Népszabadság, 1959. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

2 Duckgs elvtárs nyilatkozata a Népszabadságnak (Folytatás az 1. oldalról.) Ebből a szempontból különösen jelentősek a munkások követelé­seiért vívott harcok, amelyeket a kommunisták és a CGT más tag­jai közösen folytatnak különféle más szakszervezeti központokhoz tartozó munkásokkal, köztük sok szocialistával együtt. Egy reakciós lap a választások alkalmával megnyilvánult egység­gel kapcsolatban arról írt, hogy a népfrontot (az 1935—1936-ban alakult népfrontra utalva) helyi viszonylatban. ..a falusi templom­tornyok árnyékában” helyreállí­tották, de újjászületett a népfront „a gyárkémények árnyékában” is, minthogy a munkások egységben harcolnak követeléseik védelmé­ben. Elmondhatjuk, hogy ami az akcióegységet illeti, Franciaországban új helyzet született és ez a helyzet teli van lehetősé­gekkel, de természetesen tőlünk, a mi erőfeszítéseinktől fugg, hogy — mint egy híres verssor mondja —, a gyümölcsök tartsák meg a virágok ígéretét”. KÉRDÉS: Milyen feladatokat állít a kommunista párt elé a községi választások eredményei által tükrözött, a legutóbbi idő­ben kialakult helyzet? VÁLASZ: A Francia Kommu­nista Párt a községi választások után fokozni akarja erőfeszítéseit, hogy tovább haladjon a kormány politikája elleni harcban, az ak­cióegység útján. A már elért eredmények alap­ján tömöríteni kell minden mun­kás és demokratikus erőt, hogy diadalra vigyünk egy olyan poli­tikát, melynek céljai: — azoknak a rendeleteknek az eltörlése, amelyek életkörülmé­nyeikben sújtják a városi és fa­lusi dolgozók tömegeit, a társa­­dalombiztosítottakat, a volt front­harcosokat, a kis adófizetőket stb.; — a bérek, fizetések és nyugdí­jak általános felemelése, harc az elbocsátások ellen, a munkanél­küliek védelme, a dolgozó parasz­tok és a középosztályok jogos követeléseinek támogatása; — a demokrácia megújítása, a szabadságjogok és a világi okta­tás helyreállítása; — a béke megteremtése Algé­riában tárgyalások útján — ezt a követelést a francia nép világosan kifejezte a választások alkalmá­­val. A kommunisták aktív részt vesznek a békemozgalom országos kampányában; számos békebizott­ságot alakítanak; — a német probléma békés ren­dezése és a berlini kérdés igazsá­gos megoldása a francia és a né­met nép, Franciaország biztonsá­ga és a béke fenntartása érdeké­ben. Mint azt pártunk központi bi­zottsága megállapította: „A köz­ségi választásokon aratott nagy si­kerek után a munkás és demokra­tikus erők megnövekedett egysé­ge új lendületet fog adni a de­mokratikus szabadságjogok hely­reállításáért, a dolgozók életkörül­ményeinek megjavításáért és a béke megvédéséért indított nagy harcnak .” NÉPSZABADSÁG 1959. március 29. vasárnap Jókedvű munkások a hengersoron Olyan természetesen és magától értetődően beszélnek arról, hogy három-négy héttel ezelőtt a kor­mány egyik tagjával, Biszk­u Béla belügyminiszterrel söröztek meg ultiztak az üzemi klubban (per­sze előzőleg komoly dolgokról be­szélgettek), mintha csak arról lenne szó, hogy néhány napja mi­lyen kellemes tavaszi idő köszön­tött be. Fiatal munkások vala­mennyien — javarészt vidékről kerültek Budapestre néhány esz­tendeje. — Különben így „civil­ben”, a műszakkezdés előtt senki sem ismerné fel bennük a mű­helybeli olajos zubbonyú, izzadt, nyakig kormos hengerészeket. Olyan jól szabott, rendes ruha, fi­nom ing, nyakkendő van rajtuk, amilyen apáiknak legfeljebb az ünneplője lehetett. Tég Gábor „alapító tag" A szó éppen Tég Gábor forrósz­tárnál van. Ő a legszínesebben mesélő a beszélgetők közt. „Én a gyár egyik alapítója vagyok” — mondja, s a félig tréfás, félig ko­moly megjegyzést szó szerint is lehet érteni, hiszen amikor Tég Gábor 1949-ben idekerült, az ak­kor még Lipták-gyár néven is­mert üzembe, segédmunkásként dolgozott az épülő hengersor ala­pozásán. Amikor az éjjeles mű­szakot elkezdték, láthattam, amint az egykori parasztgyerek, aki­­ a hengersor felépülése után ittra­gadt kohásznak, milyen otthono­san mozog a hatalmas hevítőke­mence mellett, hozzáértéssel fi­gyeli a bonyolult elektromos mű­szereket, számításokat végez, uta­sításokat ad a hőfok növelésére vagy csökkentésére. • Kiss István mégnél alacsonyabb, olyan 28 év körüli, tömzsi, kerek­képű legény, illetve már nem is legény, hiszen három gyereke is van, 1951 óta előhengerész a Lő­rinci Hengerműben. Ezt megelő­zően csaknem tíz évet a diósgyőri kohászok között töltött el. Ő a ne­vezetes Zója ifjúsági brigád ve­zetője, amelyik nem sokkal a fentebb említett miniszteri láto­gatás előtt, felhívta a hengerbe két másik műszakjának dolgozóit: mutassák meg, melyikük tudja jobban teljesíteni az évi tervet. A címzett: az igazgató Aztán itt ül velem szemben Dombóvári József művezető és Gaál Lajos KISZ-titkár, meg Szilágyi Gyula, összesen öten a 27 tagú brigádból, amelyik „hivatalo­san’­ csak ez év januárjától bri­gád, addig csupán a hengersori C-műszak volt. Dehát milyen pluszt jelentett ez a brigáddá ala­kulás? Nemcsak valamiféle for­mális dolog ez? Nem — feleli Gaál elvtárs — igaz, verseny ad­dig is volt, csak nem ilyen nyílt. Az egymást váltó műszakbeliek figyelték, lesték az eredménye­ket, s igyekeztek elhagyni a má­sikat. A műhelytáblára, régi szo­kás szerint, maga az előhengerész írta fel krétával az óránként és a teljes műszak alatt hengerelt mennyiséget, minőséget (ez egy­úttal a bizonylati elszámolás alap­ja is), sőt ha valamelyik műszak egészen kiváló teljesítményt ért el, hazafelé menet felírták az ud­vari táblára is. Gyakran egyene­sen az igazgatónak címezve, pél­dául így: „Rossz pár elvtársi Je­lentjük, hogy a C-műszak tegnap éjjel három nappal a határidő előtt teljesítette a negyedéves ter­vét.” Szóval valahogy ilyen volt a verseny „csendes” szakasza. Ami­kor azután a Zója-brigád, jobban mondva a C-műszakosok, megis­merték az idei tervet, elhatároz­ták, hogy megalakítják a brigá­dot, úgy mint az ellenforradalom előtt volt, s nyomban felajánlot­ták, hogy a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára és április 4. tisztele­tére két héttel előbb befejezik az évi tervet. A párt márciusi hatá­rozatának megjelenése után pedig azt mondották: ha a vezetők biz­tosítják a műszaki feltételeket, mi bizony akár december 1-re is ké­szen leszünk a munkával, s az év végéig vagy 2500 tonna jó minő­ségű acéllemezt hengerlünk, s ennyi meg ennyi tonna anyagot megtakarítunk. A brigádalakulás tehát a C-műszakbeliek szervezet­tebb összefogását jelentette, nem­csak véletlenszerű, hanem nagyon is konkrét, komoly célokért, harcot a szocialista verseny hasz­nosságát meg nem értő maradi gondolkodásmód ellen is. Kiss Pistáék ránk licitáltak Gaál elvtárs szavaival élve, így lett nyílt a verseny, ami azzal járt, hogy a másik két műszak dolgozóinak bizony főtt a fejük: na lám, ezek a Kiss Pistáék me­­gint ránk licitáltak. Ismét ki akar­nak tűnni. „Különben is olyant vállaltatok — mondották egyesek —, amit úgysem tudtok majd tel­jesíteni.” De azóta már változtak a vélemények. S nemcsak a másik két műszak, de a gyár egész kol­lektívája elhatározta, hogy ha nem is december 1-re, de 12-re befejezik a gyár évi tervét. (Kissék brigádja eddig már 500—600 ton­nával több jó minőségű lemezt hengerelt terven felül.) A TMK- sok felajánlották, hogy havonta három nappal megrövidítik a kar­bantartási időt, anélkül, hogy ez a gépek rovására menne. A mű­szakiak anyagot, hengert, szer­számokat stb. ígértek. A fiatal műszakiak anyag- és energiameg­takarítási tervek, újítások kidol­gozását vállalták. Az igazgató, aki pedig maga is régi kohász, eleinte el sem akarta hinni, hogy az év végéig az eddigi legjobb ered­ményt 4000—5000 tonnával is túl­szárnyalhatják. A „biztató pénz" meg az akarat Csak a súlyra, csak a mennyi­ségre rámenni persze nem lett volna nagy kunszt. De az új bé­rezés bevezetése óta ez többé sehogyan sem volt kifizetődő. Januárban a B-műszakosok szor­gos, jó munkával úgy kivág­ták a rezet, helyesebben a va­sat, hogy keresetük 26 százalék­kal megemelkedett. A következő hónapban viszont jócskán levon­tak tőlük a selejt miatt. Igaz, volt géphiba is, de Belicki And­rás, a B-műszak fiatal előhenge­­része őszintén beismeri a mélyebb okot: februárban „tonnát akar­tunk csinálni". A Zóla-brigádo­­sok januárban két, februárban pedig nyolc százalékkal kerestek többet alapbérükön felül, s már­ciusban még többre számítanak. Az új bérezéssel tehát — amit Tég Gábor találóan „biztató pénznek" nevez — érdemes job­ban, gondosabban dolgozni. De tudott dolog, s ők is így tartják, hogy a versenyzéshez en­nél jóval több is kell! Elvtársi se­gítség, egymás hibáit sohasem el­néző intő szó, szoros összefogás, fegyelmező közhangulat. S ez most olyan erős, mint még soha­sem volt. A legutóbb az egyik bri­gád éléről leváltottak egy tapasz­talt, régi hengerészt, mert nem­ a kollektíva meghallgatásával, ha­nem csak a saját feje szerint in­tézte a dolgokat. „Nem tudott bánni az emberekkel, elmaradt az élettől, öntelt lett” — mondják róla. Figyelmeztették egyszer, többször, de nem használt, végül is a műszakgyűlés kimondta a szentenciát: adja át a helyét más­nak.. Kiss Istvánék meg néhány­szor a brigád egy-két „bütykös emberét” vonták kérdőre. Meg­magyarázták nekik: nem arról van szó, hogy ne igyanak, hiszen az itókát ők sem vetik meg, de az ember ne feledkezzék meg róla, hogy van kötelessége is. A hengerészek azt mondják, hogy a versenyhez csak akarat kell. De nem csupán az egyes em­ber lelkesedése és akarata, ha­nem az egész kollektíva jó egyet­értése. S aki köztük jár, látja jó­kedvüket, szorgos munkájukat, hallja egyenes beszédüket, né­hány rövid találkozásból is észre­veheti: olyan őszinte, nyílt és elv­­társias itt a légkör, amelyben az emberek a javukra változnak. Oroszi István Kiss István: Áll a fogadás, hogy mi nyerjük a versenyt. Az új orvosi rendtartás a szocialista egészségügy nagy vívmánya Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter nyilatkozata Mint erről lapunk tegnapi szá­mában hírt adtunk, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa március 27-i ülésén törvényerejű rendele­tet alkotott az orvosi rendtartás­ról. Ezzel kapcsolatban dr. Dole­schall Frigyes egészségügyi mi­niszter a következő nyilatkozatot adta a Népszabadságnak: — A régi orvosi rendtartást a benne uralkodó fasiszta szemlélés miatt 1945-ben hatályon kívül kel­lett helyezni. A felszabadulást kö­vető 14 év alatt új rendtartás nem készült, ennek hiánya gyakran hátrányokkal járt. A most megalkotott új rend­tartás alapgondolata, hogy a biztosított betegek az őket meg­illető magas színvonalú egész­ségügyi ellátást teljesen díjtalanul kapják meg. Tekintettel arra, hogy jelenleg a lakosság egy jelentős része még nincs bevonva a be­tegség esetére szóló biztosításba, szabályozni kellett az orvosi ma­gángyakorlatot, az orvosi tevé­kenység folytatására szóló jogo­sultság feltételeit, az orvosok fe­gyelmi felelősségét, hogy senki semmilyen módon ne sérthesse meg a biztosítottak érdekét. Az orvosok túlnyomó többsége a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelő tevékenységével a köz­érdeket szolgálja. A dolgozók tel­jes bizalommal fordulnak hozzá­juk és nagyrabecsüléssel viseltet­ Az új orvosi rendtartás részle­tesen tartalmazza az orvosi tevé­kenység általános szabályait. A rendelet hatálya kiterjed minden­kire, aki a Magyar Népköztársa­ság területén orvosi tevékenységet fejt ki. A törvényerejű rendelet szerint orvosi tevékenységnek tekintendő az orvos gyógyító-megelőző tény­kedése, valamint a közegészség­ügyi-járványügyi területeken ki­fejtett munkája. A rendelet ki­mondja, hogy az orvosnak gyógyí­tó-megelőző tevékenysége köré­ben az adott lehetőségek között az orvostudomány mindenkori állá­sának megfelelő gyógykezelésben kell részesítenie a beteget, s egy­úttal minden lehetőt meg kell ten­nie a betegségek megelőzésére. A kizárólag fekvőbeteg-gyógy­intézetben elvégezhető műtétet az orvos csak a beteg írásbeli hozzá­járulásával hajthatja végre, kivé­ve a közvetlen életveszély elhárí­tásához szükséges orvosi műtétet­­nek irántuk. Egyes orvosoknak az előbb említett elvekkel és célok­kal ellentétes magatartása azon­ban jogos bírálatot és elégedetlen­séget váltott ki. Az orvosok zöme egyetért a szocialista egészség­ügynek azzal az alapvető elvével, hogy a dolgozókat magas színvo­nalú, díjtalan egészségügyi ellátás illeti meg. Ez a biztosítéka annak, hogy a szocialista egészségügy ösz­­szes célkitűzéseit rövidesen tel­jes egészében meg tudjuk valósí­tani. Ennek érdekében kellett megalkotni az új rendeletet. Az új orvosi rendtartás külön fejezetben foglalkozik az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének irányítása alatt levő orvosetikai bizottságok jelentősé­gével. Ezek a társadalmi bizottsá­gok alkalmasak arra, hogy a kapi­talista üzleti-erkölcsi felfogás, amelynek maradványai még fel­lelhetők a betegek és orvosok kö­zötti viszonyban, végleg eltűnje­nek. Amennyiben azonban az or­vosetikai bizottságok nevelő- és ellenőrző munkája sem bizonyul­na elégségesek, az új rendtartás súlyosabb fegyelmi vétség ese­tén, a Munkatörvénykönyv ren­delkezéseinek érvényesítésén túl, komoly pénzbírság kiszabását is lehetővé teszi. Végeredményben a most megjelent orvosi rendtartás a szocialista egészségügy nagy vívmánya — fejezte be nyilatko­zatát dr. Doleschall Frigyes. Sürgős szükség és életveszély ese­tében az orvosnak a rendelési ide­jén és helyén kívül is kellő orvo­si ellátásban kell részesítenie a beteget. Hatósági személyt megil­lető büntetőjogi védelem jár an­nak az orvosnak is, aki sürgős szükség (életveszély, elsősegély) esetében nem hivatalos munka­körben végez orvosi tevékenysé­get. A biztosítottak kötelező díjta­lan kezeléséről szólva a rendelet a többi között kimondja, hogy a gyógyító-megelőző munkakör­ben alkalmazott orvosnak tilos a betegtől, vagy hozzátartozójától személyes vagy vagyoni előnyt kérni abban az esetben, ha a be­teg díjtalan gyógykezelésére, el­látására kötelezett. Tilos továbbá az orvosnak személyes vagy va­gyoni előnyt elfogadni azért, hogy a beteg részére a törvényerejű rendelet szerinti legmagasabb színvonalú gyógykezelést biztosít­ja, vagy, mert a beteget megkü­­lönböztetett ellátásban, illetve előnyben részesítette. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete kimondja: orvosi okle­vélhez kötött tevékenységet csak az az orvos fejthet ki, akit az or­vosok nyilvántartásába felvettek. Az orvosok nyilvántartásába fel kell venni azt a magyar állampol­gárt, akinek hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és honosított oklevele van. A rendelet értelmében az or­vosok nyilvántartásából törölni kell azt az orvost, aki a magyar­ állampolgárságát elvesztette, aki az orvosi hivatás gyakorlásáról le­mondott, akit a büntetőbíróság jogerős ítéletével az orvosi foglal­kozás gyakorlásától eltiltott. A törvényerejű rendelet azt is szabályozza, hogy mikor folytat­hatnak az orvosok magángyakor­latot. Eszerint az egészségügyi miniszter elrendelheti, hogy or­vosi magángyakorlatot, csak olyan orvos folytathat, aki állami vagy társadalmi szervnél orvosi okle­vélhez kötött főfoglalkozású (tel­jes munkaidejű) állást tölt be. A rendelkezés értelmében a gyógyí­tó-megelőző munkakörben alkal­mazott, magángyakorlatot is foly­tató orvosnak elsődleges feladata azoknak a betegeknek magas szín­vonalú gyógykezelése, akiknek díj­talan ellátására kötelezett. A fek­vőbeteg-gyógyintézetben az ott ápolt beteget magánbetegként el­látni nem szabad. Az egészség­­ügyi miniszter a fekvőbeteg­gyógyintézetben ápolt magánbete­geket az általános ápolási költsé­gen felül külön orvosi díj megfi­zetésére kötelezheti. Az egészség­­ügyi miniszter a pénzügyminisz­terrel egyetértésben külön rende­letben szabályozza, hogy ez az összeg mekkora legyen és hogy ennek egy meghatározott részét az orvosok és az egészségügyi dol­gozók megkapják. A rendelet megállapítja, hogy az orvosi rendtartás intézkedései­nek végrehajtásában nagy szere­pet játszanak az orvosetikai bi­zottságok. A törvényerejű rende­let az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének irányítása alatt működő orvosetikai bizottsá­gok feladatává teszi, hogy állandó nevelőmunkával és ellenőrzéssel segítsék elő az orvosi rendtartás rendelkezéseinek megtartását. Szükség esetén az etikai bizottság erkölcsi védelmet biztosít az or­vos számára. A rendelet végül in­tézkedik a fegyelmi ügyekről is. Mit tartalmaz az új orvosi rendtartás?

Next