Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-04 / 287. szám

1958. december 4. csütörtök népszabadság Baj van a szigeteléssel November 16 előtt (nagymér­tékben) és után (már jóval ki­sebb mértékben) próbálkoztak az imperialista rádiók és lapok, hogy a választásokkal kapcso­latban rágalmakat szórjanak Magyarországra. Persze, zene­bonájukat különösen tüzelte az a csalódottság, amelyet a válasz­tói gyűlések hangulata, majd a magyar választások eredménye keltett bennük. Most a rágalomhadjáratban, elég elkésve, elsüti puskaporát a Nouvelle Revue de Lausanne című svájci lap. November 26-i számában a többi csacsiság kö­zött a választások titkosságát vonja kétségbe, nagy diadallal leleplezvén, hogy „a csepeli munkásvárosban a szavazóhelyi­ségeknek semmiféle elszigetelé­sük sem volt, megelégedtek az­zal, hogy egyszerűen spanyolfa­lat vagy függönyt vontak”. Vagyis, ha jól értettük a sváj­­ci lapot, a szavazófülkékbe ugyan nem lehetett belátni és mindenki azt csinálhatta a sza­vazócédulával, amit csak akart, de ezek a fránya kommunisták mégis suskust követtek el. Úgy­hogy teljesen igaza van a Nou­velle Revue de Lausanne-nak. Valóban, a fülkéknek csak fa­luk és függönyük volt, de — s ez a lényeg — szigetelés nélkül­ így, ha a szavazóknak például trombitálásra, kurjongatásra támadt kedvük, kétségtelenül zavarták a szomszéd fülkék nyugalmát. Kellemetlen, hogy erről megfeledkeztek a szavazás lebonyolításánál. Minthogy azonban emiatt nem érkezett panasz, s így fel­tehetőleg senki sem trombitált vagy dobszólózott fülkéjében, a szigetelés hiányát — úgy látszik — kibírták a szavazók. De, ha már a szigetelésnél tartunk, hadd fejezzük ki azt a gyanúnkat, hogy a svájci lapot talán az az elszigetelés bántja, amellyel — ahogyan a választá­sok eredménye mutatja — bizo­nyos imperialista politikai kö­rök elszigetelődtek a magyar dolgozók nagy többségétől. V. J. rt. Az államhatalom helyi szervei, a tanácsok munkájának fokozott megbecsülését tükrözi, hogy a leg­főbb államhatalmi szerv, az or­szággyűlés tagjai a közeli napok­ban nagy számban látogatnak el a tanácsok alakuló üléseire. A Baranya megyei Tanács de­cember 11-i alakuló ülésén Aczél György, a Tolna megyein Benke Valéria, a Pécs városin Trautmann Rezső vesz részt előre­láthatólag. Földes László a sztá­­linvárosi tanács alakuló ülésén, Czottner Sándor a nógrádi, Sza­kosíts Árpád a hevesi, Fock Jenő a Győr-Sopron megyei, Nyers Rezső a Bács-Kiskun megyei Ta­nács alakuló ülésén jelenik meg december 12-én. December 13-án a Komárom megyei Tanács ünnepélyes ala­kuló ülésén — előreláthatólag — részt vesz Dobi István, a Pest megyein Gáspár Sándor, a Somogy megyein Dögei Imre, a zalain Kiss Károly, a borsodin Rónai Sándor, a csongrádin Antos István, a Veszprém megyein pedig Somogyi Miklós. A Fejér megyei Tanács december 15-én sorra kerülő ala­kuló ülésén Olt Károly, a Hajdú- Bihar megyein Kállai Gyula, a Vas megyein Kisházi Ödön is részt vesz.* Szerdán a parlament Munkácsy­­termében a növénytermesztésben és az állattenyésztésben kitűnt hetvenhat mezőgazdasági szak­embernek nyújtottak át kormány­kitüntetést. Az ünnepségen meg­jelent Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Dögei Imre földművelésügyi miniszter. Dobi elvtárs üdvözlő beszédé­ben utalt arra, hogy ez alkalom­mal azokat a mezőgazdasági dol­gozókat tüntetik ki, akik kiemel­kedő, szorgalmas munkájukkal a maguk posztján elősegítették a termelési tervfeladatok teljesíté­sét, a növényi és az állati termé­kek minőségének javítását. A ki­tüntetett tsz-elnökök, állami gaz­dasági igazgatók és más mezőgaz­dasági szakemberek eredménye­sen munkálkodtak a termelés ön­költségének csökkentésén is. Az Elnöki Tanács elnöke ezután 30 dolgozónak a Szocialista Munká­ért Érdemérem, 46 dolgozónak a Munka Érdemérem kitüntetést nyújtotta át.* Az országgyűlés állandó bizott­ságainak elnökei és titkárai ezek­ben a hetekben mérik fel a veze­tésükre bízott országgyűlési bi­zottságok munkaterületét. A bi­zottsági elnökök első feladatként számba veszik az állandó bizott­ság elé kerülő problémákat, s eze­ket munkatervbe foglalják. A ter­vek szerint december második fe­lében ülnek össze első munkaérte­kezleteikre az állandó bizottsá­gok; ezeken az üléseken megvi­tatják az előző bizottságok hasz­nos tapasztalatait, s a tevékeny­ségük kereteit adó bizottsági munkatervet. Sorra alakulnak meg a megyei képviselőcsoportok, így a napok­ban már elkezdték az érdemleges mun­­át a Győr-Sopron, a Vas, a Békés, a Borsod, a Tolna, s a He­ves megyei országgyűlési képvise­lők. Az első tanácskozásokon há­rom-öttagú vezetőséget válasz­tanak, s megtárgyalják a soron következő aktuális feladatokat. A képviselők figyelemmel kísérik, s ahol tudják, segítik a­­tanácsok tevékenységét. Többfelé elhatá­rozták, hogy ellátogatnak a terme­lőszövetkezetek zárszámadó köz­gyűléseire is. Fejér megye országgyűlési kép­viselői tegnap este Székesfehér­várott, a Hazafias Népfront Fejér megyei titkárságának nagytermé­ben alakították meg a képviselői csoportot. Az első megbeszélésen csaknem teljes számban részt vett Fejér megye országgyűlési képviselői; megjelent a megyei képviselőcsoport alakuló ülésén dr. Münnich Ferenc, a Miniszter­tanács elnöke is. Ma délután alakul meg az or­szággyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja.­­ A Magyar Közlöny 108. számá­ban közölte az országgyűlés tisztviselőinek, az új országgyű­lési képviselőknek, továbbá a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak a névsorát. Ugyancsak a hi­vatalos lap e száma közli az or­szággyűlés által megválasztott ál­landó bizottsági tagok teljes lis­táját Újlaki László Pekingi tudósítónk riportja: A KÍNAI MEZŐGAZDASÁG „SZPUTNYIKEREDMÉNYEI" Példa nélkül áll a világ vala­mennyi országának mezőgazdasá­gában az a káprázatos fejlődés, amit Kína parasztsága ért el az idén. Míg a felszabadulástól, 1949-től 1957-ig, 30 százalékkal nö­velte a mezőgazdaság hozamát, addig 1958-ban egyetlen év alatt megduplázta az előző év amúgy is kiemelkedő termését. Búzatermé­sével megelőzte a Szovjetunió mögött addig második helyet el­foglaló Egyesült Államokat, gya­potból kétszer, rizsből több mint kétszer, kukoricából és krumpli­ból a legtöbb helyen majdnem há­romszor annyit takarítottak be, mint 1957-ben. Nem szorul magyarázatra, hogy Kína mezőgazdasága eme új for­radalma mit jelent közvetlenül a Kína lakosságának négyötödét ki­tevő parasztság számára. Közve­tett hatása pedig még ennél is na­gyobb. Kínában a nemzeti jöve­delem felét a mezőgazdaság adja, de a másik — az ipar által adott — fele is igen nagymértékben függ a mezőgazdaságtól. Bármily nagy is azonban a me­zőgazdaság idei lendülete, csak egy állandó, s még sokkal na­gyobb arányú fejlődés első lépésé­nek tekinthető. A kínai mezőgaz­daság fellendülése nagyon elma­radott alapról indult. Két évvel ezelőtt még terméshozama a ja­pán mezőgazdaság hozamának alig több mint egyharmada volt, s a tavalyi nagy termés után is rizsből 24,5, búzából 9,5, kukori­cából 14,3, gyapotból 3, krumpli­ból 20 mázsás átlagtermést ért csak el hektáronként. Az idei át­lageredmények (rizsből 45, búzá­ból 17, kukoricából 30, gyapotból 6,7, krumpliból kb. 50 mázsa hek­táronként) már több terméknél egyes európai országok hozama körül járnak. A modern kannibalizmus, a Malthus-elmélet tételeivel, amely szerint a lakosság száma sokkal gyorsabban nő, mint a mezőgaz­daság termékeinek mennyisége — nincs is mit vitatkozni. A klasz­­szikus nyomor egykori hazája, a keleti részein „túlnépesedett” Kí­na cáfolt most éppen rá: míg a lakosság egy év alatt 2 százalék­kal, addig a mezőgazdaság ter­mése 100 százalékkal nőtt. Fel­vetődhetnék azonban, hogy Kíná­ban — éppen mert az ország te­rületének jó egytizede van csak művelés alatt — a mezőgazdasági termékmennyiség növelésének út­ja nem a szűzföld feltörése len­ne-e"! A tények nemmel vála­szolnak e kérdésre. Kína népes­ségeloszlása rendkívül egyenlőt­len. A 650 millió lakosból, 600 millió az egész ország területé­nek 40 százalékán, ebből is 300 millió a Jangce völgyében él. Kí­na 30 tartományának egyikét, a hazánknál kétszer nagyobb Sze­­csuant pl. 60 millió ember lakja. Nagy területeket feltörni csak a lakosság egészen nagyméretű át­telepítésével lehetne. De kérdé­ses, hogy egyáltalán megérné-e ezt. Ha sikerülne is Nyugat zord sziklahegyei között meghódítani nagy területeket és megvédeni azokat a Góbi, a Takla-Makán vagy a Cajdam mindent elnyelő, könyörtelen sivatagi homokjától, vajon milyen termést adna? Hi­szen Nyugat-Kína — a világ egyetlen része sem esik ennyire messze tengerektől! — évi csapa­dékmennyisége jóval 200, helyen­ként 100 mm alatt van. Az idei eredmények is azt iga­zolták, hogy Kína mezőgazdasága további fejlődésének útja a meg­levő szántóterületek hozamának nagyarányú növelése. A megdup­lázott termés egyszersmind a föld hozamának megkettőzését jelenti. A felszabadulás óta feltört szűz­földek összkiterjedése ugyanis nem haladja meg a 4 százalékot. Döntően növelte a föld termőké­pességét az öntözés. A múlt év novemberétől ez év áprilisáig 30 millió hektár földet (hazánk szántóterületének hatszorosát) tették öntözhetővé. Kínában ma már 60 millió hektáron­ — az egész szántóterület 60 százalékán — öntözéses gazdálkodás folyik. Ugyancsak­ a téli hónapokban mozgalommá nőtt a különféle nö­vényi és egyéb hulladékok gyűj­tése és feldolgozása trágyának. Ez évben a földek tízszer annyi trágyát kaptak, mint tavaly. Je­lentősen emelte a hozamot a kor­szerű mezőgazdasági eszközök bevezetése, mely nemcsak a ter­mőföld sokkal jobb megmunkálá­sát, de a munkatermelékenység kétszeresére, háromszorosára emelkedését is eredményezte. Valamennyi tényező legfonto­­ sabbika azonban a mezőgazdaság évezredes normáinak megdöntése, a paraszti tömegek konzervatív gondolkodásában végbement for­radalom volt. Az idei eredmények megdöntötték azt a tévhitet, hogy pl. a búza Kínában ala­csony hozamú növény; hogy a mezőgazdaság hozamát egy év alatt nagyon kedvező feltételek mellett is legfeljebb 4—5 száza­lékkal lehet csak növelni. Az évezredes paraszti hiedel­mek bálványait lerombolni nem volt könnyű. Még a tavasszal megismerkedtem Hupej tartomány egyik járási párttitkárával, Cseng Phun elvtárssal. Elmondta, hogy három éven át minden fáradozása kárba veszett, hogy a parasztokat korszerűbb módszerekkel való gazdálkodásra rávegye. Tavaly, a teljesen­ meddő rábeszélés helyett, egy darabka földön a maga mód­szerei szerint földimogyorót kez­dett termeszteni. Sokkal mélyeb­ben szántott, ötször annyi trágyát szórt szét, kétszer olyan sűrűn ve­tett, és jóval többször kapált, mint a többi paraszt. Azok kezdet­ben gúnyolták, sőt, amikor csává­zott, figyelmeztették, hogy „a ve­tőmag megmérgezésével” kihívja az istenek haragját. De amikor pár hónap múlva a földdarabka buja zöldjével szinte harsogott, a tövek pedig ötször annyi termést érleltek, mint általában a környé­ken — egy csapásra megváltozott a hangulat. A „párttitkár földjei­nek híre — no meg a párttitkár módszere — hamar elterjedt, s a nyáron szerte az országban már mintaparcellák ezrei ,,agitáltak", a terméshozamnak nem duplájára, de többszörösére való emelése mellett. E mintaparcellákról szédületes mennyiségű termést takarítottak be. Hektáronként búzából 540, ku­koricából 2600, rizsből 2700, gya­potból 630 mázsa volt — ahogyan Kínában mondják — a „szput­­nyikeredmény”. Amíg magam nem néztem meg néhány ilyen szputnyikparcellát, előttem is le­hetetlenségnek tűntek ezek az eredmények. E parcellák kicsi­nyek, általában egy mánál (egy hektár mintegy tizenhatod része) nem nagyobbak és rengeteg em­beri munkát fektettek bele. Kuangsziban az egyik ilyen rizs­parcellát háromszori mélyszántás­sal, fél méter mélységben, több ré­tegben szétterített különféle trá­gyákkal készítették elő. A vetés oly sűrű volt, hogy a vizet csak csészékkel lehetett a tövéhez jut­tatni, levegőt kézifuttatókból ka­pott, s egész nap bambuszpálcák­kal mozgatták a kalászolsat, hogy érje a napsugár. Hopej tarto­mányban láttam egy csöppnyi szputnyikparcellát, amit egész nyáron át éjjel-nappal felváltva őrzött hat paraszt. Ha szél fújt, kötélkorláttal és gyékénnyel, a hirtelen lezúduló trópusi esők el­len pedig föléje tartott ponyvák­kal védték. Láttam egy másik­­rizsparcellát, ahol a vetés oly sű­rűn tömött volt, hogy a lábon álló kalászok megbíztak egy gye­reket. (Egy ilyen parcella fényké­pét lapunk már közölte. — Szerit, megj.) A dél-kínai Honan tartomány­ban a Vörös Zászló kommunában egy 1 ma nagyságú különlegesen előkészített krumpliföld alatt egy méter mélyen hosszanti csatorná­kat fúrtak, s az ott elhelyezett trágyából felszálló gázok táplál­ták a növényt. Az egész országban vagy akár csak egyetlen járás méretében is természetesen lehetetlen csészékek­kel öntözni és légpumpával leve­gőztetni a rizst, ponyvákkal véde­ni és szálanként napoztat­ni a ga­bonakalászokat, s gázvezetékháló­zatot fúrni a krumpliföldek alatt. A cél nem is ez. A szputnyikpar­­cellák célja megdönteni a mező­­gazdaság normáiról alkotott me­rev elképzeléseket és bebizonyíta­ni, hogy a föld terméshozama egyik évről a másikra a jelenlegi­nek többszörösére emelhető. Már ez idén sikeresen próbálkoztak, hogy nagyobb földdarabon is megtöbbszörözzék a hozamot. Hu­­pej egyik megyéjében pl. egy 70 hektárnyi mezőn a szputnyikpar­­cellákon alkalmazott rendkívüli eljárások nélkül is 112 mázsás búzatermést értek el hektáron­ként. Persze a 70 hektár is nagyon kevés még Kína 100 millió hek­tárnyi szántóterületéhez képest. Ahhoz azonban elég, hogy az egész parasztságnak megmutassa­ az öntözőrendszer további nagy­arányú kiterjesztésével, sokkal alaposabb talajelőkészítéssel, s­­ amíg elegendő gép nem áll ren­delkezésre — az eddig befektetett emberi munka többszörösével — Kína mezőgazdaságának hozama — noha ez idén már sok európai ország átlagát elérte — 1—2 év alatt 3—4-szeresére növelhető. A több emberi munkára, s álta­lában a belterjesebb gazdálkodás­ra a kommunák szervezése igen kedvező lehetőségeket teremtett. Októberben jártam egy Baoting környéki kommunában, mely 100 ezer mű földet és 10 ezer paraszt­családot egyesít. Míg ez a kom­muna 27 tsz-re oszlott, a 10 ezer családból 17 ezer munkaképes ember dolgozott a földeken. Most közös étkezdék, napközik, moso­dák stb. létrehozása újabb 10 ezer embert (főleg nőt) szabadított fel a mezőgazdaság számára. „Egy munkásra — számította ki előt­tem a kommuna elnöke — alig négy mű (összesen egynegyed hektár) föld jut. Jobban megmű­velhetjük földjeinket, mint a konyhakerteket.” Tévedés lenne azonban ezek után olyan következtetés, hogy a mezőgazdaság hozamának nagy­arányú és gyors növelése kínai sajátosság, azért, mert itt nagy a munkaerő-fölösleg. Kína mező­­gazdaságának idei ugrása nem­csak a földhozam normáit döntöt­te meg, nemcsak a XX. század embertelen malthuziánusait tette nevetségessé, de sutba hajította a „kínai munkaerő-felesleg" nézetét is. Kína mezőgazdasága most, hogy a földből ki akarja hozni azt, amire az valóban képes, he­lyenként és időnként már munka­erőgondokkal küzd. Kína parasztsága most indul harcba a jövő évi, az ideinél sok­kal nagyobb termésért. Szinte mindenütt elvégezték már —a traktorod hiányában maguk szer­kesztette csörlőkkel — az őszi mélyszántást és folynak az elő­készületek a tavalyihoz hasonló méretű csatorna és víztároló épí­tésére. S ma már tények, súlyos tonnák bizonyítják, hogy a szput­­nyikparcellák 4—5-szörös befek­tetés mellett tízszer, sőt egyes ter­mékeknél negyvenszer töb­bet termettek, mint az átlagföl­dek. Az idei termés mennyisége Kí­nában akkora, hogy krumpliból, kukoricából, rizsből és gabonából együttvéve minden lakosra 5 má­zsa jut. Hol vannak már a Kíná­ban gyakori nagy éhínségek, me­lyek sokszor milliók életét köve­telték! Bár az utolsó nagy éhínség óta még két évtized sem telt el — ez az idő messze van, vissza­­hozhatatlanul messze. Az az idő viszont, amikor Kína véglegesen megoldja gabonaproblémáját és hús-, étolaj-, gyümöcstermelése is eléri a fejlett országok színvona­lát — hála a tehetséges, nagyon szorgalmas nép forradalmi tettvá­­gyáruik —, már itt van a legköze­lebbi jövő közelségében. Fábián Ferenc 5

Next