Népszabadság, 1959. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f b oldal ■ Ára 80 Mié* NÉPSZABADSÁG 1959. február 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 27. szám A kommunizmus építésének, a béke megszilárdításának kongresszusa Több mint száz éve írt Marx és Engels a kommunizmus „kísértetjárásáról”, mely ellen hasztalan fogtak össze az „agg Európa” reakciós hatalmasságai. Ideje, hogy a kommunisták nyíltan a világ elé tárják céljaikat — írták akkoriban. Bár azóta sok-sok év telt el, még ma is van „kísértetjárás” nemcsak Európában, hanem az egész világon, az agg világ reakciós hatalmasságai ma még hasztalanabbal fognak öszsze ellene. A kommunisták szembeszegezik ma is nyíltan felfogásukat, céljaikat, törekvéseiket a kísértetjárás meséjével. Érthető, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor fejlődése láttán, az SZKP XXI. kongresszusának eseményeit, a kommunizmus építésének, a béke üregvédelmezésének programját megismervén, a monopolistáknak, gyarmatosítóknak, az ültetvényeseknek és földesuraknak, a mindenféle rendű és rangú kizsákmányolóknak, a mai „cároknak”, „metternicheknek”, „guizot-knak”’ lidérces álmaik vannak, s lesznek még inkább a jövőben is. A világ dolgozó milliói azonban látják a világraszóló eredményeket, olvassák a nagyszerű célkitűzéseket, megvilágosodnak számukra és terjednek soraikban a kommunizmus eszméi, melyek legyűrhetetlenek, mert a társadalmi igazságot jelentik. Még közvetlenebbül hatnak ezek az eszmék a szocialista országokban, köztük a mi hazánkban. A szocializmus építésének számunkra új és roppant feladataival birkózunk, de a szocialista világrendszer részeként fejlődve, a mi országunk számára is már történelmileg közeli, szinte látható és tapintható, körünkben feladattá válik a kommunista társadalom felépítése. Ez nálunk ugyan nem mai, hanem holnapi feladat, de mielőbbi megvalósításában (s nem kevésbé a béke megvédelmezésében) a mi generációnk is — úgymond — személyesen érdekelt. Érthető hát az a rendkívüli nagy érdeklődés, mely megnyilvánul népünk körében a XXI. kongresszus iránt. Azokat a vaskos újságpéldányokat, melyek Hruscsov elvtárs beszámolójának teljes szövegét tartalmazták, valósággal szétkapkodták. A közügyek iránt általában érdeklődő emberek sokaságánál is szélesebb az a kör, amely ismerkedik a kongresszus anyagával, kiknek képzeletét megragadták a grandiózus tervek, amelyek valamennyiünket lelkesedéssel töltenek el. Miért az öröm, a nagy érdeklődés, a helyeslés és a lelkesedés? Jele ez annak az új, a szocialista tábor minden országának eredményeit sajátunknak érző internacionalista szemléletnek, magatartásnak, mely dolgozó népünk körében fejlődik. Emlékezzünk csak. A szputnyikok, s legutóbb az űrrakéta diadalmas kilövését sem egyszerűen úgy fogadta népünk, mint egy másik (jóllehet baráti) ország tudósainak nagyszerű fegyvertényét. Több ennél más is rejlett abban az örömben, mely eltöltötte az országot. E világraszóló tudományos eredmények egyszersmind közös sikerünknek, a sztputnyikokat és az űrrakétát a mi vívmányainknak is, az egész kommunista világmozgalom, a haladó emberiség, az egész béketábor nagy győzelmének tekinthették. Még inkább ez a helyzet a Szovjetunió gigászi hétéves tervével, a XXI. kongreszszussal. Az utóbbira nemcsak úgy tekintünk, mint egy másik szocialista ország kommunista pártjának fontos tanácskozására, hanem egyben úgy is, mint bizonyos tekintetben a mi kongresszusunkra is, a mi jövő felemelkedésünk útját is megvilágító, segítő, előrelendítő nagy eseményre. Az SZKP, a kommunista világmozgalomnak méltán az egyik élcsapata — mégpedig az, amely elsőnek vitte győzelemre a munkásosztályt és elsőnek építette fel a szocializmust —, a szovjet nép dicső vezetőjeként immáron a kommunizmus magaslatait ostromolja. Dolgozóink többsége tudja, hogy az SZKP XXI. kongresszusán megszülető elhatározások a Szovjetunió további fejlődésének hatalmas távlatait nyitják meg és nemcsak az egész nemzetközi helyzet alakulására hatnak, hanem a mi szocialista építőmunkánk fejlődését is serkentik, lelkesítik. Dolgozóink, a magyar kommunisták olyan párt szavát hallgatják, amely mindig megvalósította elgondolásait, végrehajtotta legmerészebb célkitűzéseit is. S kinek nem gyűl ki a képzelete, ha a hétéves terv gigászi feladatainak megvalósítását csak sejtetni tudó számadatokat olvassa. Gyárainkban, hivatalainkban, tudományos intézményeinkben máris sokan nyilvánították véleményüket a kongresszusról. Felfigyeltek arra, hogy a hétéves terv megvalósítása során a Szovjetunióban csaknem akkora összeget ruháznak be, mint eddigi fennállása idején összesen. Lenyűgözőnek tartják a 15 millió városi lakás építését is, amely több, mint amennyi városi lakás összesen épült a Szovjetunió léte óta. Büszkeséggel és örömmel tölt el mindenkit a kongresszusi beszámoló megállapítása, hogy 1965 végére már a világ ipari termelésének több mint a felét a szocialista országok szolgáltatják, s ez a tény szinte lehetetlenné teszi majd egy új világháború kirobbantását. Büszkeséggel olvassák, hogy a 40 éve még oly messze elmaradott Oroszország utóda, a mai Szovjetunió versenyre hívja ki a legfejlettebb, leggazdagabb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat, hogy viszonylag rövid idő alatt beérje, s mint az egyik nyugati lap írta: „kozmikus” sebességgel haladva elhagyja az egy főre jutó termelés tekintetében is. A gyárakban és másutt, az ebédszünetekben csoportba verődve tárgyalnak a beszámolónak azon részeiről is, amelyek a szociális juttatások fejlesztéséről, az életszínvonal emelésére irányuló célkitűzésekről, a munkaidő megrövidítéséről szólnak; dolgozóink ezekben saját jövő fejlődésünk perspektíváját is látják. Akik tanulmányozták már a kongresszusi anyagot, azok elégedetten nyugtázták, hogy a XXI. kongresszus alapvető elméleti kérdések egész sorára ad választ, elvi kérdéseket tisztáz a kommunizmushoz vezető úton. Például azt, hogyan kell — ellentétben a revizionistákkal — helyesen értelmezni az állam elhalásának folyamatát. Ezzel összefüggő kérdés, hogy a társadalmi szervezetek fokozatosan sok állami feladatot vesznek át, szerepük egyre (Folytatás a 2. oldalon.) Munkatársaink telefon jelentése az SZKP XXI. kongresszusáról: Az SZKP szavára figyel a világ Tegnap arról számoltunk be, hogy a XXI. kongresszus vitája egyre szélesedik, egyre több és több fontos termelési, külpolitikai és világnézeti kérdést ölel fel. Ha ma ismét szemléltető hasonlatot akarunk használni, akkor azt kell mondanunk, hogy a vita a továbbiakban elmélyült. Hiszen most már nem annyira újabb problémák felvetésére, mint inkább az eddig tárgyalt kérdések még alaposabb, még több gondolatot magába foglaló analízisére került sor. A moszkvai forradalmi múzeumban a kongreszszus tiszteletére kiállítás nyílt a hétéves terv legnagyobb alkotásairól és az utóbbi évek nagyszerű munkahőstetteiről. A kiállítás csak tegnap nyílt meg, de már alig győzik kalauzolni a sok látogatót. A kiállítás rendezői a romantika, a hazafiasság, a hősi munka nyelvén szólnak a szovjet emberekhez, mindenekelőtt a fiatalokhoz. Az egyik sarkot nagy sátor foglalja el. Ebben laktak a moszkvai egyetem diákjai 1956 nyarán, amikor az első rekordtermést aratták a szűzföldekről. Egy másik sarokban — a falhoz erősítve — megtépázott sarló-kalapácsos vörös zászló, alatta távirat, az északi-sarki 6. számú úszó tudományos kutatóállomásról. A zászlót a jeges sarki szelek tépázták meg — írják a táviratban a kutatók, de lelkes szavaik minden kalandvágyó fiatal szívét megdobogtatják. Másutt egy nyersvasból öntött plakettet látunk, az azovsztali komszomolista kohó első öntéséből, rajta a kohó legjobb ifjú építőinek neve. A legújabb gépmodellek, rakéták, a „Lenin” atom jégtörő hajó modellje mellett itt van több száz levél is abból a hatszázötvenezerből, amelyben szovjet dolgozók elmondták észrevételeiket és javaslataikat a hétéves terv téziseivel kapcsolatban. A kiállítás érdekes és szemléltető kiegészítője a XXI. kongresszusnak. A kongresszus küldöttei a többi okmánnyal együtt ízléses meghívót kaptak a képzőművészeti kiállításra. „Kortársunk” — ezt a címet adták a kiállításnak a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiája művészei. A kiállítás ötlete néhány hónappal ezelőtt a XXI. kongresszus előkészületei idején született. A Szovjetunió legtekintélyesebb festő- és szobrászművészei elhatározták: megpróbálják vászonra festeni, bronzba önteni a mai szovjet emberek jellemét, az egyszerű emberekét és azokkét, akik nap mint nap valóságos hőstetteket hajtanak végre a munka frontján. S a festők és szobrászok legjava otthagyta műtermét, kiment a moszkvai, leningrádi gyárakba és építkezésekre. Sokan közülük ott választottak maguknak modellt. Mások már régebben falura költöztek vagy a szűzföldeket járták. A tárlat mégsem a sematikus munkahősök portréjainak kiállítása. Az emberi melegség, a derű, a líra árad a kis és nagy arcképekből, kompozíciókból, tájképekből. Sok szó esett a kongresszuson Hruscsov elvtárt beszámolójában arról, mennyire fontos, hogy a művészet és az irodalom művelői közelebb kerüljenek a mindennapi szovjet élethez. A „Kortársaknak” szentelt kiállítás ékesen bizonyítja, milyen nagyszerű gyümölcsöket terem ez a szorosabb kapcsolat. Egyébként Moszkvában a kongresszus alkalmából hat másik művészi kiállítás is nyílt. Köztük képzőművészeti, foto-, grafikai és plakátkiállítás. * A kongresszus ötödik napja tart, s a moszkvaiak is változatlan lelkesedéssel kísérik munkáját. Az egyszerű emberek érzik, történelmi határkő ez, kezdete egy új, dicső korszaknak mind hazájuk még erőteljesebb felvirágzásában, mind saját boldogabb életükben. SZUSZLOV: A hétéves terv a marxizmus—leninizmus tudományos eszméire épül Szuszlov elvtárs kongreszszusi beszédét tegnapi számunkban már röviden ismertettük. Az alábbiakban közöljük a beszédet. Elvtársak! Pártunk XXI. kongresszusa rendkívüli kongresszus, ezért a kongresszuson nem hangzott el a központi bizottság beszámolója. De N. Sz. Hruscsov elvtárs világos, sokoldalú és mélyenszántó előadói beszéde voltaképpen áttekinti az SZKP XX. kongresszusától a XXI. kongresszusig eltelt időszakot, megvilágítja a párt és az egész szovjet nép munkájának eredményeit. A XX. kongresszus óta mindössze három év telt el, de e rövid idő alatt hazánk világtörténelmi jelentőségű győzelmeket vívott ki. A szovjet ötéves tervek világtörténelmi sikerei, a Föld és a Nap szovjet szputnyikjai — és még sok minden más egyéb — a szocializmus reménytelenül makacs ellenfeleit is meggyőzte, hogy amit a Szovjetunió ma eltervez, az holnap valóság lesz! A mi hétéves tervünk a valóságban gyökerezik, és — ahogy Hruscsov elvtárs mondotta — nem túlfeszített, okvetlenül teljesíthető. Ez a terv a marxizmus—leninizmus tudományos eszméire, a szocializmus fejlődése és a kommunizmusba való átnövése törvényszerűségeinek ismeretére épül. A termelőerők fejlődése, a magas színvonalra emelkedett szovjet tudomány és technika lehetővé teszi e terv nagyszerű feladatainak kitűzését és megvalósítását. Kiképeztünk nagyszámú szakembert és szakmunkást, ezek bármilyen feladat megoldására képesek. A Szovjetunió roppant természeti kincsekkel rendelkezik, ezeket egyre inkább feltárjuk, és az ember szolgálatába állítjuk. Hazánkban megvalósult a munkások, a kolhozparasztok és az értelmiségiek páratlan erkölcsi és politikai egysége, hazánk minden népének megingathatatlan barátsága. Hazánk minden népét áthatja az az eltökéltség, hogy a kommunista párt bölcs vezetésével halad a kommunizmus felé. Mindez szavatolja, hogy a párt nagy programját teljesítjük és túlteljesítjük. Elvtársak! Hruscsov elvtárs tézisei és beszámolója megjelölte a párt és az egész szovjet nép gyakorlati munkájának nagyszerű programját, s az igen gazdag gyakorlat általánosításával tudományosan is megvilágította jövendő utunkat. Továbbfejlesztette a marxizmus—leninizmusnak » szocializmusból a kommunizmusba való átmenetről szóló sok fontos tételét. Hazánk fejlődésének új, igen fontos korszakát — amely pártunk XXL kongresszusával köszönt be — úgy jellemezzük, mint a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építésének korszakát. S ez a jellemzés tökéletes összhangban van a marxizmus— leninizmus klasszikusainak a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetről szóló tanításaival. Marx és Lenin azt tanítja, hogy a kommunizmus nem hirtelen jelenik meg, hanem létrejön, érik, fejlődik, s fejlődésében bizonyos szakaszokon vagy fokozatokon megy át. A kapitalizmus megdöntésének eredményeképpen bekövetkezik az új társadalom első fázisa — a szocializmus. Azután e társadalom hosszabb vagy rö-