Népszabadság, 1959. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f b­ oldal ■ Ára 80 Mié* NÉPSZABADSÁG 1959. február 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 27. szám A kommunizmus építésének, a béke megszilárdításának kongresszusa Több mint száz éve írt Marx és Engels a kommunizmus „kí­­sértetjárásáról”, mely ellen hasz­talan fogtak össze az „agg Euró­pa” reakciós hatalmasságai. Ideje, hogy a kommunisták nyíltan a világ elé tárják céljaikat — írták akkoriban. Bár azóta sok-sok év telt el, még ma is van „kísértet­­járás” nemcsak Európában, ha­nem az egész világon, az agg vi­lág reakciós hatalmasságai ma még hasztalanabbal fognak ösz­­sze ellene. A kommunisták szem­beszegezik ma is nyíltan felfogá­sukat, céljaikat, törekvéseiket a kísértetjárás meséjével. Érthető, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor fejlődése láttán, az SZKP XXI. kongresszusának esemé­nyeit, a kommunizmus építésé­nek, a béke üregvédelmezésének programját megismervén, a mo­nopolistáknak, gyarmatosítóknak, az ültetvényeseknek és földes­uraknak, a mindenféle rendű és rangú kizsákmányolóknak, a mai „cároknak”, „metternicheknek”, „guizot-knak”’ lidérces álmaik vannak, s lesznek még inkább a jövőben is. A világ dolgozó mil­liói azonban látják a világraszó­ló eredményeket, olvassák a nagyszerű célkitűzéseket, megvi­lágosodnak számukra és terjed­nek soraikban a kommunizmus eszméi, melyek legyűrhetetlenek, mert a társadalmi igazságot je­lentik. Még közvetlenebbül hatnak ezek az eszmék a szocialista orszá­gokban, köztük a mi hazánkban. A szocializmus építésének szá­munkra új és roppant feladatai­val birkózunk, de a szocialista világrendszer részeként fejlődve, a mi országunk számára is már tör­ténelmileg közeli, szinte látható és tapintható, körünkben feladattá válik a kommunista társadalom felépítése. Ez nálunk ugyan nem mai, hanem holnapi feladat, de mielőbbi megvalósításában (s nem kevésbé a béke megvédelmezésé­­ben) a mi generációnk is — úgy­mond — személyesen érdekelt. Érthető hát az a rendkívüli nagy érdeklődés, mely megnyilvánul népünk körében a XXI. kong­resszus iránt. Azokat a vaskos új­ságpéldányokat, melyek Hruscsov elvtárs beszámolójának teljes szö­vegét tartalmazták, valósággal szétkapkodták. A közügyek iránt általában érdeklődő emberek so­kaságánál is szélesebb az a kör, amely ismerkedik a kongresszus anyagával, kiknek képzeletét meg­ragadták a grandiózus tervek, amelyek valamennyiünket lelke­sedéssel töltenek el. Miért az öröm, a nagy érde­klő­­dés, a helyeslés és a lelkesedés? Jele ez annak az új, a szocialista tábor minden országának eredmé­nyeit sajátunknak érző interna­cionalista szemléletnek, magatar­tásnak, mely dolgozó népünk kö­rében fejlődik. Emlékezzünk csak. A szputnyi­kok, s legutóbb az űrrakéta diadalmas kilövését sem egyszerűen úgy fogadta né­pünk, mint egy másik (jóllehet baráti) ország tudósainak nagy­szerű fegyvertényét. Több ennél­ más is rejlett abban az örömben, mely eltöl­tötte az országot. E vi­lágraszóló tudományos eredmé­nyek egyszersmind közös sike­rünknek, a sztputnyikokat és az űrrakétát a mi vívmányainknak is, az egész kommunista világ­­mozgalom, a haladó emberiség, az egész béketábor nagy győzelmé­nek tekinthették. Még inkább ez a helyzet a Szovjetunió gigászi hétéves tervével, a XXI. kongresz­­szussal. Az utóbbira nemcsak úgy tekintünk, mint egy másik szo­cialista ország kommunista párt­jának fontos tanácskozására, ha­nem egyben úgy is, mint bizo­nyos tekintetben a mi kongresszu­sunkra is, a mi jövő felemelkedé­sünk útját is megvilágító, segítő, előrelendítő nagy eseményre. Az SZKP, a kommunista világ­mozgalomnak méltán az egyik él­csapata — mégpedig az, amely elsőnek vitte győzelemre a mun­kásosztályt és elsőnek építette fel a szocializmust —, a szovjet nép dicső vezetőjeként immáron a kommunizmus magaslatait ost­romolja. Dolgozóink többsége tudja, hogy az SZKP XXI. kong­resszusán megszülető elhatározá­sok a Szovjetunió további fejlő­désének hatalmas távlatait nyit­ják meg és nemcsak az egész nemzetközi helyzet alakulására hatnak, hanem a mi szocialista építőmunkánk fejlődését is ser­kentik, lelkesítik. Dolgozóink, a magyar kommu­nisták olyan párt szavát hallgat­ják, amely mindig megvalósította elgondolásait, végrehajtotta leg­merészebb célkitűzéseit is. S ki­nek nem gyűl ki a képzelete, ha a hétéves terv gigászi feladatai­nak megvalósítását csak sejtetni tudó számadatokat olvassa. Gyá­rainkban, hivatalainkban, tudo­mányos intézményeinkben máris sokan nyilvánították véleményü­ket a kongresszusról. Felfigyeltek arra, hogy a hétéves terv megva­lósítása során a Szovjetunióban csaknem akkora összeget ruház­nak be, mint eddigi fennállása idején összesen. Lenyűgözőnek tartják a 15 millió városi lakás építését is, amely több, mint amennyi városi lakás össze­sen épült a Szovjetunió léte óta. Büszkeséggel és örömmel tölt el mindenkit a kongresszusi beszá­moló megállapítása, hogy 1965 vé­gére már a világ ipari termelésé­nek több mint a felét a szocialista országok szolgáltatják, s ez a tény szinte lehetetlenné teszi majd egy új világháború kirobbantását. Büszkeséggel olvassák, hogy a 40 éve még oly messze elmaradott Oroszország utóda, a mai Szovjet­unió versenyre hívja ki a legfej­lettebb, leggazdagabb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat, hogy viszonylag rövid idő alatt beérje, s mint az egyik nyugati lap írta: „kozmikus” se­bességgel haladva elhagyja az egy főre jutó termelés tekintetében is. A gyárakban és másutt, az ebéd­szünetekben csoportba verődve tárgyalnak a beszámolónak azon részeiről is, amelyek a szociális juttatások fejlesztéséről, az élet­­színvonal emelésére irányuló cél­kitűzésekről, a munkaidő megrö­vidítéséről szólnak; dolgozóink ezekben saját jövő fejlődésünk perspektíváját is látják. Akik tanulmányozták már a kongresszusi anyagot, azok elége­detten nyugtázták, hogy a XXI. kongresszus alapvető elméleti kér­dések egész sorára ad választ, el­vi kérdéseket tisztáz a kommu­nizmushoz vezető úton. Például azt, hogyan kell — ellentétben a revizionistákkal — helyesen ér­telmezni az állam elhalásának folyamatát. Ezzel összefüggő kér­dés, hogy a társadalmi szerveze­tek fokozatosan sok állami fel­adatot vesznek át, szerepük egyre (Folytatás a 2. oldalon.) Munkatársaink telefon jelentése az SZKP XXI. kongresszusáról: Az SZKP szavára figyel a világ Tegnap arról számoltunk be, hogy a XXI. kong­resszus vitája egyre szélesedik, egyre több és több fontos termelési, külpolitikai és világnézeti kér­dést ölel fel. Ha ma ismét szemléltető hasonlatot akarunk használni, akkor azt kell mondanunk, hogy a vita a továbbiakban elmélyült. Hiszen most már nem annyira újabb problémák felvetésére, mint inkább az eddig tárgyalt kérdések még ala­posabb, még több gondolatot magába foglaló ana­lízisére került sor. A moszkvai forradalmi múzeumban a kongresz­­szus tiszteletére kiállítás nyílt a hétéves terv leg­nagyobb alkotásairól és az utóbbi évek nagyszerű munkahőstetteiről. A kiállítás csak tegnap nyílt meg, de már alig győzik kalauzolni a sok látogatót. A kiállítás ren­dezői a romantika, a hazafiasság, a hősi munka nyelvén szólnak a szovjet emberekhez, mindenek­előtt a fiatalokhoz. Az egyik sarkot nagy sátor foglalja el. Ebben laktak a moszkvai egyetem diákjai 1956 nyarán, amikor az első rekordtermést aratták a szűzföldekről. Egy másik sarokban — a falhoz erősítve — megtépázott sarló-kalapácsos vörös zászló, alatta távirat, az északi-sarki 6. szá­mú úszó tudományos kutatóállomásról. A zászlót a jeges sarki szelek tépázták meg — írják a táv­iratban a kutatók, de lelkes szavaik minden ka­landvágyó fiatal szívét megdobogtatják. Másutt egy nyersvasból öntött plakettet látunk, az azov­­sztali komszomolista kohó első öntéséből, rajta a kohó legjobb ifjú építőinek neve. A legújabb gép­­modellek, rakéták, a „Lenin” atom jégtörő hajó modellje mellett itt van több száz levél is abból a hatszázötvenezerből, amelyben szovjet dolgozók elmondták észrevételeiket és javaslataikat a hét­éves terv téziseivel kapcsolatban. A kiállítás­­ érdekes és szemléltető kiegészítője a XXI. kong­resszusnak. A kongresszus küldöttei a többi okmánnyal együtt ízléses meghívót kaptak a képzőművészeti kiállításra. „Kortársunk” — ezt a címet adták a kiállításnak a Szovjetunió Képzőművészeti Akadé­miája művészei. A kiállítás ötlete néhány hónap­pal ezelőtt a XXI. kongresszus előkészületei ide­jén született. A Szovjetunió legtekintélyesebb fes­tő- és szobrászművészei elhatározták: megpróbál­ják vászonra festeni, bronzba önteni a mai szovjet emberek jellemét, az egyszerű emberekét és azok­­két, akik nap mint nap valóságos hőstetteket haj­tanak végre a munka frontján. S a festők és szobrászok legjava otthagyta mű­termét, kiment a moszkvai, leningrádi gyárakba és építkezésekre. Sokan közülük ott választottak maguknak modellt. Mások már régebben falura költöztek vagy a szűzföldeket járták. A tárlat mégsem a sematikus munkahősök port­­réjainak kiállítása. Az emberi melegség, a derű, a líra árad a kis és nagy arcképekből, kompozí­ciókból, tájképekből. Sok szó esett a kongresszuson Hruscsov elvtárt beszámolójában arról, mennyire fontos, hogy a művészet és az irodalom művelői közelebb kerül­jenek a mindennapi szovjet élethez. A „Kortár­saknak” szentelt kiállítás ékesen bizonyítja, milyen nagyszerű gyümölcsöket terem ez a szorosabb kap­csolat. Egyébként Moszkvában a kongresszus alkalmá­ból hat másik művészi kiállítás is nyílt. Köztük képzőművészeti, foto-, grafikai és plakátkiállítás. * A kongresszus ötödik napja tart, s a moszkvaiak is változatlan lelkesedéssel kísérik munkáját. Az egyszerű emberek érzik, történelmi határkő ez, kezdete egy új, dicső korszaknak mind hazájuk még erőteljesebb felvirágzásában, mind saját bol­dogabb életükben. SZUSZLOV: A hétéves terv a marxizmus—leninizmus tudományos eszméire épül Szuszlov elvtárs kongresz­­szusi beszédét tegnapi szá­munkban már röviden ismer­tettük. Az alábbiakban kö­zöljük a beszédet. Elvtársak! Pártunk XXI. kong­resszusa rendkívüli kongresszus, ezért a kongresszuson nem hang­zott el a központi bizott­ság beszámolója. De N. Sz. Hruscsov elvtárs vi­lágos, sokoldalú és mé­­lyenszántó előadói be­széde voltaképpen átte­kinti az SZKP XX. kongresszusától a XXI. kongresszusig eltelt idő­szakot, megvilágítja a párt és az egész szovjet nép munkájának ered­ményeit. A XX. kongresszus óta mindössze három év telt el, de e rövid idő alatt hazánk világtörténelmi jelentőségű győzelmeket vívott ki. A szovjet ötéves ter­vek világtörténelmi si­kerei, a Föld és a Nap szovjet szputnyikjai — és még sok minden más egyéb — a szocializmus reménytelenül ma­kacs ellenfeleit is meggyőzte, hogy amit a Szovjetunió ma elter­vez, az holnap valóság lesz! A mi hétéves tervünk a való­ságban gyökerezik, és — ahogy Hruscsov elvtárs mondotta — nem túlfeszített, okvetlenül telje­síthető. Ez a terv a marxizmus—leni­­nizm­us tudományos eszméire, a szocializmus fejlődése és a kommunizmusba való átnövé­se törvényszerűségeinek is­meretére épül. A termelőerők fejlődése, a ma­gas színvonalra emelkedett szov­jet tudomány és technika lehető­vé teszi e terv nagyszerű felada­tainak kitűzését és megvalósítá­sát. Kiképeztünk nagyszámú szak­embert és szakmunkást, ezek bár­milyen feladat megoldására ké­pesek. A Szovjetunió roppant ter­mészeti kincsekkel rendelkezik, ezeket egyre inkább feltárjuk, és az ember szolgálatába állítjuk. Hazánkban megvalósult a mun­kások, a kolhozparasztok és az értelmiségiek páratlan erkölcsi és politikai egysége, hazánk minden népének megingathatatlan barát­sága. Hazánk minden népét át­hatja az az eltökéltség, hogy a kommunista párt bölcs vezetésé­vel halad a kommunizmus felé. Mindez szavatolja, hogy a párt nagy programját teljesítjük és túlteljesítjük. Elvtársak! Hruscsov elvtárs té­zisei és beszámolója megjelölte a párt és az egész szovjet nép gya­korlati munkájának nagyszerű programját, s az igen gazdag gyakorlat általá­nosításával tudományo­san is megvilágította jö­vendő utunkat. Tovább­fejlesztette a marxiz­mus—leninizmusnak » szocializmusból a kom­munizmusba való átme­netről szóló sok fontos tételét. Hazánk fejlődésének új, igen fontos korszakát — amely pártunk XXL kongresszusával köszönt be — úgy jellemezzük, mint a kommunista tár­sadalom általánosan ki­bontakozó építésének korszakát. S ez a jellem­zés tökéletes összhang­ban van a marxizmus— leninizmus klasszikusai­nak a szocializmusból a kommu­nizmusba való átmenetről szóló tanításaival. Marx és Lenin azt tanítja, hogy a kommunizmus nem hirtelen je­lenik meg, hanem létrejön, érik, fejlődik, s fejlődésében bizonyos szakaszokon vagy fokozatokon megy át. A kapitalizmus meg­döntésének eredményeképpen be­következik az új társadalom első fázisa — a szocializmus. Azután e társadalom hosszabb vagy rö-

Next