Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-04 / 287. szám

1958. december 4. csütörtök ÍGY SZOKTUK MEG? A megszokás igaz, nagy erő, de kölönc is lehet a lábunkon, mely béklyóba ver. Ismerjük ugye az újtól didergőt, aki mindig hitet­lenkedik, ha szokatlant észlel. Valóban szédületes — teszem azt —, ami Kínában történik. Gondoljunk csak arra, hogy egy év leforgása alatt megduplázták a mezőgazdasági termelést, s egy­­csapásra megoldották a gabona­kérdést ebben az oly népes ország­ban. Fényképen is láthattuk, hogy a kísérleti rizstábla kalász­­szőnyegének sűrű tetején kisgyer­mekek lépkednek. Ez a nemrég még elmaradott ország, többek között sok millió népi kohója se­gítségével, utolérte a büszke ipa­ri Angliát az acél- és vasterme­lés mennyiségében. Hiába mond­ják ma még, hogy lehetetlen, akik megszokták, hogy az ilyes­mit lehetetlennek kell tartani, míg végül a tények súlya alatt kénytelenek megadni­ magukat. A Szovjetunió hétéves tervének irányelveit, s adatait olvasván, nem akadnak-e fejcsóválók, akik nem hisznek, mert még mindig saját szűk cipőjükkel mérik a lép­teket s nem veszik észre mások hétmérföldes csizmáit. Pedig ilyen nagyléptű csizma már van, és nemcsak a legnagyobb szocialista országokban. Bulgáriában is nem kevesebbre vállalkoztak, mint ar­ra, hogy egy év leforgása alatt megduplázzák a mezőgazdaság terméshozamát. Nagyszabású öt­éves tervüket 3—4 év alatt telje­sítik. S a „megszokott” módon, békaperspektívában gondolkodva megvalósíthattuk volna-e mi a „,csodálatosan” gyors gazdasági konszolidációt, s a sokkal bíztató felvirágzást hazánkban. Azt, ami­hez egyes szakemberek akkori vé­leménye szerint tíz-tizenöt évre lett volna szükség. Az iram valóban óriási. S nem elég észrevenni a roppant tempót, szervezetünknek, gondolkodásmó­dunknak alkalmazkodni is kell hozzá, lépést kell tartanunk vele. Lépést tartani pedig azt is jelen­ti, hogy hadat üzenünk a maradi­­ságnak, az „így szoktuk meg, ma­radjon így” nézetnek. Eszembe jut a karcagi silóku­korica, amelyet Hruscsov elvtárs kezdeményezésére vetettek el né­hány kis­ földdarabkán, s mely a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagyon szép eredményt hozott. Jövőre már nagyobb területen gyümölcsöztetik. De vannak más hazai agrotechnikai újításaink, amelyek alig-alig lépnek ki a kí­sérleti parcellák szűk keretéből. Kérdezzük joggal: nem lehetne a jó kezdeményezéseket gyorsabban és szervezettebben elterjeszteni, meghonosítani. A tengernyi ötle­tet, újat, „jobbat akarást" apró­pénzre vá­ltani? Miért sok helyütt a bizonytalanság, tétovázás, a vállalkozás bátorságának hiánya? Vannak, akik túlságosan is óva­toskodnak. Új agrotechnika, nö­vényfajták ... Ugyan kérem — mondják. — Már egyszer megéget­tük a kezünket, a gyapotta. Van­nak, kik annyira „levonták a tanul­ságot", a múlt hibáiból, hogy nem mernek belefogni semmi újba. Elég már az örökös lelkiisme­­retfurdalásból, meakulpázásból a valóban elkövetett s a soha el nem követett hibáik miatt, ame­lyeknél sokszorosan több az önbi­zalmat adó büszke eredmény. S ha többet, jobbat akarunk, meré­szet, nagyot: ne szeghessék szár­nyunkat a kishitűek a múlt hi­báinak szüntelen felhánytorgatá-­­ával, tétovázásaikkal. Határozot­tan s ugyanakkor megfontoltan haladni csak bátran, magabizto­san, igazunk tudatában lehet. Vannak dolgok, melyek csak azért maradnak a régi rossz álla­potukban, mert nem fogunk hoz­zá úgy istenigazából a megoldá­sukhoz. Ilyenkor működésbe lép az a bizonyos „tehetetlenségi nyo­maték". Egy apró példa. Évek óta nem tudtuk elérni, hogy Buda­pest utcái tiszták legyenek. Közben felépült Sztálin vár­os, fejlettebb ipari ország lettünk. Atomműsze­reket, jó televíziós készülékeket is gyártunk, de a szocializmust építő ország gyönyörű fővárosának tisz­taságát még nem tudtuk megolda­ni. Már van új fénycsővilágításunk is, de az nemcsak a járdát, ha­nem a szemetet is jobban megvi­lágítja. Már annyi erőfeszítést tettünk, de minden hiába­­ só­hajtoznak az illetékesek. Vajon a pestiek így szokták meg a várost? Nem igaz. Csak a saját tehetet­lenségünket, átgondolt és szerve­zett intézkedéseink elmulasztását palástoljuk az ilyen hivatkozá­sokkal, így szoktuk meg? Szokjuk meg talán másképpen. Ne feledjük, rossz „megszoká­sok" az élet más területein is ta­lálhatók. Több millió forintos megtakarításokat ígérő újítások, új, termelékenyebb munkamód­szerek vannak nagy számban. De jó lenne ezt is, azt is bevezetni, mondja a főmérnök, az iparigaz­gató, a minisztérium, a szakszer­vezet, a Találmányi Hivatal és minden illetékes. De azután az egyik-másik új mégsem „vezető­dik" be. Mert alkalmazni valami mást, persze olykor komplikációk­kal jár, sőt kockázattal is járhat. Hátha nem válik be, akkor majd ki tartja a hátát? Egyébként is ahhoz, hogy az új sikerüljön, sok mindent meg kell bolygatni, újra kell kalkulálni. Mindez többlet­­munkával jár. S elvégre így is megvagyunk valahogy. Az „így már megszoktuk, ma­radjon így” — nézet a tunyaság, a kispolgári kényelmesség állás­pontja. Nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban pusztíthat, de még ártalmasabb lehet a párt- és tömegszervezett munkában. Ez a kórokozó is szüli a sablont, az előregyártott formulákat, a dog­mákat. Pedig mennyi károssá vált megszokottságnak üzent már ha­dat pártunk. Például annak, hogy a föld másé legyen, mint aki megműveli, s véget vetett a nyo­mor, a munkanélküliség, a kultu­­rálatlanság „megszokottságának" is. A párt az, amely újra meg új­ra utat vág a haladottabbnak, a korszerűbbnek, amely harcba hív és győzelemre segíti az újat Az elmúlt két évben is bátran szakítottunk a sablonokkal, meg azzal is, ami már elavult, korsze­rűtlenné vált. Magunk vetettük el az emberek megítélésének semati­kus mércéjét. Mi magunk tettük a párt felvilágosító szavát egysze­rűbbé, érvelőbbé, meggyőzőbbé. Irtjuk, és nem eredménytelenül a közhelyeket, a szóvirágokat mert ezek elválasztanak a néptől. Sza­kítottunk sok megszokott sablon­nal a falusi pártmunkában, csak­úgy, mint a tömegszervezetek párt­irányításában, vagy értelmiségi politikánk gyakorlatában. S, ha ma annyi az alkotó kezdeménye­zés az országban, ebben nem kis része van pártunk lankadatlan harcának a megcsontosodott for­mák ellen. A kibontakozó, jobb munkastílusnak is ez a lényege: tényekkel és egyszerű, igaz, em­berséges szóval megnyerni az embereket. Megnyerni, bízni ben­nük, hinni alkotó erejükben, szí­tani szocialista lelkesedésüket. S üzenjünk hadat továbbra is a sablonnak, a megszokottságnak a pártmunka-módszereinkben is. Ne tartsunk például felesleges ülé­seket, ha nincs eldönteni való. Merjünk nem hozni határozatot, ha nem tudunk bölcsebbet, mint a korábbit megismételni. Vigyünk bátran a taggyűlésre még nyi­tott, a végrehajtó bizottság ülé­sén el nem döntött kérdéseket, bízzuk sok kérdésben közvetlenül a tagságra az állásfoglalást. Ad­junk felelős feladatokat még több embernek, minél több pár­­tonkívülinek, nem fogunk bennük csalatkozni. Merjünk újítani szer­vezési és munkaformákat, ha azok jobbal kecsegtetnek, mint a ko­rábbiak, még ha a megvalósítás során ismét módosítani is kell azokat. Bízzunk a tömegek alkotó és kezdeményező erejében, ta­nulmányozzuk ezeket s karoljuk fel, valósítsuk meg őket. Több, sokkal több a kezdeményezés, mint sejtenénk. Nem akármilyen újnak va­gyunk mi a fanatikusai. Jól em­lékszünk még azokra, akik min­dent ósdinak, elavultnak kiáltot­tak ki. S ami ellen ágáltak, az, ha jól megnézzük, tulajdonkép­pen nem volt más, mint a marxizmus—leninizmus. Alapel­veinket kiáltották ki dogmáknak az „új”, amiről ők fecsegtek, nem volt más, mint a kapitalizmus. Pártmunkánk veleje, hogy oda­­álljunk a valóban új, a haladot­tabb, a nagyobb , aratást ígérő mellé. A maradiság, a bürokratiz­mus bozótjában kell utat törni az újnak. Ami ma jó volt, nem biztos, hogy holnap is az. Ma így szoktuk meg, holnapra már elavult. Szün­telenül kezdeményezni, újítani, alkotni kell. A kommunisták ezért nyugta­lan emberek, így szokták meg. Pécsi Ferenc (Tudósítónktól.) A Kohó- és Gépipari Miniszté­riumban úgy jellemezték a Hír­adástechnikai Gépgyárat: „a hír­adástechnikai ipar műszaki fej­lesztésének fellegvára”. Kétségte­len, hogy a gyár a népi demokráciákban egyedülálló, sőt hasonló még a Szovjetunió­ban sincs. Nemrég egy szovjet szakember járt a gyárban, s el­mondta, ha hazamegy, első dolga az lesz, hogy javasolja: létesítse­nek a Szovjetunióban is ilyen jel­legű üzemet. A Híradástechnikai Gépgyárat, s ami ezzel egyértelmű, — egy új magyar iparágat, a híradástech­nikai gépgyártást, — 1955-ben lé­tesítették azzal a céllal, hogy biz­tosítsa a híradástechnikai üze­mek célgépekkel és berendezések­kel való ellátását, s ezekben az üzemekben állandóan tökéletesít­se a technológiát. A gyár ennek a hivatásnak tö­kéletesen megfelel. Fennállása óta több száz speciális gépet gyártott és ebben az évben is már eddig hatvanhat új cikket készített. Ezek közül csak néhányat soro­lunk fel: készítettek újfajta te­kercselő gépeket, amelyeket az­előtt Svájcból hoztak be; a szer­számmegmunkálók részére alak­­megmunkáló kézi gépeket; a rá­diódobozok gyártásának meggyor­sítására vibrációs kézi csiszoló­gépet. Az év végéig ismét több új cikket hoznak forgalomba. Elké­szül a televízióeltérítő tekercselő­­gép, s egy jelfogó tekercselőgép. Ez utóbbit a Beloiannisznak gyártják, amely a Szovjetuniónak készülő kol­hoz-telefonközpontok készítésénél alkalmazza e gépet. Hanem Tóth igazgató és Szabó főmérnök azt mondja, hogy ezek csak „mellékes” dolgok, van itt azonban néhány „szenzáció” is. Mint ismeretes, az Orionban már készülnek a nyomtatott áramkörös rádiók. Ez a módszer az egész világon eléggé új és csak a legfejlettebb ipari országokban alkalmazzák. Nos, a nyomtatott áramkörös gyártáshoz, itt, ebben a gyár­ban készítették a gépeket. Ké­szítettek a Siemensénél jobb zsu­­gorítókemencét, amellyel meg­oldódott a lágy ferritek hazai gyártása, s most egy másik zsu­gorítókemencét is készítenek, amely lehetővé teszi a kemény ferritek nagyüzemi gyártását. Néhány újabb „szenzációval” még az év végéig kirukkolnak. Elkészül egy csillámlemez-ezüstö­­ző berendezés. Ennek műszaki ismertetésébe nem érdemes bele­mélyedni, elég annyi, hogy a kondenzátorok gyártásánál hasz­nálják, s eddig Svájcból hozták be. A berendezés bemérése most folyik, s a tervek szerint még eb­ben a hónapban átadják a Beloi­annisznak, de várja már a Kon­­verta, sőt Románia és az Egye­sült­ Arab Köztársaság is érdek­lődik iránta. Ugyancsak elkészül egy száz­tonnás dinamóméter. Ez az anya­gok szilárdsági vizsgálatához szükséges műszerek bemérésére és hitelesítésére szolgál. A beren­dezést a november végén Buda­pesten tartandó nemzetközi mé­réstechnikai konferencián mutat­ják be és nagy sikerére számíta­nak. .. Három év nem nagy idő egy gyár életében, mégis most már a második szakaszra készülnek­ betörni a világpiacra. Egyes gyártmányaik híre túlju­tott már ugyan az ország hatá­rain, de ez inkább csak véletlen volt. Most megkezdték a szilárd nemzetközi kapcsolatok kiépíté­sét. Az igazgató, a főmérnök és, más vezető munkatársak jártak a Szovjetunióban, Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban és Romá­niában. Igaz, csak prospektusok­kal és tablókkal, de részt vettek a TECHNOIMPEX moszkvai ki­állításán, a poznani vásáron. Most egy prágai kiállításra készülnek, s a jövő évben immár gépekkel bemutatkoznak a tavaszi lipcsei vásáron. Nem alaptalan hát az a remény, hogy a Vietnamnak szál­lított két, és a Kínába küldött egy tekercselőgépet sok más beren­dezés követi majd a világ legkü­lönbözőbb tájaira. Hanem: a legfontosabb mégis­csak a hazai ipar. Ezért járja a gyár egy kutatómérnöke állan­dóan a magyar híradástechnikai üzemeket, ezért tanulmányozzák rendszeresen a külföldi szakiro­dalmat, s ezért végez a gyár bi­zonyos értelemben kutatási és szervezési munkát is. A végső cél — a híradástechnikai üzemek technológiájának automatizálása — még messze van. De a gyár te­vékenysége mindennap közelebb visz ehhez, annyival is inkább, mert a gyárat a tervek szerint az elkövetkező években nagymérték­­ben fejlesztik. Új gyár - új iparág Látogatás a Híradástechnikai Gépgyárban Szerelik a hatorsós tekercselőgépeket. NÉPSZABADSÁG Befejeződött a Semmelweis Kórház tudományos ülése Szerdán befejeződött a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével ki­tüntetett Semmelweis Kórház ala­pításának 175. évfordulója alkal­mából rendezett kétnapos tudo­mányos ülés. A Semmelweis-te­­remben megtartott tudományos ülés szerdai programján 15 orvos­­történeti és orvosi előadás szere­pelt. (MTI) ­ A Könnyűipari Minisztérium vezetői megbeszélték, hogy a tár­ca területén milyen kezdeménye­zések vannak új cikkek gyártásá­ra. Megállapították, hogy a vá­sárlóik és a kereskedelem kérésé­nek megfelelően jelentősen foko­zódott az új gyártmányok kísér­letezésére és bevezetésére irá­nyuló tevékenység. Ezt támogatja a minisztérium, de ugyanekkor azt is tapasztalták, hogy egyes vállalatok saját cikkeik minősé­gének javítása és választékának bővítése helyett olyan termékek gyártási kísérleteivel foglalkoz­nak, amelyek nem hozzájuk, ha­nem más iparágakhoz tartoznak. A minisztérium a kísérletezést még ilyen esetben is támogatja. A népgazdaság termelő erőinek gazdaságos kihasználása azonban megkívánja, hogy az új termékei­ket elsősorban azok a vállalatok gyártsák, amelyeket hasonló cik­­k­ek termelésére már kijelöltett. Ezért a kezdeményező vállalat a kísérletezés idején köteles a cikk jellege szerint illetékes ipari igazgatósággal előzetes megálla­­podást kötni az új áru gyártásá­ra. A Könnyűipari Minisztérium döntése az új cikkek gyártásáról Két hónap alatt 80 falusi ifjúsági szövetkezet alakult A KISZ és a SZÖVOSZ együt­tes határozata alapján két hónap­pal ezelőtt jöttek létre az első fa­lusi ifjúsági szövetkezetek. A fia­talok nagy érdeklődést mutatnak az új szövetkezeti forma iránt. Eddig 80 falusi ifjúsági szövetke­zet alakult. Húsz község vízügyi társulása Zalában Vasárnap több mint húsz, a Principális-csatorna völgyében fekvő község 200 tagú paraszt­küldöttsége gyűlésezett a gelsei községi művelődési házban. A cél az volt, hogy döntést hozzanak az évtizedek óta nagy kárt okozó Principális-csatorna medrének tisztításáról, valamint a völgyben, a réteken és a legelőkön össze­gyűlt belvíz lecsapolásáról. A parasztküldöttség döntött: vízügyi társulást alakítottak. A társulásnak mintegy ötezer tagja van, s körülbelül ötven kilométer hosszúságban tartanak felügyele­tet a Principális-csatornán. Me­dermélyítéssel, tisztítással és le-, vezető árkok ásásával védekeznek majd a csatorna vizének kiöntése és a vadvizek ellen, ugyanakkor a réteken és a legelőkön is leve­zető árkokat húznak. A vasárnapi gyűlésen igazgatóságot és felügye­lő bizottságot választottak és meg­beszélték a csatornázási munkála menetét is. (MTI) Általános iskolások országos rajzkiállítása A Komárom megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának s a pe­dagógusszakszervezet Komárom megyei területi bizottságának ren­dezésében péntek délelőtt 10 órai kor az esztergomi városi tanácsi háza dísztermében megnyílik az általános iskolák IV. országos rajzkiállítása. A kiállítás dece­m­ber 15-ig lesz nyitva. A kiállítással kapcsolatban pén­teken 11 órakor „A gyakorlati élet­­re nevelés lehetőségei a rajztanítási­ban“ címmel ankétot rendeznek az esztergomi tanítóképzőben.

Next