Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-04 / 235. szám
9 Átalakuló gyár— új szakmát tanuló emberek Zeng-zúg a levegő a kopácsolástól, hegesztőpálcák fénye villan, fölöttem daru csikordul, hatalmas vasdarabot cipel játszi könnyedséggel, mint amikor a gyerek fölemel egy ágat a földről. De bármennyire izgalmas is az ember és az anyag csatája, ennél ezerszeresen érdekesebb az ember és ember kapcsolata, ott, a műhelyben, munka közben. Többen javasolták a MÁVAG- ban, hogy menjek a kazánműhelybe, mert ott jó a kollektíva. Mi rejlik a jelző mögött? Mi a mérce? De egyáltalán mit kell érteni a „jó"-n, vagy a „legjobb"-on? Van, aki hibátlant, tökéletest ért alatta. Nincs igaza, illúziót kerget. Nágó elvtárs, a műhely idősebb kommunista munkása gondokról, nehézségekről, feladatokról beszélt, arról, amit már elvégeztek és amit még nem. Képzeljenek el egy hatalmas gyárat, ahol szinte egyik napról a másikra átállnak, a gőzmozdonyról a dieselmozdonyra. A kazánműhelyben évekig, évtizedekig csinálták a kazánkovácsok a lokomotívok lelkét, a gőzkazánt, amelyet az öreg szakik akár csukott szemmel is elkészítenek, s most új munkát kell tanulniok. Nagy fordulat ez nemcsak a technikában — bár ez önmagában is nagy feladat —, hanem az emberekben, a szokásokban, a tradíciókban is. (Író kellene ide, aki a maga bonyolultságában, leheletfinoman megrajzolja ezt.) Nem megy ez könnyen, parancsszóra, az emberek gondolkodnak, éreznek, kérdeznek, választ várnak, és felelni kell minden kérdésre, nemcsak szóban, hanem tettekben is: kap-e a gyári rendelést, lesz-e elegendő munka? És ígytovább. Ilyen körülmények között derül ki igazán egy műhely kollektívájának ereje, nem a csendes, sima, „álló” napokon ... Vékony, cingár kazánkováccsal beszélgetek, szinte el sem hiszem róla mesterségét, amely bizony nagy testi erőt követel. — Nem tagadom — mondja —, fáj megválni a kazántól, de mit csináljunk? Már a fiam sem fakardot és puskát kér tőlem, hanem villanyvasutat, meg helikoptert ... A műhely munkásainak harminc százaléka dolgozik jelenleg dieselmunkán, s a többiek még kazánokon (MÁV-rendelésre a 424-es mozdonyokhoz, hazai és külföldön épülő hőerőművekhez), de az emberek egyik szeme mindig a dieselesek felé tekint: vajon hogyan ízlik a kazánkovácsoknak a lakatosmunka, és engedelmeskedik-e a hegesztőpálca, ha éppen arra kerül a sor? Fönn az irodában kiszámítottak sok mindent, sok okos dolgot, de az emberi lélek, a gondolat nem veti alá magát a számok törvényeinek, nem lehetett kiszámítani a kazánkovácsok — jobb kifejezést nem találok — hozzáállását! No, meg azt sem, hogy a műhelybe jövő új munkásoknak hogyan fog tetszeni munkahelyük. A műhely vezetősége és pártszervezete azonban jól felkészült — a műszaki követelményeken kívül — az emberi-politikai „átállításra"* is. Azzal kezdték, hogy összehívták megbeszélésre a műhely régi, stabil embereit, a kommunisták pedig taggyűlésen vitatták meg a tennivalókat. Külön felhívták a figyelmet, hogy barátsággal, jó szívvel fogadják az új munkásokat. Akadt sok kérdeznivaló, elhangzottak ellenvélemények is. Ám a vita és az elmélkedés mellett cselekedni kellett: jött az új munka, az új rajzok és az új emberek, akik közül sokan eleinte csak figyeltek, tapogatóztak és mondjuk meg őszintén, kissé kényelmeskedtek, ismerkedtek a munkával, a „górékkal ’, a normákkal, stb___ Aztán a kazánkovácsok egy részének át kellett állnia az új munkára, abbahagyni a régit, a megszokottat. És nem csalatkozott bennük sem a szakmai vezetőség, sem a pártszervezet. A MÁVAG üzemi bizottságán azt mondták, hogy a kazánműhely sikereinek titkát a vezetés egységében lelhetjük. A szakvezetők évek, évtizedek óta dolgoznak a műhelyben, munkásként kezdték annak idején, tiszteletnek, becsületnek örvendenek, szavaik nem maradnak hatástalanok; a műhely kétszáztíz dolgozója közül hatvan kommunista; hatvan kommunista ,pedig nagy erő (!), számban, felvilágosító szóban, nekirugaszkodásban és tettekben! És mindezeken kívül rendezték az anyagiakat is: kiegyenlítették a régiek és az újak közötti béraránytalanságokat. Az új emberek is megkeresik pénzüket, nagyobb részük többet, mint azelőtt- Néhányan valamivel kevesebbet. Főleg azoknál van így, akik melegműhelyekből jöttek át dolgozni, ahol nehezebb volt a munka, itt viszont könnyebb, mások a munkafeltételek. Beszéltem közülük néhánnyal, megértik a helyzetet. Persze most még a kezdet kezdetén tartanak és ha jobban kialakul a műhely új arculata, rendre, jobban megismerik a munkát, bizonyára elérik régebbi fizetésüket Még rengeteg a műhelyben a tennivaló. Gyakori, hogy belső kooperációs hibák miatt nincsenek ott időben a munkadarabok, az anyagellátásra is panaszkodnak a dolgozók, akadnak munkacsoportok, ahol még nem sikerült legyűrni az átszervezéssel kapcsolatos ellenállást, de mindezek ellenére jól sikerült a műhely első dieselvizsgája. A műhely az átszervezés ellenére is teljesíti tervét. Kalocsai Tibor Ítottédtek a parlamentben Sokféle küldöttség kereste fel már a parlamentet, de olyat még nem láttak a patinás falak, amelynek tagjai vendégcsalogató borosbutykosokkal, jóillatú foszlóskaláccsal állítottak volna be. Mert pénteken délelőtt ilyen küldöttség járt itt. Ünneplő, fekete ruhában voltak valamennyien, csizmájuk ragyogott, hajtókájukon, kalapjukon pedig fehér pántlikák, menyasszonyi bokréták díszlettek. — Dobi István elvtársunkat keressük — mondották az őrségnek. — Hivatalos minőségben tennénk tiszteletünket. Csak néhány percet kellett várni, s az Országház főbejáratának vaskapui nyíltak meg előttük. Elöl ment a küldöttség vezetője, helyesebben, az első vőfély, utána a többiek. — A mezőtúri Petőfi Tsz tagsága nevében szeretettel meghívjuk Dobi elvtársat a mi lakodalmunkra — kezdte mondókáját Varga István első vőfély. — Tulajdonképpen hét leány és hét legény nevében jöttünk Mezőtúrról. A jövő szombaton tartják a lakodalmat, a szövetkezet lesz a házigazda. Az meg a tízéves évfordulóját ünnepli. Gondoltuk, együtt tartjuk a kettőt... Meghívjuk erre az országraszóló lakodalomra a vezető elvtársakat is. Országos hírű lesz ez a lakodalom, annyi szent. Számításuk szerint 1100 vendég lesz tanúja a vígságnak, s erre az alkalomra a városi tanács minden helyiségét igénybe veszik a lakodalmasok. — Nem lesz hiány enni-innivalóban sem — folytatja a „sajtó-, tájékoztatót‘’ az első vőfély. Levágunk 45 birkát, aztán asz-’talra kerül annyi csirke, pulyka, kacsa, hogy csak győzzék elfogyasztani. Lesz töltött malac is ... De gondoltunk a megszomjazókra is: a tsz 10 hektó bort tesz a lakodalmas asztalra. Nem kell gyalog járni a vendégeknek, 32 hintó fuvarozza majd őket. A táncolni szerető fiataloknak 30 zenész fogja húzni a talp alá val;lót. — Köszönöm a megtiszteltetést és a meghívást elfogadom — mondotta Dobi István, majd a vendégváró asztalhoz ültette vendégeit. A küldöttség sikerrel járt, a jövő szombaton várhatják a kedves vendégeket a túriak.Hát nem mondom, érdemes lesz Mezőtúrra lakodalomba menni! P. F. Béke és Barátság címmel zenei pályázatot írt ki a Nemzetközi Rádió Szervezet A Magyar Rádió és Televízió most tette közzé a Nemzetközi Rádió Szervezet (OIR) Béke és Barátság elnevezésű zenei pályázatát. Zenei rádióműsorral vagy önálló zeneművel lehet pályázni. A mű tartalmilag a békét, a népek barátságát és a haladás eszméjét szolgálja. Formára és műfajra nézve a legkülönbözőbb művek (és műsorok) vehetnek részt a pályázaton, például önálló kompozíció, kantáta, oratórium, vígopera, opera stb. A pályázatra szánt műveket 1959. február 15-ig kell a Magyar Rádió és Televízió zenei főosztályához beküldeni. Az első díj 30 000, a második 20 000, a harmadik 15 000 cseh korona, ezenkívül két, egyenként 5000 koronás prémiumot is odaítélnek. A beérkezett pályaműveket bizottság bírálja el. A három legjobb művet a Magyar Rádió és Televízió megvásárolja, az első helyezést elért művet pedig továbbítja az OIR bíráló bizottságához. Amennyiben a magyar pályamű OIR-díjat nyerne, a díj teljes összege a szerzőt, vagy az alkotócsoportot illeti. A részletes pályázati feltételeket október 15- től kezdve a rádió zenei főosztálya az érdeklődők rendelkezésére bocsátja. (MTI) 1958. október 4. szombat NEPSZABADSAG Ötvenéves a Textilfestőgyár Ebédidőt fúj a Textilfestőgyár dudája. A következő percben kinyílik a gyárkapu, özönlenek ki a munkások. Átvágnak a Szentendrei úton s letelepednek a gyárral szemközti giz-gazos rétre. Kinél lábos van, kinél csak staneck. Ebédelnek. Merthogy az igazgatóság ukáza szerint a munkások ebédidő alatt nem tartózkodhatnak a gyárban. Munka után: irány a szomszédos Weber-kocsma. Ide persze csak azt tart, akinek pénze van. Pénze pedig csak''keveseknek van. Felnőtt férfiak 24, nők 18 filléres órabérért dolgoznak. Hogy a munkás mint kulturálódik, az a saját magánügye, a vezetőket nem érdekli. Mindez évekkel ezelőtt történt. Ki tudja már, hol van Fried Armand úr, a külföldi részvényesek teljhatalmú megbízottja, hol van Sándor Skrabár Mátyás, a cezaromániás személyzeti igazgató, Fonyódi Fuchs András igazgató, a jeles volksbundista, Zeeman Vince, a gyár „udvarmestere”. Hanem Beringer Milorád bácsi itt van még a gyárban. Itt van már 45 éve. És társaival, Dechnál Sándorral, Kalmár Istvánnal, Szénás Antallal, Müllner Jánossal és Lazeczki Rezsővel, akik már 35 éve dolgoznak itt, tegnap szépen kiöltözött, s részt vett a gyár félszázados jubileumi ünnepségén. Ha valaki, hát ők tudják, hogy milyen változást hoztak az elmúlt évek. Mutogatják, mint a sajátjukat az üzemi konyhát és éttermet, a fürdőket. No és a kultúrkombinát! Van itt műszaki kör, munkásklub, énekkar, zenekar, színjátszó csoport, szabásvarrás tanfolyam, játékszoba rádióval, televízióval, biliárd, Rexasztal, jól felszerelt könyvtár szaklapok, folyóiratok. A gyermekes szülők részére bölcsőde és óvoda,, s az óvoda alagsorában gépesített mosoda a dolgozók részére. Az államosítás évében 14 millió méter anyagot készítettek, az idén több lesz 32 milliónál is. Persze, ehhez egy kicsit át is kellett alakítani a gyárat. Új fehér- és színesáruraktár meg nyomóelőkészítő létesült, átszervezték az összerakót, kétszeresére bővítették az appreturát. Ez — ahogy mondják — csak a kezdet. A hároméves tervben továbbfejlődnek. A fő cél: modernebb technológiával, nem gyűrődő, s az eddigieknél szebb, változatosabb anyagokat készíteni. Mert az ötven év kötelez. Duna-parti kémények Komárom után, mintha gyárkémények állnának őrséget a Duna jobbpartján, egymást érik az üzemek. Ahány kémény, annyi termék: papír és cement, eternit és benzin, timföld és műszál... Mindegyik üzem külön riportot érdemelne, dehát a 2000 kilométeres országjáró körút java még hátra van. Így csak három vegyiüzembe látogatunk el. Mindhárom az első félév eredményei alapján élüzem. íme dióhéjban a három vállalat jelene és jövője. SZŐNYBEN van az ország legnagyobb kőolajfinomító üzeme. A hatalmas desztillálótornyok ezüstös fénye messze csillog. Föld alatti vezetéken jut a nyersolaj a toronyba, ahol az illógőzzé változik. A torony egyes emeletein azután lecsapódik a fűtőolaj, a gázolaj, a petróleum, a benzin. — A nyersolaj feldolgozása a hároméves tervben gazdaságosabbá válik — mondja Steindl Gyula főmérnök. — Jövő évben elkezdjük a korszerű, egymillió tonnás desztillálóüzem építését. Folytatjuk és befejezzük a krakkolóüzem létesítését. Ebben az üzemben fűtőolajból állítunk majd elő benzint, úgy, hogy a szénhidrogén láncmolekuláit nagy nyomás és hő alatt felaprózzuk, széttörjük. A krakkolás igen kifizetődő, mivel a benzin ára két és félszer nagyobb a fűtőolaj világpiaci áránál. — Úgy tudjuk, hogy a magyar benzin nem versenyképes a világpiacon az alacsony oktánszáma miatt. — Ez igaz. A mi benzinünk 70-es oktánszámú, míg Nyugaton 80-as oktánszám feletti benzineket állítanak elő. Itt is változás történik, mert a hároméves tervben elkészül a platinakatalizátoros benzinreformáló üzem. Az új üzem segítségével a viszonylag gyenge minőségű benzinből magas oktánszámú, a kompressziót jól tűrő üzemanyagot állítunk elő. A SZOMSZÉDOS TIMFOGDGYÁR hatalmas épületeit és környékét, mintha nagy vörös drapé frne az egyik szőnyi desztillálótorony. Szovjet szövetkezeti delegáció érkezett Budapestre Pénteken délután P. A. Kabanov, a Szovjetunió Fogyasztási Szövetkezetei Központi Szövetsége elnökhelyettesének vezetésével, négytagú szövetkezeti delegáció érkezett Budapestre. A vendégek fogadására, a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nyers Rezső, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZÖVOSZ elnökhelyettesei és vezető munkatársai. (MTI)