Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-16 / 245. szám

A TANÁCSOK MUNKÁJÁRÓL s szerkesztőségünkhöz sok levél érkezik a tanácsok munkájáról. Kicsendül belőlük, hogy a tanácsok eddigi munkájukkal méltán kiérdemelték a lakosság bizalmát, rokonszenvét, s ahol a tanács rosszul dolgozik, bírálatukkal igyekeznek segíteni. A XVI. kerületi Tanács nyolcesztendős mérlege Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom kis elmaradott község volt a Horthy-rendszer idején. Víz- és villanyhálózat alig volt ezekben a községekben s az utak is siralmas állapotban voltak. A tanácsok megalakulása után ezeket az el­hanyagolt kis községeket a fővá­roshoz csatolták. Belőlük alakult a XVI. kerület. Rohamos fejlődés következett ezután. A gyenge, je­lentéktelen kisipari üzemek he­lyébe nagy, világhírű gyárak épültek, például az Ikarus és az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára. Néhány esztendő alatt öt és fél­millió költséggel 66 kilométer víz­­csőhálózatot fektettek le. Korsze­rű gépekkel felépült egy nyomás­fokozó. Ez kereken 100 000 forint­ba került. Az oktatás megjavítá­sára pedig jelentősen bővült a pe­dagógiai hálózat. A kerületben je­lenleg 11 általános iskola 107 tan­teremmel és 3 középiskola műkö­dik. A nevelők száma 400. Két üzemi és 13 kerületi óvoda van. A tanács nagyon sokat fordít az egészségügyi intézmények fejlesz­tésére. A kerületben jelenleg hat anya- és csecsemővédő intézet, 21 körzeti orvosi rendelő, egy tüdő­beteggondozó s több egyéb szak­rendelő áll a lakosság rendelke­zésére. A felszabadulás előtt csak egy bölcsőde volt, ma már 5 mű­ködik teljes felszereléssel, 200 fé­rőhellyel. A tanács tagjainak jó a kapcso­lata a lakossággal. A jó együtt­működés is biztosítéka annak, hogy a XVI. kerület a jövőben még gyorsabban fejlődik. Kiss József Budapest, XVI. kerület Amikor jogos és amikor jogtalan a panasz — Tanácselnökünk, Lajkó Ká­roly nem úgy intézi a lakosság ügyeit, ahogy elvárnánk tőle — írja Nyitrai István, Farmosról. — A múlt rendszerből ittmaradt, le­­vitézlett urakkal barátkozik. Ezek­nek a hatása persze munkáján is meglátszik. Ismerőseinek, barátai­nak sokat elnéz, de az ő érdekük­ben másokat nyugodt lélekkel megkárosít. A nép vagyonának vé­delmét, gyarapítását nem tartja szívügyének. Hatalmaskodó, rész­rehajló. Nyitrai István bejelentését a Nagykátai Járási Tanács vizsgál­ta meg. Megállapították, hogy a farmosi tanácselnök valóban a ta­nácstagsággal összeférhetetlen ma­gatartást tanúsított, a dolgozókkal durván viselkedett, és több egyéb súlyos hibát vétett. A tanács ve­zetésére nem méltó, ezért beosztá­sából azonnali hatállyal vissza­hívták.* Halma Antalné, a dömösi ta­nács volt altisztje szerkesztősé­günknek küldött levelében a köz­ségi tanács VB-elnökére panasz­kodott. Mint írja, állásából jogta­lanul elbocsátották, s helyette a tanácstitkárnő barátnőjét vették fel. Megállapították, hogy Halma Antalné felelőtlenül, érdekből becsmérli a tanácstitkárt. Bugány Imre, a járási tanács elnökhelyet­tesének tájékoztatása szerint Kál­mánét jogosan bocsátották el, mert munkáját hanyagul végezte A dobozi tanács segíti a politechnikai oktatást Iskolánkat a megyei tanács művelődési osztálya mezőgazda­­sági jellegű gyakorlati oktatást kísérletező iskolává jelölte. Öröm­­mel írhatom, hogy nálunk, Dobo­zon a politechnikai oktatás tár­sadalmi ügy. A pártszervezet és a tanács nemcsak ígért, hanem valóban segített is. A tanács az oktató munkához szükséges terü­letet az iskolához közel biztosítot­ta, s annak bekerítéséhez 38 osz­lopot adott. Szerszámokra és a vetőmagra 1000 forintot utalt ki és vállalta a szerszámok karban­tartását, illetve annak költsé­gét. Nem kellett külön kérni, a föld felszántásáról és a szükséges trágya biztosításáról is gondos­kodott a tanács. A tanácselnök nemegyszer megtekintette kí­sérleti kertünket. Tanácsülésen is foglalkoztak vele, s így az egész község megismerte munkánkat, s mind többen érdeklődéssel figye­lik. Ez az érdeklődés jólesik ne­künk, nevelőknek, s még jobb munkára ösztönöz bennünket. Ha mind az 500 községben, ahol ilyen kísérleti iskola van, úgy támogat­ja a helyi tanács a nevelőket, mint Dobozon, bizonyára sikere­sen zárul az 1958—59-es kísérleti tanév. Busa László tanár, Doboz „Jól bevásároltunk veled" műszaki filmfelelős, TatabányaÖt esztendővel ezelőtt mentem férjhez. Mostanáig nem volt gyermekünk. Sokat bánkódtunk emiatt, mert férjem és én is na­gyon szeretjük a gyermekeket. Most végre valóra válik régi vá­gyunk: kisbabát várok. Örömöm­be azonban sok üröm vegyül, mert munkahelyemen különböző kellemetlenségem támadt terhes­ségem miatt. Áprilisban kerültem a Műsza­ki Könyvkiadó Vállalathoz. Az egyhónapos próbaidő után vég­legesítettek. Vezetőim véleménye alapján azt éreztem, hogy mun­kámmal meg vannak elégedve. Nem is volt semmi bajom, bána­tom, amíg hirtelen beteg nem lettem. Terhességem megtartása végett kórházba kellett mennem, s egy teljes hónapig betegállo­mányba kerültem. Azóta nincs maradásom. Munkámat — álla­potom ellenére — minden erőm­mel igyekszem jól végezni, mégis naponta szurkapiszkálnak. A sze­mélyzeti vezetőm például ilyen kijelentéseket tesz: „Jól bevásá­roltunk veled. Előre is közölhet­ted volna, hogy csőbe húzol ben­nünket. Az osztályvezetőd sok­szor panaszkodott, hogy osztályá­ra csak szülni jönnek a női mun­kaerők.” Ilyen körülmények között kép­telen vagyok nyugodtan dolgozni. Férjem már beszélt a vállalat személyzeti osztályvezetőjével, s kérte, mondja meg, mi kifogása van ellenem. Azt válaszolta, hogy semmit nem tudna ellenem mon­dani, de az osztályvezetőm pa­naszkodott, s ezt tudomásomra akarta hozni. Mindezekhez csupán még any­­nyit akarok hozzátenni, hogy áp­rilisban munkába lépésemkor nem jelenthettem be júliusban bekövetkezett terhességemet. Csajka Lászlóné Bpest VI., Majakovszkij u. Német úttörők köszönete A múlt hónap közepén egy né­met úttörő-küldöttség tagjaként Magyarországon tartózkodtam. Nagyon kellemes, szép napokat töltöttem el Budapesten, Balaton­­földvárott és Kismaroson. Sok magyar emberrel nőtt al­kalmam beszélgetni. Jóleső érzés­sel láttam, tapasztaltam a szíves vendégfogadtatást. Örülök, hogy élvezhettem a híres magyar ven­dégszeretetet. Ez a látogatás is megerősítette bennünk azt az el­határozást, hogy minden erővel harcolunk továbbra is a békéért és a népek barátságáért. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kedves fogadtatásért, a kellemes napokért. Anita Köber Köthet­ Anhalt Kisbattyáni útü­gy Kisbattyán a mi kis falucskánk. Komló kültelepülése. Régi köz­ség, még sincs kövesútja. Már sokszor kértük, hogy csi­náljanak kövesutat. A tanács ve­zetői látják, hogy nagy szükség lenne a kövesútra, mégsem tettek még eddig semmi említésre mél­tó intézkedést. Pedig már felaján­lottuk azt is, hogy pénzzel és tár­sadalmi munkával is hozzájáru­lunk az út megépítéséhez. Én pél­dául 1000 forintot és kétheti gya­logmunkát ajánlottam fel. Kisbattyán dolgozói több támo­gatást várnak a tanácstól. Mellert András Kisbattyán 5. ­ Maholnap már nem mer végigmenni az utcán. Reggelenként, ha hivatalba jár, a ker­tek alja felé veszi az útját. Ott oson a tanács­­házáig. Goromba, mint a pokróc. Előfordul, hogy ajtót mutat az ügyfeleknek. Kivételez. Aki disznótorba hívja, vagy kóstolót küld neki, annak nem fáj a feje az adó miatt. Fittyet hány a tekintélyes gazdák vé­leményére. Fejébe szállt a dicsőség. Körülbelül ez volt a feljelentés lényege, ame­lyet Szekeres József ta­nácselnök ellen küldtek a járáshoz. Ott előbb csak forgatták a levelet. Hitték is, nem is. Ho­gyan? Eddig úgy tud­ták, hogy Szekeres Jó­zsef az egyik legjobb ta­nácselnök a járásban. Az emberek szeretik, bizalommal fordulnak hozzá a faluban. Azt mondták rá, hogy talp­raesett ember. Aligha találtak volna nála al­kalmasabb embert erre a posztra. Mi történhe­tett most vele? Az első pillanatban Szekeres József is meg­döbbent, amikor a já­rási kiküldöttek mellé­nek szegezték a kérdést. — Igaz, hogy kerüli az embereket, nem mer végigmenni a főutcán, s a kertek alatt jár be a hivatalba? — Igen is, meg nem is — válaszolta kurtán Szekeres. — Hogy értsük ezt? — Csakugyan a ker­tek alatt járok be a hi­vatalba. — Szóval igaz. S­zekeres most már elnevette magát. — Igaz, de nem azért kerülök a kertek alá, mert félek az emberek­től. Ha az elvtársak egy kicsit kérdezősködnek a faluban, rögtön megtud­ják, miért. Ha a rendes úton jövök, sokkal to­vább tart, míg a tanács­­házáig érek. — S hogy állunk a kivételezéssel és a disz­nótorozással? — Ezt tagadom. Igaz, hogy egy-két helyre el­mentem disznótoros va­csorára, de ha jól meg­gondoljuk, akik vacso­rára hívtak, egy kicsit szegről-végről rokonaim is. Különben, amikor vágtam, én is visszahív­tam őket. A járási kiküldöttek egymásra néztek. Még úgysem hitték a felje­lentés hitelét, mint ed­dig. Hallgattak. Szeke­res szólalt meg. — Legalább azt mond­ják meg az elvtársak, hogy kivel utaztattam magam, s ki az a tekin­télyes gazda, akinek fittyet hányok a véle­ményére. — Hát itt van például Borsi Szabó Gábor. — Aha, most már tu­dom, honnét fúj a szél — kiáltott fel Szekeres, s most már szilárd ta­lajt érzett a talpa alatt. — Tudják, ki az a Borsi Szabó? Az volt itt a fa­luban valamikor a fu­­turás. Három évig vol­tam a cselédje. Borsi Szabó véleményére ez­után is fittyet hányok. A vizsgálat aztán ki­derítette a feljelentés körülményeit. Kiderült, hogyan változott meg Szekeres József tanács­elnök egyik napról a másikra. N­­­em sokkal a vizsgá­ld­­at előtt Borsi Szabó valamilyen ügy miatt a tanácsházán járt. Benyitott a tanács­elnök szobájába. Az ész­re se vette. Az elnök íróasztalát többen köz­refogták, beszélgettek, vitatkoztak. Borsi egy ideig csak állt a háttér­ben, hallgatózott, az­után egyre közelebb s közelebb somfordált. Bele-beleszólt a vitába, s mivel a többiek Jós­kának, Jóska öcsémnek szólították az elnököt, ő is így szólította meg. Szekeres hirtelen felug­rott. Füle hegyéig elvö­rösödött. Villámló sze­mekkel nézett Borsi Szabóra. — Hogy mer maga en­gem Jóska öcsémnek szólítani? Borsi szó nélkül kife­lé adalgott. Hát így „dölyföskö­­dött’’ Szekeres József tanácselnök. Horgos István Kecskemét A „goromba," tanácselnök Csapszék vagy népbolt A síkvölgyi akna vezetőinek nagy gondot okoz, hogy a mun­kásszálló tőszomszédságában levő népbolt korlátlan mennyiségben árusít szeszes italt. Egy-egy fize­tési napon a népbolt valóságos csapszékké alakul. A pult mellett, s kint az udvaron még késő éj­szaka is hallatszanak a részeg kurjongatások. Nemegyszer vere­kedésre is sor kerül. Nem szükséges sok magyarázat hozzá, hogy a korlátlan szeszes­ital-mérés miatt lazul a munkafe­gyelem is. A munkásszálló gond­noksága már többször kérte, hogy szüntessék meg a népboltban a szeszes ital korlátlan árusítását. Eddig még válaszra se méltattak bennünket. Sok józan életű dolgozó is kö­veteli a szeszes ital korlátlan áru­sításának betiltását. Azt mondják ők is, hogy szükség van a nép­boltra, de a munkásszállón ad­dig nem lesz teljes a rend és a nyugalom, amíg akó számra mé­rik a népboltban a bort és a pá­linkát. Csordás József a síkvölgyi munkásszálló gondnoka Alumíniumkohászok gondja Az Inotai Alumíniumkohó ta­valyi termelési tervét 600 tonná­val túlteljesítette. Most sajnos nem állunk ilyen jól. Eddig 700 tonna alumíniummal vagyunk adósai a népgazdaságnak. Az el­maradás oka elsősorban az, hogy kádjaink megrongálódtak. Beru­házási keret nem volt a felújítá­sokra, s ezért az öreg kádakkal termeltünk, melyek sok üzemza­vart okoztak. De hiba volt az is, hogy a vezetőség nem kérte ki a régi, tapasztalt kohászok és a cso­­portvezetők véleményét, pedig ez­zel, ha megszüntetni nem is, de csökkenteni lehetett volna a hi­bákat Az elmaradás megszüntetése és a műszaki problémák megbeszélé­se végett a pártvezetőség kom­munista aktívaértekezletet hívott össze az üzemben. Itt nyíltan fel­tárták a hibákat, a vezetők fele­lősségét. Sok hozzászólás elhang­zott, hogy a műszaki vezetők nem voltak őszinték a fizikai dolgo­zókhoz, nem hallgatták meg vé­leményeiket, javaslataikat. Elbi­­zakodott a vezetőség a tavalyi jó eredmények miatt A júniusban végrehajtott létszámcsökkentés nem volt megalapozva. A gépesí­tés bevezetésénél előbb és több dolgozót adott le az üzem, mint amennyit szabad lett volna. Az értekezlet nagyon tanulsá­gos, értékes volt. Minden hozzá­szólásban érződött a féltő felelős­ség, az aggodalom az elmaradás miatt. A párt- és üzemvezetőség elfogadta a dolgozók bírálatát. Megállapítottuk, hogy a műszaki vezetés képes nagyobb eredmé­nyeket elérni. Megígérték, hogy a jövőben megbeszélik a dolgozók­kal, hogy mit miért csinálnak, tájékoztatják őket a feladatokról. Ha az üzem vezetősége megtart­ja szavát, jövőre nem fogunk szé­gyenkezni, ha az Alumíniumkohó terv teljesítése szóba kerül Miklós István az Inotai Alumíniumkohó dolgozója Megszerették a közös munkát A somogyszobi burgonyatermelő szakcsoport tagjai 22 hold bur­gonya termését takarítják be, s készítik elő téli tárolásra. A cso­port tagjai minden munkát közö­sen végeztek. A terméskilátások igen jók: 90—100 mázsa holdan­ként átlagra számítanak. Egy-egy családra átlag 1300 négyszögöl jut és ennek terméséből családon­ként 10 000 forint bevételre szá­mítanak. A bevétel négy százalé­kával a közös alapot gyarapítják. A szakcsoport tagjai rendsze­resen tartanak megbeszéléseket. Legutóbb elhatározták, hogy ha­marosan permetezőgépet vásárol­nak. Mostanában sokat beszélnek a tagok a szakcsoport továbbfej­lesztéséről. Megismerték, megsze­rették a közös munkát s lehet, hogy hamarosan tovább mennek egy lépéssel. Dévai Zoltán Nagyatád Félmillió látogató a műszaki filmvetítéseken A Nehézipari Minisztérium az ipari tárcák között elsőnek vezette be a műszaki filmek vetí­tését a bányatelepeken. A film­szolgálatnak az a legfontosabb feladata, hogy segítsen a balese­tek elhárításában. Tapasztalata­ink szerint ez a munka a vára­kozásnál eredményesebbnek bizo­nyult. A filmszolgálat műszaki propa­gandafilmeken kívül híradófil­meket is készít. A statisztikai ada­tok szerint 500 000 dolgozó nézte meg az előadásokat. A filmszolgálat dolgozói nem hiába fáradoztak. Munkájukról elismeréssel beszélnek a moziláto­­gatók és a felettesek is. Hastó Ferenc

Next