Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-04 / 287. szám
1958. december 4. csütörtök ÍGY SZOKTUK MEG? A megszokás igaz, nagy erő, de kölönc is lehet a lábunkon, mely béklyóba ver. Ismerjük ugye az újtól didergőt, aki mindig hitetlenkedik, ha szokatlant észlel. Valóban szédületes — teszem azt —, ami Kínában történik. Gondoljunk csak arra, hogy egy év leforgása alatt megduplázták a mezőgazdasági termelést, s egycsapásra megoldották a gabonakérdést ebben az oly népes országban. Fényképen is láthattuk, hogy a kísérleti rizstábla kalászszőnyegének sűrű tetején kisgyermekek lépkednek. Ez a nemrég még elmaradott ország, többek között sok millió népi kohója segítségével, utolérte a büszke ipari Angliát az acél- és vastermelés mennyiségében. Hiába mondják ma még, hogy lehetetlen, akik megszokták, hogy az ilyesmit lehetetlennek kell tartani, míg végül a tények súlya alatt kénytelenek megadni magukat. A Szovjetunió hétéves tervének irányelveit, s adatait olvasván, nem akadnak-e fejcsóválók, akik nem hisznek, mert még mindig saját szűk cipőjükkel mérik a lépteket s nem veszik észre mások hétmérföldes csizmáit. Pedig ilyen nagyléptű csizma már van, és nemcsak a legnagyobb szocialista országokban. Bulgáriában is nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy egy év leforgása alatt megduplázzák a mezőgazdaság terméshozamát. Nagyszabású ötéves tervüket 3—4 év alatt teljesítik. S a „megszokott” módon, békaperspektívában gondolkodva megvalósíthattuk volna-e mi a „,csodálatosan” gyors gazdasági konszolidációt, s a sokkal bíztató felvirágzást hazánkban. Azt, amihez egyes szakemberek akkori véleménye szerint tíz-tizenöt évre lett volna szükség. Az iram valóban óriási. S nem elég észrevenni a roppant tempót, szervezetünknek, gondolkodásmódunknak alkalmazkodni is kell hozzá, lépést kell tartanunk vele. Lépést tartani pedig azt is jelenti, hogy hadat üzenünk a maradiságnak, az „így szoktuk meg, maradjon így” nézetnek. Eszembe jut a karcagi silókukorica, amelyet Hruscsov elvtárs kezdeményezésére vetettek el néhány kis földdarabkán, s mely a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagyon szép eredményt hozott. Jövőre már nagyobb területen gyümölcsöztetik. De vannak más hazai agrotechnikai újításaink, amelyek alig-alig lépnek ki a kísérleti parcellák szűk keretéből. Kérdezzük joggal: nem lehetne a jó kezdeményezéseket gyorsabban és szervezettebben elterjeszteni, meghonosítani. A tengernyi ötletet, újat, „jobbat akarást" aprópénzre váltani? Miért sok helyütt a bizonytalanság, tétovázás, a vállalkozás bátorságának hiánya? Vannak, akik túlságosan is óvatoskodnak. Új agrotechnika, növényfajták ... Ugyan kérem — mondják. — Már egyszer megégettük a kezünket, a gyapotta. Vannak, kik annyira „levonták a tanulságot", a múlt hibáiból, hogy nem mernek belefogni semmi újba. Elég már az örökös lelkiismeretfurdalásból, meakulpázásból a valóban elkövetett s a soha el nem követett hibáik miatt, amelyeknél sokszorosan több az önbizalmat adó büszke eredmény. S ha többet, jobbat akarunk, merészet, nagyot: ne szeghessék szárnyunkat a kishitűek a múlt hibáinak szüntelen felhánytorgatá-ával, tétovázásaikkal. Határozottan s ugyanakkor megfontoltan haladni csak bátran, magabiztosan, igazunk tudatában lehet. Vannak dolgok, melyek csak azért maradnak a régi rossz állapotukban, mert nem fogunk hozzá úgy istenigazából a megoldásukhoz. Ilyenkor működésbe lép az a bizonyos „tehetetlenségi nyomaték". Egy apró példa. Évek óta nem tudtuk elérni, hogy Budapest utcái tiszták legyenek. Közben felépült Sztálin város, fejlettebb ipari ország lettünk. Atomműszereket, jó televíziós készülékeket is gyártunk, de a szocializmust építő ország gyönyörű fővárosának tisztaságát még nem tudtuk megoldani. Már van új fénycsővilágításunk is, de az nemcsak a járdát, hanem a szemetet is jobban megvilágítja. Már annyi erőfeszítést tettünk, de minden hiába sóhajtoznak az illetékesek. Vajon a pestiek így szokták meg a várost? Nem igaz. Csak a saját tehetetlenségünket, átgondolt és szervezett intézkedéseink elmulasztását palástoljuk az ilyen hivatkozásokkal, így szoktuk meg? Szokjuk meg talán másképpen. Ne feledjük, rossz „megszokások" az élet más területein is találhatók. Több millió forintos megtakarításokat ígérő újítások, új, termelékenyebb munkamódszerek vannak nagy számban. De jó lenne ezt is, azt is bevezetni, mondja a főmérnök, az iparigazgató, a minisztérium, a szakszervezet, a Találmányi Hivatal és minden illetékes. De azután az egyik-másik új mégsem „vezetődik" be. Mert alkalmazni valami mást, persze olykor komplikációkkal jár, sőt kockázattal is járhat. Hátha nem válik be, akkor majd ki tartja a hátát? Egyébként is ahhoz, hogy az új sikerüljön, sok mindent meg kell bolygatni, újra kell kalkulálni. Mindez többletmunkával jár. S elvégre így is megvagyunk valahogy. Az „így már megszoktuk, maradjon így” — nézet a tunyaság, a kispolgári kényelmesség álláspontja. Nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban pusztíthat, de még ártalmasabb lehet a párt- és tömegszervezett munkában. Ez a kórokozó is szüli a sablont, az előregyártott formulákat, a dogmákat. Pedig mennyi károssá vált megszokottságnak üzent már hadat pártunk. Például annak, hogy a föld másé legyen, mint aki megműveli, s véget vetett a nyomor, a munkanélküliség, a kulturálatlanság „megszokottságának" is. A párt az, amely újra meg újra utat vág a haladottabbnak, a korszerűbbnek, amely harcba hív és győzelemre segíti az újat Az elmúlt két évben is bátran szakítottunk a sablonokkal, meg azzal is, ami már elavult, korszerűtlenné vált. Magunk vetettük el az emberek megítélésének sematikus mércéjét. Mi magunk tettük a párt felvilágosító szavát egyszerűbbé, érvelőbbé, meggyőzőbbé. Irtjuk, és nem eredménytelenül a közhelyeket, a szóvirágokat mert ezek elválasztanak a néptől. Szakítottunk sok megszokott sablonnal a falusi pártmunkában, csakúgy, mint a tömegszervezetek pártirányításában, vagy értelmiségi politikánk gyakorlatában. S, ha ma annyi az alkotó kezdeményezés az országban, ebben nem kis része van pártunk lankadatlan harcának a megcsontosodott formák ellen. A kibontakozó, jobb munkastílusnak is ez a lényege: tényekkel és egyszerű, igaz, emberséges szóval megnyerni az embereket. Megnyerni, bízni bennük, hinni alkotó erejükben, szítani szocialista lelkesedésüket. S üzenjünk hadat továbbra is a sablonnak, a megszokottságnak a pártmunka-módszereinkben is. Ne tartsunk például felesleges üléseket, ha nincs eldönteni való. Merjünk nem hozni határozatot, ha nem tudunk bölcsebbet, mint a korábbit megismételni. Vigyünk bátran a taggyűlésre még nyitott, a végrehajtó bizottság ülésén el nem döntött kérdéseket, bízzuk sok kérdésben közvetlenül a tagságra az állásfoglalást. Adjunk felelős feladatokat még több embernek, minél több pártonkívülinek, nem fogunk bennük csalatkozni. Merjünk újítani szervezési és munkaformákat, ha azok jobbal kecsegtetnek, mint a korábbiak, még ha a megvalósítás során ismét módosítani is kell azokat. Bízzunk a tömegek alkotó és kezdeményező erejében, tanulmányozzuk ezeket s karoljuk fel, valósítsuk meg őket. Több, sokkal több a kezdeményezés, mint sejtenénk. Nem akármilyen újnak vagyunk mi a fanatikusai. Jól emlékszünk még azokra, akik mindent ósdinak, elavultnak kiáltottak ki. S ami ellen ágáltak, az, ha jól megnézzük, tulajdonképpen nem volt más, mint a marxizmus—leninizmus. Alapelveinket kiáltották ki dogmáknak az „új”, amiről ők fecsegtek, nem volt más, mint a kapitalizmus. Pártmunkánk veleje, hogy odaálljunk a valóban új, a haladottabb, a nagyobb , aratást ígérő mellé. A maradiság, a bürokratizmus bozótjában kell utat törni az újnak. Ami ma jó volt, nem biztos, hogy holnap is az. Ma így szoktuk meg, holnapra már elavult. Szüntelenül kezdeményezni, újítani, alkotni kell. A kommunisták ezért nyugtalan emberek, így szokták meg. Pécsi Ferenc (Tudósítónktól.) A Kohó- és Gépipari Minisztériumban úgy jellemezték a Híradástechnikai Gépgyárat: „a híradástechnikai ipar műszaki fejlesztésének fellegvára”. Kétségtelen, hogy a gyár a népi demokráciákban egyedülálló, sőt hasonló még a Szovjetunióban sincs. Nemrég egy szovjet szakember járt a gyárban, s elmondta, ha hazamegy, első dolga az lesz, hogy javasolja: létesítsenek a Szovjetunióban is ilyen jellegű üzemet. A Híradástechnikai Gépgyárat, s ami ezzel egyértelmű, — egy új magyar iparágat, a híradástechnikai gépgyártást, — 1955-ben létesítették azzal a céllal, hogy biztosítsa a híradástechnikai üzemek célgépekkel és berendezésekkel való ellátását, s ezekben az üzemekben állandóan tökéletesítse a technológiát. A gyár ennek a hivatásnak tökéletesen megfelel. Fennállása óta több száz speciális gépet gyártott és ebben az évben is már eddig hatvanhat új cikket készített. Ezek közül csak néhányat sorolunk fel: készítettek újfajta tekercselő gépeket, amelyeket azelőtt Svájcból hoztak be; a szerszámmegmunkálók részére alakmegmunkáló kézi gépeket; a rádiódobozok gyártásának meggyorsítására vibrációs kézi csiszológépet. Az év végéig ismét több új cikket hoznak forgalomba. Elkészül a televízióeltérítő tekercselőgép, s egy jelfogó tekercselőgép. Ez utóbbit a Beloiannisznak gyártják, amely a Szovjetuniónak készülő kolhoz-telefonközpontok készítésénél alkalmazza e gépet. Hanem Tóth igazgató és Szabó főmérnök azt mondja, hogy ezek csak „mellékes” dolgok, van itt azonban néhány „szenzáció” is. Mint ismeretes, az Orionban már készülnek a nyomtatott áramkörös rádiók. Ez a módszer az egész világon eléggé új és csak a legfejlettebb ipari országokban alkalmazzák. Nos, a nyomtatott áramkörös gyártáshoz, itt, ebben a gyárban készítették a gépeket. Készítettek a Siemensénél jobb zsugorítókemencét, amellyel megoldódott a lágy ferritek hazai gyártása, s most egy másik zsugorítókemencét is készítenek, amely lehetővé teszi a kemény ferritek nagyüzemi gyártását. Néhány újabb „szenzációval” még az év végéig kirukkolnak. Elkészül egy csillámlemez-ezüstöző berendezés. Ennek műszaki ismertetésébe nem érdemes belemélyedni, elég annyi, hogy a kondenzátorok gyártásánál használják, s eddig Svájcból hozták be. A berendezés bemérése most folyik, s a tervek szerint még ebben a hónapban átadják a Beloiannisznak, de várja már a Konverta, sőt Románia és az Egyesült Arab Köztársaság is érdeklődik iránta. Ugyancsak elkészül egy száztonnás dinamóméter. Ez az anyagok szilárdsági vizsgálatához szükséges műszerek bemérésére és hitelesítésére szolgál. A berendezést a november végén Budapesten tartandó nemzetközi méréstechnikai konferencián mutatják be és nagy sikerére számítanak. .. Három év nem nagy idő egy gyár életében, mégis most már a második szakaszra készülnek betörni a világpiacra. Egyes gyártmányaik híre túljutott már ugyan az ország határain, de ez inkább csak véletlen volt. Most megkezdték a szilárd nemzetközi kapcsolatok kiépítését. Az igazgató, a főmérnök és, más vezető munkatársak jártak a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Romániában. Igaz, csak prospektusokkal és tablókkal, de részt vettek a TECHNOIMPEX moszkvai kiállításán, a poznani vásáron. Most egy prágai kiállításra készülnek, s a jövő évben immár gépekkel bemutatkoznak a tavaszi lipcsei vásáron. Nem alaptalan hát az a remény, hogy a Vietnamnak szállított két, és a Kínába küldött egy tekercselőgépet sok más berendezés követi majd a világ legkülönbözőbb tájaira. Hanem: a legfontosabb mégiscsak a hazai ipar. Ezért járja a gyár egy kutatómérnöke állandóan a magyar híradástechnikai üzemeket, ezért tanulmányozzák rendszeresen a külföldi szakirodalmat, s ezért végez a gyár bizonyos értelemben kutatási és szervezési munkát is. A végső cél — a híradástechnikai üzemek technológiájának automatizálása — még messze van. De a gyár tevékenysége mindennap közelebb visz ehhez, annyival is inkább, mert a gyárat a tervek szerint az elkövetkező években nagymértékben fejlesztik. Új gyár - új iparág Látogatás a Híradástechnikai Gépgyárban Szerelik a hatorsós tekercselőgépeket. NÉPSZABADSÁG Befejeződött a Semmelweis Kórház tudományos ülése Szerdán befejeződött a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Semmelweis Kórház alapításának 175. évfordulója alkalmából rendezett kétnapos tudományos ülés. A Semmelweis-teremben megtartott tudományos ülés szerdai programján 15 orvostörténeti és orvosi előadás szerepelt. (MTI) A Könnyűipari Minisztérium vezetői megbeszélték, hogy a tárca területén milyen kezdeményezések vannak új cikkek gyártására. Megállapították, hogy a vásárlóik és a kereskedelem kérésének megfelelően jelentősen fokozódott az új gyártmányok kísérletezésére és bevezetésére irányuló tevékenység. Ezt támogatja a minisztérium, de ugyanekkor azt is tapasztalták, hogy egyes vállalatok saját cikkeik minőségének javítása és választékának bővítése helyett olyan termékek gyártási kísérleteivel foglalkoznak, amelyek nem hozzájuk, hanem más iparágakhoz tartoznak. A minisztérium a kísérletezést még ilyen esetben is támogatja. A népgazdaság termelő erőinek gazdaságos kihasználása azonban megkívánja, hogy az új termékeiket elsősorban azok a vállalatok gyártsák, amelyeket hasonló cikkek termelésére már kijelöltett. Ezért a kezdeményező vállalat a kísérletezés idején köteles a cikk jellege szerint illetékes ipari igazgatósággal előzetes megállapodást kötni az új áru gyártására. A Könnyűipari Minisztérium döntése az új cikkek gyártásáról Két hónap alatt 80 falusi ifjúsági szövetkezet alakult A KISZ és a SZÖVOSZ együttes határozata alapján két hónappal ezelőtt jöttek létre az első falusi ifjúsági szövetkezetek. A fiatalok nagy érdeklődést mutatnak az új szövetkezeti forma iránt. Eddig 80 falusi ifjúsági szövetkezet alakult. Húsz község vízügyi társulása Zalában Vasárnap több mint húsz, a Principális-csatorna völgyében fekvő község 200 tagú parasztküldöttsége gyűlésezett a gelsei községi művelődési házban. A cél az volt, hogy döntést hozzanak az évtizedek óta nagy kárt okozó Principális-csatorna medrének tisztításáról, valamint a völgyben, a réteken és a legelőkön összegyűlt belvíz lecsapolásáról. A parasztküldöttség döntött: vízügyi társulást alakítottak. A társulásnak mintegy ötezer tagja van, s körülbelül ötven kilométer hosszúságban tartanak felügyeletet a Principális-csatornán. Medermélyítéssel, tisztítással és le-, vezető árkok ásásával védekeznek majd a csatorna vizének kiöntése és a vadvizek ellen, ugyanakkor a réteken és a legelőkön is levezető árkokat húznak. A vasárnapi gyűlésen igazgatóságot és felügyelő bizottságot választottak és megbeszélték a csatornázási munkála menetét is. (MTI) Általános iskolások országos rajzkiállítása A Komárom megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának s a pedagógusszakszervezet Komárom megyei területi bizottságának rendezésében péntek délelőtt 10 órai kor az esztergomi városi tanácsi háza dísztermében megnyílik az általános iskolák IV. országos rajzkiállítása. A kiállítás december 15-ig lesz nyitva. A kiállítással kapcsolatban pénteken 11 órakor „A gyakorlati életre nevelés lehetőségei a rajztanításiban“ címmel ankétot rendeznek az esztergomi tanítóképzőben.