Népszabadság, 1959. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

A törvényhozók és az erkölcs Steven W. Carter, akit Iowa állam választói küldtek be az amerikai kongresszusba, hivatalában alkalmazta 19 éves fiát évi 11 873 dollár fizetéssel. Az eset elég feltűnő ahhoz, hogy felkeltse a közömbös amerikaiak érdeklődését is azok iránt, akik törvényeiket alkotják. A sajtó megvizsgálta tíz, novemberben megválasztott új alsóházi tag esetében, hogy kiket alkalmaznak. Kiderült, hogy 6 a feleségét, 1 a fiát és 1 a leánygyermekét, egy az anyját és egy a nővérét, azaz mind a 10 képviselő egy-egy közeli rokont vétetett állami státusba 4047 dollártól 13 345 dollárig terjedő évi fizetéssel. A további vizsgálódás során kiderült, hogy családtagok alkalmazása az alsóházi képviselők mellett — természetesen az államkassza terhére — mindennapos dolog az Egyesült Államokban. Nixon alelnök is hódol -e „divatnak” — Harry Trumanról és Arthur Vanderbergről nem is szólva. A kongresszusi képviselők alkalmazottainak fizetési listáján 125 közeli rokon nevét „fedezték fel” — közöttük 45 képviselő feleségét. A dolgot azzal „magyarázták” az érdekeltek, hogy egy alsóházi tagnak segítőtársakra van szüksége, s találni-e megbízhatóbb munkatársat a feleségnél, a gyermeknél, vagy a szülőnél?! Vannak persze „visszaélések” is. Egyik-másik képviselőfeleséget csak a fizetési listán alkalmazták, a valóságban azt sem tudja, hol van az állítólagos „munkahelye”. De az amerikai törvényhozók gyülekezete még azon sem ütközött meg, hogy egyik déli törvényhozó két fián kívül még leányát és vejét is „alkalmazta". Hiába, kevés az az évi 22 500 dollár, amelyet a képviselők törvényalkotói tevékenységükért húznak az államtól! A US News and Words Report című hetilapnak az egész sötét korrupcióból csupán az szúrt szemet, hogy ezek a családtagok túl sokat kapnak. A szenátor (felsőházi tag) „honatyáid’ viselt dolgait már nem szellőztetik így a közvélemény előtt — egyenesen „törvény tiltja” az alkalmazottaiktól való „adatszolgáltatást”. Ezt persze a szenátus határozta el... ők tudják , miért. 20 NÉPSZABADSÁG 1959. március 21, szombat Pekingi tudósítónk jelenti: A természet átalakításának terve tíz magyarországnyi területen Kína egész területének 11 százaléka, majd egymillió négyzetkilométer (tízszer akkora terület, mint Magyarország) sivatag. A kegyetlen sívó homok végtelen tengerét, mely semmiféle növényzetet nem tűr, csak itt-ott szakítja meg egy-egy oázis zöldellő szigete. Északnyugat Kína, Szinkiang, Ajouka, Kanszu, Ningszia és Belső-Mongólia — itt terül el Kína sivatagjainak 90 százaléka — évszázadok óta keserves harcot vív a mindentelnyelő sivataggal. S e harcban rendszerint alulmaradt. Belső-Mongóliában még a legutóbbi 10 év alatt is 14 falut nyelt el a sivatag. Harc az ősi ellenség, a sivatag ellen Úgyszólván Kína felszabadulásának másnapján Kína Kommunista Pártja célul tűzte ki e sivatagok megfékezését. Ez idő óta a Góbi és Takla Makán, Cajnam és a Tarim sivatag több pontján végeztek tudományos kutató munkát, de nem volt elegendő munkaerő, hogy a gyakorlatban is megkezdhessék az óriási kiterjedésű sivatagok homokjának lekötését. A népgazdaság megerősödése, elsősorban pedig a népi kommunák megalakulása, azaz, a munkaerő nagyfokú összpontosítása, sokkal ésszerűbb és gazdaságosabb felhasználása új helyzetet teremtett. Ezért a Kínai Tudományos Akadémia az érintett tartományok tudományos terveivel együttműködésben most nagyszabású konkrét tervet dolgozott ki e sivatagok öntözésére, erdősítésére, füvesítésére, a napenergia felhasználására. E terv szerint a múlt évben megindult és az ezt követő két ötéves terv alatt a sivatagokat nemcsak megfékezik, de nagyrészét hasznos termőfölddé változtatják. A munka sok helyen már erőteljesen folyik. Belső-Mongóliában, Szinkiangban és Ningsziában eddig majdnem másfélmillió hektárnyi erdősávval szabtak határt a sivatagnak, 65 ezer hektárt pedig öntözhetővé tettek. Különösen Belső-Mongóliában halad a munka sikeresen. Jellemző, hogy az egyik megyében a pártbizottság felhívására 70 ezer ember jelentkezett és 18 nap alatt 8 ezer hektárnyi erdőt telepítettek. Az egész tartományban pedig 1000 tonna különleges fűmagot készítettek elő, melyet rövidesen részint repülőgépről elvetnek. Északra irányítják a Jangce és a Sárga folyó vizét Ugyancsak a Tudományos Akadémia vette kezébe a természetátalakítás egy másik, de ezzel öszszefüggő tervének konkrét kidolgozását. Kínát úgy is szokták nevezni: a vizek országa. Hatalmas, vízbe folyói bőségesen elegendők is lennének, hogy az egész ország területén virágzó mezőgazdaságot létesítsenek. A vizek háromnegyed része azonban a Jangce völgyében és az attól délre fekvő területen az ország területének alig egyötödén összpontosul. A Jangce, a Sárga folyó és több más folyó azonban magasan fekvő területeken, nagyrészük a tibeti és a szecsuani fennsíkon erednek és ez kedvező feltételeket teremt e folyók északi s északnyugati irányba, a vízszegény sivatagos vidékekre való terelésének. Jelenleg vita folyik annak eldöntésére, hogy a terv kidolgozott változatai közül gyakorlati megvalósításra melyik a legalkalmasabb. Lehetséges, hogy még ebben az évben megindulnak a munkálatok. Zöld ligetté változik az egész ország De nemcsak a sivatagok meghódításáért folyik nagy harc. Kínában tudvalévően kevés az erdő, alig haladja meg az egész ország területének 16 százalékát. A fásítás már évek óta országszerte fokozódó ütemben halad, de a kommunák megalakítása után ez is igen gyors lendületet vett s már nem kampányszerűen, hanem rendszeresen és tervszerűen folyik. Terv szerint ez idén 27 millió hektár erdőt telepítenek, ezen kívül az utak, vasutak mentén és a falvakban 40 milliárd fát ültetnek. Ez több mint duplája a felszabadulás utáni nyolc esztendő alatt telepített erdőknek. E gigászi fásítási terv egyharmadát, több mint 8 millió hektárt, már február végéig teljesítették, pedig a hidegebb éghajlatú északi tartományokban az erdősítés csak ezután kezdődik. Ez az ütem azt jelenti, hogy Kínában most naponta 240 ezer hektár erdőt telepítenek. Jellemző, hogy Shangtung tartomány egyik kommunájában egy 6000 hektárnyi kopasz hegységet, melynek fásításával a korábbi szétaprózott tsz-ek hiába birkóztak, most tavasszal teljesen betelepítettek. Az ifjúság az élen Kína természetátalakítási tervének végrehajtását az egész nép történelmi feladatának tekinti. Az erdősítési munkában azonban mégis mindenütt a fiatalok járnak elől. Múlt év végén az ifjúmunkások és parasztfiatalok küldötteinek tanácskozásán elhatározták, az észak-nyugatkínai sivatagok homokját megfékező erdősítést. Telepítése fölött az ifjúság védnökséget vállal. Ezt a vállalást eddig, erejét megfeszítve, gyakran igen mostoha időjárási és földrajzi körülmények között, becsülettel teljesíti. „Zöld ligetté változtatjuk hazánkat”, ez a jelszó járja a kínai falvakban. Talán már nincs messze az az idő sem, amikor a rettegett, kietlen sivatag helyén a kínai nép hősi munkája nyomán kizöldellnek az első szántóföldek. Fábián Ferenc A semleges Svájc és a Szabad Európa-rádió Van a semleges Svájcnak egy kulturálisnak nevezett szervezete. Neve: Európai Kulturális Központ. Címe: Genf, Rue de Lausanne 152. Igazgatója: Denis de Rougemont úr, aki számtalan nagytőkés vállalatban is erősen érdekelt. Rougemont úr a közelmúltban Münchenben járt. Meglátogatta Erik Haselhoff urat, a Szabad Európa-rádió igazgatóját. Tárgyalások céljából. Megállapodtak abban, hogy a Szabad Európa-rádió adásaihoz ezentúl a genfi Európai Kulturális Központ is hozzájárul, „a vasfüggöny túloldalán élő értelmiségieknek’ szánt adásokkal. A müncheni Szabad Európarádió száz darab 10—15 perces „értelmiségi11 műsorért 13 000 dollárt utal át genfi társának. Tisztes summa! Vajon ez az egyezmény azt bizonyítja-e, hogy a Szabad Európa-rádió közeledik, a „semleges“ állásponthoz, vagy inkább Svájc nagyérdemű kulturális szervezete érzi magát egy platformon a Szabad Európa-rádióval? Gyanítjuk, hogy az utóbbi a helytálló feltevés. Ami viszont kevéssé mondható semleges álláspontnak! Torzszülött Az egész világ feszülten figyeli a német fejleményeket: vajon milyen választ adnak a nyugati hatalmak a legújabb szovjet kezdeményezésre? A népek várakozásával ellentétben most elkészült — nem a várt nyugati válasz, hanem egy egyezmény, mégpedig a NATO hat országa között. A 253 gépelt oldalon 83 cikkelybe „tömörített" szöveg 1277 napi vajúdás után látott napvilágot, de ez nem Németország békés egyesítéséről, a német kérdés demokratikus megoldásáról készült egyezmény, hanem a NATO-csapatok további nyugat-németországi tartózkodásáról, szól. Tizennégy évvel a háború befejezése után született ez a hat nyugati ország megszálló csapatainak helyzetét, jogait és kötelezettségeit szabályozó egyezmény. Az elkészült, s aláírásra váró okmány Nyugat-Németország további idegen megszállását szentesíti. Miért vált olyan sürgőssé éppen most a megszállási egyezmény kidolgozása? Ez lenne a Nyugat válasza a szovjet békekezdeményezésre? Európa népei remélik, nem ez a hatfejű torzszülött a végleges válasz. A német nép nem tartózkodási, hanem távozási egyezményt vár a nyugati hatalmaktól! A kenyai gyarmatosítók vérengzésre készülnek — mondotta a kenyai nemzeti mozgalom kairói képviselője „Kenya politikai szervezetei bátran küzdenek a gyarmatosítók elnyomó és megtorló erői ellen és egyetlen tapodtat sem hátrálnak az afrikai nemzeti mozgalom ellenségei előtt” — jelentette ki James Ochwata a kenyai politikai szervezetek kairói képviseletének megnyitása alkalmából. Ochwata, e szervezetek kairói képviselője beszámolt a kenyai nemzeti függetlenségi mozgalom fejlődéséről, s megjegyezte, hogy a mozgalom erősödése láttán a gyarmatosítók 1952-ben új fogalmat dobtak be a köztudatba. Ez volt az úgynevezett „mau-mau veszély”, amely voltaképpen csak ürügy volt a gyarmatosítók számára, hogy lecsaphassanak az afrikai szabadságmozgalomra. 1952-ben kihirdették a rendkívüli állapotot, letartóztatták Jomo Kenyattát és az általa vezetett szervezetet, amely a Kenyai Afrikai Tanulmányi Szövetség nevet viselte, feloszlatták. Most új összeesküvést szőttek és az afrikai négerek tömeges lemészárlására készülnek — mondotta Ociwata. Napvilágra került egy dokumentum, amely a gyarmatosítók részletes tervét tartalmazza. A terv főbb pontjai a következők: 1. Kenyát teljesen elvágni a külvilágtól, megakadályozni, hogy kívülről be- és belülről kijussanak hírek. Minden olyan csatornát elzárni, amely kapcsolatot biztosít más afrikai területek afrikai mozgalmaival, az Afrikai Kongresszussal és az Ázsiai-Afrikai Népek Szolidaritási Tanácsának titkárságával; 2. elősegíteni európaiaknak minél nagyobb számban való Kenyába települését, fegyvereket vásárolni, felfegyverezni az európai telepeseket és biztosítani „az örök európai vezetést”; 3. minden afrikai szervezet szigorú betiltása és kíméletlen leszámolás a nemzeti függetlenség híveivel. Ociwata sajtónyilatkozatában befejezésül megfogalmazta a kenyai függetlenségi mozgalom legfőbb követeléseit, amelyek a következők: oldják fel az évek óta tartó rendkívüli állapotot, biztosítsák a politikai és szabadságjogokat, azonnal és minden feltétel nélkül bocsássák szabadon a bebörtönzött politikai foglyokat, közöttük Jomo Kenyattát és ismerjék el az afrikai népek függetlenségét. Halálra kínozzák az elfogottakat Kenyában Nairobiból származó jelentés szerint az angol gyarmati hatóságok kegyetlenül megkínozzák az elfogott négereket, akik a kínzásokba gyakran bele is halnak. A minap hivatalos közlemény jelentette be, hogy az egyik kenyai börtönben március 3-án halva találtak 10 négert. A négerek halálát azok a sérülések okozták, amelyek — a közlemény szavai szerint — „erőszak következtében támadtak”. A közlemény azt is hozzáfűzte, hogy később még egy néger belehalt sérüléseibe. A Reynold News című angol lap megírta, hogy azok a személyek, akik korábban kenyai börtönökben dolgoztak, sok esetben szemtanúi voltak ezeknek az embertelen kínzásoknak, s elmondották, hogy az elfogottakat sokszor halálra kínozták. Ezekben az embertelenségekben angolok is részt vettek. Kishi Nyugat-Európába és Latin-Amerikába látogat Kishi japán miniszterelnök július 11-én harmincötnapos világkörüli útra indul, s ennek során meglátogatja Angliát, Franciaországot, Nyugat-Németországot, majd felkeres néhány latin-amerikai államot is. Az útiprogramot a miniszterelnök titkára közölte, de arról nem beszélt, vajon az Egyesült Államokba ellátogat-e Kishi. Jól tájékozott tokiói körökben tudni vélik, hogy Nyugat-Európából útban Latin-Amerika felé a miniszterelnök találkozni kíván az amerikai vezetőkkel, mert tárgyalni akar velük a japán—amerikai „biztonsági szerződés” felülvizsgálásáról és a Kínához való viszonyról. Tokiói lapok értesülése szerint az angliai látogatás célja a japán —angol nézeteltérések tisztázása. Anglia ugyanis neheztel Japánra, mert a japán gazdasági expanzió kitúrja az angol üzletembereket a távol-keleti piacokról. Latin- Amerikában „jószolgálati látogatást” tesz Kishi, s mellesleg egyengetni akarja az utat a japán tőke behatolása előtt. A lapok rámutatnak, hogy nyilván van bizonyos összefüggés a miniszterelnök utazása és a kormánynak azon terve között, amelynek értelmében az idén szeretnék megkettőzni Japán külföldi tőkebe-fektetéseit. Amerikai magántőke Indiában Indiai lapjelentések szerint Paul Brent vezetésével amerikai kereskedelmi küldöttség járja Kelet- Indiát. A küldöttség amerikai magántőke-beruházások lehetőségeit kutatja. A küldöttség tagjai azt kívánják, hogy szüntessék meg a megkülönböztetést az indiai és az amerikai üzletemberek között és az amerikaiaknak adják meg ugyanazokat az adókedvezményeket, amelyeket azindiaiak élveznek. Ez a követelés azonban viharos tiltakozásra késztette az indiai közvéleményt. A Bombayban megjelenő Economic Weekly rámutat: „Igaz, hogy Indiának szüksége van a külföldi tőkére, de csak az olyanra, amely az indiai nép szükségleteit kielégítő gazdaság kifejlesztését segíti elő.” Az indiai pénzügyminiszter adatai szerint az utóbbi években erősen megnőtt az Indiában működő amerikai magántőke. 1948-ban 111,7 millió rúpiára becsülték az Indiában befektetett amerikai magántőke összegét, amely 1956 végén már elérte a 484,4 milliót, s ez az irányzat azóta is tart. Általános vélemény szerint azonban ezek a befektetések nagyon sokba kerülnek Indiának.