Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-14 / 243. szám

1958. október 14. kedd Hétszeres lakodalom Mezőtúron Mezőtúr termelőszövetkezeti vá­ros minden eddigi hírességére féltette a koronát az, hogy szom­baton zajlott le a hetedhét or­szágra szóló túri lakodalom. Leg­régibb termelőszövetkezete, a tíz­éves jubileumát ünneplő, 265 tagból álló, közel 2300 holdon gazdálkodó Petőfi Tsz kitett ma­gáért: hétszeres lakodalmat tar­tott, a szövetkezet tizennégy ifjú dolgozójának felejthetetlen me­nyegzőjét. — Násznagy uram! Jövetelünk célja, hogy lányukat fiúnknak ki­kérjük ... Ünnepélyesen zengett a nászin­duló, amikor a hét ifjú mátkapár rózsaszőnyegen vonult be Murá­nyi László anyakönyvvezető elé, aki sorra-rendre összeadta és há­zastársaknak nyilvánította Mol­nár Sándort és Csurgó Zsuzsit, Takács Sándort és Szőllősi Zsu­zsit, Szabó Ferencet és Szőke Irént, Varga Sándort és Kerék­gyártó Irént, Szappanos Sándort és Gál Rozikát, Csépes Sándort és Lévai Terit, Csontos Ferencet és Csuka Esztit. Tizennégyszer hangzott el a boldogító „igen" és megkezdődött az esküvő utáni vi­gasság. Lassanként beesteledett és a ta­­nácsháza összes termeiben asztal­hoz telepedett a hét márkapár és a vendégsereg. A vendégek köré­ben ott ült Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Dögei Imre elvtárs, fölművelésügyi miniszter. A fia­tal házasok egészségére az első poharat Csuka Lajos elvtárs, tsz­­elnök ürítette. Harsogott az „él­jem­ és Kiss Dezső meg 35 tagú cigányzenekara húzta rá a tust. Egyszer csak pohárral a kezében Dobi elvtárs emelkedett szólásra: — Meleg szeretettel köszöntöm a hét ifjú házast, azt a hét leányt és fiút, akik ma esküdtek örök hűséget egymásnak ... Gondolja­tok arra: ennek a szövetkezetnek köszönhetitek, hogy egymásra ta­láltatok, és ezért is szeressétek kö­zös gazdaságtokat, a Petőfit... Kívánok néktek nagyon boldog házaséletet és jó erőt, egészsé­get ... ... És a cigányok pengették a húrokat, magasra szökkent a jó­kedv, szállt a dal, ropták a tán­cot a túri fiatalok, öregek egyaránt. Amikor a vasárnap reg­geli napfény bekiváncsiskodott az ablakon, még akkor sem volt vége a túri lagzinak. Major Lajos NÉPSZABADSÁG A malomsoki lecke Egy állattenyésztő mintaközség életéből Malomsok... Eldugott község a pápai járásban, a Kisalföld déli csücskében. Neve mégsem isme­retlen. Híre bejárta a megyét, az egész Dunántúlt. Idegen országok­ból érdeklődnek iránta, külföldi küldöttségek keresik fel, s nyilat­koznak nagy elismeréssel róla. A járási tanácsnál azt mondják, hogy a kétszázhetven malomsoki gazdából 220-nak nyugodtan oda lehetne tűzni a kabátjára a min­tagazda jelvényt. Évente 50—60 tenyészbikát szállítanak el az or­szág különböző részeibe ebből a községből. De ezenkívül tenyész­­üszőket, teheneket, tenyészkocá­­kat, kanokat és évente nem keve­sebb, mint 400 darab hízott ser­tést nevelnek az itteni gazdák. Állattenyésztő mintaközség Ma­lomsok. Több mint ezer szarvas­­marha van ebben a községben. Hetven törzskönyvezett anyakoca, rengeteg növendék és hízósertés. Egy-egy gazda istállójában két­­három tehén és egy-két növendék­marha található. De nem ritkaság az olyan gazda sem, ahol nyolc­tíz szarvasmarha áll az istálló­ban. A községben 90 olyan tehén van, amelynek az évi tejtermelé­se magasabb a 4500 liternél. Dehát hogyan jutottak a törzs­állattenyésztés ilyen magas fokáig a malomsoki gazdák? Minek köszönhetik a nagy eredményeket? Öreg­emberek mesélik, hogy Malomsokon mindig szerették az állattenyésztést. Már a múlt szá­zad végén is szép állatállomány­­nyal dicsekedhettek. Szépek vol­tak a teheneik, csak kevés tejet adtak. Néhányan a középparasz­tok közül az 1910-es években el­határozták, hogy közös erővel Svájcból simmentáli bikákat és üszőket hozatnak be, hogy előse­gítsék a szarvasmarhák testalka­tának fejlődését, s az élősúlyuk gyarapodását. És természetesen a terelékenység növekedését is et­től várták. De simmentált üsző­höz nem jutott mindenki. Jó né­hány esztendő telt el, míg a minő­ségi változás bekövetkezett. Az első törzskönyvezéseket 1923-ban végezték a községben. Gyarapo­dott is az állatállomány, csak még mindig lassan. Úri nagybir­tokok vonták körül a községet, s csak 10—12 gazda láthatta hasz­nát a minőség javulásának. Ám a jó állattenyésztés mód­szereit ellesték, megtanulták a többiek is. Később ismét 11 sim­­mentáli tehenet hozattak Svájc­ból. Rájöttek a malomsoki gazdák, hogy érdemes tenyészállatot ne­velni. Egyre többen törzskönyvez­tették szarvasmarhájukat. A há­ború azonban alaposan megtépáz­ta a törzsállományt. Alig maradt néhány szarvasmarha 1945 tava­szára a községben. Nehéz volt a talpraállás. De különösen nehéz azoknak, akik akkor kezdtek életükben először gazdálkodni. Mert pontosan 106 új gazdát avattak 1945 májusában, a földosztás után Malomsokon. Ezer­­négyszázhuszonhét hold földet osztottak ki a községben, és még a törpebirtokosoknak is jutott be­lőle. Megindulhatott a takarmány­­termelés. Levezették a vadvizeket a rétekről, legelőkről. Csakhogy az újgazdáknak még a puszta föl­det is elég volt megművelni. Te­nyészállatnevelésre nem gondol­hattak akkoriban. De az 1948— 1949-es években már néhány új­gazda szerzett tenyészüszőt. S meg­indult a versengés a gazdák kö­zött. A régebbi állattenyésztők neve mellé új nevek kerültek, az új gazdák nevei. Wolf József, az egykori cseléd néhány esztendő alatt szaktekintély lett a faluban. Három törzskönyvezett tehenet tart, s az egyik 7800 liter tejet adott a múlt évben. Évente 7—8 hízót szerződtet, ezenkívül minden évben elszállítanak tőle egy-egy tenyészüszőt vagy bikát. De sorolhatnánk tovább az egy­kori cselédeket, Gulyás Lajostól Nagy Béláig sokat. Megtanulták a gazdálkodást, s az utóbbi esztendőben tették iga­zán híressé Malomsok községet ezek a gazdák. Szépek az eredmé­nyek, de azt is meg kell monda­ni, hogy itt még az idősebb embe­rek sem szégyellik a tanulást. Ebben a községben az állatte­nyésztési szakkönyvek a legnép­szerűbbek, s eljárnak a téli esté­ken a különböző szaktanfolya­mokra is. A gazdák 30 százaléka szakiskolát végzett. Az országban még mindig sok helyen idegenkednek a silózástól. Malomsokon már tíz esztendővel ezelőtt 50 gazda portáján volt si­lógödör. Ma pedig már csak el­vétve akad olyan ház, ahol ne lenne 5—6—8 köbméteres silógö­dör. Most, hogy nincs vetési kény­szer, nagyobb terület jut takar­mánytermelésre. A szántóföld 23 százalékán ma már pillangós nö­vényeket termelnek. Nagyobb gondot fordítanak a föld művelé­sére is. Nagyobb termést adnak a takarmányféleségek, több műtrá­gyát használnak. Az idén eddig 600 mázsa műtrágyát vásároltak a malomsoki gazdák. Egy-egy tenyészbika 18 000— 20 000 forintot ér. Egy jól tejelő tehénért sok pénzt fizetnek. Ma­­lomsokot gazdag községnek tart­ják. A jó gazdálkodás, a jó állat­tenyésztés nagy haszonnal jár.­ Jól is élnek a malomsoki gazdák.­­ Most alaposan megleckéztette a Malomsok azokat a járási és me-­ gyei vezetőket, akik éveken át­­ csak azt hajtogatták: könnyebb új Rába vizének folyását megfordí-t tani, mint Malomsokon szövetke-­ zést létrehozni. Két­ esztendővel­ ezelőtt ugyanis három család ös­-­­szefogott. Kertészeti szakcsoportot­ alakítottak. 3•4 Az első év jövedelmét­­­ a következő évre beruházták, me­­­legágyi ablakokat vásároltak, s azt idén már 50 000—60 000 forint tisz­­­ta jövedelmet hozott, családonként­ a kertészkedés. Ma már tíz tagja­ van a szakcsoportnak. De mások­ is szervezkedni kezdtek.­­ Wolf József tíz gazdatársával! burgonyatermelő szakcsoportot! alakított 20 holdon. Az idei nagy! kolorádóbogár-járás ösztönözte a­ gazdákat az összefogásra. Köny-J nyebb a védekezés, ha egy tagban­ van a föld. S a burgonyát már! gépekkel művelik. Géppel szán-! tátják a földet, géppel ültetik a­ burgonyát, géppel kapálják és az-­ zal is szedik ki. S azt mondják, ha! sikerül, akkor jövőre már a többi! növényféleséget is a szakcsoport! termeszti. És egy-két év múlva! talán az állattenyésztést is a kö­­­zösben folytatják.­­ Mások azt szeretnék, ha ismét! megalakíthatnák a tejszövetkeze­­­tét. Sok tejet adnak a malomsoki! tehenek és soha annyi tejet nem­ vásároltak fel a községben, mint­ az elmúlt két évben. Szeretnék­ közösen értékesíteni a tejet és a­ sertésállomány fejlesztéséhez is! nagy szükség lenne a sovány tej­! re.­­ Forr, pezseg az élet Malomso-!­kon. Három gazda kezdte a szö-! vetkezést, s ma már sokan köve-| tik őket. Mert a malomsoki gaz-! dák olyanok, hogy ha rájönnek­ arra: összeszövetkezve könnyebb! és jobb, akkor szövetkeznek. Segí­teni kell hát ezeket a kezdeti lé­péseket. Cserkút­ Ferenc 9 Az egyszerűbb szövetkezés eredményei és lehetőségei Több mint fél éve, hogy a szö­­VOSZ felülvizsgálta a mezőgaz­dasági társulásokat, szakcsoporto­kat. Akkor még nagyon sokan voltak, akik kétségbe vonták a szakcsoportok, társulások szerepét a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakításában. Az­óta csökkent a kétkedők száma, a szakcsoportok jelentős része megszilárdult, az újabbak többsé­ge is biztató képet mutat. Beru­házási tervük adatai meggyőzően bizonyítják ezt. Az év elején a szakcsoportok, társulások összes vagyona mint­egy 9 millió forint volt. 1957-ben 337, 1958-ban 803 szakcsoport ké­szített termelési és pénzügyi ter­vet. 1958. évre elkészített beru­házási tervükben 19 millió forint szerepel, melyből 11 millió forint értékű beruházást saját erőből va­lósítanak meg. Ha a beruházások megoszlását vizsgáljuk, igen érdekes képet ka­punk. Ez évben mintegy 700 ka­­tasztrális holdon telepítenek sző­lőt, gyümölcsöst stb., mintegy 3000 kh-on építenek öntözőtelepet. Közel 1 millió forintot terveztek tenyészállatok — főképpen törzs­könyvezett juh, sertés, baromfi­beszerzésére. Különböző gépek vásárlására több mint 6 millió forint van előirányozva. Egyre több motoros gépet vásárolnak. A kiskőrösi járás területén pl. az idén 5 lóvontatású motoros per­metezőt vásároltak a szőlőterme­lő szakcsoportok. Építkezésre is több mint 3 millió forint van elő­irányozva. Ebből épül a verpeléti és az abasári szőlőtermelő-szak­csoportok közös pincéje, több ba­romfitenyésztő szakcsoport ba­romfiólja, feldolgozóüzeme stb. Növekedik a közös értékesítés is, mintegy 70 millió forinttal. Fi­gyelemre méltó, hogy jövedelmük több mint 10 százalékát közös va­gyon növelésére fordítják. Ahhoz azonban, hogy a beruhá­zási tervek megvalósuljanak, igen komoly erőfeszítésre van még szükség. Ha megfelelő támogatást, segítséget, adunk a szakcsoportok­­nak, akkor a beruházási terv nem marad papíron, hanem számolha­tunk azzal, hogy a szakcsoportok, társulások közös vagyona ebben az évben eléri a 20 millió forin­tot.­­ Január óta több mint 2000 katasztrális holddal növekedett a közösen művelt földterület. A fejlődést mutatja az is, hogy fél év alatt 31 szakcsoport alakult át termelőszövetkezeti csoporttá, illetve termelőszövet­kezetté. Koránt sincs azonban kihasz­nálva minden lehetőség. Néhány példa: Szolnok és Békés megyében eredményesen használják fel az öntözés lehetőségeit szakcsoportok szervezésére és ez évben több ezer katasztrális holdon építenek öntözőtelepet, illetve rizstermelés­re már nem használható öntöző­telepet építettek át takarmányter­mesztés céljára. Hajdú megyében viszont alig tesznek valamit az öntözéses termesztés fejlesztéséért. 200 kát. holdat sem haladja meg a szakcsoportok közös telepítése, pedig a Keleti Főcsatorna mentén szinte kimeríthetetlen lehetőség van az öntözéses termesztés kiter­jesztésére. A legkülönbözőbb gazdasági feladat, amellyel egy­­egy termelő nem tud megbirkóz­ni, szakcsoport vagy más társulás útján megoldható lenne. Ha például a burgonyatermelő vidékeken a termelők nem 400 négyszögölenként ültetik külön­­külön kis parcellákban a burgo­nyát, hanem önkéntes földcseré­vel 4—5—10—15 holdas táblákat alakítanak ki, akkor a burgonya­bogár elleni védekezés nagyüzemi módon lehetséges és a védekezés hatásfoka sokkal nagyobb, a ter­melési költségek pedig csökken­nek. A szakemberek és a szőlőterme­lők előtt ismeretes, hogy jelenleg, sőt a közeli években sem tudjuk biztosítani a szőlőszaporítóanyag (vadalany, gyökeres vessző, olt­vány) szükséglet kielégítését. Ugyanakkor lehetőség volna ar­ra, hogy az ország különböző sző­lőtermelő vidékein parlag- vagy más célra hasznosított területen szaporítóanyagtermelő szakcsopor­tot hozzunk létre. Sok lehetőség volna arra is, hogy a szikes, savanyú és futóho­mok talajokat tervszerűen, táb­lásan javítsuk. Ha a talajjavítást dűlőnként, határrészenként szö­vetkezeti alapon szervezik meg, olcsóbban lehet elvégezni. A földművesszövetkezetekhez kihelyezett gépállomási gépek fel­­használására minden faluban le­hetőség van géphasználati társu­lások szervezésére. A gépek üze­meltetése így gazdaságosabb, a termelőknek pedig jelentős anya­gi előnyt jelent. A szerződéses növénytermelés is sok lehetőséget ad a szövetkezeti termelés egyszerűbb formáinak megvalósítására. Egyebek között erre ösztönöz a nagyüzemi felár­rendszer is, amely a szerződésben előírt feltételek betartása esetén igen jelentős anyagi előnyt bizto­sít a termelőknek. Ennek ellenére a géphasználati és a növénytermelő társulások szervezése nem halad megfelelő ütemben. Több megyében — Sza­bolcs, Veszprém, Komárom — az elmúlt két hónap alatt egyetlen géphasználati társulást sem szer­veztek. Más megyékben is kevés a géphasználati társulás. A géphasználati társulás szer­vezése a növénytermesztés fej­lesztésének egyik legfontosabb módszere lehet, ha tömegméretek­ben elterjesztjük. Ehhez azonban szükséges, hogy a gépállomások biztosítsák a földművesszövetke­zetek részére az állandó jelleggel kihelyezett szántótraktort és egyéb gépeket, s a társulás tagjai biztosan számíthassanak a gépek munkájára. A társulások létrejöt­tének másik feltétele, hogy az fmsz-ek és a gépállomások ehhez adjanak meg minden segítséget. Nem halad kielégítően a szőlő­­termelő szakcsoportok és hegy­községek szervezése sem, pedig a kormányzat jelentős anyagi előnyt biztosít ezeknek a társulásoknak a bor nagy tételben való értékesí­tése esetén. Most, a szüret idején még lehe­tőség van s­za­k­csoportok, hegy­községek alakítására, hogy az 1958. évi bortermésüket a kor­mány által biztosított kedvezmé­nyek felhasználásával értékesít­­hessék. Az egyszerű szövetkezetek fej­lődését megnehezíti az adózás te­rén fennálló néhány rendezetlen kérdés. Ha egy szakcsoport pél­dául közös művelés alá vesz egy földterületet (ez leggyakrabban tartalékterület) , bár minden munkát közösen is végeznek — ennek ellenére a tagoknak az egyénileg gazdálkodók részére megállapított progresszív adókulcs szerint magasabb adót kell fizet­niük. Hasonló a helyzet, ha a sző­lőtermelő-szakcsoport közös pin­cében tárolja a tagok borát és azt, vagy annak egy részét termelői borkimérésben értékesíti. A tartalékföldek bérleti díja sem ösztönző a tartalékföldet használó szakcsoportok közös gazdálkodásának kialakítására. Ugyanannyi bérleti díjat kell fi­zetniük a földért, ha közösen gaz­dálkodnak is, mintha egyénileg művelik meg. Példa erre a bony­hádi szakszövetkezet esete is, amely a mezőgazdasági termelő­­szövetkezethez hasonlóan közösen gazdálkodik, a jövedelmet a vég­zett munka arányában osztják el, de az általuk használt tartalékte­rület után az egyénileg gazdálko­dók részére megállapított bérleti­­ díjait kell fizetniük.­­ Ilyen és hasonló ellentmondások nehezítik az egyszerűbb szövetke­­­zetek közös gazdálkodásának ki-­s fejlődését. Sürgősen el kell hárí­­­­tanunk ezeket az akadályokat az­­egyszerűbb szövetkezetek díjából ,és olyan új ösztönzőket kell ki­­idolgozni, amelyek megkönnyítik­­a közös tevékenység széleskörű­­kibontakozását és egyre közelebb­­ viszik a dolgozó parasztot a szö­vetkezetek magasabb típusaihoz. S Tóta Béla , a SZÖVOSZ osztályvezetője

Next