Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-04 / 287. szám
4s||||^3 S 3 MG&& A segély, az SZTK és a bürokrácia feleségem a Fővárosi Gyermmekvédő Otthonban dolgozik, s augusztus 24. óta szülési szabadságon van. Amikor abbahagyta a munkát, természetesen nem folyósították tovább fizetését sem. Ettől az időtől kezdve az SZTK Budapesti és Pest megyei Alközpontjától vártuk, hogy majd küldik feleségem pénzét. De, sajnos, hiába vártuk, mert teltek a hetek egymás után, s nem kaptunk egy fillért sem. Végül bementem az SZTK-ba. Igazolást kértek arról, hogy a gyermek él, s arról, hogy feleségem munkahelyén nem kap fizetést. Bevittem a papírokat, s megkaptam az összeget. Mondták, hogy több igazolás már nem kell, s a jövőben kiküldik feleségem gyermekágyi segélyét. Október 10. táján megint elfogyott a türelmünk, nem jött a pénz. Újból felkerestem az SZTK-t, kezdhettem elölről az igazolások beszerzését. Ha nehezen is, de összeszedtem újból a papírokat, s megkaptam a pénzt, meg az ígéretet, hogy most már valóban nem kell többet mennem, s nem kell több igazolás sem. Azóta eltelt több mint másfél hónap, de még nem kaptunk egy fillért sem. Pár nappal ezelőtt telefonon hívtam fel az SZTK-t, s majd kiesett a kezemből a kagyló, amikor — ahelyett, hogy elnézést kértek volna a késedelemért — felszólítottak, hogy vigyem be az igazolásokat, s akkor fizetnek. Nem tudom, mit tegyek. A tanácsnál és a feleségem munkahelyén nevetnek rajtam, amikor megyek az igazolásokért. Én nem vagyok járatos az SZTK-ügyekben, de annyit azért tudok, hogy a szülési szabadság három hónapig tart. Ha a baba nem él, a körzeti orvos azonnal megszünteti a betegállományt, ha pedig az anya dolgozni megy, a munkahelyéről ezt jelentik az SZTK-nak. S ha netán még ezek után valaki véletlenül több segélyt vesz fel, mint amennyi jár, azt könyörtelenül levonják. Úgy látszik azonban, hogy az SZTK illetékes dolgozói ezt nem tudják. Én már több igazolást nem vagyok hajlandó beszerezni. Ezért ezúton közlöm az SZTK-val, hogy kisgyermekünk él, egészséges és feleségem szülési szabadsága november 17-én járt le. Vízi József Biatorbágy, Bethlen u. 35. Sükösdi kenyérgondok Szövetkezetünk kenyérpolcain ritkán látunk friss kenyeret. Pedig a község hatezer lakosa közül sokan nem önellátók s a boltból vásárolják a kenyeret is. Bosszankodunk, ha két-három-, sőt előfordul, hogy négynapos kenyeret kell vennünk, mert nincs más. Többször kérdeztük, mi az oka ennek? A válasz mindig ugyanaz. Nincs a községnek sütödéje, távolról — Bajáról — kell szállítani a kenyeret. Az tény, hogy a községnek nincs péksége — bár véleményem szerint nagyon is elkelne egy — de még így is lehetne változtatni, javítani a jelenlegi kenyérellátáson. Szerintünk a hiba a megrendelésnél van. A sükösdi szövetkezet ugyanis rendszeresen a szükségesnél több kenyeret rendel ezért sok marad másnapra, így aztán, a friss kenyeret félre teszik és mindig a régebbit adják. Mi pedig, sükösdiek, esszük a szikkadt kenyeret, Bolvári István Silkösd, Dózsa Gy. u. 1. Művelődési ház közös erőből Baktalórántházának , eddig — annak ellenére, hogy járási székhely — nem volt művelődési háza. Nem örököltünk a múltból erre alkalmas épületet és a felszabadulás után sem került még sor az építésére. Pedig nagyon hiányzik nemcsak a község, hanem a járás dolgozóinak is, így támadt és ért meg lassan az a gondolat: építsünk művelődési házat saját erőnkből. Az elhatározást tett követte. Gyorsan elkészült a másfélmillió értékű modern művelődési ház terve. Az épület hét kisebb helyiségből és egy nagy teremből áll majd, amelyben kényelmesen elfér. 300 ember. De nemcsak a terv készült el, megkezdtük a munkákat is. Kiástuk az egész épület alapját. Odaszállítottunk 1500 mázsa terméskövet és hétezer darab téglát. Járásunk kőművesei vállalták a kőfaragást. A község dolgozói összeadták a fal felhúzásárhoz szükséges összeget is. Sok munkaérték van már ebben az új épületben. Nagyon várjuk, hogy szép művelődési otthonunk legyen, ahol tanulhatunk és szórakozhatunk. Albert Antal tanulmányi felügyelő Baktelórántháza Gondoskodás a kis utasokról Csornára kellett sürgősen utaznom és nem volt lehetőségem arra, hogy a téli menetrendben megnézzem a vonatok csatlakozását. Letenyén ültem autóbuszra három kicsi gyermekemmel, s Nagykanizsáról vonattal utaztunk tovább Szombathelyre. Már este kilenc óra volt, amikor megérkeztünk s csak hajnalban indult vonat Csorna felé. Az éjszakát a szombathelyi gyermekváróteremben töltöttük, ágyacskájukban aludtak volna A szolgálatot teljesítő dolgozón pedig kedvesek, figyelmesek voltak mindannyiunkhoz. Péter Istvánnál előnye Meglepődtem, hogy ilyen korszerűen berendezett, szép váróteremmel gondoskodik a MÁV kis utasairól. Három gyermekem a legnagyobb kényelemben töltötte az éjszakát, mintha odahaza, saját KICSI A KÖNYVTÁR Már harmadik hónapja vagyok az Esztergomi Városi Kórház tbc-osztályán. Sem az ellátásra, sem az orvosokra nincs sem nekem, sem betegtársaimnak panasza, mégis rosszul érezzük itt magunkat. Nyolcvanhatan fekszünk bent és sajnos mindannyian elég hosszú ideig. Ilyen körülmények között a leglelkiismeretesebb kezelés mellett is kell valami, ami az ember gondolatát eltereli a betegségről. Erre legjobb a könyv, aminek mi nagy hiányában vagyunk. Van ugyan egy kis könyvtárunk, de a néhány kötetet mindenki elolvasta. Cserélni nem lehet, fertőző osztályról lévén szó, új könyveket pedig most nem tud a kórház vásárolni, Úgy gondolom, a különböző üzemek segíthetnének problémáinkon. Tapasztalatból tudom, hogy a könyvtárak felfrissítése során sok könyvet nélkülözni tudnak. Ezek a könyvek minket nagyon kisegítenének, s hálásak lennénk értük. Karakas István Esztergom, Városi Kórház — A párt felhívására 1955. őszén falusi munkára jelentkeztem. Feladtam budapesti kényelmes lakásomat, nyugodt állásomat s elmentem Bátára tsz-elnöknek. Sorozatos kudarcok, megnem értések, emberi rosszindulatok kísérték hároméves pályafutásomat. Ma feleségemmel, nagyanyámmal egy üzlethelyiségben, albérlőként tengődünk. Gyermekeim vidéken az anyósoméknál vannak. Jómagam a TEFU- nál rakodómunkásként dolgozom. Nem haragszom senkire, de egy kicsit fáj, hogy senki sem törődik velem, s három esztendei falusi munkám után még egy rendes lakást sem érdemlek meg. Szép János írta szerkesztőségünknek ezeket a sorokat. Szép János egészen fiatal ember. Még harminc éves sincs. Munkásból lett főelőadó, s a Minisztertanács bértitkárságáról került Simontornyára a Bőrgyárba. Jól megállta helyét mint munkaügyi osztályvezető. Párthoz való hűségének többször tanújelét adta, például amikor jelentkezett falusi pártmunkára. Az ellenforradalom idején sem tántorodott meg. Most sem amiatt panaszkodik elsősorban, hogy rakodómunkásként dolgozik, hanem mert úgy érzi, hogy senki nem törődik vele. Sorozatos kudarcok Hogyan került ebbe a helyzetbe? Bátán egy elég gyengén működő tsz élére került. A munka is teljesen új volt számára, a fogadtatás sem volt nagyon barátságos. Abban az időben tört rá arra a vidékre a pusztító árvíz. Erőlködött, küszködött, de erejét és tehetségét meghaladták a nehéz feladatok. „Dicstelenül" távozott Bátáról. Újkajdacsra került ugyancsak egy termelőszövetkezet élére. Itt érte az ellenforradalom. Erejét megfeszítve küzdött a tsz feloszlatása ellen. Gyengének bi- zrmvilit. Majd az ellenforradalom után, 1957 elején hozzálátott, s egy új tsz-t alakított a régi helyébe. Ez a tsz sem állt erős lábakon. Kevesen voltak a nagy földterület megműveléséhez, s állatállomány híján óriási nehézségekkel küszködtek. A tsz beolvadt egy másik kajdacsi termelőszövetkezetbe. A járási szervek sok szemrehányást tettek Szép Jánosnak, sikertelen munkája miatt. Hozzánemértéssel, ügyetlenséggel vádolják. Szép János viszont a járási szerveket hibáztatja. Magára hagyták, nem törődtek vele, kevés segítséget kapott tőlük. S most hogy öszszecsapott feje felett az ár, egyetlen jó szó nélkül szélnek eresztették. Menjen, amerre lát? Szép János igyekezetéhez, jószándékához nem férhet semmi kétség. Kedvezőbb körülmények között, és egy kicsivel több segítséggel talán, beletanult volna a mezőgazdasági munkába, s fábradozása eredményesebb lehetett volna. Sok igazság van abban is, hogy Szép Jánostól többet vártak. De eredmények helyett csalódást okozott, hibákat vétett, tévedett. A járási pártbizottság nem törődött azzal, hogy mi lesz a leváltott tsz-elnökkel. Miután itt nem vették sok hasznát, hát most menjen, amerre lát? A XIII. kerületi Tanácsnál, ahol lakásért jelentkezett sem kezelték ügyét megértéssel. — Várjon sorára — volt a válasz. Pedig ő itthagyta a lakását, amikor vidékre ment, most joggal kér helyette másikat. A paksi járási pártbizottság Szép János iránt tanúsított viselkedése nagyon igazságtalan. Helytelen, hogy nem törődtek egy olyan emberrel, aki készségesen ment oda segíteni. Nem teljesen rajta múlott, hogy nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. S lakásügyében, állásügyében nyilvánvalóan más eljárást érdemel. Igazságtalanság Köszönjük a segítséget ! Néhány héttel ezelőtt jelent meg dr. Kovács Jánosné levele a Népszabadságban. A levél arról szólt, hogy az ATRA-gyári szülők iskolánk egyik tantermét, szombat déltől hétfő reggelig valósággal újjávarázsolták. Az ATRA-gyár dolgozóinak a példáját azóta több üzem követte. A többi tanteremben is megjavították a rozoga padokat, átfestették a bútorokat. A Motoröntvénygyár dolgozói különösen kivették a munkából a részüket. Naphoszszat fúrtak, faragtak, szépítették a tantermeket, otthonossá tették az iskolát. A Motoröntvénygyár dolgozói már máskor is készséggel siettek iskolánk segítségére. Köszönjük önzetlen fáradozásukat. Horváth Viktorné Budapest, XX. ker. Attila utcai Általános Iskola igazgatója Nem maradhat magára Néhány héttel ezelőtt pincehelyen jártam. Beszélgettem régi ismerősökkel, barátokkal, elvtársakkal, kérdezősködtem Gergely Pál után is. Hallottam, hogy beteg. Felkerestem. Elszorult a szívem. Súlyos tüdőbeteg. 75 éves felesége gondozza, ápolja. 51 éve osztoznak rosszban, jóban, hogyne tenné szívesen. Tenné, de nem bírja, mert nem lát jól. Hályog van a szemén. Operálni kellene, de nem hagyhatja magára idős, magával tehetetlen férjét. — A barátai, ismerősei, elvtársai eljönnek-e? Segítenek-e? — kérdeztem. — Nemigen jönnek ?— válaszolt csendesen Gergely bácsi —, Lukovits doktor az, aki hetenként többször is felkeres. Ő nagyon rendes ember, de nem sokat tud csinálni, mert szanatórium kellene. Vigasztaltam. Bizonygattam, hogy soha nem törődtek ebben az országban a betegekkel és öregekkel úgy, mint most. — Tudom, hogy így van s higgye el, az vigasztal, hogy az én esetem nem általános. — Lelkesen idézte a nehéz, viszontagságaiban is szép, harcos múltját. — Árva gyerek voltam, 10 éves koromtól magam keresem kenyerem. Voltam szolgagyerek, bojtár, pásztor, gyári munkás, mozdonyfűtő. A Tanácsköztársaság bukása után megjártam a fehérterror börtöneit. Négy évet ültem Debrecenben és Salgótarjánban. Menekülnöm kellett szülőhazámból. Nekivágtam a világnak. Hegyeshalom ... Bécs... munkanélküliség ... nyomor ... ilyen volt az életem... Megállt s nehezen lélegzett. Majd halkan mondta: — Elfáradtam. — Gyere, feküdj le !— ugrott talpra az eddig csendesen ülő felesége, s az ágyba segítette — pihent. Mikor eljöttem a két öregtől, lelkiismeretfurdalásom volt Segíteni kellene. — Nem maradhat magára a párt sorából kidőlt harcos — mondtam magamban s feljegyeztem a címet: " Pincehely, Katona József utca 2. Rózsa Lajos Bpeet, Ducos BAnyagépgyá kr Jól sikerült tanfolyam Nyergesújfalun Néhány hónappal ezelőtt érdekes hír foglalkoztatta Nyergesújfalu lakóit. Azt beszélték, népfőiskola indul a községben. A hír most valósággá vált. A tanfolyam megindult, méghozzá elég magas létszámmal. Nyergesújfalu nem nagy, mégis 53-an jelentkeztek. Üzemi munkások, kisiparosok, rendőrök, fiatalok, öregek egyaránt szorgalmasan eljárnak, s figyelemmel hallgatják végig a tanulságos előadásokat. A tanfolyam márciusig tart, hetenként háromszor 3—3 órát kapunk. Tanulunk magyart, történelmet, földrajzot, matematikát, fizikát és sok más egyebet, ami szükséges ahhoz, hogy azután önállóan fejleszthessük általános műveltségünket. A tanfolyam beindításáért Hartman József gimnáziumi tanárt illeti az elismerés, aki Nyergesújfalu Hazafias Népfront Bizottságának az elnöke. Kovács Mihály Nyergestújfalu A múzeum nem játszótér A Magyar Nemzeti Múzeumot gyakran felkeresik tanuló fiatalok, iskolás gyerekek, öröm nézni, hogy mennyire érdeklődnek a kiállítások iránt. Értékes kiállítási termeink megbecsülésével azonban nincs minden rendjén. Előfordul, hogy egyes fiatalok, diákok fegyelmezetlenségükkel kárt tesznek a kiállított tárgyakban. Néhány hete csaknem ezer ifjú lepte el a múzeum termeit. Többségük figyelmesen végignézte a kiállítást. De akadt sok rendetlenkedő is. Ott rugdalóztak, bokszolták egymást a tudomány csarnokában. A páncélingeket kézzel fogdosták. Egy páratlan értékű műemléket meg is csonkítottak. Számtalanszor előfordul az is, hogy a falakra a különböző hieroglifák közé karcolják nevüket. Nemrég a Vali utcai iskolából 40—50 gyerek jő a múzeumlátogatásra. Ezek a gyermekek is sokat rendetlenkedtek a termekben. Nevelőik megfékezhették volna a rakoncátlanokat, de jóformán semmit sem tettek. Tudjuk, hogy nem könnyű 40—50 gyermeket az iskolapadokon kívül rendben tartani. De úgy érezzük, joggal elvárhatjuk a pedagógusok segítségét. Nem kérünk tőlük egyebet, csak azt, hogy tőlük telhetően fegyelmezzék a rájuk bízott gyerekeket. Nem általában hibáztatjuk az ifjúságot, csupán egyesek viselkedését tesszük szóvá. Temesváry Ferenc Magyar Nemzeti Mikeum