Népszabadság, 1959. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-10 / 58. szám

2 Két pártbizottsági titkár az MSZMP Központi Bizottságának március 6-i határozatáról Országszerte nagy visszhangot keltett az MSZMP Központi Bi­zottságának március 6-i határoza­ta A legnagyobb tatabányai bá­nyaüzem, a XI-es akna pártszer­vezetének titkára, Véber Viktor elmondotta, hogy a pártszervezet, az üzem vezetősége, a szakszer­vezet és a KISZ-szervezet — mindegyik a maga munkaterüle­tén — a dolgozók bevonásával — gondosan felméri a határozat végrehajtásának helyi lehetősé­geit, majd közösen megállapítja a termelés emelésével, a pártmun­ka további javításával kapcsolatos feladatokat, a szocialista munka­verseny konkrét céljait. A gondo­san mérlegelt tennivalók új, erő­teljes lendületet adnak a bányá­szok munkájának és hozzájárul­nak a szocializmus további sike­res építéséhez. A jövőben fokozot­tabban figyelembe kell venniük a gépek jobb kihasználásában, a TH-ácsolatok többszöri felhaszná­lásában, a brigádok helyes mun­kaszervezésében és az új munka­helyek gyorsabb előkészítésében rejlő lehetőségeket. Szabó Sándor, a győri vagon- és gépgyár üzemi pártbizottságá­nak titkára elmondotta, hogy a Központi Bizottság nagy jelentő­ségű határozatának megjelenése után megtették a lépéseket a ha­tározatban megjelölt feladatok végrehajtására. Megállapították, hogy a győri vagon- és gépgyár­ban is megvannak a lehetőségek arra, hogy néhány fontosabb te­rületen már 1959 végére elérjék a hároméves tervben 1960-ra elő­irányzott eredményeket. A terv­főosztály, a műszaki osztály és az üzemi bizottság vezetői és tagjai, valamint a pártszervezet vezető­sége a dolgozók véleménye alap­ján részletesen megállapítja a te­endőket. Megvizsgálják elsősor­ban, mely fontosabb exportgyárt­mányok gyártási határidejét rö­vidíthetnék meg és azt, hogyan hajtsák végre a már kidolgozott takarékossági tervet. Tavaly a tervezett nyolcmillió forinttal szemben 13 millió forintot takarí­tottak meg — az idén ennél is jobb eredményt akarnak elérni. Ahol a kiállításokat szervezik, előkészítik és irányítják (Tudósítónktól.) Megkezdődött a nemzetközi vá­sárok és kiállítások tavaszi sze­zonja. Magyarország az év folya­mán húsz nemzetközi vásáron és kiállításon vesz részt. A lipcsei nemzetközi vásár nyitotta meg azoknak az 1959. évi kiállítások­nak sorát, amelyeken hazánk részt vesz. A lipcsei vásár sikere már eddig is lemérhető. Az általános vélemények szerint a legnagyobb közönségsikert — a kínai, a szov­jet, a francia és a csehszlovák pavilon mellett — a magyar pa­vilon érte el. A kiállítás sikere természetesen szorosan összefügg a kiállítás kereskedelmi és gazda­sági eredményeivel is. Ugyancsak március elsején nyílt meg és ötödikén már bezárta ka­puit a frankfurti vásár, amely Nyugat-Németország egyik jelen­tős kiállítása. Ezen szintén részt vett néhány magyar külkereske­delmi vállalat, egyéni kiállításá­val és igen ízléses információs irodával. Majna-Frankfurtban is jelentős áru eladására került sor és komoly tárgyalásokat folytat­tunk nyugati kereskedő cégek, va­lamint a közép-keleti országok kereskedelmi delegációival. Sorra következnek a többi kiál­lítások és nemzetközi vásárok, amelyeken részt veszünk: Utrecht­­ben március 9-től 14­-ig, Milá­nóban április 12-től 27-ig, Ca­sablancában április 24-től má­jus 10-ig, Párizsban május 1-től 18-ig, Barcelonában június 1-től 20-ig. Egy-egy kiállítás előkészítése hosszú hónapokkal a megnyitás előtt kezdődik. A Magyar Keres­kedelmi Kamara kiállítási fő­osztálya egész évben folyamato­­san dolgozik a kiállítások szerve­zésén irányításán és lebonyolítá­­sán. Általában az elv az, hogy minden kiállításra önálló anyagot küldjenek ki. Maga az áru szállí­tása hónapokkal megelőzi a kiál­lítást. A damaszkuszi vásár pél­dául csak augusztus 20-án nyílik meg, de a kiállítandó áruk első részét már elindították Damasz­kuszba. Kora tavasztól késő őszig szin­te óránként más és más kiállítás delegációja jelentkezik géptávírón a Kereskedelmi Kamaránál; je­lenti, hogyan állnak az előkészí­téssel, milyen akadályok merül­tek fel. Rengeteg apró dologra terjed ki a kiállítás-szervezés és lebonyolí­tás. Fontos feladat a pavilonok megterveztetése és a népgazdaság szempontjából leggazdaságosabb felépítése. A kiállítási technika évről évre fejlődik, új és új be­mutatási megoldások követik egy­mást. Ezekkel lépést kell tartani, mert különben lemaradnánk a vi­lágversenyben. A kiállításrendezések és szer­vezések névtelen katonái: az épí­tők, a berendezők, az asztalosok, a szervezők és a vezetők egész év­ben serényen dolgoznak. Hazánk ma komoly kereskedelmi partner úgyszólván a világ minden szá­mottevő kereskedő országa számá­ra és a külkereskedelemben elfog­lalt helyünk követeli meg a nagy nemzetközi találkozókon , vásá­rokon és kiállításokon­­ való méltó megjelenését. Népgazda­sági szempontból jelentősek a vá­sárok és kiállítások; a tőkés piacokon cáfolják a rólunk ter­jesztett hazug híreszteléseket és a bemutatott árukon keresztül do­kumentálják iparunk és mező­­gazdaságunk fejlettségét; a bará­ti országokban még jobban elmé­lyítik és fejlesztik gazdasági kap­csolatainkat. Algériai szolidaritási gyűlés a Villamosgép- és Kábelgyárban Az algériai néppel való szolida­ritás hónapja alkalmából hétfőn délután munkás-nagygyűlést ren­deztek a Villamosgép- és Kábel­gyárban. Az üzem több száz dol­gozója előtt Török István, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja be­szélt. Ezután az algériai nép képvise­lője szólalt fel. A gyűlés részve­vőinek nagy érdeklődése közepet­te beszélt a Népi Felszabadítási Front és az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya vezetésével Cobra áldozatos küzdelemről é­s azokról a rémtettekről, amelyek­kel a francia gyarmatosítók kísé­relik meg letörni a szabadságért küzdő népet. Az imperialisták még attól sem riadtak vissza, hogy légitámadást intézzenek egy olyan tuniszi falu ellen, ahol algé­riai menekültek élnek. — Nemzeti felkelésünk — hang­súlyozta — minden megpróbálta­tás ellenére tovább folyik a végső győzelemig. Soha nem fogjuk el­felejteni sem a magyar, sem a többi nép segítségét, akik hozzá­járulnak a 200 000 algériai mene­kült sorsának könnyítéséhez. népszabadság Az iraki békebizottság főtitkárának látogatása a Béketanácsnál Dr. Aziz Sharif bagdadi ügyvéd, az Iraki Országos Békebizottság főtitkára hétfőn látogatást tett az Országos Béketanács székházá­ban, s baráti eszmecserét folyta­tott a magyar békemozgalom ve­zetőivel A beszélgetésen kölcsö­nösen ismertették a magyar, illet­ve az iraki békeírtoagalom hely­zetét. Százharminc épületet ad át a Termén­forgalmi Vállalat Győr megye új termelőszövetkezeteinek Győr megyében a Terményfor­galmi Vállalat számbavette azo­kat az épületeket, amelyeket az új termelőszövetkezeti községek rendelkezésére bocsáthat. A fel­mérések után úgy találták, hogy 130 épületet adhatnak át a közös gazdaságoknak. Ezek között sok az istálló céljaira használható épület is. A vállalat természetesen gondoskodik arról, hogy az átadott raktárakat megfelelően pótolja. (MTI) A nemzetközi nőnap vasárnapi eseményei Országszerte folytatódtak vasárnap a nőnapi ünnepségek. Min­­denütt zeneszó, virág köszöntötte az édesanyákat, a dolgozó asszonyo­­kat, a nőket. Sokfelé gyűléseken méltatták munkájukat, harcukat a haladásért, a békéért. Csongrád megye hatvan közsé­gében volt vasárnap nőnapi ün­nepség. A szegedi, a hódmezővá­sárhelyi, a szentesi, a makói, és a csongrádi tanácskozásokon a nő­mozgalom legjobb aktíváinak át­adták az üzemek ajándékait. Este a szegedi Hungária Szálló termei­ben rendezett­­Nők Bálján több mint ezer asszony vett részt. A Viharsarokban — Békés megyé­ben — több helyütt szintén meg­ünnepelték a nőnapot. Gyulán a III-as számú általános iskola út­törői emléktáblát lepleztek le azon az épületen, amelyben Pfiffner Paulina, 1848-as honvéd hősnő ra­boskodott. Az orosházi járásban Csanádapácán és Pusztaföldváron szovjet vendégekkel, a nagyszé­­nási nőgyűlésen a bolgár nők kül­döttével együtt ünnepeltek. Szarvason a nagyközség magyar és szlovák nemzetiségű asszonyai és lányai részére rendeztek össze­jövetelt. Szabolcs-Szatmár megyében Kis­várdán, Porcsalmán és Mátészal­kán volt nagyobb ünnepség. A Nyíregyházán rendezett megyei központi ünnepségre meghívták Stefkó Józsefnét és Csályi Ferenc­­nét, az 1956-os ellenforradalom­ban mártírhalált halt hős édes­anyját, illetőleg feleségét is. Itt Biszku Béla belügyminiszter, a megye országgyűlési képviselője mondott beszédet. A nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötték a megye legidősebb asszonyát, a 108 éves Czakó Andrásáét is, 11 gyer­meke közül 4 ma is él, 21 unokája és 12 dédunokája van. Vasban is megyeszerte ünnepi gyűléseken üdvözölték az asszo­nyokat és leányokat. Körmenden megjutalmazták a munkásmozga­lom régi nőharcosait, Szentgott­­hárdon pedig a sokgyermekes anyákat tüntették ki. Több nagy­­kanizsai üzem a környező terme­lőszövetkezeti községek asszonyait látta vendégül. Veszprémben ki­állítást nyitottak, amelyen a dol­gozó nők munkáját, az úgyneve­zett második műszakot megköny­­nyítő háztartási gépeket és be­rendezéseket mutattak be. A me­gyében a nőmozgalomban ered­ményes munkát végző hatvan so­mogyi asszonyt megjutalmaztak. A Borsod megyei nőtanács Mis­kolcon az idén először rendezte meg a borsodi és a miskolci kép­zőművésznők kiállítását A Neve­lők Házának nagytermében 15 képzőművésznő több mint ötven grafikáját, akvarelljét és olajfest­ményét állították ki. Délután a miskolci nők ünnepi nagygyűlé­sén mintegy 800 dolgozó nő és há­ziasszony előtt Prieszol József, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. A székesfehérvári nőtanács ál­tal rendezett ünnepség után az Állami Déryné Faluszínház mű­vészei Jókai Mór: Az Aranyember című regényéből készült színmű­vet mutatták be. A pécsi asszo­nyok nagy nőnapi ünnepségén Hantos János, az Országos Béke­tanács titkára mondott beszédet. Az ünnepségen részt vett Aziz Sharif Abdul Hamid, az Iraki Or­szágos Békebizottság főtitkára is. Tavaszi „nagytakarítás” a Gellérthegyen. 1959. március 10, kedd Harmincnyolc a ötszázhathoz, avagy hogyan értelmezik az FVV-nél a nők egyenjogúságát — Szóval a nőellenesség vádját akarja ránk sütni mindenáron? — Dehogyis akarom! Csak azt kutatom, miért nincs egyetlen nő sem vezetőállásban a Fővárosi Villamosvasútnál. — Hát éppen ez az! Ha egyszer nincs rá alkalmas nő, mi tehe­tünk róla? A Fővárosi Villamosvasút sze­mélyzeti osztályvezetője és az új­ságíró közt lezajlott, mintegy két­órás „magas hőfokú” vitáról szól a fenti idézet. Kinek van igaza? — döntse el majd az olvasó. Négy és fél ezer nő dolgozik a Fővárosi Villamosvasút különbö­ző munkahelyein. Legtöbben a forgalomban, tehát a tulajdonkép­peni szakmában, mások, szaksze­rűen mondva: „Adminisztratív, műszaki, munkás és egyéb állo­mánycsoportban.” 4500 nő között ne akadna tízéves, sőt százával tehetséges, rátermett leány vagy asszony, akit „ki lehet emelni?” Wetzel elvtársnő, a nőfelelős egy fényképet tesz elém. A Köz­úti Vasúti Tisztképző Iskola 1946—47-ben végzett évfolyamá­nak tablója. A növendékek között hét nő mosolyog bátran, bizako­dóan, a hetykén félrecsapott sil­­des tisztisapka alól. — Már egyik sincs nálunk — mondja Wetzel elvtársnő —, Har­csa Júlia a SZOT-ba került. Var­ga Mária szintén. Molekné, azt hiszem, a HÉV-nél van, a többi­ről nem tudok semmit. De néz­zük meg talán a későbbi évfolya­mok tablóit, bizonyára találunk olyanokat is, akik még itt dolgoz­nak. A fényképekről összeszámoljuk (egyéb nyilvántartás nincs is a vállalatnál), hogy 30 nő végezte el a Forgalmi Tisztképző Iskolát. Huszonhárman elkerültek azóta a Villamosvasúttól, az ittmaradt hét közül egy sincs ma vezető forgalmi beosztásban. Hogy miért? — mondják el maguk az illetékesek. Nagy József­né (jelenleg sze­mélyzeti nyilvántartó): Az iskola elvégzése után rögtön a szociális osztályra tettek előadónak. Aztán a vállalat bölcsődéjének gondno­ka lettem. Nem bántam, mert ak­koriban az a hír járta, hogy a forgalmi osztályra helyezett nő­ket előbb-utóbb, de inkább előbb racizzák. Megszerettem ezt a munkát, elvégeztem a gondozónői tanfolyamot is. Aztán áthelyez­tek más munkakörbe. Most... Most már nem szeretnék a forga­lomban dolgozni.” T­akácsné, Márton Erzsi. (A munkaügyi osztályon dolgozott, most került Nagyné helyére a szociális osztályra.) „Kitűnően el­végeztem az iskolát, azután Óbu­dára tettek állomásvezetőnek. Ha én azt el tudnám mondani, hány álmatlan éjszakám volt, mennyit gáncsoltak, gúnyoltak. Tudja, voltak ott olyan­­ vaskalapos öre­gek, 20—30 éves szolgálattal, se­hogy sem tetszett nekik, hogy fiatal főnököt kaptak, aki méghozzá nő. Én meg összeszedtem minden erő­met és nem is volt semmi hiba. Akkor jött a pletyka. Az egyik ko­csivezető udvarolt nekem, s kezd­ték beszélni, hogy főnök létemre kivételezek vele. Ezért inkább kértem, hogy adjanak más beosz­tást. Közben vége is lett már en­nek a kapcsolatnak, de addigra annyira elvették a kedvemet a vezetéstől, hogy örültem, mikor leváltottak. Azt kérdi, hogy ezek szerint a női állomásvezetők nem állják meg a helyüket? Szó sincs róla. Csak az előléptetésnél be kell tartani a fokozatosságot, nem úgy mint nálam, hogy kalauzból mindjárt állomásvezetőnek tet­tek.” Ketten az iskolát végzettek kö­zül Szépilona-állomáson dolgoz­nak, irodisták. Nemesi Józsefné elégedett munkakörével, többre nem vágyik. Családján, munkáján kívül eső dolgok nem is igen ér­deklik. Vereb Tibornét csak hal­lomásból ismerem. Főnöke, mun­katársai a­­legnagyobb elismerés­sel szólnak róla. Lelkiismeretes, pontos munkaerő, magatartása kifogástalan, most terjesztették fel kormánykitüntetésre. Előzőleg el­lenőr volt, egészségi okokból kér­te áthelyezését az irodára. Ellen­őri beosztásban dolgozik most is két iskolát végzett nő: Erdélyi Jó­zsefné és Biczók Mária, s egy pe­dig Sz. Mihályné most kalauz. Az előbbiekről még a forgalmi főosz­tály vezetője is elismeri, hogy talpraesett, ügyes munkaerők, az ellenőri munkánál többre is ké­pesek. Sz.-néról pedig annyit mond a szóbeszéd, hogy maga­sabb beosztásban volt, de valami­lyen ügye miatt le kellett váltani. Jó lenne persze ismerni a vál­lalattól eltávozott többi 23 isko­lát végzett nő kilépésének okát, körülményeit. Teljes képet így kaphatnánk. De az ott maradt hét asszony helyzetéből, véleményé­ből így is arra kell következtet­nünk, hogy nincs minden rendben a női egyenjogúsággal.

Next