Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-01 / 129. szám

1958. június 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Kitüntetések a VII. pedagógusnap alkalmából Szombaton délelőtt az Ország­házban adták át a kormánykitün­tetéseket, valamint a „kiváló óvó­nő”, „kiváló tanító” és „kiváló tanár’’ kitüntetéseket, a VII. pe­dagógusnap alkalmából. Az ün­nepségen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Kállai Gyula állam­miniszter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Benikő Valéria művelődésügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi minisz­ter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnök­helyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István köszöntötte az ün­nepségen megjelent pedagóguso­kat. Beszédében visszapillantott az iskolák államosítása óta eltelt tíz­­ esztendőre, majd elismeréssel szólt a magyar pedagógusok munkájá­ról, különösen azokéról, akik helytállásukkal, a szocialista ne­velőmunkában elért sikereikkel rá­szolgáltak a kitüntetésekre. Ezután Dobi István átadta az Elnöki Tanács kitüntetéseit, majd Benke Valéria, művelődésügyi miniszter a „Kiváló óvónő”, Kiváló tanító”, és „Kiváló tanár” kitüntetéseket. A nevelők nevé­ben Vidor Győző tanár köszönte meg az elismerést. * A Szocialista Munkáért Érdem­érem kitüntetést kapta: Arató Ferenc. Nyíregyháza: Duba János. Vaskút: Fónai Tibor, Veszp­rém: Hernádi Konrád, Veszprém: Ko­vács Endre, Budapest: Nagy Aladár, Budapest: Réther Vilmos, Bonyhád:­­Varga László Köteaván. A Munka Érdemérem kitünte­tést kapta: Bolodár Alajosné, Debrecen: Gál Julianna. Poroszló­ Pál Aladár, Buda­pest. A kiváló tanár kitüntető címet kapta: Arany Sándor, Szeged; Arató Má­tyás, Aszód; dr. Barna Bálint, Békés­csaba; Bazsó Lajos, Nagykőrös; Ben­­czédy József, Budapest; dr. Cseh- Szombathy Margit, Budapest; Csen­gén Sándor, Hódmezővásárhely; Csernay László, Nagykanizsa; Csiszer Béla, Derecske; Ebergényi Tibor, Eger; Földi István, Dombóvár: dr. Gacsáji Sándor, Debrecen: Galambos Imréné,­ Budapest; Gellai Béla, Déva­­ványa: Gere Rezső, Budakeszi: Ha­lász Géza, Kiskunhalas: Hegyháti Alajos, Körmöd: Horváth Ferenc, Gyanógeregye: Implon József, Gyu­la: Jandó Ferenc. Budapest; Jóna István, Sopron; Kislaki Gyuláné, Ti­­szaföldvár; Kovács Jánosné, Csorna; Kovács Zoltán, Csepreg; dr. Merényi Oszkár, Nyíregyháza; Nagy Vendelné, Budapest; Orbán Margit, Ófehértó; Ötvös János, Budapest; Peterdi Ede, Bicske; R. Tóth Péter, Törökszent­miklósi Sárközy István, Balatonfü­redi Szentirmai Sándor, Budapest; Szilassy Józsefné, Sátoraljaújhely; dr. Tamás Nándor, Székesfehérvár; Tar­­dos Istvánn­é, Budapest; Tari János, Lengyeltóti; Tarnai Imre, Nyíregyhá­za; dr. Tárkányi Ernőné, Pécs; Ti­­bori Jolán, Nagykanizsa; Tóth László, Szentes; Varga Géza, Csermajor; Varga János, Budapest; Vidor Győző, Budapest; Wéber Jenő, Budapest; Zá­tonyi Sándor, Szakony. A kiváló tanító kitüntető címet kapta: Almási Miklós, Buják; Árvai Gyula, Diszeli; Béri Etelka, Gara; Bartók Lászlóné, Dombrád-Borgászka; Bé­kés Ferenc, Bonyhád; Csáki Kálmán, Medgyesbodzás; Csikla Ilona, Szabad­­szállás; Danis Margit, Salgótarján; Dobai Ádám, Kárászköblény; Eöri Dénes, Budapest; Farkas Béla, Gel­­lénháza; Fehér Margit, Hajdúböször­mény; Hajdú Istvánné, Miskolc; Heg­­ger József, Nagykarácsony; Horváth Alajos, Gerézdpuszta; Komlóssy Ist­vánné, Hejőpap; Leblancz Zsolt, Gyöngyöspata; Majnai Sándor, Má­­riabesnyő; Márton Antal, Hajdúszo­boszló; Nagy Béla, Salgótarján; Rózsa Sándor, Jászberény; Szalai Péter, Szombathely. A kiváló óvónő kitüntető címet kapta: Madarász Mártonná, Budapest; Tóth Erzsébet, Kisújszállás; Turányi Imréné, Nyíregyháza. * Szombaton délelőtt a Városhá­zán, a végrehajtó bizottság tanács­termében, ünnepséget rendeztek a VII. pedagógus nap alkalmából. Az ünnepségen 71 kiemelkedő munkát végző pedagógust tüntet­tek ki. • A Könnyűipari Minisztériumban is bensőséges ünnepségen tüntet­ték ki és részesítették jutalomba a technikumok és ipari tanuló is­kolák több tanárát. A kohó- és gépipari techniku­mok legjobb pedagógusainak Ba­konyi Sebestyén Endre, a minisz­ter első helyettese adta át a ki­tüntetéseket. Vájna nyilas belügyminisztert ugyanez a kérdés foglalkoztatja. Láday államtitkár referál s Vájna dühöng: — Egyetlen razzián 346 szöke­vényt fogtak el hatóságaink! — jelenti Láday. — És mit csináltak velük? — érdeklődik Vajna. — Aki gyanús volt, hogy eset­leg zsidó, azt felkoncolták! A töb­bit kivittük a frontra, az első vo­nalba. Hogy úgy mondjam, tisztí­tótűzbe ... — Helyes, Láday. Ez is kitesz pár ezer katonát. Tudja, hogy a nemzetvezető testvér hány kato­nát ígért a Führernek? Egymil­liót, Láday! No, jó, elmehet. — Még egy kérdés, Vajna test­vér .. . Sokasodnak az olyan ese­tek, amikor szökevényeket és partizánokat rejtegetnek vagy támogatnak a lakosok. — Egyszerű, mint a pofon! — rivall rá Vájná. — Akit ilyesmin kapnak, fel kell koncolni! — Természetesen, Vájná test­vér, de én azt gondoltam, hogy a partizánok és a szökevények hoz­zátartozóit már preventívbe rend­őrhatósági őrizetbe kell venni... Esetleg többeket a frontra is küldhetnénk.. No igen, Láday, egymillió kato­nát kell kiállítanunk. 15 Tegyen, ahogy jónak látja! Egyetlen napon, október 24-én három bevonulási parancs jelenik meg falragaszokon. Egy rózsaszín, egy fehér, egy zöld ... A három plakát szövege végeredményben elrendeli minden férfi bevonulását — egyelőre 17 és 48 év között. Aki bevonul, ötnapi élelmet és jó erős civilruhát vigyen, mert a nyilasok csak karszalagot adnak, de még fegyvert sem mindenkinek ... A végén már karszalag sem jut mindenkinek. Kovarcz, a totális mozgósítás minisztere, 600/1944. T. M. H. M. szá­mú rendeletével „általános hon­védelmi kötelezettségre” paran­csol minden állampolgárt nem­re való tekintet nélkül, 14 évtől 70 évig... De hiszen épp az a bökkenő, hogy a nyilas parancso­kat a kutya sem teljesíti... És mert a bujkálás egyre nehezebb, a kibúvó szándéka leleményes meg­oldásokra serkent... Már annyi a katonai jellegű alakulat és intéz­mény, mint égen a csillag. A katonaszökevények és az üldözöttek egyik kedvenc búvó­helye az úgynevezett „Kisegítő karhatalom”, röviden: KISKA. Akinek csapatát a frontra akar­ják hurcolni vagy nyugatra tele­pítenék, meglóg és hozzácsapódik valamelyik KISKA-alakulathoz. Pár hétre biztos búvóhely ... Egy szép napon például két ka­tonatiszt beállít a Pozsony Kávé­házba A tulajdonosnak átadják a városparancsnokság rendeletét, amellyel a kávéház összes helyi­ségeit katonai célokra igénybe ve­szi... A tulajdonos megnyugszik, úgysem jár senki kávéházba. Le­húzzák a redőnyt és még aznap 110 főnyi „katonaság” szállja meg a kávéház helyiségeit... Vala­mennyien KISKA-karszalagot vi­selnek ... Ahány katona, annyi­féle parok­. Ugyanis egy szálig szökevények. Mondani sem kell, hogy a lefoglaló parancs is hami­sítvány volt... Az alakulat „sza­bályos” katonaéletre rendezkedik be ... Reggelente felsorakozik, ki­vonulnak a Vérmezőre csuklózni, majd vissza a redőnyök mögé a­z elméleti kiképzésre .. Szépen is halad itt minden, egé­szen addig, amíg az egyik nyilas járőr fel nem figyel rá, hogy a Pozsony Kávéházból gyanús zöre­jek hallatszanak és be nem zör­get a redőnyön. A katonák been­gedik őket. Az Árpád-sávos kar­szalagot viselő nyilasok beronta­nak, de bent is rekednek. Ugyan­is a szökevények addig kínálgat­­ják őket a jó borral, amíg le nem részegednek. A nyi­las testvérek nemsokára kere­sésükre indulnak. Kinyomoz­zák, hogy járőrtársaik utoljára a Pozsony Kávéházba mentek be.­ Nosza, ők is bezörgetnek a redő­nyön, be is jutnak a kávéházba, aztán­ ők is — hasonlóképpen — ott rekednek . . Hanem a KISKA „harcosaidnak kezd nem tetszeni a helyzet, így hát odébbállnak... Ideje is, mert a nyilas parancs­nokság most már riadóautóval, különítménnyel kutatja az el­tűnt „testvéreket". El is jutnak a Pozsony Kávéházba, de ott egy fia KISKÁ-t sem találnak.. . Szerte Budapesten hamis iga­zolványgyárak működnek. Tucat­nyi okmánygyár joggal büszke rá, hogy papírjai különbek, mint az eredetiek... És hiába erőlköd­nek a nyilas tábornokok, tisztek, a katonák tízezerszámra megszök­­dösnek, ki a fronton át a szovjet hadsereghez, ki barátai, ismerő­sei oltalmába ... Majdnem min­den háznál bujkál valaki. S még az sem rettenti vissza az embere­ket a halálos kockázattól, hogy a nyilasok csakugyan ezerszámra koncolják fel a nekik nem tet­szőket ... A karszalagos, részeg nyilasok sorra igazoltatják az em­bereket az utcákon. Aki igazolja magát, éppen ezzel válik gyanús­sá: hátha zsidó, hátha katonaszö­kevény? A legbiztosabb­­ falhoz állítani vagy éjjel kikisérni a Du­­na-partra s belelőni a piszkos ár­ba... A főváros tele hullákkal... Holtrészeg nyilas banditák vi­gyáznak, hogy betartja-e a lakos­ság a szesztilalmat. Aki gyanús, lelövik ... Velük tart a nyilasvi­lág hírhedt figurája, Szálas­ mi­norita papja. Kun páter, övében pisztoly, cingulusa körülaggatva kézigránátokkal... Egy megjegy­zés és a meggondolatlan járókelőt felkoncolják... Hogyne koncolnák fel! Beregffy vezérezredes úr kihirdette nekik, hogy minden felkoncolásért öt hold földet kap jutalmul a fegy­veres nyilas... Következő riportunk: HÓHÉROK KEZÉN 3 Társadalmunk rokonszenvvel kíséri és segíti a pedagógusok munkáját Kállai Gyula elvtárs mondott beszédet a Néphadsereg Színházában rendezett ünnepségen A VII. pedagógusnap alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága, a Hazafias Népfront, a Kommunisa Ifjú­sági Szövetség budapesti bizottsága és Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága szombaton este díszünnepséget rendezett a Nép­hadsereg Színházában. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, valamint Kállai Gyula és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Berke Valéria művelődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, a tömegszervezetek és az oktatási intézmények képviselői és számosan a kitüntetett pedagógusok közül. Az ünnepséget dr. Bencédi József, a Bolyai Gimnázium igazgatója nyitotta meg, majd Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politi­­kai Bizottság­ának tagja mondott ünnepi beszédet.­ ­ Kállai Gyula elvtárs beszéde Bevezetőben üdvözölte az ün­nepség részvevőit, az ország va­lamennyi pedagógusát. Előadásá­nak első részében az iskolák ál­lamosításának jelentőségével fog­lalkozott, megállapítva, hogy az történelmi jelentőségű forduló­pontot jelentett a magyar közok­tatás történetében és a pedagógu­sok életében is. Majd számada­tokkal bizonyította, hogyan zárta el a múlt rendszer a tanulás le­hetőségét a munkás- és paraszt­gyermekek előtt, hogyan oltották bele a tanulókba a burzsoá rend világnézetét, hogyan igyekeztek szolgai engedelmességre nevelni őket a kapitalista rend iránt. A továbbiakban elmondotta, hogy a múltban a népiskolák és polgári iskolák 36,3 százaléka volt csak állami vagy községi is­kola, a többi az egyházak kezé­ben volt. Érthető, hogy az isko­lák államosítása a klerikális reakció dühödt ellenállása köze­pette ment végbe. — A haladás erőit azonban ezen a területen sem lehetett fel­tartóztatni — mondotta Kállai elvtárs —, többek között azért, mert a pedagógusok többsége tá­mogatta az államosítás gon­dolatát és szemben állt a klerikális reakció mesterke­déseivel. Az iskolák államosítása — mondotta a továbbiakban — el­indította a szocialista közoktatás megteremtésének folyamatát. En­nek során felszámoltuk az analfa­betizmust, megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Hazánkban eddig nem látott mértékben kiszélesítet­tük az alsó-, közép- és felsőfokú oktatást. Kállai elvtárs hangsúlyozta: a mi államunkban alapvetően változtak meg a nevelési cél­kitűzések, hiszen a mi neve­lésünk célja az új típusú, a kommunista ember kialakí­tása. S az iskola, a kommu­nista ember nevelésének az eszköze. A szocialista kulturális for­radalom — mondotta — a pe­dagógusok elé új feladatot állított az iskolán kívüli munkában, azt a feladatot, hogy a néppel egybeforrva, a pe­dagógus legyen az első, aki a kultúra elsajátításáért és a szocialista kultúra megterem­téséért küzdő munkás- és pa­raszttömegek segítségére siet. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy pedagógusaink többsége becsülettel vállalta és teljesí­tette ezt a feladatot. A szocialista kultúra megteremté­se során az eddig elért hatalmas eredményekben ott tükröződik a pedagógus munkája is: a pedagó­gus a kulturális forradalom köz­ponti alakjává vált. A továbbiakban a pedagógusok szakmai képzettségének növeke­déséről, a pedagógusok munkakö­rülményeinek javulásáról beszélt. Kiemelte, hogy a pedagógusok megszűntek a „nemzet napszámo­sainak" lenni, megszűnt a lealázó függőség, amely a Horthy-rend­­szerben a pedagógus és az egyházi és világi hatalmasságok között fennállt. A mi társadalmunk a pedagó­gust a közmegbecsülés magas fokára helyezte — mondotta Kállai elvtárs. Ezután arról beszélt, hogyan változtatta az ellenforradalom a harc egyik legfontosabb hadszín­terévé az iskolát, azzal a céllal, hogy felszámolja a szocialista is­kolarendszert. Ebben a harcban a valóban forradalmár pedagógusok bátran védelmezték a szocializ­mus vívmányait. A párt segítséget nyújtott és nyújt ma is a pedagó­gusoknak ahhoz, hogy megszaba­duljanak az ellenforradalom által okozott eszmei és politikai zűr­zavartól. S amilyen mértékben vi­lágossá válik a pedagógusok előtt az 1956-os októberi események el­­lenforradalomi jellege, olyan mér­tékben erősödik vonzódásuk a marxizmus—leninizmushoz, annál is inkább, mert mint mondotta: a történelmi tények bizonyít­ják, hogy pedagógusaink nagy többsége a tizenhárom esztendő alatt a szocialista társadalmi rend hívévé vált. Kállai elvtárs beszélt arról az ellentmondásról, mely a szocia­lista társadalom világnézeti igé­nyét kifejező tantervek, tanköny­vek és a pedagógusok egy részé­nek világnézeti elmaradottsága között van. A párt segíteni kíván ezek­nek a pedagógusoknak — mondotta — és ez az ideoló­giai, politikai segítség a türel­mes, meggyőző nevelőmunká­ra támaszkodik. Beszélt a továbbiakban a köz­oktatás előtt álló legfontosabb feladatokról, melyek elősegítik és elmélyítik a pedagógus és a szo­cialista világnézet, a szocialista építés gyakorlatának kapcsolatát. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: iskoláinkban el kell sajátíttatni a kommunista erkölcs, a társadalmi együttélés alapfogalmait, a ta­nulókat a munka és a munkás­­osztály szeretetére, a szocialista hazafiság és a munkásnemzetkö­ziség szellemében kell nevelni. Ezután az ifjúsági szövetségek munkájáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a pedagógusoknak úgy kell tekinteni az ifjúsági mozgalmat, mint saját oktató-nevelő munká­juk fontos segítőjét. Előadásának befejező részében a társadalom és az iskola kapcso­latának fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ez a kapcsolat kettős. A munkásosztály legöntu­­datosabb rétegeinek és az egész társadalomnak is gondjaiba kell vennie az iskolát, a nevelés ügyét, másrészt a pedagógusoknak is se­gíteniük kell az iskolán kívüli munkában. Kállai elvtárs beszédének befe­jező részében ezeket mondotta: — Társadalmunk egésze nagy rokonszenvvel és segítőkészséggel figyeli az önök munkáját. Nincs egyetlen kérdése az iskolai okta­tó-nevelő munkának, a pedagógu­sok életének, amelyet a párttal és a kormánnyal közösen, egyetér­tésben, a szocialista nevelés java­á­ra meg ne oldhatnánk. Végül sok sikert kívánt a peda­gógusoknak ifjúságunk és egész dolgozó népünk szocialista nevelé­sében. A díszünnepséget ünnepi műsor zárta be. A mongol parlamenti küldöttség távirata Rónai Sándorhoz A baráti Magyar Népköztársaságból távozóban még egyszer őszinte köszönetet mondunk a szívélyes fogadtatásért és vendéglá­tásért, amelyben küldöttségünket részesítették. A magyar nép nagyszerű sikerei, s a rendkívül meleg fogadtatás mély benyomást tett ránk. Mindent megteszünk azért, hogy barátsá­gunkat állandóan erősítsük. Újabb hatalmas sikereket kívánunk a szocialista építőmunkában. CS. SZURUNDZSAB a Mongol Népköztársaság parlamenti küldöttségének vezetője Megkezdődött az újságírószövetség közgyűlése Szombaton, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában meg­kezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldött­­közgyűlése. A küldöttközgyűlésen részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Szirmai István, az MS­ZMP Köz­­ponti Bizottságának tagja, Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Jelen voltak a küldöttközgyűlé­sen a külföldi sajtó képviselői is. A referátumok elhangzása után megkezdődött a vita, amely ma folytatódik. (MTI)

Next