Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-21 / 146. szám

Az országgyűlés elfogadta a hároméves tervről szóló törvényjavaslatot (Folytatás az 1. oldalról.) iskola után nem biztosított. Gosz­­tonyi János javasolta, hogy foko­zatosan hozzák létre falun és a mezővárosokban a kötelező jelle­gű mezőgazdasági iskolákat, mert nagy hiányosságok vannak a dol­gozó parasztfiatalok szakmai kép­zésében. A dolgozó fiatalok egyre na­gyobb számban néznek optimis­tán a jövőbe és szívvel-lélekkel segítik a szocializmus építését. A szocializmushoz hű magyar ifjú­ság és mindenekelőtt a KISZ-ta­­gok ezért is fogadták egyetértés­­sel az­t az ítéletet, amelyet nép­­köztársaságunk bírósága Nagy Imre és bűntársai felett hozott. Ez az ítélet bizonyos vonatkozás­ban igazságszolgáltatás azoknak a fiataloknak is, akiket félrevezet­tek, becsaptak, hiszen közismert, hogy Nagy Imre és bűntársai, akik a néphatalom elleni fegyveres tá­madást előkészítették és vezették, sajnos, nagyon sok fiatalnak is egyéni tragédiáját, lelki károso­dását és válságát okozták — mondta befejezésül, majd a tör­vényjavaslatot elfogadta. Ezután Martin Ferenc képvi­selő emelkedett szólásra.­zel hozzájáruljunk a szocializmus további sikeres építéséhez, amely­nek egyik igen fontos láncszeme a most tárgyalt hároméves terv­­. Nagy Ferenc felszólalásában elmondotta, hogy az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a tervet már jóelőre részletesen megtár­gyalta. Elfogadta azt a fő jellem­vonást, hogy elsődlegességet biz­tosít az iparfejlesztésnek, mert nyilvánvaló, hogy a fejletlen ipar a mezőgazdaság fejlődésének is gátjává lenne. A képviselő ezután a talajerő pótlásának kérdéseiről, a műtrá­gya felhasználásról beszélt, majd a belterjesség kérdéseivel foglal­kozott, s ezzel kapcsolatban el­mondotta, hogy az országnak problémái vannak a vetőmag­termelésben. A vetőmagok tisztí­tására és tárolására sok helyütt nincsen megfelelő raktár. Elegendő számban kell apró­­magcséplő és tisztítógépet bizto­sítani a vetőmagtermeléshez — mondotta. — A mezőgazdasági bi­zottságban az elmúlt év májusá­ban tárgyalták ezt a kérdést, kö­zösen az országgyűlés ipari bi­zottságával. Az ipari bizottság részéről nagy megértést és segít­séget kaptunk. A Gépipari Mi­nisztérium ott jelen volt meg a a­törvényjavaslat — mondotta befe­jezésül —, a törvényjavaslatot el­fogadásra javasolta. Ezután Z. Nagy Ferenc képviselő szólalt fel. zottja közölte velünk, hogy 500 darab heremagcséplőgépet tud gyártani a gépipar, amit meg­nyugvással vettünk tudomásul. De mi lett az eredmény? Néhány hónappal ezelőtt arról értesül­tünk, hogy ez évben elkészítik a prototípust, azt kipróbálják és jö­vőre megtervezik a sorozatgyár­tást. Behoztak Csehszlovákiából is heremagcséplőt, azt is ki akar­ják próbálni, s úgy tudom, Len­gyelországból is hoznak kettőt. Magyarországon nagyon jó here­­magcséplők már 50 évvel ezelőtt is voltak, nem kellett ezt most feltalálni. Miért kell annyi ideig tartani most a tervezésnek és a kísérletezésnek? Erről a hely­ről tisztelettel felhívom a kohó- és gépipari miniszter elvtárs fi­gyelmét arra, hogy nyújtson se­gítséget a magyar mezőgazdaság­nak. Beszélt a továbbiakban a ter­­melőtalajok javításában, az öntö­zés kiterjesztésében előttünk álló feladatokról, majd a tervjavasla­tot elfogadta. Következőnek Erdei Ferenc képviselő kért szót, eredményeket várni. Szükség van é­s ezt a tervjavaslat is hangoz­tatja — az alapvető tudomány­ágak fejlesztésére. Beszélt ezzel kapcsolatban azokról az új mód­szerekről, amelyeket a Szovjet­unióban honosítottak meg a tudo­mányos tervezésben. Felszólalása végén a javaslatot elfogadta, majd Fodor Imre képviselő kért szót. Fodor Imre: Jelentős anyagot kapnak a tanácsok beru­ház­ásokra Fodor Imre arról szólt, hogy milyen feladatok várnak a há­roméves terv végrehajtásában a tanácsokra. A munka méreteit jel­lemzi, hogy 3038 millió forint a tanácsi beruházások összege, eh­hez járul még a községfejlesztési alapokból összegyűlő összeg, amely három év alatt eléri a másfél-kétmilliárdot. A tanácsoknak fokozott gon­dot kell fordítaniuk arra, hogy a beruházásokat a leg­fontosabb és egyben leggaz­daságosabb célokra fordítsák. Elmondotta, hogy a tanácsi be­ruházások egyik legfontosabb területe a lakás- és iskolaépítés. Ugyancsak nagy összegek jutnak művelődési célokra, így például felépül a budapesti Vígszín­ház, a miskolci Nemzeti Szín­ház, új színházat építenek Nyíregyházán, szabadtéri szín­padot Szegeden. Az egészségügyi célokra rendel­kezésre álló 300 millióból fejlesz­tik a komlói és a veszprémi kór­házat, felépítik az ózdi rendelő­­intézetet, megkezdik a sztálinvá­­rosi, fehérgyarmati, a salgótarjá­ni — egyenként több száz ágyas — kórházak építését. A helyi ipar vonatkozásában különösen az épí­tőanyag és a faipar fejlesztésére fordítanak nagy gondot, hogy ez­zel is segítsék a nagyszabású fak­­kásépítési program megvalósítá­sát. A képviselő végül a községfej­lesztési alapok jelentőségér­ől be­szélt, majd a tervjavaslatot elfo­gadta. Utána Incze Jenő külkereskedel­mi miniszter emelkedett szólásra. Z. Nagy Ferenc :­­(“ „találjak" fel azt­, amit már ej*ysz er felt­aláltak Martin A magyar szakszervit segítik a terv M­artin Ferenc a szakszerveze­tekbe tömörült dolgozók nevében szólt a törvényjavaslathoz. Meg­állapította, hogy a tervjavaslat nemcsak három év perspektívá­ját, hanem szimbolikusan egész gazdaságunk szocialista perspek­tíváját tárja a dolgozók elé Hűen fejezi ki a Magyar Szocialista Munkáspárt általános politiká­ját és törekvéseit. A szakszervezetek javaslatait és nézeteit — mondta — megfe­lelő fórumok figyelembe vették, és ennek is része van abban, hogy az országgyűlés előtt levő tör­vényjavaslatot az ország dolgozói, azok képviselői helyesléssel és egyetértéssel fogadhatják. A ma­gyar szakszervezetek azonban nem elégszenek meg azzal, hogy az országgyűlésen helyesléssel és egyetértéssel fogadják a tervet, hanem vállalják azt is, hogy teljes erejükkel segítik a tervben meg­jelölt célok megvalósítását. Hangsúlyozta: a hároméves terv elsősorban azt követeli meg a munkásoktól, műszakiaktól, hogy alkotókészségüket maradéktalanul kibontakoztassák. Ehhez a szak­­szervezetek széleskörű, sokrétű segítséget nyújtanak. Az üzemi tanácsok most nagy segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a válla­latok jó, az üzem sajátosságait a legmesszebbmenően figyelembe vevő és a tartalékokat hasznosító Ferenc­ minden erejükkel végrehajtását terveket készítsenek. Alkalmasak arra is, hogy — a termelési érte­kezletekkel együtt — állandóan ellenőrizzék és segítsék a terv megvalósítását, csakúgy, mint szakmunkások és műszakiak kép­zettségének állandó fejlődését. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány — folytatta — több alkalommal kifejezte azt az elha­tározását, hogy a kialakult élet­­színvonalat megvédi, s a terv is arról tanúskodik, hogy szerény mértékben bár, de tovább is eme­li azt. Ezért súlyosan megsértik a párt és a kormány politikáját azok, akik itt-ott, nyíltan vagy burkoltan emelik a fogyasztási cikkek árait. Helyesnek és szük­ségesnek tartjuk, hogy ilyen szempontból ellenőrizzék a ma­gánkisipart és kereskedelmet Hi­szem, hogy a hároméves terv vég­rehajtásáért folytatott harcunk­ban a szervezett munkásság az élen fog járni és ismételten be­bizonyítja, hogy népi demokrati­kus rendszerünknek, a porletár­­hatalomnak híve és szilárd táma­sza — mondotta befejezésül, s a törvényjavaslatot elfogadta. ■fc Pénteken 10 órakor Vass István­­né elnökletével folytatta tanácsko­zásait az országgyűlés. Elsőnek Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter kért szót. Nagy Józsefné: A könn­yíűipa­r rgyze több és jobb terméket ad át a kereskedelemnek Bevezetőben a könnyűipar ered­ményeit­ ismertette és elismerését fejezte ki az ipar dolgozóinak jó munkájukért. A feladatokról szól­va megállapította, hogy a könnyű­ipar a legfontosabbnak változat­lanul a dolgozók életének szépí­tését, a lakosság szükségleteinek kielégítését, a kereskedelem ellá­tását tartja mind jobb minőségű cikkekkel. Fontos feladata a könnyű­iparnak az exporttervek tel­jesítése, hiszen enélkül nem biztosíthatnánk megfelelően a lakosság ruha-, cipő-, papír- és bútorellátását sem. A hároméves terv időszaká­ban — folytatta — azért is fontos az exportfeladatok teljesítése, mert közismert, hogy a kapitalis­ta világban jelentkező válságtüne­tek fokozódó követelményeket ír­nak elő számunkra is. Ezután sa­ját tapasztalatairól számolt be, amelyeket kiküldetése során szer­zett egyes nyugati országokban. A továbbiakban a könnyűipar céljait ismertette, s a többi kö­zött megállapította: fő feladatnak tekintjük, hogy a könnyűipar termékei ne csak mennyiségben elégítsék ki a fogyasztók igényeit, ha­nem minőség és választék szempontjából is. Száz és száz olyan intézkedést tervezünk, amelyek megvalósítá­sával kevesebb lesz a jogos ki­fogás és több a dicsérő bejegyzés a panaszkönyvekbe. Fokozzuk a szövetek tartósságát, divatosságát. Terveink szerint az egy főre jutó szintetikus- és műszál-felhaszná­lás a tervidőszak végére megkö­zelíti a fejlett ipari országok fel­használási adatait — hozzávető­legesen egyenértékű lesz az Auszt­riában felhasznált mennyiséggel, és lényegesen meghaladja Olasz­ország egy főre eső jelenlegi fo­gyasztását. 1960-ra több mint tíz­millió méter olyan pamutszöve­tet hozunk forgalomba, amelynek gyártásánál alkalmazzuk a gyűrő­­désmentes kikészítést. A könnyűipar fő feladatának tartja, hogy mindenki még csino­­sabban, még elegánsabban öltöz­­ködhessék. Az új eljárások is azt a célt szolgálják, hogy a dolgozó­­nők kevesebb időt pazaroljanak vasalásra, mosásra, háztartási munkára, s több idő jusson ön­maguk képzésére, szórakozásra. Ezután Nagy Józsefné a papír- és bútorgyártásról beszélt. Mind­két iparágat jelentős összegekkel fejlesztjük — mondotta —, de a problémákat nem tudjuk telje­sen megoldani e két iparágban. 1959-re megkezdi termelé­sét a Csepeli Papírgyárban egy óriási gép, amely önma­gában 20 százalékkal növeli a magyar papírtermelést. Mindez azonban még nem elegendő, ezért kértünk és kap­tunk a Szovjetuniótól két papír­gépet, amelyek azonban 1960 után termelnek s a jelenlegi termelést megközelítően 75 százalékkal emelik. A hároméves népgazdasági terv a nyugodt fejlődés biztos alapját rakja le. Biztosítja a könnyűipari dolgozók rendszeres foglalkozta­tását, életszínvonaluk szerény, de folyamatos emelkedését, megala­pozza a későbbi még gyorsabb iparfejlesztést. A könnyűipar m­ajdnem négyszázezer dolgozója nevében ígérhetem az országgyű­lésnek, hogy a párt és a forradal­mi munkás-paraszt kormány ve­zetésével nem fogjuk kímélni erő­inket, hogy ezt a tervet minden részletében megvalósítsuk és ez­ Erdei Ferenc: A tervjavaslat nagymértékben épít a tudományra Erdei Ferenc felszólalásában arról beszélt: milyen szerep ju­tott a tudománynak a hároméves tervjavaslat előkészítésében és milyen feladatok hárulnak a magyar tudósokra a terv végre­hajtásában. Hangoztatta, hogy bár terveink előkészítésében elvileg már régebben kiemelték a tudo­mányos megalapozottság fontos­ságát, lényegileg a gyakorlatban most történik meg először, hogy a terv nagymértékben épít a tu­dományra. Jelentős ez annál is inkább, mert a hároméves tervidőszakban ki kell dolgoznunk a további fejlődés terveit, ez pedig tu­dományos módszerek és a ku­tatás eredményeinek figye­lembe vétele nélkül nem le­hetséges. A továbbiakban rámutatott, hogy a tudományos kutatásnak mind több eredménye válik fel­­használhatóvá a gyakorlatban. Ennek ellenére, sok még a fel­­használásra váró tartalék azok­ban az eredményekben, amelye­ket a különböző kutatóintézetek elérnek. Erdei Ferenc hangoztat­ta, hogy e területen nem helyes kizárólag gyors, esetleg még nem eléggé megalapozott gyakorlati Incze Jenő: A szocialistas ország 14»k­on kívül 31 tőkés országgal van kereskedelmi egyezményün­k Incze Jenő külkereskedelmi mi­niszter a hároméves terv külke­reskedelmi vonatkozásairól be­szélt. Külkereskedelmi terveink is gondosan mérlegelik belső erőinket, lehetőségeinket, s világ­piaci kapcsolataink lehetőségeit — mondotta. — Külkereskedelmi tervünk a tavalyi 12 648 millió deviza­forint összforgalomhoz ké­pest 1960-ban 14137 millió devizaforint összforgalmat, tehát a tavalyihoz képest mintegy 11 százalékos for­galomemelkedést irányoz elő. Az előirányzott behozatal kisebb, míg a kivitel nagyobb mértékű emelkedésével számol, mert nem­zetközi fizetési mérlegünk olyan egyensúlyát tervezi, amely egy­részt biztosítja fizetési kötele­zettségeinknek pontos teljesítését, másrészt azt, hogy hitelpoliti­kánkban is a forgalmunkkal min­denkor arányban álló hitelfelvé­teleket és hitelnyújtásokat esz­közölhessünk a kereskedelmi életben szokásos keretek és fel­tételek között. Feladataink megvalósításában nagyobbrészt a szocialista orszá­gokra támaszkodunk. A korábbi éveknél hamarabb kötöttük meg mindenekelőtt az 1958. évre vo­natkozó részletes államközi áru­csereforgalmi és fizetési megálla­podásokat. Ezeket a megállapodá­sokat az elmúlt hetekben rögzí­tettük az összes szocialista or­szágokkal. Ugyancsak az elmúlt hónapokban megkötöttük az 1958 -60-as évekre terjedő, tehát a terv időszakára vonatkozó hosszú­­lejáratú árucsereforgalmi megál­lapodásokat. Ilyen szerződéseket kötöttünk már ez ideig a Szovjet­unióval, Csehszlovákiával, a Né­met Demokratikus Köztársaság­gal, Lengyelországgal, Bulgáriá­val, Albániával, Mongóliával. A többi szocialista országgal is megkötjük ebben az évben. Az elmúlt hetekben kötöttük meg hosszúlejáratú megállapodásunk­at Kínával is, éspedig 1962-ig, mivel Kína jelenlegi saját hosszúlejára­tú népgazdasági terve 1962-ig van felépítve. M­indezek a hosszúlejáratú meg­állapodások magyar szempontból azt jelentik, hogy a most tárgyalt hároméves tervünk realitása a szocialista tábor országainak ré­széről messzemenően alá van tá­masztva, hiszen ezek a megállapo­dások a legalapvetőbb export- és importtételeket specifikáltan, mennyiségileg tartalmazzák. A Szovjetunióval kötött hosz­­szúlejáratú megállapodásunk a hároméves terv során kül­­ kereskedelmi forgalmunknak mintegy 35 százalékát öleli fel és ezért az abban szereplő behozatali és kiviteli tételek egyik legdöntőbb alapját képe­zik hároméves tervünknek. Kína nagyarányú beruházási tevékenységbe fogott, amely ki­terjed mind a mezőgazda­ság, mind a nehézipar, mind a könnyűipar területére. Ezen el­gondolásokon belül, amellett, hogy gépiparát hatalmas mére­tekben fejleszti, hosszú ideig még importgépeket is kíván al­kalmazni. Amióta aláírtuk a hosszúlejáratú megállapodást, hi­vatalos értesítést kaptunk, hogy az eredeti elképzelésekhez képest jelentékenyen kibővíthetjük a két ország közötti kapcsolatot Hároméves külkereskedelmi ter­vünkben növekvő szerepet irá­nyoztunk elő a tőkés országokkal való kapcsolatunkban is. Az az alapelv vezet bennünket, hogy a társadalmi és politikai berendez­kedéstől függetlenül, fejleszteni kívánjuk minden országgal a köl­csönösen előnyös, mindennemű politikai feltételtől mentes gazda­sági kapcsolatokat. Jelenleg 31 tőkés országgal van államközi, bankközi vagy kamarák közötti kereskedelmi egyezményünk, de ezenkívül számos olyan országgal is kereskedünk kisebb-nagyobb mértékben, amellyel eddig még nem létesítettünk kereskedelmi megállapodást. A továbbiakban elmondotta: nagy súlyt fektettünk már az el­múlt időben — és ezt a gyakorla­tot a jövőben is erőteljesen foly­tatni kívánjuk — arra a felada­tunkra, hogy a lakosság igényeit mindjobban kielégítsük, a válasz­ték bővítését mindenfajta fogyasz­tási cikkben előbbre vigyük. En­nek megfelelően olyan fogyasztási cikkek be­hozatalát, mint a kávé, a ka­kaóbab, a citrom stb. fenn kí­vánjuk tartani, sőt, egyes ese­tekben fokozni akarjuk az 1957. évben elért színvonalat. Nincs az országnak jóformán olyan területe, ahol a dolgozók­nak jó vagy rossz munkája ne befolyásolná nemzetközi eredmé­nyeinket és ezen keresztül há­roméves tervünk megvalósítá­sát. Ezért kötelességünknek érez­zük azt a­ feladatot is, hogy a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next