Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-21 / 249. szám
Titü)©|€áiÍ¥ és technika A KŐKORSÓTÓL az alumínium edényig Egyes népek társadalmának fejlettségi fokára, valamint műszaki színvonalára jellemzőek az általuk használt edények. A primitív őskorban az agyag- fa- és kőedények kielégítették a szerény igényeket. A technika haladásával ezeket a törékeny, nehezen tisztítható, rossz hővezető anyagokat könnyen alakítható fémekből készült edények váltották fel. A fémkorszak kezdetén elsősorban nemesfémekből, aranyból, ezüstből készültek ételek és italok tárolására és főzésére alkalmas tárgyak. A sok száz éves tapasztalat azt mutatta, hogy a nemesfémekkel érintkező ételek az aranyat, ezüstöt nem támadják meg s így a bennük tárolt ételek az oldódó fémektől nem szennyeződnek. Az igények növekedésével, valamint a természetben található nemesfémek mennyiségének viszonylagos csökkenésével. Időszámításunk előtti 5 és 3 ezer között kohászati eljárások segítségével mesterségesen előállított fémanyagokkal kezdték pótolni a nemesfémeket. Az egyiptomi, a görög és a római leletek azt bizonyítják hogy az ókor fejlett civilizációit, népes ételeiket és italaikat jórészben rézből, bronzból, ónból, sőt ólomból készült edényekben főzték illetve fogyasztották. Ezek az edények az egyes élelmiszerek hatásával szemben már nem voltak közömbösek, de az orvostudomány akkori alacsony fejlettségi foka miatt a fémmérgezésekből származó tünetekre nem figyeltek fel. A jó edény öt jó tulajdonsága A hűbéri társadalommal egy legszélesebb köreinek tetszését, idejűleg megindult a vaskohászat. Idővel a háziasszonyok megtanul- A fejlődő vasipar lehetővé tette,ták az alumíniumedényeket jól hogy a vasból készült olcsó tő karbantartani, s rájöttek, hogy a sima felületű tárgyak tisztántartása az eddig használt edényekhez képest lényegesen könnyebb. Az edények tömör, egynemű fémből készülnek, nem áll fenn a repedés, lepattogzás vagy kicsorbulás veszélye. Végül az alumíniumipar rohamos fejlődése következtében a könnyűfém előállítási költségei annyira csökkentek, hogy a XX. század második felében a könnyűfémből készült tárgyak ár szempontjából is felvehetik a többi edényekkel a versenyt. Jelenleg a világ alumíniumterme A „Kukta” gyorsfőző az Aluminiumárugyár újdonsága: a pontosan záró fedél nem ereszti ki a gőzt, ezért az étel a nagyobb gőznyomás alatt lényegesen gyorsabban fő puhára. Jelmagyarázat: 1. biztosítószelep szabályozza az edényben a gőznyomást; 2. túlhevítési biztosíték; 3. feszítőbütyök, a felső feszítőnyél hajtásával a fedél légmentes zárását biztosítja; 4. a feszítőnyél rögzítését biztosító kapocs. A főzőedény egyetlen ujjnyomással nyitható és zárható, meg cikkek az egyszerűbb emberek konyhájába is bevonulhassanak. A vasedények viszont rozsdásodtak, az ételeket elszínezték. Több középkori leírásban olvasható, hogy egyes közegek vagy a céhek tiltják a vasedényekben való főzést és tárolást. Ezeken a hátrányokon úgy igyekeztek segí teni, hogy a vasedények felületét bevonatokkal védték, így születtek meg a XV. század végén a tűzben ónozott vastárgyak, majd a későbbi évszázadokban a zománcozott vasedény. A XIX. és XX. század rohamost műszaki fejlődése nem elégedett meg a régi anyagok és eljárások tökéletesítésével, hanem olyan anyagot keresett, amely önmagá-ban, minden utólagos védelem nélkül ki tudja elégíteni az ideális főző- és tároló edényekkel szemben támasztott alábbi köve-telményeket: 1. a szervezetre önmaga és sói is teljesen ártalmatlanok legyenek; 2. tetszetős külseje és fénye le-gyen; 3. könnyen tisztítható; 4. ne legyen törékeny; 5. olcsó tömeggyártásra legyen alkalmas. A századforduló alkalmával a nikkelből és a nemesacélból készült edények az első négy követeményt kielégítették, de az 5. feltételnek költséges voltuk miatt nem tudtak megfelelni. Évente 500 millió alumínium edény A XX. század technikusai végre az alumíniumban találták meg a régen keresett ideális edényalapanyagot. Az összes fejlett államkában elvégzett leggondosabb orvosi vizsgálat mind azt bizonyította, hogy az alumínium és sói a szervezetre teljesen ártalmatlanok. Ezüstösen csillogó fényével megnyerte a fogyasztóközönség rése évi 3,5 millió tonna. Ennek a fémmennyiségnek 15 százalékából, tehát mintegy 500 000 tonnából edényt és háztartási tömegcikket gyártanak. Vagyis a világon évente nagyságrendileg félmilliárd darab alumínium lábas, fazék, pohár, csésze csajka stb. kerül forgalomba. Egyes országokban a legutóbbi tíz év alatt az alumínium edény annyira elterjedt, hogy az üzletek kirakataiban szinte egyeduralkodó. (Például Svájcban, Svédországban, Belgiumban és legújabban a Szovjetunióban.) Két probléma: nagyobb szilárdság, a csiszolás automatizálása Magyarországon az alumínium edény gyártása igen korán megkezdődött, az 1920-as években már két gyár állított elő könynyűfém-edényeket. A nagyipari fejlődés azonban csak a gyárvállalatoknak 1948-ban történt államosítása után indult meg, és 1948-ban kezdett termelni új gyárunk, amely Közép-Európa legnagyobb alumíniumedény-gyára. A régi üzemekben nem fordítottak kellő gondot a nyersanyag minőségére, a gyártás egyes műveleteit a műhelyekben szétszórtan végezték, a félig kész és kész anyagot egymásra dobálva, ócska ládákban tárolták; az új üzemben az edényelőállítást, folyamatos, jól áttekinthető munkamenetben szervezték meg, és a vevő gonddal ellenőrzött, tökéletes árut kap. Évente egyre újabb, tetszetősebb, a háziasszonyok igényeinek fokozott kielégítését célzó alumínium főzőedényformák jelennek meg, például gyorsfőző, villanytűzhelyre való, kis áramköltséget igénylő lábasok, fazekak, hajók és kórházak korszerű konyháinak főzőedényei stb. Alumíniumedényeket gyártó üzemeinket állandóan fejlesztjük. Jelenleg ez a két legnagyobb probléma: 1. ötvözött alumínium felhasználásával nagyobb szilárdságú, még tartósabb árut gyártani; 2. az edények végső fényét biztosító, költséges és nagy fizikai munkát igénylő mechanikai csiszolásnak és fényesítésnek automatizálása, illetőleg vegyi eljárások segítségével történő helyettesítése. Jelenleg évente körülbelül,2 millió alumínium edényt nyert a magyar ipar. Bár ez igen tekintélyes szám, alatta marad az iparilag fejlett országok termelésének. Közismert viszont, hogy egyetlen hazai fémes nyersanyagunk, az alumínium. Ezért népgazdasági szempontból is előnyös hazai alumínium fémünket a nagyközönség által már eddig is megkedvelt évtizedek óta jó eredménnyel használt aluminiumedénygyártásnál fokozottabban felhasználni. Dr. Domony András a műszaki tudományok kandidátusa ■ A nagyvárosi levegőt az alumínium sokkal jobban állja, mint a vas, horgany, réz vagy akár az ólom. Időtálló festését is megoldották már. Évente — világviszonylatban — 300 000 tonnánál többet használnak fel belőle az építőiparban. A háború utáni súlyos angliai lakásínséget futószalagon gyártott, négy részben teherautón szállítható, a helyszínen kb. 50 munkaórával szerelhető alumíniumból készült családi házakkal enyhítették. A kedvező tapasztalatok alapján áttértek a nagyobb épületeknél is a vasvázra szerelhető, alumíniumból készült panelek gyártására. Az építkezés sebességére jellemző, hogy 22 emeletes épület építkezésénél 1,35 m széles, 7 m magas, 90 kg összsúlyú panelekből 400 munkaóra alatt 6600 négyzetméter falfelület készült el. Az alumíniumedények egészségügyi értékelése A talaj jelentős mennyiségű alumíniumsót tartalmaz. A termesztett növények, melyekkel táplálkozunk, ugyancsak tartalmaznak több-kevesebb alumíniumsót. A növényevő állatok húsában, szerveiben is megtalálható ez a mindenütt előforduló elem. Ezek után természetes, hogy a takezdetben sokan a környezetből a szervezetbe kerülő alumíniumsókat elkerülhetetlen szenynyeződésnek tartották. Ma inkább az a nézet terjedt el, hogy az egyes alumíniumsók meghatározott igen kis mennyiségére szervezetünknek szüksége van, enélkül jól működni nem is tud. Nincs alumíniummentes emberi szervezet Gyakorlatilag éppen a talaj jelentős alumíniumtartalma miatt elképzelhetetlen, hogy alumíniummentes szervezet alakuljon tajjal állandóan érintkező és a talajból kinőtt gabonaféléket, főzelékeket és gyümölcsöket fogyasztó ember szervezetében is megtalálhható az alumínium. Az egyes szervekben és szövetekben különböző ugyan az alumínium mennyisége, de alumíniumot csaknem minden szervben ki tudtak mutatni ki, mert már az anyatejjel kap a csecsemő alumíniumot és minden további táplálékkal újabb és újabb alumínium jut szervezetébe. A felnőtt egyén vegyes táplálékával naponta 10—100 milligramm alumínium kerül a szervezetbe, amely nagyrészt ugyan kiürül, így a szervezet összes alumíniumtartalmát lényegesen nem változtatja meg. A legutóbbi néhány évtizedben a háztartási eszközöket mindinkább alumíniumból, illetve az alumínium különböző ötvözeteiből készítik. A réz-, ón- és vaseszközök helyett mindinkább elterjednek az alumíniumeszközök. Népszerűségük egyes kedvező tulajdonságoknak köszönhető. Közismert, hogy a sárgaréz-edények savanyú étel hatására megzöldülnek, s a keletkező „grünspann” erősen mérgező. A rozsdásodó vaseszközökkel is sok kellemetlen tapasztalatunk volt, ezért a rozsdás eszközöket még ma is, mint egészségre ártalmas, veszélyes, „vérmérgezést” okozókat inkább félreteszik. Az óntányérok és az ónozott fémeszközök is gyakran okoztak panaszokat. Emberi agy: kilogrammonként 0,004 milligramm „ máj: »» 0,16* „ izom: *» 0,015 »• „ vér: »» 0,12 *» „ tüdő: *» 6,05» Az alumínium háztartási eszközök kezelése A modern háztartás díszei, a konyhaszekrényben sorakozó alumíniumedények. Kellően, gondos kezeléssel évtizedekig kifogástalanul szolgálnak. Elsősorban óvni kell őket a sérüléstől, a horpadástól. Az alumínium aránylag lágy fém, könnyen alakítható. Dobálástól, étődéstől könnyen behorpad, erős nyomástól a feneke kidomborodhat. Ha az edény feneke nem simul rá teljesen a főzőlapra, a hőátadás rosszabb, lassabban melegedik az étel, több tüzelő vagy áram fogy. Fontos tehát, hogy az edény feneke hosszabb használat után is teljesen sík maradjon, így tisztítsuk ! Az alumíniumedényeket, eszközöket meleg vízben tisztítsuk. Tisztításukhoz ne használjunk drótkefét, homokot vagy csiszolóvásznat. A meleg vízbe szódát adni sem tanácsos, mert a szóda az alumíniumot kis mértékben oldja, tehát az edényt rongálja. Az alumíniumtárgyak tisztítására alkalmas szerek kaphatók a kereskedelemben. Ezekbe, amennyiben szódát tartalmaznak, olyan anyagot is kevertek, amely megakadályozza, hogy a szóda az alumíniumot oldja. Az ilyen oldódást gátló anyagokat inhibitoroknak nevezzük. Közéjük tartozik például a vízüveg. Ha a szódához 0,5—1 százalék vízüveget keverünk, már nyugodtan használható alumíniumedények tisztítására. Ugyancsak jól bevált módszer, ha az edényt szappanos gyökérkefével lesúroljuk és utána forró vízzel alaposan leöblítjük, öblítés után az edényeket meg kell szárítani. Semmiesetre se tegyük el nedvesen, fedővel letakarva, mert a pangó nedvesség az alumínium nagy ellensége. Nemcsak a szóda rongálja meg az alumíniumot, hanem a savanyú étel is, ha hosszabb ideig áll benne. Ezért savanyú káposztát, vagy ecettel savanyított ételeket ne tegyünk el másnapra alumíniumedényben. Tejet viszont nyugodtan tarthatunk benne. Az edényből kioldódott alumínium csak az edényt rongálja és csökkenti az élettartamát. Az ételbe kerülő csekély mennyiségű alumíniumvegyületek az étel ízét, színét, vitamintartalmát, élvezhetőségét nem rontják el. Olyan vidékeken, ahol a víz kemény, a gondosan kitisztogatott alumíniumedényben könnyen eltávolítható feketée bevonat keletkezik a kemény víz huzamosabb forralásakor. Ezt úgy előzhetjük meg, hogy a tiszta alumíniumedényben 1 — 2 óráig lágy (eső-) vizet forralunk. Forralás alatt az alumínium felületén a már természetes állapotban is meglevő láthatalan vékonyságú oxidhártya megvastagodik, és vékony, kb. 0,0005 milliméter színtelen oxidréteg keletkezik." Az így létrejött oxidnak a tudományos neve: böhmit. Ez a böhmitréteg megakadályozza, hogy a kemény víztől az alumínium megfeketedjék. Ezt a lágyvizes főzést időnként célszerű megismételni. Az így kezelt edényt puha kefével vagy szivaccsal tisztítsuk meleg vízben. A böhmitrétegről általában könnyebb eltávolítani az ételmaradékot, mint az eredeti alumínium-felületről. Nem szabad azonban acélforgiáccel dörzsölni vagy erősen lúgos tisztítószert használni, nehogy a böhmitréteg megsérüljön, vagy feloldódjék. Az eloxált alumínium Akadnak a háztartásban szép pasztellszínű alumíniumtárgyak is. Ezeknek a felületét a festés előtt kénsavas oldatban villamos- árammal kezelik, idegen szóval: reloxálják. A kezelés hatására a már említett láthatatlan vékonyságú, felületi oxidhártya 0,01 mm rétegre vastagodik. Az eloxálással létrehozott finom oxidréteg kemény, jó védőhatású. Szerkezete szivacsos, ezért könnyen festhető, a festékoldatot beszívja magába, így készül a hőpalack (termosz) aranysárga vagy világoskék tokíja, a házi szódavízkészülék (autó- szifon) alumínium burkolata. Az eloxált és festett alumíniumtárgyat is védjük az ütődésitől és a sérüléstől. Ha beszenenyeződött, meleg vízben szivacsosan tisztítsuk le, töröljük szárazra, majd savmentes zsiradékkal (például vazelinnal vagy paraffinolajjal) vékonyan kenjük be, és puha törlővel dörzsöljük át, így kezelve hosszú ideig szép és hasznos marad. Körülbelül ötven éve annak, hogy a háztartási alumínium-eszközeik bevonultak a háziasszonyok birodalmába. Azóta is jól szolgálnak, olcsók, szépek, tartósak. Élettartamukat megnövelhetjük, ha szakszerűen ápoljuk őket. Széki Pálma Kossuth-díjas, a műszaki tudományok kandidátusa Nem siettetik a vitaminok bomlását Az új fém elterjedésekor világszerte folytatott vizsgálatok eredménye: a fémalumínium sói gyakorlatilag nem mérgezőek. Természetesen az alumínium is, mint minden más fém, savakkal, lúgokkal, tömény sóoldatokkal szemben csak bizonyos mértékig és ideig ellenálló. A „kémiailag erősen aktív” ételek, élelmiszerek vagy italok kisebb-nagyobb mennyiségű alumíniumot kioldanak az edény falából és a kioldódott alumíniumsók átkerülnek az ételbe vagy az italba. Az alumínium sói általában nehezen oldódnak, ezért felszívódásuk sokkal kisebb, mint sok más fémsóé. A régebben használatos fémedényből kioldódó rézsókkal szemben az alumíniumsók nem mérgezőek, nem változtatják meg az étel vagy az ital színét, szagát vagy ízét és — ami talán a legfontosabb — nem siettetik a táplálékban levő érzékeny vitaminok bomlását. Dr. Tarján Róbert az orvostudományok kandidátusa