Népszabadság, 1959. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

mmmnsimmíi ti... W­­H1SS2$$72IRESEBTQ30 Szakszerűbb állattenyésztés - több élelmiszer É­­lelmiszerfogyasztásunk az ús utóbbi években örvendete­sen emelkedett. Országunkban az egy főre jutó fogyasztás napi át­laga meghaladja a 3000 kaló­riát. Élelmezési színvonalunk tehát máris megközelíti a legjob­ban ellátott nemzetekét. Táplál­kozásunk azonban csak akkor lesz teljes értékű, ha kalória, de főleg fehérjeszükségletünknek legalább egyharmadát állati termékekben vesszük fel. Átlagosan napi há­rom deci tejet, 10 deka húsfélesé­get és egyharmad tojást fogyasz­tunk jelenleg, s ezekben alig 30 gramm fehérjéhez jutunk. Távla­ti tervünk előirányozza, hogy az átlagos kalóriafogyasztást 3200-ra, az állatifehérje-ellátást pedig 50 grammra emeljük. Ezt a felada­tot mezőgazdaságunk csak akkor képes megvalósítani, ha előzőleg állatállományunk gyenge takar­mányhasznosítását lényegesen megjavítjuk. Háziállataink tartása igen nagy áldozatba kerül, mert a fel­etetett takarmánynak csaknem 90 százalékát életfenntartásra paza­rolják el. Állatállományunk or­szágosan az alacsony fejési átlag, a gyenge tojáshozam és a hizlalá­­si idő kinyúlása miatt igen rossz hatásfokkal termel. Egy állati ka­lória előállítása nálunk jelenleg 8 növényi kalóriába kerül. A fej­lettebb országok fenti célra csak 4 takarmánykalóriát használnak fel! Egy gramm állati fehérje elő­állítására legalább 5 gramm ta­karmányfehérjét fordítunk. Egy gramm állati fehérjét 3 gramm takarmányfehérjéből is megter­melhetünk, ha a mostani ala­csony transzformációt a takar­mányhasznosítás felső határáig, 33 százalékra emeljük. Követke­zetes tenyésztői munkával és szakszerű takarmányozással a termelés ilyen magas fokát mi is megközelíthetjük. Távlati tervünk szerint a napi tejfogyasztásunk fél literre emel­kedik. Ezt a mennyiséget jelen­legi tehénállományunkkal csak abban az esetben állíthatjuk elő, ha fejési átlagunk legalább 2500 kg lesz Kutatóink a magyar tar­ka marha évi termelőképességét 3000—3500 kilogrammra becsülik. Ezt a teljesítményt teheneink ed­dig a gyenge felnevelési, tartási és takarmányozási viszonyok mi­att nem érhették el. A tejtermelés rohamos emel­kedésére csak abban az esetben számíthatunk, ha téli idő­ben is naponta és tehenenként legalább 4—6 kilogramm kiváló pillangós szénát, 15 kilogramm vi­zenyős takarmányt — répát vagy nedves szeletet és ugyanannyi jó minőségű szilázst is adunk. A borjak táplálóanyag-igényét is könnyen kielégíthetjük, ha azok­kal is 2—3 kilogramm pillangós széna, és kevés abrak mellett vizenyős és silótakarmányokat is bőségesen etetünk. A juhállo­mányban több gyapjút termelhe­tünk, és emellett anyajuhonként 50—80 liter tejet is fejhetünk, ha legalább a bárányozás előtti és utáni hónapokban 0,5—1,0 kilo­gramm pillangós szénát és kevés vizenyős takarmányt is etetünk.­­ Távlati tervünk a húsfejadag napi 15 dekára emelését tűzte ki. Népességünkre számítva ez éven­te 5,5 millió mázsa belső húsfo­gyasztást jelent. Ezt a nagy mennyiséget csak akkor tudjuk megtermeltetni, ha sertésállomá­nyunk összetételében és a hizla­­lási eljárásokban is lényeges változásokat hajtunk végre. Szarvasmarha-állományunk egészséges szaporulatát lehetőleg teljes létszámban és úgy neveljük fel, hogy 1,5 éves korukban a te­­nyészüszők bika alá kerülhesse­nek és az eladásra szánt növen­dékek első osztályúra hizlalva, legalább 550 kilogrammos súlyt érjenek el. A hizlalást meggyor­sítjuk és lényegesen olcsóbbá is tehetjük, ha nyáron fele részben zöld takarmányt, télen 3—4 kilo­gramm pillangós szénát, vizenyős takarmányt és szilázst is bősége­sen etetünk. A természetszerű ta­­karmányadagot szívesebben meg­eszik a jószágok és így az ab­rak mennyiségét a felére csök­kenthetjük. Az öregebb hízók nemcsak a ta­karmányokat, hanem a gazdasá­got is „megeszik”! Az idősebb ko­rú állat nem húst termel, hanem inkább zsírt halmoz fel, aminek az előállítására lényegesen több táplálóanyagot igényel. Egy élő­súly-kilogramm előállításához a bacon-süldő 3 kilogramm dara­értéket használ fel, a zsírt terme­lő, nehezebb hízó 5—6 kilogram­mot. H­ússzükségletünknek legna­gyobb részét a jövőben is sertésállományunk fedezi. A fel­vett takarmányokat legjobban a bacon-süldők hasznosítják. Dara­percentjük a fehéráru és a hizla­­lási idő arányában 30—40 száza­lék közé emelkedik. Egy gramm húsfehérje előállításához csak 3— 4 gramm takarmányfehérjét hasz­nálnak fel. Erre a célra a nehéz hízók kétszer annyit pazarolnak el. A bacontermelés sikere a fajta mellett elsősorban a bőséges fe­hérjeetetésen múlik. Gyors fej­lődésre csak akkor számíthatunk, ha a süldőknek naponta mi is legalább 1,5—2 liter lefölözött te­jet adhatunk. Ennyi tejfölösleg­hez azonban csak magasabb fejési átlagokkal juthatunk! A csirkehús- és tojástermelés is elsősorban fehérjekérdés! Száraz kenyéren a gyereket sem nevel­hetjük fel, kiegészítés nélkül a fiatal állat is lassan fejlődik, ke­vés húst termel! A malac ellési súlyát két hónap alatt meghússzo­­rozhatja, a csirke negyvenszeresé­re fejlődik, ha fehérjedús takar­mánnyal etetik. A sertéseknél és a baromfinál fehérjekiegészítésre a hüvelyes magvakat, olajpogá­csákat és az állati hulladék-takar­mányokat használhatjuk fel. Az állat a legtökéletesebb motor, de csak akkor, ha az ember hozzáér­téssel kezeli,­­így etessünk, hogy a csirkéket­­ lehetőleg 2 hónapos korban, a baconsüldőket 7—3 hónapos korban piacra vihessük. Fehérje­dús takarmányozással rövid időn belül a fejési átlagot is 2500 liter, a tojáshozamot 100 darab fölé emelhetjük. Ilyen termelésnél egy állati kalória előállítása nálunk is csak 6 növényi kalóriába, 1 gramm állati fehérje legfeljebb 4,5 gramm takarmányfehérjébe kerül! A két kalória, illetve fél gramm fehérje az országos takarmány­mérlegben 20 millió mázsa kemé­nyítőértékkel és egymillió mázsa takarmányfehérjével kevesebb szükségletet jelent. Dr. Bíró Gyula 80 kilóval több műtrágya, 36 mázsával több burgonya Harminc éve kísérletezik a nyírségi futóhomokon dr. Westsik Vilmos Kossuth-díjas akadémikus. Vetésforgói a legrégebbi magyar tartamkísérletek, és mindig újabb és újabb eredményeket hoznak arra vonatkozóan, hogyan kell a homokkal bánni, hogy az többet teremjen. Westsik Vilmos XI. és XII. ve­tésforgója azt vizsgálta, hogyan hálálja meg a burgonya az istálló­­trágyázást és a zöldtrágyázást. Körülbelül azonos műtrágyázás mellett. Húsz esztendőn keresztül, 1950-ig a zöldtrágyás XII. vetés­forgó adta a több burgonyát. Húsz év átlagában, hát. holdan­ként 64 mázsa, 10 mázsával több burgonya termett ebben a zöld­trágyás forgóban, mint az istálló­­trágyában. A rozstermés át­laga 15,09 mázsa volt. Ebben a vetésforgóban is, mint az istálló­­trágyás vetésforgóban egy-egy holdra átlag 93 kg műtrágya ju­tott évente. 1951-ben Westsik Vilmos emel­te a műtrágyaadagokat. Az ed­digi 200 kg szuperfoszfát és 40 kg kálisó helyett 300 kg szuper­foszfátot, 120 kg kálisót és 100 kg pétisót adagolt a forgó három táblájára, vagyis az évenkénti és holdankénti műtrágya felhaszná­lás 110 kg-ra növekedett. A ter­mésátlagok igen érdekesen alakul­tak. 1951-től az istállótrágyás XI. forgóban holdanként 98,72 má­zsára nőtt a burgonya termésátla­ga és 15,98 mázsára a rozsé. A zöldtrágyás XII. forgóban a bur­gonya termésátlaga 87,24 mázsa, a rozsé pedig 15,90 mázsa volt 8 év átlagában. Westsik Vilmos ezeket az ered­ményeket a nagyobb műtrágya­­adagokra való áttérés előtti 10 esztendő átlagaival hasonlítot­ta össze és azt tapasztalta, hogy a nagyobb műtrágyaadagok ha­tására a burgonyaátlag az istálló­trágyás forgóban holdanként 38 mázsával, a zöldtrágyás vetésfor­góban pedig 15 mázsával növeke­dett. A gazdaságossági számítások is azt mutatták, érdemes a na­gyobb adagú műtrágyázás és a burgonya busásan fizet a jól ösz­­szeállított istálló-, zöld- és mű­trágya adagokért. Tények, számok, furcsaságok. A SZILVAFA LEVELEIN ősz­szel fellépő barnafoltossá­g, eddig ismeretlen kórokozó hatására ke­letkezik. Tapasztalat szerint a mészkénlé­ permetezés néh­a meg­akadályozza a kór további terje­dését.* HARMŰANYAGBÓL készíte­nek méhkaptárakat néhány nyu­gati országban. A gyakorlati ta­pasztalatok szerint a kaptár köny­­nyű, jó hőszigetelő anyaga vizet nem vesz magába, benne a méhek téli fogyasztása 25 százalékkal ki­sebb, de ugyanakkor drága, gyú­lékony, a madarak könnyen káro­síthatják.* A HÓD NORVÉGIÁBAN évtizedek óta védelem alatt állott, de annyira elszaporodott, hogy az általa okozott kár az erdőségekben érzékeny veszte­séget okozott, ezért kivették a védett vadak küzét. AZ ELEKTROMOS HALÁ­SZATRA mintegy 30 évvel ezelőtt tértek rá a Szovjetunióban. E tu­dományosan megalapozott halá­szati módszert 1930-ban átvette Japán is, ahol mostanában éven­te átlag 5—6 millió tonna halat fognak elektromos módszerrel. * A tobzos hangyászok, más né­ven pangolinok testét szőr helyett pikkelypáncél borítja. Támadás esetén összegömölyödnek és tüs­kéikkel, valamint lapátszerű far­kukból kilövellő maró váladékkal védekeznek. Foguk nincs, hosz­­szú, tapadás nyelvükkel túrják fel a hangyabolyt.* A HOLLAND-LENEKET régeb­ben az jellemezte, hogy virágjuk fehér volt. Újabban kék virágot is nemesítettek hazánkban. Leg­főbb jellemzői: nálunk ritkán dől meg, bővebb kóróhozamú, de rostja durvább, mint az orosz lené. ** LÓTENYÉSZTÉSÜNKBEN a Gidrán­­törzset az 1814-ben Arábiából behozott Gidrán nevű sárga arab mén alapí­totta. A Mezőhegyesen tenyésztett Gidrán-törzs néhány évtized alatt el­vesztette Gidrán jellegét. 1862 óta an­gol telivéreket is használtak csepp­­vérkeresztezésre. Az utóbbi években újból arab ménekkel is nemesítjük. * BERTILLE SEYVE, francia sző­lőnemesítő (1864—1944) hibridjei közül mintegy 200 került forga­lomba. Ezek nagy része azonban kellemetlen mellékízük miatt nem terjedt el: sok fajtájának Othello és Noah a szülője. * AZ ÉNEKESMADARAK KÖZÜL, hazánkban a cinke az egyedüli, amely alulról függve is képes táplálkozni: a spárgára felfűzött avas és a gyümölcs­fára függesztett dióbélkoszorút elősze­retettel — és csak ő fogyasztja. 1250 vagon nemesített vetőburgonya a termelőknek A burgonya átlagtermése a fel­­szabadulás előtti évtizedekben 30 —40 mázsa között változott, sőt a gyengébb termésű években nem érte el a 30 mázsát sem. A felsza­badulás óta eltelt időben nagyot fejlődött burgonya termesztésünk. A jobb agrotechnika, az egyre fejlődő szocialista nagyüzemek munkája és a nemesített fajták termesztésének eredményeképpen az utóbbi három-négy esztendő­ben 80 mázsát meghaladó orszá­gos átlagot takarítottunk be. A burgonya-termésátlag más növénynél alig tapasztalható nagy arányú növekedésének két­ségkívül egyik legjelentősebb té­nyezője a nemesített fajták elter­jedése és a rendszeresen végrehaj­tott vetőgumó-csere. Az idei tavaszi vetőburgonya­akcióban mintegy 1250 vagon ki­váló minőségű nemesített burgo­nya áll a termelők rendelkezésére. A vetőburgonya-akció során első­sorban a múlt év őszi akcióból el­maradt rendeléseket kell teljesí­teni, ezt követően pedig a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok, szakrszövetkezetek, mezőgazdasági társulások és az egyénileg gazdálkodó termelők igényét kell kielégíteni. Az akció során államilag ellen­őrzött vetőburgonyát kapnak az igénylők, készpénzfizetés ellené­ben, vagy étkezési csereburgo­nyáért. A vetőburgonya ára faj­tánként és körzetenként 85—160 forint között váltakozik. Az újonnan alakult, valamint az elemi kárt szenvedett mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek és cso­portok számára kölcsön is adható vetőburgonya. A kölcsön­ vetőbur­­gonyát a járási tanács igazolása alapján a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán kell igényelni. A termelőszövetkezetek igényei­ket közvetlenül a MEZŐMAG me­gyei vállalatainál jelenthetik be. A termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok, társulások és egyé­ni termelők a helyi földművesszö­vetkezeteknél igényelhetnek vető­gumót, legkésőbb március 7-ig. Az akció során kiosztásra ke­rülő nemesített burgonyafajták az elmúlt esztendőkben az állami fajtakísérletekben igen jól szere­peltek. Burgonyanemesítésünk az elmúlt esztendőben újabb szép eredmé­nyeket ért el. A Marietta-pusztai kísérleti telep Sárga kifli nevű új korai burgonyája a kísérletekben minden más korai fajtát megelő­zött, 1957-ben 114, 1958-ban pedig 92 mázsát termett holdanként. A középérésű burgonyák között a Somogyi 1430-as fajtajelölt 1957- ben 164, 1958-ban pedig 134 má­zsás termésével csoportjában min­den fajtát megelőzött. Ugyancsak nagyszerű termőképességről ta­núskodik az új kisvárdai közép­késői fajta, a K—263-as, amelyik minden hazai és külföldi fajtát mindkét esztendőben 10—15 má­zsával múlt felül Kísérleti átlagtermés g/kb 1957. 1938. Gülbaba (korai) 98,7 63,9 Pierviosnek (korai) 93,4 67,1 Lilla (középérésű) 150,4 116,3 Margit (középérésű) 138 111,9 Aranyalma (középkésői) 170,8 131,8 Boldogító (középkésői) 154,5 122,5 Merkúr (késői) 186,4 135 Szerepel még az akcióban az Acker­­segen-fajta is. |KÖSSÖN­­ | | | baromfinevelési $ $ és hízlalási szerződést!­­­s a földművesszövetkezettel| | Szerződést köthet: ^ A § csirkére, hízott libára, pulykára, hízott kacsára § ^ A szerződéskötés előnyei: előleg, magas átvételi ár 1 $ $ 'VSSSS/S.-SSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/l

Next