Népszabadság, 1958. május (16. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-04 / 105. szám
NÉPSZABADSÁG 1958. május 4. vasárnap Csehszlovákia Kommunista Pártjának tézisei a szocializmus felépítésével kapcsolatos feladatokról Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezeteiben ezekben a napokban vitatják meg a június 18-án kezdődő XI. pártkongreszszus téziseinek tervezetét. A központi bizottság a párttagok hozzászólásai és észrevételei után, azok figyelembevételével dolgozza ki a tézisek végleges szövegét a kongresszus számára. Ismeretes, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja közvetlen feladatul tűzte ki a szocializmus felépítését. A XI. kongresszusnak ez a fő témája. A tézistervezet megjelöli azokat a politikai, gazdasági és ideológiai feladatokat, amelyeket el kell végezni, hogy a szocializmus megvalósításának jelszava valósággá váljék. A tézistervezet első feladatul a szocialista termelési viszonyok döntő győzelmének biztosítását jelöli meg. Ez gyakorlatilag a falu szocializálását jelenti. A termelőszövetkezeti mozgalom tavalyi gyors fejlődése biztató alapot nyújt ehhez. Míg 1956-ban 8016 termelőszövetkezet működött Csehszlovákiában a termőföld 30 százalékán, addig ez év február végén 11 344 termelőszövetkezet gazdálkodott, a termőföld 53,9 százalékán. A szocialista szektor az állami birtokokkal együtt a termőföld 68 százalékára terjedt ki. A termelőszövetkezetek nagy része az utóbbi években olyan gazdasági eredményeket ért el, hogy tagjainak jövedelme és életszínvonala meghaladja a középparasztokét. Csehszlovákiában a tőkés elemek 1955 végén a családtagokkal együtt a lakosság 6,7 százalékát tették ki. Számuk azóta tovább csökken s belátható időn belül elérhető, hogy a tőkéseket, mint osztályt teljes egészében felszámolják. A szocializmus megvalósításának további követelménye a termelőerők gyors fejlesztése a műszaki színvonal és a termelékenység növelése révén. A termelőerők gyors fejlesztése egybevág Csehszlovákiának azzal a célkitűzésével, hogy az egy lakosra eső termelésben és fogyasztásban utolérje és elhagyja a legfejlettebb tőkés országokat A kongresszus tézisei nagy fontosságot tulajdonítanak a szocialista demokratizmus további elmélyítésének. Ez abban nyilvánul meg, hogy a dolgozók egyre nagyobb mértékben vesznek részt az államigazgatásban és a gazdasági élet irányításában. Ideológiai téren a kulturális forradalom befejezése, a nép erkölcsi-politikai egységének megszilárdítása a tézisek által megjelölt legfontosabb feladat. A tézisek a burzsoá ideológia maradványai, az individualizmus, a szubjektivizmus, a nacionalizmus, a revizionizmus elleni harc fontosságát a materialista tudományos világnézet eredményes propagálásának szükségességét hangsúlyozzák. 'f'llllllllltlIIIIIIIIIIIIIMIIItlIlilllllllllMIIIIIIIHIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIMIItlIHIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIMHIIIMIIIIIIIHMMHIIIIIIIIIIItlIllllllllllllllllllllllliMIIIIIIIMIillllMHIIIIIMIMIIIIIIHIIIIIIIIIIIimHIIIIttlIllllU Szebeljev beszéde a Biztonsági Tanácsban egyenlően nagy övezete felett, valamint megfelelő európai övezetek felett. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ellenőrzési javaslatot elszakítják minden gyakorlati leszerelési intézkedéstől. Az Egyesült Államoknak az északi sarkvidéki ellenőrzésről szóló javaslata kizárólag propagandaintézkedés, amelynek az a fő célja, hogy elvonja a figyelmet az amerikai stratégiai légierő provokációs cselekményeitől. Az Egyesült Államok javaslatát a tanácsban a NATO-hoz és más amerikai vezetés alatt álló katonai tömbökhöz tartozó államok képviselőinek baráti kara támogatta. Ezen senki sem csodálkozhat. Nehezebben volt érthető, hogy az ENSZ főtitkára támogatta az amerikai javaslatot. Nem szolgálta ez a felszólalás az ENSZ-főtitkár tekintélyének megerősödését sem. Sőt, ellenkezőleg, Sodge úr a Biztonsági Tanács április 29-i ülésén elhangzott felszólalásában sok erőfeszítést pazarolt arra, hogy elhitesse az amerikai javaslat komoly és előrevivő jellegét. Ezzel kapcsolatban Szoboljev rámutatott: Ha önök, uraim, valóban komolyan meg akarják vitatni a meglepetésszerű támadás elhárítására szolgáló intézkedéseket (természetesen nemcsak az északi sarkvidéken), úgy az erre vezető út szabad és azt megmutatta a szovjet határozati javaslat. Ez az út — a kormányfők részvételével tartandó legfelsőbb szintű tanácskozás sürgős összehívása és ott az említett kérdés napirendre tűzése. A szovjet kormány felhívta az Egyesült Államok kormányának figyelmét arra a komoly felelősségre, amely az amerikai légierő kihívó akcióinak esetleges következményei miatt hárul rá. A szovjet kormány nem veszti el a reményt, hogy az Egyesült Államok kormánya józanságot fog tanúsítani és a béke érdekében megszünteti az atom- és hidrogén- bombákkal ellátott amerikai re- spülőgépek oktalan és megengedhetetlen repüléseit a szovjet határok felé — mondotta befejezésül Szoboljev. (Folytatás az 1. oldalról.) vetkeztetés, hogy a javaslat szerzőinek csupán hírszerző adatokra van szükségük a Szovjetunió területéről. Ez azt is bizonyítja, hogy az amerikai kormány nem adott pozitív választ, amikor a szovjet kormány annak idején javasolta, hogy létesítsenek légi ellenőrzést a Szovjetunió keleti területének és az Egyesült Államok nyugati részének meghatározott, Brüsszeli beszélgetés Paul Collaer professzorral a háború elkerüléséről Brüsszel, május 3. Paul Collaer az Erzsébet belga anyakirálynő által alapított s a királynő nevét viselő különleges zenefőiskola hírneves zenetörténész tanára. Ezen a főiskolán csak tizenketten „tanulnak” , csupa kiváló művész (s nemcsak belga), aki itt fejleszti tudását. Paul Collaer egyébként meghitt személyes és levelezési barátságban volt Bartók Bélával, s jelenleg is állandó összeköttetésben van a magyar zenei élet kiválóságaival. E hírneves zenetörténész kísérte el nemrég Erzsébet belga anyakirálynőt szovjetunióbeli útijára. („Nem pedig udvarhölgyek !— mondja mosolyogva a professzor — mert Erzsébet királynőigen demokratikus ember.”) Először erről az útról beszél gyönyörű kertes villájának fogadószobáijában, ahol a zongorán levő fénykép Erzsébet királynővel együtt ábrázolja őt. S egy nagyszerű Picasso-rajz is van a zongorán és i Stravinszki képe Collaer profesz szárnak kedvesen dedikálva, kis ' harmónium, rengeteg virág, csupa napfény, amint beözönlik a kertenát, s mindenekelőtt egy nagyon kedves fehérhajú asszony, a professzor felesége. Ez a „keret”, amelyben a beszélgetés lezajlott. — Hogy mit tartok a legfontosabbnak a háború elkerülése szempontjából? — kérdi vissza Collaer professzor. — Határozottan állítom, s ez Erzsébet királynő véleménye is — a Szovjetunió nem akar háborút! A Szovjetunióban őszintén hisznek abban, hogy a két társadalmi rendszer békésen megférhet egymás mellett. Meggyőződésem egyébként, hogy se nálunk, se szerte a világon az emberek nagy többsége nem akar háborút. .Bár kétségtelen: van veszélye a háborúnak. A veszély a kereskedelmi, az ipari rivalizálásból is ered. A megoldás? Nekünk itt, Nyugaton sok az elfekvő árunk, a túltermelési válság jelei mutatkoznak. Szorosabb kapcsolat kell a keleti országokkal, különben belefulladunk a saját zsírunkba. A másik veszély: Nyugat-Németország felfegyverzése. Ez bántja a mi érzékenységünket. Ezt félelmetesnek tartjuk. Nekünk éppen elég volt Hitler, aki — egy évvel azután, hogy megígérte, Belgiumnak semmi bántódása nem lesz — lerohanta hazánkat. Mi sohasem felejtjük el, hogy a Szovjetunió nélkül nem nyertük volna meg a háborút, nem végezhettünk volna a hitlerizmussal. Maguk Magyarországon talán nem is gondolják, mennyi ember szimpatizál nálunk a Szovjetunióval. Én nem vagyok kommunista, s rengetegen gondolkoznak úgy, ahogy én, Európa, csak a Szovjetunióval együtt létezik, s nem létezhet nél- \ küle! Igen, rengeteg a Szovjet- \ unióval szimpatizáló ember mi- s nálunk. Ezt láttam a tekintetek \ ből is, amelyek szeretetteljes ér-deklődéssel, nem pedig gyűlölkö- \ déssel tekintettek rám (s e tekin-\ tet nem nekem, hanem a Szov- \ jetuniónak szólt), amikor utazd \ somról itthon meséltem. S ezt a tekintetet láthatja az ember a vi-lágkiállítás szovjet pavilonjának, belga látogatóin is. Az ilyen kis ország is, mint Belgium, sokat tehet a háború el- kerüléséért. Se nálunk, se másutt a munkás és a paraszt nem akar háborút, ő csak dolgozik, hogy megélhessen. De kétségtelen: van- i nőik ágyúgyárosok, akik persze gondolnak a háborúra. Nekünk \ értelmiségieknek össze kell fog- \ nunk ellenük — ne segítsünk ne-\ kük semmiben! — ez a leghatható- \ sabb fellépés ellenük! A világkiállítás nagyszerű al-kalom az értelmiségiek találkozá- sára, egymás megismerésére. Sza- porítani kell a tudományos anya- gok, a könyvek, a zeneművek cse- réjének, az utazásoknak számát, állandó kapcsolatban egymással elérhetjük, hogy az ágyúgyárosok terve zátonyra fusson! — mondta végezetül Collaer professzor, s búcsúzó mosolyában a háború elkerülésének meggyőződéses hite volt. György István A nemzetközi munkásmozgalom új viszonyok között Ponomarjov rikító a Pravdában A Pravda május 2-i számában közölte Ponomarjov A nemzetközi munkásmozgalom új viszonyok között című cikkét. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a cikket. A cikk bevezetőnek rámutatott: a világ munkásosztálya, dolgozói olyan körülmények között ünnepük május 1-ét, amelyek között különösen szembeötlő a két világrendszer — a socialista és a kapitalista világrendszer merőben ellentétes irányú fejlődése és politikája. A két rendszer fejlődését és politikai irányvonalát összehasonlítva, a dolgozók saját szemükkel láthatják a szocializmus óriási fölényét a korát túlélt kapitalista rendszerrel szemben: annak a marxista-leninista tanításnak nagy igazságát, amely szerint a társadalom igazi virágzása akkor kezdődik, amikor rálép a szocialista útra. A Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, valamennyi szocialista országban megfigyelhető a gazdasági élet rohamos fellendülése, a kultúra virágzása. Sokoldalú erősödés és következetes haladás a szocializmus, a kommunizmus útján, állhatatos harc a békéért és a népek biztonságáért- ez a szocialista rendszer fejlődésének iránya. A kapitalista országokban másfajta folyamatok játszódnak le és másfelé haladnak. Az az aránylag magasfokú gazdasági konjunktúra, amely a háborút követő időszakban több kapitalista országban tartotta magát, befejeződött, a legfőbb kapitalista hatalomnak, az Egyesült Államoknak gazdasági életét a megkezdődött túltermelési gazdasági válság hatalmába kerítette. Az ipar globális termelése 1956 decemberétől 1958 márciusáig 13 százalékkal csökkent. 1958 első negyedévében az ország ipari és bányaipari termelése alacsonyabb volt, mint 1957 első negyedévében, mégpedig több fontos iparágban 20—30 százalékkal. Az ipari beruházások visszaesést mutatnak, a megrendelések csökkennek. Az Egyesült Államok termelési kapacitását jelenleg 70 százalékra, az acélipar termelési kapacitását mindössze 54 százalékra használják ki. Egyre jobban csökken a könnyűipar termelése is. A tények megcáfolhatatlan erővel bizonyítják, hogy a kibontakozó válság kiterjed minden iparágra, a közlekedésre és a mezőgazdaságra. A cikk ezután adatokat sorol fel annak bizonyítására, hogy az amerikai gazdasági válság hatással van más a kapitalista országok gazdasági életére is, majd így folytatódik ... ily módon az Egyesült Államokban megkezdődött gazdasági válság sok más kapitalista ország gazdasági életében jelentkező és egyre erősödő válságjelenségekkel fonódik össze. Ez pedig azt jelenti, hogy a vezető imperialista országok monopóliumai között éleződni fog a konkurrencia-harc, növekednek a válságjelenségek. Mindezek arra mutatnak, hogy nehéz lesz megtalálni a válságból kivezető utat. Ponomarjov ezután megállapítja, hogy mindez megcáfolja a különböző revizionisták és reformisták arról szóló „elméleteit”, hogy a „kapitalizmus szervezett, tervszerű lett”, „válságmentes fejlődésének szakaszába lépett”, hogy „a szocializmus belenő” a kapitalista társadalomba. A cikk a továbbiakban így hangzik: A gazdasági válság mindenekelőtt a kapitalista országok munkásosztályát sújtja. A munkanélküliek hadserege nőttön-nő minden imperialista országban. Az Egyesült Államokban a teljesen munkanélküliek száma már hatrdillió, a részlegesen munkanélkülieké pedig hárommillió. Ez azt jelenti, hogy a családtagokkal együtt az Egyesült Államok lakosságának több mint 22 százalékát sújtja a munkanélküliség. Fokozódik a munkanélküliség a többi kapitalista országban is. Olaszországban jelenleg mintegy kétmillió, Kanadában több mint 600 000, Angliában majdnem félmillió, Nyugat-Németországban pedig az elmúlt évhez képest 400 000-rel növekedett a munkanélküliek száma. A háború befejezése óta itt most a legmagasabb a munkanélküliség görbéje. Megfékezhetetlenül növekszik a munkanélküliek serege Belgiumban, Japánban, a latin-amerikai országokban. Ilyen körülmények között a kapitalista országok vezető körei arra nyilvánvalóan alkalmatlan eszközökkel próbálják rendezni dolgaikat. A fegyverkezési hajszának szánják a főszerepet. A jelenlegi költségvetési évben, mint McElroy, az Egyesült Államok hadügyminisztere nemrég kijelentette, az Egyesült Államok katonai rendeléseit 21 milliárd dollár összegre szándékoznak növelni. Ezek a mesterséges rendszabályok azonban nem küszöbölik és nem küszöbölhetik ki a válság okait, csak elmélyíthetik és még jobban kiélezhetik a válságot. A burzsoázia osztálypolitikája az, hogy a gazdasági válság összes nehézségeit a dolgozók vállára rakja, fokozza kizsákmányolásukat és kirablásukat. A monopóliumok a munkanélküliséget az életszínvonal további leszorítására akarják felhasználni A monopóliumok fokozzák támadásaikat a dolgozók életszínvonala ellen. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint 1957-ben 73 kapitalista országban emelkedtek az árak. Az idén a közszükségleti cikkek ára még jobban emelkedett, súlyosbodott az adóprés, csökken a reálbér. A munkásosztály és legkiválóbb képviselői ilyen körülmények között tisztában vannak azzal, hogy felelős megbízatás hárul rájuk: marxista-leninista elemzést kell adniok a jelenlegi gazdasági válságról, elő kell terjeszteniük saját programjukat a válság és következményei elleni harcra. Kivívhatja-e a munkásosztály céljait? Okvetlenül kivívhatja. A dolgozók milliói látják, hogy a siker a munkásosztály szervezettségétől, összefogásától, aktív és határozott megmozdulásaitól függ. A megkezdődött gazdasági válság hatalmas méretű osztályharcok fejezetét nyitja meg a kapitalista országokban. A munkásosztály úgy kapcsolódik e harcokba, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb erőkkel rendelkezik, mint valaha. Megváltozott a nemzetközi helyzet. Megjelent, növekszik és erősödik a szocialista világrendszer. Eredményeivel erejükbe vetett hitet ölt a kapitalista országok munkásosztályába, felbecsülhetetlen erkölcsi támogatást nyújt a kizsákmányolók elleni harchoz, féken tartja a reakció sötét erőit, manőverezésre, továbbá arra kényszeríti a burzsoáziát, hogy a munkásosztály nyomására szocialista és gazdasági jellegű eredményeket tegyen. Ma a kapitalista országok munkásosztálya már nem azonos az 1929—1932-es évek munkásosztályával. Hatalmas mértékben megnőtt létszáma és társadalmi befolyása. Az Egyesült Államokban 1929-ben 34 444 000 ember foglalkozott bérmunkával, 1957- ben pedig már 54 385 000. Ezekben az években sokszorosára növekedett a munkásosztály a keleti és a latin-amerikai országokban is. A kapitalista országok proletariátusának hadserege legalább kétszeresére nőtt. Ebben az időben fokozódott szervezettsége, erősödtek szakszervezetei, női és ifjúsági szervezetei. A szakszervezetek 170 millió dolgozót tömörítenek. A munkásosztály a legutóbbi 25 évben a harc nehéz iskoláját járta ki, nagy politikai tapasztalatra tett szert a megnövekedett osztályöntudata. A fasizmus elleni harc időszakában a munkásosztály felismerte, hogy nemzetközi, valamint nemzeti méretekben egyaránt az egység hiánya a dolgozók gyengeségét eredményezi. Ez a súlyos tanulság nem múlt el nyomtalanul. A munkásosztály tömörítésében, osztályöntudatának növelésében a kommunista pártoknak oroszlánrészük van, 1929-ben.