Népszabadság, 1959. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1959. január 1. csütörtök A Szovjet­unió Kommunista Pártjának, Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának újévi üdvözlete az MSZMP-hez és a magyar néphez Hruscsov és Vorosilov elvtárs távirata Kádár elvtársnak A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának KÁDÁR JÁNOS elvtársnak Budapest Kedves Elvtársak! Az újév alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa, az egész szovjet nép legszívélye­­sebb üdvözletét, és a szocializmus Magyarországon való építéséhez legjobb kívánságait küldi Önöknek és az egész magyar népnek. Őszintén örülünk sikereiknek, melyeket a Ma­gyar Népköztársaság dolgozói az 1958-as évben a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével úgy politikai, mint gazdasági téren elértek. A szovjet nép, éppúgy mint a szocialista tábor többi orszá­gának dolgozói, nagyra becsüli a magyar nép erő­feszítéseit, melyeket a szocialista tábor egységé­nek erősödése, valamint a béke megőrzése érdeké­ben kifejtett. A szovjet emberek mélyen meg vannak győződ­ve arról, hogy az új év továbbra is megerősíti or­szágaink testvéri barátságát. Kedves Elvtársak! Boldog új évet kívánunk! N. HRUSCSOV K. VOROSILOV A Német Demokratikus Köztársaság és az NSZEP vezetőinek újévi köszöntő távirata A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak Budapest Kedves Elvtársak és Barátaink! Engedjék meg, hogy az újév alkalmából Önök­nek és az egész magyar népnek, a Német Demok­ratikus Köztársaság lakossága nevében és a saját nevünkben is, a legszívélyesebb jókívánságainkat adjuk át. A magyar nép büszkén tekinthet vissza az el­múlt évre, amelyben a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével nagy sikereket ért el a népi hata­lom megerősítésében. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista tábor országainak megingathatatlan egységére és testvéri együttműködésére támaszkodva, a szocialista építés terén az 1959-es évben előtte álló nagy feladatokat sikeresen oldja meg. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága nevében eredményes, jó munkát kívánunk a ma­gyar népnek. Engedjék meg, kedves elvtársak és barátaink, hogy jó egészséget kívánjunk Önöknek a magyar nép javára kifejtett további munkájuk­hoz. WILHELM PIECK a Német Demokratikus Köztársaság elnöke DR. JOH­ANNES DIECKMANN a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke OTTO GROTEWOHL a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke WALTER ULBRICHT Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára Dr. Münnich Ferenc táviratban üdvözölte a szudáni miniszterelnököt Dr. Münnich Ferenc, a kor­mány elnöke a Szudáni Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Ibrahim Abbádnak, a Szudáni Köztársaság miniszterelnökének. I­ !• f ■ ^ /• / • f /• / I »• «• ■ //• Dobi István újévi radiokoszonto/e Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Szil­veszter éjszakáján rádióbeszédet mondott, amelyben köszöntötte népünknek az elmúlt évben vég­zett jó munkáját. — Szorgalmunk, népünk tehet­sége, országunk gazdag adottsá­gai, belső testvéri, emberi egyet­értésünk vezesse tovább felemel­kedése útján a nemzetet — mond­ta a többi közt —, a szocializmus csillaga felé, amely már szinte kézzelfogható közelségben ragyog előttünk. Ehhez kívánok mind­annyiunknak jó munkát, friss egészséget, örömteljes boldog új esztendőt. Megmondja a százéves özvegy Herczeg Sándorné Az idén, éppen karácsonykor, pénteken ünnepelte 100. születés­napját özvegy Herczeg Sándorné, akit unokájának, az ötvenéves Kasza Jenőnének lakásán keres­tünk fel Szegeden, a Somogyi Bé­la utca 7. számú házban. A „ma­ma" azonnal és szívesen kezd beszélni. Látszik, hogy némi ru­tinja is van ebben. — Miről meséljek? A vízről? — kérdezi, de választ se várva me­séli a szegedi árvíz történetét. — Fiatalasszony voltam akkor, fel­álltam a töltésre — völgyben volt a város. Szaladtam anyámhoz, nem hitte el, de mégis eljött ve­lem a felsővárosi templom tor­nyába. Apámat másnap ágyastul vetette fel a víz. Ott üldögélt ing­­ben-gatyában a háztetőn, míg ér­te nem jött Gölöncsér László, a városi főpénztárnak ladikkal... No, hiszen vízben volt része bőven Herczegnének azután is. Mert az a legény, aki feleségül kérte, parti kormányos, azaz du­nai hajós volt. Hanem ez a leány­kérés se volt akármilyen. — Jurcsa lelkem, mondta ne­kem, most gyorsan pakolj össze. Kis idő múlva visszajövök, ad­digra készen légy, mert viszlek magammal? Hát ahogy visszajött, nem voltam kész. Azt mondja ő, jól van, akkor itthagy. De nem hagyott, csak később ... már öt­ven éve özvegy vagyok. Az eskü­vőnk Zimonyban volt. Uszályon laktak nagyon sokáig. Az asszony elkísérte az urát Bécs­­be, Romániába, Horvátországba, sőt még Konstantinápolyba is. Ezen az utóbbi úton 18 emberre négy hónapig főzött. S még ma is emlékszik erre: — Húsz lovat vitt a hajón egy kereskedő a török szultánnak. (?) A szultán hat feketét kért. De a kereskedő csak ötöt tudott szerez­ni, s hogy ki legyen a szám, egy szürkét befestett feketére. Csak­hogy megeredt az eső, leolvadt a festék és a szultán agyonlőtte a kereskedőt. Még ki is zavarták őket a tengerre. Minden a mienk lett, ami a hajón maradt. Abból vettünk mi egy kis házat Szege­den. Száz évének minden lakcímére pontosan emlékszik. A legnagyobb szeretettel az óbudai kis lakását emlegeti, ahol akkor laktak, ami­kor a férje a hajógyárba került s amikor már — két kezük munká­jával — vitték valamire. Onnan vitte el férjét a halál. Erről eszébe­ jutnak az orvosok: * — Megidéztek kétszer a tüdő-­ gondozóba. Beálltam a kalickába.­ Azt mondták, dugtam be a fejem.­­ Bedugtam, nem láttam én sem­, mit. Na jó... Ez volt másodszori is. Dehát nincs énnekem semmi­, bajom. Azt mondta a doktor nagyszerű belső részem van, csak­ az a bajom, nem vagyok már 16­­ éves. ] — Szeretne annyi lenni? — kér­i­dezem. — Nem, fiam. Nekem már elég, volt. Sokat megértem, mindent­ láttam. Már olvasni se tudok, , varrni, kötni se... Nem látok.1. Ha dolgozhatnék, akkor akármed-e­dig elélnék, de így, munka nélkül,, nem bírja az, aki egész életében­ dolgozott. Már háromszor meg-­ varrtam a halálingemet, de csak­ egy van, kettőt elosztottam .. .­­ Mindenemet elosztogattam, csak, egy kis ágyam van itt a tűzhely­ mellett. Négy gyerekem közül­ csak ez az egy lány él, 74 éves.. Nyolc unokám van, kilenc déd-­ unokám, három ükunokám. Míg, vót valamim, inkább meglátogat­?­tak. Most már ritkábban. Talán­ félnek, hogy kérni akarok tőlük.. Pedig nem én...! ! Elfáradt a sok beszédben. Fe-J kete kendős­­ fejét hátraejti, hirte-­ len tompább lesz a tekintete.S Még a füléhez hajolok hogy fel-? tegyem neki az utolsó, a hagyo-­ mányos kérdést: — Mi a hosszú élet titka? Mi? kell a boldogsághoz? S — A titka, fiam? Nem tudom­ én azt. Talán, hogy mindig dol-? gozni kell, mindig, hogy jólesséks a pihenés. Aki tervez, aki a? holnapot is számítja és reményke-­­dik — az a boldog, fiam,­­ Cserhalmi Imre " NAPI KOMMENTÁRUNK AZ ÁRRENDEZÉSRŐL Mint lapunk más helyen közöl­jük, az év első napján az iparban és az építőiparban új termelői árak lépnek életbe, s ezzel együtt módosul néhány fogyasztási cikk ára. Az ipari termelői árak — tehát a vállalatok közötti elszámolásnál alkalmazott árak — megváltozta­tása évek óta esedékes feladat. A most megváltoztatott árrendszer gyengéje volt ugyanis, hogy az alapanyagtermelő iparágak — a bányászat, a kohászat, az építő­anyagipar — termékeinek árait mélyen az önköltség alatt szabta meg, s így ezeket az iparágakat együttesen több milliárd forintos állami dotációban kellett részesí­teni. Az alacsony alapanyagárak eltorzították a feldolgozó ipar kalkulációit, hiszen a deficites alapanyagok felhasználásával ké­szült termékek így kimutatott ön­költsége nem tükrözte pontosan a társadalom valódi ráfordításait, hanem annak alatta maradt. A régi termelői árrendszer mó­dosítására azért is szükség volt, mert az a népgazdaság 1950. évi termelési feltételeire és szerkeze­tére épült, márpedig azóta a nép­gazdaság szerkezetében, az ipar technikájában, a költségtényezők­ben számottevő változások történ­tek (nőtt a termelékenység, jelen­tősen emelkedtek a bérek, a be­gyűjtés eltörlése növelte a mező­­gazdasági termékek árszintjét stb.) Nem ösztönzött megfelelően a régi árrendszer az importanya­gok megtakarítására sem. A vál­lalatoknak ugyanis nem egy eset­ben kifizetődőbb volt külföldről származó anyagok felhasználása, mintha belföldi anyagokkal he­lyettesítették volna azokat. A most életbe lépő új termelői árrendszer legfőbb sajátossága, hogy a termékek új termelői árai általában fedezik az önköltséget és a jelenleginél általában na­gyobb nyereséget biztosítanak. A műszaki fejlesztés előmozdítására az árakba 0,5—8 százalékos mű­szaki fejlesztési járulék kerül be­építésre. Az importanyagokkal való takarékosság ösztönzésére ál­talában jelentősen növekszenek az importanyag-árak. Az új termelői árak világosan mutatják, mibe is kerül az or­szágnak egy-egy termék előállí­tása, s ezzel segítik népgazdasá­gunk szerkezetének javítását, s a termelés gazdaságosságának foko­zására ösztönöznek. A termelői árszint változása a fogyasztókat általában nem érin­ti, hisz az árnövekedést az állam a fogyasztási cikkek forgalmi adójának megfelelő csökkentésé­vel ellensúlyozza. A termelői ár­rendszer átalakítása a fogyasztói árak túlnyomó zömének változ­tatása nélkül kerül tehát beveze­tésre. Néhány fogyasztási cikk árának módosítása azonban szük­ségessé vált. Az új termelői árak érvényesítése ugyanis egyes fo­gyasztási cikkeknél azt eredmé­nyezte volna, hogy a termelői árak — egyes esetekben csak né­hány forinttal vagy fillérrel — magasabbak lettek volna, mint az érvényes fogyasztói árak. Az ilyen cikkeknél a változatlan ár fenn­tartása bonyolult állami hozzájá­rulást — dotációt — tenne szük­ségessé. Ezt elkerülendő, került sor néhány, a lakosság ellátása és fo­gyasztása szempontjából általában másodlagos cikk fogyasztói árá­nak emelésére. A szükségessé vált, az évi ke­reskedelmi forgalom fél százalé­kát kitevő, mintegy 330 millió fo­rint évi kihatású emelést azon­ban bőségesen ellensúlyozza a 650 millió forint évi kihatású fogyaszt­­ói árcsökkenés, s ezen belül több elsőrendű fogyasztási cikk árának mérséklése. Csak a zsír és sza­lonnafélék árának csökkentése például 160 millió forint megta­karítást biztosít évente, a vidéki egységes háztartási és világítási áramtarifa bevezetésével 24 mil­lió forintot, a vendéglátóiparban végrehajtott árrendezéssel pedig 45 millió forintot takarít meg a fogyasztó közönség. Bizonyára örömmel fogadják a vásárlók a nylon holmik árának csökkenté­sét is. A január 1-én életbelépő nyug­díjrendezésen és az alsó- és közép­fokú pedagógusok fizetésének emelésén, az egészségügyi dolgozók fizetésének, valamint a sokgyere­kes családok családi pótlékának az év első felében sorra kerülő emelésén kívül a most végrehaj­tott árrendezés is tovább növeli a lakosság reáljövedelmét. A ma életbe lépő árintézkedé­sek a népjólét emelését célzó gaz­daságpolitikánk szerves részét képezik. Ezt szolgálja nemcsak a fogyasztói árszínvonal csökkenté­sével, hanem ezt segíti közvetve a termelői árrendezés is, hisz kiha­tásában elősegíti a termelőerők hatékonyabb felhasználását, a nemzeti jövedelem gyorsabb nö­velését, s ezzel a népjólét gyor­sabb emelkedését segíti elő. A tsz-mozgalom jelentős fejlődése Szolnok megyében Sikeresen zárták az elmúlt gazdasági évet Szolnok megye termelőszövetkezetei, s ez a siker a szövetkezeti mozgalom terebé­­lyesedésében is kifejezésre jut. 1958-ban 30 új termelőszövetkezet alakult, mintegy 6600 holdon. Ugyanakkor 16 alacsonyabb típu­sú társulás tért át a legmagasabb gazdálkodási formára. Szolnok megyében ezzel 224-re emelkedett a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek száma. A tanyák vidékén ebben az évben 13 új termelőszö­vetkezeti csoportot hozott létre 289 parasztcsalád. (MTI) A Fémáru- és Szerszámgépgyár 1949-ben létesült, azóta nyolc kiváló konstrukciójú szerszámgépet készítettek a gyárban. Az év utolsó napjaiban készült el az ötezredik kopírberendezéssel ellá­tott csúcsesztergapad és hamarosan elkészül az EU—630-as uni­verzális esztergapad prototípusa is, amelyet a lipcsei áruminta­­vásáron mutatnak majd be. Képünkön: az EU—630-as eszterga­pad.

Next