Népszabadság, 1958. november (16. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-01 / 259. szám

2 1958. november 1. szombat NÉPSZABADSÁG A kormány szóvivőjének sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról.)­ű­ködésének, békés törekvéseinek, egyúttal pedig elmélyíti a magyar —csehszlovák gazdasági és politi­kai együttműködést — mondotta Gyáros László. Külkereskedelmünk helyzete Ezután a magyar külkereskede­lem helyzetéről kértek felvilágo­sítást a kormány szóvivőjétől. A többi között elmondotta, hogy a közszükségleti cikkek behozatala 1954 óta hatszorosára emelkedett, s jövőre még további fejlesztést irányoztak elő. Példaként emlí­tette, hogy bár a magyar bútor­­gyártás fokozására a következő időszakban nagy beruházásokat hajtunk végre, emellett azonban az eddiginél nagyobb mértékben hozunk majd be külföldről szoba­berendezéseket és egyedi kisbú­torokat. Javul a lakosság mű­anyagellátása, nagyobb lesz a vá­laszték háztartási gépekben, s növekszik a személygépkocsik be­hozatala. — Külkereskedelmi tárgyalá­saink jó mederben folynak — foly­tatta. — A baráti országokkal részben most készítjük elő, rész­ben már folytatjuk az 1961—65. évi terveink kölcsönös egyezteté­sét. A tőkés országokkal való kül­kereskedelmi forgalmunkban szeptember végével aktívumot mutat a mérleg. A nyersanyag­­árak csökkenése folytán kedve­zően alakultak a kereskedelmi cserearányok, fejlődött kivitelünk és behozatalunk a tengeren túli gyengén fejlett országokkal. A nyugati piacokon mutatkozó vál­ságjelenségek, valamint gazdasá­gi integrációs törekvések növeke­dő feladatok elé állítják export­­vállalatainkat. Ezek a nehézségek részben a piaci helyzettel, rész­ben azonban egyes nyugati orszá­gok importkorlátozásaival függ­nek össze. Gyáros László elmondotta, hogy tárgyalásokra lesz szükség bizo­nyos kereskedelempolitikai kérdé­sek megvitatására. Új probléma például Belgiumnak és Hollan­diának a törekvése, hogy mint ,,Benelux gazdasági egység” kös­senek Magyarországgal a legköze­lebbi jövőben kereskedelmi megállapodást. Más országok — például Törökország — rész­ben belső gazdasági nehézsé­geik leküzdésére, módosítot­ták kereskedelem-, illetve devi­zapolitikájukat. Természetes, hogy az ilyen változások a mi részünk­ről is szükségessé teszik felülvizs­gálni ezekkel az országokkal való kereskedelmi forgalmunk elveit. Bécsi születésű álhírek Az egyik kérdés azzal volt kap­csolatos, hogy az AP amerikai hírügynökség azt jelentette ok­tóber 23-án Bécsből, hogy „a kommunisták szerdán este a bu­dapesti amerikai követség épü­lete előtt Mindszenty-ellenes tün­tetést szerveztek”. A kormány szóvivője megjegyezte: „ Alig múlik el olyan hét, hogy egyes amerikai hírügynöksé­gek bécsi keltezéssel ne keltené­nek Magyarországról egy-két ka­csát. Rendszerint olyan kacsákról van szó, amelyek tojásain Buda­pesten tartózkodó nyugati urak kotlanak, mielőtt azonban még a kis kacsák kikelnének, gyorsan átszállítják őket Bécsbe. Idézte Gyáros László az AP egy másik bécsi hírét is, amely arról számolt be, hogy a buda­pesti amerikai követség egyik szóvivője kijelentette, hogy „a követség amerikai személyzetét nem zavarták meg a követség kö­rüli utcákból jelentett tünteté­sek”. — A nemlétező tüntetések per­sze vajmi nehezen zavarhatták meg a követség beosztottjait — tette hozzá Gyáros László. — De felvetődik a kérdés: miért nem tartotta szükségesnek az Egyesült Államok budapesti követsége, hogy ezt az álhírt kereken meg­cáfolja? Talán csak nem azért, mert a követség hosszan­­ tartó vendégszeretetét élvező Mind­­szenty víziói a követség beosztott­jaira is átragadtak, s tüntető tö­megnek nézték a békés járókelő­ket, vagy a követség előtti téren sétálgató szerelmes párokat? Felemeljük a jövő évi beruházások tervszámait Az 1959-es népgazdasági terv­ről kért részletesebb adatokat az egyik újságíró. Gyáros László közölte, hogy a végleges tervja­vaslat előreláthatólag december­ben kerül a kormány elé. A várt­nál jobb idei eredményeink ré­vén a jövő évi tervszámokat az eredeti hároméves tervhez ké­pest valamelyest felemelhetjük. Ez elsősorban a beruházásokra vonatkozik. A beruházási több­letnek mintegy negyedét a lakás­­építkezések meggyorsítására kí­vánjuk fordítani, a megmaradó összegből pedig elsősorban a Du­nai Vasmű hengerművét és a Ti­­szavidéki Vegyikombinát építését akarjuk előbbrehozni. — A beruházások emelése azon­ban nem vonja maga után az életszínvonal és a fogyasztási színvonal csökkentését. Éppen ellenkezőleg! — mondotta a kor­mány szóvivője. — 1959-ben a fo­gyasztási alapot csekély mérték­ben ugyan, körülbelül egy száza­lékkal, de ugyancsak felemeljük a hároméves terv eredeti elő­irányzatához képest. A továbbiakban megkérdezték a kormány szóvivőjét a magyar­­országi vetésterületek alakulásá­ról. Ismertette az 1957. évi adato­kat, amelyekhez képest az idén nem volt lényeges változás. (1957-ben a kormány helyes me­zőgazdasági politikájának eredmé­nyeképpen a kenyérgabona vetés­­területe 31 százalék volt, a ta­karmánygabonáé pedig 37 száza­lékra emelkedett. A szálastakar­mányok vetésterületének aránya szintén megnőtt, csaknem egy százalékkal. Mindez lehetővé tet­te a zavartalan takarmányellátást, sőt bizonyos takarmánytartaléko­lást is.) Az ügyvédek felülvizsgálata Az egyik kérdés az ügyvédek működési engedélyének felülvizs­gálatáról szólt. A szóvivő közöl­te, hogy az új ügyvédi rendtar­tás végrehajtása még nem fejező­dött be, folyik a panaszok felül­vizsgálata. Az előzetes adatok sze­rint az ügyvédek túlnyomó több­sége máris megkapta, vagy a fe­lülvizsgálat során megkapja mű­ködési engedélyét. Végül a választásokra vonatko­zó kérdésekre válaszolt a kor­mány szóvivője. Tóthné, a szállodaigazgató A keze­t csak a keze árulja el, hogy valamikor kemény fizi­kai munkát végzett. Ujjain, a görcsös ízületeken eltörölhetetlen nyomot hagytak a mosóteknő mellett eltöltött hosszú évek. El­árulja ez a kéz, hogy tíz szobát takarított naponta a debreceni uraknál. Direktrisz. Azelőtt e fogalom egészen más képzettársítást idé­zett elő. Levitézlett grófnőket, gentry hölgyeket és egyéb kétes és két­ségtelen hírű asszonyokat jutta­tott eszünkbe. Tóth Jánosné, a debreceni pro­letárasszony, a debreceni Arany Bika egykori takarítónője, az év­századok alatt kitenyésztett úri sarjak társasági gyakorlatát messze fölülmúló tapintattal, ügyességgel, lelkiismerettel végzi könnyűnek egyáltalában nem te­kinthető feladatát. Hosszú és nehéz út vezetett Debrecenből — a budapesti Sza­badság Szálló igazgatói szobájáig. Férjét — az egykori gépészková­csot — a gyártulajdonos úgyszól­ván halálra dolgoztatta. Súlyos betegen heti száz órát dolgozott s amikor 1944-ben meghalt, itt maradt az asszony három kis­gyermekkel, magára hagyatva, egyedül. Debrecenből elmenekült a lakosság fele. Elfutottak az urak, akikhez Tóthné mosni, ta­karítani járt, hárompengős nap­számért a látástól vakulásig. Egy újsághirdetés mentette meg a végső nyomortól. Néhány nap múlva a debreceni Arany Bika Szállóban dolgozott, mint kise­gítő takarítóasszony. Lesz meleg vacsora a gyerekeknek, s ha már ő nem tanulhatott, legalább gyer­mekei továbbtanulását szerette volna biztosítani. Felszabadulás után dolgozó­társai felfigyeltek a szorgal­mas, értelmes asszonyra. Segítet­ték jó szóval, tanáccsal. A kise­gítő takarítóasszony állandó munkát kapott az Arany Biká­ban. Szobalány lett, majd szoba­­asszony és nemsokára az üzemi bizottság titkára. A hat elemit végzett egy­szerű asszony megtanulja mind­azt, amit egyedül, munkatársai segítségével megtanulhatott. Éj­jel-nappal dolgozott. Pártmun­kát kért és azt is elvégezte be­csülettel. 1949. április elsején Tóth Já­nosné lett a szakma első élmun­­kásnője. Amikor Tóthnét 1949. május elsején kinevezték a Margitszi­geti Nagyszálló igazgatójának , úgy érezte, hogy az eddig végzett jó munkájának jutalma ez. Munkatársai közül néhányan azt hitték eleinte, hogy vele is úgy lehet és úgy kell bánni, mint a régi vezetőkkel. Hajbókolással, udvarolgatással akarták elhódíta­ni. De Tóth Jánosnét ez nem za­varta meg, összehívta a munka­társait és okos szóval megmagya­rázta, hogy ő egyszerű asszony, ne szégyenítsék meg a régi tőkés időkből visszamaradt hamis alá­zatoskodással, álszenteskedéssel. Munkatársai megértették, Tóth Jánosné őszinte baráti hangjával, elvtársias magatartásával meg­nyerte őket. Társainak megbe­csülése még jobban megnöveke­dett, mikor látták, hogy az új igazgatónő minden egyes ember sorsát szívén viseli. Harcolt, hogy megteremtse dolgozótársai szá­mára a rendes munkafeltétele­ket, gondoskodott, hogy öltöző, mosdó álljon a szálló alkalmazot­tainak rendelkezésére, személye­sen felügyelt arra, hogy a rendes üzemi élelmezést mindenki meg­kapja. A hétköznapi nehéz feladatok ellátásán kívül Tóthnénak még arra is maradt ideje, hogy tanul­jon. Elvégezte a kétéves Belke­reskedelmi Iskolát. Mégis azt mondja: — Nem tanultam ele­get. A vezetőim azt szerették vol­na, ha az egyetemre is beiratko­zom. Úgy éreztem, hogy ehhez öreg vagyok. — Ma már sajnálom — dehát annyi sok volt az elfoglaltságom. Még gyermekeim nevelésére is alig maradt időm. Mégis derék embereket nevelt gyermekeiből. Két fia mérnök, leánya ipari munkát választott, szabásznő. Tóth Jánosné 1953-ban új fel­adatot kapott. Megbízták a Rá­kóczi úti Szabadság Szálló veze­tésével. Itt is jó munkát végzett. 1955-ben a „Belkereskedelem Ki­váló Dolgozója“­kitüntetést ka­pott. Az ellenforradalom alatt úgyszólván állandóan munkahe­lyén tartózkodott — néhány hű­séges munkatársával. De hiába volt az ő helytállása — a söp­redék fosztogatását nem tudta megakadályozni. 1956. november 9-én munkatársaival együtt hoz­zálátott, hogy a kifosztott, rom­má lőtt szállodát üzemképessé te­gye. A 160 szobás épületből mind­össze 60 szoba maradt épségben. Azonnal megkezdték a romelta­karítást. A szálló alkalmazottai, pincérek, szobalányok, portások és kávéfőzőnők a vezetőnővel együtt­­ sírva hordták a mal­i tért, a törmeléket, a téglát.­­ 1957 telén már valameny­­nyire lakhatóvá tették a szobá­kat, de még jó ideig ablaküveg nélküli szobákban aludtak a régi hűséges vendégek. Tavasszal meg­indult a helyreállítási munka és nemsokára szebb lett a Szabad­ság Szálloda , mint amilyen az ellenforradalom előtt volt. Álla­munk gyönyörű új szobaberende­zéseket, új szőnyegeket, csilláro­kat adott a hotelnak, mely 1957 nyarán alkalmassá vált külföldi vendégek fogadására is. Tóth Já­nosné fáradhatatlanul küzd, hogy minél szebb, minél lakályosabb­ és barátságosabb legyen az a szálló, ahol külföldi vendégek laknak, akik elviszik a magyar vendéglátóipar hírét a távoli or­szágokba. — Nem tudom elfelejteni azt a pillanatot, mikor a múlt héten behívtak a parlamentbe és tíz­éves jó munkám jutalmaképpen Münnich elvtárs átadta a Munka Érdemrendet. — Leültem egy sarokba és sír­tam ... sírtam ... Ma is könnyes a szemem, ha arra gondolok, mit kaptam a mi rendszerünktől. Én, az egyszerű proletárasszony ma egy szálloda vezetője vagyok. A régi rendszerben talán még ma is a mosóteknő mellett görnyednék. Fiaimat az állam taníttatta, öszö­­töndíjat adott nekik, ma mérnö­kök. A múlt rendszerben talán csak iparos segédek lettek volna. Tóth Jánosné megtörli szemét. Nincs idő az elérzékenyedésre. Belép a portás és jelenti, hogy megérkezett a csehszlovákok 30 tagú csoportja, el kell helyezni őket. A következő pillanatban már ott áll az örökmozgó, zö­mök kis asszony a portán egy nagy csoport ember között és mo­solyogva magyaráz, intézkedik. Sényi Imre Nagy az érdeklődés a részletre vásárolható iparcikkek iránt Tausz János belkereskedelmi miniszter nyilatkozata A lakosság régi kívánsága volt, hogy nagyértékű iparcikkeket részletre is árusítsanak. Az MTI munkatársa felkereste Tausz Já­nos belkereskedelmi minisztert, és érdeklődött a szeptember 1-én megindított részletakció eddigi eredményeiről. — A részletakcióba bevont cik­kek iránt — mondotta a miniszter —, mint várható volt, igen nagy az érdeklődés. Bár még rövid idő áll rendelkezésre, és így végleges következtetéseket nem vonhatunk le a kormány Gazdasági Bizottsá­ga határozatának végrehajtásáról, annak eredményeiről, annyit azonban máris meg lehet állapí­tani, hogy az akcióba bevont cikkek for­galma ugrásszerűen növeke­dett. Október 25-ig a vásárlók 65,2 millió forint értékben vet­tek igénybe hitelt. Leginkább a rádió, az ágynemű­vászon és a tűzhely vásárlása fo­kozódott. Alig egy hónap alatt rádióból 8582, tűzhelyből 2816 da­rabot, ágyneművászonból pedig négymillió forint értékben árusí­tottak. Jelenleg milyen cikkekre terjed ki a részletakció? — A határozat intencióinak megfelelően az akcióba kizárólag olyan nagyértékű iparcikkeket vontunk be, amelyeket részletre könnyebben meg lehet vásárolni. Ide tartoznak az 1000 forint ér­tékhatár feletti rádió, a különbö­ző típusú lemezjátszók és mag­netofonok, egyes kis- és nagytel­jesítményű motorkerékpárok, Dongó segédmotor külön és ke­rékpárra felszerelve, tűzhelyek, két- és négyszemélyes sátrak, ágy­­neművászon, méteráru, nagy ér­tékű optikai cikkek, magyar és külföldi fényképezőgépek, nagyí­tó- és vetítőgépek, minden 3000 forinton felüli balatoni és dunai vitorlás, csónakok és csónakmo­torok. Október 10-én tovább szélesítettük a részletre vásárolható cikkek körét, így bevontuk az akcióba a 4600 és az 5150 forintos 301 és 302-es típusú televíziós készüléke­ket. Ezenkívül villanybojlert, külön­féle kályhákat és nagyértékű hangszereket árusítunk részletre. Az akcióban sem leértékelt, sem csökkent minőségű árukat nem hozhat forgalomba a kereskede­lem. Melyek a részletvásárlás feltételei? — Az akció az OTP bevonásával történik. Azok a dolgozók kap­ják, akik legalább egy éve ugyan­annál a vállalatnál dolgoznak és a munkáltató a kölcsönkérelem teljesítését javasolja. Az OTP az áruvásárlási köl­csönt 20—40 százalék előleg befizetése esetén 6—18 hónapi visszafizetés és 6—8 százalék egyszeri kezelési költség fel­számításával adja. Az előleg és a kezelési költség a hitelösszeg határoktól függően változik. 1500 forint hitelig pél­dául az előleg 20 százalék, a ke­zelési költség 6 százalék, a tör­lesztési idő pedig maximálisan hat hónap. Nagyobb hitelösszeg­nél növekedik az előlegszázalék, a kezelési költség és ugyanígy a törlesztési idő. Bármely OTP fiók­nál és a kijelölt kereskedelmi bol­tokban, továbbá az áruházakban kapható részletvásárlási forma­­nyomtatvány. Ezen kéri a dolgo­zó a munkáltató javaslatával a hi­tel folyósítását. Az OTP a benyúj­tástól számított 24 órán belül dönt és az előleg, továbbá a kezelési költség lefizetése ellenében ki­adja a hitellevelet, amelynek bir­tokában a kiválasztott áru a kije­lölt boltokban és áruházakban részletre megvásárolható. Budapesten hat áruházat és 91 szaküzletet, vidéken 15 áruházat és 382 szaküzletet je­löltünk ki a részletakció lebo­nyolítására. Mi a Belkereskedelmi Mi­nisztérium további elképzelé­se és terve? — A részletre vásárolható cik­kek körét nem tekintjük végle­gesnek és lezártnak, hanem azt a határozatnak megfelelően rugal­masan kezeljük. Az akció további kiterjesztésénél elsősorban ter­melési adottságainkra és a ke­reskedelem készlethelyzetére le­szünk tekintettel. Mindenképpen el szeretnénk kerülni, hogy az ak­cióba bevont áru a részletkedvez­mény folytán hiányzó cikké vál­jék. Az áruellátási helyzet nyúj­totta lehetőségeken belül messze­menően figyelembe vesszük a to­vábbiakban is a dolgozók kíván­ságait — fejezte be nyilatkozatát Tausz János belkereskedelmi mi­niszter. Bolgov professzor előadása a Magyar Tudományos Akadémián A. V. Bolgov professzor, az aka­­­démiai nagygyűlésen részt vett , szovjet küldöttség tagja A kolhoz­rendszer továbbfejlesztésének és­­a munkás-paraszt szövetség meg­szilárdításának újabb szakasza címmel előadást tartott a Magyar­­ Tudományos Akadémián. Friss Istvánnak, a Közgazda­ságtudományi Intézet igazgatójá­nak megnyitó szavai után A. V. I Bolgov tolmácsolta a Szovjetunió I Tudományos Akadémiája társa­dalomtudományi osztályához tar­­­­tozó tudományok képviselőinek­­üdvözletét, majd megtartotta elő­­­adását. (MTI) Elutazott a magyar küldöttség az UNESCO X. közgyűlésére Az Egyesült Nemzetek Nevelés­ügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) X. közgyű­lésén részvevő magyar küldöttség elutazott Párizsba. A küldöttség vezetője Jóború Magda, a Magyar UNESCO-bizottság elnöke. A november 4-én kezdődő köz­gyűlés megvitatja az UNESCO és a tagállamok tevékenységét, va­lamint az 1959—1960-ra vonatkozó programot és költségvetést. A közgyűlés megnyitását megelőzően felavatják az UNESCO új szék­házát. (MTI)

Next