Népszabadság, 1959. március (17. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
1959. március 1. vasárnap [VÍE PSZARAHLAC. 1060-tól több pedagógust léptethetnek elő soron kívül • készült a pedagógusok bérrendezéséről szóló végrehajtási utasítás A kormány — mint ismeretes — korábbi határozatával ez év január 1-től 220 millió forintot biztosított a pedagógusok fizetésemelésére. A rendelkezés értelmében több mint 80 ezer pedagógus részesül béremelésben. Most készült el a bérrendezés végrehajtásáról szóló miniszteri utasítás. Ezzel egyidejűleg a Művelődésügyi Minisztérium intézkedett, hogy a január 1-től visszamenőleges hatállyal járó bérkülönbözetet a pedagógusok legkésőbb március 3-ig megkapják. Az utasítás hatálya kiterjed a népművelési, tanulmányi és ifjúságvédelmi felügyelőkre, valamint azokra a pedagógusokra, akiknek alkalmazása meghatározott időre szól. A kormányhatározatnak megfelelően bevezetnek két új alapbér jellegű pótlékot is. Az egyik a mérnök-tanárok részére megállapított mérnöki pótlék, amelynek összege 400 forintig terjedhet. A másik az általános iskolai napközi otthonokban működő pedagógusok pótléka. Ennek összege 140 forint. A diákotthonokban és ipari tanuló otthonokban foglalkoztatott nevelők pótléka a korábbi százról kétszáz forintra emelkedik. A tanulmányi felügyelők képesítésük és szolgálati idejük szerint járó törzsfizetésen kívül havi 500—700 forint összegű pótlékban részesülnek. Az utasítás lehetőséget ad arra, hogy 1960-tól lényegesen több pedagógust léptethessenek elő soron kívül. A kiemelkedően dolgozó nevelőket jutalomképpen két korcsoporttal is feljebb sorolhatják. (MTI) Az Épületgépészeti Technikumban a hallgatók megtanulják a lakóházak műszaki berendezéseinek, a központi fűtés, vízszerelés, gázhálózat, épületlakatosság stb. tervezését és kivitelezését. Képünkön: a II B osztály növendékei a csővezeték ellenállását mérik. Csehszlovákiában, s a fasiszta iga alatt szenvedő országok egész sorában, amelynek pártjai világszerte a nemzeti függetlenségi és felszabadító harcok élére álltak. E startok vezetésével szakadt ki több európai és ázsiai ország a kapitalista földrészből, s lett szocialistává. A KI végrehajtó bizottságának javaslatára a Kommunista Internacionálé 1943. júniusában feloszlott A feloszlatásnak az volt az oka, hogy a Komintern, mint nemzetközi központ, túlélte magát. A kommunista pártok negyed évszázad alatt sokat fejlődtek, önállósodtak, kiváló vezetőket neveltek ki. Ebben a helyzetben a nemzetközi központ már nem segítette, hanem akadályozta az egyes kommunista pártok további erősödését. A Komintern feloszlatása egyúttal megkönnyítette a kommunista pártok szorosabb együttműködését országaik más haladó, demokratikus, nemzeti pártjaival. A feloszlatás csapást mért arra a reakciós állításra is, amely szerint a kommunista pártok kívülről kapott parancsra tevékenykednek. A Kommunista Internacionálé ereje és tapasztalata azonban tovább élt az egyes kommunista pártokban, azok harcaiban és sikereiben. III. A második világháború után még terebélyesebb lett a proletár internacionalizmus fája, hiszen ágain már nemcsak pártok, hanem szocialista országok hajtottak ki. Növekedett a proletár internacionalizmus jelentősége azért is, mert fokozódtak az imperialista körök erőfeszítései a világ minden szocialistaellenes erejének egyesítésére. Legutóbb az 1956-os ellenforradalom mutatta meg a legélesebb fényben, hogy minden, ami rothadó, elavult, reakciós, s a népek szemében gyűlöletes, s valamilyen formában az imperialistákkal fonódott össze, azokat szolgálja és azok támogatását élvezi. „A mai történelmi viszonyok között különösen igaz az — írta Kádár elvtárs a Béke és a szocializmus kérdései c. folyóiratban —, hogy egy ország munkásosztálya, dolgozó népe, mikor c saját reakciós burzsoáziájával áll harcban, egyszersmind harcban áll a nemzetközi imperializmus erejével is." És minden szocialistaellenes támadásnak ma az internacionalizmus, a munkásosztály nemzetközi egysége az első célpontja. Ezért is játszik a revizionista propagandában oly nagy szerepet a „külön út”. Külön út — ez a revizionistáknál természetesen azt jelenti, hogy nem a marxizmus országútján haladni, hanem letérni arról. De azt is jelenti, hogy nem együtt lenni a többi országgal és kommunista párttal, hanem megbontani a sorokat, egyedül, erőtlenül állni szemközt az imperializmussal, illetve alkalmazkodni az imperializmushoz. Az 1950-es években e körül a kérdés körül hatalmas csaták folytak a revizionizmus és a marxizmus közt, s ez a harc sajátos területe volt a kapitalizmus és szocializmus viaskodásának. Az „önállósodás”, a „függetlenedés”, a „saját nemzeti irányzat” követelésében ott van az egész imperialista, burzsoá rágalom arról, hogy a forradalmi munkásmozgalom internacionalizmusa függőséget, nemzetietlenséget jelent. S ami még lényegesebb: benne van az imperialisták szándéka a szocialista erők szétszaggatására és megsemmisítésére. Eléggé ismeretes, hogy Jugoszláviában ez a „függetlenedés” Marxtól és Lenintől, a proletár osztályállásponttól való függetlenedést jelentette. S máshol sem vezethet máshová. A revizionisták támadása a kommunista pártok ellen 1956— 57-ben különösen erős volt. Szinte minden kommunista pártnak meg kellett küzdenie vele, s egyikmásik pártban, így az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjában, átmenetileg válságot okozott. Az imperialisták ujjongtak már, hogy kiheverhetetlen csapás érte a kommunizmust. De a rossz itt is jóra fordult. A kommunista pártok eszmeileg megerősödtek, szervezetileg és nemzetközi egységükben megszilárdultak a revizionista roham visszaverése közben. S talán éppen ebben a harcban tűnt ki a kommunista pártok nemzetközi együttműködése mai formáinak nagy erénye és előnye. Minden pártnak magának kellett megküzdenie belső nehézségeivel. Nem álltak a pártok egyedül és elszigetelten, meríthettek testvérpártjaik tapasztalataiból, de nem egy szervezeti központ adta az irányítást. A pártok maguk verekedték ki helyes állásfoglalásukat, s ezzel ideológiai munkájuk is aktívabb, harcosabb, magasabb szintű lett. Egyes pártokban, ahol vezető személyek váltak renegátokká — mint Dánia Kommunista Pártjában — kitűnt, hogy a revizionizmus elleni harc kineveli a marxista-leninista párt új, rátermett vezetőit is. Úrrá lettek a nehézségeken az Egyesült Államok és Kanada kommunista pártjai is, amelyekben pedig a revizionisták súlyos krízist okoztak. A mi pártunknak, az MSZMP-nek harca is példa arra, hogy az ellenséges nézetek ellen, a párt helyes irányvonaláért vívott küzdelemben hogy nő meg a párt, hogy növekszik ereje, egysége, szervezettsége, tömegbefolyása. A revizionista támadás teljes csődjét a legvilágosabban a kommunista és munkáspártok 1957 novemberi moszkvai értekezletének nyilatkozata mutatta meg. Fanyalogva állapították meg az imperialisták, hogy „az 1956-os őszi remények” füstbe mentek, s a nemzetközi kommunista mozgalom egységén nem sikerült rést venni. ■V. A harc marxizmus és revizionizmus közt soha nem volt egyszerű párton belüli, munkásmozgalmon belüli kérdés, hanem az osztályharc egyik döntő jelentőségű szakasza. A revizionizmus veresége olyan törvényszerű volt, mint a kapitalizmusé, amelynek védelmére és dicsőítésére született. Bármily erős is volt 1936— 57-ben a revizionista támadás, a szputnyikok korában, a Szovjetunió hétéves tervének korában, Kína nagy szocialista átalakulásának, s az európai népi demokratikus országok nagy sikereinek korában, a kapitalista gazdaság új hanyatlásának és válságjeleinek idején meg kellett buknia annak a renegát tannak, amely a kapitalizmus fölényét hirdette a szocializmussal szemben. Az imperialisták ma is szívesen beszélnek a kommunizmus hanyatlásáról és válságáról. De ha végiglapozzuk 40 év burzsoá sajtóját, azt hihetnék, hogy ez a négy évtized a kommunizmus állandó válságának és hanyatlásának korszaka volt. Az ilyen „válságoknak”, ehhez hasonló „hanyatlásoknak” köszönhető, hogy ma a földkerekség 83 országában van már kommunista párt, s ezekben 33 millió párttag. A kommunista mozgalom erejének legnagyobb fokmérője azonban nem a pártok taglétszáma, hanem elvi szilárdságuk, marxista irányvonaluk, tömegbefolyásuk és internacionalista egységük. Ez ma sokkal magasabb fokon áll, mint bármikor a munkásmozgalom története során. S ahhoz a lenini megállapításhoz, hogy a III. Internacionálé megalapítása a kommunizmus nemzetközi győzelmének előhírnöke, ma hozzáfűzhetjük: a nemzetközi kommunista mozgalom mai ereje és nemzetközi egysége arról tanúskodik, hogy a kommunizmus e végső győzelméhez hatalmas lépésekkel kerültünk közelebb. 3 A szakszervezetést és az illetékes minisztériumok intézményesen gondoskodjanak a nők szakmai továbbképzésének megjavításáról javasolják a szakszervezetek országos nőkonferenciájának részvevői (Tudósítónktól.) Harminckét küldött szólalt fel a szakszervezetek országos nőkonferenciájának vitájában, tolmácsolta munkatársai véleményét, javaslatait. Szó esett a nők üzemi és otthoni munkájáról, művelődéséről, szakmai és politikai képzéséről, társadalmi helyzetéről és elfoglaltságáról, tehát mindarról, ami ma jellemzi a dolgozó lányok, asszonyok életét. A felszólalók kivétel nélkül elismeréssel beszéltek azokról a törvényekről, rendeletekről, s nem utolsósorban helyi intézkedésekről, amelyek megkönnyítik a dolgozó nők életét. A KISTEXT-gyárban a nőbizottság például mosodát, ruhajavítóműhelyt és harisnyaszemfelszedőt létesített, három műszakos napközi otthont és bölcsődét tart fenn, gondoskodik a megfelelő orvosi ellátásról is. A Magyar Viscozagyárban és más üzemekben is mosógépek, háztartási kisgépek beszerzésével és kölcsönzésével segítik az asszonyok „második műszakiját. S a segítség nemcsak anyagiakban mutatkozik, hanem hasznos tanácsokkal, megértő szóval vesznek részt a nőbizottságok munkatársnőik problémáinak megoldásában. S bár szó esett arról is, hogy egyik-másik vállalatnál az üzemi bizottságok még lebecsülik a nők közötti munkát — az általános kép bíztató, s jelzi, hogy a szakszervezetek az eddiginél sokkal alaposabban foglalkoznak a dolgozó nőkkel. Sokat vitatott kérdés volt a nők egyenjogúsága. Több küldött arról számolt be, hogy a törvényben biztosított jog az életben nem mindig érvényesíthető. Szeleczki Györgyné például arról beszélt, hogy egyes műszaki vezetők, csoportvezetők maradisága és előítélete valósággal elzárja a fiatal lányok elől a műszaki pályákat. Elmondotta, hogy jelenleg mintegy kétszáz szakmában folyik állami ipari tanulóképzés és csak három szakmában tanulnak lányok. Az összes ipari tanulóknak csupán mintegy 15 és fél százaléka leány. A szakszervezetek támogatásával el kellene érni, hogy leányok is nagyobb számban lehessenek műszerészek, varrógépműszerészek, elektrotechnikusok, telefonszerelők és egyéb szakemberek. Az Egyesült Izzó küldötte Fazekas Sándorné kiegészítette ezt azzal, hogy többet kell foglalkozniuk a nőbizottságoknak és a szakszervezeteknek a nők előléptetésével, vezető állásba helyezésével. Az Egyesült Izzóban például hatezer nő dolgozik, s csak egyetlen női osztályvezető van, művezető is igen kevés. A rádiócső-szerelésnél például évtizedek óta dolgoznak kellő szakmai tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező csoportvezető nők, akik a művezetői beosztást megérdemelnék. A nők alkalmasak a vezetésre, megállják helyüket felelősségteljes munkakörben is — mondotta Földi Istvánné, a Hazai Fésűsfonóból. Az egyik üzemrészben már két éve női üzemvezető van. Itt érték el a legjobb termelési eredményt, a legösszeforrottabb a kollektíva, legjobb a hangulat. Le kell győzni tehát azt a sok helyen tapasztalható indokolatlan előítéletet, amely akadályozza a nők előléptetését. A nők vezető állásba helyezésének azonban egyéb feltétele is van. Ha el akarunk jutni mindazokba az állásokba, amelyekről beszéltünk, sokkal többet kell tanulnunk — mondotta Pesti Ernőné, a Duna Cipőgyár küldötte. S a tanulásról, a szakmai képzésről beszélt szinte valamennyi felszólaló. Kiss Pálné Veszprém megyéből elmondotta: A Faárugyárban hozzásegítik a dolgozó nőket, hogy elvégezhessék üzemen belül a nyolc általános iskolát. A Magyar Viscoza-gyárban a pár napja felavatott danubonüzemben a munkásnők 90 százaléka már képesítéssel rendelkezik. Sokan vesznek részt különböző tanfolyamokon is. Egyik-másik üzemben azonban egyáltalán nem segítik, sőt akadályozzák, hogy a nők képezhessék magukat. Korányiné, dr. Sas Anna pedagógus például elmondotta, hogy a Philaxia-gyárból egy kiváló szakképzettségű, többgyermekes munkásasszony jár esti iskolára, kitűnő tanuló, de sokszor kénytelen mulasztani, mert a főnöke rendszeresen csak késve engedi el a munkából az iskolába. A Fővárosi Villamos Vasúttól Wetzel Ferencné pedig arról számolt be, hogy ha el is végzik az asszonyok a magasabb képesítéssel járó tanfolyamokat, nem látják hasznát, mert nem helyezik őket képzettségüknek megfelelő beosztásba. Természetes, hogy a rossz példát látva, elmegy a kedvük a tanulástól. László Istvánné, a vasasszakszervezet nőfelelőse, javasolta, hogy a szakszervezetek a Munkaügyi Minisztériummal együtt vizsgálják felül a nők szak-mai továbbképzésének lehetőségeit és dolgozzanak ki javaslatot e fontos probléma megoldására. Délceg Józsefné, az EDOSZ nőbizottságának tagja pedig olyan oktatási forma kidolgozására kérte fel a SZOT-ot és a Művelődésügyi Minisztériumot, amely a családos anyák számára is biztosítja a tanulás lehetőségét, mert a jelenlegi általános iskolai oktatás, a dolgozók esti iskolája igen nagy terhet ró rájuk. A dolgozó nők megnövekedett politikai érdeklődéséről, művelődési igényéről beszélt Lokár Vilmosáé az építőipari nőbizottság tagja. A Budapesti Cementárugyárban, az Ajkai Üveggyárban, a munkásnők rendszeresen részt vesznek az időszerű kérdésekről tartott előadásokon. A nőbizottságok ismeretterjesztő előadásokat tartanak a munkásszállásokon, filmvetítést, csoportos színházlátogatást, múzeumlátogatást, kirándulást szerveznek s a különböző rendezvényeken, változatos eszközökkel mindinkább felkeltik a dolgozó nők érdeklődését az aktuális politikai kérdések iránt is. A nők politikai fejlődése azért is fontos, mert döntő szerepük van a gyermekek nevelésében. A nőbizottságoknak ehhez is az eddiginél nagyobb segítséget kell adniuk. Jobban be kell vonni az aszszonyokat a szülői munkaközösség tevékenységébe, meg kell szervezni a szülők és pedagógusok rendszeres tanácskozását, s ahol lehet, gondoskodni kell a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatásáról is. Dr. Bencsáth Aladárné, az Eötvös Loránd Tudományegyetem küldötte javasolta, hogy a szakszervezetek jelentessenek meg olyan pedagógiai kiadványokat, amelyek segítik a munkásasszonyokat a gyermeknevelésben. A hozzászólásokra Bugár Jánosné, a SZOT titkára válaszolt. Többek között kijelentette, hogy a szakszervezetek a lehető legrövidebb időn belül feldolgozzák a tanácskozáson elhangzott javaslatoikat és intézkednek megoldásukról. A konferencia küldöttei táviratot küldtek a genfi atomértekezleten részt vevő nagyhatalmakhoz, amelyben tiltakoznak az atomháború ellen. Teljesítsék a világbékét követelő százmilliók kérését — hangzik a távirat — kövessenek el mindent, hogy a tárgyalások mielőbb megállapodáshoz vezessenek. Táviratban üdvözölték a Szakszervezeti Világszövetséget is. Ezzel a szakszervezetek országos nőkonferenciája befejezte a munkáját.