Népszabadság, 1959. március (17. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
2 Duckgs elvtárs nyilatkozata a Népszabadságnak (Folytatás az 1. oldalról.) Ebből a szempontból különösen jelentősek a munkások követeléseiért vívott harcok, amelyeket a kommunisták és a CGT más tagjai közösen folytatnak különféle más szakszervezeti központokhoz tartozó munkásokkal, köztük sok szocialistával együtt. Egy reakciós lap a választások alkalmával megnyilvánult egységgel kapcsolatban arról írt, hogy a népfrontot (az 1935—1936-ban alakult népfrontra utalva) helyi viszonylatban. ..a falusi templomtornyok árnyékában” helyreállították, de újjászületett a népfront „a gyárkémények árnyékában” is, minthogy a munkások egységben harcolnak követeléseik védelmében. Elmondhatjuk, hogy ami az akcióegységet illeti, Franciaországban új helyzet született és ez a helyzet teli van lehetőségekkel, de természetesen tőlünk, a mi erőfeszítéseinktől fugg, hogy — mint egy híres verssor mondja —, a gyümölcsök tartsák meg a virágok ígéretét”. KÉRDÉS: Milyen feladatokat állít a kommunista párt elé a községi választások eredményei által tükrözött, a legutóbbi időben kialakult helyzet? VÁLASZ: A Francia Kommunista Párt a községi választások után fokozni akarja erőfeszítéseit, hogy tovább haladjon a kormány politikája elleni harcban, az akcióegység útján. A már elért eredmények alapján tömöríteni kell minden munkás és demokratikus erőt, hogy diadalra vigyünk egy olyan politikát, melynek céljai: — azoknak a rendeleteknek az eltörlése, amelyek életkörülményeikben sújtják a városi és falusi dolgozók tömegeit, a társadalombiztosítottakat, a volt frontharcosokat, a kis adófizetőket stb.; — a bérek, fizetések és nyugdíjak általános felemelése, harc az elbocsátások ellen, a munkanélküliek védelme, a dolgozó parasztok és a középosztályok jogos követeléseinek támogatása; — a demokrácia megújítása, a szabadságjogok és a világi oktatás helyreállítása; — a béke megteremtése Algériában tárgyalások útján — ezt a követelést a francia nép világosan kifejezte a választások alkalmával. A kommunisták aktív részt vesznek a békemozgalom országos kampányában; számos békebizottságot alakítanak; — a német probléma békés rendezése és a berlini kérdés igazságos megoldása a francia és a német nép, Franciaország biztonsága és a béke fenntartása érdekében. Mint azt pártunk központi bizottsága megállapította: „A községi választásokon aratott nagy sikerek után a munkás és demokratikus erők megnövekedett egysége új lendületet fog adni a demokratikus szabadságjogok helyreállításáért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért és a béke megvédéséért indított nagy harcnak .” NÉPSZABADSÁG 1959. március 29. vasárnap Jókedvű munkások a hengersoron Olyan természetesen és magától értetődően beszélnek arról, hogy három-négy héttel ezelőtt a kormány egyik tagjával, Biszku Béla belügyminiszterrel söröztek meg ultiztak az üzemi klubban (persze előzőleg komoly dolgokról beszélgettek), mintha csak arról lenne szó, hogy néhány napja milyen kellemes tavaszi idő köszöntött be. Fiatal munkások valamennyien — javarészt vidékről kerültek Budapestre néhány esztendeje. — Különben így „civilben”, a műszakkezdés előtt senki sem ismerné fel bennük a műhelybeli olajos zubbonyú, izzadt, nyakig kormos hengerészeket. Olyan jól szabott, rendes ruha, finom ing, nyakkendő van rajtuk, amilyen apáiknak legfeljebb az ünneplője lehetett. Tég Gábor „alapító tag" A szó éppen Tég Gábor forrósztárnál van. Ő a legszínesebben mesélő a beszélgetők közt. „Én a gyár egyik alapítója vagyok” — mondja, s a félig tréfás, félig komoly megjegyzést szó szerint is lehet érteni, hiszen amikor Tég Gábor 1949-ben idekerült, az akkor még Lipták-gyár néven ismert üzembe, segédmunkásként dolgozott az épülő hengersor alapozásán. Amikor az éjjeles műszakot elkezdték, láthattam, amint az egykori parasztgyerek, aki a hengersor felépülése után ittragadt kohásznak, milyen otthonosan mozog a hatalmas hevítőkemence mellett, hozzáértéssel figyeli a bonyolult elektromos műszereket, számításokat végez, utasításokat ad a hőfok növelésére vagy csökkentésére. • Kiss István mégnél alacsonyabb, olyan 28 év körüli, tömzsi, kerekképű legény, illetve már nem is legény, hiszen három gyereke is van, 1951 óta előhengerész a Lőrinci Hengerműben. Ezt megelőzően csaknem tíz évet a diósgyőri kohászok között töltött el. Ő a nevezetes Zója ifjúsági brigád vezetője, amelyik nem sokkal a fentebb említett miniszteri látogatás előtt, felhívta a hengerbe két másik műszakjának dolgozóit: mutassák meg, melyikük tudja jobban teljesíteni az évi tervet. A címzett: az igazgató Aztán itt ül velem szemben Dombóvári József művezető és Gaál Lajos KISZ-titkár, meg Szilágyi Gyula, összesen öten a 27 tagú brigádból, amelyik „hivatalosan’ csak ez év januárjától brigád, addig csupán a hengersori C-műszak volt. Dehát milyen pluszt jelentett ez a brigáddá alakulás? Nemcsak valamiféle formális dolog ez? Nem — feleli Gaál elvtárs — igaz, verseny addig is volt, csak nem ilyen nyílt. Az egymást váltó műszakbeliek figyelték, lesték az eredményeket, s igyekeztek elhagyni a másikat. A műhelytáblára, régi szokás szerint, maga az előhengerész írta fel krétával az óránként és a teljes műszak alatt hengerelt mennyiséget, minőséget (ez egyúttal a bizonylati elszámolás alapja is), sőt ha valamelyik műszak egészen kiváló teljesítményt ért el, hazafelé menet felírták az udvari táblára is. Gyakran egyenesen az igazgatónak címezve, például így: „Rossz pár elvtársi Jelentjük, hogy a C-műszak tegnap éjjel három nappal a határidő előtt teljesítette a negyedéves tervét.” Szóval valahogy ilyen volt a verseny „csendes” szakasza. Amikor azután a Zója-brigád, jobban mondva a C-műszakosok, megismerték az idei tervet, elhatározták, hogy megalakítják a brigádot, úgy mint az ellenforradalom előtt volt, s nyomban felajánlották, hogy a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára és április 4. tiszteletére két héttel előbb befejezik az évi tervet. A párt márciusi határozatának megjelenése után pedig azt mondották: ha a vezetők biztosítják a műszaki feltételeket, mi bizony akár december 1-re is készen leszünk a munkával, s az év végéig vagy 2500 tonna jó minőségű acéllemezt hengerlünk, s ennyi meg ennyi tonna anyagot megtakarítunk. A brigádalakulás tehát a C-műszakbeliek szervezettebb összefogását jelentette, nemcsak véletlenszerű, hanem nagyon is konkrét, komoly célokért, harcot a szocialista verseny hasznosságát meg nem értő maradi gondolkodásmód ellen is. Kiss Pistáék ránk licitáltak Gaál elvtárs szavaival élve, így lett nyílt a verseny, ami azzal járt, hogy a másik két műszak dolgozóinak bizony főtt a fejük: na lám, ezek a Kiss Pistáék megint ránk licitáltak. Ismét ki akarnak tűnni. „Különben is olyant vállaltatok — mondották egyesek —, amit úgysem tudtok majd teljesíteni.” De azóta már változtak a vélemények. S nemcsak a másik két műszak, de a gyár egész kollektívája elhatározta, hogy ha nem is december 1-re, de 12-re befejezik a gyár évi tervét. (Kissék brigádja eddig már 500—600 tonnával több jó minőségű lemezt hengerelt terven felül.) A TMK- sok felajánlották, hogy havonta három nappal megrövidítik a karbantartási időt, anélkül, hogy ez a gépek rovására menne. A műszakiak anyagot, hengert, szerszámokat stb. ígértek. A fiatal műszakiak anyag- és energiamegtakarítási tervek, újítások kidolgozását vállalták. Az igazgató, aki pedig maga is régi kohász, eleinte el sem akarta hinni, hogy az év végéig az eddigi legjobb eredményt 4000—5000 tonnával is túlszárnyalhatják. A „biztató pénz" meg az akarat Csak a súlyra, csak a mennyiségre rámenni persze nem lett volna nagy kunszt. De az új bérezés bevezetése óta ez többé sehogyan sem volt kifizetődő. Januárban a B-műszakosok szorgos, jó munkával úgy kivágták a rezet, helyesebben a vasat, hogy keresetük 26 százalékkal megemelkedett. A következő hónapban viszont jócskán levontak tőlük a selejt miatt. Igaz, volt géphiba is, de Belicki András, a B-műszak fiatal előhengerésze őszintén beismeri a mélyebb okot: februárban „tonnát akartunk csinálni". A Zóla-brigádosok januárban két, februárban pedig nyolc százalékkal kerestek többet alapbérükön felül, s márciusban még többre számítanak. Az új bérezéssel tehát — amit Tég Gábor találóan „biztató pénznek" nevez — érdemes jobban, gondosabban dolgozni. De tudott dolog, s ők is így tartják, hogy a versenyzéshez ennél jóval több is kell! Elvtársi segítség, egymás hibáit sohasem elnéző intő szó, szoros összefogás, fegyelmező közhangulat. S ez most olyan erős, mint még sohasem volt. A legutóbb az egyik brigád éléről leváltottak egy tapasztalt, régi hengerészt, mert nem a kollektíva meghallgatásával, hanem csak a saját feje szerint intézte a dolgokat. „Nem tudott bánni az emberekkel, elmaradt az élettől, öntelt lett” — mondják róla. Figyelmeztették egyszer, többször, de nem használt, végül is a műszakgyűlés kimondta a szentenciát: adja át a helyét másnak.. Kiss Istvánék meg néhányszor a brigád egy-két „bütykös emberét” vonták kérdőre. Megmagyarázták nekik: nem arról van szó, hogy ne igyanak, hiszen az itókát ők sem vetik meg, de az ember ne feledkezzék meg róla, hogy van kötelessége is. A hengerészek azt mondják, hogy a versenyhez csak akarat kell. De nem csupán az egyes ember lelkesedése és akarata, hanem az egész kollektíva jó egyetértése. S aki köztük jár, látja jókedvüket, szorgos munkájukat, hallja egyenes beszédüket, néhány rövid találkozásból is észreveheti: olyan őszinte, nyílt és elvtársias itt a légkör, amelyben az emberek a javukra változnak. Oroszi István Kiss István: Áll a fogadás, hogy mi nyerjük a versenyt. Az új orvosi rendtartás a szocialista egészségügy nagy vívmánya Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter nyilatkozata Mint erről lapunk tegnapi számában hírt adtunk, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa március 27-i ülésén törvényerejű rendeletet alkotott az orvosi rendtartásról. Ezzel kapcsolatban dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter a következő nyilatkozatot adta a Népszabadságnak: — A régi orvosi rendtartást a benne uralkodó fasiszta szemlélés miatt 1945-ben hatályon kívül kellett helyezni. A felszabadulást követő 14 év alatt új rendtartás nem készült, ennek hiánya gyakran hátrányokkal járt. A most megalkotott új rendtartás alapgondolata, hogy a biztosított betegek az őket megillető magas színvonalú egészségügyi ellátást teljesen díjtalanul kapják meg. Tekintettel arra, hogy jelenleg a lakosság egy jelentős része még nincs bevonva a betegség esetére szóló biztosításba, szabályozni kellett az orvosi magángyakorlatot, az orvosi tevékenység folytatására szóló jogosultság feltételeit, az orvosok fegyelmi felelősségét, hogy senki semmilyen módon ne sérthesse meg a biztosítottak érdekét. Az orvosok túlnyomó többsége a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelő tevékenységével a közérdeket szolgálja. A dolgozók teljes bizalommal fordulnak hozzájuk és nagyrabecsüléssel viseltet Az új orvosi rendtartás részletesen tartalmazza az orvosi tevékenység általános szabályait. A rendelet hatálya kiterjed mindenkire, aki a Magyar Népköztársaság területén orvosi tevékenységet fejt ki. A törvényerejű rendelet szerint orvosi tevékenységnek tekintendő az orvos gyógyító-megelőző ténykedése, valamint a közegészségügyi-járványügyi területeken kifejtett munkája. A rendelet kimondja, hogy az orvosnak gyógyító-megelőző tevékenysége körében az adott lehetőségek között az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő gyógykezelésben kell részesítenie a beteget, s egyúttal minden lehetőt meg kell tennie a betegségek megelőzésére. A kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézetben elvégezhető műtétet az orvos csak a beteg írásbeli hozzájárulásával hajthatja végre, kivéve a közvetlen életveszély elhárításához szükséges orvosi műtétetnek irántuk. Egyes orvosoknak az előbb említett elvekkel és célokkal ellentétes magatartása azonban jogos bírálatot és elégedetlenséget váltott ki. Az orvosok zöme egyetért a szocialista egészségügynek azzal az alapvető elvével, hogy a dolgozókat magas színvonalú, díjtalan egészségügyi ellátás illeti meg. Ez a biztosítéka annak, hogy a szocialista egészségügy öszszes célkitűzéseit rövidesen teljes egészében meg tudjuk valósítani. Ennek érdekében kellett megalkotni az új rendeletet. Az új orvosi rendtartás külön fejezetben foglalkozik az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének irányítása alatt levő orvosetikai bizottságok jelentőségével. Ezek a társadalmi bizottságok alkalmasak arra, hogy a kapitalista üzleti-erkölcsi felfogás, amelynek maradványai még fellelhetők a betegek és orvosok közötti viszonyban, végleg eltűnjenek. Amennyiben azonban az orvosetikai bizottságok nevelő- és ellenőrző munkája sem bizonyulna elégségesek, az új rendtartás súlyosabb fegyelmi vétség esetén, a Munkatörvénykönyv rendelkezéseinek érvényesítésén túl, komoly pénzbírság kiszabását is lehetővé teszi. Végeredményben a most megjelent orvosi rendtartás a szocialista egészségügy nagy vívmánya — fejezte be nyilatkozatát dr. Doleschall Frigyes. Sürgős szükség és életveszély esetében az orvosnak a rendelési idején és helyén kívül is kellő orvosi ellátásban kell részesítenie a beteget. Hatósági személyt megillető büntetőjogi védelem jár annak az orvosnak is, aki sürgős szükség (életveszély, elsősegély) esetében nem hivatalos munkakörben végez orvosi tevékenységet. A biztosítottak kötelező díjtalan kezeléséről szólva a rendelet a többi között kimondja, hogy a gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott orvosnak tilos a betegtől, vagy hozzátartozójától személyes vagy vagyoni előnyt kérni abban az esetben, ha a beteg díjtalan gyógykezelésére, ellátására kötelezett. Tilos továbbá az orvosnak személyes vagy vagyoni előnyt elfogadni azért, hogy a beteg részére a törvényerejű rendelet szerinti legmagasabb színvonalú gyógykezelést biztosítja, vagy, mert a beteget megkülönböztetett ellátásban, illetve előnyben részesítette. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete kimondja: orvosi oklevélhez kötött tevékenységet csak az az orvos fejthet ki, akit az orvosok nyilvántartásába felvettek. Az orvosok nyilvántartásába fel kell venni azt a magyar állampolgárt, akinek hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és honosított oklevele van. A rendelet értelmében az orvosok nyilvántartásából törölni kell azt az orvost, aki a magyar állampolgárságát elvesztette, aki az orvosi hivatás gyakorlásáról lemondott, akit a büntetőbíróság jogerős ítéletével az orvosi foglalkozás gyakorlásától eltiltott. A törvényerejű rendelet azt is szabályozza, hogy mikor folytathatnak az orvosok magángyakorlatot. Eszerint az egészségügyi miniszter elrendelheti, hogy orvosi magángyakorlatot, csak olyan orvos folytathat, aki állami vagy társadalmi szervnél orvosi oklevélhez kötött főfoglalkozású (teljes munkaidejű) állást tölt be. A rendelkezés értelmében a gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott, magángyakorlatot is folytató orvosnak elsődleges feladata azoknak a betegeknek magas színvonalú gyógykezelése, akiknek díjtalan ellátására kötelezett. A fekvőbeteg-gyógyintézetben az ott ápolt beteget magánbetegként ellátni nem szabad. Az egészségügyi miniszter a fekvőbeteggyógyintézetben ápolt magánbetegeket az általános ápolási költségen felül külön orvosi díj megfizetésére kötelezheti. Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben külön rendeletben szabályozza, hogy ez az összeg mekkora legyen és hogy ennek egy meghatározott részét az orvosok és az egészségügyi dolgozók megkapják. A rendelet megállapítja, hogy az orvosi rendtartás intézkedéseinek végrehajtásában nagy szerepet játszanak az orvosetikai bizottságok. A törvényerejű rendelet az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének irányítása alatt működő orvosetikai bizottságok feladatává teszi, hogy állandó nevelőmunkával és ellenőrzéssel segítsék elő az orvosi rendtartás rendelkezéseinek megtartását. Szükség esetén az etikai bizottság erkölcsi védelmet biztosít az orvos számára. A rendelet végül intézkedik a fegyelmi ügyekről is. Mit tartalmaz az új orvosi rendtartás?