot. A nyíregyházi párt- és KISZ- bizottság rendezésében szerdán idős kommunisták és fiatalok találkoztak a sóstói erdőben, az úgynevezett Hármasdombon, ahol az illegalitás éveiben a munkásmozgalom harcosai gyűltek össze Zászló- és virágdíszbe öltöztek a Tolna megyei községek, városok is. Pakson a Duna-sétányt nemzetiszínű és vörös zászlók szegélyezték s szerdán mindenfelé díszítették a középületeket s a felvonulás útszakaszát. A Salgótarjánt körülvevő hegyek ormain szerdán este kigyulladtak a kiszisták örömtüzei: ezt követően bányász-, vasas-, üveggyári, hivatali és diákfiatalok színes lampionokkal járták be a zászlódíszbe öltözött város utcáit. rom A léggömbök erdejével vonulnak ma fel a kőbányai textilmunkásnők. Sok enni-innnivalóval várja a vendéglátóipar az ünneplőket Az idei május 1-re a vendéglátóipar gondosan felkészült. A Városmajorban több vendéglátósátrat állítanak fel és berendezik a Bugaci Csárdát is. Csupán a Városmajorban mintegy 100 hektó sört, több ezer pár virslit és debrecenit, több ezer liter kadart, rizlinget s más jóféle bort tartogatnak a vendégeknek. Gondoskodnak a gyermekekről is: bőségesen lesz sütemény, kakaó és üdítő ital. Pesten a Városligetben és a Népligetben ugyancsak ott lesz rögtönzött vendéglő és szórakozóhelyeivel a vendéglátóipar. Itt is, mint Budán, több sátrat, falatozót, büfékocsit állítanak fel, ezenkívül mozgó árusok kínálják majd a hűsítő italokat és édességeket. A budapesti szórakozóhelyek mint már ezt korábban jelezték, május elsején vasárnapi nyitvatartás szerint várják vendégeiket, így a pesti közönség a hajnali órákig szórakozhat. (MTI)