Népszabadság, 1959. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
mmmnsimmíi ti... WH1SS2$$72IRESEBTQ30 Szakszerűbb állattenyésztés - több élelmiszer Élelmiszerfogyasztásunk az ús utóbbi években örvendetesen emelkedett. Országunkban az egy főre jutó fogyasztás napi átlaga meghaladja a 3000 kalóriát. Élelmezési színvonalunk tehát máris megközelíti a legjobban ellátott nemzetekét. Táplálkozásunk azonban csak akkor lesz teljes értékű, ha kalória, de főleg fehérjeszükségletünknek legalább egyharmadát állati termékekben vesszük fel. Átlagosan napi három deci tejet, 10 deka húsféleséget és egyharmad tojást fogyasztunk jelenleg, s ezekben alig 30 gramm fehérjéhez jutunk. Távlati tervünk előirányozza, hogy az átlagos kalóriafogyasztást 3200-ra, az állatifehérje-ellátást pedig 50 grammra emeljük. Ezt a feladatot mezőgazdaságunk csak akkor képes megvalósítani, ha előzőleg állatállományunk gyenge takarmányhasznosítását lényegesen megjavítjuk. Háziállataink tartása igen nagy áldozatba kerül, mert a feletetett takarmánynak csaknem 90 százalékát életfenntartásra pazarolják el. Állatállományunk országosan az alacsony fejési átlag, a gyenge tojáshozam és a hizlalási idő kinyúlása miatt igen rossz hatásfokkal termel. Egy állati kalória előállítása nálunk jelenleg 8 növényi kalóriába kerül. A fejlettebb országok fenti célra csak 4 takarmánykalóriát használnak fel! Egy gramm állati fehérje előállítására legalább 5 gramm takarmányfehérjét fordítunk. Egy gramm állati fehérjét 3 gramm takarmányfehérjéből is megtermelhetünk, ha a mostani alacsony transzformációt a takarmányhasznosítás felső határáig, 33 százalékra emeljük. Következetes tenyésztői munkával és szakszerű takarmányozással a termelés ilyen magas fokát mi is megközelíthetjük. Távlati tervünk szerint a napi tejfogyasztásunk fél literre emelkedik. Ezt a mennyiséget jelenlegi tehénállományunkkal csak abban az esetben állíthatjuk elő, ha fejési átlagunk legalább 2500 kg lesz Kutatóink a magyar tarka marha évi termelőképességét 3000—3500 kilogrammra becsülik. Ezt a teljesítményt teheneink eddig a gyenge felnevelési, tartási és takarmányozási viszonyok miatt nem érhették el. A tejtermelés rohamos emelkedésére csak abban az esetben számíthatunk, ha téli időben is naponta és tehenenként legalább 4—6 kilogramm kiváló pillangós szénát, 15 kilogramm vizenyős takarmányt — répát vagy nedves szeletet és ugyanannyi jó minőségű szilázst is adunk. A borjak táplálóanyag-igényét is könnyen kielégíthetjük, ha azokkal is 2—3 kilogramm pillangós széna, és kevés abrak mellett vizenyős és silótakarmányokat is bőségesen etetünk. A juhállományban több gyapjút termelhetünk, és emellett anyajuhonként 50—80 liter tejet is fejhetünk, ha legalább a bárányozás előtti és utáni hónapokban 0,5—1,0 kilogramm pillangós szénát és kevés vizenyős takarmányt is etetünk. Távlati tervünk a húsfejadag napi 15 dekára emelését tűzte ki. Népességünkre számítva ez évente 5,5 millió mázsa belső húsfogyasztást jelent. Ezt a nagy mennyiséget csak akkor tudjuk megtermeltetni, ha sertésállományunk összetételében és a hizlalási eljárásokban is lényeges változásokat hajtunk végre. Szarvasmarha-állományunk egészséges szaporulatát lehetőleg teljes létszámban és úgy neveljük fel, hogy 1,5 éves korukban a tenyészüszők bika alá kerülhessenek és az eladásra szánt növendékek első osztályúra hizlalva, legalább 550 kilogrammos súlyt érjenek el. A hizlalást meggyorsítjuk és lényegesen olcsóbbá is tehetjük, ha nyáron fele részben zöld takarmányt, télen 3—4 kilogramm pillangós szénát, vizenyős takarmányt és szilázst is bőségesen etetünk. A természetszerű takarmányadagot szívesebben megeszik a jószágok és így az abrak mennyiségét a felére csökkenthetjük. Az öregebb hízók nemcsak a takarmányokat, hanem a gazdaságot is „megeszik”! Az idősebb korú állat nem húst termel, hanem inkább zsírt halmoz fel, aminek az előállítására lényegesen több táplálóanyagot igényel. Egy élősúly-kilogramm előállításához a bacon-süldő 3 kilogramm daraértéket használ fel, a zsírt termelő, nehezebb hízó 5—6 kilogrammot. Hússzükségletünknek legnagyobb részét a jövőben is sertésállományunk fedezi. A felvett takarmányokat legjobban a bacon-süldők hasznosítják. Darapercentjük a fehéráru és a hizlalási idő arányában 30—40 százalék közé emelkedik. Egy gramm húsfehérje előállításához csak 3— 4 gramm takarmányfehérjét használnak fel. Erre a célra a nehéz hízók kétszer annyit pazarolnak el. A bacontermelés sikere a fajta mellett elsősorban a bőséges fehérjeetetésen múlik. Gyors fejlődésre csak akkor számíthatunk, ha a süldőknek naponta mi is legalább 1,5—2 liter lefölözött tejet adhatunk. Ennyi tejfölösleghez azonban csak magasabb fejési átlagokkal juthatunk! A csirkehús- és tojástermelés is elsősorban fehérjekérdés! Száraz kenyéren a gyereket sem nevelhetjük fel, kiegészítés nélkül a fiatal állat is lassan fejlődik, kevés húst termel! A malac ellési súlyát két hónap alatt meghússzorozhatja, a csirke negyvenszeresére fejlődik, ha fehérjedús takarmánnyal etetik. A sertéseknél és a baromfinál fehérjekiegészítésre a hüvelyes magvakat, olajpogácsákat és az állati hulladék-takarmányokat használhatjuk fel. Az állat a legtökéletesebb motor, de csak akkor, ha az ember hozzáértéssel kezeli,így etessünk, hogy a csirkéket lehetőleg 2 hónapos korban, a baconsüldőket 7—3 hónapos korban piacra vihessük. Fehérjedús takarmányozással rövid időn belül a fejési átlagot is 2500 liter, a tojáshozamot 100 darab fölé emelhetjük. Ilyen termelésnél egy állati kalória előállítása nálunk is csak 6 növényi kalóriába, 1 gramm állati fehérje legfeljebb 4,5 gramm takarmányfehérjébe kerül! A két kalória, illetve fél gramm fehérje az országos takarmánymérlegben 20 millió mázsa keményítőértékkel és egymillió mázsa takarmányfehérjével kevesebb szükségletet jelent. Dr. Bíró Gyula 80 kilóval több műtrágya, 36 mázsával több burgonya Harminc éve kísérletezik a nyírségi futóhomokon dr. Westsik Vilmos Kossuth-díjas akadémikus. Vetésforgói a legrégebbi magyar tartamkísérletek, és mindig újabb és újabb eredményeket hoznak arra vonatkozóan, hogyan kell a homokkal bánni, hogy az többet teremjen. Westsik Vilmos XI. és XII. vetésforgója azt vizsgálta, hogyan hálálja meg a burgonya az istállótrágyázást és a zöldtrágyázást. Körülbelül azonos műtrágyázás mellett. Húsz esztendőn keresztül, 1950-ig a zöldtrágyás XII. vetésforgó adta a több burgonyát. Húsz év átlagában, hát. holdanként 64 mázsa, 10 mázsával több burgonya termett ebben a zöldtrágyás forgóban, mint az istállótrágyában. A rozstermés átlaga 15,09 mázsa volt. Ebben a vetésforgóban is, mint az istállótrágyás vetésforgóban egy-egy holdra átlag 93 kg műtrágya jutott évente. 1951-ben Westsik Vilmos emelte a műtrágyaadagokat. Az eddigi 200 kg szuperfoszfát és 40 kg kálisó helyett 300 kg szuperfoszfátot, 120 kg kálisót és 100 kg pétisót adagolt a forgó három táblájára, vagyis az évenkénti és holdankénti műtrágya felhasználás 110 kg-ra növekedett. A termésátlagok igen érdekesen alakultak. 1951-től az istállótrágyás XI. forgóban holdanként 98,72 mázsára nőtt a burgonya termésátlaga és 15,98 mázsára a rozsé. A zöldtrágyás XII. forgóban a burgonya termésátlaga 87,24 mázsa, a rozsé pedig 15,90 mázsa volt 8 év átlagában. Westsik Vilmos ezeket az eredményeket a nagyobb műtrágyaadagokra való áttérés előtti 10 esztendő átlagaival hasonlította össze és azt tapasztalta, hogy a nagyobb műtrágyaadagok hatására a burgonyaátlag az istállótrágyás forgóban holdanként 38 mázsával, a zöldtrágyás vetésforgóban pedig 15 mázsával növekedett. A gazdaságossági számítások is azt mutatták, érdemes a nagyobb adagú műtrágyázás és a burgonya busásan fizet a jól öszszeállított istálló-, zöld- és műtrágya adagokért. Tények, számok, furcsaságok. A SZILVAFA LEVELEIN őszszel fellépő barnafoltosság, eddig ismeretlen kórokozó hatására keletkezik. Tapasztalat szerint a mészkénlé permetezés néha megakadályozza a kór további terjedését.* HARMŰANYAGBÓL készítenek méhkaptárakat néhány nyugati országban. A gyakorlati tapasztalatok szerint a kaptár könynyű, jó hőszigetelő anyaga vizet nem vesz magába, benne a méhek téli fogyasztása 25 százalékkal kisebb, de ugyanakkor drága, gyúlékony, a madarak könnyen károsíthatják.* A HÓD NORVÉGIÁBAN évtizedek óta védelem alatt állott, de annyira elszaporodott, hogy az általa okozott kár az erdőségekben érzékeny veszteséget okozott, ezért kivették a védett vadak küzét. AZ ELEKTROMOS HALÁSZATRA mintegy 30 évvel ezelőtt tértek rá a Szovjetunióban. E tudományosan megalapozott halászati módszert 1930-ban átvette Japán is, ahol mostanában évente átlag 5—6 millió tonna halat fognak elektromos módszerrel. * A tobzos hangyászok, más néven pangolinok testét szőr helyett pikkelypáncél borítja. Támadás esetén összegömölyödnek és tüskéikkel, valamint lapátszerű farkukból kilövellő maró váladékkal védekeznek. Foguk nincs, hoszszú, tapadás nyelvükkel túrják fel a hangyabolyt.* A HOLLAND-LENEKET régebben az jellemezte, hogy virágjuk fehér volt. Újabban kék virágot is nemesítettek hazánkban. Legfőbb jellemzői: nálunk ritkán dől meg, bővebb kóróhozamú, de rostja durvább, mint az orosz lené. ** LÓTENYÉSZTÉSÜNKBEN a Gidrántörzset az 1814-ben Arábiából behozott Gidrán nevű sárga arab mén alapította. A Mezőhegyesen tenyésztett Gidrán-törzs néhány évtized alatt elvesztette Gidrán jellegét. 1862 óta angol telivéreket is használtak cseppvérkeresztezésre. Az utóbbi években újból arab ménekkel is nemesítjük. * BERTILLE SEYVE, francia szőlőnemesítő (1864—1944) hibridjei közül mintegy 200 került forgalomba. Ezek nagy része azonban kellemetlen mellékízük miatt nem terjedt el: sok fajtájának Othello és Noah a szülője. * AZ ÉNEKESMADARAK KÖZÜL, hazánkban a cinke az egyedüli, amely alulról függve is képes táplálkozni: a spárgára felfűzött avas és a gyümölcsfára függesztett dióbélkoszorút előszeretettel — és csak ő fogyasztja. 1250 vagon nemesített vetőburgonya a termelőknek A burgonya átlagtermése a felszabadulás előtti évtizedekben 30 —40 mázsa között változott, sőt a gyengébb termésű években nem érte el a 30 mázsát sem. A felszabadulás óta eltelt időben nagyot fejlődött burgonya termesztésünk. A jobb agrotechnika, az egyre fejlődő szocialista nagyüzemek munkája és a nemesített fajták termesztésének eredményeképpen az utóbbi három-négy esztendőben 80 mázsát meghaladó országos átlagot takarítottunk be. A burgonya-termésátlag más növénynél alig tapasztalható nagy arányú növekedésének kétségkívül egyik legjelentősebb tényezője a nemesített fajták elterjedése és a rendszeresen végrehajtott vetőgumó-csere. Az idei tavaszi vetőburgonyaakcióban mintegy 1250 vagon kiváló minőségű nemesített burgonya áll a termelők rendelkezésére. A vetőburgonya-akció során elsősorban a múlt év őszi akcióból elmaradt rendeléseket kell teljesíteni, ezt követően pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok, szakrszövetkezetek, mezőgazdasági társulások és az egyénileg gazdálkodó termelők igényét kell kielégíteni. Az akció során államilag ellenőrzött vetőburgonyát kapnak az igénylők, készpénzfizetés ellenében, vagy étkezési csereburgonyáért. A vetőburgonya ára fajtánként és körzetenként 85—160 forint között váltakozik. Az újonnan alakult, valamint az elemi kárt szenvedett mezőgazdasági termelőszövetkezetek és csoportok számára kölcsön is adható vetőburgonya. A kölcsön vetőburgonyát a járási tanács igazolása alapján a megyei tanács mezőgazdasági osztályán kell igényelni. A termelőszövetkezetek igényeiket közvetlenül a MEZŐMAG megyei vállalatainál jelenthetik be. A termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok, társulások és egyéni termelők a helyi földművesszövetkezeteknél igényelhetnek vetőgumót, legkésőbb március 7-ig. Az akció során kiosztásra kerülő nemesített burgonyafajták az elmúlt esztendőkben az állami fajtakísérletekben igen jól szerepeltek. Burgonyanemesítésünk az elmúlt esztendőben újabb szép eredményeket ért el. A Marietta-pusztai kísérleti telep Sárga kifli nevű új korai burgonyája a kísérletekben minden más korai fajtát megelőzött, 1957-ben 114, 1958-ban pedig 92 mázsát termett holdanként. A középérésű burgonyák között a Somogyi 1430-as fajtajelölt 1957- ben 164, 1958-ban pedig 134 mázsás termésével csoportjában minden fajtát megelőzött. Ugyancsak nagyszerű termőképességről tanúskodik az új kisvárdai középkésői fajta, a K—263-as, amelyik minden hazai és külföldi fajtát mindkét esztendőben 10—15 mázsával múlt felül Kísérleti átlagtermés g/kb 1957. 1938. Gülbaba (korai) 98,7 63,9 Pierviosnek (korai) 93,4 67,1 Lilla (középérésű) 150,4 116,3 Margit (középérésű) 138 111,9 Aranyalma (középkésői) 170,8 131,8 Boldogító (középkésői) 154,5 122,5 Merkúr (késői) 186,4 135 Szerepel még az akcióban az Ackersegen-fajta is. |KÖSSÖN | | | baromfinevelési $ $ és hízlalási szerződést!s a földművesszövetkezettel| | Szerződést köthet: ^ A § csirkére, hízott libára, pulykára, hízott kacsára § ^ A szerződéskötés előnyei: előleg, magas átvételi ár 1 $ $ 'VSSSS/S.-SSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/l