Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-26 / 150. szám
A jövő még többet ígér Tíz évvel ezelőtt nagy elhatározás mozgatta meg Baj község dolgozó parasztságát. Néhányan ugyanis úgy döntöttek, hogy termelőszövetkezetet alakítanak. Akkoriban még nagyon kevés volt a szövetkezet ezen a környéken, így sokan nem tudták, mibe is vágják fejszéjüket, ha odaállnak a kezdeményezők mellé. A bátrabbak, a haladóbbak aztán a közös mellett döntöttek, s ötven taggal megalakult a baji Vörös Brigád Tsz. Nemrég kint jártam a szövetkezetben. Érdeklődtem, hogyan dolgoznak, mire jutottak. Mindenki az évfordulóról beszélt, mint ilyenkor szokás, számba vették, mit értek el a tíz esztendő alatt. A kezdet bizony nehéz volt. Négyszáz holdon indultak, sem gazdasági felszerelésük, sem számottevő állatállományuk nem volt. Vetőmagot is kölcsön kértek. De aztán évről évre gyarapodtak. Ma már 95-en vannak, s kétszer annyi földön gazdálkodnak. Van traktoruk, vontatójuk, és sok más kisebb gép is segíti munkájukat. Szorgalmukat dicséri gyönyörű szarvasmarha- és sertésállományuk is. A termésátlagok évről évre emelkedtek. Búzából 1949- ben még csak 8 %-át takarítottak be holdanként, 1957-ben viszont már 13 q-ot adott a föld. Kukoricából először 12 q volt az átlag, de tavaly már csaknem kétszer annyi. S ahogy a terméseredmény nőtt, úgy emelkedett a tagság jövedelme is. Az első években 16—18 forintot osztottak, tavaly pedig már a 40 forintot is meghaladta egy munkaegység értéke. A baji tsz-tagok tíz esztendő alatt szép nagy gazdaságot hoztak létre. Építettek két szép villanynyal ellátott tehén- és lóistállót és korszerű sertéshizlaldát. Telepítettek szőlőt, s fokozatosan áttérnek a belterjes gazdálkodásra. Saját kovács- és bognárműhelyük s külön tejcsarnokuk van a faluban. A tíz esztendő sok szép eredményt hozott, de a jövő még többet ígér. Vanyó János Baj A Nyári Egyetem megnyitása előtt Tizekben a napokban messze •** tájaikról érkeznek levelek Debrecenbe, hogy megtudakolják, hogyan lehet eljutni a Nyári Egyetemre. Érdemes lapozgatni a leveleik között. Van olyan, amely Grúzia fővárosából Tbilisziből hoz üzenetet. A Távol-Keletet többek között egy kyotoi egyetemi hallgató levele képviseli. Leningrádból Szandalov Georgij Nyikolajevics mérnök elvtárs, az egyetem fizikai intézetének adjunktusa kíván eljönni Debrecenbe. Amikor megszületett a határozat a Nyári Egyetem felújításáról, megindult a gyorsiramú szervezési munka a Kossuth Lajos Egyetemen. Pár hét alatt elkészültek a plakátok, amelyek eljutottak a világ minden tájára, hogy hirdessék. Debrecenben a béke, a barátság, a nemzetköziség szellemében előadásokat, nyelvleckéket, kirándulásokat, táncbemutatókat rendeznek, hogy alkalmat adjanak a világ népeinek egymás kölcsönös megismerésére. A hívó szónak megvan az eredménye. Csoportos látogatást szerveznek a Szovjetunióban, Lengyelországban, Hollandiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában. Az egyéni beiratkozók száma napról napra nő. Nemsokára a magyar hallgatók beiratkozása is elkezdődik. Dr. Lengyel Imre egyetemi tanársegéd, Debrecen A falu húsellátásáról A Népszabadság 1958. június 11-i számában megjelent egy cikk a falu húsellátásáról. Helyeslem, hogy a lap írt erről a kérdésről. Kiegészítésképpen egy-két szót akarok hozzáfűzni. A falvak ma összehasonlíthatatlanul több húst kapnak, mint az elmúlt esztendőkben bármikor. Sajnos, a nagyobb mennyiségű hús minősége nem mindig kielégítő. Nálunk Bács megyében a vágójószágok négy kijelölt vágóhídra kerülnek. Itt igyekszenek ugyan a korszerű követelményeknek megfelelő tisztasággal kitermelni a falvaknak szánt húsmennyiséget, de a visszaszállításra tudomásom és tapasztalatom szerint nincs egyetlen szakszerűen berendezett szállító járművük sem. Marad a ponyvás teherautó. Ha nagy a meleg, néhány tábla rég mutatja az igyekezetet a helyes szállításra. Ez sem ér sokat. A hús sokszor olyan változásokon megy át a szállításkor — porozódás, szennyeződés, fülledés stb. —, hogy a széki húsvizsgálat során részben, néha egészében elkobozzák. Nagy kár ez a népgazdaságnak. Járásunkban három nagyobb és több kisebb vágóhíd van teljesen kihasználatlanul. A nagyobbakat bármikor könnyű szerrel működésbe lehetne állítani. Ezek üzemeltetésével a járás hússzükségletét ki lehetne elégíteni veszteség és minőségcsökkenés nélkül. Nem kérünk a falu számára több húst, csak azt, hogy az ideszánt mennyiséget adjákki élő állapotban — a keretet bontsák le járási szintig , és akkor közmegnyugvást érünk el. Dr. Horváth József járási főállatorvos Többet érne egy italboltnál Nyergesújfalun van hazánk egyetlen eternitgyára, amely az utóbbi néhány év alatt kétszeresére nőtt, s itt van a Magyar Viscozagyár, amit most periongyárral bővítenek. Ez az üzem már most is csaknem másfélezer embert foglalkoztat, s ez a szám a következő évek során többszörösére nő. A fejlődésre, a község növekedésére nagyon büszkék vagyunk. Annál jobban bánt bennünket, hogy ebben a sok ezer ipari munkást foglalkoztató helységben kevés a szórakozási lehetőség. Nincs se étterem, se szál-loda, de még egy nagyobb helyi-ség sem, ahol a fiatalság egy-egy színielőadást vagy táncmulatságot rendezhetne. A község vezetői elhatározták, ha ideiglenes megoldásként is, de változtatnak a helyzeten. Van itt a helyi földművesszövetkezetnek egy épülete. Hatalmas raktárhelyiségek vannak benne, melyeket át lehetne alakítani. A tervek szerint létesítenének egy 200 fő részére elegendő konyhát, két helyiségből álló éttermet, kerthelyiséget, szállodát, tánctermet s egy olvasókört. Sajnos, az átalakítandó épület egy részében a dorogi Vendéglátó italboltja van, s a helyiséget a Vendéglátó nem akarja átadni. Pedig szerintünk Nyergesújfalunak étteremre, kultúr- és olvasóhelyiségre nagyobb szüksége van, mint italboltra. Kovács Mihály Nyergesújfalu Új motort vegyek? Van egy 125-ös Csepel motorkerékpárom. Nagyon jó kis motor, februárban mégis cserbenhagyott Egyik alkatrésze, az úgynevezett középső karter eltört. Megpróbáltam beszerezni, de sehol sem kapok. Többször voltam már Budapesten, Esztergomban, Tatabányán, de egyik KERAVILL- bolt sem tudott adni. Rááldoztam az egész szabadságom, sokat költöttem az útiköltségre, a motort mégsem tudom használni. Nemcsak karert nem kapok, de még a reményt is elvesztettem, hogy valaha még motoromra ülhetek. Ugyanis mindenütt azzal „vigasztaltak”, hogy kár a fáradságért, ilyen alkatrész nincs, ők is hiába rendelnek. Ezek után nem tudom. S mit csináljak. Vegyek-e a 400—500 forint értékű alkatrész helyett egy új motort, vagy arra várjak, hogy a motorkerékpárgyár megszánjad a motorozni szerető halandókat s? gyárt ilyen alkatrészt is. Azt hiszem ez az utóbbi lenne inkább, mindannyiunk érdeke. Magdák József Sárisáp A gyártó vállalat, a Danuvia Szerszámgépgyár igazgatójának tájékoztatása szerint kooperációs hibák és a gyárban fennálló műszaki problémák miatt nem tudtak eddig elegendő pótalkatrészt gyártani. A jövő hónapokban megdöntítik a rendszersi szállítást. De az igényeket sajnos csak az év vége felé tudják kielégíteni. Sikeres „vállalkozás" Az év elején Nagylakon húsz kendergyári dolgozó elhatározta, „iskolás” lesz, s papírt, ceruzát fogott, hogy a dolgozók esti iskolájában elvégezze a nyolc általános iskolát. Munka után szorgalmasan tanultak. Most vizsgáztak mind a húszan, igen jó eredménynyel. Az együtt töltött napok eredménye, hogy tanár és „tanuló”, az iskola és a gyár közelebb került egymáshoz. Ezt a barátságot egy közös vacsorával is megpecsételték. A vizsgát követő este éjfélig tartó baráti beszélgetés zárta le a húsz gyári dolgozó sikeres és hasznos vállalkozását. Kovács Mihály igazgató, Nagylak, Kendergyár Gyönyörű napsütéses időben indult a vonat Debrecenből Budapest felé. A fülkében elviselhetetlen hőség volt. Az utasokat szomjúság kínozta. Sokan érdeklődtek: merre van az utasellátó-fülke? A válasz: ezen a vonaton nincs őrszolgálat. Az udvarias, rokonszenves kalauz mindenkit megnyugtatott. Szolnokon majd lehet inni, mert ott fél óráig áll a vonat. Mondanom sem kell, hogy az utasok milyen magyarosan „dicsérték” a MÁV utasellátó részlegét. Én is elmondtam a kalauznak, hogy nem vagyok megelégedve a MÁV-val, amiért nem gondoskodik 30 fokos melegben az utasokról. A válasz az volt, hogy ez mentesítő, munkásvonat s ezen nem rendszeresítettek utasellátót. Az más! Ha ez munkásvonat, nem kell rá utasellátó!? Kínos-keserves órák után végre befutottunk a szolnoki állomásra. Gyors csatárléptekkel közelítettem meg a döntést. Barátom a pénztárnál, én a pultnál álltam sorba. Kézbe vettem az ásványvizes üveget és töltöttem. Soha nem ízlett jobban. Emlékezetemben Szolnok mindig a legnevezetesebb állomások közé fog tartozni. Leszállásunk óta 1 perc telt el. A vonat indulásáig tehát még bőven van idő. Nyugodtan kortyolgathattuk az üdítő vizet. S miután úgy éreztük magunkat, mint valami kisebb fajta vizeshordó, elégedetten baktattunk a 6. vágány felé. Majdnem földbe gyökerezett a lábunk. Hol a vonat? Valahol kint, a nagy vasúti hídon túl csattogtak a vonat kerekei. Barátom reklamálni akart az állomási önöknél. De az első lépés után meggondolta magát. Hiábavaló. A főnök úgysem rendeli vissza a vonatot. Más megoldáshoz kell folyamodni. Uzsgyi neki, vesd el magad. Be egy taxiba. Ha törik, ha szakad Abonyban utolérjük a vonatot. A vezető nem bízott a szerencsénkben. De mi bíztattuk: nyomja csak a gázpedált. Amit el akarunk érni, elérjük. Lám, vizet is akartunk inni és ittunk, lovaskocsik döcögtek •*- előttünk, buszok előzték egymást. S az idő rohant. Mi még jobban. Minden járművet magunk mögött hagytunk az országúton. Azt hiszem, taxisofőrünk ezzel a sebességgel aranykoszorút nyert volna valamelyik autóversenyen. Nemcsak hogy utolértük, de meg is előztük a vonatot. A versenyfutás 100 forintba került. A kötelező tarifát még borravalóval is tetéztük. A vonat mi utánunk két perccel futott be az abonyi állomásra. No, megvagy, jómadár! Gyorsan felkapaszkodtunk vagonunkba. Csomagunk érintetlen volt, a helyünket nem foglalta el senki. Nagyon meg voltunk elégedve. 101 forint 90 fillérért ihattunk egy pohár szódát, s a vonatot is elértük. Berki Mihály Budapest., IX., Üllői út, fotimus turjas. ROSSZ KEZES A TSZ? !römmel értesültünk róla, hogy csak akkor, ha két havi fizetéses kormányzatunk lehetővé tette a termelőszövetkezeti tagoknak, hogy több évi lejárattal OTP- hitelt igényelhessenek háztáji jószágok vásárlására. El is határoztuk, hogy élünk ezzel a lehetőséggel. Bementünk a sarkadi OTP-fiókhoz érdeklődni, hogyan történik az igénylés. A válasz elkedvetlenített bennünket. A takarékpénztár fiókvezetője közölte velünk, hogy igen, lehet hitelt kérni háztáji jószágvásárlásra, de dolgozó kezességet vállal a felvett összegért. Őszintén szólva, helytelennek és sérelmesnek tartjuk a hitel folyósításának ezt a módját. Sok olyan tsz-tag van, akinek nincs havi fizetéses rokona vagy ismerőse, a hitelre pedig nagy szüksége lenne. Mit csináljon az ilyen tsz-tag? Nem értjük, miért nem vállalhat a tsz kezességet a tagjaiért. Papp József • kötegyáni Kossuth Tsz elnöke Vendégek Kazincbarcikán a múlt héten 341 tagú szovjet turistacsoport látogatta meg Kazincbarcikát. Megtekintették a város nevezetesebb épületeit, intézményeit, jártak az új általános iskolában is. A modern, korszerűen felszerelt iskola nagyon tetszett a vendégeknek. Érdeklődéssel szemlélték az iskolások évzáró kiállítását, a tanulók rajzait, kézimunkáit. A turisták között sok pedagógus volt s a szovjet és a magyar nevelők gyorsan megbarátkoztak, sokáig beszélgettek. Ezután a nemrég felállított szovjet hősi emlékművet is megnézték. Virágcsokrokat helyeztek rá. Az egyik szovjet elvtársnő meghatottan mondotta el, hogy férje a felszabadító harcokban halt hősi halált, de nem tudja hol s ezért bármerre jár Magyarországon, minden hősi emlékműre virágcsokrot helyez, gondolva arra, hogy szeretett férje is itt nyugszik valahol. Vendégeink meglátogatták az óvodát és a napközi otthont is. A gyermekek rögtönzött tánccal és énekszóval fogadták őket. A Borsodi Vegyikombinát igazgatója a gyár dolgozóinak nevében ajándékkal kedveskedett, szántó András és Lukács Béla vegyikombináti dolgozók lakását is megnézték a turisták s elbeszélgettek a család tagjaival. Este az éppen itt vendégszereplő Állami Népi Együttes előadásában gyönyörködtek. Előadás után pedig késő éjszakáig együtt szórakoztunk, hallgattuk a cigányzetét, összebarátkoztunk. Vendégeink nehéz szívvel, feledhetetlen élményekkel búcsúztak el Kazincbarcikától. Halmágyi Balázs Kazincbarcika Ne feledkezzenek meg róluk Németkéren tavaly nyáron alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Húsz fiatal lépett be. Lelkes ifjúmunkások, úgy láttuk akkor, hogy ez a kis csoport magával viszi majd a falu egész fiatalságát, összefogja, neveli azokat is, akik nem tagjai a KISZ-nek. Munkájuk eleinte nem is volt eredménytelen. Tavaly még élénk szervezeti élet folyt Németkéren. Többek között szerveztek egy olyan ifjúsági találkozót is, amin az egész környék fiatalsága részt vett. Egy idő óta azonban megrekedt a szervezeti élet. A rendezvényekben, de sokszor még a taggyűléseken is lámpással kell keresni a fiatalokat. Úgy látjuk, mintha belefáradtak volna a munkába, kifogytak volna az ötletekből. Aláhagyott a lendület, megszűntek a viták. Mintha most már semmi problémájuk nem lenne a fiata loknak. A KISZ tevékenysége a legtöbb helyen abban merül ki, hogy taggyűléseket tartanak, időközönként színielőadásokat, bálokat rendeznek. Arról azonban — ami a falun szerintem a legfontosabb —, hogy az egész fiatalságot neveljék, megfeledkeznek. Nem lehet mindenki KISZ-tag. Sokan még nem találták meg az utat odáig, másokat meg maga a KISZ utasít el. Mi történjék ezekkel? Mit teszünk azért, hogy ők se „kallódjanak” el? A KISZ-nek ezekkel a magukra maradt fiatalokkal is foglalkozni kellene. Meghívhatnák őket előadásokra, bevonhatnák őket a szakkörök munkájába. Olyan előadásokra gondolok, amelyek a nem politizáló fiatalokat is érdeklik, mint például a fiú és a leány helyes kapcsolata, az ízléses öltözködés, hogyan éljünk a keresetünkből stb., stb. Nem hiszem, hogy lenne olyan fiatal, aki nem szívesen hallgatna meg egyegy ilyen és hasonló témájú előadást. Hamar Imre Németkér